Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-11 / 8. szám

A Parlamentben kongresszusi irányelvekről tárgyalt a Magyar Nők Országos Tanácsa. Afganisztán Babrak Karmai sajtóértekezlete A JOGSZABÁLY- RENDEZÉSRŐL Tóth Ferenc, az MTI hírmagyarázója írja: A Minisztertanács 1974-ben előírta, hogy a miniszterek és az országos hatáskörű szervek vezetői — az igazságügy-mi­niszterrel egyetértésben — folyamatosan, de legalább két­évenként vizsgálják felül az általuk kibocsátott jogszabá­lyokat és végezzék el a rendezésüket összhangjuk és átte­kinthetőségük érdekében. E feladatok elvégzéséről az igaz­ságügy-miniszter először 1977-ben számolt be; az utóbbi két év jogszabályrendezési munkálatairól szólt az a jelentés, amelyet a Minisztertanács most tárgyalt meg. Jogalkotásunk dinamikusan fejlődő szakasza volt ez az időszak. A társadalmi-gazdasági fejlődés a jogrendszer to* vábbfejlesztését, viszonylag nagyszámú ú} jogszabály meg­alkotását tette szükségessé. Lényegében megvalósultak az MSZMP X. kongresszusa után elhatározott jogrendszeri re­form céljai, és ezzel megteremtődtek a fejlett szocialista társadalom építésének megfelelő jogi keretei. Az újonnan megalkotott vagy korszerűsített, nagyobb jelentőségű jogsza­bályok várhatóan hosszabb ideig hatályban maradnak. Ez lehetővé teszi, hogy fokozott figyelmet fordítsanak az ala­csonyabb szintű jogszabályokra (miniszteri rendeletek, uta­sítások, szabályzatok stb.). Az utóbbiaknál is törekedni kell a stabilitásra, a túlszabályozás visszaszorítására, a társadal­mi igények és árszabályozás nagyobb összhangjára, a jogal­kotás társadalmi, gazdasági és tudományos megalapozottsá­gának erősítésére. Összességében: a jogrendszer egyszerűsíté­sére, áttekinthetőségének és közérthetőségének fokozására. Ezek a törekvések szorosan kapcsolódnak az állami szer­vezet és tevékenység korszerűsítéséhez, az államigazgatás egyszerűsítéséhez, hatékonyságának fokozásához. A minisz­tériumok és országos hatáskörű szervek eddig felülvizsgál­ták szakterületük joganyagát, hatályon kívül helyezték a gyakorlatban nem élő jogszabályokat, a többször módosí­tott rendelkezéseket pedig általában egységes szerkezetben tették közzé. E rendezés közben törekedtek az átfogó, komp­lex szabályozásra, a párhuzamos rendelkezések kiküszöbölé­sére, a jogszabályok számának csökkentésére is. Mindez azonban csak a teljes rendezés előmunkálatainak tekinthető. Jogalkotásunkat az utóbbi években sok szó érte a túl­szabályozás miatt. A bírálat középpontjában nem a jog­rendszer egésze állt, hanem — többnyire jogosan — a nagy­számú, alacsonyabb szintű jogszabály. Erre azért is nagy figyelmet kell fordítani, mivel ez a túlszabályozás fékezi az igazgatási és gazdálkodó szervezetek kezdeményezését, sok­szor sérti önállóságukat, bürokratizálja az ügyintézést, gá­tolja a demokratizmus további kibontakozását. így végső soron akadályozhatja a társadalmi fejlődést. Számolni kell azonban azzal is, hogy korunkban foko­zódik a társadalom „szabályozottsága”. Ennek közismert okai közé tartozik a tudományos-technikai fejlődés, az urbani­záció, a nemzetközi kapcsolatok bővülése. A szocialista or­szágokban a gazdaságirányítás fejlesztése széles körű, eseten­ként dinamikusan változó jogi szabályozást igényel. A jogszabályok nagy száma és gyakori módosulása tehát ön­magában még nem jelent túlszabályozást. Az alacsonyabb szintű jogszabályoknál viszont indokolat­lan túlszabályozás észlelhető. Gyakran jogi eszközöket alkal­maznak akkor is, amikor a kívánt eredményeket társadal­mi, gazdasági eszközökkel, politikai vezetési módszerekkel is el lehetne érni. Nem ritka a fölöslegesen részletekbe menő szabályozás, és előfordulnak olyan végrehajtási ren­delkezések, amelyek csupán megismételik a magasabb szintű előírásokat E jelenségek ellen — összhangban az államigaz­gatás korszerűsítésére irányuló törekvésekkel — a jövőben még határozottabban fel kell lépni. Nagy gondot jelent az is, hogy a jogalkalmazókra aján­lások, iránymutatások tömege zúdul, a legkülönbözőbb el­nevezésekkel. (Közlemény, körlevél, elvi állásfoglalás, irány­elv, leirat, körrendelkezés, tájékoztatés stb.). Sok az értelme­ző, magyarázó rendelkezés is. Így helyenként áttekinthetet­lenné válik az alkalmazandó jogi anyag. Indokolt esetben természetesen megfelelő iránymutatásokra is szükség lehet. Ezek az irányítás fontos eszközei, ezért — egységes szempon­tok szerint — pontosan ki kell dolgozni alaki és tártairól követelményeiket. Ilyen alapon a későbbiekben a jogi és egyéb iránymutatások teljes körét is rendezni kell. Terrorizmus — közrend, az olasz vezetők fő gondja Patak Károly, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: „A korlátozott létszámú szovjet csapatkontingens, amely az afgán—szovjet ba­rátsági szerződés értelmében segítséget nyújt Afganisztán fegyveres erőinek a külső be­avatkozás elleni harcban, ha­ladéktalanul elhagyja az or­szág területét, mihelyt ez a be­avatkozás megszűnik” — je­lentette ki csütörtökön Babrak Karmai. Karmai, az Afganisztáni Forradalmi Tanács elnöke, az Egységes Népi Demokratikus Párt főtitkára és miniszterel­nök, külföldi újságírókat fo­gadott Kabul mellett. A Csi- hil Szotun nevű kormányrezi- dencián. Babrak Karmai sajtó- értekezletén mintegy kétszáz­ötven riporter vett részt, kö­Rácz Pál külügyminiszté­riumi államtitkár hivatalá­ban fogadta a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kül­döttségét, élén Faruk Kaddumival, a PFSZ végre­hajtó bizottságának tagjával, A politikai osztály vezetőjé­A hadsereg szerdán kine­vez« a Salvadort irányító junta három új tagját. Emlé­kezetes. hogy a katonai ve- ze.éi jobbratolódása miatta junta három polgári tagja még az elmúlt héten benyúj­totta lemondását A helyükre Január elején lemondtak a tényleges hatalommal egyéb­ként sem rendelkező, tétlen­ségre kárhoztatott salvadori kormány polgári tagjai. A ka­binet eddigi intézkedései — például a kávé- és a cukor­kereskedelem államosítása, az agrárreform bejelentése, az el nem kötelezett külpolitikai irányvonal hangoztatása — dü­hödt ellenállást váltottak ki az oligarchiából és a hadsereg ve­le szövetséges tisztjeiből. E körök változatlanul mindent elkövetnek, hogy jobbra kor­mányozhassák az ország sze­kerét. Az ötmilliós közép-amerikai országban a múlt i év őszéig ugyanúgy Amerika-barát dik­tátorok követték egymást, mint a szomszédos Nicaraguában. Az egyre erősödő USA- és diktatúraellenes tömegmoz­galmak hatására azonban Wa­shington latin-amerikai politi­kájának újraértékelésére kény­szerült, A nicaraguaihoz ha­sonló forradalmi változásoktól tartva hajtották végre —ame­rikai segítséggel — 1979 ok­zöttük sok nyugati lap, rádió- és televízióállomás tudósítója. Karmai elnök hozzátette, hogy a nyugati sajtó a múltban ten­denciózusan hallgatott Afga­nisztánról. A jelenlevő nyugati újságírókhoz fordult: „hol vol­tak önök — amikor törvényes vezérünket, Taraki elnököt, meggyilkolták külföldi meg­bízatásból? Hol voltak, amidőn népünket öldösték és gyötör­ték? Hol védelmezték akkor önök az emberi jogokat?” A Szovjetunió fegyveres erői­nek az Afganisztáni Demok­ratikus Köztársaságban való jelenlétéről Karmai elnök is­mételten leszögezte; az or­szág forradalmi tanácsa már a december 27.-i fordulatnál már korábban kérte, hogy az amerikai—kínai ösztönzéssel és támogatással, pakisztáni, vei. A találkozón eszmecse­rét folytattak időszerű nem­zetközi kérdésekről, különös tekintettel a Közel-Kelet tér­ségében előtérbe került poli­tikai, diplomáciai feladatok­ra. (MTI) most kinevezett polgári sze­mélyek — két keresztényde­mokrata párti és egy függet­len politikus — letették a hi­vatali esküt. A juntának mel­lettük két katonai tagja van, így az ország élén változatlanul polgári—katonai junta áll. tóberében a „megelőző hata­lomátvételt” Salvadorban. A hatalmat Adolfo Arnol- do Majano és Jaime Abdul Guiterrez ezredes kétszemé­lyes juntája ragadta kézbe. A demokratikus pártok és szer­vezetek azonban hamar rájöt­tek, hogy becsapták őket; az országban nem demokratikus fordulat, hanem palotaforra­dalom játszódott le. Az ame­rikai forgatókönyv legfőbb célja világos volt: kifogni a szelet a haladó erők vitorlái­ból, megelőzni a forradalmi fo­lyamatot. Salvador latin-amerikai mér­cével mérve is a földrész egyik legelmaradottabb állama: mo­nokultúrás mezőgazdasága a kávén, a cukron és a gyapot- termelésen alapszik. A lakos­ság döntő többségét alkotó pa­rasztok földéhségén aligha cso­dálkozhatunk: a népesség 91 egyiptomi és szaúd-arábiai se­gédlettel folyó külföldi inter­venció visszaverésére a két or­szág egyezménye, és azENSZ- alapokmány vonatkozó előírá­sai értelmében a Szovjetunió nyújtson fegyveres segítséget Afganisztánnak. Szovjet rész­ről ezt egy ideig — mondotta — nem tartották időszerűnek, a korlátozott létszámú csapat­kontingens felhasználása azon­ban később már halaszthatat­lanná vált. A Süddeutsche Zeitung tu­dósítója megkérdezte: hogyan egyeztethető össze Afganisztán el nem kötelezett státusa kül­földi katonai egységeknek az ország területén való jelenlé­tével? Babrak Kannal válaszul ki­jelentette: „annak az objektív elvnek az alapján állunk, hogy nemzeti szuverenitásunk, függetlenségünk és területünk épsége érdekében, forradal­munknak ebben az új szaka­szában; valós el nem kötele­zettségünk megőrzése érdeké­ben, anyagi és morális támo­gatást kérünk a Szovjetunió- tőr, Egy másik kérdésre vála­szolva Karmai a december 27- vel kezdődött új szakaszt vi­lágította meg. Több mint tíz­ezerben jelölte meg azoknak a politikai foglyoknak a szá­mát, akik a meghirdetett köz­kegyelem jóvoltából a fővá­rosban és vidéken szabadul­tak. A Pravda tudósítója meg­kérdezte Karmai elnököt, ho­gyan vélekedik Afganisztán és bizonyos szomszédainak jö­vendő kapcsolatáról, nevezete­sen az afganisztáni—iráni, il­letve az afganisztáni—pakisz­táni viszony alakulásáról. „Ha­tározottan kijelentem — mon­dotta Karmai —, hogy mara­déktalanul derűlátó vagyok ebben a tekintetben. százaléka a megművelhető földterületnek mindössze 23 százalékával rendelkezik. A többin alig kétezer földbirto­kos család osztozik. A tömegek demokratizálási követelésére alakították meg a 22 tagú kormányt. A kabinet azonban lényegében semmi­lyen intézkedést nem hozha­tott önállóan: elképzeléseit a tényleges hatalmat kezében tartó öttagú juntával kellett jóváhagyatnia. Így a kormány elveszítette azt a csekély tö­megbázist is, amelyet hivatal­ba lépésekor még magáénak mondhatott. Ezért érthető, hogy egyes szervezetek [mint például a 60—70 ezer követő­vel rendelkező Népi Forradal­mi Tömb (BPR) , és annak fegyveres szárnya] a junta ál­tal alkalmazott erőszakra erő­szakkal válaszoltak. Támo­gatták a parasztok föld­foglaló akcióit, laktanyá­kat támadtak meg és rá­dióállomásokat foglaltak el. (Az ő számlájukra írható a m m Összehívták az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát A Biztonsági Tanács szer­da éjjel 12 szavazattal két ellenszavazat és egy tartóz­kodás mellett úgy határo­zott, hogy összehívja az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakát az Afganisztánban kialakult helyzet miatt. Az indítványt Mexikó és a Fü* löp-szigetek képviselője ter­jesztette be; a javaslat ellen szavazott a Szovjetunió és az NDK, míg Zambia képvise­lője tartózkodott a szavazás­tól. Mivel ügyrendi kérdés­ről van szó, a döntés a szov­jet ellenszavazat dacára ha­tályos, így az ENSZ-közgyű­lés csütörtökön, New York-i idő szerint délután 3 órakor rendkívüli ülésszakot kez­dett. Oleg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ- képviselője felszólalásában erélyesen állást foglalt a rendkívüli ülésszak összehí­vása ellen. Mint mondotta, az úgynevezett afganisztáni helyzet csupán ürügyként szolgál bizonyos államok szá­mára, hogy igazolni próbál­ják a Közel-Keleten és más térségekben uralkodó feszült­ség további élezését. (MTI) FKP küldöttsége az Atommas- üzemben A Szovjetunió egyik legje­lentősebb ipari létesítményé­be, a nukleáris- erőművi be­rendezéseket, atomreaktoro­kat és turbinákat gyártó és még épülő gyáróriásba, az Atommas-üzembe látogatott el csütörtökön a Francia Kommunista Pánt küldöttsé­ge, amely Georges Marchais- nak, a párt főtitkárának ve­zetésével az SZKP Központi Bizottsága meghívására tesz látogatást a ’ Szovjetunióban. A francia, delegációt a láto­gatáson Vagyim Zaglagym, a Központi Bizottság tagja, a KB nemzetközi osztálya- ve­zetőjének első helyettese is elkísérte. A francia vendégek meg­ismerkedtek az Atommas feladataival, az építkezéssel, a már működő gyáregysé­gekkel, az új várossal: Vol- go-Donszkkal, találkoztak a gyár vezetőivel, akiktől tájé­koztatást kaptak a munká­ról, beszélgettek a munká­sokkal, a párt- és szakszer­vezeti szervek képviselőivel. Megbeszéléseiken a többi között arról is tájékozódtak, hogy miként vesznek részt az Atommas dolgozói a gyár feladatainak meghatározá­sában, munkájának irányítá­sában. Az Atommas-üzemben nagygyűlést tartottak a fran­cia küldöttség tiszteletére. dél-afrikai nagykövet elrablá­sa is.) A kommunista párt és a hozzá közel álló demokratikus erők nem értenek egyet a ge­rillaszervezetek erőszakos ak­cióival, de azokat úgy ítélik meg, mint a tömegek jogos felháborodásának megnyilvá­nulását. Egyetértenek azzal az értékeléssel, hogy a tömegek követelését ma már nem lehet ígéretekkel kielégíteni. A köz­hangulatot egyébként jól érzé­kelteti, hogy Romero san sal­vadori érsek (csak névrokona a megbuktatott elnöknek) leg­utóbbi prédikációjában ismer­tette a hatalmat kézben tartó katonatisztek bűnlajstromát, s követelte a bűnösök felelősség­re vonását. A katonák ezt kategorikusan visszautasították. Ekkor mond­tak le a kormány polgári tag­jai, a Népi Felszabadító Had­sereg — Farabundo Marti (FPL) elnevezésű baloldali mozgalom gerillái pedig el­foglalták a főváros hat rádió- állomását. Nyilatkozataikban nemzeti felkelésre, „hosszú né­pi háborúra” szólították fel Salvador lakn-iságát. Kanyó András Az olasz köztársasági el­nökség hivatalos közleménye szerint Pertini államfő elnök­letével szerdán késő este ülést tartott. A közrend leg­főbb politikai felelősei: Cos- siga kormányfő, Rognoni belügy- és Ruffini hadügy­miniszter és a fellángoló ter­rorizmus elleni harcról ta­nácskoztak a Guirinale-pa- lotában. A szűkszavú közlemény nem részletezte az elhangzot­takat. Sajtóértesülések sze­rint a tanácskozás a legutób­bi merényletekkel állt össze­függésben: a szicíliai tarto­mányi miniszterelnöknek és Az Egyesült Államok adott esetben élni fog az egyipto­mi támaszpontok használa­tának lehetőségével, ameny- nyiben a jövőben a közel- keleti katonai manővereihez erre szüksége lesz — közöl­ték szerdán amerikai kor­mánytisztviselők. Hozzátet­ték ugyanakkor, hogy „nem vették tervbe" állandó ame­rikai támaszpontok létreho­zását sem Egyiptomban, sem Izraelben. Az e heti közös egyipto­mi—amerikai hadgyakorla­tokról érkezett jelentések kapcsán Hodding Carter, a washingtoni külügyminisz­térium szóvivője leszögez­te: a kormánv „megvizsgál­ta és elvetette” Egyiptom és három milánói rendőrnek a meggyilkolásával. Ügy tud­ják, az olasz kormány siet­tetni akarja decemberben hor zott „sürgős intézkedései­nek” parlamenti jóváhagyá­sát, A közrendről tárgyalt a kormánykoalícióban részt ve­vő pártok vezetőivel az olasz miniszterelnök. Zaccagnjni, Pietro Longo és Zanone, a kereszténydemokraták, a szo­ciáldemokraták és a liberá­lisok főtitkára egyetértett Cossigával abban, hogy fo­kozni kell a terrorizmus el­leni harcot. (MTI) Izrael arra vonatkozó fel­ajánlását, hogy országaik te­rületén létre lehetne hozni állandó jellegű amerikai tá­maszpontokat. Izraelnek mindent meg kellene tennie a palesztin autonómiáért, hogy ily mór dón csökkentse ellentéteit a mohamedán világgal — je­lentette ki szerdán Tel Aviv- ban Mose Dajan volt izraeli külügyminiszter. Az október­ben lemondott miniszter az izraeli televíziónak adott nyilatkozatában az iráni és afganisztáni fejlemények mi­att mondotta indokoltnak azt, hogy Izraelnek enyhíteni kellene konfliktusait ellen­ségeivel, elkerülendő az eset­leges összecsapást. (MTI) NÓGRAD — 1980. január 11., péntek Ráoz Pál fogadta a PFSZ küldöttségét Katonai—polgári junta Salvadorban IIIHHIII Itt III Ilit Hill lilt III IUI Hl 11111111111111111 IIIIIH8lfllMflllllllllllltfllllllllllllllllllltllllllHIIIIIIIIIIII«IHIIIIIffllNltNllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllltlllllllfllllllllllllllllllllllll|||||||||lll||||||||||||||||||||||||||||||| Salvador Hosszú népi háború ? Washington és a támaszpontok

Next

/
Oldalképek
Tartalom