Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-10 / 34. szám

Előkészületi labdarúgó-mérkőzés Tervszerűtlen, csapkodó játék STC—Ózdi Kohász 1—1 (1—1) Salgótarján, tóstrandi pá­lya, 200 néző, v.: Szeberényi. STC: Sziics — Cséki (Bab- csán), Kegye, Csíki, Kovács J. — Fábri (Berindán), Ju­hász, Varga, Földi — Mohá­csi, Kajdi. Ózd: Fekete — Bakos, Sipos, Bíró, Madarász — Szilágyi, Szigeti, Tóth — tJtasi, Szekula, Bácskai B- Alacsony színvonalon, bosz- szantó átadási hibákkal telt szombaton az első negyed­óra. A 15. percben a bal olda­lon felfutó Kovács magasan a kapu elé ívelt, a védők gyűrűjéből kiugró Kajdi hét méterről a léc alá fejelte a labdát. 1—0. A 13. percben Mohácsi két méterről nem ta­lált a kapuba. (Bal láb, óh!) A 24- percben Szekula min­taszerű labdaátvétel után fordulásból laposan a jobb alsó sarokba lőtt. 1—1. Az STC játékának színvonala változatlan maradt. Labdáik nagyobbik részét pontatlanul továbbították. Szünet után Szekula húzá­sai teremtettek helyzeteket Szűcs kapuja előtt. A 60. percben Babosán váratlan lö­vését Fekete a bal felső sa­rokból mentette- A követke­ző percben Kajdi a 11-es pontról lőtt mellé. A 70. perc­ben Berindán a bal kapufát találta el. Az utolsó előtti percben az ózdi góltól csak a szerencse védte meg Szűcs hálóját. A sáros salakon az STC kiábrándítóan játszott. Ren­geteg pontatlan átadás, álló- játék, mindent középen eről­tető, eseménytelen támadás­szervezés, a szélsőjáték tel­jes elhanyagolása jellemezte a találkozót. Az ózdiak terv­szerűbb játékkal, szórványos rajtaütésszerű támadásaik­kal színt vittek a küzdelem­be. — mátyus — Jövő vasárnaptól Olimpiai rejtvénypályázat Wichmann nem akar tévedni Dr. Parti János az olimpiai esélyekről Az 1960-as rómiai olim­pia kenu egyes ezerméteres versenyszámának - győztese, dr. Pairti János kisebb­fajta palotaforradalmat oko­zott. Félreértés ne essék, nem az Albano-tavon ki­harcolt elsőségének vissz­hangjára kell gondolni. 1976* os eseményről van szó. Ek­kor ugyanis Partit már négy év óta semmilyen kapcsolat nem fűzte a kajak-kenu sport­hoz. Az OTSH elnöke még­is őt bízta meg a szövetségi kapitányi teendők ellátásá­val. — Bizonyára sokakban még ma is felvetődik a kér­dés: miért volt szükség sze­mélycserére a szövetségi ka­pitányi poszton, amikor Péhl József az egyik legsike­resebb magyar sportvezetőnek tarthatta magát? Hát való­ban nem arról volt szó, hogy Péhl nem jó edző, viszont az is tény, hogy működése hét esztendeje során széthú­zó erők léptek fel a váloga­tott kereten belül, amelyek idővel fokozódtak. Nyilván­valóvá vált, hogy csak új erő tud rendet teremteni, méghozzá olyasvalaki áld egyetlen versenyző felké­szítését sem irányítja köz­vetlenül. Az említett, min­denképpen legfontosabb részfeladatot — ezt három év távlatában már kijelenthetem — megoldottam. Bár a leg­több válogatott kerettag már Montreal előtt is együtt dolgo­zott — tulajdonképpen aktív részesei voltak a torzsalko­dásoknak —, ennek ellenére sikerült egy igen jószellemű társaságot kialakítani. így — bár nem övezte működé­semet aranyeső a közbenső világbajnokságokon — alap­vetően elégedett vagyok a tör­ténésekkel. — Milyen változtatásokat eszközölt az eltelt három év alatt a válogatott munkájá­ban? — Sok mindent korszerűsí­tettünk. Követtük a