Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-13 / 36. szám
Verseny és együttműködés Több tej, hús, gyapjú A kis gyár, és a nagyvállalat karnyújtásnyira dolgozott egymástól. A kicsi gyártott nagy gépeket, és a nagy hozzájuk apró a!" katrészeket. Rendjén ment minden, mígnem apadni kezdett az alkatrészek folyama. Először csupán egykét napot késett a szállítmány, később heteket, majd egyáltalán nem érkezett semmi. A kis gyár vezetői levelet írtak, telefonáltak, kértek, fenyegetőztek, majd könyörögtek. A nagyvállalat egyikre sem hajlott. Máshol is el tudja adni jobb pénzért, drágábban, s főleg nagyobb meny- nyiségben az alkatrészt. Nem maradt más: a kis gyár a bírósághoz fordult. Érvényes szerződést mutatott, s meg is nyerte a per első szakaszát. Ám ezután már a nagyvállalat telefonált: ha tovább tart a pereskedés, ő nemcsak ezt az alkatrészt nem szállítja többé, de nem adja a többi, tucatnyi csekélységet sem. S akkor pereskedhetnek akár tíz évig is, a kis gyárnak addigra csak a híre marad fenn ... Szólhatna persze fordítva is a történet, Tolt már rá példa. A nagy gyár gépeit öt földrészre adta el. Ismerték márkáját valamennyi kontinensen. Milliós berendezéseket készített, csaknem száz kisebb gyár szállított hozzá alkatrészeket. Egy öntvény nem érkezett meg. Sem időben, sem később. 'Ígértek, szabadkoztak, csak éppen nem szállítottak. Perelhetett volna a nagyvállalat, ám öntvény még ebből sem lenne. Nem tehetett mást, újabb üzemet épített a gyárfalakon belülre: önellátó lett. Ám száz újabb kisüzem már nem fér a falak mögé... Nincs olyan iparág hazánkban, amelyben ne fordult volna elő az esetek bármelyike. A súlyos ipari kórt a közgazdászok így summázzák: laza kooperációs fegyelem. A vállalatok jog szerint szerződnek, de jogtalanul, ütemtelenül szállítanak. Lehetne természetesen pereskedni, van az ügynek jogi megoldása is, ám nogy lehet versenyképesen termelni, tarw... piaci kapcsolatokat kialakítani, egyáltalán „kint lenni a piacon’’ ilyen feltételek mellett? A vállalatoknak — látszólag — nem érdekük a fegyelmezett kapcsolatok tartása. Pontosabban csak akkor érdekük, amikor kötik a szerződéseket, és biztos alapja van munkájuknak. ám nem jő nekik a kötöttség, h közben új, jövedelmezőbb piacra találna. A jogi következményektől nem tartanak, s a rossz, kétes hírnévvel ki, törődik, ha annak forintokban mérhető ellenértéke van. Ilyen egyszerű volt a fegyelmezetlenség képlete idáig. A vállalatok, ha megszorultak és segítségre volt szükségük, felfelé tekint- gettek, a minisztériumokra néztek. Az év elején életbe lépett új szabályozó rendszerrel talán változott a helyzet. Normatív — egységes ez a rendszer. Fejlődni csak az tud ezután, aki gazdaságosan, nagy sorozatban, s főleg exportra termel. Mi lesz hát a kisebbekkel ? Nagy sorozat, hatékony termelés elképzelhetetlen akkor, ha a nagyvállalatok mindent maguk gyártanak. A kisebbeknek a legnagyobbakhoz, az exportra termelőkhöz kell kapcsolódniuk, így láncként fonódhatnak egymásba egyegy iparág kisebb és nagyobb vállalatai. A vállalatok korrekt, a kölcsönös érdekeket figyelembe vevő partneri kapcsolata most már nem csupán kívánság, óhaj, hanem húsbavágó érdek is. Az új szabályozó rendszer életbelépéséve] megváltoztak a vállalatok érdekviszonyai. Az új szabályozás nem szolgál új célokat, ám következetesebben segíti az áru- és pénzviszonyok érvényesülését. Aki ezt előbb ismeri fel. előnyben van a fokozódó piaci versenyben. H. L. Melléküzemág Ami nem meiléfess " Az év elején Gödöllőn megrendezett országos agrártanácskozáson dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes, majd néhány héttel később egy újságírókkal folytatott beszélgetésen Lakatos Tibor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes foglalkozott meglehetős részletességgel a mezőgazdaságnak aszal a területével, amit a köznyelv „melléküzemág” címszó alatt könyvelt el. Amelynek korántsem „mellékes” voltát azonban az is jelzi, hogy Pest megyében a téeszek árbevételeinek 70, Komárom megyében 50 százalékát adják a különféle, kiegészítőinek mondható munkálatok. SZÁRÍTOTT ZÖLDSÉG Termelési érték, nyereség dolgában országosan is tekintélyes, néhol éppenséggel döntő szerepe van az ipari, feldolgozásbeli, építési, szállítási, kereskedelmi tevékenységnek. Ahol idejében észrevették a kínálkozó lehetőségeket, ott jutott pénz az alacsony termőképességű talajok megjavítására, gépek beszerzésére, s általában: a kiegészítő üzemágak nyújtotta pénzeket áramoltatták át az úgynevezett alaptevékenység bővítését célzó beruházásokba. Példaként elsősorban a fővárosi és Pest megyei téeszek kínálkoznak. A csepeli Duna Termelőszövetkezetben például olyan minőségű, exportra szállított zöldségszárí talányokat készítenek, amelyekkel egyetlen konzervgyárunk sem tudna konkurrálni. Az ócsai Vörös Október Tsz — amelynek termelési értéke a legmagasabb valamennyi téesz közül —, vagy a dunavarsá- nyi Petőfi Tsz egyaránt az említett utat választotta — teljes sikerrel. Jó ideje figyelemmel kísértem a szóban forgó munkálkodás megannyi kanyarulatát, bukfencét, döccenőjét, s a mindezzel együtt járó, többszörös állami szabályozást, jogszabályt. Az Üj Tükör egyik számában olvasható riport arról a dömsödi téesz- alkalmazottról, akit fölöttesei juttattak méltó helyére, a börtönbe, ahol a nevelőtiszt így búcsúzott a cikk szerzőjétől : . hozzák be folyton aZ ilyen melléküzemágiakat... de még mennyi lehet odakint”. HIÁNYOS JOGSZABÁLY Vannak tehát ma is a melléküzemek háza táján sikkasztok, helyzetükkel visszaélők — hol nincsenek?! —, s vannak ma is általánosításra hajlamosak, aminek számos példájával találkoztam az elmúlt években. Boldogult rendőri riporter koromban az egyik megyei főkapitányságon kérdezgettek: hát teheti ezt egy téeszelnök? (Ma országosan megbecsült és sikert sikerre — immár nem a melléküzemekben — egymásra halmozódó vezető az illető.) Fölrémlik egy Markó utcai beszélgetés, amit ügyészi engedély birtokában folytattam egy Kecskemét melletti téesz elítélt elnökével: „Dehát itt mindenki jól járt: a szövetkezet, a megrendelő, a piac, mi hát akkor a vétkem?” — kérdezgette az elnök, s mi tagadás, jócskán akadt lyuk a jogszabályokban akkortájt. A keszthelyi téeszmintabol- tot létrehívó társulás igazgatóját és főkönyvelőjét úgy ítélték el, hogy a bíróság kénytelen volt megállapítani: „... a rendeletben előírtak Ipari termékek Leányok, asszonyok találtak maguknak helyben munkalehetőséget Bercelen, az Ikla- di Ipari Múszergyár gyáregységében, ahol korszerű berendezésekkel végezhetik feladataikat. Az üzem termékei keresettek a hazai és külföldi piacokon, a villanymotorok megbízható minőségét a szakemberek garantálják. Képünkön : Molnár Lászlóné, a tekercskészítő üzem egyik szorgalmas dolgozója- k J. nem felelnek meg a gyakorlati élet követelményeinek, a fejlődés túlhaladta...” A jog — olykor lassacskán — követte az életet. Már az 1971-es szabályozás megbízható keretet adott e tennivalóknak, lenyesvén a vadhajtásokat, sokmindent egyértelműbbé téve. Legfőképpen talán azt, hogy amit korábban ebbe a „melléksávba” utaltak, annak jó részét az élelmiszer-gazdaság körébe sorolták. Hiszen nevezhető-e „mellékesnek” a traktorok javítása, az istállók fölépítése, a fuvarozás, a termékek földolgozása és közvetlen értékesítésük?! Néhány hajdanvolt magyarországi uradalom éppúgy megvalósította saját kebelében ezt a „vertikumot”, mint nem egy szocialista ország és sok nyugat-európai szövetkezet. Azt is állíthatom, hogy aki a téeszek kiegészítő tevékenységét kiiktathatónak vélte, az voltaképpen önmaga javát sem szolgálta. Nem pusztán azért, mert például üy módon jóval több lett volna — s lenne ma is! — a mérleghiányos téesz, vagyis növekednének a költségvetés terhei, hanem azért is, mert éppenséggel §z általános fejlődéshez volt forrás az így kapott nyereség. Hogy ez mekkora? A téeszek árbevétele tavaly 191 milliárd forintra rúgott, s ebből nem kevesebb, mint 74 milliárd forint származott a kiegészítő ágazatokból! VAN BÖKKENŐ IS Egy bökkenő azonban a mostani ösztönzőkben is akad.- Elismerően nyugtázhatjuk, hogy nem pusztán szóbeli ez az ösztönzés a kiegészítő bevételek fokozására. Nem, mert a kedvezőtlen adottságú gazdaságok esetében 30 helyett 70 százaléka maradhat vissza a termelési adónak, s más, kézzel fogható segítség is ígérkezik. De éppen ott, ahol a legfontosabb lenne — például Szabolcsban, Nógrádban, Somogybán —, s ahol a legtöbb erre szoruló téesz működik, ott a legérzékelhetőbb a ma általános pénzhiány. A mezőgazdaság arculata az alaptevékenységen belül is sokszínű, változatos. Nem készletre — szükségletré termelnek a kiegészítő üzem- ágak is. legyen szó óvodák építéséről, könnyűipari munkálkodásról. Persze elképzelhetetlen bármiféle fejlődés az érintett tárcák állásfoglalása nélkül, amelyektől egyebek közt azt várják a gazdaságok vezetői, hogy vágjanak ösvényt a jogszabálydzsungelben. k. n. Beszélgetés Gecse Lászlóval, a megyei takarmányozási és állattenyésztési felügyelőség igazgatójával Az elmúlt évben megkülönböztetett figyelmet fordítottak a mezőgazdasági üzemek állattenyésztésükre, ami érthető is, hiszen a kedvezőtlen időjárás ugyancsak megtépázta a növénytermesztés várható bevételét. Persze azoknak a gazdaságoknak, ahol az előző években nem fejlesztették céltudatosan ezt az ágazatot, nem volt hová nyúlniuk- A többségük viszont jól sáfárkodott, jól mérte föl a lehetőségeket és ennek következtében sok tekintetben javultak az eredmények aa állattenyésztésben. Erről beszélgettünk Gecse Lászlóval, a Nógrád megyei Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség igazgatójával. — Az állattenyésztésnek mindig is hagyományai voltak Nógrádban. Sikerült.e megőrizni a kedvező vonásokat, és egyúttal előbbre is lépni? — A jó alapokra mindig könnyebb építeni, s a fejlődés is jelentős. Az eddig elf 'rt eredmények megfelelnek z ötödik ötéves terv célkitűzéseinek, sőt nem egy területen előbbre járunk. Válható, hogy az elkövetkező években a fejlődés üteme lelassul, de az irány mindenképpen pozitív marad. — Hogyan halad a megyében a szarvasmarhaprogram végrehajtása? — A szarvasmarha-állomány tavaly 2,4 százalékkal nőtt ugyan, de a terv még így is csak 98 százalékban realizálódott, mert a helyek száma határt szab a további növekedésnek. A tehénlétszám meghaladta a 18 ezret és az egyedenkénti tejtermelés 3200 liter körül alakult, azaz már az idei évre előirányzott 3100 literes tervet is túlteljesítették mezőgazda- sági üzemeink. Ebben az évben először sikerült a két el- lés közti időt 400 nap alá, HOTÉV-teendök pontosabban 395-re csökkenteni, aminek szintén nagy a jelentősége. Jelenleg két irányban folytatnak fajtaátalakító keresztezést, a két állami gazdaságban és 18 termelőszövetkezetben tejtermelésre, öt köAis gazdaságban pedig hústermelésre szakosodnak. Á jelenlegi közgazdasági szabályozók kedvező feltételeket biztosítanak a húsmarhatartásnak, így várhatóan 1985-ig kétszeresére emelkedik a húshasznú tehénállomány létszáma. Emellett természetesen a tejtermelés összmennyisége is nő. — A mezőgazdasági üzemek különböző feltételek, adottságok között gazdálkodnak. Ez a fentiekben vázolt kedvező irányú fejlődés egyformán érvényes minden üzemre ? — A beérkezett anyagok értékelését most végzik, de annyi már megállapítható, hogy bár az üzemek közötti szóródás csökkent, még mindig számottevő a különbség. Jó jel, hogy amíg 1978-ban 18 nagyüzem termelése haladta meg a tehenenkénti 3000 litert, a tavalyi évben e szám 21-re nőtt. Továbbra is kiemelkedő az állami gazdaságok hozama, de vannak termelőszövetkezetek is, amelyek hasonló eredményekkel dicsekedhetnek. — A mennyiség növelése együtt járt a hatékonyság növelésével is? — A mutatók ugyan javultak, de nem a kívánt mértékben. A hatékonyság fokozása nem fedezte az állattenyésztésre ható költségnövekedéseket, így az ágazat nyeresége az elért eredmények ellenére, az állami támogatások kihasználása mellett sem növekedett. A termelői árakat figyelembe véve, a növénytermesztés még mindig magasabb jövedelmeket biztosít, mint az állattenyésztés. A gazdaságoknak sok tennivalójuk van még ezen a téren, mindenekelőtt a ráfordítások csökkentésében. — A termelési költségek döntő hányadát a takarmányozásra fordított összeg adja. Nógrád megye az utóbbi években az abrakfelhasználásban országos viszonylatban is az élen állt. Mi a helyzet most? — Az abrakfelhasználás alakulásában további javulás következett be. Ez számokban kifejezve azt jelenti, hogy az elmúlt két évben a növekvő árak mellett is mintegy hatmillió forintot sikerült megtakarítani. Fel kell azonban figyelni arra a tényre, hogy a szántóföldi tömegtakarmány- termesztés — lucerna, silókukorica — a háttérbe került, az árunövény-termesztés nagyobb jövedelmezősége miatt. Márpedig az állattenyésztés gazdaságossága csak megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmánnyal biztosítható. — Az állattenyésztés más ágazataiban is hasonlóan kedvezőnek ítéli meg az elmúlt évi fejlődést? — A sertéstenyésztésben nőtt az egy kocára jutó hústermelés és a szakosított telepeken a fajlagos abrakfelhasználásban, az egy kocára eső vágóállat-értékesítésben az országos rangsorban megyénk az első. A juhtenyésztés fejlődött az elmúlt évek. ben a legdinamikusabban. A gyapjúéirtékesítés meghaladta mái- az 1980-as előirányzatot is, A baromfitenyésztésben a cél a termelés szinten tartása volt- Tehát azt mondhatom, hogy összességében eredményes évet zártak az állattenyésztők. Ez természetesen nem jelenti, hogy lehet pihenni a babérokon. Tovább kell fáradozni, mert a következő években még a kisebb eredmények elérése érdekében, is nagyobb erőfeszítésre lesz szükség. Z. T. Lakás, iskola, kenyérgyár SZÜKEBB és tágabb Ö6Z- szefüggéseket tekintve: jó évet tudhat maga mögött a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. Tavaly az alvállalkozóikkal együtt — nem végleges adatok szerint — mintegy százhatvanmillió forint termelési értéket állítottak elő az egység emberei, s ebből az összegből — ugyancsak előzetes számítás alapján — több mint egymillió az eredmény summája. E nyereség az egyéb termelő- egységeinket tekintve — szerencsére — igen kevés: ám mégis jelentős, hiszen hosz- szabb veszteséges időszak után billent át a képzeletbeli mérleg nyelve a pozitív oldalra. Önelégültségre — természetesen — nem nyújt alapot a múlt esztendei siker. Idén tehát jócskán növelni kívánják — a bonyolultabb gazdasági föltételekkel dacolva — a vállalat teljesítményétEbben az évben — az előirányzat szerint —• számos figyelemre méltó föladatot ol-- danak meg az egység emberei. Többek közt lakásokat építenek a megyeszékhelyen, Balassagyarmaton és Pásztón. Rövidesen átadják a Salgótarjáni Ruhagyár balassagyarmati üzemépületének hiány- pótlási munkáit. Be kívánják fejezni a megyeszékhelyen egy számítóközpont-épület és az öblösüveggyár tömbépületének készítését. Pásztón pedig egy tizenegy tantermes iskola fölépítésével végeznek várhatólag. Fontosak azok a munkák is, amelyek átadási határidejét egy-két évvel későbbre jelölték ki. Ide sorolandó többek közt a nyi-trai kenyérgyár, valamint a tarjáni süteményesüzem épülete. E jelentős föladatok — az iparág sajátosságaiból adódóan — sok apróbb-nagyobb gonddal járnak. Ezek kiküszöbölése idén is rengeteg teendőt ró mind a vezetőkre, mind a kétkezi dolgozókraAZ ÁTADÁSI határidők akkurátus betartása céljából a fő erőket a soron levő befejezendő épületre összpontosítják. Többé-kevésbé ehhez tartották magukat tavaly is a vállalatiak, így egy kivétellel valamennyi munkájukat határidőn belül befejezték. Az egy kivétel a balassagyarmati ruhagyárépület volt; ezen jelenleg is hiányokat pótolnak. E ráadásmunka nem elhanyagolható többletköltséget okoz a vállalatnak; csupán a fűtés —, mely a zimankós tél miatt nélkülözhetetlen volt — naponkint hatezer forintot emésztett föl (amíg az ezzel megbízott fővárosi vállalat használhatóvá nem tette á kazánt). Nehézségeket okoz a föladat megoldásában a dolgozók ki- és visszaszállítása; januárban és e hónap elején többször nehezítette az utaztatást, hogy valamelyik busz elromlott, egyszer még kisebb baleset is előfordult. Jelentékeny teher gördül le a NOTÉV embereinek válláról, ha — minden bizonnyal rövidesen — végleg levonulhatnak erről a munkaterületről. Az építőiparban többnyire váratlan nehézségek lassítják az előirányzott munkaütemet,' ám akadnak többé-kevésbé előrelátható gondok is. Körülményesnek ígérkezik a NOTÉV idei programjában az év végére szabott teendők hiánytalan végrehajtása- A terv szerint ugyanis az esztendő utolsó két hónapjában két nagyobb munkát kívánnak befejezni: az öblösüveggyár tömbépületét és a pásztói iskolát. E föladat hiánytalan megoldásához viszonylag nagy — a vállalaténál nagyobb — szakipari kapacitás szükséges. A hiányzó szakembereket — előzetes ígéretek szerint — az üveggyár, illetve a pásztói tanács fogja — lehetőségeihez mérten — rendelkezésre bocsátani. Főleg festőkre és asztalosokra, kisebb mértékben bádogosokra, üvegesekre lesz szükség. A folyamatban levő, de idén még nem befejezendő munkálatok közül pillanatnyilag terv szerint zajlik a nyitrai kenyérgyár szerkezet- építése. E föladat megoldásában a tervek késve érkezése okoz-okozhat fennakadást, megrendelésekkel való elmaradást. A budapesti SZÖV- TERV ugyanis nehézségekkel küzd a tervkészítésben. FAGYOS föld nehezíti a tarjáni süteményesüzem talajmunkáinak elvégzését. A Balassagyarmaton fölhúzandó kollégiumhoz mostanában érkeznek az Univáz-elemek. Nagyobb fönnakadás — a jelenlegi állapotok szerint — egyik építkezésen sem várható. M. P. NÖGR/O — 1980. február 13., szerda 3
