Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-06 / 55. szám
SZWM0UI&AN EPP A PERZSA GYÁSZNAPOT ÜNNEPELTÉK. Dilemmák és döntések r '„A betegek látványa most nem részvétet keltett bennem, mint amikor beteglátogatóként jártam' itt. Most már segíteni akarást éreztem. Boldog leszek, ha emberek egészségének részévé lehetek. Tudom, addig még nagyon sokat kell tanulnom. Remélem, eredményesen végzem tanulmányaimat és vágyam teljesül.’’ Az idézett sorokat több évvel ezelőtt írta le egy salgótarjáni egészségügyi szakközépiskolás diák. Kégli Katalinnak, a Nógrádi Művelődés legutóbbi számában megjelent munkájában olvashattuk. Szép hitvallás — a kibontakozó hivatástudatot tükrözi. Ebben a tanévben is megkérdezték az elsősöket terveikről, elképzeléseikről. Harmincnyolc diák közül egyetlen egy írta le határozottan: betegágy mellett, ápolónőként szeretne dolgozni. És a többiek? Általában határozatlan („még nem döntöttem”) választ adtak vagy az egészségügyi pálya más lehetőségeire gondolnak. Persze (szerencsére) ez még változhat. Vajon mi a helyzet a végzősökkel? Milyen utak vezetnek tovább az egészségügyi szakközépiskolai és szakiskolai osztályokból? Igény, lehetőség, szándék terén a közösségi és egyéni érdek hogyan egyezik vagy éppen ütközik? ☆ Elsőnek Balassagyarmaton, a Szántó Kovács János Szak- középiskola egészségügyi tagozatvezetőjének, Csóri La- josnénak tettük fel a kérdést — itt ugyanis két osztály is végez, 50 fővel. — Szinte száz százalékban egészségügyi pályára mennek diákjaink. Két fiúnk közül az egyik lesz hűtlen, a RAMO- VILL-hoz megy műszerésznek. A szokottnál kevesebb, csak két fő gondol továbbtanulásra (orvos, illetve védőnő szeretne lenni). A többi 47 tanuló közül 31 kórházi munkát választott (a szülészet, sebészet, belgyógyászat és gyermekgyógyászat iránt van legnagyobb érdeklődés) és mennek megyén kívül Is ápolónőnek. A város adottsága, hogy a kórházon kívül két nagyobb intézmény is felveszi a végzetteket: a csecsemőotthonba heten, a szociális otthonba hatan pályáznak. Hárman szakrendelőbe mennek, egy lány gyógyszertári asszisztensnek szeretné továbbképezni magát, ami még két év, munka mellett A szakosodás — 10 hónapos továbbtanulással — a többieknek is szükséges lesz. — A jövőben is biztosítottnak látják az elhelyezkedést? — Igen. Részben azért, mivel sok nővér megy el gyermekgondozási szabadságra. Terveznek fejlesztést is (eddig egy orvosra a statisztika 3,5 ápolónőt számított — a törekvés az, hogy 5 főre fejlesszék e számot). Emellett a városban élő idős emberek házi szociális gondozásának ki- terjesztése is igényel szakképzett munkaerőt. ☆ Salgótarjánban Lőrincz Gé- zánéval, az egészségügyi szakközépiskola és szakiskola igazgatónőjével beszélgettünk ezekről a kérdésekről. — Nemrég a negyedikesek politikai vitaköre keretében egy ankétot tartottunk a munkaerő-gazdálkodás témakörében. Erre a megyei egészség- ügyi osztály és a kórház képviselőit is meghívtuk. Felvetődött: mennyi álláslehetőség van a kórházban? Egészen pontos adatot nem tudtak mondani, hozzávetőlegesen 25- ről szóltak, amiből csak négyöt üres státus, a többiek szerződéssel mehetnek és van húsz diákunk, aki már félévkor szerződést kötött. Az egy szakközépiskolai és egy szakiskolai végzős osztályon fölül munka mellett tanulók is végeznek. Ügy érzem, jobb koordinálással megoldható Horváth Imre szekszárdi nyugdíjas bognár húsz éve farag kisméretű szobrokat, gyümölcsfából, gyökerekből. Munkáival már kiállításon is szerepelt a szekszárdi Babits Mihály megyei Művelődési Központban. lenne, hogy a második félév elején már ismertetnék velünk az összes lehetőséget, a- szerződéses és státusos állásokat egyaránt. Felmértük az elképzeléseket — egy diák tanul tovább, egy hagyja , el a pályát, heten szeretnének asz- szisztensek lenni (hol?...) hárman bölcsődébe menni, a többiek maradnak betegágy mellett. — Nagy mindig a túljelentkezés. A gyerekek tudják, mit nyújt a pálya, tisztában vannak azzal, hogy mindenekelőtt ápolónőkre van szükség? — A felvételi elbeszélgetésen mindenki úgy nyilatkozik, hogy hő vágya a gyógyítást szolgálni ápolónőként. Később már nem Ilyen határozottak,.. Iskolánk fő nevelési célja hivatásukat szerető, értő egészségügyi dolgozókat képezni, ezért igyekszünk is mindent megtenni. Vannak orientáló szakkörök: szakápolástani (ennek keretében olyan osztályokra is eljutnak, ahová gyakorlatot nem szerveznek), csecsemőgondozási. Nálunk folynak a szakosító tanfolyamok is: laborasszisztensi, gyógyszertári, csecsemőgondozói, szülésznői, gyermekápolói, ideg-elme ápolói és még néhány, ősztől házi szociális gondozóit is tervezünk — a fentiekből nem mindre lesz igény egy ideig. •AA megyei egészségügyi osztályon Révay Ferenc oktatási felelőssel és Báli Nándorné szemé’yzetissel tisztáztunk néhány kérdést. — Hogy a kórházzal már hamarabb egyeztetni lehet a dolgokat, az lehetséges. De mulasztás nem történt, hiszen március 1. volt a létszámkeret leadásának határideje. Ami a legfontosabb: mindenkinek van állása és a következő években sem kell félni túlképzéstől, hiszen köztudottan nagy a mozgás. Nagyobb gond, hogy a gyógyító munka egyik legfontosabb posztjára, a betegágy melletti ápolónői munkakörbe kevesen szándékoznak menni. A munka melletti képzést ezért előreláthatólag 1—2 évig nem szüntetjük meg. Beérkezett közben a kórház felvételi kerete: 40 főt várnak. A húsz ösztöndíjas mellett 20 végzősnek van tehát helye — részben szerződéssel (ami a gyakorlat szerint hamar végleges , állássá válhat), részben státusra. A munka mellett végzők álláshelyet nem vesznek el a nappalisoktól, hiszen ha besorolásuk szerint csak segédápolók is, egységes ápolónői státus van. A betegágyak mellett pedig üres helyek maradnak. ha az 59 utolsó éves nappalisból csak 28 pályázik a salgótarjáni kórházba... Többnek kellene hát érezni azt a segíteni akarást, amit a bevezetőben 5dézett vallomás megfogalmazót*. G. Kiss Magdolna Tavasztól tavaszig Forgatókönyvek a felszabadulási évfordulóra Hagyománnyá válik, hogy az irodalmi színpadok munkáját segítendő meghívásos pályázatokat ír ki a megyei művelődésügyi osztály a politikai ünnepségeken bemutatandó műsorok összeállításéra. Az első ilyen pályázatot Nógrádban 1978—79-ben hirdették meg a Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójának tiszteletére. Hazánk felszabadulása 35. évfordulójának méltó megünnepléséhez szervesen kapcsolódnak azok az irodalmi színpadi és egyéb műsoros rendezvények, amelyek tartalmi és formai megoldásai erősíthetik az ünneplés fényét, fokozhatják hatását a szocialista hazafiságra és a proletár internacionalizmusra való nevelésben. Nem mindegy tehát, hogy az ünnepségekre készülő csoportoknak, amatőr együtteseknek milyen forgatókönyvek állnak rendelkezésre, milyen lesz ebben a választék. Kétségtelen ugyanis az, hogy a korábbi években a politikai ünnepségek mind tartalmi, mind formai szempontból kissé egysíkúvá áltak az oktatási és a közművelődési intézményekben s ennek egyik oka éppen a választás viszonylagos hiánya volt. Az invenci- ótlan, a „letudás” jegyében összeállított műsorok nevelő hatása is sokkal kisebb, mint a megfelelő személyi feltételekkel s tárgyi adottságokkal rendelkező intézmények hasonló ünnepi műsoraié. Megyénkben — a településszerkezetből is adódóan — a személyi feltételek sem mindenütt adottak s ha ehhez tartalmilag szegényes műsoranyag járul, ez az ünnepi műsorok minőségén is meglátszik. Különösen a kisebb településeken gond ez, ahol például a könyvtár sem áll a műsort összeállítók rendelkezésére. Mindezeken a gondokon kíván enyhíteni az a meghívásos pályázat, amelyet tavaly hirdettek meg Ünnepi műsorok összeállítására, forgatókönyvek írására. A meghívást a megyében tíz vezető rendezőnek, illetve irodalmárnak küldték el. A pályázatra — a megyei művelődésügyi osztályon nyert információink szerint — öt pályamű érkezett. Kicsit sajnálatos, hogy irodalmárok nem vállalkoztak pályaművek ösz- szeállítására. Az öt pályamű inkább csak gyakorló rendezőktől érkezett. Ezek a pályaművek változatos közelítésben dolgozzák fel a fel- szabadulás történelmi fordulóját az irodalom tükrében. Néhány szót a beérkezett pályaművekről. Molnár Imre, a salgótarjáni Tempress munkásszínpad rendezője a politikai ünnepségek hagyományosabb megoldásához szolgál segítségül „A tűz csiholója” címmel összeállított forgató- könyvével. Kovács Pál, a pásztói Lovász József Művelődési Központ munkatársa, a vanyarci irodalmi színpad rendezője „Tavasztól tavaszig” címmel küldött be szerkesztett műsort. Figyelmet érdemlő érdekessége, hogy az irodalmi anyagot helyi dokumentumokkal gazdagította, ez a műsor hatékonyságát, érzelmi hatását feltétlenül emeli. Figyelemre méltó ez a kezdeményezés azért is, mert a rendezők mindenütt felkutathatnak és használhatnak helyi dokumentumokat, emlékezéseket, katonaleveleket, szökésben levők leveleit stb. műsoruk összeállításához. Bicskei Gábor, a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ rendezője és Sződy Szilárd, a Kulturális Minisztérium munkatársa novella-, illetve kisregény- adaptációval vesz részt a pályázaton. Bicskei Gábor Borisz Vasziljev Csendesek a hajnalok című művét dolgozta fel. Sződy Szilárd „Csíkok a kék égben” címmel igényesebb és jobb előadói lehetőségekkel rendelkező csoportok számára készített forgatókönyvet. A két program igényes szereplőgárdát tételez fel, szinte amatőr színházi együtteseket, az ennek megfelelő színvonallal. Efdős István, a megyei művelődésügyi osztály munkatársa „Növök, növök...” című pályaműve azt kísérli meg, hogy 6—14 éves ünneplő közösség számára adjon mintát. Számol azzal, hogy mi az a politikai élmény, történelmi emlék, amelyet ez a korosztály elbír. S kapcsolja ezt mai életünk néhány vonásának bemutatásával, magyar és szovjet irodalmi szemelvények segítségével. Ezeket a pályaműveket a megyei József Attila Művelődési Központ kiadványaként március első felében mintegy száz együttes kaphatja meg s készülhet ezek alapján a felszabadulási évfordulóra. Egyébként, a forgatókönyvek nemcsak ezen az évfordulón használhatók, hanem más politikai ünnepségeken is. T. E. i Zeneestek Balassagyarmaton I GSlIlLILJk GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYTALTOZATA Feldolgozta: MÄRKUSZ lASZLÚ Rajzolta: ZÖRAD ERNŐ Bár didergünk a télikabátban, s a csillagászati tavaszra is várni kell még, a budapesti Postás szimfonikusok hangversenyével megkezdődött Balassagyarmaton a tavaszi zenei évad. Sok szépet ígér az eljövő néhány hónap, hiszen a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ és az Országos Filharmónia bérleti sorozatában a Magyar Barokk Triót, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Párkai István vezényelte kamarakórusát és Lehotka Gábor orgonahangversenyét hallhatjuk. Sor kerül a városi fúvószenekar és énekkar, valamint a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola hangversenyeire, s az egyéb zenei eseményekkel mindez olyan páratlan bőséget jelent, amelyre eddig kevés példa volt Balassagyarmaton. Már az elmúlt napok négy hangversenye is a választás lehetőségét adta az érdeklődőknek, s ezúttal két eseményről szólunk. A budapesti Postás szimfonikusok zenekara 1907-ben alakult, s első nyilvános bemutatkozása 1908-ban volt. Balassagyarmati Strauss-est- jükön az együttessel nemrég dolgozó Bőiben tz Tamás vezényelt. A tizenhárom éves operai gyakorlat, s a hajdani hegedűs tanulmányok egyaránt éreztették jelenlétüket a közelmúltban nagy közönségsikert aratott hangversenyen. A nehéz körülmények — hiszen a vonósok, s egyáltalán a zenekar jelentős része nem fért föl a pódiumra, megszokott összeállításban is gondot jelentett volna a „bejátszatlan” terem — nem mutatkoztak meg, a hallgatóság döntő többségének igazi zenei élményben volt része, s a befejezésként elhangzott Radetzky- marschot vastaps közben kényszerült ismételni a zenekar. A jó hangulatú est után szívesen látnánk a következő évadban ismét Balassagyarmaton a Postás szimfonikusokat. A pódium- és hangzásviszonyok ismeretében évekre szóló művészi kapcsolat alakulhatna ki, s a balassagyarmati közönség sokat nyerne ezzel. Egy másfajta, tömegeket mozgató esemény volt a közelmúltban a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola és az ifjú zenebarátklubok szervezte kórus- hangverseny, melyen az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttes Monteverdi' kamarakórusát hallhattuk. A fiatalokból álló énekkart ezúttal Kollár Éva vezető karnagy ifjú segítői: Hrascnek Katalin és Méhes Imre vezényelték, értő kézzel és érző szívvel, a legnehezebb karműveket is hibátlanul oldva meg. Az énekes kultúra régi és mai mestereinek müs veit a kórus széles hangszín- skálával, nemzetközi hírnevéhez méltó egységben adta élői. A közreműködő Fogarasi Béla (gitár), Veres István (fuvola), Ney Gábor (zongora) művészek játékukkal még teljesebbé tették azt a zenei élményt, mely egészében feledhetetlen marad a hallgatóság számára: Ember Csaba ... AMINT OTT ÁLLTÁK A SOKASA* KÖZÖTT, « GERGELY EGYSZER CSAK MEGÉREZTE, HOGY OTT VANNAK f A GYAUR KUTYÁK: / HOST r NETT * MENEKÜLNEK W i AKT A VALAKI FIGYELJ... OD'ANEZI, HEKCSEY/ A