Szovjet­unió, az NDK és Románia legjobbjait, akik az előző években rendszeresen meg­előztek minket: jóval előbb kezdték el a vízi edzéseket, mint mi. A kubai és a spa­nyol edzőtáborozások bevál­tak, idén Kubában és Mexi­kóban szaladnak elé a leg­jobbak a jó időnek. Koráb­ban kezdünk és később vég­zünk. A világbajnokságok után ugyanis senki nem „dobja el” a lapátot, hanem egyéb, késő őszi viadalokon vesznek részt, amelyek elég nagy hajtóerőt jelentenek számukra a munka folytatá­sához. Igen jelentősnek tar­tom, egy, a sportágért éjjel­nappal tettrekész orvos, dr. Balázsi Sándor bekapcsoló­dását a közös munkába — folytatta dr. Parti — s ugyan­ilyen jelentős a Testnevelé­si Főiskola kutatóintéze­tének fokozódó közreműkö­dése is. — Annak idején egy olim­piai ciklusra, azaz négy év­re szóló megbízatást ka­pott. Az olimpiacentrikusság, hogyan tükröződött a vég­zett munkában? — Merem állítani, az olim­piai felkészítést tartottuk vé­gig elsődleges szempontnak, így az 1979-ben elvégzett ed­zésmunkának is az idei mun­ka és a minél eredményesebb olimpiai szereplés megala­pozása volt a célja. Ennek érdekében néhány verseny­zőnek, szám szerint nyolc­nak, válogatók sorozata he­lyett megadtuk a lehetőséget, hogy a világbajnokságra kon­centrálva készülhessenek. Ez­zel többen visszaéltek, illet­ve nem használták ki mara­déktalanul. Az eredmények is elmaradtak a várakozás­tól: a tervezett három arany­érem és 39 pont helyett csak két arany és 30 pont jött ösz- sze. — Különösen a hosszútávú versenyzőinkkel voltam elé­gedetlen, azt is beszámítva, hogy többször kerültek hát­rányos helyzetbe, az utasí­tásomat betartva. Éveken keresztül ugyanis a magya­rok voltak a versenybírók el­ső számú céltáblái. Hogy ez a hangulat mérséklődjék, meg kellett hoznunk azt az áldozatot, hogy valamennyi versenyzőnk elkerüli a szük­ségszerűen adódó kakaskodá­sokat, elsősorban a fordulók­ban. Kifejezetten azért nem MHSZ-hírek Az MTSH rádióamatőr­szakszövetsége és az MHSZ társadalmi bizottsági együttes ülésen értékelte a Nógrád megyei rádióamatőrök 1979. évi munkáját. Aktivitási ver­senyben a kollektív állomá­sok közül a szécsényiek győz­tek 8270 összeköttetés megte­remtésével. Az egyéni adóen­gedéllyel rendelkezők közül Gyurkó Gyula, a nagybátonyi rádióklub tagja lett az első 7495 összeköttetéssel. Gyurkó Gyula lelkes munkáját dicsé­ri az, hogy az elmúlt évben túljutott a 25 ezredik össze­köttetés létrehozásán- Rádió­technika-fejlesztésben a sal­gótarjáni 211. sz. Ipari Szak­munkásképző Intézet kollek­tívája bizonyult a legjobb­nak a nagy teljesítményű an­tenna építésében. Egyéni konstruktőrök közül Válóczi György lett a győztes, prog­ramozható automata billen­tyű készítésével- Az MTSH jutalmát Lakatos László 2., a salgótarjáni kollektív állomás vezetője és Dékány Gábor, balassagyarmati rádióamatőr kapta meg * Átszervezik a honvédelmi klubhálózatot a balassagyar­mati járásban. Az összevoná­sokat az államigazgatási irá­nyítást figyelembe véve hajt­ják végre. Az eddigi har­mincnyolc klub helyett a jö­vőben tizenhét klub irányítja a harmincnál is több szakosztály tevékenységét- A klubok önállóságát és felelős­ségét tovább növelik, így vár­hatóan a társközségekben sem fog gyengülni a honvé­delmi nevelő és felkészítő munka. Az átszervezéssel együtt végrehajtandó káder­munkához hatékony segítsé­get adnak a pártvezetőségek és a községi közös tanácsok vezetői. 6 NÓGRÁD - 1980. február 10., vasárnap lett aranyérmes a Szabó— Bakó kajak kettes, a Bu- day—Vaskúti kenusegység viszont már saját ügyetlen­ségét is kárhoztatja, míg a K—1 10 ezren indult győri Joóst az utolsó egyenesben csúnyán lehajrázták. — Moszkvában, miként az eddigi olimpiákon is történt, nem lesznek hosszútávú ver­senyek. Van-e más, a vi­lágbajnokságok menetrend­jéhez képest érdemi különb­ség? — A küldöttségek maxi­mált létszáma, amelynek kö­vetkeztében lesznek olyan versenyzőink, akiknek muszáj lesz két számban is rajtolni- ok. Kajakban például csak nyolc versenyzőt vihetünk, a szükséges tízzel szemben. Ezen a ponton sokkal jobb nálunk az NDK, vagy a Szov­jetunió, ahol Helm. illetve Jurcsenko és Parfinovics személyében „fregoiiembe- rek” állnak rendelkezésre. Lázasan kutat juk-keressük a legmegfelelőbb változatokat, a választ azonban csak a má­jus végi, tatai nemzetközi verseny, majd az egy héttel később Szolnokon megrende­zendő válogató adhatja meg. — Ha az egyes egységek összetétele még bizonytalan is, a tervek azonban feltehe­tőleg már elkészültek... — Az olimpiai pontszámí­tásban tavaly elért 3. he­lyünk megtartása a cél, mi­ként a 39 pont sem válto­zott. Ezen belül legalább egy aranyérem megszerzése a feladatunk. Itt nem kerte­lek, Wichmann Tamástól vár­juk ezt elsősorban, aki az 1979-es eredményei alapján eselyes is. Öt már egyszer, a mexikói olimpia idején edzettem, pontosan tudom, mire képes. Nyilvánvalóan most is a román Patzaichin lesz a legfőbb ellenfele, aki Münchenben és Montrealban is jobbnak bizonyult náia. Ha említhetném a saját pél­dámat, akkor azt mondanám: az 1952-es helsinki és a négy évvel későbbi, melboumei ezüstök után 1959-ben le tudtam győzni a VB-n mind a két. szovjetet, Buharint és Szilajevet. A következő év­ben Rómában én is, ők is, 'éreztük az előző év fő verse­nyén történtek lelki hatását, ami szerepet játszott győzel­memben. Most Wichmann jár hasonló cipőben, mint én 29 évvel ezelőtt. Nyilván Pat­zaichin legalább úgy készül, mint ő. Biztos, hogy valami egész kis apróságon fog eldől­ni kettejük párharca. Érzé­sem szerint Tamás ezúttal nem akar tévedni. Jocha Károly A Nógrád megyei Testnevelési és Sporthi­vatal agitációs és propagandabizottsága el­készítette az 1980, évi OLIMPIAI VETÉLKEDŐ kiírását. A megye mindkét városában és négy járásában helyi vetélkedéseket rendeznek a sportfelfigyeiőségek február és március hónap­ban. A legjobb három versenyző városonként és járásonként bejut az április második felé­ben sorra kerülő OLIMPIAI VETÉLKEDŐ döntőjébe, melyet a tervek szerint a salgó­tarjáni sportcsarnokban rendeznek. A látvá­nyos sportbemutatókkal egybekötött vetélke­dés résztvevői — tornacipőben és tréningru­hában — játékos sportversenyekben mérik össze tudásukat, ügyességüket. Az OLIMPIAI VETÉLKEDŐ döntőjére országszerte ismert, kiváló sporto­lókat is meghívnak. Az olimpiai mozgalom­mal kapcsolatos kérdésekre a versenyzőkön kívül a közönség soraiban ülők is válaszol­hatnak majd, ajándéktárgyak, kisebb nyere­mények ellenében. Az OLIMPIAI VETÉLKEDŐ döntőjében ott lesz az a báromtagú csa­pat is, amely a NÓGRÁD szerkesztőségének „színeit” képviseli a versenyben. Ez a trió úgy alakul majd ki, bogy kiválasztjuk a leg­jobb megfejtéseket beküldőket a NŐGRÁD jövő vasárnapi számában induló OLIMPIAI REJTVÉNYPÁLVÁZAT résztvevői közül. A pályázaton öt héten át, összesen 25 kérdésre kell pontosan válaszol­ni. Hetenként 250 forint értékű könyvutalvá­nyokat, a március 16-i záróforduló után pe­dig 2000 forint értékben sportfelszerelési utal­ványokat, valamint Nógrád megyei pályabe­lépőket sorsolunk ki az OLIMPIAI REJTVÉNYPÁLYÁZAT kérdéseire hibátlan választ beküldők között. Az egész évre szóló pályabelépőket az STC adja át a nyerteseknek azzal a kéréssel, hogy lépjenek pártoló tagjaik sorába. A pályázók­nak zárt borítékban vagy nyílt levelezőlapra ragasztva kell mellékelniük a vasárnaponként megjelenő OLIMPIAI EMBLÉMA rajzát is a megfejtésekhez. Az áprilisi döntő­ben egyhetes üdülést, kedvezményes utazási és étkezési utalványt (túrákhoz), díszes ser­legeket és vándorkupát nyerhetnek a leg­jobbnak bizonyuló egyéni versenyzők és csa­patok, sok egyéb ajándék és jutalom mel­lett. Érdemes tehát benevezni az OLIMPIAI VETÉLKEDŐ városi, illetve járási versenyeibe, de talán még inkább a NÓGRÁD jövő vasárnapi szá­mában induló, külön is értékes díjakért meg­hirdetett, ötfordulós OLIMPIAI REJTVÉNYPÁLYÁZATRA. A beküldés határideje a megjelenést követő csütörtöki nap lesz. A helyes megfejtéseket és a kisorsolt nyertesek névsorát a követke­ző forduló kérdéseivel együtt közöljük majd. Az OLIMPIAI VETÉLKEDŐ kérdéseire a kővetkező szakkönyvekben ta­lálhatnak választ az olvasók: Kachlich— Papp—Subert: Olimpiai játékok; Lukács —Szepesi: 100+1; Barcs; Modern olimpiák regénye; Keresztúri: Az olimpiák története. Jó vetélkedést! Labdarúgás Szécsényben kevesebb a bosszankodás Régien szereztek annyi örö­meit a szécsényi labdarúgók a sportág hazai táborának, mint az őszi szezonban. Az egyre növekvő szurkolótábor a jó tavaszi szereplés után, ami­kor a csapat feljebb és feljebb kapaszkodott a tabellán, jog­gal számított jó őszi sorozatra. — Csak azok bíztak vakon a csapat eredményes szereplé­sében, akik nem ismerték gondjainkat — kezdte a beszél­getést Kovács József edzó. — Akik beláttak a papjainkba”, azok velünk aggódtak, vagy megpróbáltak segíteni. A baj­nokság befejezése után bizo­nyos okok miatt meg kellett válni a csapat erősségeitől. Ju­hász Istvánt az STC igazolta le. Érzékenyen érintett min­ket a fiú távozása, de ennek ellenére nem próbáltuk őt le­beszélni, marasztalni. Azt hi­szem, hogy egy megyei baj­nokságban szereplő csapat­nak rangot jelenít, ha az első vonalba tud játékost adni. Fi­gyelemmel kísérjük az NB I- es szereplését örülünk, hogy sikerült a fiúnak beilleszkedni az első osztály légkörébe. Ku­rds János csapatkapitány szeg­re akasztotta a futballcipőjét Králik János és Gomda Ferenc az NB II-es BSE-hez került. Csak nehezítette a helyzetün­kéit, hogy kapus nélkül marad­tunk. — Hogyan sikerült a kieső kulcsembereket pótolni? — Két lehetőségünk volt. Az ifjúságiak közül a tehetsége­sebbeket a félnőttesapatban játszatni nem túl szerencsés megoldás. Egyrészt a fiatal, tapasztalatlan játékosok ne­hezen tudják a felnőttek rit­musát átvenni. Másrészt az if­júságiak előtt az volt a cél, hogy az első öt között végez­zenek. Ez pedig az mellett szólt, hogy az összeszokott kol­lektíva együttmaradjon. Hoz­ták is az eredményt, ősszel a negyedik helyen végeztek. A másik lehetőség, hogy a kör­nyező községekből játékoso­kait igazoltunk. így került né­hány új labdarúgó a keretbe. — Hogyan sikerült az új já­tékosok beilleszkedése, a csa­pat összekovácsolása? — Az elején nehezebben ment, mert a játékosoknak meg kellett egymást ismer­ni. Ezzel magyarázható, hogy az első mérkőzésén 5—0 arány­ban kikaptunk a Síküveggyár­tól, Sikerült jó csapatszelle­met kialakítani. Mindenki tu­dása, képessége szerint ját­szik, és közös a cél, hogy győzzön a csapat. Példa a jó csapatszellemre, a győzni aka­rásra: a karancslapujtői mér­kőzést 0—2-rőd fordítottuk meg 3—2-re. A játékosok többsége fegyelmezett, az ed­zéseket végigdoíligozzálc, a tak­tikai utasításokat betartják. Ez­zé! magyarázható, hogy most élég jó pozícióban, az ötödik helyen várjuk a tavaszi folytatást. A csapat gólkülönb­sége pozitív, az őszi teljesít­ményünk 61 %-os. — Kérem, szóljon röviden a játékosok egyéni teljesítmé­nyéről. — Elsősorban Treso József kapusunkat kell megdicsér­nem. Véleményem szerint a megyei csapatok legjobb kapu­sa. A 16 mérkőzésen 9 alka­lommal széf epeit a jók között Mindössze 11 gólt kapott, ab­ból is 3-at lí-esiből. Kalmár Kázmér lelkesedését akarat­erejét említhetem meg. Vágner József 17 mérkőzésből hét­szer került a jók listájára. A fiúnak a gyorsaságát kell nö­velni. Mester László erénye szorgalmában, a taktikai fe­gyelem betartásában, gyorsa­ságában van. Antal Mihály és Molnár László védők kemény,1 megbízható játékosok. Pénzes István a „félidő” második fe­lében találta meg az igazi ön­magát. Kalos János és Velko- vics Mihály középpályások szívósságát, küzdeni akarását kell kiemelnem. Tőzsór László, Kárpáti László ügyes labdakezelésükkel, jó iechnir kájukka] hivták fel magukra a közönség és a szakemberek figyelmét. Jusztin Bertalan gyors, harcos felfogásban ját­szik, a helyezkedésére kell jobban figyelnie. Szőke Tibor rúgótechnikáját, Vanya László szorgalmát dicsérhetem. Meg kell még említenem Juhász Ferenc, Földi Mihály, Gál Ló­ránt ifjúsági játékosok ne­vét, akik megszabják az ifi­csapat játékának fazonját Mindhárman játszottak az első csapatban is. — Hogyan készülnék a szé­csényi labdarúgók a tavaszi folytatásra? <— Január elején elkezdtük az alapozást. Megkaptuk a mezőgazdasági szakközépisko­la tornatermét. Heti három al­kalommal tartunk edzést Első időben két tornatermi és egy szabadtéri edzés lesz, később fordítva, majd mindhárom tréninget a pályán fogjuk tar­tani. A bajnokság kezdetéig 4 edzőmérkőzést tervezünk. — Mi a csapat célkitűzése a „második félidőre”? — Az őszi ötödik helyünk várakozáson felüli. Természe­tesen ez nem tesz elbizakodot- tá minket. Szeretnénk ezt a helyet megtartani. Ügy érzem, hogy ez benne is van a csa­patban, Jó és eredményes já­tékkal nagyon sok szurkolót szeretnénk toborozni a labda­rúgásnak. A csapat sikeres szereplése talán még köze­lebb hozza a fiatalokat a labdarúgáshoz. — Szenográdi Ferenc — Hopp á! — Amikor fönt elindul­tunk, még megvolt a szánkó — gondolhatja a „bukott trió” az eresztvényi dombol­dalon. Talán az utolsó idei havat próbálták kihasználni, míg el nem olvad- Csak mintha becsúszott volna va­lami apró gikszer... (Bábel László felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom