Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-26 / 47. szám
Pjccsveszély Salvadorban Egy nappal azután, hogy az Egyesült Államok „figyelmeztette'1 a salvadori polgárikatonai junta vezetőit egy jobboldali puccs veszélyére, megszólaltak a salvadori junta vezetői is. Egy vasárnapi kormányközlemény szerint az országban a szélsőjobboldali csoportok hatalomátvételre törekednek és a múlt év október 15-én megdöntött Carlos Humberto Romero tábornok rezsimjéhez hasonló rendszert akarnak létrehozni Salvadorban. Oscar Romero, San Salvador érseke vasárnap ismételten azt követelte az Egyesült Államoktól, hogy ne nyújtson katonai segélyt a salvadori juntának, míg annak alapvetően népellenes jellege nem változik meg. Romero érsek elmondotta, barátai figyelmeztették, neve rajta van a szélsőjobboldal által elkészített „meggyilkolan- dók listáján”. Salvadorban a hét végén sem szüneteltek az erőszakos politikai cselekmények. Agui- laresban két parasztot gyilkoltak meg ismeretlen személyek, San Salvadorban egy szélsőjobboldali csoport felgyújtotta az egyesült népi akciófront egyik tagszervezetének, a „salvadori munkások nemzeti szervezetének” székházát. A merényletet gyújtóbombával hajtották végre. Halasztás Líbia kérése és Szíria jór ráhagyása nyomán március 1-re halasztják az Arab Liga tanácsának keddre tervezett, rendkívüli ülését. A testület külügyminisztereinek tanácskozásán a tervek szerint a gafsai incidens következtében Líbia és Tunézia között tialakult feszültséget fogják megvitatni. (MTI) Lezajlottak a választások a Szovjetunióba Vasárnap tartották meg a Szovjetunióban a szövetséges köztársaságok legbelsőbb tanácsai és a helyi szovjetek tagjainak újraválasztását. A csaknem kétszázmillió választásra jogosult szovjet állampolgár összesen mintegy 2.2 millió jelöltre szavazott — ennyi a különböző szintű tanácsok tagjainak száma. A választási előkészületek még a múlt év végén kezdődtek meg: az üzemi kollektívák, a társadalmi szervek javasolták a jelölteket, akiket a választók gyűlésének határozata alapján vettek fel a listára, majd a jelöltek találkoztak választóikkal. Az előkészületek befejező szakaszában tartották meg az SZKP és a szovjet állam vezetőinek választási nagygyűléseit, a kampány befejezése pedig Leonyid Brezsnyev választási beszéde volt, amelyre pénteken került sor Moszkvában. Országszerte nagy lelkesedéssel készültek a szavazásra. A városokat, falvakat ünnepi díszbe öltöztették, a szavazóhelyiségeket is feldíszítették. Moszkvában még éjjel volt, amikor a Szovjetunió legkeletibb részein már be is fejeződött a szavazás: a szavazóhelyiségeket korán kinyitották és a választásra jogosultak legnagyobb része szinte mindenütt már a kora délelőtti órákban meg is jelent az urnák előtt. Moszkvában is zenével köszöntötték az ünnepi köntöst öltött választóhelyiségekben a szávazókat. Leadták szavazatukat az SZKP és a szovjet állam vezetői is. Leonyid Brezsnyev röviddel dél előtt, a szovjet főváros kijevi kerületének 33. számú körzetében élt szavazati jogával, ugyancsak délelőtt szavazott Alekszej Koszigin miniszterelnök és több más vezető szovjet politikus is. A szavazatok összeszámlá- Iását mindenütt helyi idő szerint, este kezdték meg. Az eredményeket előreláthatóan kedden teszik közzé. (MTI) Banditákat, terroristákat tettek ártalmatlanná Afganisztánban A kabuli televízió vasárnap közölte, hogy az afgán biz. tonsági erők, a párt- és társadalmi szervezetek a hét végén — a főváros lakosságának segítségével — számos banditát és terroristát tettek ártalmatlanná és nagy meny- nyiségű amerikai, angol, pakisztáni és kínai gyártmányú fegyvert koboztak el. Szombaton jelentős mértékben normalizálódott a helyzet Kabulban. A biztonsági erők — ismét csak a lakosság önkéntes segítségével — mindent megtesznek á rend biztosítására. A televízió figyelmeztet arra is, hogy az iszlám vallás és az afgán nép ellenségei uszító röplapok terjesztésével akarják Afganisztánt az amerikai imperializmus és csatlósai, a kínai vezetők és a reakciós pakisztáni körök karjaiba kergetni. A Kabulban elfogott fegyveres bűnözők között sok a pakisztáni ügynök — közölte a TASZSZ tudósítójával a biztonsági szolgálat szóvivője. — Köztük van a CIA egyik ügynöke, Robert Lee, aki — kihallgatása során bevallotta — most jár harmadszor Afganisztánban. Megjelenését —, mint kiderült — minden alkalommal a helyzet éleződése kísérte magában Kabulban, de a Pakisztánnal határos tartományokban is. Lee elmondta, hogy a Peshawarban tartózkodó hivatalos amerikai személyiségek, más amerikai „instruk«. torokhoz” hasonlóan, ellen- forradalmi ügynököket képeznek ki, akiket azután AíVizsgálják a sah bűneit Ambrus István, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Teheránban második napja folytatja munkáját az ENSZ égisze alatt működő öttagú nemzetközi bizottság. A testület hétfőn megkezdte az iráni kormány által összeállított. a volt sah politikai, gazdasági és az emberi jogokat sértő bűntetteire vonatkozó dokumentumok vizsgálatait. Ezzel egyidőben százezrek tüntették hétfőn délután az amerikai nagykövetséget környező utcákon. Fegyveres forradalmi gárdisták, a milícia egységei, diákok, munkások vonultak fel, Amerika-ellenes jelszavakat hangoztatva és támogatásukról biztosítva az amerikai túszok fogvatartóit, akik egyébként kijelentették: mivel Khomeini ajatollah a március—áprilisi kétfordulós parlamenti választások eredményeként megalakuló nemzetgyűlés hatáskörébe utalta a túszok sorsára vonatkozó döntés jogát, elfogadják majd a parlament határozatát, de addig hajthatatlanok maradnak a túszkérdés vonatkozásában. Külügyminisztériumi források hangoztatják, hogy az iráni álláspont szerint semmiféle kapcsolat nincs a nemzetközi bizottság munkája és a túszok sorsának alakulása között. Legfeljebb annyi, hogy a bizottság megállapításai befolyásolhatják a majdani nemzetgyűlést a túszokra vonatkozó döntések meghozatalában. A kérdés megoldásának kulcsa addig az ajatollah kezében van, s Khomeini nem az az ember, aki hajlana az alkudozásokra —, mondotta egy szóvivő. Hétfőn letartóztatták Szájad Muhamed Alavit, az iráni haditengerészet főparancsnokát. Az admirális ellen az a vád, hogy 16 magas rangú tiszttel együtt összeesküvést szőtt a kormány megdöntésére. Társai szabadiában vannak, de az igazságügyi szervek előtt kötelesek számot adni arról, milyen mértékben voltak részesei Alavi tervezett puccskísérletének. ganisztánba dobnak át. A biztonsági szolgálat szóvivője szerint az őrizetbe vett banditák között 16 1 pakisztáni állampolgár van. Ezek Pakisztánban készített és sokszorosított uszító röplapokat terjesztettek. Mint elmondták, kis csoportokban szivárogtak be Kabulba. A biztonsági szervek — a lakosság közreműködésével — egy ellenforradalmár csoportot tettek ártalmatlanná, amely pakisztáni területen levő parancsnokaival volt öszeköttetésben egy nyugatnémet gyártmányú rádió adóvevő segítségével. Valameny- nyinél amerikai pisztolyokat találtak. Tájékoztatást adtak a kabuli eseményekről és egyben megfelelő utasításokat kaptak. A letartóztatott ellenforradalmárok kihallgatása folyik, s vallomásaikat rövidesen ismertetik a helyi és a külföldi újságírókkal Kabulban vasárnap normális mederben folyt az élet Rendes munkanap volt, kinyitottak az üzletek, dolgoztak. a minisztériumokban és hivatalokban. A rádió, a televízió, és a Bakhtar hírügynökség egész nap folytatta adását. A jelentések szerint a tartományok többségében is normális a helyzet, s intézkedéseket hoznak a tavaszi mezei munkálatok folytatására. A kabuli hazafias forradalmi erők azonban továbbra is éberen őrködnek, készek megvédeni a dolgozó nép vívmányait és megelőzni a belső és külső reakció esetleges újabb provokációit. (MTI) „Brezsnyev síkraszállt az enyhülés mellett” — írja nagybetűs főcímében az El Pais című spanyol polgári lap. Rendes körülmények között egy ilyen megállapítás — mármint, hogy a szovjet államfő az enyhülés .mellett tett hitet — aligha lett volna ordítőbetűs főcím szinte valamennyi világlap első oldalán. Korábban még a szovjetellenes fórumokon is elismerték, hogy Moszkvából nem fújdogálnak hidegháborús szelek és a szovjet megnyilatkozások mindig tükrözték azt az alapvető tényt, hogy a szocialista nagyhatalom egész külpolitikája az emberiség békevágyát fejezi ki. Most azonban, tekintettel a körülményekre, a nyugati közvélemény irányítói kénytelenek valami meglepetésfélét színlelni. Gondoljuk csak végig: Carter nem az afganisztáni szovjet akció miatt, hanem annak ürügyén kezdte el a már készenálló, sőt fontos elemeiben a már korábban is alkalmazott doktrínájának koncentrált érvényesítését. A washingtoni karmesteri pálca intésére —, ha nem is harmonikusan, de disszonáns hangokban bővelkedve is — felhangzott a szovjetellenes gyűlölködés világméretűre tervezett kórusa. Moszkvával ellentétben Washingtonból semmi jnás nem fújt az utóbbi időben, 2 NÓGRAD - 1980. Alternatíva csakis dermesztőén jeges szél. Egymást követték a látványosnak szánt intézkedések: a gabonára és a technikai eszközökre vonatkozó szállítási tilalom, az olimpiai bojkott, a kapcsolatok egész sorának brutális, befagyasztása, fenyegetőzés mindefi fó-- rumon és minden szinten, katonai bázisokról tárgyaló amerikai politikusok demonstratív látogatása Iszlámábádtól Pekingig és Haifától Nairobiig. Ilyen külpolitikai közegben hangzott el a szovjet választási kampány lezárásaként az SZKP főtitkárának, a szovjet államfőnek a beszéde. Brezsnyev mostani megnyilatkozása, akárcsak a Pravdának januárban adott interjúja, világméretű figyelmet keltett, hiszen a választások küszöbén a beszéd egy bélés külpolitikai programnyilatkozattal is felért. Brezsnyev beszédében ismét harmonikus egészet alkotott a bel- és külpolitika, méghozzá a szó legnemesebb értelmében. Az SZKP főtitkára felvázolta a földkerekség legnagyobb országának grandiózus fejlesztési terveit és ismét világossá tette, hogy ezért —, de nemcsak ezért — a szovjet külpolitika legfőbb törekvése topábbra is a béke védelme, az enyhülés ói 26., kedd — a béke fenntartása, sőt kiterjesztése. Ám —, természetesen — nem minden áron. A Szovjetunió egész történelme folyamán bebizonyította, hogy nyomással, fenyegetéssel a jelenleginél összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között sem lehetett rákényszeríteni semmire. Miért lehetne most, amikor ereje minden vonatkozásban sokszorosa a korábbinak, és amikor már egy összeforrott szocialista közösség néz szembe minden fenyegetéssel? Mivel az egész jelenlegi amerikai szuperkampány ürügye az Afganisztán népének nyújtott szovjet segítség, Leonyid Brezsnyev ezt a témát is félreérthetetlenül „a helyére tette”. Kijelentette: a Szovjetunió haladéktalanul hajlandó megkezdeni csapatai kivonását, mihelyt az Afganisztán demokratikus rendjét fenyegető külső beavatkozás minden formája megszűnik és ezt az Egyesült Államok — Afganisztán szomszédaival együtt — garantálja. Leonyid Brezsnyev egyúttal rámutatott arra is, hogy miközben az Egyesült Államok nagy hangon követeli aszov- ■jet csapatok kivonását, gyakorlatilag mindent megtesz azért, hogy ez a lehetőség minél távolabb kerüljön: folytatja és növeli a beavatkozást Afganisztán ügyeibe. A szovjetellenes hisztériának nem csupán az a célja, hogy bárki is győzelmet arasson az elnökválasztáson, hanem elsősorban az, hogy az Egyesült Államok saját hegemóniájának rendelje alá az Indiaióceán, a Közel- és KözépKelet, valamint Afrika országait. Egyúttal föl akarja használni ezeket a területeket a szocializmus világa és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen irányuló hadászati elképzeléseinek megvalósításához. Ez a dolog lényege — mondotta a szovjet vezető. A labda — írja a kifejezetten jobboldali párizsi lap, a Le Quotidien de Paris — most az amerikaiaknál van. Carter kénytelen lesz felelni. Körülbelül ez a nyugati visszhang lényege és a jelenlegi helyzetben ez nem csekélység. Az olasz Corriere Della Sera szerint a Brezs- nyev-beszéd „felkeltette a világméretű érdeklődést és pozitív fordulat lehetőségét jelezheti”. A pozitív fordulat eddig sem Moszkván múlott. A Brezsnyev-beszéd legfőbb hatása éppen az a tömeges felismerés, hogy a Carter-féde hisztérikus kampánnyal szemben ■ ismét bizonyította a szovjet szándékok jótékony folyamatosságát, azt, hogy a hidegháborúnak igenis van alternatívája. Ezért keltett osztatlan figyelmet és" széles körű elismerést nemcsak a beSzéd tartalma, hanem annak higgadt és józan hangvétele is. Harmat Endre Nagy a tét Rhodesiában Ahogy közeledik február vége, úgy nő az aggodalom világszerte Rhodesia jövőjével kapcsolatban. December végén, amikor a londoni Rhodesia-megállapodás értelmében a tűzszünet életbe lépett, úgy tűnt, hogy a délkelet-afrikai ország hat és fél milliós lakossága rövidesen önállóan, békésen dönthet saját sorsáról. Rhodesiában a „szabad és demokratikus választások” küszöbén azonban szinte mindennaposak a merényletek, a letartóztatások, a provokációk. A helybelieket és a környező államok polgárait tizennégy és fél éven át rettegésben tartó fajüldöző rezsim hadserege és rendőrsége továbbra is garázdálkodik az országban, sőt ma már bizonyos, hogy erre magától a brit főkormányzótól, Lord Soamestól kap bátorítást, utasítást. A londoni Lancaster House-ban 1979 végén létrejött kompromisszumos megállapodás, amelyet Nagy- Britannia közvetítésével egyrészt a fehértelepes uralmat átmenteni hivatott Abel Muzorewa fekete miniszterelnök és a'tényleges hatalom birtokosa, Ian Smith, másrészt a Zimbabwe Hazafias Front két felszabadító szervezetének vezetője, Joshua Nkomo és Robert Mugabe látott el kézjegyével, írott malaszt maradt. Rhodesiában lényegében nem változott semmi. Hiába állították vissza az ország gyarmati státusát brit fennhatóság alatt, hogy majd Afrika más államaihoz hasonlóan nyerje el függetlenségét, a Londonban elhatározott „szabad és demokratikus választások” előkészületei egyre inkább tragikomédiára emlékeztetnek. Tavaly áprilisban egyszer már a szükségállapot körülményei között, erőszakkal terelték az urnákhoz Rhodesia lakóit, kényszerítették őket, hogy Muzorewára adják le voksukat. A fehértelepesek, helyi afrikai kiszolgálóik és londoni pártfogóik most — úgy látszik — valami hasonlóra készülnek. A Rhodesiába küldött brit főkormánvzó első ténykedése az volt, hogy fél évvel meghosszabbította á rendkívüli állapotot. Lord Soames a „szabad és demokratikus választások” feltételeinek megteremtésében a hivatalosan már nem létező Muzorewa— Smith rezsim katonáira, rendőreire és tisztviselőire támaszkodik. A politikai foglyok szabadon bocsátását halogatja; még mindig mintegy hatezren sínylődnek a börtönökben. Továbbra is gátolja a menekültek hazátérését a környező országokból. Lord Soames, Joshua Nkomo éa Robert Mugabe, valamint az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa tiltakozása ellenére Nyugatról toborzott, különböző nemzetiségű zsoldosokat és hatezer dél-afrikai katonát tart az országban az „erőszak és a törvénysértések megfékezésére”. Egyidejűleg akadályozni próbálja, hogy az Afrikai Egységszervezet és az ENSZ megfigyelőket küldjön Rhodesiába a választási előkészületek és a szavazás törvényességének ellenőrzésére. Mindebből nyilvánvalóan kiderül, hogy Lord Soames és megbízója, Nagy- Britannia konzervatív kormánya minden eszközzel azon van, hogy meghosszabbítsa a Smith—Muzorewa rezsim életét. Mesterkedéseinek több oka is van. Politikai szempontból nyilvánvaló, hogy — bár tíz párt indul a választáson — normális körülmények között a hazafias front jelöltjei •kapnák -'■meg a szavazatok döntő többségét. Erre utalt, hogy amikor Joshua Nkomo és Robert Mugabe száműzetésükből hazatértek, Rhodesiában soha nem látott tömegdemonstrációkkal biztosította őket támogatásáról az afrikai lakosság. Hogy milyen szándékkal vették fel a versenyt a kampányban, azt bizonyítják Nkomo szávai: „Éveken át szenvedtünk, elnyomtak bennünket, megfosztottak emberi méltóságunktól, és nem élvezhettük országunk gyümölcseit. Az ország előtt álló legnagyobb feladat az, hogy a tűzszünetet a többségi uralom alatt tartós békévé változtassa. .Vagyis azt akarják élérni, amihez ä zimbabwei népnek már másfél évtizede joga lett volna: a függetlenséget, szabadságot, az ott élő emberek jogainak kiharcolását. A nyugati érdekek makacs védelmezésének gazdasági okai is vannak. A Magyarországnál több mint négyszer nagyobb Rhodesia igen gazdag fontos nyersanyagokban. Krómérctermelésével a harmadik, azbesztkincsével a hatodik, aranybányászatával pedig a nyolcadik helyen áll a világranglistán. És még nem szóltunk a tőkés stratégiai érdekeltről : ha a. portugál gyarmatok, Angola és Mozambik elvesztése után a választások eredményeként Rhodesiában is haladó kormányzat jutna hatalomra, a térségben még a „Nagy Fehér Bástya” maradványa — a fajüldöző Dél-afrikai Köztársaság és az állata megszállt Namíbia — i° előbb-utóbb ledőlhet, v , Kocsi Margit Üi kínai vezérkari főnök A kínai külügyminisztéri- kari főnök: majd ismeretes um illetékese hétfőn megerő- második bukása után 1977. sítette, hogy lemondott a ki- júliusában került vissza is- nai hadsereg vezérkari főnöki mét ebbe a fontos tisztségbe, tisztségéről Teng Hsziao-ping, Teng Hsziao-ping, aki a párt s helyébe Jang To-csi tábor- egyik alelnöke és miniszter- nokot, a kunmingi katonai elnök-helyettes, továbbra is körzet volt parancsnokát ne- alelnöke a KKP KB Hua vezték ki. Teng Hsziao-ping Kucrfeng vezette katonai bi- 1975 januárjában lett vezér- '»ottságnak. (MTI)
