Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-25 / 96. szám

Kuba az iráni helyzetről Az amerikai elnök Irán- ellenes intézkedései nagy­mértékben veszélyeztetik a nemzetközi békét és biztonsá­got — mutat rá a kubai kül­ügyminisztérium ' Havannában közzétett nyilatkozata. Az okmány hangsúlyozza, hogy az amerikai elnök Irán­nal szemben folytatott politi­kája — a katonai beavatko­zással való fenyegetőzés és a diplomáciai kapcsolatok meg­szakítása — a térség helyze­tének további élezésére irá­nyul. Ez a politika azt jel­zi, hogy az Egyesült Államok katonai konfliktus szélére igyekszik sodorni a világot — állapítja meg a nyilatkozat. Az Egyesült Államok Irán- ellenes akcióit nem lehet el­választani a világ más térsé­geiben folytatott amerikai po­litikától: az indiai-óceáni amerikai jelenlét fokozásától és az úgynevezett gyorshad­test felállításától. Ezeknek az intézkedéseknek a célja az, hogy Washington támadást hajthasson végre a térség bár­melyik országa ellen, ha meg­ítélése szerint veszély fenye­geti az Egyesült Államok gazdasági és katonai érde­keit. A világ közvéleménye nem lehet közömbös az amerikai imperialisták Irán-ellenes ka­tonai agressziója iránt — han­goztatja végezetül a kubai külügyminisztérium. mm Ot évre szóló magyar-szovjet tudományos együttműködési Jegyzőkönyv Az okmányokat magyar részről Márta Ferenc, szovjet részről pedig Vladimír Alexand- rovics Kotyelnyikov látta el kézjegyével összesen 127 természettudo­mányi és 41 társadalomtudo­mányi témában működnek együtt magyar és szovjet tu­dósok az elkövetkező öt év­ben — rögzítették a Magyar Tudományos Akadémia és a Szovjetunió Tudományos Aka­démiája 1981—85-re szóló tu­dományos együttműködési jegyzőkönyvében. amelyet Márta Ferenc, az MTA főtit­kára és Vlagyimir Kotyelnyi­kov, az SZVTA alelnöke írt alá csütörtökön Budapesten. A köizÖ6 kutatási témákat három csoportba rangsorol­ták. Kiemelték — tudomá­nyos és népgazdasági jelen­tőségük alapján — azokat a munkákat, amelyekben a két ország kutatói együtt végez­nek kísérleteket, összesítik a tapasztalatokat, s teszik köz­zé az eredményeket. Ilyen kooperációs kutatásokat vé­geznek például a biológiai, matematikai, fizikai, kémiai tudományokban. A második csoportba azo­kat a kutatási témákat sorol­ták, amelyekben a szakembe­rek rendszeresen koordinál­ják tevékenységüket, s beszá­molnak az új eredmények­ről. Az együttműködés har­madik fajtája a tudósok kon­zultációja, egymás tájékozta­tása. Megállapodtak abban ie, hogy az akadémiák folytatják együttműködésüket a jelentős tudományos eredmények pub­likálásában, a találmányok és licenciák kifejlesztésében, cseréjében. Elősegítik az új tudományos eredmények, mű­szerek, mintadarabok cseré­jét is. A jegyzőkönyv aláírását követően Márta Ferenc a ma­gyar—szovjet tudományos együttműködés jelentőségét méltatva egyebek között el­mondta, hogy mind a, ma­gyar, mind a szovjet kutatá­si tervek igazodnak a világ­ban és a két országban vég­bemenő tudományos-műszaki haladáshoz, a változó társa­dalmi, gazdasági követelmé­nyekhez. ...... K otyelnyikov * akadémikus hangsúlyozta, hogy a két or­szág kommunista pártjainak határozatai kitűnő feltétele­ket teremtenek a szocialista együttműködés bővítéséhez, a tudomány fejlődéséhez. A magyar—szovjet tudományos együttműködésben azokat a lehetőségeket vették számba, amelyek mind közvetlenebbül szolgálják a társadalmi-gaz­dasági haladást. Az eseményen jelen volt a magyar tudományos élet több ismert személyisége, az MTA számos vezetője, részt vett Vlagyimir Pavlov, a Szov­jetunió budapesti nagykövete Gromiko párizsi tárgyalásai Giscard d'Estaing minisztert francia elnök Párizsban fogadta Andrej Gromiko szovjet küiügy­„Konstruktívnak és hasz­nosnak” nevezte Valéry Gis­card d’Estaing francia köztár­sasági elnökkel folytatott csü­törtöki megbeszéléseit And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter. A szovjet külügyminiszter összesen három és fél órát töltött az Elysée-palotában, először négyszemközti meg­beszélést folytatott a francia államfővel, majd munkaebé­den vett részt. Ezen jelen volt Jean Francois-Poncet francia külügyminiszter, Hen­ri Froment-Meurice, Francia- ország moszkvai nagykövete és Sztyepan Cservonyenko, a Szovjetunió párizsi nagykö­vete, valamint több más sze­mélyiség. Az Elysée-palotából távo­zóban, miután jellemezte a tárgyalások légkörét, Gromiko kijelentette: „Szeretnénk hin­ni, hogy ezek a megbeszélé­sek hozzájárulnak a folyama­tos francia—szovjet kapcso­latok fejlesztéséhez. Ezek­nek a kapcsolatoknak, véle­ményünk szerint, nem csupán Franciaország és a Szovjet­unió, hanem az egész világ érdekeinek is meg kell felel­niük. A Szovjetunió a maga részéről eltökélten síkraszáll az enyhülés folytatása mel­lett és azért, hogy a nemzet­közi helyzet alakulásában tá­madt nehézségeket megold­ják. Mi a magunk részéről ebben az irányban cselek­szünk, de mint ismeretes, nem minden függ tőlünk. Kifejez­zük reményünket, hogy Fran­ciaország ugyanebben az irányban fog fellépni. Délután a francia külügy­minisztériumban folytatódtak a külügyminiszteri megbeszé­lések. A 16 óra 30 perckor kezdődött megbeszéléseken francia részről részt vett Oli­vier Stirn külügyi államtit­kár, Bruno de Leüsse, a kül­ügyminisztérium főtitkára, szovjet részről Georgij- Kor- nyijenko, a külügyminiszter első helyettese, valamint a két nagykövet. Szovjet álláspont A párizsi találkozó küszöbén Mint ismeretes, a Francia Kommunista Párt és a Len­gyel Egyesült Munkáspárt meghívta valamennyi euró­pai ország kommunista és munkáspártjait, hogy vegye­nek részt a Párizsban április 28-án és 29-én tartandó ta­lálkozón. A találkozó mun­kájának témáját röviden fo­galmazták meg: „A békéért és leszerelésért”. A kezdemé­nyezés, amelyet a Szovjet­unió Kommunista Pártja üd­vözölt, nagy visszhangot vál­tott ki a kontinensen. Most aligha célszerű jóslá­sokba bocsátkozni arról, hogy mi fog elhangzani ezen a találkozón, milyen eredmé­nyeket hoz stb. Hasznosabb, ha kieVnelünk néhány kér­dést, amelyekről szólni érde­mes. Az első: a konferencia té­mája, a béke és a leszerelés. A második világháború befe­jezése óla foglalkoztatja ez, a kérdés az emberiség leg­jobb elméit. Noha már nem egyszer megtárgyalták. to­vábbra is a jelenkor legége­tőbb problémáját jelentik. Ebből következik a második kérdés, a konferencia meg- ta fásának időpontja. Nem ke' ene-e a megrendezéssel még várni? — kérdezték a borúlátó megfigyelők. Nos, sohasem korai véleményt cse­rélni arról, hogy milyen úton-módon és milyen eszkö­zökkel küzdjünk a békéért és leszerelésért. Európa nem minden kommunista és mun­káspártja vesz 'majd részt az értekezleten. Ebből elkerül­hetetlenül különféle spekulá­ciók keletkeznek; de mikor nem voltak ilyenek . . . Egyes kommunistaellenes sajtóor­gánumokban azt állítják, hogy a nyugat-európai kom­munista pártok képviselői­nek részvétele e találkozón valamiféle „központ” vissza­állítására tett kísérlet a kom­munista mozgalomban. Ez azonban már elcsépelj nóta. Hiszen minden párt teljesen függetlenül és önállóan hatá­rozza meg álláspontját, nem­csak odahaza, hanem a nem­zetközi találkozón is. Van olyan vélemény, hogy a ta­lálkozó megtartása nem idő­szerű a kommunista mozga­lomban meglevő ilyen, vagy olyan nézeteltérsek következ­tében. De a sokoldalú kom­munista találkozók közül, melyek zajlottak le nézetel­térések nélkül? A kommunis­ták ellenfelei igyekeznék NOGRAD - 1583. április 25., péntek ugyan a nézeteltéréseket sa­ját céljaikra felhasználni, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a nemzetközi találkozók nem mélyítik el a nézetelté­réseket, hanem ellenkezőleg: elősegítik az álláspontok kö­zeledését, az akciók egyezte­tését. A következő kérdés: mint­hogy a találkozón nem kép­viseltetik magukat a szocia­lista és a szociáldemokrata pártok, fennáll a veszély, hogy ez akadályozhatja a kommunistákkal való együtt­működésüket. Mit mondha­tunk erre? Február elején B'écsben találkozót tartottak a Szocialista Intemacionálé vezetői. Körülbelül ugyanazt a témát vitatták meg, amely a párizsi találkozó napirend­jére kerül. Vajon a bécsi ta­lálkozó ténye akadályokat gördített-e a kommunista és a szociáldemokrata pártok kapcsolatának, sőt együttmű­ködésének lehetősége elé, ha az ott levont következtetések egyébként megfeleltek a bé­kéért és leszerelésért folyó küzdelem érdekeinek? Nem. Akkor a párizsi találkozó mi­ért lenne akadály az együtt­működés útján? Természete­sen, a nemzetközi kommu­nista mozgalom nem mond­hat le arról, hogy önálló erő­ként lépjen fel a világban. Van olyan álláspont is, hogy a békéért és leszerelé­sért folyó küzdelem problé­mája nemcsak Európára ter­jed ki, s ennélfogva nem csupán az európai pártok ügye. Ez igaz. De azt jelen­ti-e ez, hogy az enyhülési fo­lyamat minden oszthatatlan­sága közepette Európának nincs meg a maga sajátossá­ga ebben a tekintetben? Szó sincs erről. Végül, az utolsó probléma: a párizsi találkozó előkészí­tésének és , megtartásának módszere. Jól ismert követel­mény, hogy a kommunista találkozók megtartása feltéte­lezi az előkészítés demokrati­kus módszereit. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ezek a módszerek formájukban mindig azonosak legyenek. Közös akciók részletes plat­formjának kidolgozása való­ban hosszú előkészítést tesz szükségessé. Egyes pártok azonban már többször úgy nyilatkoztak, hogy szükség esetén operatív módon, hosz- szú dokumentumok elfogadá­sa nélkül is találkozni kell! Nos, a jelekből ítélve az eu­rópai kommunista és munkás­pártok a jelen esetben éppen ilyen formában készülnek megtartani találkozójukat. J. Zsilin ÖNBÜNTETES Formálisan a Közös Piac országai, valamint Japán szo­lidaritást vállalt Washington Irán-ellenes gazdasági és po­litikai büntetőszankcióival, de a Fehér Ház mégis elége­detlen. „Nem az igazi’’ — mondjá'k Washingtonban, mert ők eredetiteg azt kérték szö­vetségeseiktől, hogy szakít­sák meg diplomáciai kapcso­latukat Iránnal és feltétel nél­kül csatlakozzanak az VSA által meghirdetett gazdasági bojkotthoz. Ehelyett az em­lített országok külügyminisz­terei luxemburgi találkozóju­kon mérsékeltebb döntéseket hoztak, s némileg elodázták a maximalista amerikai köve­telések teljesítését. Egyelőre csak annyit tesz­nek, hogy csökkentik teherá- ni nagykövetségeik személyi állományát, korlátozzák a ví­zumkiadást iráni állampolgá­rok számára, s óva intik az Iránnal kapcsolatban álló vállalataikat új szerződések megkötésétől. Közölték továb­bá, hogy a „keményebb” rend­szabályokat —, vagyis a dip­lomáciai kapcsolatok megsza­kítását és teljes gazdasági bojkottot — csak akkor ve­szik fontolóra, ha május 17-ig (az iráni parlament tervezett alakuló üléséig) nem engedik szabadon a Teheránban fog­va tartott amerikai túszokat. Fanyalogva és csak óriási amerikai nyomásnak enged­ve cselekedtek á „kilencek” és Japán, amely szintén külügy­miniszterével képviseltette magát a tanácskozáson. Sok választásuk azonban nem ' is volt, hiszen Washington sza­bályszerűen megzsarolta őket: amennyiben nem zárkóznak fel mellé, esetleg katonai esz­közökhöz nyúl — blokád alá veszi az iráni kikötőket, vagy elaknásítja azokat —, s ez talán még drasztikusabban véget vetne az iráni kőolaj áramlásának a szövetséges országokba. Így hát a Közös Piac és Japán a két rossz közül a — szerinte — kevés­bé rosszat választotta... Hogy mennyibe fog kerülni az iráni kőolaj és az odairá­nyuló áruszállítások kiesése az EGK-nak, és Japánnak, egyelőre nem lehet kiszámí­tani, de a kár tetemesnek ígér­kezik. Ami Iránt illeti, bizo­nyos, hogy gazdasági nehéz­ségekkel kell számolnia,- de megvannak az eszközei a csa­pás kivédésére. Behesti aja- tollah, az iszlám forradalmi ta­nács titkára szerdai sajtóér­tekezletén közölte: a szocia­lista országok és a fejlődő or­szágok készek támogatni Iránt. Példaként hozta fel a napokban aláírt szovjet—irá­ni gazdasági megállapodást. Románia 60 százalékkal nö­velte iráni olajvásárlásait. Csehszlovákia, az NDK, Len­gyelország és több fejlődő ország kifejezte óhaját az egyenjogú és kölcsönösen elő­nyös gazdasági kapcsolatok fenntartására Iránnal. így hát a „kilencek” és Japán dönté­se könnyen önbüntetésnek bi­zonyulhat. Pálfi Viktor Budapesten tanácskozik a BYT elnöksége Május 8-a és 12-e között Budapesten, a Parlamentben tartn ülését a Béke-világ- tanács elnöksége — jelentet­te be csütörtökön a Hazafias Népfront Belgrád rakparti székházában tartott sajtótájé­koztatóján Romesh Chandra, a BVT elnöke. A világ békemozgalmának kiemelkedő személyisége a tanácskozás jelentőségéről szólva egyebek között kifej­tette: a világszervezet eddigi legjelentősebb vezetőségi ülé­sének színhelye lesz a ma­gyar főváros. Olyan időszak­ban élünk ugyanis, amelyben az enyhülés ellfenzői, a béke ellenségei különösen aktívak, s ezzel világszerte nagyfokú feszültséget, újabb veszélye­ket teremtenek. Ezért hagy jelentőségű, hogy a világ minden részéből, több mint 70 ország csaknem 200 — leg­különbözőbb pártállású és vi­lágnézetű — képviselőjét vár­ja a tanácskozásra. — Tanácskozásunkkal a világ békeszerető erőinek olyan nagyszabású mozgósítá­sát szeretnénk elérni, amely­nek eredményeként csaknem minden földrészen égyidőben. összehangolt akciókkal lép­hetünk fel. Ezekben az ak­ciókban — mondotta a BV^ elnöke — szervezetünk szá» mit mindenkire, aki aggódifc az emberiség és a világ sor. sa miatt; bármennyire is élté* a véleménye egyéb kérdése»» ben. i *

Next

/
Oldalképek
Tartalom