Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

Elmondom hót mindenkinek! f • ff hzovivo: Brunda Gusztáv FIATALOK ROL Y\l\ Nagy szekrény, tele ruhákkal Aki figyeli az ifjúság jelen­tős körében zajló életmódvál­tozást, ami a fiatalok visel­kedésében és nyilvánvalóan gondolkodásában is regisztrál­ható, könnyen észreveheti azt is, a jelenségek nemcsak a nyugati ifjúság körében nép­szerű áramlatok terjedése, egyes szülők nevelésre való alkalmatlansága az oka. ha­nem a társadalom is. Nevén nevezve: a modern civilizáció, s annak általánossá váló voná­sai, társadalmunk jelenlegi problémáival kiegészülve. Ilyen a mindkét szülő egész napos elfoglaltsága, a válások magas száma, a magas alkoholfo' gyasztás, a lakótelepek sok­szor leírt bajai, a nyolc ál­talános iskolát be nem feje­zők magas száma, a szórako­zási lehetőségek korlátozott volta, minősége. A felsoroltak kitapintható, nyilvánvaló okok, de nem ilyen az, hogy jelen­tős számú család', még ha egészségesnek látszik is, nem tud partnerséget, igazi otthont adni. Mert azok a szülők, akik között másról nem esik szó, esak a létfenntartásról, a napi szükségletek kielégítéséről — mondja Grósz László — az mai világunkban nem teremtheti meg az otthont, a partnersé­get. Márpedig Tamási Áron sze­rint „Azért vagyunk a vilá­gon, hogy valahol otthon le­gyünk.” S akikről szó van — a fiatalok — ezt kitartóan ke* resik, és nem ritka esetben a bandában, a galeriban, a te­raszokon, aZ aluljárókban, az egymáshoz tartozásra lehetősé­get biztosító „balhékban” meg is találják. Tehát ott érzik jól magukat, ahol lehet, s viselke­désük ennél fogva mintha lo­gikusnak látszana. A múlt esztendőben, fino­man megfogalmazva, vagy egyértelműen kimondva töb­ben leírták, hangoztatták: problémák vannak a fiatalok egyes rétegeivel. Voltak akik egyenesen következtettek és iskolán kívüli ifjúságnevelé­sünk gyengéit vették célba. Mi tagadás, van rá okuk. Ke­vesen vázoltak használható ja­vaslatot, így nem tűnik érdé* késnék, hogy az ifjúsági klu­bot. mint lehetséges tömegmé­retű személyiségformáló és szo­cializáló lehetőséget a legrit­kább esetben említették. Mint szórakozási lehetőséget in­kább. ami tagadhatatlanul fon­tos funkciója minden klubnak. Pedig érdemes elgondolkoz­nunk! Létezik-e még a klu­bokon kívül olyan lehetőség, amely szinte minden fiatal természetes igényén, a szóra* kozáson alapul és folyamatos nevelésre, emberformálásra ad alkalmat? Azt hiszem, aligha. Persze vannak akcióink, a fiatalok nevelésére szánt drága demonstrációink, amelyek if­júságunk erényeit és szervező képességét hivatottak bizonyí­tani. Valójában mindannyian tudjuk hiányosságainkat fe­dezik, mert nagyon kis szá- múak az ifjúság nevelésére igazán alkalmas kiscsoportja­ink, közösségeink, ha úgy tet­szik klubjaink. Olyan helyek, ahová hazamenne az ember, ahol gátlás nélkül élhetne kö­zösségi életet, mert nem bé­nítanák a merev formaságok, ahol bátran kérdezhetne és Gimnazista kisasszonyok őszinte feleletet kapna, ahol problémáinak meghallgatására társat találna. Megint csak Grósz Lászlót emlegetem, aki a klubvezetők konzultációjának egyik mód­szertani foglalkozásán a kö­vetkezőt mondta. „Gyerekek, tudjátok ti többek között, mi­ért tudott a katolikus egyház világhatalommá lenni? Azért, mert kitalálta a gyónást. Mert bárki odamehet a rácsos ab­lak elé és elmondhatja a prob­lémáit minden következmény nélkül. Ha ti olyan hangulatot tudtok teremteni a klubban, hogy az odajárók el merik mondani a problémáikat, ba­jaikat, nyert ügyetek van!” Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy klub­jaink alakuljanak át kápol­nákká, vagy hozzuk létre a „Megtisztítás Nagy Országos Szervezetét”, hanem azt, ha úgy tetsziR szervezetten, tár­sadalmi céljainknak megfele­lő keretek között töltsük be a „galeri” szerepét, illetve mindazt tudjuk adni egy fia­talnak, amit tudnak ezek a „vad csapatok”. Ha vannak megerősödött okos közössége­ink. klubjaink, bemutatással, példaállítással, terjesszük hí­rüket, bővítsük lehetőségeiket, de semmiképp se szervezzük agyon őket kívülről. Könnyen rámondhatná va­laki, eddig is megkaptak min­den segítséget klubjaink, mi­ért ez a nagy óhaj. Erre én csak azt válaszolnám; klub- helyiségek maradtak üresen az utóbbi időkben anyagi segítség híján, jó munkáért kapott tár­sadalmi elismeréssel a falon. A megye klubjai közül számos­nak a működtetője a mini­mális pénzösszeget sem terve­zi tartalmi munkára. Mindezek ellenére sokunk meggyőződése, a klub a jö­vőben egyre fontosabb neve­lési területté válik, s előbb- utóbb az iskolákkal történő jegyessége sem kerülhető el. V ☆ -ír ☆ „Elmondom hát mindenki­nek!’’ címmel az elkövetkező hetekben helyet adunk az if­júsági oldal hasábjain azok­nak a fiataloknak, akiknek „van mondanivalójuk". Vagy­is, olyan — az ifjúságot érintő — gondolatokat szeret­nének közreadni, melyek to­vábbgondolkodásra serkente­nek, véleményt, állásfoglalást váltanak ki másokból. Nem ragaszkodunk a témákhoz, s olyan hozzászólásokat is köz­lünk, amelyekkel nem min­denben értünk egyet, de az írás a megjelenés színvonalát eléri. Várjuk tehát vélemé­nyeiteket! A borítékra írjátok rá: „Elmondom hát minden, kinek r A nagy szőrmók kucsmákat újabban lecserélik jajvörös (jaj de ronda) Bocskai-csákó- ra vagy kobakra simuló, ek- rüszínű főfödőkre. Ezüstróka csak különleges alkalmakra kerül a nyak köré — de hát arra számítani kell, hogy akár­melyik alkalom különlegessé válhat néha... Amúgy megteszi a selyemkendő vagy a rikító színű, rőfös kötött sál is, ame­lyiket létráról kell fogni a végénél, hogy ne takarítsa föl az alja a földet. Fölülre de­rékban összekapcsolt, bundá- sított dzseki, esetleg csípőig érő szőrme felöltő, vagy tér­den aluli, egyszínű szövetka­bát vállpánttal (rangjelzés nél­kül). Alul testre simuló, fel­tűnően fénylő nadrág a csizma szárára visszahajtva, netán középen összevarrt, nagykoc­kás szövetszoknya, vagy comb­tőig felsliccelt, szűk alj. Utób­bihoz arasznyi sarkú topogó és füstszínű harisnya dukál. Aztán fülben-nyakban-csuklón -ujjakon arany és ezüst, ro- gyásig. A kézben pedig az el­maradhatatlan diplomatatás­ka... így néz ki ma egy „menő csaj” — ha valamit ad magá­ra. Ehhez persze nem kell föl­tétlenül gimnazistának len-, ni. Más módja is van, hogy egy ifjú hölgy a- sokszorosát költhesse magára annak, amit tisztességes munkával meg­keres. Pedig még szó sem volt a Green Apple, a Max Factor, a Fa és egyéb luxus márkájú kozmetikai cikkekről, illatsze­rekről, amelyeket ugyancsak nem kell nélkülözniük a job­baknak. És aki azt hiszi, hogy ez csak a budapesti belváros legelőkelőbb köreinek divat­ja, az nagyot téved. Már egy Nógrád meg^£i nagyközség sincs ettől oly távol... Akikkel beszélgetek: gimna­zisták. Nevezzük őket az ábé­cé kezdőbetűi szerint Andreá­nak, Beának és Csillának. Az első kérdésem: mennyi pénzt kaptok hovonta a szüléitektől? A: — Átlag 600 forintot. Ezt cukira, csokira, cigire költőm. Persze nem arra kérem, ha­nem mondjuk gépírásra. Ru­hára ezen felül kapok pénzt. Sőt más szükséges kiadásra is. B: — Ha valamit te kell fizetni az iskolában, fölkere­kítem az összeget, s ami ma­rad, az enyém. Fodrászra, mo­zira, utazásra, koncertre kü­lön kérek. Havi 3—400 forint a zsebpénzem, de a fiúm min­Egy disc-jockey különös útja (4.) Hit-vallás és tervek — Mi a véleményed: jó, hogy bevezették a vizsgázást, folytatni kell, vagy helyette tudnál valami más megol­dást? — Én azt mondom, jó, hogy van diszkósvizsga, és folytatni kell. De valamilyen más for­mában. A gyakorlati részt kellene módosítani, s nem is kicsit. Nem tartom valami jaj, de szerencsésnek, hogy a műsorvezetés tényleges pilla­nataiból is a vizsgázás „klasz- szikus”, ha úgy tetszik — ré­mítő módján kell számot ad­ni. S ez az egyáltalán nem természetes állapot még nem elég a bizottságnak, mert ide­gen felszerelést és részben ide­gen, ott kapott anyagot, le­mezt kénytelen a jelölt hasz­nálni. A pályázónak kizárólag a saját felszerelésével és a saját környezetében kellene vizsgáznia. Elképzelhetőnek tartom, hogy az illető beadja a műsorai időpontját, helyét, és aztán egy illetékes bizott­ság kiszáll — egyáltalán nem kell ennek nagyszámúnak len­nie! —, és még talán úgy is, hogy a vizsgázó konkrétan tudná, ez a pár kompetens, hi­vatalos ember szakszerűen megnézi, magában megbírál­ja, majd a program egyik szü­netében magához kéreti a mű­sorvezetőt és közli vele, ho­gyan határozott. — Mit mondanál, milyen legyen egy műsor, ha te tar­tanál műsorvezetői kurzust? Van e valamilyen diszkós hitvallásod (talán nem zava­ró ez a kicsit fennkölt 6zó), amit esetleg, ha nem is tuda­tosan, de már megfogalmaztál, érzel? — Olyan kérdés ez, ami egymaga megérne egy misét, hogy ezt a nemessé lett for­CSIP-CSUP ' ELHATÁROZÁS Harag és elfogultság nélkül! — mondta fogcsikorgatva az újságíró, vérbe mártotta a tollát, és írni kezdett. • MUNKAVÉDELEM A jó szónak nem szokott a feje betörni — mondta a br.i- gádvezető a termelési tanács­kozáson. — De most nincs ked­vem a köntörfalazásra — tet­te hozzá, s fejébe húzott egy bukósisakot. HISTÓRIA A boszorkányok ellen pedig, minthogy nincsenek, semmi­nemű üldözés ne legyen! — emelte föl mutatóujját Köny­ves Kálmán, ám ekkor a trón­terem végében észrevette anyósát, s csuklás fogta el. SULI/I. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — mond­ta a lusta diák, majd iskola, táskájából kispárnát cibált elő, s leheveredett a pad alá. SUL1/11. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — gondolta a stréber diák, s a könyves­polcról az ógörög szótár mellé leemelte a Hogyan védekez­zünk kénköves eső ellen? cí­mű kézikönyvet. SUL1/1I1. Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — idézte eszébe a karrierista diák, majd sarkantyút szerelt kö­nyökére, s vett <tgy nagy adag fagylaltot. SULI/IV. Tanítva tanulunk — idézte Senecát Rómeó egy nyári éj­szakán. SCI.FI ~Kicsit szórakozott vagyok — vakarta meg feje búbját az időutazó, miután harmadszor kért Pepsi-Colát a fáraótól. BABONA Azért is igyunk előre a medve bőrére! — nyújtotta oda bütykösét a vadásznak a medve. mól— dulatot ilyen profán dolgok­hoz illesszem. (Bagó László itt elhallgat, hosszasan tűnődik.) — Ügy látom — szólal meg hirtelen — nem lehet szabály­ba adni, milyennek kell egy diszkónak lennie. A műsorve­zető egyénisége, zenei és egyéb ízlése meghatároz, meg­szab nagyon sok dolgot. De: a diszkós ne igyekezzék a bő­réből kibújni. Ne akarjon többet, mint amit tud. Le­gyen jó, táncolható és min­denkihez szóló a zene, legye­nek tökéletesek, tiszták a fel­vételei, ha nem lemezzel dol­gozik, tudja kellőképp fokoz­ni a hangulatot, ő maga is legyen felelős azért, hogy a közönség hogyan viselkedik, ügyeljen, hogy ne veszekedje­nek, marakodjanak, hiszen kultúremberek jöttek össze ki­kapcsolódni és szórakozni a napi, a heti feszítettség, szo­rongás. hajsza után. — Mi az „alap”, a kedvenc diszkózenestílusod? Milyen ze­ne határozza meg a műsoraid hangulatát? — A német, vagy úgyne­vezett „eurosound” diszkó. — Meddig tart a diszkó­korszak? — Ahogy én megítélem, nagyon sokáig. Ugyanis ez a zene elsődlegesen és alapve­tően tánczene. És az embe­rek pár éve újra elkezdtek és újra mernek (!) táncolni, mo­zogni, A tánc, a ritmikus mozgás imádata, vágya, kény­szere pedig öröktől adott bennünk és örökké tart. — Szorgalmasan járod a falvakat, kisebb-nagyobb he­lyeket. Trabantodból majdnem kiszorít a sok tízézer forintot élő felszerelésed, naptáradban hosszú hónapok­ra előre nincsen szabad nap. Állandó helyed tavaly feb­ruártól Balassagyarmaton az Ipoly étterem volt egyszer egy héten. De a szállodát az ét­teremmel együtt bezárták jó- időre, mert újjáépítik. Szer­dán esténként hattól vezeted tovább műsoraidat a „Tünde” presszóban, immár vetítéssel színezve. A „Tündé”-bpn sző­kébb a hely. Vagy mégis jobb ott? — Talán csak annyiból, hogy jobban meg lehet szűrni a közönséget. Igen! Végre is erre szükség van, és ezzel szembe kell nézni. — Meddig lehet disc-jockey az ember? — Szerintem a legöregebb napjainkig. Csak legyen az embernek ereje és szíve hoz­zá. Vass Imre (Vége) dent fizet. Ha megyünk vala­hová. C: — Nekem csak kétszáz forint jut havonta. De én nem is dohányzom, az édességet sem szeretem. Ruhát szintén azt vesznek, amit magamnak kinézek. Vonatjegyre, bérletre, kajára' is adnak bőven. — Mennyit keresnek a szü­léitek? És ti mire költitek a zsebpénzeteket? A: — Ketten együtt, úgy havi tízezer a fizetésük. Az el­mondottakon kívül vonatra, buszra is sok ugrik. Gyakran utazunk Tarjánba. Beülünk mondjuk a Karancs bisztróba és eszünk-iszunk. Persze csak sütit és kólát, esetleg valami meleg ételt. Nem tudom, mire megy el a többi pénzem. B: — Sokba kerülnek a jobb fajta piperecikkek. Sem az is­kolában, sem otthon nem pi­rosíthatom, lakkozhatom, fest­hetem magam, de azért egy diszkóba, vagy koncertre nem lehet egészen kopottan beállí­tani, mert megszólnak. Anyámék is arra adnak legin­kább, mit mondanak a szom­szédok. Lássa mindenki, hogy mennyit megengedhetünk ma­gunknak, havi tíz rongyból. C: — Főleg könyveket ve­szek, bár kapok sokat aján­dékba is. Nem fő a fejem amiatt, hogy nincs degeszre tömve a bukszám. A hét vége ingyen van: a fiúk úgyis min­dent. fizetnek. így igazságos. Akár idegenek, akár ismerő­sök. Ök is meg akarják mu­tatni, hogy telik neki rá. Imádnak dicsekedni vele, hogy mennyi pénzük van. (Szüleim csak 8000-ret keres­nek.) Gyors számvetés: Andi és Bea egyke, Csillának egy test­vére van. Kocsi mindhármuk­nál van ótthon. A lányok tu­lajdonában levő ékszerek együttvéve: 4 aránylánc, 3 aranygyűrű, 4 pár arany fül­bevaló, 4 ezüst lánc, 1 arany karkötő, 1 arany medál, 2 ezüst karkötő, 2 pár ezüst fül­bevaló, 2 ezüstgyűrű, egy bo­rostyán ékkő és karkötő. Örö­költék vagy ajándékba kap­ták? Hogy mit kapnak jövőre, érettségire? Filmfelvevőt, Ya­maha motorkerékpárt, stafí- rungot... Bea vőlegénye ugyan­is katona. A leszerelés utánra tervezik az esküvőt. Megkér­deztem, hogyan neveli majd ő a gyermekét? — Mindent megengednék neki. Nem erőszakolnék ^ rá olyan ruhát, ami nem tetszik neki. A szomszédok véleménye nem befolyásolna. Persze én sem lennék mártír, nekem is lenne egy nagy szekrényem. Tele ruhákkal. Nem járatnám digósan, amilyen a lányok 90 százaléka. Mi is voltunk csö­vesek, lejmoltunk még a leg- szakadtabb felnőttektől is. Nem azért, mert hiányzott a pénz. Csak heccből, fogadás­ból. Kinőttük! Most a másodi­kosok járnak ilyen cipőben... Az én pénzem nem áll a ta­karékban fölöslegesen évekig. És ha egyszerű farmernadrá­got,- inget, pulóvert akar föl­venni a lányom, azt is ráha­gyom. Mi sem hordjuk például az összes ékszereinket. Iskolá­ban nem is szabad... Még szerencse! Én tizenöt éve, ilyen ko­romban heti 15 (tizenöt!) fo­rinttal osztottam-szoroztam egy „elit” gimiben. Az árak persze emelkedtek azóta. De az ér­tékrendek? — IF — Pályázat! Gyermekeknek — gyermekekről A balassagyarmati Szántó Ko­vács János Szakközépiskola a szán­tás-napok tiszteletére pályázatot hirdet a megye középiskolás ta­nulóinak. Pályázni lehet gyer­mekversek, -mesék, ének- és hang­szerszólók, valamint kamaraegyüt­tesék és csoportok kategóriáiban vokális, hangszeres és vegyes mű­fajban. Tapasztalat, hogy a kö­zépiskolások közül sokan szívesen foglalkoznak a fiatalabb korosz­tállyal, ezért meghirdették a szer­kesztett műsorokra vonatkozó pá­lyázatot is. A kiírás célja, hogy emeljék a szántós-napok színvonalát cs a kis gyermekeknek olyan irodalmi és zenei műveket alkossanak a je­lentkezők, amelyek hozzájárul­nak 4 gyermekek esztétikai ne­veléséhez. A munkaügyi jogszabályok módosításáról (V.) Munkaidő és felelősség A dolgozó: jogosultságok bizonyos körben szélesedtek. A napi pihenőidőt 8-ról 11 órára emelte a jogszabály. Uj rendelkezés az is, hogy a heti munkaidő általánosság­ban 44 órában van meghatá­rozva. Az ennél hosszabb munkaidő megállapítását csak a mezőgazdaságban engedi meg a végrehajtási szabály, továbbá olyan munkakörök­ben, ahol a munkaidő egész­ben vagy részben készenléti jellegű. Például a rendészeti­nél, a portásoknál, egyéb őrszolgálati dolgozóknál. A jogosultság bővítését je­lenti, hogy a fiatalkorúak éj­szakai munkavégzési tilalmát a jogszabály 1982. január 1- től bevezeti. A munkaügyi viták intézésének demokratiz­musát szélesíti, hogy a mun­kaügyi döntőbizottság tagjait és tisztségviselőit választani kell az eddigi kijelölés he­lyett. A jelenlegi tisztségvise­lők ez év december 31. nap­jáig tevékenykedhetnek. A munkáltató anyagi fele­lősségére vonatkozó szabályok tovább korszerűsödtek. A tár­sadalmi munka keretében el­szenvedett kárért való mun­káltatói felelősséget is szabá­lyozza az új rendelkezés. Így a munkáltató felelős a társa­dalmi szervezet választott tisztségviselőjének vagy tagjá­nak a társadalmi szervezet fel­adatainak ellátása érdekében végzett munkája közben be­következett kárért. Ugyanez a rendelkezés az irányadó a dolgozónak a munkáltató jó­váhagyásával végzett társa­dalmi tevékenységre. A dolgozói jogosultság szé­lesedését jelenti, hogy beve­zetésre került — hasonlóéul a polgári jogi felelősséghez — a nem vagyoni kárért való munkáltatói felelősség, ha a károkozás a dolgozónak a tár­sadalmi életben való részvéte­lét, netán életét tartósan vagy súlyosan megnehezíti. Az ismertetett változások a dolgozók érdekvédelmét haté­konyan szolgálják, és az előt­tünk álló gazdaságpolitikai feladatok megoldását segítik. A módosítással nem érintett szabályok a jelenlegi körül- • menyek között is megfelelően képesek segíteni a fejlett szo­cialista társadalom építését. A változásokkal a kor követel­ményeihez igazodtunk. A tör­vényalkotók a többszintű köz­ponti szabályozás egyszerűsí­tésére törekedtek, a jogalkal­mazás során összegyűlt ta­pasztalatokat hasznosították. Figyelembe vették a Nemzet­közi Munkaügyi Szervezet ál­tal a nemzetközi egyezmé­nyekben elfogadott elveket. A január 1-től érvényes ren­delkezések végrehajtása felett a munkáltató kötelessége őr­ködni. Dr. Molnár József (Vésre) NÓGRÁD - 1980. február 23., szombat > 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom