Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-26 / 47. szám

Pjccsveszély Salvadorban Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok „figyel­meztette'1 a salvadori polgári­katonai junta vezetőit egy jobboldali puccs veszélyére, megszólaltak a salvadori jun­ta vezetői is. Egy vasárnapi kormányközlemény szerint az országban a szélsőjobboldali csoportok hatalomátvételre törekednek és a múlt év ok­tóber 15-én megdöntött Carlos Humberto Romero tá­bornok rezsimjéhez hasonló rendszert akarnak létrehozni Salvadorban. Oscar Romero, San Salva­dor érseke vasárnap ismé­telten azt követelte az Egye­sült Államoktól, hogy ne nyújtson katonai segélyt a salvadori juntának, míg an­nak alapvetően népellenes jellege nem változik meg. Romero érsek elmondotta, barátai figyelmeztették, neve rajta van a szélsőjobboldal ál­tal elkészített „meggyilkolan- dók listáján”. Salvadorban a hét végén sem szüneteltek az erőszakos politikai cselekmények. Agui- laresban két parasztot gyil­koltak meg ismeretlen sze­mélyek, San Salvadorban egy szélsőjobboldali csoport fel­gyújtotta az egyesült népi ak­ciófront egyik tagszervezeté­nek, a „salvadori munkások nemzeti szervezetének” szék­házát. A merényletet gyújtó­bombával hajtották végre. Halasztás Líbia kérése és Szíria jór ráhagyása nyomán március 1-re halasztják az Arab Liga tanácsának keddre tervezett, rendkívüli ülését. A testület külügyminisztereinek tanács­kozásán a tervek szerint a gafsai incidens következté­ben Líbia és Tunézia között tialakult feszültséget fogják megvitatni. (MTI) Lezajlottak a választások a Szovjetunióba Vasárnap tartották meg a Szovjetunióban a szövetséges köztársaságok legbelsőbb ta­nácsai és a helyi szovjetek tagjainak újraválasztását. A csaknem kétszázmillió válasz­tásra jogosult szovjet állam­polgár összesen mintegy 2.2 millió jelöltre szavazott — ennyi a különböző szintű ta­nácsok tagjainak száma. A választási előkészületek még a múlt év végén kezdődtek meg: az üzemi kollektívák, a társadalmi szervek javasol­ták a jelölteket, akiket a választók gyűlésének határo­zata alapján vettek fel a lis­tára, majd a jelöltek találkoz­tak választóikkal. Az előké­születek befejező szakaszá­ban tartották meg az SZKP és a szovjet állam vezetőinek választási nagygyűléseit, a kampány befejezése pedig Leonyid Brezsnyev választá­si beszéde volt, amelyre pén­teken került sor Moszkvában. Országszerte nagy lelkese­déssel készültek a szavazásra. A városokat, falvakat ünnepi díszbe öltöztették, a szavazó­helyiségeket is feldíszítették. Moszkvában még éjjel volt, amikor a Szovjetunió legkele­tibb részein már be is feje­ződött a szavazás: a szavazó­helyiségeket korán kinyitot­ták és a választásra jogosul­tak legnagyobb része szinte mindenütt már a kora dél­előtti órákban meg is jelent az urnák előtt. Moszkvában is zenével köszöntötték az ünnepi köntöst öltött választó­helyiségekben a szávazókat. Leadták szavazatukat az SZKP és a szovjet állam ve­zetői is. Leonyid Brezsnyev röviddel dél előtt, a szovjet főváros kijevi kerületének 33. számú körzetében élt szava­zati jogával, ugyancsak dél­előtt szavazott Alekszej Ko­szigin miniszterelnök és több más vezető szovjet politikus is. A szavazatok összeszámlá- Iását mindenütt helyi idő szerint, este kezdték meg. Az eredményeket előrelátható­an kedden teszik közzé. (MTI) Banditákat, terroristákat tettek ártalmatlanná Afganisztánban A kabuli televízió vasárnap közölte, hogy az afgán biz. tonsági erők, a párt- és tár­sadalmi szervezetek a hét vé­gén — a főváros lakosságá­nak segítségével — számos banditát és terroristát tettek ártalmatlanná és nagy meny- nyiségű amerikai, angol, pa­kisztáni és kínai gyártmányú fegyvert koboztak el. Szom­baton jelentős mértékben normalizálódott a helyzet Kabulban. A biztonsági erők — ismét csak a lakosság ön­kéntes segítségével — min­dent megtesznek á rend biz­tosítására. A televízió figyel­meztet arra is, hogy az isz­lám vallás és az afgán nép ellenségei uszító röplapok ter­jesztésével akarják Afganisz­tánt az amerikai imperializ­mus és csatlósai, a kínai ve­zetők és a reakciós pakisztá­ni körök karjaiba kergetni. A Kabulban elfogott fegy­veres bűnözők között sok a pakisztáni ügynök — közölte a TASZSZ tudósítójával a biztonsági szolgálat szóvivő­je. — Köztük van a CIA egyik ügynöke, Robert Lee, aki — kihallgatása során be­vallotta — most jár harmad­szor Afganisztánban. Megje­lenését —, mint kiderült — minden alkalommal a hely­zet éleződése kísérte magá­ban Kabulban, de a Pakisz­tánnal határos tartományok­ban is. Lee elmondta, hogy a Peshawarban tartózkodó hi­vatalos amerikai személyisé­gek, más amerikai „instruk«. torokhoz” hasonlóan, ellen- forradalmi ügynököket ké­peznek ki, akiket azután Aí­Vizsgálják a sah bűneit Ambrus István, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Teheránban második napja folytatja munkáját az ENSZ égisze alatt működő öttagú nemzetközi bizottság. A tes­tület hétfőn megkezdte az iráni kormány által összeállí­tott. a volt sah politikai, gaz­dasági és az emberi jogokat sértő bűntetteire vonatkozó dokumentumok vizsgálatait. Ezzel egyidőben százezrek tüntették hétfőn délután az amerikai nagykövetséget kör­nyező utcákon. Fegyveres for­radalmi gárdisták, a milícia egységei, diákok, munkások vonultak fel, Amerika-ellenes jelszavakat hangoztatva és támogatásukról biztosítva az amerikai túszok fogvatartóit, akik egyébként kijelentették: mivel Khomeini ajatollah a március—áprilisi kétfordulós parlamenti választások ered­ményeként megalakuló nem­zetgyűlés hatáskörébe utalta a túszok sorsára vonatkozó dön­tés jogát, elfogadják majd a parlament határozatát, de ad­dig hajthatatlanok maradnak a túszkérdés vonatkozásában. Külügyminisztériumi for­rások hangoztatják, hogy az iráni álláspont szerint sem­miféle kapcsolat nincs a nem­zetközi bizottság munkája és a túszok sorsának alakulása között. Legfeljebb annyi, hogy a bizottság megállapításai be­folyásolhatják a majdani nemzetgyűlést a túszokra vo­natkozó döntések meghozata­lában. A kérdés megoldásá­nak kulcsa addig az ajatollah kezében van, s Khomeini nem az az ember, aki hajlana az alkudozásokra —, mondotta egy szóvivő. Hétfőn letartóztatták Szá­jad Muhamed Alavit, az irá­ni haditengerészet főparancs­nokát. Az admirális ellen az a vád, hogy 16 magas rangú tiszttel együtt összeesküvést szőtt a kormány megdöntésé­re. Társai szabadiában van­nak, de az igazságügyi szer­vek előtt kötelesek számot adni arról, milyen mértékben voltak részesei Alavi tervezett puccskísérletének. ganisztánba dobnak át. A biztonsági szolgálat szóvivője szerint az őrizetbe vett ban­diták között 16 1 pakisztáni állampolgár van. Ezek Pa­kisztánban készített és sok­szorosított uszító röplapokat terjesztettek. Mint elmond­ták, kis csoportokban szivá­rogtak be Kabulba. A biztonsági szervek — a lakosság közreműködésével — egy ellenforradalmár cso­portot tettek ártalmatlanná, amely pakisztáni területen levő parancsnokaival volt öszeköttetésben egy nyugatné­met gyártmányú rádió adó­vevő segítségével. Valameny- nyinél amerikai pisztolyokat találtak. Tájékoztatást adtak a kabuli eseményekről és egyben megfelelő utasításokat kaptak. A letartóztatott el­lenforradalmárok kihallgatá­sa folyik, s vallomásaikat rö­videsen ismertetik a helyi és a külföldi újságírókkal Kabulban vasárnap normá­lis mederben folyt az élet Rendes munkanap volt, ki­nyitottak az üzletek, dolgoz­tak. a minisztériumokban és hivatalokban. A rádió, a te­levízió, és a Bakhtar hírügy­nökség egész nap folytatta adását. A jelentések szerint a tartományok többségében is normális a helyzet, s in­tézkedéseket hoznak a tava­szi mezei munkálatok folyta­tására. A kabuli hazafias forradal­mi erők azonban továbbra is éberen őrködnek, készek megvédeni a dolgozó nép vívmányait és megelőzni a belső és külső reakció esetle­ges újabb provokációit. (MTI) „Brezsnyev síkraszállt az enyhülés mellett” — írja nagybetűs főcímében az El Pais című spanyol polgári lap. Rendes körülmények kö­zött egy ilyen megállapítás — mármint, hogy a szovjet ál­lamfő az enyhülés .mellett tett hitet — aligha lett volna ordítőbetűs főcím szinte va­lamennyi világlap első olda­lán. Korábban még a szov­jetellenes fórumokon is elis­merték, hogy Moszkvából nem fújdogálnak hideghábo­rús szelek és a szovjet meg­nyilatkozások mindig tükröz­ték azt az alapvető tényt, hogy a szocialista nagyhata­lom egész külpolitikája az emberiség békevágyát fejezi ki. Most azonban, tekintettel a körülményekre, a nyugati közvélemény irányítói kény­telenek valami meglepetés­félét színlelni. Gondoljuk csak végig: Carter nem az afganisztáni szovjet akció miatt, hanem annak ürügyén kezdte el a már készenálló, sőt fontos elemeiben a már korábban is alkalmazott dokt­rínájának koncentrált érvé­nyesítését. A washingtoni kar­mesteri pálca intésére —, ha nem is harmonikusan, de disszonáns hangokban bővel­kedve is — felhangzott a szovjetellenes gyűlölködés vi­lágméretűre tervezett kórusa. Moszkvával ellentétben Wa­shingtonból semmi jnás nem fújt az utóbbi időben, 2 NÓGRAD - 1980. Alternatíva csakis dermesztőén jeges szél. Egymást követték a lát­ványosnak szánt intézkedé­sek: a gabonára és a techni­kai eszközökre vonatkozó szállítási tilalom, az olimpiai bojkott, a kapcsolatok egész sorának brutális, befagyasztá­sa, fenyegetőzés mindefi fó-- rumon és minden szinten, ka­tonai bázisokról tárgyaló amerikai politikusok de­monstratív látogatása Iszlá­mábádtól Pekingig és Haifá­tól Nairobiig. Ilyen külpolitikai közegben hangzott el a szovjet válasz­tási kampány lezárásaként az SZKP főtitkárának, a szov­jet államfőnek a beszéde. Brezsnyev mostani megnyi­latkozása, akárcsak a Prav­dának januárban adott inter­júja, világméretű figyelmet keltett, hiszen a választások küszöbén a beszéd egy bél­és külpolitikai programnyi­latkozattal is felért. Brezsnyev beszédében is­mét harmonikus egészet al­kotott a bel- és külpolitika, méghozzá a szó legnemesebb értelmében. Az SZKP főtit­kára felvázolta a földkerek­ség legnagyobb országának grandiózus fejlesztési terveit és ismét világossá tette, hogy ezért —, de nemcsak ezért — a szovjet külpolitika legfőbb törekvése topábbra is a bé­ke védelme, az enyhülés ói 26., kedd — a béke fenntartása, sőt kiterjesztése. Ám —, természetesen — nem minden áron. A Szovjetunió egész történelme folyamán bebizonyította, hogy nyomás­sal, fenyegetéssel a jelenle­ginél összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények kö­zött sem lehetett rákénysze­ríteni semmire. Miért lehetne most, amikor ereje minden vonatkozásban sokszorosa a korábbinak, és amikor már egy összeforrott szocialista közösség néz szembe minden fenyegetéssel? Mivel az egész jelenlegi amerikai szuperkampány ürügye az Afganisztán népé­nek nyújtott szovjet segítség, Leonyid Brezsnyev ezt a té­mát is félreérthetetlenül „a helyére tette”. Kijelentette: a Szovjetunió haladéktalanul hajlandó megkezdeni csapatai kivonását, mihelyt az Afga­nisztán demokratikus rend­jét fenyegető külső beavatko­zás minden formája megszű­nik és ezt az Egyesült Álla­mok — Afganisztán szomszé­daival együtt — garantálja. Leonyid Brezsnyev egyúttal rámutatott arra is, hogy mi­közben az Egyesült Államok nagy hangon követeli aszov- ■jet csapatok kivonását, gya­korlatilag mindent megtesz azért, hogy ez a lehetőség minél távolabb kerüljön: foly­tatja és növeli a beavatko­zást Afganisztán ügyeibe. A szovjetellenes hisztériának nem csupán az a célja, hogy bárki is győzelmet arasson az elnökválasztáson, hanem el­sősorban az, hogy az Egyesült Államok saját hegemóniájá­nak rendelje alá az Indiai­óceán, a Közel- és Közép­Kelet, valamint Afrika orszá­gait. Egyúttal föl akarja hasz­nálni ezeket a területeket a szocializmus világa és a nem­zeti felszabadító mozgalmak ellen irányuló hadászati el­képzeléseinek megvalósításá­hoz. Ez a dolog lényege — mondotta a szovjet vezető. A labda — írja a kifejezet­ten jobboldali párizsi lap, a Le Quotidien de Paris — most az amerikaiaknál van. Carter kénytelen lesz felelni. Körülbelül ez a nyugati visszhang lényege és a jelen­legi helyzetben ez nem cse­kélység. Az olasz Corriere Della Sera szerint a Brezs- nyev-beszéd „felkeltette a vi­lágméretű érdeklődést és po­zitív fordulat lehetőségét je­lezheti”. A pozitív fordulat eddig sem Moszkván múlott. A Brezsnyev-beszéd legfőbb ha­tása éppen az a tömeges fel­ismerés, hogy a Carter-féde hisztérikus kampánnyal szem­ben ■ ismét bizonyította a szovjet szándékok jótékony folyamatosságát, azt, hogy a hidegháborúnak igenis van alternatívája. Ezért keltett osztatlan figyelmet és" széles körű elismerést nemcsak a beSzéd tartalma, hanem an­nak higgadt és józan hang­vétele is. Harmat Endre Nagy a tét Rhodesiában Ahogy közeledik február vége, úgy nő az aggodalom világszerte Rhodesia jövőjé­vel kapcsolatban. December végén, amikor a londoni Rhodesia-megállapodás értel­mében a tűzszünet életbe lé­pett, úgy tűnt, hogy a délke­let-afrikai ország hat és fél milliós lakossága rövidesen önállóan, békésen dönthet sa­ját sorsáról. Rhodesiában a „szabad és demokratikus választások” küszöbén azonban szinte min­dennaposak a merényletek, a letartóztatások, a provokáci­ók. A helybelieket és a kör­nyező államok polgárait ti­zennégy és fél éven át rette­gésben tartó fajüldöző rezsim hadserege és rendőrsége to­vábbra is garázdálkodik az országban, sőt ma már bizo­nyos, hogy erre magától a brit főkormányzótól, Lord Soamestól kap bátorítást, utasítást. A londoni Lancas­ter House-ban 1979 végén létrejött kompromisszumos megállapodás, amelyet Nagy- Britannia közvetítésével egy­részt a fehértelepes uralmat átmenteni hivatott Abel Mu­zorewa fekete miniszterelnök és a'tényleges hatalom birto­kosa, Ian Smith, másrészt a Zimbabwe Hazafias Front két felszabadító szervezetének ve­zetője, Joshua Nkomo és Ro­bert Mugabe látott el kéz­jegyével, írott malaszt ma­radt. Rhodesiában lényegében nem változott semmi. Hiába állították vissza az ország gyarmati státusát brit fenn­hatóság alatt, hogy majd Af­rika más államaihoz hason­lóan nyerje el függetlenségét, a Londonban elhatározott „szabad és demokratikus vá­lasztások” előkészületei egyre inkább tragikomédiára emlé­keztetnek. Tavaly áprilisban egyszer már a szükségállapot körülményei között, erőszak­kal terelték az urnákhoz Rhodesia lakóit, kényszerítet­ték őket, hogy Muzorewára adják le voksukat. A fehér­telepesek, helyi afrikai ki­szolgálóik és londoni pártfo­góik most — úgy látszik — valami hasonlóra készülnek. A Rhodesiába küldött brit főkormánvzó első ténykedése az volt, hogy fél évvel meg­hosszabbította á rendkívüli állapotot. Lord Soames a „szabad és demokratikus vá­lasztások” feltételeinek meg­teremtésében a hivatalosan már nem létező Muzorewa— Smith rezsim katonáira, rendőreire és tisztviselőire tá­maszkodik. A politikai fog­lyok szabadon bocsátását ha­logatja; még mindig mintegy hatezren sínylődnek a börtö­nökben. Továbbra is gátolja a menekültek hazátérését a környező országokból. Lord Soames, Joshua Nkomo éa Robert Mugabe, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa tiltakozása ellenére Nyugatról toborzott, különböző nemzetiségű zsol­dosokat és hatezer dél-afrikai katonát tart az országban az „erőszak és a törvénysérté­sek megfékezésére”. Egyidejű­leg akadályozni próbálja, hogy az Afrikai Egységszer­vezet és az ENSZ megfigye­lőket küldjön Rhodesiába a választási előkészületek és a szavazás törvényességének el­lenőrzésére. Mindebből nyil­vánvalóan kiderül, hogy Lord Soames és megbízója, Nagy- Britannia konzervatív kor­mánya minden eszközzel azon van, hogy meghosszabbítsa a Smith—Muzorewa rezsim éle­tét. Mesterkedéseinek több oka is van. Politikai szempontból nyilvánvaló, hogy — bár tíz párt indul a választáson — normális körülmények kö­zött a hazafias front jelöltjei •kapnák -'■meg a szavazatok döntő többségét. Erre utalt, hogy amikor Joshua Nkomo és Robert Mugabe száműze­tésükből hazatértek, Rhode­siában soha nem látott tö­megdemonstrációkkal biztosí­totta őket támogatásáról az afrikai lakosság. Hogy milyen szándékkal vették fel a ver­senyt a kampányban, azt bi­zonyítják Nkomo szávai: „Éveken át szenvedtünk, el­nyomtak bennünket, megfosz­tottak emberi méltóságunktól, és nem élvezhettük országunk gyümölcseit. Az ország előtt álló legnagyobb feladat az, hogy a tűzszünetet a többségi uralom alatt tartós békévé változtassa. .Vagyis azt akarják élérni, amihez ä zimbabwei népnek már más­fél évtizede joga lett volna: a függetlenséget, szabadságot, az ott élő emberek jogainak kiharcolását. A nyugati érdekek makacs védelmezésének gazdasági okai is vannak. A Magyaror­szágnál több mint négyszer nagyobb Rhodesia igen gaz­dag fontos nyersanyagokban. Krómérctermelésével a har­madik, azbesztkincsével a ha­todik, aranybányászatával pe­dig a nyolcadik helyen áll a világranglistán. És még nem szóltunk a tőkés stratégiai ér­dekeltről : ha a. portugál gyar­matok, Angola és Mozambik elvesztése után a választások eredményeként Rhodesiában is haladó kormányzat jutna hatalomra, a térségben még a „Nagy Fehér Bástya” marad­ványa — a fajüldöző Dél-af­rikai Köztársaság és az álla­ta megszállt Namíbia — i° előbb-utóbb ledőlhet, v , Kocsi Margit Üi kínai vezérkari főnök A kínai külügyminisztéri- kari főnök: majd ismeretes um illetékese hétfőn megerő- második bukása után 1977. sítette, hogy lemondott a ki- júliusában került vissza is- nai hadsereg vezérkari főnöki mét ebbe a fontos tisztségbe, tisztségéről Teng Hsziao-ping, Teng Hsziao-ping, aki a párt s helyébe Jang To-csi tábor- egyik alelnöke és miniszter- nokot, a kunmingi katonai elnök-helyettes, továbbra is körzet volt parancsnokát ne- alelnöke a KKP KB Hua vezték ki. Teng Hsziao-ping Kucrfeng vezette katonai bi- 1975 januárjában lett vezér- '»ottságnak. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom