Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határozata (Folytatás az 2. oldalról) Meg kel] szüntetni az állami és társadal­mi szervek munkájában tapasztalható pár­huzamosságokat, a túlszabályozást. Az ügy­intézés váljék egyszerűbbé és gyorsabbá, ha­tározottan fel kell lépni a bürokrácia ellen. A tanácsok emeljék a hatáskörükbe tar­tozó szervek irányításának színvonalát. Él­jenek bátrabban a különböző intézmények és eszközök közös hasznosításában rejlő le­hetőségekkel, fokozzák ez irányú szervező, koordináló tevékenységüket. Fordítsanak még nagyobb figyelmet a lakosság ellátásá­nak javítására. Az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésével is szélesítsék tö­megkapcsolataikat. Az állami szervek szorosabban hangolják össze ellenőrző tevékenységüket. Fokozot­tabban támaszkodjanak a munkahelyi kö­zösségekre, a népi ellenőrzési bizottságokra, a társadalmi ellenőrzés más formáira, és hasznosítsák jobban tapasztalataikat. A XI. kongresszus határozatának meg­felelően szélesedett az üzemi demokrácia. Erősödött a szövetkezeti demokrácia, formái fokozatosan igazodnak a megnövekedett üze­mi méretekhez. Az elért eredmények ellenére még nem ki­elégítő a szocialista demokrácia eddigi, szint­je. A párt változatlanul alapvető feladatnak tekinti a dolgozók szélesebb körű bevonását a közügyekbe. A demokratikus fórumoknak fontos szerepük van a különböző érdekek feltárásában, egyeztetésében, a nézetek meg­vitatásában, az egész társadalom alapvető érdekeinek érvényesítésében. Pontosabban keli meghatározni a vezetők beszámolási kö­A népgazdaság az V. ötéves terv idősza­kában tovább fejlődik. Bővülnek és korsze­rűsödnek a szocializmus anyagi-műszaki alapjai. Gyarapodik a nemzeti vagyon. A nemzeti jövedelem növekedése teljes egészé­ben a munka termelékenységének az emel­kedéséből származik. Az ötödik ötéves terv főbb előirányzatait nem tudjuk teljesíteni, ennek ellenére az elért eredmények jelentő­sek. A külső gazdasági feltételek, a nemzetkö­zi ár- és értékesítési viszonyok az utóbbi években a számítottnál is kedvezőtlenebbül alakulnak. Gazdasági nehézségeink nagyobb­részt ebből adódnak. Ugyanakkor nem meg­felelő ütemben bontakoznak ki a külső fel­tételekhez és az intenzív gazdasági fejlődés követelményeihez igazodó belső folyamatok. A gazdaságirányítás nem elég következetes a gazdaságpolitikai célok, a gazdasági felté­telek és eszközök összehangolásában, a vég­rehajtás szervezésében. A szükségesnél és a lehetségesnél lassabban korszerűsödik a ter­melési és a termékszerkezet, nem javul ki­elégítően a hatékonyság, a minőség. Mind­ezek együttes hatására a nemzeti jövede­lem növekedésének és ennek következtében az életszínvonal emelkedésének az üteme ki­sebb a tervezettnél. A nemzeti jövedelem a VI. ötéves terv idején — 1981. és 1985. között — olyan mér­tékben növekedjék, hogy összhangban a fej­lődés minőségi tényezőivel, a termelés nem­zetközi versenyképességével, segítse a nép­gazdaság külső és belső egyensúlyának javí­tását. A növekedés teljes egészében a mun­katermelékenység emelkedéséből, a haté­konyság javulásából származzék. A nemzeti jövedelem elosztása tegye lehetővé a terme­lés bővítéséhez és korszerűsítéséhez nélkü­lözhetetlen beruházásokat, az elért életszín­vonal megszilárdítását, valamint a további fejlődéshez szükséges feltételek megteremté­sét. A VI. ötéves tervidőszak egyik legfonto­sabb feladata a külkereskedelmi és nemzet­közi fizetési mérleg egyensúlyának javítása. Ebben alapvető szerepe van a belső egyen­súlyi tényezők megszilárdításának, s ez kü­lönös figyelmet érdemel. Következetesebben kell folytatni a termelési és a termékszerke­zetnek adottságainkhoz igazodó korszerűsíté­sét, a költségek csökkentését, a minőség és a jövedelmezőség javítását. Mindebben nagyobb mértékben kell támaszkodni^ az egyre inkább termelőerővé váló tudományra. Tökéletesíte­ni kell a tudományos eredmények alkalma­zásának gyakorlatát, gyorsítani az új, korsze­rű hazai és külföldi technológiák bevezeté­sét. Az eddiginél határozottabban kell támo­gatni az újító kezdeményezéseket. A hazai szükségleteknek megfelelő és a nemzetközi­leg versenyképes, gazdaságos termelés dina­mikusabban fejlődjék. A gazdaságtalan, tar­tósan veszteséges termelést a társadalmi ér­dekekkel összhangban, a munkaerő és az eszközök tervszerű átcsoportosításával gazda­ságossá kell tenni, vagy fokozatosan meg kell szüntetni, gondoskodva azonban a la­kosság megfelelő ellátásáról. A területfej­lesztésben is jobban érvényesüljenek a haté­konyság követelményei. Az iparnak elsősorban azok az ágai fej­lődjenek, amelyek gazdaságos exportnövelést, importmegtakarítást, nagyobb népgazdasági jövedelmet tesznek lehetővé, illetve kevésbé anyag- és energiaigényesek. A szocialista országokkal együttműködve gazdaságunk fűtőanyag- és energiaellátása hosszabb távon is biztosítható. Ennek felté­tele a tudatosabb, határozottabb és takaré­kosabb energiagazdálkodás. Megépítjük a telezettségét. Az iparban és a népgazdaság más területein az érvényes rendelkezések alapján, illetve ezek továbbfejlesztésével biz­tosítani kell a dolgozók érdemibb beleszólá­sát a vezetők kinevezésébe, munkájának vé­leményezésébe és ellenőrzésébe. A szocialista demokrácia elmélyítésének fontos feltétele a lazaságok felszámolása, az állampolgári fegyelem erősítése, a jogok és a kötelességek együttes érvényesítése. A fe­lelős vezetők következetesen lépjenek fel a szocialista normákat sértő magatartás kü­lönböző megnyilvánulásaival szemben. E jelenségek megszüntetése a legtöbb esetben nem központi döntéseket igényel, hanem azt, hogy a kollektívák, a becsületes dolgozók — élve a szocialista demokrácia adta lehető­séggel — határozottan elítéljék és visszauta­sítsák ezeket. Hazánkban szilárd a törvényesség. A párt-, állami és társadalmi szervek őrködjenek to­vábbra \is a jogrend, a törvényes rendelke­zések megtartásán, a közélet tisztaságán, és lépjenek fel a hatalommal való visszaélés minden megnyilvánulásával szemben. Vál­jék egységesebbé a jogalkalmazás, csökken­jen a szabályozások száma. Fontos feladat a társadalomellenes magatartás visszaszorítá­sa, a bűncselekmények megelőzése, leleple­zése, a közvagyon gondosabb kezelése, a tár­sadalmi és a személyi tulajdon védelme. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői és testületéi méltók népünk bizalmára. A dolgozó tömegekre támaszkodva, szövetségi rendszerünk keretében megbízhatóan védel­mezik szocialista vívmányainkat. nmünk bé­kéjét. Erősödjék tovább a fegyveres erők és testületek jó együttműködése. paksi atomerőművet. További erőfeszítéseket igényel a hazai energiaforrások — szénva- gyonunk, kőolaj- és földgázkészletünk — feltárása, kiaknázása, gazdaságos hasznosítá­sa. Folytatni kell a geológiai kutatásokat. Az alapanyaggyártásban fő feladat a meg­kezdett fejlesztések mielőbbi befejezése. A feldolgozóipar fejlesztését az eddiginél jobban alá kell rendelni a hatékonyság és * külgazdasági egyensúly követelményeinek. A gépiparon belül kapjanak nagyobb súlyt az elektronikai és vákuumtechnikai termé­kek, az energetikai, mezőgazdasági, élelmi- szeripari és szerszámgépek, a közúti jármű­vek, az orvosi műszerek gyártásának egyes területei. Növekedjék a magasabb fokon fel­dolgozott alumíniumtermékek aránya, foko­zódjék a gyógyszeripar versenyképessége. A könnyűipar növelje a jövedelmező, korszerű, jó minőségű, magasabb fokon feldolgozott áruk arányát Kiemelten kell fejleszteni a gazdaságosan exportálható élelmiszerek ter­melését. Az építő- és építőanyag-iparnak, valamint ezek háttériparának termelése a népgazdaság előtt álló feladatokhoz és a lakosság igényei­hez igazodva növekedjék. Hazánk természeti adottságai indokolttá és lehetővé teszik a mezőgazdaság kiemelt fej­lesztését. A mezőgazdaság és az élelmiszer- ipar termelésének bővülése biztosítsa a ki­egyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdasá­gos export fokozását. Mind a növénytermesz­tésben, mind az állattenyésztésben a fő te­endő a hatékonyság és a minőség javítása, a hozamok növelése, a költségek csökkentése, a természeti feltételek ésszerűbb kihasználása. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunk­ban meghatározó jelentőségű gabona- és ku­koricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére, a takarmány takaré­kos felhasználására, az anyagok és a mellék- termékek jobb hasznosítására. Támogatjuk az állami vállalatok és a ter­melőszövetkezetek gazdaságilag előnyös tár­sulásait, a hatékonyan működő termelési rendszereket, az anyagi és szellemi erők ész­szerű hasznosítását szolgáló együttműködési formákat. A kedvezőtlen természeti viszonyok köze­pette működő üzemeket továbbra is segíte­ni kell az adottságaiknak jobban megfele. lő termelési szerkezet kialakításában. Támo­gatni kell a mezőgazdasági vállalatoknak, a szövetkezeteknek népgazdasági szempontból is hasznos kiegészítő tevékenységét. Válto­zatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegí­tő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagyüze­mekkel, valamint a felvásárló vállalatokkal és a fogyasztási szövetkezetekkel. Szövetkezetpolitikánkat folytatva a jövő­ben is arra törekszünk, hogy a szövetkeze­tek fejlődjenek, eredményesen szolgálják tagságuk érdekeit, javítsák termelésük gaz­daságosságát, szolgáltatásaik minőségét, kul­turáltságát. A közlekedés különböző ágait összehangol­tan kel] fejleszteni. A,távolsági áru- és sze­mélyszállításban növekedjék a vasút szere­pe. A személyszállításban a jövőben is a tö­megközlekedés kapjon elsőbbséget. A hírközlés tovább korszerűsödjön, bővül­jön a telefonhálózat; javuljanak a postai szolgáltatások. Nagyobb figyelmet kel] fordítani a kör­nyezetvédelemre, a levegőszennyeződés csök­kentésére, a vízkészlet tisztaságának és mi­nőségének megőrzésére, a lakosság egészsé­ges ivóvízellátására. Váljék társadalmi ügy- gyé természeti értékeink védelme, a rende­zett, kulturált lakó- és munkahelyi környe zet kialakítása, megóvása. A népgazdaság termelő alapjainak műsza ki fejlesztését a beruházások mérsékelteb' növelése mellett is szükséges biztosítani. Fo kozni kell a korszerű berendezések több mű szakban történő kihasználását, a régi üze mek rekonstrukcióját. A népgazdasági érdek elsődlegessége alap ján mind a termelő, mind a nem termelőbe, ruházásokat egyértelműbben kell rangsorol­ni. Kapjanak elsőbbséget az olyan, gyorsan kivitelezhető és rövid idő alatt megtérülő központi és vállalati beruházások, amelyek a termelési és a termékszerkezet korszerű­sítését szolgálják, az exportképességet javít­ják, és á hatékonyságot növelik. Szigorúan érvényesüljön az engedélyező, a tervező a beruházó, a kivitelező felelőssége. Kormányzati és helyi intézkedésekkel — céljainknak és elveinknek megfelelően — nagyobb összhangot kell teremteni a mun­kahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A termelési és a termék- szerkezet átalakításával összhangban kell megvalósítani a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti körültekintő, szervezett át­csoportosítását, átképzését. A gazdasági ve­zetők mindenütt és minden beosztásban kö­veteljék meg a munkaviszonnyal járó köte­lezettségek teljesítését, a fegyelmezett és jó minőségű munkát. Ebben a párt- és társa­dalmi szervek határozottan támogassák őket. Gazdasági fejlődésünknek alapvető fel­tétele, hogy bővítsük és elmélyítsük együtt­működésünket a Szovjetunióval és a többi KGST-országgal. Aktívan részt veszünk a szocialista gazdásági integráció kibontakoz­tatásában, a hosszú távú célprogramok meg­valósításában. A nemzetközi gazdasági kö­rülmények és a közös érdekek sürgetően kö­vetelik, hogy a KGST-országok gazdaságfej­lesztési politikája összehangoltabbá, együtt­működésük tervszerűbbé, hatékonyabbá vál­jék, a szocialista gazdasági integráció ered­ményesebb legyen. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alapján szélesítjük a gazdasági kapcsolato­kat a fejlett tőkésországokkal. Az áruforga­lom bővítése mellett előtérbe helyezzük a piackutatásra és a korszerű termelésszerve­zésre is kiterjedő — hosszú távú termelési együttműködést. Tovább erősítjük a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a fejlődő országok­kal. Fontos, hogy szorosabbá váljék a ter­melés és a külkereskedelmi tevékenység kap­Az életszínvonal megszilárdításának, majd további szerény javításának alapvető felté­tele, hogy jobban oldjuk meg a gazdasági feladatokat. A VI. ötéves terv időszakában az életkö­rülmények javítását szolgáló eszközöket úgy kell felhasználni, hogy ösztönözzék a terme­lést és tegyék lehetővé a legfontosabb szo­ciális igények kielégítését. Mindezt segítse elő a munka szerinti elosztás elvének követke­zetes érvényesítése. A társadalmi juttatások jobban igazodjanak a szociális körülmények­hez, elsősorban az idősek, a többgyermekes családok és a családalapító fiatalok helyze­tét javítsák. Az életkörülményeket közvet­lenül befolyásoló beruházások továbbra is növekedjenek. A keresetek nagyobb különbségeiben is tükröződjék a végzett munka. Határozott in­tézkedésekkel gátat kell emelni az olyan jö­vedelmeknek, amelyek spekulációból, vissza­élésből erednek, amelyek mögött nincs tisz­tességes munka. Az életkörülmények alakításában fontos szerepe van a kiegyensúlyozott áruellátásnak. Az elért színvonal megtartására, a lehetősé­gekhez igazodó javítására és a választék bő­vítésére kell törekedni, ügyelve arra, hogy legyen elegendő olcsóbb tömegfogyasztási cikk is. Váljék kulturáltabbá a kereskedelmi munka. Fejlődjék, korszerűsödjék az állami és szövetkezeti üzlethálózat. Az életkörülmények javítása megköveteli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégí­tését. A magánkisipar és kiskereskedelem a va­lóságos igényekkel összhangban járuljon hoz­zá a lakosság áruellátásának kielégítéséhez, a szolgáltatások javításához. A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan munkát és kereső tevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. E tevékenység gazdasá­gi, jogi, irányítási, ellenőrzési feltételeit a társadalmi érdekkel összhangban kell szabá­lyozni és gondoskodni kell róla, hogy kap­csolódjék a szocialista üzemekhez. Szélesebb körben kell alkalmazni a bedolgozás mód­szerét. A törvényes munkaidő jobb kihasználásá­val, a munka szervezettségének javításával meg kell teremteni annak a feltételeit, hogy a VI. ötéves terv időszakában a bérből és fizetésből élőknél a jelenlegi munkaidőalap csökkenése nélkül át lehessen térni az öt­napos munkahétre. A VI. ötéves terv időszakában folytatód­jék a második tizenöt éves lakásépítési prog­csolata. Növelni kell az arra alkalmas ter­melővállalatok külkereskedelmi szerepét, erősíteni a termelő- és a külkereskedelmi vállalatok közös érdekeltségét. Fejlesztjük bevált gazdaságirányítási end szerünket, a tervezést, a szabályozást, a iazdaságvezetés intézményeit és a gazdálko- lóegységek szervezetét. Alapvető feladat nind a központi irányításnak, mind a vál­lalatok, szövetkezetek önállóságának, kezde- nényezőkészségnek egyidejű erősítése. Az országos feladatok kialakításában és megoldásában is jobban kell építeni a vál­lalatokra, a szövetkezetekre, mert önálló munkájuktól, vállalkozó szellemüktől, gaz­dálkodásuk eredményességétől döntő mó­don függ előrehaladásunk. Korszerűsíteni kell irányítási és ösztönzési rendszerünket. A gazdasági munka magasabb színvonal­ra emelésében, eredményességében meghatá­rozó szerepük van a vállalatok, szövetkeze­tek vezetőinek. Teremtsék meg a feltétele­ket a munka megjavítását célzó törekvések­hez. Éljenek bátrabban hatáskörükkel. Az eddiginél jobban kell támogatni a kezdemé­nyező, az új iránt fogékony, a felelősséget és ésszerű kockázatot vállaló, a munka szín­vonalas megszervezésére és következetes el­lenőrzésére képes vezetőket. A fokozódó kö­vetelményekhez igazodva, emeljék képzett­ségük színvonalát. A gazdasági fejlődésnek fontos feltétele, hogy az árrendszer célszerű gazdálkodásra, megalapozottabb döntésekre és ésszerű fo­gyasztásra késztessen. A termelői árak fe­jezzék ki jobban a világpiac árváltozásait, ösztönözzenek a hatékonyság növelésére, a műszaki fejlesztésre, a minőség javítására és a takarékosságra. A termelői árak mozgása a jövőben is hatással lesz a fogyasztói árak alakulására, tartósan nem szakadhatnak el egymástól. Az alapvető fogyasztási cikkekés szolgáltatások árát — életszínvonal-politi­kánknak megfelelően — továbbra is közpon­tilag kell szabályozni. Az állami és a tár­sadalmi ellenőrzés javításával meg kell aka­dályozni az indokolatlan áremeléseket, a fogyasztók bármilyen megkárosítását. A társadalmi tevékenység minden terüle­tén az eddiginél is fontosabb feladat a bel­ső tartalékok feltárása és hasznosítása. Kü­lönösen fontos az önköltség, az energia- és anyaghányad csökkentése. Nagy tartalék rejlik az irányítás, az üzem- és munkaszer­vezés, a kooperáció javításában, a szerződé­ses fegyelem erősítésében, a munkaidő tel­jesebb kihasználásában, a fegyelmezettebb munkában. ram megvalósítása. Nagyobb erőt kell fordí­tani a lakásvagyon megóvására, a lakások karbantartására, felújítására és korszerűsíté­sére. Határozottabban kell törekedni arra, hogy az új lakótelepekkel egyidejűleg készül­jenek el a közművek, a kereskedelmi, egész­ségügyi, oktatási és kulturális létesítmények. Az állami intézkedések a jövőben is ösztö­nözzék és segítsék a saját erőből történő építkezést. Figyelmet kell fordítani arra, hogy a lakásépítési terv keretében megfelelő számban épüljenek a fiatal házasok és az idős emberek szükségleteit kielégítő kisebb és olcsóbb lakások. Ugyanakkor növekedjék a többgyermekes családok és a több nemze­dék együttélésére alkalmas nagyabb lakások száma. Mind az építésben, mind a fenntar­tásban jobban ki kell használni a szövetke­zésben rejlő előnyöket. A lakásépítésben és -fenntartásban arányo­sabbá kell tenni az anyagi teherviselést az állam és a lakosság, valamint a lakosság kü­lönböző rétegei között. A lakáselosztási rend­szer jobban vegye figyelembe a családok jö­vedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét. Vál­tozatlanul a legfontosabb feladat a munká­sok, a többgyermekes és a fiatal családok igényeinek kielégítése, lakáshoz jutásuk fel­tételeinek javítása. Erősíteni kell az ingatlan- forgalom állami ellenőrzését. Szélesíteni kell a tanácsok szerepét a lakások szervezett cse­réjében. A népesedés fontos társadalmi és nemzeti ügy, amelyre továbbra is nagy fi­gyelmet kell fordítani. A népesség egyenle­tesebb gyarapodása érdekében javítani kell a gyermeknevelés feltételeit, fokozni kell a többgyermekes családok támogatását. Emelni kell a családi pótlékot — elsősorban a há­rom- és többgyermekes családokét —, s bő­víteni a bölcsődei helyek számát. Az óvodai hálózat fejlesztésével a VI. ötéves tervidő­szak végére közel kerülünk az igények ki­elégítéséhez. Gyors ütemben folytatódjék az általános iskolai tantermek építése, a napkö­zi otthonok, a gyermekétkeztetés bővítése. A párt változatlanul fontos feladatnak te­kinti a nyugdíjasok, s általában az idősek helyzetének javítását. Államunk, társadal­munk sokoldalúan gondoskodik róluk. A ve­lük való törődésben növekedjék a családok szerepe és felelőssége. Volt munkahelyük társadalmi szervei is tartsanak velük rend­szeres kapcsolatot. Arra törekszünk — elsősorban az alacsony nyugdíjak emelésével —, hogy az idős emberek anyagi biztonság­ban éljenek. Támogatjuk a nyugdíjasok all» „ (Folytatás a 3. oldatot III. A gazdasági építőmunka IV. Életszínvonal, életkörülmények, szociális ellátás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom