Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

Jól képzett szakmunkásgárda biztosítja a Salgótarjáni Ruhagyárban a divatos, kelendő termékek kiváló minőségét. A gyárban már évek óta saját tanműhelyben képezik a fia­tal szakembereket, akiknek nagy része a szakmai bizonyítvány megszerzése után sem válik meg az üzemtől. Közülük többen középiskolában és ruhaipari szakközépiskolában tanulnak tovább, míg a legjobbak felsőfokú végzettséget is szereznek könnyűipari jár­tasságuk során. Képünkön Gabora Irén, aki a legifjabb generációt képviseli, megbízható munkájával jól segíti a varró szalagok összteljesítményét. — kulcsár — A MÉM felmérése Energia a mezőgazdaságban A következő években lehe­tőség lesz arra, hogy a mező- gazdaság energiafogyasztásá­nak növekedési ütemét jelen­tősen, akár felére csökkent­sék — ezt állapította meg a MÉM átfogó elemzése, amely aZ energiagazdálkodási tenni­valókkal foglalkozik. Bár a mezőgazdaság nem tartozik az energiát egyoldalúan csak­is felhasználó ágazatok közé, hiszen a napenergia és a fo­toszintézis jóvoltából végül is megnégyszereződik a terme* nyékben felhalmozódott ener­giatartalom, mégis: az ener­giahordozókkal való körülte­kintő gazdálkodás hozzásegít­heti az üzemeket jövedel­mük. fokozásához. Annál is inkább, mivel a termelési költségekben az olaj, a föld­gáz, a villamos energia mind nagyobb részt követel, a ta­karmányszárításban például 50, az üvegházi termelésben pedig 70 százalékot. A mezőgazdasági energia- fogyasztás tíz év alatt — ösz- szefüggésben a korszerű gé­pek, technológiák alkalmazá­sával, valamint a növekvő hozamokkal — megkétszere­ződött. Az összes energiahor­dozót olajra átszámítva — azaz az olajegyenértéket ala­pul véve — 1,7—1,8 millió Á környezet megszépítéséért A Német • Demokratikus Köztársaság területén a kör­nyezet védelme, szépítése köz­ügy: természetvédelmi terüle­tek, üdülőövezetek szép szám­mal találhatóak itt. Ezek közé tartozik Közép-Európa szinte egyedülálló természetvédelmi körzete, a Berlintől száz kilo­méterre délkeletre fekvő Spreewald, amely a hazai és külföldi turisták kedvelt ki­rándulóhelye. A Riederlausitzban elterü­lő, 75 kilométer hosszú és 15 kilométer széles erdős lapályt a Spree és a Malxe kereken háromszáz gondozott folyó­ága és csatornája teszi igazi víziparadicsommá. A víz olyan természetes életelem itt, hogy az ezen a vidéken lakók bevásárlásaikat is vízi úton bonyolítják le. A vidék „kapujának” Lübbenau váro­sát nevezik. Innen indulnak ki a szebbnél szebb séta- és kirándulóutak • Lübbenau egyébként a színhelye a nya­ranta sorra kerülő spreewaldi fesztiválnak. tonna volt a tavalyi felhasz­nálás, amelynek növekedési üteme azonban — a korábbi intézkedések nyomán — már­is fékeződött. Az 1970—74 kö­zötti tízszázalékos évi fo­gyasztásbővülés az elmúlt időszakban 6 százalékra mér­séklődött, s azzal számolnak, hogy ez a tendencia tartós marad. Mindössze 3 száza­lékos növekedést terveznek a következő évekre, ami azt je­lenti, hogy bár a felhasznált energiahordozók mennyisége tovább nő, egységnyi termék előállítására mégis kevesebb energiát használnak fel. Biztatóak a kilátások az olaj, földgázzal való helyette­sítésére. Az ország gázveze­ték-hálózata már kialakult, s a számítások szerint ameny- nyiben egy-egy mezőgazdasá­gi üzem 4—5 