Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)
1980-02-17 / 40. szám
% (gy élünk Kovácséknak három fia... — Nekünk elegendő. Előtte az anyósoméknál laktunk, öten egy szobában. Külön kiskonyhánk volt, a lábam majd le szakadt, amíg fel- és lejártam. Csodálkoztunk mennyire penészes a fal. Akkor láttuk tulajdonképpen, amikor felpakoltuk a bútorokat a tehergépkocsiba. Csoda-e, hogy ezek után a mostanit meleg, kényelmes, világos palotának látjuk? töltött csirke, a rántott hús. Kovácsné kinyitja a fürdőszoba ajtaját, ahol két jobb sorsra érdemes, jókora tyúk álldogál. — Reggel vettem a piacon. Ebből lesz a vasárnapi ebéd. A nagyközségi tanács Tamás és Gyurika kedvenc játék. A Nógrádi Sándor-lakótelep legújabb házába áz elmúlt esztendő második felében költözködtek a lakók. Teherautók álltak meg a háromemeletes szép épület előtt. Rokonok, családtagok, munkatársak cipelték a hűtőszekrényt, a bútorokat, heverőket. Gyerekek szaladtak egy-egy cserép virággal a kezükben, miközben anyjuk odakiáltotta: „Aztán nehogy az utolsó pillanatban elejtsd nekem...” A ház, ahol Kovácsékat keressük, a tizenhatos számot viseli. De vele szemben már magasodik egy újabb. Munkások dolgoznak, markoló harapja a partoldalt. Ha minden jól megy, újabb boldog családok válnak „honfoglalóvá” ebben a házban hamarosan. — o — Kovács Györgyék, a pásztói állomás közeléből költözködtek a nagyközség másik felére, a Nógrádi Sándor-lakó- telepre. Csöngetésünkre egy szőke, szeplős, fitos orrú kisfiú nyit ajtót. — Kovácsékat keressük... — Mi vagyunk azok. Tesidőtöltése a megunhatatlan alaposan felvágták a nyelvét. Rögvest elmondja, hogy szereti a könyveket, a számtant, legjobban a testnevelést, csak éppen a környezetórát nem. Jár edzésre, most éppen fut- ballozik... De gyűjti a bélyegeket is. Nyáron minden idejét a pásztói strandon tölti... Édesanyja leinti: — Engedj mást is szóhoz jutni Tamás! A Kovács családban három gyerek van, mind a három fiú. A legidősebb Józsi. vácséknak a három gyerekre való tekintettel * juttatta a lakást. Hétezer forintot fizettek. Beépített konyhabútor, olajkályha és bojler várta a családot. — Mindenképpen nagy változás. Az életmódunkban is. Az én számomra sokkal köny- nyebb a háztartást vezetni, mosni, mosogatni. A fürdőszoba meg valóságos áldás. Talán egy kis erkély hiányzik, jó lenne a szép időben ott levegőzni. — A változás szemmel látható. Anyagilag hogyan alakult a költözködéssel a család „pénztárcája”? — A férjem háromezer forintot keres, a nagyfiú kétezer-ötöt hoz a házhoz. A családi pótlék ezer forint. Gyesre ugyancsak ezerkettőt hoz a postás. Mivel öten vagyunk, ^túlságosan nem ugrálhatunk. Pontos, alapos beosztással élünk. Ahogy számolom, villanyra körülbelül ötszáz forintot, lakbérre hármat fizetünk. Eltüzelünk havonta ötszáz forint ára olajat is. Mindennap főzök. Előfordul, hogy másnapra is marad. Ilyenkor Egy munkáscsalád a sok közül. Életformájukban gyökeres változást hozott a lakás. Most azon gondolkodnak, hogy a nyáron a család közösén tölt két hetet valahol. Gyurika már megnőtt és Ko- Ko- vácsék még csak egyszer üdültek a Balatonon. Tamás félhangosan megjegyzi: — Bár már nyár lenne... Mi felnőttek, pedig igazat adunk neki. Csatai Erzsébet már kenyérkereső. Pesten egy elővesszük a hűtőből és me- gyógyszergyárban szobafestő legítem és mázoló. A középső Tamás, a legkisebb, a kedvenc, természetesen Gyurika. Az édesapa a pásztói AFIT-nál villanyszerelő. Az édesanya a tejüzem munkásnője, most, gyermekgondozási szabadságon van. Gyurika őszre óvodás lesz, aztán a mama is megy vissza dolgozni. Kovácsné büszkén vezet végig a kétszobás, fürdőszobás, kényelmes lakáson. — Ez a nagyszobánk. A bútort még a régi lakásban megAz édesanya igazán nem panaszkodhat a család étvágyára. Legjobban a palacsintát szeretik. Abból egy regiment is elfogy. Kedvenc a Lesz-e nógrádi cigánytábor? Édesanyának elkél a segítség a konyhában. (Bábel László felvételei) „Kedves Anyám! Itt minden nagyon jó. Jó az étel meg jók a tanítók, meg Pesten is voltunk az Állatkertben, meg Füreden a könyvtárban. Meg van sok szép könyv. Sokat énekeltünk meg szerepeltünk és csináltunk bábokat, anyám csütörtökön megyünk haza, gyere ki a buszhoz! Anyám nagyon hiányzol, hozd ki An- dikát a buszhoz. Anyám, de tisztán hozd ki!” Tiszaörs községben keltezett a levél, melynek írója alig töltötte be a tíz évet, s életében először szakadt el legszűkebb közösségétől, a családtól. Egyik résztvevője volt annak a mesetábornak, ahol 32 hátrányos művelődési helyzetű 9—11 éves cigány- gyermek társával együtt tíz napot töltött el. Különbözött ez a tábor a többiektől. Például a táborlakók már hajnali négykor talpon voltak, játékkal, énekkel, fogmosással, . mintegy egyszerre kezdték a napot. S eleinte a gyerekek ilyenféléket kérdezgettek: — Hányszor eszünk? Megint eszünk? Már kétszer ettünk. Többségük először töltött napokat távol a családtól, ez volt az első kirándulás, üdülés. Félelemérzésük annyira erős volt, hogy előfordult: reggelenként 4—5-en egy ágyban ébredtek . . . Nem kis gondot okozott az egészségügyi helyzet: tizenkét gyermeknél szüntettek meg tetvességet, rühöt és kezeltek kisebb sérüléseket. E csöppet sem szívderítő tények mellett azonban a legfontosabb az volt, miként váltotta be hozzáfűzött reményeit a cigánytábor? Így vallottak erről a tábor vezetői: — A gyerekek? Kivétel nélkül szerephez, sőt valameny- nyien főszerephez jutottak, a kiscsoportban, vagy a tábori közösség előtt énekkel, versmondással, új játékkal, vagy a sátorrend miatt. Ügy érezzük, hogy a mesetábor éppen M/ von a borostyánkőben? sék beljebb jönni, engem Ko- vettük, amikor költözködtünk vács Tamásnak hívnak. A konyhából előkerül az édesanya, nyomában ott sündörög a két és fél éves Gyurika. Tamás rögtön bemutatja őt is: — Tetszik tudni, azért van ilyen hosszú haja, mert lányt akartunk. Aztán fiú lett. De olyan, mint a hétördög. Még a füzeteimbe is belefirkál. Persze Tamást sem kell félúj szőnyegek kerültek a parkettára. Tamás közbeszól: — Az én íróasztalomat se tessék elfelejteni. Az említett íróasztal már a kisszobának egyik „ékessége”. A két nagyfiú osztozkodik ezen a helyiségen, mert a kicsi még a szülők szobájában alszik. — Két szoba ilyen nagy teni. A tízéves legénykének családnak nem szűkös? A század elején, a húszas években megindult a borostyánkő erőteljesebb „bányászata”, és azóta igen nagy mennyiségben termeltek ki alig, vagy egyáltalán nem értékesíthető hulladékanyagot is. Találtak ebben a borostyánkő-hulladékban nagyon sok szennyezett darabot, ezekben például fenyőkéregdarabkák, talaj részecskék voltak a zárványok. De akadtak olyan darabok is, amelyekben mindeddig ismeretlen zárványok voltak. Ügyes csiszolással egyes darabokban egészen különleges zárványokat lehe* I CSILLA GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVALTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRÁD ERNŐ tett észlelni, ezeket eredetileg tengeri zárványoknak tartották és a borostyánkőbe zárt állatokat korallként írták le. A kutatók megvizsgálták ezeket a tengeri zárványokat tartalmazó borostyánköveket. A vizsgált darabot csiszolták, majd hosszában elfűrészelték és meglepetésre a fűrészlapocska vörös-barna puha festéket kent szét. Vagyis a zárvány olyan anyagból állt, amely a fűrészelés következtében előállott melegtől megpuhult. Mikroszkóp alatt megvizsgálták az anyag minden kis részletét, lenyomatot, metszetet készítettek róla. A leggondosabb vizsgálat sem tudott azonban élőlény maradványának a nyomára bukkanni. A különböző színű v(örös, barna, fekete álzárványokról kiderítették, hogy a borostyánkő belsejében az elöregedés következtében az anyag makromolekulárig szerkezetében történt változásról van szó. Ez magyarázza az ép anyagtól eltérő rész más színét: az eredetileg bonyolultabb szerkezetű molekulák egyszerűbbekké esnek szét, és az eredeti molekulaláncok maradványainak rácsán csak a hosszúhullámú (vörös) fény hatol át. Hasonló ez a jelenség a borostyánkő külsején levő kéregképződéshez. A borostyánkő ilyen külső elöregedése jól ismert és a gyűjtőknek és az ékszerek viselőinek sokszor gondot okoz. A szép, tiszta, világos sárga kő gondosan elzárt tárlóban is elveszítheti fényét, színét és végül dohánybamává válhat. A külső kérget vizsgálva kiderült, hogy fizikai és kémiai tulajdonságai teljesen azonosak az álzárványok, vagyis az elöregedett belső részek tulajdonságaival. e gyakori sikerélményeivel, a a gyermeki önbizalom és önismeret ápolásával, a szocia* lizációs folyamatok gondozá* sával a nevelés speciális feltételeit teremtette meg. Hogy ebben a feltételrendszerben az egyéni beszélgetések, az esti félelemkergető mesék, a rajz, az olvasás, a versmondás, az állatkerti séta volt a döntő, nem tudjuk. De különleges érték képződött . . . Nos, ami Borsodban és Szolnokon lassan már évek óta bevált, ezzel most Nógrád megyében is feltehetően megpróbálkoznak az idei nyáron. Már minden bizonnyal zöld- utat kapott a kezdeményezés, mégis akadnak kétkedők, akik megkérdik: biztos, hogy jó lesz? Azt hiszem, nemcsak az említett példák bizonyítják szükségességét, hanem más is. Él még egy avitt szemlélet, mely fél minden újtól, és a „cigánynevelés” kérdését csak felnőtt dimenziókban képzeli el, holott a kezdet kezdetén, a gyermekkorban szerzett élmények, tapasztalatok határozzák meg a későbbi magatartásokat. És nem arról kellene vitázni: miért legyen, avagy miért ne legyen, sokkal inkább arról: hogyan menjen végbe? Hiszen az első próbálkozás sikere dönthet olyan kérdésekben is, melyek válasza évek óta vajúdik és az úgynevezett cigánykérdés újratermelését idézi elő. Fölösleges a tábor mostani; embrionális állapotában részletekbe bonyolódni, azonban annyi megjegyezhető, hogy más megyék tapasztalatai egyértelműen azt bizonyítják, érdemes megkísérelni a nevelési módszert. Mert, ha a statisztikák! nem csalnak, Nógrád megyében is „van mit aprítani a tejbe”, s ezt még „forrás” előtt jó lenne elvégezni. (ta) Minden második ember tanul A szocialista Koreában a lakost ság fele, 8,6 millió ember vesz részt az oktatás különböző formaiban. A közoktatásban elért eredmények, amelyek önmagukban is jelentősek, még lenyűgö- zőbbek, ha emlékezetünkbe idézzük, hogy 1945 előtt az ország lakosságának 80 százaléka írástudatlan volt, főiskolák egyáltalán nem voltak, az oktatás pedig japán nyelven folyt. Ma csupán a Kim ír Szén állami egyetem nappali tagozatán 12 ezren tanulnak, az esti és a levelező tagozaton pedig további ötezren. Az egyetemen évente háromezer jövendő szakember szerez diplomát. A KNDK-ban sokan tanulnak a gyárak mellett működő szakiskolákban és felsőfokú szakiskolák, ban is. A kangszöi kohászati üzem technológiai főiskoláján például két évtizedes fennállása alatt több ezer mérnököt képeztek ki. A
