Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-27 / 98. szám
A fegyelem megkövetelése Őszinte véleménycsere A BECSÜLETES, szorgalmas többség, az egészséges közvélemény azzal ért egyet, mi több, azt igényli, hogy mindenki képességei szerint dolgozzék és mindenki mun. kaja arányában részesüljön a javakból. Az elvvel való egyetértésnek nagyon mélyek a gyökerei, hiszen a legtökéletesebben kifejezi a munkavégző érdekét Ám nagymértékben érvényesül az elv visszája is: nem mindenki dolgozik képességei szerint, s nem mindig a teljesítmények arányában osztják az erkölcsi-anyagi elismerést. Mindez jelentősen befolyásolja az emberek munkához való viszonyát, általában a munkafegyelmet. Hiszen kit ne csábítana a kevesebb munka — több pénz elérésének lehetősége? Mit meg nem tesznek egyes emberek, hogy a _ lehetőséget a maguk hasznára fordítsák? Az igényesen és igénytelenül dolgozók nagyjából azonos borítékja óhatatlanul felveti: van-e értelme a figyelemnek, lelkiismeretességnek, szorgalomnak, a nagyfokú fegyelemnek? Olyan emberek persze mindig adódnak, akik szívesen elmennének a munka temetésére, más kérdés azonban, hogy számukra van-e boldogulási lehetőség. Mi tagadás, éppen azért, mert néni mindenütt mindennapi gyakorlati követelmény a fegyelmezett, jó minőségű munka nemcsak, hogy mozgásterük van, hanem egyszer-másszor irigylésreméltóan gyarapodnak is. Az 5 fülükben bizonyosan szokatlanul cseng majd a kongresszusi állásfoglalás, hogy mindenütt és minden beosztásban meg kell követelni a munkaviszonnyal járó feladatok teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ha minden munkahelyen — még a létszámgonddal küzdőkben is —, igény a jó teljesítmény, tulajdonképpen szűkül a dolog nélkül jól élni szeretők lehetősége is: nincs hova „menekülniük” a szigorú követel, mények elől. A termelés eredményeiből és gondjaiból, a gazdálkodás tényezőiből kiviláglik, hogy az adott területen milyen az emberek munkához való viszonya, fegyelme. A pártszervezetek — ha kellő önkritikával teszik mérlegre a végzett munkát — leszűrhetik a munkafegyelemre vonatkozó tanúságokat Is: hol kell javítani, fejleszteni, mi ellen kell fellépni, mit kell erősíteni. Sem a fegyelem — sem a fegyelmezetlenség nem véletlen jelenség és nem is egyszer s mindenkorra adott. Éppen ezért a fegyelmezetlenség ellen is csak úgy lehet eredményesen küzdeni, ha ismerik azokat az okokat, amelyek lehetővé teszik, amelyekből következik. Mert mi sem köny- nyebb, mint a fegyelmezetlenséget, a rossz munkát csak úgy általában bírálni, pedig sok helyen ezt teszik, talán többször is, mint amennyire a szónak hatása lehet. Éppen ezért el kell jutnunk oda — s ebben a helyi pártszervezetek tehetik a legtöbbet —, högy a szó és a tett mindinkább közel kerüljön egymáshoz. Ez minden munkahelyen mást, meg mást jelent, és sokféle teendőt igényel. A PÁRTSZERVEZETEKNEK azon kell munkálkodniuk, hogy a felelőtlenség, a pontatlanság, a lustaság szülőanyján verjék el a port, s ne csak azokon az apróbb- nagyobb jelenségeken, amiket mindenki lát. Természetesen nem becsülhető le a késés, a lógás, a selejt elleni fellépés —, de, ha csak a következményt büntetik, és az ökok érintetlenül maradnak, az majdhogy nem annyit ér, mintha valaki a tűzhányóra tenné a kezét és garantálná, hogy a vulkán nem tör ki. Egyszerűen azért, mert ha X okul is a büntetésből, Y még elkövetheti, ha a körülmények alkalmat, lehetőséget teremtenek rá. Ahhoz ugyanis, hogy a munka folyamatosan, szervezetten, jó minőségben folyjék, nem elég a munkás lelkiismerete, fegyelme. A beosztott fegyelme feltételezi a vezetés fegyelmét, gyakorlatilag ennek függvénye. Nemcsak annak van jelentősége tehát, hogy „minden munkahelyen”, hanem annak is, hogy „minden beosztásban” : a fizikád és szellemi területen csakúgy, mint a beosztott és vezető vonatkozásában szigorítani kell a fegyelmet. Azt kell változatlanul erősíteni, hogy mindenki a maga feladatának tegyen eleget a lehető legjobb tudása, képessége szerint. Jobb, ha előbb vesszük tudomásul, mint utóibb, hogy az egymásra mutogatás és várás ideje lejárt. Sohasem volt ez a fajta magatartás dicséretes, mostanra azonban kifejezetten hitelét vesztette. A jobb teljesítményhez, a fegyelmezettebb munkához, a gazdálkodás színvonalának növeléséhez szükséges feltételeket ugyanis manapság kívülről- felülről várni csaknem azt jelenti: a helyi vezetés tanújelét adja bátortalanságának, akcióképtelenségének. Hiszen a fegyelem mindenütt az adott termelési, gazdálkodási, tudati viszonyokat tükrözi — ezek alakításáért viszont mindenütt a helyi gazdasági, politikai vezetés felelős elsősorban. Az ő munkaköri kötelességük a fegyelmezett munka feltételeinek megteremtése és megkövetelése. Ez a követelmény sok helyen nem azért hat az újdonság erejével, mintha hasonlatos megfogalmazásban soha nem hallották volna, inkább azért, mert némileg máshoz szoktak. Ahhoz az állapothoz, amikor a bérrendszer hiányosságaival, az önállóság korlátáival lehetett indokolni sok mindent, az elnézőbb vezetési gyakorlatot is. Az eszközök hiányán azonban már túl vagyunk : bérrendszerünk, ha nem is tökéletes, de lehetőséget ad a differenciálásra, a módosított Munka Törvény- könyv lehetőséget teremt a pozitív és negatív fegyelmezésre, s hogy gyáron belül milyen egy-egy részleg vagy munkahelyi vezető hatásköre az alapvetően helyi döntés kérdése. Nincs megkötve a vezető keze a fegyelem megszilárdításában, ha úgy tetszik, szigorításában. Két okból sem. Egyrészt vannak eszközei hozzá, másrészt vannak támogatói. Ebben a korántsem egyszerű dologban számíthat a becsületes, a munkát figyelemmel, felelősséggel végzők sokaságára. Hányán, de hányán elmondták a kongresz- szusl előkészítés vitájában, a kongresszuson is elhangzott: a vezetők követeljék meg a fegyelmezett munkát. Biztató tehát az a légkör, amely nél- különzhetetlen a munkahelyek rendjéhez, fegyelméhez, az alkotó munkához, a jobb teljesítményekhez. A PÁRTSZERVEZETEK sok egyéb mellett, abban is segíthetnek, hogy mindenkivel a maga helyén és módján megértetik: a munkaviszonyból adódó feladatok teljesítésének megkövetelését, a szigorúbb követelményeket nem egyszerűen a mai gazdasági nehézségek indokolják. Nem lehet úgy értelmezni, hogy most néhány évig szigorítunk, aztán meg lazítunk. A munkának, a gazdálkodásnak az a természetet hogy nein lehet nem szigorúan venni. Magától értetődik, hogy eredmények csak ott születnek, és ott lesznek tartósak, ahol mindig megteremtik a munkához az anyagi, technikai tényezőket, csakúgy, mint az emberi tényezőket: az akaratot, a tudást, a nagyfokú fegyelmet. Balogh Mária a Jelölő gyűléseken Inferiú Harczinek Istvánnal, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága titkárával A június 8-ra kitűzött országgyűlési és helyi tanácstagi választások belpolitikai életünk fontos eseményét jelentik. A választási előkészületek során zajlanak országszerte a képviselői és tanácstagi jelölő gyűlések, amelyek Nógrád megyei tapasztalatairól kérdeztük Marczinek Istvánt, a Hazafias Népfront megyei bizottságának titkárát. — Hogyan jellemzi a választásra való készülődést? — A Hazafias Népfront Országos Tanácsa választási felhívása és útmutatása szellemében tevékenykednek a népfront helyi szervei, karöltve a városok, községek pártállami, tömegszervezetek tagjaival, a lakossággal. Alapvető feladatnak tekintjük, hogy erősítsük a szocialista nemzeti egységet, széles körben ismertessük a párt XII. kongresszusának határozatait, mozgósítsunk az ötödik ötéves tervbe foglalt célkitűzések teljesítésére, elősegítsük a szocialista demokrácia fejlesztését. Megyénkben nyolc országgyűlési képviselő és 2049 helyi tanácstag választására kerül sor június 8-án. Már a káder-előkészítő munka szakaszában szoros, jó együttműködés alakult ki a helyi tanácsi szervekkel és tömegszervezetekkel, s ez folytatódott a jelölő gyűlések előkészítése során, megnyilvánult a mozgósításban, a lakosság aktív résztvételében. — A képviselői jelőlő gyűlések megyénkben befejeződtek. Miként értékelik e rendezvényeket? — A tizenhárom képviselői jelölő gyűlésen csaknem ötezren vettek részt. Hatvanki- lencen szólaltak fel, s valamennyien támogatták a Hazafias Népfront jelöltjét. Az előadói beszédek a XII. pártkongresszus dokumentumaiból adódó helyi tennivalókról szóltak, tárgyilagosan elemezték az országgyűlés, az államhatalmi szervek munkáját, a tervciklusban végbement fejlődést, az ország, a megye, a települések gyarapodását, de a gondokról sem feledkeztek meg. Hangsúlyozták, hogy a Hazafias Népfront választási programjának megvalósítása egész társadalmunk ügye. A felszólalók is elismerő szavakat mondtak a képviselők tevékenységéről, a közéletben betöltött szerepükről, s kérték, gyakrabban látogassanak el a választókerület településeire, az ipari, mezőgazdasági üzemekbe. Elhangzottak közérdekű bejelentések Is, főként a szolgáltatással, kereskedelemmel, a kommunális feladatokkal kapcsolatban, örvendetesnek tartjuk, hogy az országgyűlési képviselői jelölő gyűlések jó politikai légkörben, szervezetten, a lakosság nagyfokú résztvétele és aktivitása mellett zajlottak le. Valamennyire az őszinte véleménycsere volt jellemző. A képviselőjelöltek személyét, tevékenységét a helyi tanácstagi jelölő gyűléseken is ismertetik. — A megyében a helyi tanácstagi jelölő gyűlések nyolcvanhét százalékát megtartották. A lakosság hogyan élt e fórumok adta lehetőséggel? — A tanácstagi jelölő gyűléseket szintén az őszinteség, a közéleti élénkség, az, állampolgárok cselekvő résztvétele, a közösség ügyei iránt érzett felelősség jellemezte. Különösen nagy volt az érdeklődés a társközségekben, s a városok peremterületein. A Hazafias Népfront helyi jelöltjei élvezik a választók bizalmát, de akadt rá példa, amikor más személyt jelöltek. Több helyen éltek a kettős jelölés lehetőségével is. A felszólalók elsősorban a településfejlesztés, az ipari üzemek, termelőszövetkezetek fejlődésének eredményeit méltatták. Javaslataikat, kéréseiket is elmondták. Ismerve a népgazdaság helyzetét, egy-egy kérés általában már. is társadalmi munka, önkéntes hozzájárulás felajánlásával párosult. Munkások, parasztok. értelmiségiek, kisiparosok, egyházi személyek tettek hitet társadalmi céíjaink, s a népfront jelöltjei mellett. A hátralevő 286 jelölő j gyűlésen bizonyára folytatódik e tartalmas párbeszéd, amelynek során mindenütt megnyilvánult a tenniakarás. Ez alkalmat felhasználva, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága nevében szeretném köszönetemet kifejezni a több ezer társadul, mi aktivistának, akik önzetlen munkájukkal hozzájárultak a jelölő gyűlések sikeréhez, a gyűléseken részt vevő és véleményt nyilvánító Nógrád megyeieknek... A választási előkészületek újabb szakaszához érkezünk néhány nap múlva. Májusban választási nagygyűlésre, választási gyűlésekre, rétegtalálkozókra kerül sor megy esze rte. Kérjük a lakosságot, hogy a jelölő gyűléseken tanúsított aktivitással vegyen részt e rendezvényeken és támogassa a Hazafias Népfront választási felhívását, képvisel® és tanácstagi jelöltjeit, segítse elő, hogy belpolitikai életünk a nagy eseménye is méltóképpen fejezze ki a szocialista nemzeti egység erősödését! — fejezte be a beszélgetést Marczinek István elvtárs. . M. Szabó Gyula Eredményes mezőgazdaság Az elmúlt 20 év során Mongólia nagy lépésekkel haladt az ország mezőgazdaságának fejlesztésében. A felszántott terület 1958-ban 140 ezer hektár volt, 1979-ben már 1 millió 240 ezer hektárra emelkedett. Korszerű gépek könnyítik a mezőgazdaságban dolgozók munkáját. A mongol mezőgazdaság jelentős eredményeket ért el a gabona, a burgonya, a zöldségfélék termesztésében és a takarmány előkészítésében. Közel 400 000 tonna gabonát, több mint 100 000 tonna takarmányt és ugyanennyi szénát raktároztak 1979-ben. E jó eredmények elérésében nagy szerepe volt a Szovjetunió segítségnyújtásának. Nagy felelősség hárul az üzemfenntartás dolgozóira a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Képünkön: tlllmann József és Gyulavári György 75 köbméteres kompresszort javít (Fodor Tamás felv.J Üjsághír: Papp Tibor, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek propagandistája, két évtizedes eredményes munkájáért a Szocialista Kultúráért Érdemérem kitüntetést kapta. Sok esztendős hűség kapcsolta a Papp családot a gyárhoz. Egészen természetes volt az is, hogy Papp' Tibor, amikor elvégezte a gépipari technikumot, a Salgótarjáni Kohászati Üzemeknél kopogtatott. Csakhogy akkoriban nem bocsátottak be senkit a kapun. Öt esztendeig dolgozott az öblösüveggyárban, az automata gépeknél. Ma a kovácsok, az öntőmunkások üzemvezetője a kohászati üzemekben. — Nehéz munka, nehéz emberekkel — mondja. — Igaz, hogy a gyárban erőteljes rekonstrukció indult az elmúlt években. Sok minden megváltozott, egyszerűbb, könnyebb lett. A kovácsolás, az öntés két üzemrészben még most is úgy történik, mint évtizedekkel azelőtt... Az! izzó acél verítéket csaló melege, a szitáló por, a fülsiketítő zaj nem igen csalogatja, s nem is igen marasztalja a fiatalokat az üzemben. Ám a szükség nagy úr. így aztán olyanok is bejutnak a kapun, akik munkahelyről, munkahelyre vándorolnak. Munkájukra . akkor sem számíthatnak, amikor dolgoznak. — Az elmúlt két év alatt tizenöt munkást küldtünk el Biztató a Jövőre fegyelmivel. Igazolatlan hiányzókat, részegeskedőket, összeférhetetleneket —, sorolja. — Olyanokat, akik alig- alig tettek valamit, de nagy hangon szidták a művezetőt, mert az felelősségre vonta. Most kevesebben vagyunk, de erősebbek! Hogy most is akad fegyelmezetlen ember a kovácsok, az öntők között? Akad bizony! De talán kevesebbtől kell majd megválnunk, mert figyeli, jobban vigyázza, visszafogja a közösség. Azok a munkások, akik évek, évtizedek óta becsülettel teszik a dolgukat... Éppen húsz esztendeje dolgozik a gyárban Papp Tibor, s azóta propagandistája a pártnak is. Pártoktatás szervezését, vezetését bízták rá. Most a nagyüzemi párt- bizottság tagja, a politikai oktatás felelőse. — Néhány évvel azelőtt még arra törekedtünk, hogy minél többen tanuljanak a gyárban. Aztán rájöttünk, hogy ez bizony nem minden. Különösen a Központi Bizottság 1976-os októberi határozata ösztökélt bennünket arra, tanuljanak kevesebben, de azokat készítsük fel jobban az életre, a munkára —, magyarázza. Kórábban elérte, esetenként meghaladta a másfél ezret azok száma, akik a káder- képző és a tömegpropaganda- tanfolyamokon tanultak. Azóta a létszám a felére csökkent. Az alapszervezetek és a nagyüzemi pártbizottság is gondosabban ügyelnek viszont arra, hogy a politikai képzés rendje, tartalma megfeleljen a politikai igényeknek. Valóban azok tanuljanak, akikkel a pártéletben, a mozgalmi munkában, a pártpropagandában . számolnak az alapszervezetek. — Már a tanfolyamok rpeg- tervezésénél, szervezésénél gondolunk a propagandistákra is. Azokra, akik segítő támogatása nélkül aligha érhetnénk el céljainkat — mondja Papp Tibor. — Jó félszázan vannak. Többségük politikailag felkészült, érett a megbízatásra. Hallatlanul sokat jelent, hogy nálunk az első számú gazdasági vezetők is szívesen vállalnak és végeznek propagandamunkát. Hozzáértésüket, gazdag tapasztalataikat jól hasznosítják a propagandisták felkészítésénél is. így aztán a propagandisták nem jönnek zavarba, ha a tanfolyamokon arról esik szó, hol tartanak a gyári rekonstrukcióval, az exporttervek teljesítésével. Közösen beszélik meg, hogy mi, miért történik a gyárban, a munkahelyeken. S azt is, hogy a hengerészek, a dróthúzók, a szögverők, a kovácsok és az öntők munkája menynyit ér a gyárnak, mit ad az országnak. — Gyakran találkozom és tanácskozom a propagandistákkal. Szívesen beülök egy- egy tanfolyamra is... Tudom, hogy van még javítanivalónk bőven —, ismeri el őszintén a politikai oktatás meglevő gondjait Papp Tibor. — Bizony ma még annak is örülünk, ha a dróthúzó, a kovács, az öntő egész napi nehéz munkája után nem az autóbuszhoz 'igyekszik, hanem beül a szemináriumra. Arra gondol, igaz ugyan, hogy nem sikerült átolvasnia a tankönyvet, dg. legutóbb is érdekes dolgokról váltottak szót... A gazdálkodás eredményeit, gondjait érdeklődve figyelik a hallgatók. Véleményt mondanak a munkáról, tanácsot is adnak hogyan lehetne jobban, eredményesebben dolgozni. Mindez nem kevés. Papp Tibor azonban azt is látja, hogy a politika elvi alapjainak magyarázata, az összefüggések felismerése és felismertetése nem kevés munkát ad még a gyári pártmunkásoknak, a propagandistáknak. Mondja is: — Ezért aztán az elismerést inkább biztatónak vélem a jövőre... S úgy gondolom, nem is igen kaptam volna meg a pártszervezetek, a propagandisták munkája, segítsége nélkül. V. G. NÓGRÁD — 1980. április 27., vasárnap 3 \ ) *
