Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-17 / 40. szám

Iráni jelentés

Fokozott várakozás a túszü

A teheránban fogva tartott amerikai túszok sorsa a két érintett kormány fokozott várakozást keltő nyilatkozatai nyomán ismét előtérbe került. Szombat hajnali hírügynökségi jelentések, amelyek szóvivőkre hivatkoznak, úgy tudják, hogy Teherán és Washington hamarosan zöld fényt ad Kurt Waldh'eimnek, s az ENSZ főtitkára nyilvánosságra hozza a megdöntött sah uralkodása alatt elkövetett bűntettek kivizsgálására alakítandó nemzetközi bizottság összetételét.

Űjabb, szovjetellenes támadásoktól tarkított beszédet mondott pénteken Carter amerikai elnök.

Mintegy háromszáz, Washingtonban összegyűlt diákvezető előtt megismételte azt a korábbi, a tényekkel szöges ellentétben álló állítását, hogy a Szovjetunió „fenyegeti” az iszlám országokat, ezért azoknak, „a szovjet veszély elhárítása érdekében, védelmi szövetséget kellene létrehozniuk”.

Fehér házbeli tisztviselők •zerint az Egyesült Államok

„Nyugat-Berlinnek szüksége van az enyhülésre, ha azt akarja, hogy jövője legyen. A város a legkeserűbb tapasztalatokkal rendelkezik abból az időből, amikor Nyugat-Ber- lint az imperializmus a hidegháború frontvárosaként használta fel” — írja a Die Wahrheit szombati számában Horst Schmitt, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt elnöke.

„Nyugat-Berlin politikája nem irányulhat arra, hogy ' elősegítse a világban másutt fennálló konfliktusok kiterjesztését, hanem csakis arra, hogy hozzájáruljon a válságok korlátozásához, végül megszüntetéséhez. Városunk lakosságának a Nyugat-Ber- llnre vonatkozó, éppen az enyhülés jegyében megszületett négyoldalú egyezmény nagy könnyítéseket hozott, amelyeket nem szabad kockára tenni. Tekintettel, az amerikai imperializmus által

Meg nem erősített, de egybehangzó értesülések szerint az öttagú bizottságban helyet kap az algériai ENSZ-nagykö- vet, Asszad szíriai elnök külügyi tanácsadója, egy volt bangladesi elnök, Venezuela washingtoni nagykövete, valamint egy francia jogász.

Baniszadr iráni elnök pénteken húszperces megbeszélést folytatott Khomeini ajatollah- hal, s egy tanácsadójának közlése szerint esetleg még szombaton felkeresi a / teheráni nagykövetséget hatalmukban tartó diákokat, amiért beleáltal sugallt „iszlám szövetségnek” az 1055-ben létrehozott, majd az Irán és Pakisztán kiválása miatt 1979- ben feloszlatott központi szerződés szervezete (CENTO), a bagdadi paktum nyomdokaiba kellene lépnie. A Szovjetunió déli határán nyíltan szov- jetellenes céllal létrehozott katonai szervezetnek egykor tagja volt Iránon és Pakisztánon kívül még Törökország, Irak, Nagy-Britannia és „megfigyelőként” az Egyesült Államok. (MTI)

felszított háborús hisztériára, még határozottabban fel kell lépni a hidegháború korszakához való visszatérést erőszakoló próbálkozások ellen”

— írja a kommunista vezető, aki leszögezi: „Sem gabona-, sem olimpia-, de még vodkabojkott sem változtathat azon, hogy a történelem kereke előre hajad”.

*

Nyugat-Berlin ben a hét végén megkezdődött annak a nemzetközi bandának a pere, amely 1977—78-ban 72 műkincset lopott el különböző NDK-beli múzeumokból. Az NDK-ban a banda hét tagját

— az osztrák Karlheinz Sparit és a nyugat-berlini Lutz Hil- debrandtot — már 1979 nyarán elítélték. A nyugat-berlini bíróság előtt most a szervezet további 5 tagja áll, köztük a banda feje, Werner Hildebrandt. Ítélet március végére várható. (MTI)

avatkoznak a kormány dolgába, és felszólította őket, hogy térjenek vissza egyetemeikre.

Ismeretes, hogy az iráni elnök feltételei között nem szerepel a bukott sah kiadatása, csak az, hogy Washington gyakoroljon önbírálatot a sah rendszerével fenntartott kapcsolatai miatt, ne avatkozzék többé Irán belügyeibe, és ne hátráltassa a volt uralkodó elleni eljárást. Baniszadr most kijelentette, hogy ha Khomeini ragaszkodnék a sah kiadatáséhoz, akaratát teljesíteni fogják, de személyes álláspontján ez mit sem változtat.

A tűszügy lezárását siettető lépések mögött megfigyelők mindkét oldalon belpolitikai mozgatórugókat gyanítanak. Carter amerikai elnök egy pénteken megjelent nyilatkozatában például kijelentette, hogy a diplomaták szabadon • bocsátása nem várható február 26, vagyis a New Hampshire-i előválasztások előtt. (MTI)

Utánpótlás a lázadóknak

Az UPI amerikai hírügynökség szombat reggeli jelentésében lényegében megerősítettnek látja a The Washington Postnak azt a korábbi értesülését, hogy az Egyesült Államok titokban fegyverszállítmányokkal támogatja a pakisztáni támaszpontokról Afganisztánba betörő afgán lázadókat.

A hírt az amerikai kormányzat jól értesült, középbeosztású tisztviselői erősítették meg, a vezető kormányhivatalok (Fehér Ház, hadügyminisztérium, külügyminisztérium, CIA stb.) azonban elutasították, hogy állást foglaljanak a kérdésben.

A fegyvereken kívül az afgán lázadók jelentős élelmiszer- és gyógyszerszállítmányokat is kapnak az Egyesült Államoktól.

Eközben az afgán lázadók egyik vezetője, Zia Khan Nassry, Washingtonban tárgyal, hogy mintegy negyven- millió dollár értékben kézifegyvereket kaphasson. Mint Washingtonban kiszivárgott, Zfa Khan Nassryt csütörtökön fcjgadta a Fehér Ház, vagyis Carter elnök egyik munkatársa is.

Carter „iszlám szövetséget!i sürget

Nyugat-Berlin az enyhülésért

Akik akkor születtek, ma harminckét éves felnőtt emberek, maguk is anyák, apák. Egy nemzedék már úgy' nőtt fel, hogy nem kellett rettegniük hazájuk, s benne a maguk és csaladjuk jövőjéért, biztonságáért. Csak, aki emlékszik a korábbi évtizedek;e, Bz tudja igazán értékelni, mit is jelent népünknek a magyar—szovjet barátsági, együttműködési . és kölcsönös segítségnyújtási szerződés, amelyet a két ország vezetői 1948. február 18-án írtak alá Moszkvában.

Jelenti számunkra azt a támaszt, amely nemcsak kész segíteni, hanem képes is megvédeni békénket és függetlenségünket azokkal szemben, akik már régen magulc alá teperték volna szocialista hazánkat, ha nincs olyan legyőzhetetlen erejű szövet se- gesünk, mint a Szovjetunió. Nélküle hazánk az imperialista próbálkozások célpontja, a nemzetközi viharok köny- nyű prédája lett volna. Segn- gégével viszont az alkotó munkára fordíthattuk energiánkat és részesülhettünk azokból az előnyökből, amelyek a nemzetközi feszültség enyhítéséből fakadtak és — bar most ismét hidegebb szelek fújnak —, még mindig fakadnak. Ez a szövetség a döntő garanciánk arru, hogy minden nyomás és fenyegetőzés ellenére biztonságban és békében folytathassuk Utunkat a jövőben is.

Közös és nemzeti érdekünk

De nemcsak pajzsot jelent a számunkra. A Szovjetunió barátsága a hazánk fejlődését segítő tényezők között nem egy a sok közül, hanem különleges jelentőségű. Nem csupán azért, mert három és fél évtizeddel ezelőtt a szovjet hadsereg szabadította fel a fasizmus negyedszázados uralma által megnyomorított, a nácik háborújában elpusztított és kifosztott országot, hanem azért ' is, mert azóta mindenre kiterjedő kölcsönös ' bizalom, megbecsülésen és teljes egyenjogúságon alapuló ‘ testvéri együttműködés jött létre a mi szocializmust építő országunk és a kommunizmus építésén munkálkodó Szovjetunió között.

Szövetségünk és barátságunk a Szovjetunióval az élet minden területén előnyökhöz juttatta és juttatja hazánkat. Nincs országunk gazdasági építésének, a tudományos kutatásnak, a kultúrának olyan jelentős szférája, ' ahol eredményeinkben — közvetlenül, vagy a KGST-n keresztül — valamilyen formában ne lenne jelen a szovjet tapasztalat és tudás, a konkrét segítség. A Szovjetunió szilárd és fő bázisa országunk nyersanyag- és energiaellátásának, nem kisebb jelentőségűek szállításai beruházásainkhoz. A 260 milNÓGRÁD - 1980 február 17., vasárnap

liós szovjet piac alapvető fontosságú termékeink elhelyezése számára: a Szovjetunióban meghatározott helye van szellemi eredményeink- "nek és anyagi termékeinknek egyaránt.

Amikor pártunk XII. kongresszusa a közeljövőben nemcsak az utóbbi esztendők munkájáról készített mérleget, hanem ^megszabja a következő fél évtized konkrét teendőit, maga mögött tudhatja nemcsak népünk alkotóerejét, hanem a szocialista közösség, mindenekelőtt a Szovjetunió óriási erejét. Ez a „hátország” az elmúlt 32 esztendő alatt sokszor bizonyította: megbízható, hű barát, lehet rá építeni. Ez az a bázis, amelynek ereje lehetővé teszi, hogy egy magunkfajta kis szocialista ország a tőkésórszágokkal is az egyenlőség alapján fejleszthesse kapcsolatait,

Igaz, már nemegyszer kísérelték meg „kikapcsolni” hazánkat is a szocialista közösségből, „leválasztani” a Szovjetunió oldaláról. Ilyen terveket ma is dédelgetnek, s azokról — nincs kétségünk — a jövőben nem mondanak le, De, ami nem sikerült a hidegháború, a „hidvei'és”, a „fellazítás”, a nacionalista propaganda eszközeivel, — éket verni hazánk és a Szovjetunió közé —, azt most a tőkésvilágban eluralkodott gazdasági válság kisugárzásáÁ hét három kérdése

Mi a jelentősége annak, hogy a pillanatnyi nemzetközi feszültség ellenére javaslatok hangzanak el új leszerelési intézkedésekre, az európai katonai enyhülésre?

Sokan ellentmondást érezhetnek abban, hogy miközben a nyugati propaganda háborús hisztériát szít, s amíg egyes imperialista államok vezetői legalábbis hidegháborús nyilatkozatokat tesznek, a szocialista táborban az államférfiak mind több javaslatot formálnak új leszerelési intézkedésekre, s különösen az európai katonai enyhülés érdekében. Az elmúlt héten a Lengyel Egyesült Munkáspárt VIII. kongresszusán Edward Gierek, a Központi Bizottság első titkára adott új nyoma- tékot annak a kezdeményezésnek, hogy Varsóban üljön össze egy európai katonai enyhülési és leszerelési értekezlet. Gierek, aki hangsúlyozta, hogy a szövetségeseivel együtt szorgalmazza Lengyelország egy ilyen konferencia létrejöttét, annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az élet nem engedheti meg a hidegháború visz- sza térését, nem tűrheti az európai béke fontos szerkezeti elemeinek megsemmisítéséi.

S itt van a látszólagos ellentmondással szemben a tényleges helyzet: mennél inkább ágálnak egyesek nyugaton. az óceánon tűi, annál inkább szükség fan és mindenekelőtt Európában a politikai vsllóságérzékre. Az pedig azt diktálja, hogy tovább kell haladni az enyhülés útján. Óvári Miklós, az MSZMP küldöttségének vezetője Vauséban hangoztatta, hogy az enyhülés eddigi vívmányainak megvédésére, az enyhülést fenyegető veszélyek elhárítására, az európai együttműködés politikájának folytatására törekszünk.

A szocialista kezdeményezéssel párhuzamosan a héten Finnország is javaslatot tett arra, hogy a helsinki értekezleten részt vett 35 állam képviselői a következő hónapokban kezdjenek tárgyalásokat egy európai leszerelési progtól, a világpiaci árak emelkedésétől, a felújított hidegháborús szellemű fenyegetésektől ugyancsak hiába várják.

Ezek a számítások vágyálmokon, nem a realitások ismeretén nyugszanak. A tőkéshatalmak ugyanis saját gyakorlatukból indulnak ki. Abból, hogy őket a hódítás és a profit vágya is vezérli. Képtelenek felfogni, hogy a szocialista országok között olyan különleges viszony van, amely mindenekelőtt a közös társadalmi rendszerből, a közös szocialista célokból, a közös ideológiából, a közös politikai, gazdasági érdekből indul ki, a közös és nemzeti érdekek egységén alapszik. A Szovjetunió, a szocialista országok az internacionalizmus, az önzetlen segítőkészség szellemében, az egész közösség fejlődését, a szövetségi hűséget szem előtt tartva közelítenek meg minden olyan problémát, amelyet az élet napirendre tűz.

Mindebből következik: a

Szovjetunióval kialakult

együttműködésünk tartós, hosszú távú és megmásíthatatlan politika, amely nemzeti érdekeink számbavételén, oszlálycéljainkon alapul, tehát tudatos és végérvényes elhatározás. Ezért nincs, nem lehet kitéve semmiféle konjunkturális ingadozásnak.

Amikor tehát mérleget vonunk a harminckét esztendőről, két szóba sűríthetjük az eredményt: jól választottunk! A legjobban.

Várnai Ferenc

ramról, amely valamennyi fegyverfajtára ás Európa egész, területére kiterjedne.

Van egy fórum, ahol jelenleg is tárgyalnak a leszerelésről: Genfben a Nemzetek Palotájában ülésezik a leszerelési bizottság, de itt a NA- TO-országok küldöttei egyelőre az afganisztáni események ürügyén elindított szovjetellenes kampány céljaira akarják felhasználni a tanácskozásokat. Ezt elítélte Kőmíves Imre magyar küldött is, aki inkább a leszerelési bizottság feladataira irányította a figyelmet, így arra a szocialista javaslatra, amely a nukleáris fegyverek gyártásának megszüntetését, e fegyverkészletek megsemmisítését célozza.

Milyen módon válaszolhat Washington a carteri politika első kudarcaira?

Az Egyesült Államok diplomáciája a Szovjetunióval szembeni „erőpolitika” érvényesítése során néhány ponton visszautasításban részesült: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság részéről csakúgy, mint — mondjuk — a teljesen egységes nyugati vonal kialakításába^, vagy a Szovjetunióba irányuló áruszállítások letiltásában.

Egyelőre a leglátványosabb a moszkvai olimpia bojkottja körüli vita. Hiába küldte Carter külügyminiszterét, Van- ce-et Lake Placidbe, s az hasztalan intézkedett példátlan kirohanásokat a Szovjetunió, a NOB egyhangúan (az amerikai küldött is így szavazott!) a moszkvai játékok megtartása mellett foglalt állást. Persze, Washington valószínűleg még erre sem hátrál meg, sőt, űjabb nyomást fejt ki a NATO-országok kormányaira, hogy azok is a bojkott érdekében befolyásolják sportszervezeteiket. Májusig még sokszor esik szó a bojkottról ...

A jövő hétre tervezett nyugati külügyminiszteri találkozó olyan formában nem valósul meg, ahogyan a Fehér Házban eltervezték: Párizs közölte, hogy nem küldi el képviselőjét Bonnba, nem kíván részt venni olyan „öttagú direktórium” ülésén, amely a szovjetellenes nyugati vonalat lenne hivatva meghatározni. A párizsi fricska mellett bonni bírálatot is el kellett viselnie Washingtonnak: a nyugatnémet vezetők értésre adták, hogy helytelenítik az amerikai módszert, amely őket mindig befejezett tények elé akarja állítani. Schmidt

kancellár, aki a hét derekán Brüsszelben tárgyalt belga kollégájával, közölte, hogy rö* videsen felkeresi Carter elnököt. A nyugatnémet kormányfő bejelentette, látogatása máris „leértékeli” Vance bonni útját. Viszont Carternak mindenképp szüksége van olyan látszat teremtésére, hogy NATO-beli és más szövetségesei kiállanak mellette, tehát Washingtonban még nem mondták ki az utolsó szót: elhangzik még ígéret és fenyegetés a nyugati partnerek címére.

Megkövetelnék azt is, hogy a Szovjetunió ellen meghirdetett különböző embargóintézkedéseket a többiek is megtartsák, de a héten Ausztrália bújt ki ezek alól. Az ausztrál kormány nem gördít akadályt az elé, hogy stratégiai fontosságú nyersanyagokat és árukat szállítsanak az ország üzletemberei a Szovjetuniónak. Látszik, hogy Washington nem mindenható a nyugati táborban.

Milyen eredményekkel járt Gromiko indiai útja?

Indira Gandhi januári választási győzelme óta, új kpr- mányának megalakítása óta most került sor először ilyen magas szintű szovjet—indiai eszmecserére, s ennek külön jelentőséget adott, hogy a nemzetközi helyzetben jelentkező feszültség jórészt a délázsiai, a közép-keleti térséggel kapcsolatos. A kétoldalú kapcsolatok megszilárdításáról és továbbfejlesztéséről tárgyalt a szovjet külügyminiszter és Rao indiai külügyminiszter, a tárgyalások végén kiadott jjtözös nyilatkozatban emlékeztettek az 1971-ben megkötött barátsági ég együttműködési szerződésre.

Gromiko hangsúlyozta, hogy akkor, amikor az imperializmus megkísérli a világot a feszültség és a szembenállás útjára terelni, India és a Szovjetunió közös erőfeszítései főnk« szerepet játszhatnak a helyzet normalizálásában. Az indiai külügyminiszter is kijelentette, hogy a két ország kormánya sok nemzetközi kérdésben azonos nézeten van.

A látogatás kapcsán egy indiai kormányszóvivő megállapította, hogy komolyan nyugtalanítja Indiát az USA katonai jelenlétének nagyarányú fokozódása az Indiaióceán térségében. Üj-Delhi épp ellenkezőleg, az Indiai- óceán békeövezettó alakítását célzó javaslatot támogatja.

Pálfy József

TOLLHEGYEN

Ha minden jól megy a japán autóiparban, akkor a távol-keleti szigetország az idén átveszi a vezetést a világban: a tizenegy nagy japán gépkocsigyár 1980-ban 10 millió 590 ezer járművet akar előállítani. Az Egyesült Államok autóipara az előrejelzések szerint az idén csak 10 millió 400 ezer járművet fog gyártani, s így a második helyre szorul.

Viszont Amerikában tavaly új rekord született. Negatív csúcs...

A világhírű Chrysler vállalat egymilliárd 07 millió dolláros deficittel zárta az üzleti évet. Az előző esztendőben még profit jelentkezett, igaz szerény mértékben, de mégis csak haszonként könyvelhettek el 51 millió dollárt, A mostani, több mint egymilliárd dolláros veszteség a legnagyobb, amit valaha az USA autóiparában feljegyeztek — beleértve a 30-as évek elején volt súlyos válságot is.

A washingtoni kormány azzal sietett segítségére az amerikai autóipar harmadik legnagyobb vállalatának, hogy másfél milliárd dolláros állami garanciát biztosított a Chrysler által felveendő. kölcsönökre. A Chrysler vezetői remélik, hogy az idén a veszteségüket félmilliárd dollárra le tudják szorítani. ‘ • .

Mindennek a teteje: még a francia autóipar is igyekszik a hóna alá nyúlni Chrysjeréknek, a párizsi tőkések 400 millió frank hitelt szavaztak meg az óceánon túli partnernek, a tegnapi vetélytársnak.

Akiknek ez a pénzügyi támogatás nem tetszik, azok a Peugeot és a Citroen munkásai. „Mi egy-egy dolgozónak 450 frankos béremelést követelünk, ha ezt megadnák nekünk, az egész csak 200 millió frankba kerülne, fele annyiba, mint amennyit a Chryslerek kapnak a mi cégünktől”.

A tőkés szolidaritás átnyúlik az óceánon is, az osztályellentét a függetlenségére, a nemzeti öntudatára oly büszke Franciaországon belül továbbra is megmarad.

(P X.»

T