Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-10 / 34. szám
Kucsik Ervin tsz-párttitkár: — Mindenki összefogott) amikor a körzeti május elsc.ji ünnepség helyszínét kialakítottuk. TOLD Klátyik András tanácselnök: — Községeinkben sok fiatal él, s ha el is járnak dolgozni, itt szeretnének végleg letelepedni. Reiman Sándor traktoros: — Szentlváni vagyok. Ide nöstll. tem, itt .építettem házat. Az ember csak ott él szívesen, ahol megtalálja a számítását. Szálkái Józsefné: — A férjem traktoros a szövetkezetben, én a pásztói kötöttárugyárban dolgozom, két gyerekünk van, és így nagyon várjuk az óvodát! Molnár József útépítő: — Két felnőtt gyerekem van, mehettünk volna Salgótarjánba, Csillaghegyre, Nem tudom belátni, miért hagynánk itt Alsőtoldot?! A cserháti falucsokor hat virága: Alsótoid, Felsőtőld, ” Cserhátszenüván, Gairáb, Kutasó, Bokor, A hat hegyi virág közül négy új hajtásokat hoz, nem öregszik, nem adja meg magát ,a magyar falvakat sorvasztó .,urbanizációs szélnek”, kettő azonban — Kutasó és Bokor — bizonyos jeleit mutatja az elerőtlenedésnek. Hatból négy — tulajdonképpen nagyon figyelemreméltó arány. Ga- rábról például a legutóbbi népszámlálás megállapította, hogy egy évtized alatt mindössze harminccal csökkent népessége. Pedig ezekre a falvakra a területfejlesztési koncepció szerint az elnépiteJenedés vár. Pásztói vélemény: — Nem érjj ük, miént építenek helyben házat azok az alsótoldiak, akik pedig ide járnak dolgozni? Igaz is, miért? Ha igaz — márpedig az ellenkezőjét senki bebizonyítani nem tudja — a mondás, hogy a településeknek nem a létszáma, hanem lakóinak közérzete adja meg a rangot, akkor Alsótold a megye egyik legrangosabb települése. De így van ez a többi környező községben is. Sőt, egy Ideje egyre nagyobb érdeklődést tapasztalnak a toldiak, garábiak, szentivániak a fővárosi urbanizációs ártalmak elől menekülők neszéről az j/ttená telkek, régi épületek iránit. Manapság húsz-harminc ezerért könnyedén elkel egy-egy régi porta, amelyet azután nem kis anyagi áldozattal komfortjáéi a fővárosi „menekült”. Kutasón jelenleg öt budapesti család vert: fészket, s tőit nagyon kielle- mes hétvégeket a településfejlesztési koncepcióktól meglehetősen egyoldalúvá vált szemléletűek előtt lebecsült faluban. De hát ez csak. egyetlen példa. Lenne több is. Esetleg az, amely szerint ar alsótoldi .tartós földhasználat, ra kijelölt parlagföldek iránt rohamosan növekszik az érdeklődés. Salgótarjánjaik, budapestiek „törik magukat” ezekért a területeként, az eladó házakért, amelyek kis számban, negynéha előfordulnak. És amelynek megvásárlásával egy-egy fővárosi család, az érvényes rendelkezések alapján, tulajdonképpen ki is merítette az ingatlanra szóló kontingensét, tekintette: arra, hogy ezek a falvak nem üdülőkörzetben levő települések. Mégis megéri? A helybelekökat persze bem ez győzi meg abban, hogy ne kívánkozzanak el például a közeli Pásztora. S nem is az a szem,pont vezérli az alsótoldiakat, amikor helyben akarnak élni, házat építend, hogy egyegy városi, vagy nagyközségi betelepedés a szükséges pótlólagos infrastruktúra fejlesztési költségeit tekintve megközelíti személyenként az egymillió forintot! Egyszerűen arról van szó, hogy az alsótoldiak közérzete — jő. Sokan dolgoznak a hat községet egyesítő helyi termelőszövetkezetben, soka'n a fiatalok közül. A szövetkezet a tavalyi nehéz évet is veszteség nélkül zárta, s gyakorlatilag mindent megtesz annak érdekében, hogy jó megélhetést nyújtson az itt élő embereknek; jövőt a fiataloknak; munkát az asszonyoknak. Melléküzemági tevékenységét fokozza, s ezzel újabb lehetőséget ad, újabb kötődést, teremt a toídiaknak, garábiaknak, szentivániak- nak, Kutasó és Bokor szülőföldjéhez ragaszkodó népének. A ragaszkodás azonban önmagában nem befolyásolja — egyelőre legalábbis — a szigorú számításokat. Hogy például a háromsaázoh aluli lélekszámú településeken nem gazdaságos boltot nyitni, vagy nem érdemes önálló iskolát fenntartani. Köraetesíteni kell, mit számít az, hogy a gyerekek sínyllk meg a napi utazgatásokat?! A körzetesítés itt is hozzátartozik a jövő képéhez. Ha Pasztán elkészül a kollégium, a tervek szerint a felsős cserhát- községi gyerekek ott élnek, tanulnak majd. Az alsósok néhány összevont helyen itt járhak majd iskolába. Mindez bizonyos átcsoportosításokat-tesz lehetővé, amelyet meg is ragadnak az alsótoldiak. A nagyon jó tárgyi körülményeket nyújtó mozgalmi ház — jelenleg is három funkciót lát el — helyet ad az eredményeit tekintve méltán ismert és híres helybeli Mubkönyvtámak; a klubkönyv- tár helyén a kicsinyek tahiulhatnak; a jelenlegi iskola pedig régi vágyat testesít majd meg — óvoda létesül ott nagy társadalmi összefogással, s nem kis tanácsi áldozattal. Bizony meggondolkoztatja az embert a helybenélés iránti igényt nézve az a körülményt, hogy egy óvodaátépítéshez aránytalanul nagy áldozatot kell hoznia ennek a községnek. A következő ötéves tervidőszak teljes karbata- tartási költségét áldozza Alsótoid az óvodára. Ilyenformán igaz, és tudomásul kell vennünk — * perspektíváink ellentmondásosak is lehetnek. Egyfelől a határozottan — talán túlságosan is határozottan — körvonalazott településfejdesztósi koncepció, amely nemigen számol ezekkel a kis, „gazdaságtalan” falvakkal, továbbá a városiasodás kereteit feszegető nagyközség közelsége — másfelől viszont a helybeliek közérzete, akarata, szűkre szabott lehetősége, s az ennek ellenére vállalt figyelemre méltó terved az élet minőségének ift és most történő javítására, A perspektíva azonban akkor is távlatokat mutat, jövőt, biztos előrehaladást jelent, ha történetesen nem mentes az ellentmondásoktól. Fontosabb az alsótoldiak szép életet melengető, egységet erősítő közérzete. T, Pataki László Kép: Kulcsár József Balázs Sándorné kereskedő: — A férjem Pasztán vendéglátós, én Mátraszőllősön dolgozom, egy kisgyerekünk van. A* óvoda segít majd Alsótoldon élni. Kürti Tibor traktoros: — Tsz-Ösztöndíjasként lettem szak. munkás, tavaly készült el a házam, már csak a külső vakolás van hátra. Kovács József körzeti klubkönyvtárvezető: — Agarábi kis iskolából kerültem a tarjáni gépipariba, most tanítóképzőéi joif tlreztpm.
