Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-21 / 43. szám

f „NB I-es" óvoda után Alsósok neveléséről Palotáson Városokban az egyik óvo- ída ilyen bázis, a másik olyan — a fő nevelési kérdésekben az anyanyelvtől a matemati­kai gondolkodás alapjainak elsajátításáig, a játék, a kör­nyezetismeret szerepének ki­emeléséig ki tudják cserélni a tapasztalatokat, közösen tudják mind magasabb szin­ten megvalósítani az óvodai nevelés új célkitűzéseit. Mindez alapokat teremt az alsós pedagógusoknak az is­kola új nevelési dokumentu­mainak bevezetéséhez. Nehezebb a helyzet falun, ® kisebb helyeken. A palotá- si körzeti iskolába például három falu alsósai járnak — vajon itt miként sikerül a nevelő iskolát gyakorlattá tenni, hogyan váltották be a tervek a hozzájuk fűzött el­képzeléseket, reményeket? Bár az igazgatónő, Tóth Bar- náné,felsőben tanít, matema­tika—kémia szakos, a na­gyobb figyelmet, a több vál­tozás miatt az alsó tagozatos tapasztalatokra fordították a közelmúltban az értékelések során, így felkészülten, szí­vesen beszél a témáról. — Nagyon jó az új terv, különösen az anyanyelv. Egy „hátulütője” van ugyan a kollégák szerint: az első fél­év anyagát „időre” csak a jó képességűek tudják mara­déktalanul elsajátítani — szerencsére a második félév „szellős”. Tavaly a héhalmi, kisbágyoni és palotási 54 el­sős közül négynél iskola-elő­készítésnek kellett tekinteni az évet.' Idén 69 elsősünk ta­nul — egyikük sem maradt le, a felmérések matekból, olvasásból, írásból 75 és 83,5 százalék között vannak. — Akkor bizonyára nem jrolt gond az iskola-előkészí­téssel. .. — Azt mondhatom, „NB I-es” óvoda után kerülnek hozzánk a gyerekek. Mindent megcsináltak, megkaptak, ami a képességeik, készsége­ik feltárulásához, kibonta­koztatásához, a tanuláshoz szükséges. Egy óvónő keze alatt voltak végig — ő képe­sítés nélküliként kezdett, de nemcsak lelkes volt, hozzá­értő is. Kislányom szintén most lett iskolás, rajta jól le tudom mérni, mennyit jelent az óvoda —, a jó óvoda! Tartják a szintet másodiko­saink is — náluk sok tapasz­talatot gyűjtöttek a nevelők. — Ön matematikus — leg­több vitát, ellenérzést peda­gógusban és szülőben egy­aránt e tárgy reformja vál­totta ki. Palotáson is? — Sokaktól hallottunk mi is aggódó véleményeket. A numerikus számolás valóban gyengül, de a logikai kész­ség erősödik. Ha valakinek például harmadikos korában nehézségei vannak a számo­lási műveletekkel, azt köny- nyebb „helyrehozni”, mivel a gyerekek gondolkodása fej­lettebb, mint korábban, ami­kor fújták a szorzótáblát. Emellett a második félév már nem annyira feszített tervű matematikából — mi úgy mondjuk, van mód „tal­palni” a tantervet; Ma már nem mumus ez a tárgy, kü­lönösen a kicsik szeretik —, ez megint részben visszave­zethető az óvodai alapokra. Jelentősek a változások ma­gyarból, környezetismeret­ből is — bővült az ismeret- anyag, jobban épül a gyer­meki fantáziára, kíváncsi­ságra, felfedezőkedvre. Meg­hökkentem egy kicsit, ami­kor a kislányom beszámolt róla: az a feladatuk, hogy nevezzék meg egy hajó ré­szeit. És tudták — „hozzáol­vashattak” a Dörmögőből, megfigyelték mesekönyvek­ből. Vajon a szülők ismerik-e, értik-e az új dokumentumok lényegét, céljait — érdeklőd­nek-e egyáltalán iránta. Ami­ért kissé félve teszem fel a kérdést: körzetesített az is­kola, a szülők között sok az eljáró. — Különös — és jó — helyzetben vagyunk, megle­pően nagy az. érdeklődés. Nem egy eset volt, hogy ami­kor a szülő nem tudott részt venni a szülői értekezleten, utána bejött vagy még a pe­dagógusok lakására is el­mentek, meg akarták tudni, mi az új. Évente 4—5 nyílt tanítási napot rendezünk — a szülők élnek ezzel a lehe­tőséggel. Még a délutáni fog­lalkozásokra is beülnek. Az­után a szülői munkaközössé­geket összehívjuk, hogy meg­vitathassák a látottakat, hal­lottakat, kérdezhessenek. Igyekeztünk korábban is nyi­tottá tenni az iskolánkat — talán éppen ennek köszönhe­tő az egyre erősödő együtt­működési készség a nevelési feladatok terén is. Élnek a körzetben cigány származá­súak, van köztük néhány hátrányos helyzetű vagy ép­pen veszélyeztetett gyerek — de a cigány tanulók négyötö­dével nincs különösebb prob­lémánk. — Visszatérve még egy kérdés erejéig az új doku­mentumokra; az alsóban ho- gyon „vált be” az osztályfő­nöki óra? —* A minap beszélgettünk erről a tantestületben. Na­gyon jó lehetőségnek tartják — segít a gyermek megisme­résében, a személyiség fej- v lesztésben. De mint a felső­ben, itt is csökkenteni lehetne a kötött témák arányát — elegendő lenne témaköröket adni és a pedagógus —, élve az új dokumentumok által nyújtót és egyben meg is kö­vetelt módszertani szabad­sággal —, az osztály sajátos­ságaihoz igazodva bontaná le. Ez is a nevelő iskolát erősí­tené! G. Kiss Magdolna Február 21., 20.00; Zsák a foltját. Magyarul beszélő angol film. Házaló amatőrök ICSILLAGO A „Táncszínház"esete a propagandával így járták Salgótarjánban a ,.becsalj csárdást"! GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta; ZÖRAD ERNŐ — ;:. .Elnézést kérünk a za­varásért, a salgótarjáni Jó­zsef Attila megyei Művelődési Központ Nógrád Táncegyütte­sének tagjai vagyunk, és az intézmény egyik rendezvényé­re szeretnénk felhívni a fi­gyelmüket ! Talán hallottak róla, hogy a napokban a Nép­színház Táncegyüttese ven­dégszerepei nálunk. Ha szom­bat estére nincs más prog­ramjuk — tudjuk ajánlani ezt a műsort. Mi társadalmi mun­kában vállaltuk, hogy propa­gáljuk a rendezvényt... — ezekkel a szavakkal a múlt hét közepén lepte meg Salgó­tarján városközpontjának la­kóit néhány fiatal lány és fiú. A szokatlan vállalkozás fel­tehetően sokakban ellenérzést váltott ki, s még talán azok is rosszallón csóválják fejü­ket, akik a fentiekből szerez­tek tudomást a dologról. A propagandának ezt a módját egyébként joggal fogadja gya­nakvással az olvasó — felté­ve ha gyanakvása nem az ön­kéntes szervezők ellen irányul. Mert, ha „gyanúnk nem csal”, akkor emögött az önkéntes há­zalás mögött súlyosabb prob­lémák húzódnak. Lássuk te­hát az előzményeket! Mint ismeretes (?), a salgó­tarjáni József Attila megyei Művelődési Központ első íz­ben szervezte meg — „Tánc­színház” címen — azt a be­mutatósorozatot, melynek ke­retében három országos hírű táncegyüttes látogat a me- _ gyeszékhelyre. A Népszínház’ Táncegyüttesének előadását március 29-én a szegedi ÉDOSZ, április 26-án a Biha­ri Táncegyüttes követi­Hinné az ember — és hit­ték a művelődési központ ve­zetői is —, hogy a több mint negyvenezer lelket' számláló megyeszékhely lakosai között, bizonyára akad legalább öt­száz érdeklődő ezekre az elő­adásokra. Hitték már csak azért is, mert a néptánc úgy­mond populáris műfaj — min­den korosztályban akadnak kedvelői. Eleinte mégis úgy tűnt, hogy téveditek. Az időben meghirdetett mű­sorra — dacára a fokozott propagandának —, mindössze félszáz egyéni érdeklődő és egy szocialista brigád kollek­tívája váltott jegyet. Tudni­való, hogy a város kulturális programjaira invitáló műsor­füzetet, és a különböző pla­kátokat, szórólapokat a mű­velődési központ megküldi minden vállalatnak, intéz­ménynek, sőt a peremközsé­gek tanácsainak is. Mintany- nyiszor máskor, ezúttal is úgy tűnt, feleslegesen. A rendezvénysorozat házi­gazdái — a Nógrád Tánc- együttes tagjai — mindeneset­re meglepődtek, meglehet el is kedvetlenedtek a hír hallatán. Az együttes vezetői — Mlinár Pál és felesége — a biztonság kedvéért telefonon is felhív­ták az üzemek, intézmények propagandistáit, tudakozódni a távolmaradás okáról. Kiderült, hogy a megküldött propagan­daanyagok többsége el sem ju­tott a dolgozókhoz. Még min­dig a propagandisták fiókja mélyén lapult vagy már eleve szemétkosárba került — ter­mészetesen tévedésből. Konk­rét példaként álljon itt négy lejegyzett telefonbeszélgetés „kivonata”, négy középiskolai szervező tanár „magyarázata”; 1. Három nappal a rendez­vény előtt, a Bolyai Gimná­zium hirdetőtáblájára még nem tették ki a plakátot. Ál­lítólag nem volt rá hely. 2. A Madách Gimnázium ta­nulóinak heti két alkalommal van állandó esti elfoglaltsá­ga, itt a be nem tervezett programra való szervezés gon­dolata fel sem merült. 3. A Stromfeld Aurél Gép­ipari Szakközépiskola tanulói­nak többsége vidékről jár be. Szombat * estére lehetetlen szervezni — magyarázta egy pedagógus. Kár, hogy később hozzátette: a névelők, „kísé­rők” sem érnek rá ilyenkor.” 4. A legmeglepőbb indoklás az Egészségügyi Szakközépis­kola tanárától származott. „Ök inkább nevelő hatású előadásra kémek jegyet, nem az ilyen szórakoztatóra.” Ilyen előzmények után pat­tant ki a mentő ötlet Rákos Csabától, a Nógrád Táncegyüt­tes egyik lelkes tagjától, aki a személyes agitációt javasol­ta társainak. A fiatalok nya­kukba vették hát a várost, hogy a cikkünk elején idézett szöveggel próbáljanak híve­ket toborozni az előadásra. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy február 16-án este csak­nem telt ház előtt léphetett színpadra a Népszínház Tánc­színháza. A valóban színvo* nalas műsor után a megérde­melt vastaps sem maradt el. Na már most felmerül a kérdés; a személyes agitáció lenne az egyedül üdvözítő megoldás a kulturális rendez­vények iránti érdeklődés fel­keltésére? Ami azt illeti, a módszer egyáltalán nem új. Flosszú évezredeken át a szó­beli tájékoztatás volt az in­formációcsere egyetlen lehető­sége. A gyarló ember azonban megtanult írni és olvasni, mi több feltalált olyan készülé­keket mint a rádió, a televízió stb... Tette mindezt abban a hitben, hogy így rövid idő alatt milliókhoz eljut egy-egy esemény híre. A technika cso­dái azonban úgy látszik még­sem töltik be maradéktalan feladatukat. Hiányzik aZ a mű­szer, amely a rádiót, televí­ziót magától bekapcsolja,' amely a sokszorosított plakátot a falra szegezi, amely esetleg el is olvassa, meg is hallgatja helyettünk a híreket. Netán el is megy helyettünk az ese­mény színhelyére. (pintér) Á Salgótarjáni Szimfonikus Zenekar koncertsorozata Sűrű program előtt áll a Salgótarjáni Szimfonikus Ze­nekar. Ezekben a napokban — egy hét alatt — kilenc alkar lommal lép pódiumra. Ezek közül nyolcszor az ifjúságnak muzsikál. A középiskolás növendékek­nek két teljes művet játsza­nak, Mendelssohn: e-moll he­gedűversenyét, melynek szó­listája Gyarmati Vera hege­dűművésznő, valamint Schu­bert: V. szimfóniáját. Az általános iskolásoknak a fenti művek közül egyes té­teleket játszanak, de szerepel a műsorukon Weber: A bűvös vadász című operájának nyi­tánya és Weiner Leo: Zongo- raconcertója, melynek szólis­tája Szelecsényi Norbert zorn goraművész lesz. A balassagyarmati, pásztói, rétsági és salgótarjáni hang­versenyeket felváltva Róna Frigyes és Virág László ve­zényli. A sorozat utolsó előadására a február 25-én, a megyei művelődési központban tar­tandó filharmóniai hangver­senyen kerül sor, s Weber: A bűvös vadász cíipű operanyi­tányán, Mendelssohn: e-moll hegedűversenyén, és Schubert: V. szimfónián kívül Smetana: Moldva című szimfonikus köl­teménye is szerepel a műso­ron, melyen Róna Frigyes ve­zényel. A műsort Kuthy Ta­más ismerteti. Lakásépítés A KNDK népgazdasági terve 200—300 ezer összkomfortos lakás építését írja elő a máso­dik hétéves tervben, 1978 és 1984 között. Ez fokozott kö­vetelményeket támaszt az épí­tőanyag-iparral szemben. 1979- ben a cementgyártás például másfélszeresére bővült, a hét­éves terv végére pedig évi 12—13 millió tonnára emelke­dik. Ezt a szintet mindenek­előtt a korszerű technológia meghonosításával tudják el­érni. A cementgyárak többek között új szárítási módszerre tértek át, amely az üzemi fo­lyamat jelentős meggyorsítá­sát teszi lehetővé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom