Nógrád. 1980. február (36. évfolyam. 26-50. szám)

1980-02-01 / 26. szám

Genscher interjúid Elsődleges cél az enyhülési politika A jelenlegi nemzetközi hely­zetben józan, higgadt és áll­hatatos politikára van szük­ség, a világpolitikai színte­ret nem szabad érzelmeknek uralniuk — jelentette ki a Die Zeit című folyóiratnak adott interjújában Hans- Dietrich Genscher nyugatné­met külügyminiszter. Genscher leszögezte: a bon­ni kormány elsődleges cél­ja változatlanul az enyhülési politika eddigi eredményei­nek biztosítása és — a lehe­tőségekhez képest — a fo­lyamat folytatása. Ennek ér­dekében nyugatnémet rész­ről ki akarnak használni min­den tárgyalási lehetőséget Kelet és Nyugat között, bele­értve a madridi Európa-érte- kezletet és a két német ál­lam vezetőinek csúcstalálko­zóját is. A külügyminiszter az Irán és Afganisztán kapcsán ki­alakult feszültségre utalva burkolt formában bírálta és figyelmeztette az Egyesült Államokat is: a Nyugat ener­giaforrásainak védelmében meghirdetett katonapolitika — Genscher szavai szerint a „kelet—'nyugati ellentétek ki- terjesztése az észak—dél vi­Indiai aggodalmak ' a fegyverszállítások miatt Az indiai kormány csü­törtökön tudomására hozta Clark Cliffordnak, Carter el­nök Üj-Delhiben tartózkodó különmegbízottjának, hogy Indiát nyugtalanítják az Egye­sült Államok hadügyminisz­ter-helyettesének tervezett pakisztáni tárgyalásai az Is­lamabadnak szállítandó fegy­verekről, Naraszinha Rao indiai külügyminiszter — hangsúlyozva a Pakisztánba irányuló fegyverszállítások felújításának veszélyességét — felvilágosítást követelt az amerikai politikustól arról, vajon konkrétan milyen ka­tonai és gazdasági segélyt szándékozik Washington nyújtani Islamabadnak a beígért 400 millió dolláros ke­retből. Az indiai külügymi­niszter kifejezte aggodalmát amiatt, hogy Washington dön­tése felboríthatja a térség hadászati egyensúlyát. Clark Clifford csütörtökön találkozott Indira Gandhi mi­niszterelnökkel. A mintegy másfél órás megbeszélésen mindkét fél ismertette a Közép-Keleten kialakult fe­szült helyzettel kapcsolatos nézeteit. Mint ismeretes, Gándhi asz- szony megválasztása óta többször hangsúlyozta, hogy Indiát aggasztja a Pakisztán­ba irányuló amerikai fegy­verszállítások felújítása. (MTI) Szovjet nyilatkozat az olimpiáról Á Szovjetunió olimpiai bizottsága az alábbi nyilatkozatot tette: „Az Egyesült Államok és néhány nyugati onszág reakciós körei erőteljes propagandakampányt indítottak azzal a cél­lal, hogy megzavarják a XXII. nyári olimpiai játékok meg­rendezését Moszkvában. Teljesen világos, hogy felőré kitervelt és egyeztetett, ellen­séges akcióról van szó, amely a népek közötti megértés és barátság, a béke és a haladás ellen irányul. Éppen azok tá­madnak a nemzetközi olimpiai mozgalom alapelveire, akik nemrég még azt hangoztatták, hogy hűek »a sport politika- mentes« jelszóhoz. Jelenlegi akciójukkal zsaroló és hegemo* nista politikájuk szolgálatába akarják állítani földünk tíz­millióinak mozgalmát, amely a játékokban testesíti meg a Pierre de Coubertin által lefektetett magasztos elveket. Nem Számolnak azzal, hogy mindez szétzúzhatja magát a olim­piai mozgalmat. A XXII. olimpiai játékok bojkottjának gondolatát világ­szerte elítélik. Az olimpiai mozgalom szilárdságáért és egy­ségéért szállt síkra Lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke és visszautasította a moszkvai olimpia el­leni támadásokat. Az országok többsége olimpiai bizottsá­gainak és a nemzetközi sportszövetségeknek a vezetői, ve­zető sportszamélyiségek, neves edzők, kimagasló sportolók megerősítették, hogy változatlanul szándékuk részt venni az 1980-as moszkvai nyári olimpiai játékokon. A Szovjetunió olimpiai bizottsága, hűen az olimpiai moz­galom eszméihez, elítéli azokat a próbálkozásokat, melyek­kel a sportot a politikai nyomás eszközeként igyekeznek fel­használni, és felhívja a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot, valamennyi ország olimpiai bizottságát, a sportszövetsége­ket, az összes jóakaratéi embereket, hogy részesítsék hatá­rozott válaszban a mostani ellenséges kampány szervezőit. A Szovjetunió olimpiai bizottsága a szovjet sportolók nevében azt a meggyőződését juttatja a kifejezésre, hogy semmilyen erőnek sem sikerül aláásnia a világ olimpiai mozgalmát. Eleget téve a Nemzetközi Olimpiai Bizottság határozatá­nak, hogy az 1980-as nyári olimpiai játékokat Moszkvában rendezzék meg, a szovjet emberek az olimpiai alapokmány­nyal teljes összhangban készülődnek a játékokra és mindent megtesznek, hogy a moszkvai olimpia a sport ünnepe le­gyen, a föld ifjúsága közötti megértés és barátság elmélyí­tése, a jobb és nyugodtabb világ megteremtése nevében”. (MTI) Akik Moszkvába utaznak A holland olimpiai bizott­ság szerdán olyan határoza­tot hozott, hogy az ország sportolói részt vesznek a moszkvai olimpián. A testü­let levelet intézett a kor­mányhoz és a parlamenthez, amelyben kifejti, hogy nem lát okot az olimpiai játékok bojkottálására.-* A dán olimpiai bizottság­nak eltökélt szándéka, hogy elküldi sportolóit az olimpiá­ra. Szerdán Kjeid Ölesen kül­ügyminiszter, valamint Niels Matthiasen, a kulturális és sportügyek minisztere egyórás eszmecserét folytatott az ob elnökével és más sportveze­tőkkel- A találkozó után a külügyminiszter megismételte a kormány álláspontját: kizá­rólag a sportszervek illetéke­sek arra, hogy a részvétel kérdésében döntsenek. ★ Az új-zélandi olimpiai szövetség szerdán úgy hatá­rozott, hogy nem csatlakozik az olimpia bojkottálását cél­zó kampányhoz és folytatja a sportolók felkészítését a nyá­ri játékokra. * Az ausztrál olimpiai szö­vetség csak abban az esetben fogja bojkottálni az olimpiát, ha a miniszterelnök ezt el­rendeli — jelentette ki a szövetség elnöke egy interjú­ban. Azonban sem a minisz­terelnök, sem a kormány nem adott ilyen utasítást ■— tette hozzá. szonyra, a fejlett ipari álla­mok és a fejlődő világ kap­csolataira —, veszélyes, a Nyugat érdekeire nézve ká­ros következményekkel jár­hat.” Ismételten elutasította azo­kat a követeléseket, hogy a nyugatnémet hadsereg köz­vetlenül vegyen részt egy NATO intervenciós egység­ben. Genscher szerint azon­ban szükség van az atlanti tömb belső munkamegosz­tásának átrendezésére, hogy „minden tagország a legmeg­felelőbb feladatot kapja”. A szövetségi köztársaság cél­ja, hogy Közép-Európában katonailag, a NATO déli szár­nyán, valamint a harmadik világban gazdasági és kato­nai segélyek formájában fo­kozza tevékenységét és a „közvetlen beavatkozás” le­hetőségét átengedje azok- hak a nyugati államoknak, amelyek „hagyományaikból, történelmükből és elkötele­zettségükből fakadóan job­ban alkalmasak a NATO kül­ső keretfeltételeinek biztosí­tására”. Rhodesia vitája a BT-ben Az ENSZ Biztonsági Taná­csa közép-európai idő szerint szerda késő este megkezdte vitáját a rhodesiai helyzetről. A BT összehívását az Afrikai Egységszervezet kérte, arra hivatkozva, hogy Anglia sú­lyosan megsérti az országról decemberben kötött megálla­podást. Az utóbbi hetek eseményed meggyőzték az afrikai álla­mokat és a Zimbabwe Haza­fias Front vezetőit, hogy az angol gyarmati kormányzat mindent megtesz a fajgyűlölő Smith—Muzorewa-rendszer fenntartásáért. Az AESZ kö­veteli, hogy azonnal és min­den feltétel-nélkül vonják ki Rhodesiából az ott állomáso­zó dél-afrikai csapatokat — mondotta Cecil C. Dennis li­bériái külügyminiszter, aki az afrikai államok álláspont­ját terjesztette a BT elé. A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Rhodesiában hatezer dél-afrikai katona és nagy­számú zsoldos tartózkodik, akiknek jelenléte fenyegeti a decemberben kötött Rhodesia- szierződés megvalósítását. Az AESZ ezenkívül felszólította Nagy-Britanniát, hogy tegye lehetővé valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátását és a száműzettek hazatérését. Irán egy éve Van, aki január 16-tól, vagy­is a sah elutazásától számít­ja az új iráni naptárt. Mások viszont huszonhat nappal ké­sőbbre. datálják az iráni for­dulatot, amikor is véget ért a Dósán Tapeh légibázis körül vívott csata. Megint mások úgy vélik, hogy február 11-én tetőztek a forradalmi változá­sok, amikor a hatalmat a síita vallási mozgalom képviselői vették át. Mindez talán csak az évforduló megünneplésének szempontjából érdekes. Áz irá­ni változásokat — mivel fo­lyamatról van szó, ma is tar­tó folyamatról — nehéz len­ne egyetlen naphoz kapcsolni. Egy esztendővel ezelőtt Irán valóban történelmi napokat élt át: nemcsak a 2500 éves monarchia ért véget, hanem pont tevődött az utolsó ural­kodó, Reza Pahlavi csődpoli­tikájára is. SZÉLES EGYSÉGFRONT A sah elleni harcot az irá­ni tömegek vívták. A társa­dalom legkülönbözőbb rétegei vettek részt a tüntetéseken, majd a fegyveres felkelésben is. A széles egységfront — és ezt eleve szükséges hangsú­lyozni — azért jöhetett létre, mert a nép egészét, beleértve a városiakat és a falusiakat, az értelmiségieket, a diákokat és a nőket, a nemzeti burzso­áziát és a' nincsteleneket, a végsőkig kifárasztotta és el­keserítette a sah „fehér for­radalmának” csődje, a növek­vő infláció, a vágtázó árak, a munkanélküliség^ egyszóval a teljes kilátástalanság. Ebben a helyzetben szinte nemzeti szimbólummá nőtt fel az a Khomeini, aki az első pilla­nattól szemben állt az ural­kodóval és már sok-sok évvel korábban megjósolta a sah reformpolitikájának kudarcát. Ha Iránban a síita egyhá­zon kívül lett volna olyan szervezett politikai erő, amely képes a forradalfni helyzettel élni, az események valószínű­leg más fordulatot vesznek. Az a tömeg ugyanis, amely Khomeini nevével ment az utcákra, elsősorban a gyűlölt zsarnok ellen kelt fel. Egé­szen világosan: az iszlám ha­gyományos szerepének vissza­állítása csak azért kaphatott a sahellenes tömegmegmozdu­lások kapcsán akkora hang­súlyt, amekkoráit végül is ka­pott, mert Khomeini nevében és utasítására a több tízezer mullah vitte az utcára és ve­zette a tüntetéseken résztve­vőket. TÖRÉSVONALAK A tömegmozgalomban részt vett erők egységén szinte Khomeini hatalomra jutásá­nak pillanatától törésvonalak támadtak. Mindez világosan Amerika-ellenes tüntetés Teheránban kitűnt abból, hogv a kezdet kezdetétől formálisan kettős hatalom alakult ki. Az az ide­iglenes kormány, amelynek élére a Moszadik'éra veterán személyiségét, Bazargánt ne­vezték ki, sokkal világibb jel­legű állam megteremtését ter­vezte, mint amit az ajatolla- hok, sürgettek és lényegében megvalósítottak. Ez a polgári szárny alapvetően arra töre­kedett, hogy a sah, illetve a Pahlavi-rendszer durva hibái nélkül folytassa Irán kapita­lista fejlesztését. Nem volt egység a síita egyházon be­lül sem. Az egyik irányzat, amelyet az időközben elhunyt Taleghani vezetett, politikai­lag is progresszívebb beren­dezkedést kívánt. Shariat Ma- dari programja viszont jobb­ról lépett volna át Khomeini politikai konzervativizmusán. A teljes képhez tartozik, hogy nemcsak a vezetés szféráiban bontakozott ki küzdelem Kho­meini nézetei körül. Irán la­kosságának mintegy fele kü­lönböző nemzetiségekhez tar­tozik. Ezek a kurdok, türkök, azerbajdzsánok és7 arabok az elmúlt évszázadok során és a legutóbbi időkben is számos sikertelen kísérletet tettek ki­sebbségi jogaik érvényesítésé­re. Okkal számítottak arra, hogy a zsarnokság megdönté­se sorsuk javulásához vezet. Ezzel szemben egyfajta síita sovinizmussal találkoztak s ez a tény nem kis szerepet ját­szott abban, hogy a meglehe­tősen bizonytalan helyzetet ki­használva, sőt valószínűleg külső sugallatra, fegyvert fog­tak jogaik érvényesítésére. SOK A KÉRDŐJEL A belső véleménykülönbsé­gek, illetve a nemzetiségi te­rületeken sorozatosan fellán­goló fegyveres harcok min­denképpen közrejátszottak abban, hogy Khomeini mind­máig nem tisztázta világosan a jövővel kapcsolatos nézeteit. Igaz ugyan, hogy történelmi­Telefonlehallgatási botrány Angliában László Balázs, az MTI tu­dósítója jelenti: Angliában jó tíz éve nagy­arányú, központosított tele­fonlehallgatás folyik bármifé­le törvényes ellenőrzés nélkül. A iehallgatóközpont működé­sét leleplező hetilap, a New Statesman minden parlamen­ti képviselőnek megküldte a lap számát, hogy parlamenti vitát provokáljon a titkos te­vékenységről. A New Statesman megálla­pította, hogy a lehallgatóköz- pont London Chelsea kerüle­tében egy laktanyával szem­ben álló négyemeletes épület­ben van. Hivatalos neve a posta gyártmányfejlesztő rész­lege. de lényegesen különbö­zik a többi hasonló gyárt­mányfejlesztő teleptől. Kapui állandóan zárva vannak, ab­lakait lefüggönyözve tartják és éjjel-nappal folyik benne a munka. A váltás a kora hajna­li órákban történik. Amikor igazgatóját, Philip Harrist megkérdezték, semmit sem volt hajlandó mondani az épület rendeltetéséről. Más, azóta nyugdíjazott postamér­nökök viszont elmondták a New Staiesmannek, hogy a hivatal korszerű számítógépes berendezései egy időben ezer vonalat képesek lehallgatni. Ebből á rendőrség alig százat vesz igénybe komolyabb bűn­ügyi nyomozások céljaira, a többivel a belbiztonsági szerv, Amerikai diákok tüntetése Tüntetésekre került sor szerdán három, a legnagyobb és legnevesebb amerikai fel- . sőoktatási intézmény közé számító egyetemen Carter el­nök döntése ellen, miszerint — a kötelező katonai szolgá­lat esetleges visszaállítását megkönnyítendő — újra be­vezetik a hadköteles korúak összeírását. A New York-i Columbia, a connecticuti Yale és a ka­liforniai Berkeley Egyetem területén a hallgatók Carter döntését elítélő jelszavakat hangoztatva tiltakozó felvo­nulásokat tartottak. A Co­lumbia Egyetemen összetűzé­sekre is sor került az össze­írást ellenző és támogató diá­kok között. Megfigyelők hangsúlyozzák, hogy a vietnami háború befe­jezése óta a szerdai megmoz­dulások az első kormányelle­nes politikai tüntetések az amerikai egyetemeken. (MTI) az MI 5 rendelkezik és a Scotland Yard különleges osz­taga. A sztrájkban álló szakszer­vezetek vezetőinek hivatali és otthoni telefonjait immár rendszeresen lehallgatják. A rendőrségnek minden alka­lommal engedélyt kell kérnie a belügyminisztertől egy sze­mély telefonjának lehallgatá­sára, az MI 5 azonban telje­sen saját szakállára működ­het. A lehallgatókészülékeket rendszerint éjszaka szerelik fel a vidéki telefonközpontok­ban. A helyi mérnökök nem­egyszer észreveszik és eltávo­lítják. S a brit posta most dolgozik egy új, teljesen elekt­ronikus telefonközponton a System X-en, amelybe benn­fentesek szerint már eleve be­építik a lehallgató- és rögzítő­berendezést. A brit közvélemény azon­ban egyre jobban aggódik az elszaporodó lehallgatások mi­att. A New Statesman vezér­cikke így foglalja össze véle­ményét: „Az ország törvényes és alkotmányos szerkezete minden lehetőséget megad, amit egy bürokratikus zsar­nokság csak kívánhat. Gyen­ge törvényhozásunk van, talp­nyaló sajtónk, önelégült jo­gászhadunk és rengeteg go­noszul elnyomó törvényünk”. leg rendkívül rövid idő lelt csak el a sah rendszerének megbuktatása óta. Az új irá­ni vezetés ennek ellenére is adós annak pontos felvázolá­sával, hogy miként képzelik el az ország jövőjét. Az az alkotmánytervezet ugyanis, amelyet — meglehetősen nagy érdektelenség mellett — pár hónappal ezelőtt népszavazá­son fogadtattak el, lényegé­ben- csak arra ad választ, hogy olyan berendezkedésű állam kialakítása a cél, ahol a meg­teremtendő alkotmányos in­tézmények rendszerét egyér­telműen a vallási vezetésnek rendelik alá. Ezzel szemben nem döntöttek olyan kulcs­kérdésekről, mint amilyen a gazdaságpolitika, az ipar és a mezőgazdaság jövője, a föld­reform sorsa. A túlságosan sok kérdőjel Khomeini híveiben is valami­fajta elégedetlenséget keltett; Nemcsak a rendszer nyílt el­lenségei fogtak fegyvert és szerveztek szabotázsakciókat, hanem azok is hallatták hang­jukat, akik elsősorban a „na­gyobb darab kenyérért” áll­tak Khomeini mellé. A ban­kok és bizonyos nagyvállala­tok államosítását, az ország gazdasági függetlenségre való törekvését közvetlenül ugyan­is nem érzékelték. Emellett változatlanul pang a terme­lés, az ipar 30—40 százalékos kapacitással dolgozik. Nem si­került megállítani az inflációt sem, amely még a . hivatalos adatok szerint is meghaladja a tíz százalékot. Mindennek természetes következménye, hogy állandósult a feketepiac, másrészt a munkanélküliség nem csökken, sőt, talán még többen vannak rendszeres ke­reset nélkül, mint egy eszten­dővel ezelőtt. NEMZETKÖZI HÁTTÉR •A külső-belső gondoktól fű­tött Irán helyzetét bonyolítja; hogy a világ jelenleg legfe­szültebb térségében, a Közép- Keleten terül el. A tűszügy — hogy fiatalok egy csoport­ja elfoglalta a teheráni ame­rikai nagykövetséget és azott levő diplomatákat foglyul ej­tette — még jobban elmérge­sítette . az Egyesült Államok és Irán viszonyát, ami már önmagában veszelyezteti a térség nyugalmát. Tény. hogy az amerikai elnök e tekintet­ben meghátrálásra kénysze­rült: az Egyesült Államokban gyógykezelt sahnak el kellett hagynia az amerikai földet. De Carter erre a gazdasági embargó meghirdetésével, majd — második fokozatként — hadihajói felvonultatásával reagált. Ez tulajdonképpen már annak a Carter-doktriná- nak az előkészítése volt, amelyben az amerikai elnök újjáválasztási kampánya hi­degháborús nyitányaként kö­zölte, hogy az Egyesült Álla­mok kész katonailag is be­avatkozni a térségben. Mindez, bár Washingtonban formálisan az afganisztáni fej­leményekkel magyarázzák, alapvetően az olajtérségben az iráni eseményekkel indult vál­tozások következménye. Hogy a sah uralmának megdöntése előbb-utóbb kihat a térség erővonalaira is, azt sejteni le­hetett. Jelenleg viszont már^ ezek a külső tényezők is ne­hezítik a sürgető iráni kibon­takozást. Ezen a tényen nem sokat változtathat az sem, hogy a hatalomátvétel egy- esztendős évfordulóján Bani- szadr személyében megválasz­tották az új, alig egyéves Irán első elnökét. Önoűy György » i i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom