Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

Az állami gazdaság 22 ezer forinttal já­rult hozzá az óvoda bővítéséhez, a sertés­telep szerelő szocialista brigádja ugyan­akkor folyamatosan segíti a gyermekin­tézményt. Racka Márton, Mátyás Ferenc, Ppngrácz István szerelők és Cig i a József sertéstenyésztő 20 ezer forint értékű tár­sadalmi munkát végzett. Képünkön Pongrácz István és Zelei.uk János szere­lő. Több mint 35 millió forint termelési érté­ket ért el a helyi termelőszövetkezet az elmúlt évben. Az idén növekszik a szarvas- marha- és juhállomány, új termékként 30 hektáron kaprot termesztenek. A szövet­kezet két baromfitenyésztő telepén egyen­ként 12 ezer állatot nevelnek. A képen Tátrai Jánosné gondozó. Tótb Erika, az ifjúsági klub vezetője az irodalmi színpad tagja, a helybeli ünnep­ségek egyik versmondója. E l gy 1332-es pápai jegyzékben már I megtalálható a jelenléte. Aztán egy I török adókönyvben újra felbukkan Nádor néven. Birtokosai között, a történelmi időkben, ott találjuk a Nádasdi- akat, az Eszterháziakat, Prónayakat, a Somo­gyi családot. A közeli Buttler-kastélyról fel­jegyezték, hogy abban mintegy hatezer kö­tetes könyvtár és nagy fegyvergyűjtemény volt. A századfordulón 190 házból és kilenc- száz lélekből állt Magyarnándor. Ma 393 há­zat és több mint 1400 lakost egyesít ez a sze­repét tekintve egyre erősebb szervezőerővel rendelkező, dinamikusan fejlődő község. Mun­kásból lett fiatal tanácselnökével, Sándor Istvánnal és a községi pártszervezet titkárá­val, Mikus Andrással beszélgetve, elsősorban a szilárd jelenről, a biztató jövőről esik szó. Itt helyben megfordult például a tenden­cia; korábban a most társközségnek számító Mohóra, újabban Magyarnándor lélekszáma növekszik. Ide tartozik közigazgatásilag még Cserháthaláp és a kis Debercsény. A magyar falvakat a településfejlesztéssel-kutatással foglalkozó szakemberek három kategóriába sorolják: a dinamikusan fejlődők általában a nagyvárosok vonzerejében élnek, a fő in­gázási területen, s ott bővül is a termelő funkció, nem torzul a lakosság szakmai és korösszetétele. A stagnáló és hanyatló fal­vakról most ne essék szó. Sokkal érdekesebb az a jelenség, amely Magyamándorban nyo­mon követhető, s elsősorban a helyi erőfor­rások hatását, valamint az ezek nyomán je­lentkező urbanizációs igények jogos feltáma­dását, az igények kielégítésének nem min­denben töretlen megvalósítását illeti. A két jelentős mezőgazdasági egység, nagyüzem; az állami gazdaság (beszélni bármiről is lehe­tetlen említése nélkül!) és a termelőszövet­kezet évente mintegy háromszázmilliós ter­melési értéket hoz létre. Természetesen az állami gazdaság aránytalanul nagyobb érté­ket képvisel, a maga mintegy 250 milliójá­val. De itt van még a takarmánykeverő üzem, a Galgamenti ÁFÉSZ, a Drogunion- társuíás Mohorán, hogy csak a legfontosab­bakat soroljuk. A kisugárzó, a környékre erős hatással le­vő szerepnövekedés, a gazdaságpolitikai je­lentőség egyik jele az is, hogy a közeli múlt­ban Magyamándorban megalakult a területi pártbizottság. A tanács és a mezőgazdasági, gazdálkodó üzemek közötti együttműködés töretlenül fejlődik, rövidesen közösen értéke­lik ezt a kapcsolatot, s újabb szerződéseket kötnek. A jelentőségét mutatja, hogy egyet­len év alatt a helyi gazdasági egységek nem kevesebb, mint kétszázötvenezer forint érté­kű segítséget nyújtottak a községfejlesztési célokhoz, amelyek elérését a községek lakói Sokmilliós értéket hoz létre a Nógrád me­gyei Gabonafurgalmi és Malomipari Vál­lalat magyarnáiulori takarmánykeverő üze­me. egymillió forint értékű társadalmi munkával is segítették. Mindez azonban nem elég ah­hoz, hogy például egy minden tekintetben megfelelő iskola felépüljön Magyamándor­ban. Ehhez megyei segítség kellett. A tervek készülnek. Jelenleg két tanulócsoport isko­lán kívül „klubkörülmények” között végzi munkáját a helybeli művelődési házban, amely egészen más okból híres-neves. Része annak az országos kísérletnek, amelynek fő szervezője a Népművelési Intézet. A „nyitott ház” módszer alkalmazásában arra töreked­nek, hogy a lakosság valós kulturálódási igé­nyeit követve, a személyekét külön-külön és a csoportokat érdeklődési, kör szerint meg­nyerjék. Az eredmények nagyon biztatóak. Egy nemrégiben tanulmányúton Magyarnán- dorban járt egyetemista csoport véleményét így idézi a körzeti művelődési központ igaz­gatója, a megye egyik legkiválóbb népműve­lője, dr. Kecskeméthy Gyuláné: — A hely­beli körülmények sokkal jobbak az országos átlagnál... Való igaz, Magyarnándor intézményei ré­gen kialakultak, s jelenleg tulajdonképpen csupán az iskolai körülmények nem méltók a hely jelentőségéhez. A tanács fejlesztési költségét tíz évre lekötötte a vízmű'létreho­zása. A szervezés jól ment, a lakosság het­venöt százaléka iratkozott fel, vállalva a 12 ezer forint hozzájárulást. Megépül 11 kilo­méter hosszú csőhálózat, készek a kutak, a kiemelő objektum. Az építők ígéreté: ahogy az időjárás engedi, nagy erővel folytatják, és időre befejezik a munkát. A másik nagy gond; Mohóra lehetetlenül rossz úthálózata. Ez is csak megyei segítséggel változhat. Mindebből következik (nem nógrádi specialitásként), hogy a mintegy tíz éve kialakított településfejlesz­tési koncepciók felülvizsgálata nagyon is idő­szerű volt, és hogy a reálisabb tervezés, a fej­lesztésre szánt összegek megyei elosztása, az egészségesebb arányok kialakítása — a me­gyék feladata. S talán eljön az az idő is, amikor a tanácsok a falusi településfejlesztés­hez nagyobb önállóságot kapnak. Nem csupán a társadalmi munka szervezésében, hanem saját forrásaik — a községfejlesztési adó — felhasználásában. Ideértve a helyben gazdálkodó üzemek köz­ségfejlesztési adóját is. Az utólagos megyei korrekciók, azok, amelyeket „megyei segít­ségnek” szoktunk nevezni — erre figyelmez­tetnek. Ez azonban nem csak Magyarnándor, hanem a megye határain is túllépő problé­ma. Amely meghaladja a jelent. A jelen: a mezőgazdasági munkásközpont erősödése. T. Pataki László Képek: Kulcsár József Hankovics Márta, a körzeti művelődési ház munkatársa a korszerű csoportfoglal­kozások egyik kellékét, a ionotokat ren­dezi. Sándor István tanácselnök: — Az új óvo-í dacsoport létrehozása az egyik legnagyobb helyi eredmény. Cserháti Mária tanácstag, a Rákóczi utJ caiak képviseletében mondja: — Várjak a vízvezeték megépülését, hiszen sok ház­ban jó régen kész a fürdőszoba! j .ilij / Tí.z- _ v., >rii . rw)-., fefifTIOUfe u Mikus András községi párttitkár: — Köz­ségünk kisugárzó, szervezőerejének növe­kedését bizonyítja a területi pártbizottság létrehozása. Bagyal József „időtlen idők” óta tanács^ tag a Fő utcában. Hetvenévesen is nagy munkát végzett a vízműtársulás megala­kításában: — Nehéz utca a miénk, sok az özvegyasszony, nem volt könnyű * meggyőzés... Az alapellátásban rendkívül jelentős sze­repet tölt be a Galgamenti ÁFÉSZ kor. szerű boltja, ahol havonta átlagosan egy» millió forint forgalmat bonyolítanak le, /

Next

/
Oldalképek
Tartalom