kilométernél nem hosszabb vezetékkel csat­lakozik ehhez, úgy olcsóbb energiaforráshoz jut. Növeli az üzemek esélyeit, hogy a nyári időszakban kedvezmé­nyes feltételek mellett hasz­nálhatják a földgázt, ily módon adott a közvetlen anyagi érdekeltség is. A geotermikus energia fel- használásában a magyar me­Első látásra aligha hinné az ember, hogy a különfajta pa­lackokon, poharakon, vagy kelyheken levő csiszolt mintákat pusztán kézügyes­ségre hagyatkozva köszörü­lik az edény felületébe a szakemberek. De ha már kéz­ügyességgel mintáznak, . leg­alábbis mesterei a szakmának a csiszolók. Ám ilyen münkával foglal­kozik egy ifjúsági brigád is a salgótarjáni öblösüveggyár­ban, s fiatalon mesteri tö­kélyre fejleszteni a ' tudást csak keveseknek sikerül. — Nem mindenki alkalmas erre a munkára — mondja Lukács László, a Komócsin brigád vezetője — Jó kéz, tü­relem, nagy szakmaszeretet kell hozzá. Nem árt az önbi­zalom sem, hogy ne ijedjen meg a csiszoló a bonyolultabb feladattól. Mint a harminckét éves fiatalember mondja: kivált a hői munkatársakat kel] na­gyobb teljesítményre biztat­ni, mert bár jó érzékük van a szakmához, hajlamosak ko­rai Megelégedésre mind meny- nyiségi, mind minőségi szem­pontból. A brigádvezetőtől távol áll az elégedettség. — Tizenhét éve dolgozom a gyárban. Korábban egy ki­forrott brigádnak voltaim a tagja, ahhoz mérem a mos­tanit. Épp ezért az eddig el­zőgazdaság a nemzetközi él­vonalban Van. Jelenleg mint­egy 100 hektáron fóliasátrakat üzemeltetnek, további 60 hek­táron pedig üvegházakat fű- tenek termálvízzel. A lehető­ségeknek határt szab, hogy a víz hőtartalma viszonylag alacsony, ennélfogva szállítá­sa nem kifizetődő, csakis helyhez kötve hasznosítható. Noha a víz végső soron in­gyen van, egy-egy kút fúrási költsége 8—10 millió forint, így a termálvizes gazdálkodás szintén alapos műszaki előké­szítést igényel. A következő években józan számítások alpján megkétszerezik a geo­termikus energia felhasználá­sát, helyettesítve ezzel a drá­ga fűtőolajat. A mezőgazdaság energia­felhasználásának mintegy 40 százalékát kitevő hajtóanya­gok mennyisége mérsékelhe­tő azzal, hogy motordiagnosZ- tikai állomásokat és jól fel­szerelt szervizhálózatot ala­kítanak - ki, s gondoskodnak a traktorok, erőgépek gazdasá­gos kihasználásáról. További lehetőség a géppark motor­teljesítményének növelése, ezzel ugyanis arányosan csök­kenthető a tüzelőanyag-fo­gyasztás. rr O reggel leül a gép ért eredményektől nagyob­bak az igényeim. Javítanunk keli például a fegyelmén. Ezt korábban nehezítette, hogy el voltunk maradva a bérrel. Két éve vagyok brigádvezető, azóta javult a helyzet. Arra törekszünk, hogy a végzett munkával arányos legyen a fizetés. Van olyan brigádtag, akinek tavaly, vagy ötszáz fo­rinttal nőtt a keresete. A jó pénz a fegyelem egyik felté­tele. — Milyen az elérhető jó fegyelem? — Van nálunk egy idő­sebb munkás, őt tartom ideá­lisnak. Ö reggel leül a gép mellé és végig egyfolytában dolgozik; emellett a minő­ségre is ügyel. A fiatalok már hajlamosak arra, hogy ilyen­olyan ürüggyel többször fel- álljanak. — ön meg tudja-e valósí­tani az elképzelését? — Erre törekszem. Talán ennek köszönhető az is, hogy ebben a partiban, amelyikben én dolgozom, nincs baj a fe­gyelemmel. A sokat emlegetett minő­séggel kapcsolatban a csi­szolókon igén sok múlik: ne­kik nem kell különösebben gon­datlannak lenniük, hogy hi­Állni ci próbát A balassagyarmati kábelgyár ko.i.munistáinak tanácskozása Az ötödik ötéves tervben nem kis feladatot oldott meg balassagyarmati kábelgyár. A termelés növelése együtt járt a gyár folyamatos fejlesztésé­vel. A háromszázmilliós be­ruházás úgy valósul meg, hogy egyre bővül a termékek -kö­re. Ez pedig nem csupán a hazai piac ellátását, bővítését teszi lehetővé, hanem a szo­cialista és a tőkesexport egyen­letes, tartós növelését is. A MUNKA SZERINT Imre István a pártvezetőség titkára nem alaptalanul szólt sikeres esztendőkről, amikor az összevont taggyűlésen az ötéves munkát j összegezték. Az ötödik ötéves tervben a kábelgyár termelési értéke várhatóan meghaladja az öt- milliárdot. Az elmúlt év vé­gén négymilliárdnál tartottak. A 3,1 milliárdnyi exportból már tavaly két és fél milli'ár- dot teljesítettek. A tervszerű, folyamatos munka növelte a gyár nyereségét, a dolgozók jövedelmét. Az elmúlt évet úgy zárták, hogy a dolgozók átlagjövedelme meghaladta a 43 ezer forintot. Ez azonban nem jelentett valamiféle test­véries, egyenlő osztozkodást. Mint ahogy a munkát sem egyformán kedvelte, végezte a gyár valamennyi dolgozója, Gáli Tibor szólt erről bőveb­ben is a taggyűlésen. Balas­sagyarmaton folyamatosan megvalósítják azt az elvet, hogy aki többet és jobban dolgozik, az többet is kapjon. A munkások mintegy nyolc­van százaléka teljesítménybér­ben dolgozik. Mindez csak így visszapil­lantva az esztendőre tűnik ilyen egyszerűnek. Sok párt­tag véleményét fogalmazta meg Jónás Zoltán, amikor azt mondta: nehéz körülmények között kellett állni a próbát, de megtanultak dolgozni. Egyetértett ezzel Géczi Imre gyárigazgató is. Nemcsak a korszerű technika és techno­lógia magyarázza a gyár eredményeit. Ezzel együtt so­kat változtak, mindinkább igazi munkások lesznek a gépeken dolgozó emberek is. A munkában a párttagok jár­tak elől. Rájuk alapozott a gyári vezetés, amikor a folya­matos munka, a nagy értékű gépek, berendezések rendsze­res üzem-ben tartására átszer­vezték a munkát, átcsoporto­sították az embereket. A párt­tagok önként jöttek — utá­nuk a többiek is — amikor a mintegy háromszázmillió fo­rint értékű tőkésexport sorsá­ról volt szó. Munkaidő után, szabad szombaton, vasárnap is dolgoztak, hogy a tervek­nek megfelelően, időben út­nak indítsák a szállítmányt. Nem véletlen tehát, ha a gyár­ban tisztelettel és elismeréssel .szólnak a kommunisták pél­dás munkájáról. AMI A LEGFONTOSABB Nemcsak Él] Mihály véle­ménye volt, hogy a pártszer­vezetek tevékenysége terv­szerűbbé és szervezettebbé vált azután, hogy két eszten­deje létrejött a gyári pártve- zetőség. A testület, de az alap­szervezetek is minden jelen­tősebb kérdésben állást fog­laltak, amelyek a termelés fej­lesztését, a gazdálkodást, a dolgozók élet- és munkakö­rülményeit, a pártéletet, a pártmunkát érintették. Meg­vizsgálta a pártvezetőség a pártdemokrácia érvényesülé­sének gyári tapasztalatait és fej lesztésének lehetőségeit. Mindez nemcsak azzal jár, magyarázta Paterman János, hogy a pártfórumokat az őszinteség. a nyíltság jellemzi, s a párttagok egyeztetése nél­kül nem született döntés. Ha­tására erősödött az üzemi, a munkahelyi demokrácia, a dolgozók cselekvőkészsége. S a szakszervezeti bizottság leg­fontosabb feladata, hogy mi­nél jobban hasznosítsa — ép­pen a gyári közösség érdeké­ben — ezt a lelkesedést, ak­tivitást. Nem kétséges, hogy a leg­nagyobb figyelmet a gazda­ságpolitikai célkitűzések kö­vetkezetes megvalósítására fordította a pártvezetőség. Kiss Sándor tényekkel bizo­nyította, hogy ezt tették a pártalapszervezetek is. A gyár­fejlesztéssel, a termelési ter­vek teljesítésével, a minőség­gel, az exporttal járó tevé­kenység szervezése, ellenőrzé­se folyamatos munkát adott a kommunistáknak. Példaként hangzott el a taggyűlésen: a termelésre fordított költségek jelentős hányadát adja az anyag, értéke. Ezért a pártve- zetőség, az alapszervezetek ösztönzésére a szakemberek folyamatosan . vizsgálták az ésszerű, a takarékos anyag- gazdálkodás lehetőségeit. S az eredmény 13 milliós megtaka­rítás volt. A termelés, az eredményes gazdálkodás egyik fontos fel­tétele a vezetés erősítése. A pártvezetőség több alkalom­mal is megvizsgálta, milyen színvonalon szervezi, irányítja és ellenőrzi a munkát a gyá­ri vezetés, milyen hatékonyan látják el munkájukat a szak­emberek. Az alapszervezetek ugyanezt a vizsgálódást vé­gezték a maguk területén. Ezekről a tapasztalatokról is számot adtak az összevont taggyűlésen. A kommunisták úgy látják, a vezetők, a szak­emberek nagy része megfejel a követelményeknek, eredmé­mellé... bát ejtsenek. Elég egy apró figyelemlanyhulás és kész a selejt. Örvendetes, hogy ta­valy a vállalt három és fél százalékos selejthányada he­lyett kevesebb,, mint kétszá­zalékos selejtaránnyal dolgoz­tak a brigádtagok. Igaz, eb­ben az is. közrejátszott, hogy a kisebb hibájú portékákat a saját boltjában, vagy egyéb alkalmi piacon értékesítette a gyár, ezek az áruk tehát nem gyarapították a selejtlis- táft. — Nálünk a minőség min­dig fontosabb volt, mint a mennyiség. Annak idején — így Lukács László —, volt egy szigorú brigádvezetőm, ő meg­követelte a hibátlan munkát. Nem restellt odamenni több­ször is a felületesen dolgozó­hoz. Ügy emlékszem, hoz­zám egyszer se volt rossz sza­va a minőség miatt. Talán már hazulról hoztam a ma­gam munkájával szemben va­ló igényességet. Régi hiedelem, hogy a ki­vitelre szánt árukat — akar- va-akaratlan — 'nagyobb gonddal munkálják meg a dolgozók, mint a belföldi pi­acra indulókat. — Ez a szemlélet nálunk is uralkodott régebben. Ma már nem annyira. Igaz, a mi ter­mékeink nagy többsége ex­portra készül. Hogy mely országba, azt általában nem tudják a csi­szolók. Ártani aligha ártana, ha evvel is tisztában lentié­nek. Tavaly egyébként sikeres volt a gyár kiviteli ténykedé­se — az előzetes terv egyötöd dével többet adtak el külföl­dön —, s az ebbőil származó ráadáspénz az exportimunká- val foglalkozó munkások zse­bébe vándorolt. Nem szégyell­tek különbséget tenni, így akadt, aki nyolcszáz forintot kapott, akadtak — főleg a so­kat betegeskedők, valamint a , fegyelemsértők —, akiknek nem ütötte egy fillér sem a markát. A tíztagú kollektíva eddi­gi története során a brigád­mozgalom kitüntetéseinek ezüst fokozatát érte el. Idén az üzemi négyszög az arany fokozatra terjesztette föl. — Tavaly még jobban ösz- szekovácsolódott a közösség. A termelésből is, a társadal­mi munkából is jobban ki­vettük a részünket — mond­ja a brigádvezető. — De nem állhatunk meg, mert van még tartalék ebben a gárdában. Molnár Pál nyesen látja el munkáját. Ahogy eddig tették, ezután is segítik, támogatják azokat a vezetőket, akik bátran kezde­ményeznek, munkájukat a gyár tevékenységét , mindin­kább hozzáigazítják a növek­vő követelményekhez. Ugyan­akkor szóvá tették a káder­politikai munka hibáit is. Azt, hogy olyan embereket is meg­bíztak egy-egy terület irányí­tásával, akik még nem készül­tek fel a vezetésre. MINŐSÉG ÉS PIAC Ügy tűnik, az 1980-as esz­tendő sem hoz könnyebb na­pokat a kábelgyárban. Egy­részt azért, mert az exportle­hetőségek további szélesítésé­re nyílik lehetőség. Ugyanak­kor a tavalyi tapasztalatok ar­ra figyelmeztetik a gyáriakat, hogy a munkában, a termé­kek minőségében egyaránt akad javítanivaló. A taggyű­lésen is szóba került a tech­nológiai fegyelem javítása, hiszen a mai minőség, a hol­napi és a holnaputáni meg­rendeléseket is jelenti. Sok­sok tapasztalat bizonyítja ép­pen a kábelgyárban, hogy a hazai és külföldi piacon csak a jó árunak van keletje. An­nak idején a hibás kábel nem­csak a svéd piacon rontotta a balassagyarmatiak hitelét. Megfontolásra késztették a korábban vevőként jelentke­ző dánokat, norvégeket és finneket is. Márpedig akárhogyan is nézik, a múlt évben nőtt a munkaselejt A kárt félmillió­ban mérik. A vizsgálódások azt is kiderítették, hogy nem az alapanyaggal, nem is a géppel volt hiba legtöbbször, hanem a munkával, a hozzá­értéssel, a fegyelemmel. A fe­gyelem más tekintetben is gondot okozott. Viszonylag sok — 19 ezér nap volt — a mun­kából kiesett idő. S az is elő­fordult, hogy a „beteget” ott­hon éppen a házépítés nagy .gondjában találta a betegel­lenőr. Aztán olyanok is akad­tak, akik távolmaradásukat a munkából nem indokolták, nem Igazolták. Az igazolatlan napok száma tavaly megha­ladta a hatszázat. Mindebből következik az is; hogy a gyári párta 1 apszerve- zetekre, a pártvezetőségre nem kis feladat vár a következő hetekben, hónapokban. Ahogy Gramantik Pál tanácsolta, az agitációban, a propaganda- munkában nagyobb gondot kell fordítani arra, hogy min­denki jól értse: a népgazda­ság egyensúlyi helyzetének ja­vítása egyben a gyár helyze­tét, jövedelmezőségét, a mun­kások életkörülményeit is ja­vítja. Ezért a fegyelmezett, a jól szervezett munka, a kor­szerű technika és technológia elsajátítása, a takarékos gaz­dálkodás ezután sem kerül le a pártcsoport-beszélgetések. a taggyűlések, a vezetőség ülé­seinek napirendjéről. A kom­munisták jól látták azt is, hogy a pártmegbízatások, a párttagok lelkiismeretes mun­kája sokat segíthet mindeb­ben. Mert a próbát ezután is állniok kell a gyáriaknak! Vincze Istvánné Szifonpatron alumíniumból Űj termék — alumínium szifonpatron — gyártására ké­szül a veszprémi Bakotiy Mű­vek. A gépipari technológiai intézet kutatási eredménye­it felhasználva évi 20 millió patron előállítására rendez­kedik be a gyár, s ezt teljes egészében exportálja. Ezzel nem „rövidülnek meg” a ha­zai fogyasztók, mert, számuk­ra változatlanul évi 40 mil­lió acélpatront állítanak elő. Az alumínium alkalmazása nem használati szempontból előnyös az acéllal szembén, hanem az alumínium könnyű­sége miatt a hosszú távú szál­lításoknál gazdaságosabb az új típusú patron alkalmazása. NÓGRÁD — 1980. február 1., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom