Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
Fölszedni a ho rgonyt NYAKIG OLAJOSÁN ÁLL az Öreg kékre festett monstrum előtt és dühöng: — De szentséges sok bajunk lesz ezzel is! Legyint és mérgesen megindul a puha öntőhomokszőnyegen át. Be a műhelybe. Utána megyek. — Miért útálja ezt a korszerű gépet? — No, arról aztán nincs szó! Én minden masinát szeretek, hisz’ ők adják nekem az életet. Elhiheti: ha nem így lenne. mi a fenét keresnék én már harmincegyedik esztendeje ebben a szakmában? — Igaz — bólintok rá. — De mégis, miért mérgeske- dett? — Hát, eszembe jutott, hogy húszunk közül csak öt embert okosítottak azon a tanfolyamon, ahol ennek a korszerű formázógépnek a megismerésére tanítottak. — És ez kevés? — Az hát! Ki tudja, azzal ez öttel is mi lesz ... Mert, hogy én ebből a gyárból már nyugdíjig el nem megyek, az bizonyos. De hol van az előírva, hogy más sem. Eh! — legyint megint. Az öreg ezermester, Tátrai Árpád éppen negyed százada dolgozik a ZIM tarjáni gyárában, s hogy még csak negyvenhét éves, hát tíz-egynéhány esztendőn keresztül még el- bütykörészhet a misinákon. Mondom is neki: — Akkor sok port, meg füstöt leereget még a tüdejére. — Az szentség! Meg a többiek is. Mondom, már aki megmarad közöttünk. — De sokat emlegeti ezt a menés-maradást.... — ... Mert maga nem tudja, hogy mennyien megfordultak már nálunk az utóbbi években. Igaz, van, aki megragad. Talán tartósan. De sok fiatalabbért most sem tenném tűzbe a kezem, hogy törzsgárdista lesz. — Itthagynak ilyen jó brigádot? — Nem a brigádot hagyják: a kevés pénzt! Elhiszi, hogy én ennyi gürcös év után alig valamivel keresek többet három és fél ezer forintnál, a fiam. az a tacskó meg — esztergályos az üveggyárban — minden hónapban egy ezressel többet hoz haza. És, bár nem nevet rajtam, de megjegyzi.... — Szóval, csak a gyenge kereset miatt cserélődnek a tagok? — Fenét! — mondja, s legyint megint és a hajdan híres „sesés” centerhalf hallgatásba burkolózik. Maga elé veszi a brigádnaplót, abban lapozgat bütykös ujjaival. — Látja — vált szót —, kétszer nyerte el a csapat, a mi Táncsics Mihály brigádunk a Vállalat kiváló brigádja címet és eddig, zsinórban kilencszer voltunk aranykoszorúsok. Ami, itt az öntödében, elhiheti, igen nagy dolognak számít. — És az idén mi várható? — Rosseb tudja! Tán meglesz a tizedik arany. Lehorganyoztunk ennél. Ügy látszik, nem vagyunk többre képesek. — Vagy a mi ceruzánk nem fog olyan jól! — dörmög közbe Turiczki Róbert, s rongycsomóba törli olajos kezét. FELVONOM A SZEMÖLDÖKÖM. — Igen, igen, jól értette. Tapasztaltuk már, hogy aki jól adminisztrálja magát, az könnyebben halad előre. De mi nem értünk, sőt: nem is akarunk érteni az ilyesmihez. Mi egészen mással foglalkozunk: dolgozunk. Igaz. Mások bizonyítják a kesernyés levegőjű öntödében : nem rosszul. És gyorsan. És szervezetten. I És akármikor, amikor szükség van rájuk. Vasárnap is, éjszaka is. Mesélik, egy évvel ezelőtt, amikor megtudták, hogy egy külső cég több mint fél millió forintot kérne a rekuperátor felújításáért, ők nem engedték. S meg is csinálták igen rövid idő alatt, ők húszán, alig a fele áron. Ez gyors, látványos munka volt. A többi meg? Hiszen ilyen hatalmas melegüzemben elég gép. berendezés, szerkezet működik... Hát, ott nincs „mutatvány”. Éppen elég teljesítmény tőlük, hogy mindegyik zavartalanul üzemel. — Félbehagyta, mester — nézek Tátrai Árpádra, aki a brigádvezető helyettese —, hogy miért hagyják itt magukat az amberek. — A pénzt már említettem. A másik nagy dolog meg az, hogy itt jószerivel tizenöt éve nem változtak a munkakörülmények. ötvenkettőben, amikor átadták az öntödét, azt mondták: Közép-Európában a legmodernebb. Büszkék is voltunk rá. Most meg... — De itt áll már ez a csupamodem gépóriás... — Hát, ez lendít majd rajtunk valamit. De aztán úgy néz majd ki az öntöde, hogy egyik felében a huszadik század, a másikban meg a tizenkilencedik És nekünk se mindegy hol kell javítanunk, szerelnünk: térdig porbankoszban, köhögtető füstös levegőben, vagy jó körülmények között. — Akkor hát, a kis pehz és rossz munkahely miatt cserélődnek a brigád tagjai? — Hát, főként! Elhiszi, néhány évvel ezelőtt volt olyan is, hogy koponyánként öt fillér órabéremelést akartak adni. Öt kemény fillért! No, így aztán csak minden második ember bére emelkedett — tízzel. De hagyjuk a siránkozást, mi azt nem szeretjük.... — Meg tudja — néz rám Turiczki Róbert — az okoso- dás miatt is elkerülnek tőlünk az emberek. És mi erre büszkék vagyunk! Az egyik gyerek itt dolgozott nálunk,, innen járt egyetemi előkészítőre, most meg nappalin tanul a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán. Megint négyen most végeznek más fajta iskolákat, tanfolyamokat. Ha befejezik, biztos kiemelik őket, valamilyen fontosabb helyre. És higgye el, mi örülünk, ha valaki megkérdi tőlük: hon- non jöttek és azt mondják, hogy az öntödei Táncsics Mihály brigádból. ÖSSZENÉZ A KÉT ÖREG és elmosolyodnak. A műhely nyitódó ajtaján becsap a kemencék torokszorító, kesernyés füstje... Karácsony György Üj szerelőcsarnok épül a SZIM érsekvadkerti gyáregységében. A 30 millió forint beruházással épülő, 1200 négyzetméter alapterületű létesítmény kivitelezési munkálatait a helyi építőipari szövetkezet végzi. A tervek szerint ez év második felében már megkezdődik a termelés az új csarnokban. (báb—) ........................... A versenyár szerepe |rJ: eddig alig, vagy egyáltalán nem használt közgazda- 'JJ sági fogalmakat, kifejezéseket tanulunk. Az év elején életbe lépett, módosított gazdasági szabályozó rendszer kényszerített erre. Alapjában hozott-e újat, vagy csupán a már eddig kialakult feltételekhez Igazodik ez a szabályozó rendszer? A gazdasági szabályozás egyik alapgondolata, hogy az utasítások helyett a gazdasági ösztönzők kerüljenek a középpontba. A tizenkét évvel ezelőtt létrehozott új gazdaságirányítási rendszer épp e célt szolgálta. Lehetetlen azonban megvalósítani gazdaságpolitikánk legfontosabb céljait, ha az irányítást nem segíti egy olyan árrendszer, amely a valóa viszonyokat fejezi ki, s képes az értékarányokat mérni. Hazánk — gyakran emlegetett tény — nyitott gazdaság. Akarva-akaratlanul a nemzetközi verseny részese. Könnyen belátható, hogy nem lehet életképes egy olyan rendszer; amely bármi módon önellátásra akar berendezkedni, s nem igazodni, hanem védeni akarja magát a versenytől. Hosz- szabb távon minden irányítási rendszer alapkérdése: képes-e nemzetközi mércével mérve versenyképessé tenni vállalatait, gyárait, üzemeit. Ezt művi úton, utasítva, állandóan vezérelve lehetetlen létrehozni. A szabályozás döntő kérdése tehát: meglehet-e valósítani egy olyan árrendszert, amely tükrözi a napról napra élesedő nemzetközi gazdasági versenyt. Felvetődik a kérdés: lehetséges-e azonban tervszerű szo-^ cialista gazdaságunkban csupán a verseny spontán hatására bízni az árakat? Nyilvánvaló, hogy a verseny nem lehet az egyedüli meghatározó. Gazdaságunkban szervezett, tervszerűen irányított piacon alakulnak ki „a spontán árak”. A szocialista gazdaságirányításnak éppen egyik alapkérdése, hogy milyen módon képes ellátni az árszabályozó, s -befolyásoló funkciót? A döntésekhez azonban pontos, körültekintő információkra van szükség. Származhatnak ezek a hazai versenyből is — ha valós verseny formálja az árakat, s van megfelelő kínálat a piacon —, s származhatnak a hazai s a külföldi termelők piaci versenyéből. Milyen hatékonysággal dolgozik a gyár, mennyire értékes a munkája? Önmagában nehezen megválaszolható kérdés: ez szinte mérhetetlen. Az összehasonlítás, a világ élenjáró gazdaságaival való összevetés, a nemzetközi verseny adhat egyedül útmutatót. A munka valós mércéje, ha egy-egy terméknek nem a belföldi árát értékeljük, hanem a világpiaci verseny szabta exportárat vesszük alapul. Ahol a- termelés egy része tőkésexportra kerül, épp az exportárnak kell meghatározónak lenni, ennek kell megszabnia a belföldi értéket is. Abban a gyárban tehát ahol az átlagosnál hatékonyabb, minőségileg jobb munka folyik, jól szervezett piaci hálózat értékesíti a termékeket, magasabb árat tudnak elérni az exportpiacokon, így termelésük egészének több nyereséget hoz. Indokolatlan, hogy azok, akik a nemzetközi piacon képtelenek jó áron értékesíteni cikkeiket, a hazai piacra kényszerített magas árak miatt számolhassanak nyereséggel,' emiatt váljanak úgynevezett jó vállalattá. Folyik-e azonban valódi verseny a hazai piacokon? Van-e elég információja a vállalatnak, s az irányító szervnek az árrendszer szabályozásához? Azokon a területeken, ahol nem indokolt a verseny, ott a társadalamilag szükséges ráfordítási arányok a meghatározók. Ily’ módon minden területen lehetséges, hogy a fogyasztói árak arányai közeledjenek a termelői árarányokhoz, így tudnak a vállalatok mindig pontos információt szerezni a piacról, ez ösztönzi őket a műszaki-technikai fejlesztésre. A hetvenes években sokáig csak amolyan óhaj volt egy eddiginél korszerűbb termékszerkezet kialakítása. Ma már valamennyi vállalat számára kényszer. Aki képtelen a legmagasabb mérce, a világpiac ítélete szerin dolgozni; lemarad. D élfelére már lecsendesedett a reggeltől tartó . forgalom. Elment a vezérigazgató, elvégezték munkájukat a KÖJÁL-osok, még a villanyszerelő is és a műhelyek megszokott zaja lett uralkodó az üzemben. Berregtek a varrógépek, készültek a legújabb autóüléshuzatok. Ezt gyártják most Bujákon, a fővárosi kézműipar részlegében. Idegesek, mert most kezdték a gyártást és szokatlanok a fogások. A részlegvezető, Fintor Istvánná is nyugtalan volt, nincs adminisztrátora, nincs műszerész, minden reá hárul. Es készült Pásztora. Egy ugrásnyira van Bujáktól úticélja, és utazott ő már ennél sokkal messzebbre, mégis most az utazás feszültsége tartotta hatalmában. Ezért igyekezett mindent pontosan ellátni az üzemben és egy óra felé elindult az autó a Fagyosról. A falu felső csücske ez, ahol a házak az erdőig érnek és ott a régi kastélyban működik a kézmű. A kivezető úton még vastag jégen bukdácsolt a kocsi, innen a falucsücsök neve, a Fagyos. Órájára pillantott. — Kettőre kell bent lennem, akkor kezdődik az ülés. — inkább suttogta, mint mondta. Kicsi törékeny termet Fintor Istváné, született Petre Anna. Sápadt az arca. A haja frissen rakott az alkalomra való tekintettel, még a lakk is megcsillant rajta. Mozdulatlan arccal az utat figyelte. Gondolatai kavaroghattak, mert szeme alatt megrándult egy idegszála. Sóhajtott, és ettől megkönnyebbült. Érdekes, a múltkoriban, amikor a járási pártértekezleten a szónoki emelvényre lépett és .erőteljesen beszélni kéziéit, erősebb testalkatúnak tűnt. Az arca színesebb volt. Beszédén keresztül odavitte hallgatóit a községébe, és megmutatta, micsoda kínszenvedéssel lehet eljutni Bujákra a darabokra törött országúton. Télen a jármüvek is egymásba szaladtak. Aztán a villanyról beszélt, amelyik hol ég, hol nem és a Malomsorra az erdő alá kínos botorkálással lehet hazajutni. De a villamos meghajtású gépek sem mennek. Olyan erőteljesen beszélt még az iskoláról is, hogy hangjával megtelt a nagyterem. Eszébe jutott neki is a szereplése. — Egy kicsit mérges voltam. Szeretek szabadon beszélni és most azt mondták, írjam le .. . Nem tűnt annak, hogy papírról beszélt, mert jól ösz- szehozták a szöveget. Kiss László, a volt párttitkár segített neki, aki most is a községi pártvezetőségben van és Anna is. László bátyánk jó szívvel iparkodott, csak Fiatoménak volt szokatlan a papír. Azt mondta: — Megköti az ember gondolatát . . . Nem szokta meg á kötöttséget Fintor Istvánná. Tanítómesterei nevelték az önállóságra. Már Salgótarjánban, a híres leánykollégiumban azt tanították neki, a középiskolai évei alatt, hogy minden embernek önmagának kell eldönteni, hogyan alakuljon az élete. Amikor hazatért falujába, Madarász János, a tanácselnök, Kiss László, a párttitkár, maguk mellé vették a mozgalmi munkába. Fintorné, amikor szóba kerülnek az ilyen témák, akkor szokta mondani: — Én nem panaszkodhatom, az életemben nekem minden jól bejött. Legalábbis elfogadhatóan . . . Aki ismeri őt, tudja, mire gondol ilyenkor. A házasságára is, Fintor Istvánra, az asztalos férjére, akinek a munkáján túl élete a mozgalomhoz kötődik. Kemény akaratú ember, családszerető. Es a boldogságuk Anita, az anyjának sok örömet szerző kislány. Most az autóban Pásztó felé haladva ez mind eszébe jutott. Még az is, hogy a tanító Anita számára egy finomabb • mívű hegedű vásárlására biztatta az édesanyát, mert a kislány nagyon . fogékony a zene iránt. Fintor Ist- vánnénak az arca megenyhült. Fészkelődött az ülésen, még egy halvány mosolyra is tellett. — Ne lennék büszke? Azt mondták a falujában néhányan, hogy nem tudják megérteni, honnan ebben a törékeny kis asszonykában az a nagy akarat. A családban tisztességgel megosztva a gondokat a férjjel rendezik dolgaikat. Olyan igazi boldogság fészke az otthonuk. Aztán az erő nagy része a mozgalomnak jár. Miért a ragaszkodás? Válaszolni sem lehet rá, mert az életüknek ez a rendje. Beszélhetett-e volna olyan ékesen az iskola építéséről, a villanyról, az útról, ha nem tartoznának hozzá. A hosszú esték a pártirodán, vitában a mindennapi feladatok rendjéért meglett férfiakkal, okos meggondolással, ez az igazi Petre Anna. Azért mondták Kiss Laciék a választást megelőzően: — Anna a jövő embere. Anna méltó a járási végrehajtó bizottsági tagságra . . . Az autó ablakán át már látszott a Mátra tavaSztváró hegylánca. Mintha kéklett volna. Hófoltok tarkállottak a fák közül. Anna a lábánál levő műanyag szatyorjait igazgatta. Üzemi dolgok voltak az egyikben, a másikban a végrehajtó bizottsági ülés írásbeli anyaga. Kezével azt tapintotta. Előre nézett Pásztó felé, nyugodt volt az arca. Aztán egy halvány derű a tekintetében. mint, aki önmagára is mosolyog: — Igen, azt még meg kell szoknom, hogy a végrehajtó bizottság tagja vagyok . . . E lindult befelé. Léptei, mint másutt az életben, most is határozottak. Amikor az autó befordult a pártbizottság udvarára, már a megszokott Fintorné volt. Határozott léptekkel indult az épület bejárata felé, élete első vb-ülésére. Magabiztosnak tűnt a mozgása . . . Bobál Gyula ŰTIBÁH AZ ELSŐ ÜLÉSRE... A most bevezetett új szabályozó rendszer nem elveiben,' alapjaiban hozott újat. A világpiaci hatások eddig is formálták gazdaságunkat. Az új rendszer az eddiginél pontosabb közvetítő. A vállalatok nehezebb helyzetben dolgoznak, de a kiemelkedő teljesítmények, a nemzetközi mércével mérve is jelentős eredmények az eddiginél jobb körülményeket teremtenek, amelyben biztos alapokon nyugszik a további fejlődés. A_ első hetek után természetesen lehetetlen értékelni még az új rendszert. Egy bizonyos: a vállalatok érzékelhetően minden eddiginél nagyobb buzgalommal dolgoznak, munkájuk hatékonyabbá tételéért, a jobb minőségért. S ez önmagában is nagy eredmény. h. i. Rendelés ígérkezik „ Egy nagy amerikai autógyártó konszern képviselőit fogadja ezekben a napokban a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Az amerikai szakemberek — miután tavaly májusban tanulmányozták a gyár kovácsolt- és sajtolttermék- előállításának technológiáját —, azért tértek vissza a SKÜ-höz, hogy most már konkrét rendelésük ügyében tárgyaljanak. Az érdeklődő cég mintegy 500 tonna ková* csőit és sajtolt termékre tar* tana igényt ebben az évben. Ezzel egyidőben nyugatnémet szakemberek — ugyancsak előzetes helyszíni szemle után — cső-, kovácsolt* és sajtolt-termék, valamint szeg rendelése ügyében tárgyalnak a SKÜ-ben. Uj akkumulátorgyár Phenjan nyugati peremén, ahol nemrég még egy mező- gazdasági szövetkezet földjei terültek el, most egy gépkocsi-akkumulátorokat gyártó üzem építését fejezték be. Az új gyár tervezéséhez és felszereléséhez a Szovjetunió nyútott segítséget. Ha majd teljes kapacitással megkezdi a termelést, a KNDK népgazdasága évente több mint egymillió akkumulátort kap a traktorok, a teher- és személygépkocsik számára. A gyár termékeinek egy részét terv szerint a Szovjetunióba exportálják. NOGRÁD — 1980. március 1., szombat 5
