Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-23 / 45. szám

Az ötös számú vágóhíd Nyugaton már elültek a Iel- kendezés hullámai, melyeket a hetvenes évek elején Az ötös számú vágóhíd bemutatása keltett, s ha nálunk ma nem is csapnak olyan magasra, bizonyos vizeket mindenkép­pen megmozgatnak, s a leg­jobbak közé emelik George Roy Hill alkotását. Kurt Von- negut regényét már régen el­olvastuk’ s Roy Hill rendező filmjeiből is láthattunk né­hányat. Sőt azt is 'hallottuk, hogy az amerikai kritika min­den idők legmerészebb, leg­eredetibb filmjei között emle­geti Az ötös számú vágóhidat, a modern filmtörténet egyik legkiválóbb alkotásának, egy nagyszerű könyv kitűnő adap­tációjának tartja, mely fel­kavarja és gondolkodásra készteti a nézőt. Nehéz, összetett film. Min­den részlete talán nem is fejthető meg pontosan, olyan, mint a főhős, Billy Pilgrim gondolatvilága — időben és térben szabadon csapongó, fi­lozofikus mélységű, ugyanak­kor gördülékeny, áradó. Szin­te sokkolni tudja azt a nézőt, aki kezdettől átadja magát ennek az álomszerű utazás­nak. Hosszú évtizedeket és mérföldeket járunk be Billy- vel — neve, a Pilgrim, zarán­dokot jelent —, akiben úgy kavarognak a múlt, a jelen és a jövő képei, a determinizmus annyira áthátja tudatát, hogy a gyermekkorából még fel­idézhető emlékektől saját ha­lálának víziójáig jut el. Min­dezt olyan mélyen éli át, hogy a konkrét időről, a közvetle­nül körülötte levőkről csak átmenetileg, vagy egyáltalán • nem is vesz tudomást. — Billy — akit Michael Sacks alakít nagyszerűen — még majdnem gyermekként csöppen bele a második vi­lágháborúba. Besorozzák, fog­ságba kerül. Végigszenvedi a drezdai bombázást, miközben bajtársai elhullanak mellőle. Billy naiv tehetetlenséggel szemléli a háború borzalmait. Törékenyen, kiszolgáltatottan, mintha nem is értené,' mi fo­lyik körülötte. Természetesen senki sem tudja kitörölni em­lékezetéből azokat a szörnyű­ségeket, de a fiatal Billyt mindez akkor érte, amikor még nem volt mire emlékez­nie. Így a háború vésődött be tudatába kitörölhetetlenül. A háború után hazatérve, társadalmi helyzetének megfe­lelően próbál úgy élni, mint a többi amerikai középpolgár. Elveszi első szerelmét. Szép házat vásárol, előrejut a pá­lyán, feleségének születésnap­ján Cadillacet ajándékoz, gyermekeit konzervatív mó­don neveli. Külsőleg valóban feszes középpolgár, s mint ilyenhez, hozzátartozik a tisz­tes családi boldogság. Estén­ként azonban egy csillogó köd- gomolyag hívására a .Tralfa- mador bolygóra látogat, mell­nek nyugodt csendjében jól érzi magát, s otthonául fogad­ja ezt a riasztóan sivár kör­nyezetet. Visszatérve földi szobájába leírja utazásait, gon­dolatai barangolását. A múlt és a jövő epizódjaiból kiraj- zalódik élete története, mely­nek végét, saját halálát is tisztán látja. Az a férfi öli meg, akinek gyilkos tettére egész életében készült. A film szerkezete, a gyors vágások, a megbcrzasztó lát­vány, a főhős sorsa, aztán az ötletes megoldások, az egyes epizódok átkötése — aktivizál­ják a nézőt. A rendező tuda­tosan törekedett erre. Igaz, az alapmódszer — az egyes ré­szek kapcsolása közös motí­vum, mozdulat, helyzet vagy tárgy révén — a mű egészé­ben ugyanez, George Roy Hill mégis elkápráztatja a nézőt asszociációs képességé­vel. A film címe arra utal, hogy az amerikai hadifoglyokat Drezdában az ötös számú vá­góhídra hajtották be a néme­tek, itt szállásolták el őket, s vésték emlékezetükbe a né­met szavakat: „Schlachthmof fünf”. Ezek a szavak jöttek Billy Pilgrim szájára öntudat­lanul, amikor évtizedekkel később egy repülőgép-kataszt­rófa egyetlen túlélőjeként élet és halál közt viaskodott. Túl­élte a szerencsétlenséget, mint ahogyan túlélte Drezda bom­bázását és felesége tragikus elvesztését. A háború emléké­vel megpecsételt puszta léte, sorsa tiltakozás az átélt ször­nyűségek ellen. A záró kép­sorban a drezdai 'romok kö­zött Billy a távolodó katonák után integet — még él. Azóta is él! ! — ki — Harmincéves évfordulóját ünnepli ebben az évben az Állami Artistaképző Iskola. Az 1950. óta működő iskolának ötszázhuszonegy növendéke volt. Közülük többen meg­kapták az Oscar-díjat, és a cirkuszvilág egyik legnagyobb díját, a Rastelli-díjat. GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MÁRKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRÁD ERNŐ Február 23. 16.35: Égő hó. Magyarul beszélő szovjet film. Áll az új iskola Az átmenet éve Szécsényhen Szécsényben az általános is­kolában a növekvő gyermek­létszám miatt egyre nehezebb körülmények között folyik az oktatás. A tantermek zsúfol­tak, délelőtt, délután foglal­tak. A korszerűbb feltételek elérhető közelségbe „látóha­táron belül” kerültek. Áll az új 12 tantermes iskola, ame­lyet szeptembertől birtokba vehetnek a diákok. Ennek elő­szele volt az a szervezeti in­tézkedés, miszerint az elmúlt év augusztusában összevon­ták a két oktatási intézményt, megszűnt a benczúrfalvai, pös- ténypusztai tagiskola. E szervezeti intézkedés nem csupán belső oktatási kérdés, hanem társadalmi igény, amely a nevelés és oktatás korszerűsítésével függ össze — magyarázta. Juhász Lajos, az iskola igazgatója. — Az összevonás, az új felállási rendszer formailag kisebb mértékben érintette a tanuló­kat. A diákok jelentős része a volt iskolája épületében, a megszokott gyermekközösség­ben folytatta tovább ta­nulmányait. — A tantestületet mennyi­ben érintette az összevonás? — Mielőtt a kérdésre vála­szolok, hadd jegyezzem meg: sikerült elérni az összevonás révén, hogy iskolánkban száz­százalékos a szakosan adott órák aránya. A szaktanárok egy része mindkét épületben tanít. A nevelők egyre in­kább felismerik az összevonás előnyeit. — Kérem, szóljon ezekről! — A nagyközségben az al­sófokú közoktatás irányítása, segítése, ellenőrzése egységes­sé vált. Egységesebbek lettek a követelmények. Elértük, hogy az általános iskolában mind a 49 nevelő képesitett, jó szakember. A pedagógus- pártalapszervezet irányító, el­lenőrző tevékenysége is egysé­gesebb, hatékonyabb. Létrehoz­tuk az alsófokú oktatási gond­nokságot. Jobban, céltudato­sabban tudjuk az anyagi erő­inket a legfontosabbakra irá­nyítani. A mennyiségi fejlesz­tés mellett többet tudunk a minőségi javítással foglal­kozni. A nevelők számára is több előnye van a nagy isko­lának. Hogy csak egyet em­lítsek. a terhelést jobban meg tudjuk osztani. — Mennyiben nehezíti az iskolaközösség kialakítását, hogy ,a gyermekek több épü­letben vannak elhelyezve? — Az idén átmenetileg ne­hezebb helyzetben vagyunk. Négy épületben folyik az ok­tatás. Az első félév nem volt zökkenőmentes. Elég ha csak azt említem meg, hogy a téli szünetben az egyik épületből ki kellett költözni a volt járás- bíróságon kialakított szükség- tantermekbe, mert az iskolát óvodának alakítják át. Egy napközis csoportunk a kultúr- ház klubhelyiségét bérelte ki. A meglevő nehézségek elle­nére az egységes iskolaközös­ség létrehozásán fáradozunk. Nagyon sok olyan tevékeny­ségi formát dolgoztunk ki, amely közelebb hozza egymás­hoz a tanulókat. Szakkörök, kirándulások, sport- és játék­délutánok, úttörő-összejöve­telek, ""napközis foglalkozások mind-mind e célt hivatottak elősegíteni — vélekedett az intézmény igazgatója. Legyen egy iskola bármeny­nyire jól felszerelt, rendelkez­zenek kiváló nevelői gárdával, egyedül az intézmény - még ilyen feltételek mellett is kép­telen a nevelési célkitűzéseket maradéktalanul megoldani. Ezt tudják Szécsényben is. Az is­kola nyitottsága nem papírra fektetett program, hanem élő valóság. Az egy osztály, egy brigád mozgalom, a múzeum­mal kialakított többrétű kap­csolat, a könyvtári foglalkozá­sok, a gyermekcsoportok tevé­kenysége a művelődési köz­pontban, a budapesti színház- látogatások, mind ezt igazolják. — Miben látja az iskola igazgatója az összevonás pe­dagógiai előnyeit? — Említettem, hogy a sza­kosan adott órák aránya száz- százalékos. A tanulók egyéni képességeinek a kibontakozta­tására jobbak a lehetőségeink. Hogy milyen szakkört indí­tunk, azt a diákok érdeklődé­se határozza meg. Nagyobb közösségből többen jelent­keznek azonos profilú szakkör­be. így kisebb a lehetősége annak, hogy öt-hat gyermek érdeklődése miatt a szakkört nem lehet beindítani. Egy- egy érdeklődési körrel rendel­kező csoportot könnyebb ösz- szehozni. Gondolok a múze­umbaráti körre, a gyermek- színjátszókra, természetbará­tokra, barkácsolókra. Jövő­re az új iskola átadásával az osztályok jelentős része egy épületben lesz elhelyezve, így tovább tudjuk szélesíteni eze­ket a lehetőségeinket. Jó ütőn járnak a tankötele-' zettségi törvény végrehajtá­sában. A nagyközségben min­den tanköteles gyermek jár iskolába. Felmentett tanuló nincs. Évről évre csökken a tanévvesztők, bukottak szá­ma. A tanulók 93 százaléka 14 éves koráig elvégzi az ál­talános iskola 8 osztályát. — Iskolánkban az idei év elég mozgalmas. A nevelő-ok­tató munkánkat gátló objek­tív tényezők ismertek. Aminek örülök, hogy nevelőink nem a nehézségekre hivatkoznak, az adott körülmények között a legjobb hatékonysággal pró­bálnak dolgozni. A hivatássze- retetük, a gyermekekért érzett felelősségük biztosíték arra, hogy jövőre feltétlenül jobb és nyugodtább körülmények kö­zött, még jobb eredményeket tudunk felmutatni — fejezte be a beszélgetést Juhász Lajos, a szécsényi általános iskola igazgatója. — Sz. F. — ' ■ VÁJOM MIT FORRALJA SZULTÁN EZ JÁRT TÖRÖK BÁLINT GONDOLA TJABA'fl-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom