Nógrád. 1980. március (36. évfolyam. 51-76. szám)

1980-03-29 / 75. szám

-L WAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLETEK! A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának HATÁROZATA a párt munkájáról és a további feladatokról (Rövidített szöveg) A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa jóváhagyja a Központi Bizott­ság beszámolóját a XI. kongresszus óta vég­zett munkáról, valamint a Központi Ellenőr­ző Bizottság jelentését a két kongresszus kö­zötti tevékenységéről. Megállapíthatja, hogy a társadalmi élet alapvető területein az elmúlt öt évben is érvényesült pártunk több mint két évtizede töretlen, egész népünk érdekeit szolgáló politikája. Hazánk belpolitikai élete kiegyensúlyozott, a munkáshatalom, a szocialista nemzeti egy­ség szilárd. A párt betölti vezető szerepét, élvezi a dolgozók bizalmát, cselekvő támo­gatását. Az elért eredmények számottevőek. A programnyilatkozatban megfogalmazott cé­lok felé haladva előbbre jutottunk a fejlett szocialista társadalom építésében. Fejlődött a népgazdaság, javultak népünk életkörülmé­nyei, erősödött szocialista tudata, gyarapodott műveltsége. Párturik, kormányunk a Szovjetunióval, a •zocialista közösség országaival, minden ha­ladó, békeszerető és együttműködésre kész erővel összefogva biztosította a hazai építő- munka külső feltételeit, tevékenyen közremű­ködött a békéért vívott harcban. A párt a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és az imperialistaellenes erők ösz- szefogásának további szilárdításán munkál­kodott. A párt XII. kongresszusa, hazánk felsza­badulása 35. évfordulójának évében ült ösz- sze. A három és fél évtized alatt megtett út azt bizonyítja, hogy a magyar nép élni tu­dott a történelem adta lehetőséggel. Hazánk, a Magyar Népköztársaság, szabad és függet­len szocialista ország, amelyben a nép éle­te gyökeresen megváltozott. A következő öt évben a fő feladat, hogy nagy vívmányainkra támaszkodva erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megalapoz­zuk a népgazdaság további fejlődését, meg­szilárdítsuk az életszínvonal területén elért \ eredményeket és javítsuk az életkörülménye­ket A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa megerősíti a párt eddigi politi­kai irányvonalát. A programnyilatkozatban kitűzött célokkal összhangban jelöli ki a fejlett szocialista társadalom építésének to­vábbi tennivalóit különböztetést a kereskedelemben, valamint megszüntetnék az indokolatlan aránytalan­ságot a tájékoztatásban és a kulturális érté­kek cseréjében. A Magyar Népköztársaság kormánya fo­lyamatos munkát végez a helsinki záróok­mány elveinek érvényesítéséért, az ajánlá­sok megvalósításáért, a madridi találkozó si­keres megtartásáért. Kész tevőlegesen hoz­zájárulni a közösen elért eredmények meg­védéséhez, a kapcsolatok fejlesztéséhez. A Magyar Népköztársaság fontosnak tart­ja, hogy folytatódjanak a leszerelési tárgya­lások az egyenlő biztonság elve alapján. Fel­lép a fegyverkezési hajsza fokozása, a reak­ciós köröknek a katonai erőegyensúly meg­bontását célzó törekvései ellen. Elítéli a ve­zető imperialista hatalmak agresszív, hideg­uauuiua icpesen,, a waiu legutoooi határo­zatait. Támogatja a fegyverkezési verseny megfékezését célzó szovjet javaslatokat, és együtt küzd szövetségeseivel a Varsói Szer­ződés kezdeményezéseinek megvalósításáért Síkraszál] olyan európai értekezlet összehí­vásáért, amely erősítené az országok közöt­ti bizalmat, eltorlaszolná a hidegháború visszatérésének útját. A Magyar Népköztársaság arra törekszik, hogy lehetőségeihez képest hozzájáruljon az emberiség olyan egyetemes gondjainak meg­oldásához, mint a nyersanyag-, az energia- és az élelmiszerellátás, a közlekedés fejleszté­se, a környezet védelme, továbbá a világ különböző térségeiben a súlyos népbetegsé­gek, az éhínség és az írástudatlanság leküz­dése. II. Társadalmi és politikai viszonyaink I. A nemzetközi helyzet, külpolitikánk Korunkban az emberiség számára sors­döntő a béke megőrzése, egy újabb világhá­ború megakadályozása. Külpolitikánk hazánk érdekeivel összhang­ban, a proletár internacionalizmus elvét kö­vetve, segíti a szocializmusért, a társadalmi haladásért, a békéért vívott harcot Az elmúlt években tovább szilárdultak a szocializmus nemzetközi pozíciói. A szocialis­ta országok nagy sikereket értek_ el az új társadalom építésében, fejlődött két- és több­oldalú együttműködésük, politikájukkal, ered­ményeikkel jelentős hatást gyakorolnak a világra. A jelenlegi világhelyzetben növek­szik annak szükségessége, hogy jobban össze­hangoljak erőfeszítéseiket. Külpolitikájuk egyeztetésében, vívmányaik, és a béke vé­delmében kiemelkedő szerepet tölt be a Var­sói Szerződés szervezete. Országaink gazdasá­gi fejlődésének fontos támasza a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának keretében megvalósuló együttműködés. A kapitalizmus általános válságának tala­ján tovább mélyültek a tőkésvilág ellentmon­dásai. A reakciós körök fokozzák támadásai­kat a kommunista és munkásmozgalommal, s más haladó, demokratikus erőkkel szemben. A kapitalista világban a kommunista és munkáspártok, a szakszervezetek, a dolgozó tömegek tovább szélesítik és erősítik harcu­kat. Fellépnek a nemzetközi monopóliumok gazdasági és politikai hatalmának korlátozá­sáért, felszámolásáért, a fegyverkezés ellen. Kiállnak a demokratikus jogok védelméért, a gazdasági és szociális helyzet javításáért, a gyökeres társadalmi változásokért. Pár­tunk, népünk teljes mértékben szolidáris küz­delmükkel. A gyarmati uralom alól felszabadult né­pek fokozzák erőfeszítéseiket a nemzeti füg­getlenség teljes kivívásáért és megszilárdítá­sáért. az imperializmus gazdasági, politikai és katonai befolyásának felszámolásáért, a haladásért. E küzdelem több országban egy- bekaocsolódik a szocialista társadalom megte­remtését célzó törekvésekkel. Az enyhülési folyamat korszakos jelentősé­gű állomása volt a Helsinkiben megtartott enrónai biztonsági és együttműködési érte­kezlet. Az országok közötti kapcsolatok javulását az imperialista erők, a reakciós körök, a fegyverkezésben érdekelt monopóliumok, a béke és a társadalmi haladás ellenségei igye­keznek megakadályozni. Fokozzák támadásai­kat a társadalmi haladás ellen, növelik a feszültséget, mérgezik a nemzetközi légkört. Arra törekszenek, hogy a maguk javára vál­toztassák meg a katonai erőegyensúlyt Az emberiség számára különösen súlyos ve­szélyt jelent a vezető tőkésországok reakciós katonai-ipari körei által az utóbbi években különös erővel szított fegyverkezési hajsza. Ezt bizonyítja a NATO-országok washingtoni határozata a katonai kiadások Tokozott növe­léséről és brüsszeli döntése újabb rakéták te­lepítéséről egyes nyugat-európai országokba. Aggodalomra ad okot, hogy az Amerikai Egyesült Államok halogatja a hadászati fegyverek korlátozásáról szóló második szov­jet—amerikai megállapodás életbe lépteté­sét; ez akadályozza, hogy gátat lehessen emelni a fegyverkezési versenynek. A Magyar Népköztársaság, a szocialista közösség országai a nemzetközi helyzet éle­ződése ellenére sem térnek le a békés egy­más mellett élés útjáról. A hidegháborús irányzatokkal szemben újabb és újabb kez­deményezéseket tesznek az enyhülés ered­ményeinek megőrzésére, a béke védelmére. Külpolitikánk alapvető célja továbbra is az, hogy szövetségeseinkkel szorosan együttműködve biztosítsa építőmunkánk megfelelő külső feltételeit és hozzájáruljon az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez, a szocializmus térhódításához. Meghatározó jelentőségű feladatunk, hogy erősítsük szövetségünket, barátságunkat, együttműködésünket a Szovjetunióval, a szo­cialista közösség országaival, hozzájáruljunk a Varsói Szerződés szervezetének, védelmi erejének tökéletesítéséhez. Elítéljük a kínai vezetés nacionalista, szovjetellenes politiká­ját, a délkelet-ázsiai és más népek bizton­ságát fenyegető akciót, amelyek egybeesnek a reakciós körök haladásellenes céljaival. Ugyanakkor továbbra is készek vagyunk az államközi kapcsolatok fejlesztésére. Népünk baráti érzéseket táplál a kínai nép iránt. Azt kívánja, hogy a Kínai Népköztársaság ismét a haladásért és a békéért vívott harc fontos tényezője legyen. Szolidárisak vagyunk a nemzeti felszaba­dító mozgalmakkal és a gyarmati uralom aló] felszabadult népek demokratikus, anti- imperialista törekvéseivel. A kölcsönös szo­lidaritás és érdekek alapján bővítjük kap­csolatainkat a fejlődő országokkal. Támo­gatjuk az el nem kötelezett országok moz­galmának imperialistaellenes politikáját, a nemzetközi feszültség csökkentésére irányuló kezdeményezéseit. A békés egymás mellett élés elveiből, az enyhülés közös érdekéből kiindulva, az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök alap­ján tovább építjük kapcsolatainkat a tőkés­országokkal. Ezt elősegítené, ha ezek az or­szágok nem alkalmaznának hátrányos meg­Előrehaladásunknak fontos feltétele, hogy tovább erősödjenek a szocialista társadalmi viszonyok és rendszerünk szilárd gazdasági alapja, a termelőeszközök szocialista — ál­lami és szövetkezeti — tulajdona. Államunk elismeri és védi a munkával szerzett sze­mélyi tulajdont A társadalom osztályainak és rétegeinek számaránya az utóbbi években nem módo­sult lényegesen, az egymáshoz való közele­dés irányába ható minőségi változások vol­tak a meghatározók. A jövőben is arra kell törekedni, hogy az osztályjellegű különbsé­gek csökkenjenek. Ugyanakkor az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani az egyes rétegeknek a munkamegosztás, az iskolázott­ság, a lakóhely és más tényezők szerint el­térő helyzetére. A munkásosztály az egész nép érdekében eredményesen tölti be vezető szerepét. Dön­tő mértékben járul hozzá a nemzeti jövede­lem termeléséhez. Erősödött politikai öntu­data, fokozódott aktivitása és kezdeménye­zőkészsége. A termelőszövetkezeti parasztságot a mun­ka, az elosztás és az életmód jellegében be­következett változások is közelítik a mun­kásosztályhoz. A munkásság és a parasztság alapvető ér­dekei azonosságának, szoros együttműködésé­nek, közös helytállásának eredményeként to­vább erősödött szocialista rendszerünk politi­kai alapja, a munkás-paraszt szövetség. E szövetség szorosabbra fűzése egész népünk érdeke. A társadalom fejlődéséből adódó lehetőség és egyben követelmény, hogy a munkások, a termelőszövetkezeti parasztok folyamatosan gyarapítsák politikai, szakmai és kulturális ismereteiket, s ezáltal is csökkenjen a szelle­mi és a fizikai munka közti különbség. Az értelmiség tevékeny részese a szocializ­mus építésének, szorosan kötődik a munkás- osztályhoz, a szövetkezeti parasztsághoz. Sze­repe és létszáma a társadalmi fejlődéssel együtt növekszik. Az értelmiség — iskolai végzettsége, munkahelye és választott pályá­ja alapján sok irányban rétegződött. Szel­lemi erőforrásainkat hasznosítsuk minden területen jobban, szervezetten és fokozottan igényeljük az értelmiség részvételét a szocia­lista építőmunkában, a közéletben. A termelésben és az igazgatásban foglalkoz­tatott alkalmazottak nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat. Létszámuk a valóságos szükségletnél gyorsabban nőtt, az egyes szakterületek közti megoszlásuk is aránytalan. Ezen a munka és a szervezeteik ésszerűsítésével, a társadalmi ellenőrzés fo­kozásával, a bürokrácia visszaszorításával kell változtatni. A nők a társadalmi élet minden területén, a munkában, a családban, a közéletben be­csülettel teljesítik a feladataikat, kötelezett­ségeiket. Társadalmi egyenjogúságuk egyre jobban kiteljesedik, de még sok a megoldás­ra váró gond. Tovább kell javítani azokat a gazdasági, kulturális, tudati és jogi feltéte­leket, amelyek segítik a nők egyenlő esélyei­nek érvényesülését. Társadalmunk legkisebb, de a je'en és a jövő szempontjából döntő jelentőségű közös­sége a család. Stabilitása különösen fontos a gyermeknevelés szempontjából. Pártunk és államunk támogatja, s védi a család intéz­ményét. A párt megkülönböztetett figyelmet fordít az ifjúság helyzetére. Ismeri a fiatalok gond­jait és a körükben tapasztalható negatív je­lenségeket is. Szükségesnek tartja, hogy ja­vuljanak a fiatalok nevelésének, pályakezdé­sének, beilleszkedésének, családalapításának a feltételei. Több lehetőséget kell nyújtani a felnövő nemzedék kezdeményezőkészségének, új iránti fogékonyságának, öntevékenységé­nek kibontakoztatására. Pártunk a lenini nemzetiségi politika ér­vényesítését változatlanul fontos feladatnak tekinti. A nemzetiségiek hazánk egyenjogú állampolgárai. A nemzetiségi szövetségek fontos politikai és kulturális feladatot lát­nak el. A hazánkban élő nemzetiségek és a szom­szédos országokban élő magyarság jelentős mértékben hozzájárulhat népeink barátságá­nak és együttműködésének elmélyítéséhez. A nemzetiségi kérdés internacionalista megoldá­sának fontos eleme a kétnyelvű, kettős kul­túrájú állampolgárok szabad fejlődése. Társadalmunk kiegyensúlyozott helyzetét tükrözi az állam és az egyházak rendezett viszonya is. Az állam az alkotmány szelle­mében szavatolja a lelkiismereti szabadságot és az egyházak autonóm működését. Az egy­házak tiszteletben tartják államunk törvé­nyeit, támogatják az országépítő munkát. Társadalmi fejlődésünknek nélkülözhetet­len erőforrása szövetségi politikánk megfele­lő érvényesülése. Rendszeres eszmecserével és meggyőzéssel igyekszünk megnyerni mindenkit az együttes cselekvésnek. Szocia­lista céljaink a dolgozó osztályoknak és réte­geknek, a párttagoknak és a pártonkívüliek- nek, a marxistáknak és más világnézetűek- nek, az ateistáknak és a vallásos emberek­nek mind jobban szélesedő összefogásával valósulnak meg. Javult az állami irányító testületek, szervek és a tanácsok tevékenysége, korszerűsödött az államigazgatás. A megnövekedett követel­mények azonban szükségessé teszik, hogy to­vább javítsák munkájukat, gondosabban ele­mezzék a belső és külső társadalmi, gazdasá­gi folyamatokat és idejében intézkedjenek. Az országgyűlés széles körű nyilvános vi­tákra támaszkodva a társadalmi, gazdasági fejlődést segítő számos törvényt alkotott Fejlődjék tovább az országgyűlési bizottsá­golt munkája. Fokozódjék a képviselők ak­tivitása választókerületükben és az országos kérdések megoldásában. Váljék szorosabbá kapcsolatuk választóikkal. Erősíteni kel! ft államigazgatás népképviseleti ellenőrzését. , (Folytatás a 2. oldalomé I

Next

/
Oldalképek
Tartalom