Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-25 / 96. szám
Hivatalok és emberek K orábban sokat sóhajtoztunk: bár a hivatalok, a különböző hatóságok, intézmények, no és persze a szolgáltatóüzemek is tudomásul vennék, hogy az idő — a munkaidő — pénz... Ha valamelyest csökkenthető lenne az a (óvatos becslések szerint is évi t>00 millió órára tehető) munkaidő-veszteség, amit „törtnapi kiesések” címmel tartanak nyilván a statisztikusok, s aminek oka jórészt az, hogy menni kell a tanácshoz, az OTP-be, a biztosítóhoz; várni kell a szerelőt, a tüzelőt, s ki tudná felsorolni, hogy még ki mindenkit. Illetve: az esetek egy — és egyre nagyobb — részében fogalmazzunk csak múlt időben. így pontosabb. Manapság már mehetünk — mehetnénk — a napi munka végeztével is a hivatalba... De nem megyünk. Mert megszoktuk? Mert nem tudjuk, hegy például a tanácsoknál, bizonyos napokon „nyújtott” műszakban várják és fogadják sz ügyfeleket? Vagy, mert a munkahelyek — esetleg maguk sem tudván a rugalmasabb ügyfélfogadási rendről — változatlanul könnyen engedélyezik a napi néhány órás eltávozásokat? Igaz: a szolgáltatóvállalatok változatlanul a termelő- vállalatok munkarendjében dolgoznak, mondván —, s tudom ezt néhány szolgáltatóegység vezetőjével való beszélgetésből —, hogy ugyan mi jogon és mi módon „kény- szeríthetnék” a munkavállalókat a „normálistól” eltérő munkarendre? Hogy mi jogon? Netán annak jogán, hogy minden vállalat saját maga határozhatja meg és írhatja elő a legcélszerűbb munkaidőrendet. És annak okán, hogy mégiscsak fejtetőre állított helyzet az, ha a termelőüzemek kénytelenek igazodni a szolgáltatóipar munkarendjéhez, és nem fordítva. S hogy mi módon? Például: a Fővárosi Gázművek a háztartási készülékek kötelező ellenőrzését naponta 3 és 14 óra között végzi. Erről a lakókat jóelőre értesítik, az időpont megjelölésével. Ilyenkor az „élhetetienebbje” egy nap szabadságot kér, az „ügyesebbek” pedig néhány órai eltávozást. Legfeljebb nem jön az a szerelő időben, s ezért a műszak vége előtt jelenhetnek meg a munkahelyükön. Vagy még akkor sem... A gázművek azonban viszonylag könnyedén megoldhatná a problémát, ha például a berendezéseket ellenőrző szerelők rugalmas munkaidőben, a kora reggeli, vagy az esti órákban dolgoznának. Űj formák, új módszerek jelentek meg az ügyintézési gyakorlatban, ám az új lehetőségek jórészt kihasználatlanok. S, hogy miért, annak okát inkább az ügyfelek, illetve munkáltatóik magatartásában kell keresni. A fővárosban például minden tanácsnál megszervezték a hetenként egy alkalommal este 6 óráig tartó ügyfélfogadást. Túlzás nélkül mondhatjuk: e napok késő délutáni óráiban a tanácsi ügyintézők szinte zavartalan nyugalomban várhatják a munkaidő végét. Az ügyfelek nem jönnek... Olyannyira nem jönnek. hogy más városokban fel is hagytak a nyújtott munkaidő gyakorlatával, mert a tökéletes érdektelenség esetében minek is tartanának készenlétben egy terjedelmes apparátust. Hasonló tapasztalatokkal zárult az a — kísérleti jellegű — kezdeményezés is, hogy egyes tanácsok a vállalatokhoz kihelyezett államigazgatási szolgálat megteremtésével próbálták könnyíteni az ügyfelek dolgát. Nagyvárosokban ez persze nehezen járható út, mert az emberek többsége másutt laküt, mint ahol dolgozik. Ám a kísérlet még ott is szerény eredményekre vezetett —, a szakemberek szerint a megfelelő propaganda hiányában —, ahol egy településen belül egyetlen közigazgatási intézmény működik. Újabban a tanácsok (panaszügyekben az ügyészségek is) mind gyakrabban küldenek két időpontra szóló idézést, ám hiába. Sokan a munkaidő szempontjából kedvezőtlenebb — viszont a számukra kedvezőbb — időpontban jelennek meg a hivatalokban. Mert a munkahely elengedi őket. S ugyanez a munkahely időről időre elkészíti a törtnapi hiányzások statisztikáit, újra és újra megállapítva. hogy a helyzet csak nem változik. Az államigazgatásban, egy sor szolgáltatójeliegű hivatalban (például a takarékpénztárakban, a biztosító kirendeltségeinél) megteremtették a munkaidőn túli ügyintézés lehetőségeit. A meghosszabbított hivatali munkaidő, az ügyfélszolgálat, a munkahelyekre kihelyezett államigazgatási szolgálat, a rugalmas munkaidő esetleges elterjesztése, az ügykezelési eljáráslehetséges egyszerűsítése... minden egy-egy mozzanata a hivatali munka és a szolgáltatótevékenység olyannyira óhajtott és sürgetett racionalizálásának. Minden szervezési lépésnek szükségszerűen további következményei vannak: az új módszerek rugalmasabban — és feltehetően gyorsabban — működő szervezeteket hoznak létre, a racionálisabban működő szervezetek pedig a munka- módszerek további ésszerűsítését és egyszerűsítését kényszerítik ki. Végső soron tehát gyökeresen változhat az a ma már tarthatatlan szemlélet és gyakorlat, hogy alkalmazkodjék mindenki például az igazgatási rendszer —, minden külső tényezőtől függetlenített — rendjéhez, és módszereihez. D e ha egyszer változnak a módszerek és tágulnak a lehetőségek, miért nem vesszük észre, és miért nem használjuk ki? Konténeres iivegtáreiás Szolgálati szabadalomnak fogadták el a Komárom megyei Állami Építőipari Vállalatnál bevezetett konténeres üvegtárolási módszert. Mécsén Ottó, a vállalat főépi- tésvezetője oldotta meg az építkezésekhez szükséges nagy mennyiségű üvegtábla egyszerű és rendkívül gazdaságos tárolását. Az üveglapokat általában ládákban raktározzák, s ehhez igen nagy területre van szükség, ami megdrágítja a raktárak építését. Az új szabadalom lényege az, hogy az emeletsze- rűen elhelyezett konténerekben kis helyen nagy mennyiségű üveglapot tárolhatnak, s ezzel rendkívül nagymértékben csökkenthető a raktár- terület, jelentős összeget lehet megtakarítani. A. konténerek olcsó hulladék vasanyagból elkészíthetők, amilyen minden ipari üzemben előfordul. A konténeres üvegtároiás enyhít a munkaerőgondokon is. A Komárom megyei Állami Építőipari Vállalat raktárában egyetlen dolgozó irányítja azt a villástargoncát, ami önműködően mozgatja, szállítja az üvegtáblákkal megrakott konténereket. Az új szabadalom rövid idő alatt érdeklődést keltett a szakemberek késében. Elsőként a budapesti lakásépítő vállalat vásárolta meg a KO- MÉP szabadalmát és bementette igényét a Győr és a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat is. Á termelés kritikus pontja: R IIL Kettős kényszer szorításában Miért alacsony az I. osztályú termékek részaránya? A pártvezetőség megválasztásakor, az akkori alapszervezet pártiitkára, Nestor Béla, aki most is a kereskedelmi osztály vezetője, a sokoldalú vitában felmerült kérdésekre válaszolva, a többi között határozottan kimondta: — indokolatlanul alacsony a termékek minősége, pedig növeléséhez megvannak a szükséges feltételek . . . — Vajon változott-e a helyzet azóta? — érdeklődöm Fejes Frigyestől, a Romhányi Építési és Kerámiagyár újonnan megválasztott pártvezetőségének titkárától. — Mindhárom üzemünkben R I., R II, R III, ebben az esztendőben el kell érni a 75 százalékos első osztályú részarányt. Az első negyedévben az R 1-ben már megközelítettük a kitűzött célt; 73,1 százalékot értünk el. Az R II-ben, ahol a mázas padlólapot állítjuk elő, még csak 64,7 százaléknál tartunk. Új gyárunkban, az R Ill-ban viszont nehezen tudjuk megközelíteni a kívánt szintet. A statisztika az első negyedévben csupán 41,5 százalékos részarányt jelez. A legutolsó tíz napban is alig változott a korábbi helyzet: 43,2 százalékot tett ki az I. osztályú áru. — Ezek szerint a termelés kritikus pontja a Romhány III? — Igen, bár az R 1-ben és az R II-ben is van tennivaló. Az R 1-ben megvalósított szervezési, valamint technológiai fegyelmet megkövetelő intézkedések segítenek abban, hogy a kívánt I. osztályú részarányt mielőbb elérjük. Az R II-ben. az ólomártalom- veszély miatt leállított termeléskiesést sem mennyiségben, sem minőségben nem tudtuk ellensúlyozni az általunk kikísérletezett ólommentes mázak felhasználásával. A kritikus időszak alatt olyan műszaki intézkedéseket hozott a vállalat vezetősége, ami lehetővé teszi, hogy a jövőben ólomtartalmú mázzal is gyártsunk termékeket. Ennek előnye jelentkezik majd a termékek minőségének növekedésében. Ezt bizonyítja az április 1-től 10-ig elért eredmény. Az első negyedévhez képest az I. osztályú részarány újabb 5 százalékkal emelkedett. Termelésünk legkritikusabb pontja valóban a Ramhány III. — Mi várható e tekintetben? — A pártvezetőség megkülönböztetett figyelemmel kíséri az itt dolgozók tevékenységét, rendszeresen tanácskozik az alapszervezet tagjaival az időszerű feladatokról. A pártvezetőség először a műszaki igazgatóhelyettest számoltatta be, és jelölte meg számára a tennivalókat, majd ezt követően az R III. gyáregység vezetőjétől kérdezte meg, hogy a kiadott intézkedéseket miként hajtotta végre. Megállapítottuk, hogy a gyáregység vezetője a feltételek hiányában csak részben tett eleget a követelményeknek. Tudomásul vettük érvelését, mely szerint alapvetően a gyártási követelményeknek — tisztaság, rend — kell meghonosodni ahhoz, hogy mennyiségben és minőségben előnyös változás következzen be. Ehhez viszont az szükséges hogy a rendetlenséget és a nagy piszkot teremtő kivitelező vállalatok mielőbb hagyják el az üzem területét. Egyetértettünk azzal is, hogy az eddigi 100 ezer négyzetméternyi lemaradást —, ami tíz- napi termelésnek felel meg — feltétlenül pótolni kell, de lehet is. — Ugyanígy vélekedett az R III-ban dolgozó alapszervezet , párttagsága is? — Igen. Egyetértett a gyáregység vezetőjével, hogy az átadási időszakban hiányoztak a folyamatos és kulturált termelés feltételei, hogy az előbb említett rendetlenség akadályozta az eredményesebb munkát. Egyértelműen kinyilvánították, hogy a második negyedévben lehetőség van a lemaradás pótlására és a minőség további javítására. De ezután sem mondunk le arról, hogy a kiszállított termékek mindenkor megfeleljenek az adott minősítésnek. Ezt kívánja tőlünk eddig megszerzett hírnevünk, bélés külföldi vásárlóink bizalma, kialakult gyümölcsöző üzleti kapcsolataink. — Az R III. gyenge szereplésének vannak-e egyéb más okai is? — Űj, korszerű, az eddigieknél jóval nagyobb termelőegységről van szó. ahol a régi, kipróbált, ügyes kezű, hozzáértő, ide átcsoportosított dolgozók mellett igen sokan vannak olyanok, akik most tanulják a gyári munkát, szokják meg annak fegyelmét, válnak majd munkássá. S bizony, közülük jó néhányan még nern érzik a felelősséget sem munkájukért, sem pedig gyárukért. Gyakran igazolatlanul távol maradnak, fegyel- mezetlenkednek. E helyzet előnyös megváltoztatása érdekében az alapszervezet tagjai vállalták, hogy a szocialista brigádokkal és becsületes munkatársaikkal együtt segítenek az új dolgzók mielőbbi beilleszkedésében. A szakemberhiány mérséklése céljából pedig átmeneti átcsoportosítást hajtottunk végre. Ebben is példát mutattak a párttagok. Az aiapszervezet párttitkára, Jéger Lászlóné, aki eddig a laboratóriumban dolgozott, önként vállalta a szalag melletti munkát —, mondja a pártvezetőség titka, ra. Egyébként az átmeneti nehézségekből való mielőbbi kilábalás igénye ott feszül minden becsületes, az eddiginél többet is akaró dolgozóban, a szocialista brigádokban és azokban az új dolgozókban, akik azzal a gondolattal jöttek ide, hogy itt akarnak maguknak biztos jövőt teremteni. — Céljaink mielőbbi elérése érdekében az alapszervezet vezetősége júliusban újra beszámoltatja a gazdasági vezetést, ahol közösen döntenek majd a további intézkedések, ről, amelyek szükségeseké hogy az ez évre tervezett I. osztályú részarányt elérjük és a 2 millió 700 ezer négyzet, méter csempe termelését megvalósítsuk — mondja Fejes Frigyes. Jelenleg a gyári kollektíva kettős kényszer szorításában áll. A bank a hitelszerződésben vállaltaknak megfelelően az ez évre előírt mennyiséget kéri szigorúan számon. A gyár és a vállalat alapvető érdeke pedig az, hogy a tervezett I. osztályú áru értékesítéséből biztosítsa a fejlődéséhez szükséges, nélkülözhetetlen nyereséget. — venesz — A Salgótarjáni Kohászati Üzemek DEXION—Salgó gyártmányai- nak közismert praktikussága a pontos méretbeosztáson és a jó illeszkedésen múlik. A gyorsan összerakható, szétszedhető és tetszés szerint variálható polcelemek kifogástalan minősége jórészt a gondosan elkészített kivágószerszámok eredménye. Laczkó Péter, szerszámkészítő egyike azoknak a tapasztalt szakmunkásoknak, akik többek között ezeknek az élezését és köszörülését végzi. Fodor T. felv. Jó! kevert a Szekeres István, a Volán szocialista brigád vezetője mondja: „Mióta megkeverte a gép a kártyákat, nincs időnk unatkozni. Egyik járattal beérkezünk, cseréljük a számtáblát, s néhány perc múltán új vonalra indulunk. Silóval, hajtósabb lett a sichta. De megérte ez a szervezés”. A Volán 2. számú Vállalat személyforgalmi üzemegységénél — igaz, csak a salgótarjáni helyijáratnál, alig múlt néhány nappal egy esztendeje, hogy új szervezési szisztéma szerint indítják, vezénylik a tömegközlekedést lebonyolító autóbuszokat. — Akkor — mondja Miklós Ernő, a személyforgalmi üzemegység igazgatója, és szavait megerősíti e mindeneket tudó Sipos Ferenc, a helyijárati forgalom vezetője, „karmestere” — tehát egy bő évvel ezelőtt harmincegy busz- szal szállítottuk a megyeszékhely utasait és a kocsifordulók száma már jóval meghaladta huszonnégy óra alatt az ezret. Ezek helyes beprogramozása úgy, hogy fokozzuk a kocsik kihasználtságát, kevesebb legyen a tétlenül eltöltött „munkaidő”, már meghaladták az emberi agy teljesítőképességét. Még a jobb képességű forgalomszervezők is esetenként tehetetlenek voltak az optimális fordák megtervezésénél; kevés volt már az emberi ész. S akkor jött a Volán Tröszt számítógépe, amely megkeszámítógép vert, módosított utakat, időpontokat. s „csinált” a hajdan egyetlenegy útvonalon közlekedő buszvezetőkből a város valamennyi menetvonalát ismerő „idegenvezetőket”. Megint Szekeres István mondja: „Most nyolcán vagyunk a brigádban, s míg nem szólt közbe a gép, valamennyien mindig egyazon vonalat, a zagyváit jártuk, lás, nagyobbak a teljesítmények és — a fizetések. — Minden így igaz? —kérdem Szekeres István brigád- vezetőt, aki — megerősíti — a helyijárati forgalomban dolgozó hat szocialista brigád hatvanhét tagjának tapasztalatait „mondja most tollba”. Persze, néminemű fenntartásokkal, hiszen ember és ember, gép és gép teljesítmény akkor jön egy kis étkezésipihenési szünet, s aztán megállás nélkül teszünk pontot a műszak végére. — Eszerint elégedettek a szervezéssel ? — Mindenképp! S külön jó, hogy a számitógép nem szubjektív. Nem lehet hát legapróbb jelét sem érezni a „protekciózásnak”, mármint annak, hogy valakinek valaki a lehető legkedvezőbb fordát jfelölte ki. A gép demokratikus is... A betáplált adatok Szervezésből — megelégedés most meg már mint a tenyerünket, ismerjük a várost.” — Nem tévelyegtek el a szervezést követő első napokban? — Nevet a brigádvezető: „Dehogynem, s bizony néha az utasok útmutatásaira volt szükség. Persze, minden kezdet nehéz.” — A Volán Tröszt tíz vállalatánál alkalmazzák eleddig a számítógép szervezte fordákat, s várhatóan rövid időn belül a többiek is élnek e nagyszerű lehetőséggel — bizonygatja a Volán 2. számú Vállalat gyors reagálásának jelentőségét a két vezető. — Mi ebben a nagyszerű? Sipos Ferenc veszi át a szót: — ... 31 busz helyett azóta hétfőtől péntekig 29 bonyolítja le a forgalmat, termelő szombatokon 27, szabad szombatokon pedig mindössze 26. Ily módon jelentősen javult a munkaidő-kihasználás, csökkent az üzemanyag-felhasznáés teljesítmény között is van azért különbség. — Én például — a szervezés óta több mint ezer forinttal több fizetést viszek haza, mint azelőtt, de általában mindenkinek, még a tartalékban levőknek is több azóta a pénze. — És a nagyobb hajtás? — Higgye el, szívesebben dolgozunk folyamatosan; akkor benne van az ember a lendületben, érzi a volánt, s kedve is jobb annál, mint amikor „széttöredezett” programot csináltunk. Mert kérdezzen meg akár egy esztergályost: nem úgy érzi-e jól magát, ha a gépe mellé szépen kisorjázva látja a megmunkálandó anyagdarabokat...? Neki is fárasztó, el- kedvtelenítő, ha egyszer nekirugaszkodik, aztán szünet. Megint ezt teszi, s újra leülni kényszerül. Mi is így voltunk. Mindannyian örülünk, ha legalább három-négy órát egyhuzamban lehajtunk.. mentesek bármiféle részrehajlástól. Az újfajta szervezésnek a fentebb már említettek mellett, természetesen, számokkal, forintokkal mérhető haszna is van. Mégpedig — függetlenül attól, hogy ennek kimutatására — hiszen roppant komplikált, nehezen elkülöníthető lenne ez a többiektől — nagy. S nem olcsó feltételezés, hogy a gép által „megkevert kártyák” igazán hozzájárultak ahhoz, hogy a Volán 2. számú Vállalatnál a múlt évben a személyforgalmi üzemegység első lett a többiek között, a kiváló vállalat lett a tröszti húsz közül a Volán kettes... — Jóleső érzés ez a brigádunknak is — mondja Szekeres István. — Elhiszem — bólintok rá, s beleélem magam az újabb útvonalakra átnyergeltek szorosabb mindennapjaiba. Karácsony György
