Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)
1980-03-01 / 51. szám
Hol vannak a középkorúak? Szügyi beszélgetés a közművelődésről A világszínvonaltól messze elmarad az a kis műsorfüzet, amit Szügyben vehettem kézbe — aprócska stencilezett lapokat fűz össze egy kapocs, kézzel-géppel vegyesen írt programajánlatokat tartalmaz. Mégis örömmel láttam, hogy van egyáltalán, mert sok helyen hiányciklí lett. Takarékossági okokból a drága nyomdai költségről lemondtak, de a házi elkészítés nehézségeit nem vállalják. Pedig más tanácsoknál is van stencilgép... Marczinkó János, a Magyar—Szlovák Barátság Műve’ődési Ház igazgatója maga bütyköli ezeket a műsorkalauzokat. Persze, nem sokat ér egy ilyen füzet, ha nincs mit ajánlani benne. Mit is várhatnak márciusra a szügyiek? Az első lapon a könyvtárra hívják fel a figyelmet, amely hetente kétszer tart nyitva. A hónap nagytermi rendezvénye a gyermekszínház előadása lesz A jóságos pillangó címmel. Jön a Paul disco, lesz egy sokféle igényt kielégítő sportnap vasárnap (asztalitenisz-, pókfoci-, sakk-, váltó- és sorversenyek várják az egyéni és csoportos nevezőket). Minden szombaton nyitva áll az ifjúsági klub — játékot, discót, történelmi vetélkedőt, Játék a betűkkel- versenyt, a három tavasz tiszteletére hirdetett vetélkedőt kínál. A nyugdíjasok klubjában egy nőnapi összejövetel és egy csesztvei kirándulás a program. Az iskolások klubjának tagjai szerdánként találkoznak — ez a hónap a képzőművészet jegyében telik számukra. Végül a sort egy TIT-előadás zárja időszerű politikai eseményekről (Kína, Afganisztán) tartják. Sok ez vagy kevés? Ez az igényeken és lehetőségeken múlik! — Anyagi fedezetünk folyamatos rendezvényellátásra nem ad módot — de vannak más korlátok is. A színpadunkon a Déryné Színházat tudtuk fogadni — a Népszínház előadásaira már nem alkalmas. Egyébként se lenne célszerű túlságosan erőltetni a nagy rendezvényeket, ha kerülni akarjuk a ráfizetést! — A község Balassagyarmat szomszédságában van. Előny ez vagy hátrány a kulturális élet szempontjából — vajon nem szívja el a közönséget, érdeklődőket a város az itteni programoktól, csoportoktól. — Nem tudnék semmi olyat mondani, ami hátrányos lenne... Nagyobb a választék, nívós műsorokat láthatnak, hallhatnak bent, komolyabb tárlatokat nézhetnek. Örömmel propagáljuk a városi műsorokat, a plakátokról megtudhatják, érdemes-e bemenni. Van a falu-város kapcsolatnak egy másik oldala is: az együttműködés, tartalmi, módszertani segítség. Ez nagyon sokat jelent! Kisebb kiállítási anyagokat kapunk, melyeket direkt tájolásra készítettek a Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Természetesen nem festményekből álló tárlatok ezek — plakát, poszter, rézkarc. Havonta egyszer kijönnek — ilyenkor kölcsönösen tájékozódunk az aktuális művelődési dolgokról — ki mit csinált mostanában, melyek a tervek. Az információ mellett tanácsot is adnak. A tapasztalatcserére jó lehetőség a benti népművelőklub. Havonta jövünk össze —, ha csak egy mód van rá, ha belefér az időbe. mindig ott vagyok. Mostanában sokszor vagyok időzavarban: a művészeti előMikor dől le a pisai ferde torony? Toscana közép-olasz tartományban, az Arno két partján terül eä az ősi város, Pisa. ' Lakói hat évszázaddal ezelőttr nagy ünnepet ültek, melyre a legendák még ma is emlékeznek: a pisai dóm harangtornyának (campanile) felszentelését. A fehérmárvány romángótikus torony alapkövét 1174-ben Bonanno olasz építőmester rakta le. Az építmény azóta nagy gondokat okoz a pisai városatyáknak, valamint az egész világ tudósainak és technikusainak. A harangtorony már az építési munkálatok során erősen megdőlt, elkészü'te után 2,1 méterrel tért el a függőlegestől, ma ez az eltérés a torony legmagasabb pontján már csaknem 5 méter. Ez ad állandóan alapot a kérdésre: mikor dől le a pisai ferde torony? A tudományos folyóiratok újra meg újra terveket tesznek közzé a harangtorony megmentésére. Az egyik „fémfűzőbe” akarja dugni, a másik ellensúlyokkal ellátott emeltyűkkel akarja felszerelni, megint másik föld alatti „horgonyok” segítségével akarja megszilárdítani. A tudósoknak még nem sikerült egységes véleményre jutniuk arról, mi az oka a körülbelül 55 méter magas, hat szintes torony megdőlésének. A legmegggyőzőbb az a vélemény, hogy a torony délre, dőlésének az alapzat — homokos talaj — süllyedése az oka. adónk hamarosan szül, van munka bőven a kiscsoportokkal, rendezvényekkel és az ötödik évet végzem az egyetemen. — Ahogy a műsorkalauzból is kiderül: a kiscsoportos munka dominál Szügyben. Melyik most a „menő”, a legjobb közösség? — Első helyre a nyugdíjasok klubját tenném. Hrahovszki Lászlóné asszisztensnő vezeti. A személyében olyan embert kaptunk, aki jól ismeri az .idős emberek gondját, baját és kontaktust tud teremteni velük, ötven tagja van a klubnak, szeretnek ide járni. Nemrégiben saját rendezésben farsangi mulatságot tartottak — magnótekercs őrzi a hangulatát. Bele is hallgatunk — a fel- szabadultságról, kötetlenségről árulkodó zsivaj után egy szép régi népdal csendül fel. Marczinkó János elmondja: erre az alkalomra azok is „beöltöztek”, akik már „kivetkőztek”. Régi dolgok, hagyományok jöttek elő. De nem csak a farsang volt ilyen sikeres: kedveltek az előadások, a kirándulások is. Tervük, hogy feldolgozzák — irányítóval — a község hagyományait. Csesztve után legközelebb Vácrátót lesz az úticél. Rendszeresen működik az iskolások klubja és a fiataloké. Az ifjúmunkáskórus, a zongoraszakkör be sem került a füzetbe, pedig ezek is folyamatosan dolgoznak. Két tánc- csoport van (a Palóc és egy iskolás lánycsoport) jelen pillanatban — avagy már egy esztendeje — oktató nélkül. Amit eddig tanultak, azt újítjuk, bővítjük, amennyire lehet. A gyermekszínjátszók gárdája mesejátékot tanul. Nálunk működik — az ÁFÉSZ fenntartásában — a kisállat- tenyésztők klubja. — Ahogy, végiggondolom, ez utóbbin kívül egyikben sincsenek középkorúak. Tudom, ez nem „szügyi jellegzetesség”, de mégis szeretném megkérdezni: nem próbálkoztak olyan közösség létrehozásával, amely őket tömörítené? — Nein folytat rendszeres munkát, de létezik (havi egy találkozással) a szocialista brigádvezetők klubja. Szerintem ez az egy alkalom túl kevés ahhoz, hogy közösséggé ková- csolódjanak, de egyelőre nem igényelnek többet. A nőknek szabás-varrás tanfolyamot szeretnénk indítani ősszel — egy ilyen céllal összehozott csoportból kialakulhat a műve- lődésban is igényesebb közösség. Mi nagyon szeretnénk, ha sikerülne! G. Kiss Magdolna I CSILLAG© A Palócföld 1979-ben Szociografikus műhely alakulóban . Hagyomány már, hogy a Palócföld tevékenységét évenként értékelik, s az értékelésre megyén kívül élő szakembereket hívnak meg, kérnek fel. A korábbiakban például Pándi Pál, Agárdi Péter és mások vállalkoztak erre a munkára, A folyóirat 1979 évfolyamát pedig Vekerdi László tudománytörténész értékelte. Egyébként, ő az, aki a Valóság 1979 évi 10. számában a vidéki folyóiratok helyzetének, szerepének elemzésére vállalkozott, s tanulmányában szólott arról, hogy a Palócföld számaihoz nem sikerült hozzájutnia. (Tegyük hozzá: ez többi között a folyóirat propagandájának és terjesztésének némely gondjára hívja föl a figyelmet), A megyei tanács művelődésügyi osztályának felkérésére Vekerdi László átnézte a tavalyi lapszámokat, s tapasztalatait a nemrég Salgótarjánban tartott tanácskozáson mondta el. E tanácskozás alapján szólunk néhány kérdésről, a teljesség igénye nélkül. Elöljáróban még annyit, a folyóirat tavalyi számai a tartalmi munkában való előrehaladásról vallanak. Igazolják annak az 1973-ban megfogalmazott törekvésnek a Vekerdi László antológiákban is jelentkeztek. Még az adatokhoz: 21 riport, interjú, 27 cikk, tanulmány, 52 vers és 12 prózai mű látott napvilágot a tavalyi hat számban. A folyóiratban szereplő írók, költők közül Onagy Zoltánnak és Ka- rácsondi Imrének kötete jelent meg. Itt említjük, hogy idén tavasszal lát napvilágot a Palócföld-könyvek első kötete, az Ébresztő idő című antológia. S ezután évenként két önálló kötet kiadását terlyi szerzők aránya kedvező és harmonikus. A hazai publikációs fórumok rangsorában Vekerdi László már nem megyei folyóiratnak tartja a Palócföldet, szerinte, közbülső helyet foglal el folyóiratok és tájegységi antológiák között, s már a közeljövőben minőségi robbanás lehetőségét jelzi. Erényei közül mindenekelőtt tematikai meghatározottságát emelte ki. S itt nemcsak a tematikus számokról van szó, hanem inkább arról, hogy a folyóirat a helyi adatok feltárásával és elemzésével úgy tud gazdálkodni, hogy a vizsgálódásaiból csakugyan „Változó valóságunk” vonásai kerekednek ki. Nem áll módunkban a folyóirat rovatairól szóló megjegyzések összefoglalása, Vekerdi László elemzése szerint ezek általában az országos szokásokhoz igazodnak. Csak /megemlítjük, a szépirodalmi rovatból inkább a prózát tartja erősnek. Szólunk viszont arról, hogy a Palócföldnél önálló szociográfusi műhely keretei vannak kialakulóban. Erről Vekerdi László dicsérő- en és részletesen szólott, kiemelve értékeit. Hozzátette azonban: „A Palócföld-szoTanácskozás a Palócföld szerkesztőségben GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MÄRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRÁD ERNŐ helyességét, amely szerint elsősorban a társadalompolitikai kérdések vizsgálatát és feldolgozását tartják feladatuknak, a közéleti aktivitást kívánják erősíteni mind a témaválasztásban, mind. pedig az orientációban. Ennek megfelelően bővítik, külső kapcsolataikat is (tavaly mintegy 35 alkalommal találkoztak a közönséggel ankétokon, egyéb rendezvényeken). Végh Miklós főszerkesztő néhány adat segítségével is érzékeltette a folyóirat múlt évi tevékenységét, kapcsolatainak alakulását. Például 1979-ben 70 szerző száz alkalommal 150 írást adott közre a Palócföldben. Tavaly 25 új szerző jelentkezett. Elsősorban a szociográfiák, riportok váltottak ki elismerést. Az e műfajokban dolgozó szerzők közül többen országos lapokban és folyóiratokban, vezik. A Palócföld javuló kapcsolatai a különböző megyei intézményekkel kölcsönösen haszonnal járnak, S igen fontosnak ígérkezik a Palócföld baráti kör megalakulása a Salgótarjáni városi Tanács segítségével a TIT-ben. Kapcsolatot tart a szerkesztőség a Mozgó Világgal, s tervezik ennek létrehozását, illetve erősítését a fiatal írók József Attila-körével, s az egri Hevesi Szemlével. Vekerdi László szerint, a Palócföld 1979. évi hat száma magabiztos és önálló folyóiratról tanúskodik, s általában jó színvonalon áll. Elkerüli például a szombathelyi Életünk-nél érezhető veszélyt, amely a helyi szerzők publikálásának szerényebb mértékében mutatkozik meg, túlnyomóan . „központi” szerzőgárdát foglalkoztatnak. A Palócföldnél az országos és heciográfia leggyakoribb formája, a mozaikriportok és mikrointerjúk módszere valószínűleg nem mindig a legalkalmasabb, s bár kitűnően beválik mondjuk egy buszon ingázók viszontagságainak, s élményvilágának érzékeltetésére, vagy a megye vízgond. jainak bemutatására, óhatatlanul a tv-híradó elvillanó képeire emlékezteti az embert. Ha ugyanis túlságosan bonyolult jelenséget, vagy egy rendszert próbálunk körbejárni rövid riportokkal és mikrointerjúkkel, könnyen elvesz a lényeg . . . Azaz a szociográfián belül változatosabbak lehetnének a módszerek, a feladathoz alkalmazottab- bak”. A „Palócföld-szociográ- fia” legjavának vonulata azonban így is eredményes, s továbblépésre nyújt reményt, csakúgy, mint a Palócföld egésze. T. E.
