Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-11 / 8. szám
Á szécsényi közős gazdaság bizonyít I. Minden talpalatnyi földért... Kétségtelenül szokatlanok a számok, mert a mi fülünk nincs még hozzászoktatva, hogy egy mezőgazdasági üzem ötezer liter tehenen- kénti tejtermeléssel számoljon, közel hétszáz fejőstehén után. De ahhoz sem, hogy ezer hústehenet tartson, és évi hétszázötven tonna hús kibocsátására vállalkozzék. De méginkább nehezebben érthető számunkra, ha azt mondjuk, hogy a szarvasmarha létszámát négyezer- hatszázra becsülhetjük egy üzemen belül. A szécsényi mezőgazdasági üzem erre az útra lépett. Határozott, bátor lépéssel, igazodva a termelőszövetkezet érdekeihez és a népgazdasági igény kielégítéséhez, miközben annak is bizonyítékát adja, hogy lehet Nóg- rád megyében is magas szinten, gazdaságosan gazdálkodni. Lehet, de ehhez jó felkészültség szükségeltetik, a valóságos helyzet alapos ismerete és nem utolsósorban az új kezdeményezéssel járó felelősség bátor vállalása. A kezdeményezést elismerés kíséri minden területen. A járási pártbizottság illetékes vezetői kijelentették: „Minden szükséges támogatást biztosítunk az üzem állattenyésztési terveinek megvalósításához. .A megyei tanács illetékes vezetői is azt mondták, hogy minden segítséget megadnak a termelőszövetkezetnek. Talán mérsékeltebb fejlesztési ütemet tartanának reálisabbnak. De tulajdonképpen ez az álláspont segíti a tsz vezetőit a célkitűzések alapos átgondolásában és megvalósításában, amely már az elmúlt esztendőkben elkezdődött és megindult a megvalósulás útján. Mi történik Szécsényben. a II. Rákóczi Ferenc mező- gazdasági üzemben? Nem különösebb, csupán a nagyobb jövedelmet ígérő gazdálkodás megteremtése, amely mérsékeltebb ráfordítással, de magasabb haszonnal jár. Tehát a gazdasági életünkben egyik legfontosabb követelménynek tesznek eleget. Ismert, hogy ez a Nógrád megyei termelőszövetkezet el- térőleg más mezőgazdasági üzemektől, mindig igyekezett a lehetőségeket legjobban kihasználni. Pedig a termelőszövetkezetet is vastagon érintik a nógrádi mezőgazdálkodási viszonyokra jellemző kedvezőtlen természeti és egyéb körülmények. Ez késztette őket többek között a növénytermesztési szerkezet legésszerűbb kialakítására. A sok gyep mellett a szántóföldön búzát, burgonyát, borsót, mustárt termesztenek, mint említésre méltó növényeket. A tsz elnökének, dr. Hütter Csaba agrármérnöknek a bevallása szerint is magas önköltséggel. Szántóföldi terjeszkedésre nincs jelentősebb lehetőségük. Arra sincs, hogy a magas állatlétszám eltartásához szükséges takarmánytermesztés céljára szántót vegyenek igénybe. Nincs, mert akkor a növénytermesztés egyensúlya inog meg. És náluk ott kezdődik a körülményekhez való igazodás, amikor nem a megtorpanás, hanem az új lehetőségek felkutatása, annak kimunkálása, életre keltése kerül előtérbe. Ennek bizonyítására csupán emlékeztetőként villantsunk fel néhány intézkedést a múltból. A Káprások alatti hasznavehetetlen mocsaras terület lecsapolása, kaszálóvá alakítása és az itt termesztett takarmányhozamra épített szarvasmarhatartás kialakítása. Még ma is érvényes ez az állattenyésztésre és a tejhozamra, amely évről évre nagy ütemben emelkedik. Az üzem életében most új szakasz nyílott azzal, hogy a nagylóci termelőszövetkezet után a hollókői mezőgazda- sági üzem is egyesült a szécsényi termelőszövetkezettel. Befejeződött egy gazdasági egység kialakításának folyamata? Nem bizonyos,de az igen, hogy ez a folyamat ott kezdődött, amikor Pös- ténypuszta, majd Benczúr- falva csatlakozott a tsz-hez. Valamennyi igen szerény terméshozamokkal, alacsony állatlétszámmal, egyszóval nem sok jót ígérő gazdasági alappal. Nagylócon sok volt az elhagyatott meredek domboldal, a völgyfenék pedig a magas talajvízállás, a mocsarasodás miatt nem gyarapították a gazdaságot. Hasonló adottságú az egy éve csatlakozott volt hollókői termelőszövetkezet területe is. Tulajdonképpen az egyesülésekkel az 1975 előtti szécsényi termelőszövetkezet 2400 hektáros területe 5200 hektár fölé emelkedett, de ennek a területnek nagyobb része kifejezetten kedvezőtlen adottságú. Erre mondták a termelőszövetkezet vezetői: — Üjra kell értékelni az adottságokat, a termelési szerkezetet, a fejlesztés eddig meghatározott irányát. Legfőbb törekvésük lett a termőföldek jövedelmező hasznosítása... És itt kezdődik a termelő- szövetkezet életében egy új szakasz, amely a magasabb szintű gazdálkodást, kisebb befektetést, de a magasabb jövedelem biztosítását jelenti. És minden abból ered, hogy a tsz birtokában levő minden talpalattnyi földnek igyekeznek jó gazdái lenni. Bobál Gyula Eredményesen zárta az 1979-es esztendőt a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat salgótarjáni számítóközpontja. A kitűzött tervet a számítóközpont dolgozói 100 százalék fölött teljesítették. Az árbevételi terv erre az évre több mint 17 millió forint, amely 15 százalékkal magasabb a tavalyinál. A képen Sári Tiborné adatrögzítési művezető és Jancsár Istvánné adatrögzítő munka közben. (bábéi) Véradók Mátra mind szenten Az <idei esztendő első véradását Mátramindszenten tartották az elmúlt héten, a hagyományokhoz hűen szép sikerrel. Hatvanötén jöttek el a hívó szóra, hogy a legfontosabbat, saját vérüket ajánlják fel a gyógyító munkához. A különleges vércsoportnak számító — AB Rh- negatív — vér „begyűjtéséhez” külön hívtak egy-egy dolgozót a Ganz-MÁyAG mátranováki üzeméből, és a ménkesi aknától. Ma, kedden Nagybátonyba látogat a megyei vértranszfúziós állomás kocsija, a harisnyagyárban lesz véradás. Mivel itt mindig szép számmal vannak jelentkezők, sokszoros véradók, legalább kétszáz emberre számítanak. Korszakváltás Tuctni már tudjuk, hogy nehéz idők elébe nézünk. Ebben-abban már érezzük is. Értjük is, hogy az eddigiekhez képest új, más gyakorlatra van szükség. Csakhogy, az eddigiek túl mélyen rakódtak már le tudatunkban. Termelj ma többet, mint tegnap — mozgósító erejű jelszó volt ez. A százszázalékos tervteljesítés pedig hovatovább inkább számított szégyennek, mint dicséretesnek. Ma már mindenképp külön korszaknak kell tekintenünk gazdaságépíío munkánkban azokat az éveket, amelyekben a teljes foglalkoztatás megteremtése, s ebből következőleg az üzemek vidéki telephelyeinek szaporítása állt a gazdaságpolitika homlokterében. Megtehettük, mert volt munkaerő, amennyi kellett, s a termeléshez könnyén szerezhettünk olcsó energiát, nyersanyagot. Az előbbiekhez tegyük még hozzá azt. hogy exporttermékeink értékesítése sem ütközött különösebb nehézségekbe, hiszen a tőkés világpiacon még szelét sem lehetett érezni a később robbanásszerűen kitörő válságnak. Ez az időszak az, amely az ország mezőgazdasági vidékein is gyorsította az iparosítást, megteremtette a nagyüzemi mezőgazdaság korszerű, műszaki, technikai és technológiai alpjait. Az említett korszakváltás tulajdonképpen a negyedik ötéves terv utolsó, két esztendejében következett be. s bár gazdasági rendszerünk, még inkább árrendszerünk sajátosságai falként fogták föl a világgazdasági korszak- váltás káros következményeit, itthon is látnunk, éreznünk, tapasztalnunk kellett, hogy váltanunk kell. A fejlesztésekben nem számíthattunk tovább arra. hogy pusztán a munkahelyek számának növelésével is bővíteni tudjuk a termelést. Alapvetővé és döntővé váltak a. hatékonyság, termelékenység, gazdaságosság kérdései. Az ötödik ötéves terv indításakor tehát a korszakváltás nem a küszöbön állt, nem kopogtatott, hanem itt volt, átitatva mindennapjainkat. Ezt tükrözték a párt Központi Bizottságának napvilágot látó határozatai 1#, amelyek a termékszerkezet-váltást, a hatékonyságot, a termelékenység növelését, a munkaidőalap jobb kihasználását, s egyáltalán a tartalékok feltárását — köztük például a munka- és üzemszervezés korszerűsítését — sürgették. A gyakorlat azonban — valljuk be — nagyon keveset és nagyon lassan változott. A késlekedés okát kutatva, aligha lenne célravezető felelősök után kiáltanunk. Legfeljebb, ha egymásra mutogatnánk. A korszakváltás megtörtént. Ám, ami volt, túl mélyén rakódott le a gyakorlat után baktató tudatunkban. Ez utóbbit egyébként sok minden erősítette még. Különösen az, hogy ideig-óráig a régi gyakorlat is fel tudott még mutatni sikereket, eredményeket. „Mezőgazdasági” megyéinkben ez még hatványozottan is jelentkezett, hiszen itt az országos átlaghoz képest lépeshátrá'nyban volt még az iparosítás, nem fejeződött be a mezőgazdaságban a technikaváltást követő mezőgazdasági munkaerő át- áramlása az iparba, vagyis az extenzív fejlődésnek is maradtak még tartalékai. Gondoljunk csak vissza budapesti központi nagyüzemek legújabb kori térnyerésére ezeken a vidékeken. Ez a korszak azonban már mindenütt lezárult. A korszakok változását a szemléletátalaku' lás rendszerint fáziskéséssel követi. Nagyon sok múlik azon, hogy ez a fázis mennyire nyúlik el. Mikorra érik meghatározóvá, természetessé tetteinkben, gondolkodásunkban mindaz, ami néha még most ‘ is — konkrét tartalom híján — üresen cseng fülünkben: a minőségi munka, a minden piacon haszonnal értékesíthető termék, a teljesítmény és a bér szoros összefüggése, anyag- és energiatakarékos termelés — vagyis mindaz; ami az 'új korszakot jellemzi. Amely nemcsak a szemléletünket formálja át, hanem jövőnket is alapozza. A megvalósítás kulcsa A NÉPGAZDASÁGI tervek megvalósítását az elmúlt évtizedekben többé-ke- vésbé azonosítottuk a termelési előirányzatok teljesítésé- vei. Ez az értékelési szemlélet több szempontból is helytálló volt, legfőképpen azért, mert az új érték, a nemzeti jövedelem jelentős mértékben az anyagi termelés szférajai ben jön létre. Mindezzel összhangban a terv realizálásának feltételeit is a termelés ágazataiban vizsgáltuk és természetesen igyekeztünk biztosítani. Bár a szóban forgó gazdasági ágazatok nemzeti jövedelemtermelő szerepe mit sem változott, úgy tűnik, hogy napjainkban — ebben az esztendőben is — a termelési előirányzatok teljesítése elsősorban eszköze, útja* módja a terv realizálásának, s ez utóbbinak kulcsa, alapvető feltétele az értékesítés; konkrétan a külső piaci értékesítés. Félreértés ne essék: az értékesítés, a végső realizálás a múltban is feltétele volt a termelés növelésének. A hangsúlyeltolódás és a különbség abból adódik, hogy a népgazdasági tervek hosszú iíjpn át intézméJugoszláv—lengyel gazdasági kapcsolatok Az ipari-technikai együttműködés előnyeit egyre jobban hasznosítják mind Jugoszláviában, mind Lengyelországban. A múlt évben 650, az idén 730 millió dollár értéket képviseltek ezek a kapcsolatok. Eredményes a gyártási együttműködés az ipar több területén. Így a két ország üzemei jó munkamegosztással közösen készítenek gépkocsikat, háztartási cikkeket, építőgépeket, bányafelszereléseket, cukorgyárakat, erőműveket. A két ország közötti forgalom egynegyedét az ipari együttműködés ilyen tételei adják. A jövő a mezőgazdasági ipar területén kínál új együttműködési lehetőségeket a két ország számára. A Gdansk közelében levő „Powisle” és az ország déli részén működő „Glubczyce” kísérleti gazdaságban 13 000 hektárnyi területen próbálják ki a jugoszláv IMT gépeket, a nehéztraktorokat és egyéb mezőgazdasági gépeket, felszereléseket, valamint az új jugoszláv termelési eljárásokat. Mind a Növi Sad-i Mezőgazdasági Kutató Intézet, mind pedig a lengyel 1BMER kutatói figyelemmel kísérik és elemzik a tesztek eredményét. A kísérletsorozat sikere esetén jugoszláv gyártmányú nehéztraktorokból és hozzájuk tartozó kiegészítő gépekből jelentős mennyiséget szállítanak a lengyel gazdaságokba. Az együttműködés kiterjed a megfelelő szervizállomások kiépítésére és a személyzet kiképzésére is. Hasonló együttműködés van a két ország több üzéme között az élelmiszeriparban. Egyre élénkebb egyébként a kereslet Jugoszláviában a lengyel, Lengyelországban pedig a jugoszláv árucikkek iránt, Lengyelországban sok helyütt működnek a ljubjanai „Agrostroj” öntözőberendezések, dolgoznak bjelovári és belgrádi traktorok, Növi Sad-i különféle mezőgazdasági gépek, Jugoszláviában pedig tízezerszámra láthatók a földeken a lengyel gyártmányú „URSUS” traktorok, burgonya- és cukorrépakombájnok. nyesen biztosították a termelés növekedésének — de legalább a többlet döntő részének — értékesítését, végső felhasználását, az 1980. évi népgazdaságii terv viszont nem nyújt ilyen biztosítékot: a termelés csak ott és akkor növelhető, ha a termelők az értékesítés lehetőségét is megteremtették. Az anyagi termelés fő ágazatában, az iparban például 3,5—4 százalékkal kívánjuk a termelést fejleszteni. Ezt az előirányzatot reálisan az minősíti, hogy az ipar az elmúlt évben ennél alacsonyabb ütemet produkált. Az iparnak tehát ebben az évben körülbelül 1 százalékkal magasabb növekedési ütemet kell elérnie, ám a termelés bővítéséhez a magyar gazdaság egészétől aligha kap ösztönzést, támogatást. Mégpedig azért nem, mert a belföldi végső felhasználást — a fogyasztást és a felhalmozást együttesen — tovább kell csökkenteni. Mivel a belföldi végső felhasználásban is döntő az ipari termékek részesedése, az iparnak nemcsak a termelés teljes növekményét, hanem azon kívül is még valamennyit, azt a részt, amit a belföldi fel- használás csökkenése „felszabadít”, a külső piacokon kell értékesítenie. A FELADAT NEHÉZSÉGI foka — szinte „szemmel” érzékelhető. Mindamellett a külső piaci értékesítés teendői kapcsán egyéb nyomós tényeket is figyelembe kell vennünk. Az összes belföldi felhasználás már 1979-ben is csökkent, alacsonyabb volt, mint az 1978. évi. Nos, ehhez képest kell még 1 százalékkal mérsékelni a belföldi felhasználást, ami többé-kevésbé azt jelenti. hogy az ipar a belföldi, végső felhasználásnál körülbelül az 1977. évi igényekkel, szükségletekkel, felhalmozási és fogyasztási vásárlóerővel számolhat . Következésképpen 1980-ban már nem csupán a termelés előirányzott idei növekményét, hanem a tényleges 1978. és 1979., évit is külföldi piacokon kell értékesíteni. Az ipar a termelés növelése — és a már elért termelési szint fenntartása — szempontjából az export- kényszer helyzetében van. Ez a megállapítás az ipar egészére érvényes, mert a vállalatok egy része -S amelyek eddig sem tudták kielégítem a fizetőképes belföldi keresletet — 1980-ban is növelheti a hazai felhasználást szolgáló termelést. Kevés kivétellel azonhan majd minden vállalat exportra is dolgozik, s ha a termetes exporthányada minimálisan, 5—10 százalék, már. fellép az exportkényszer. Mellőzzük most a szokásos hivatkozást a kedvezőtlen világpiaci körülményekre, a dekonjunktúrára, az áremelkedésre és még sok egyéb tényezőre, amelyek közös jellemzője, hogy számunkra hátrányosak, évről évre nehezítik a magyar export bővítését. Sajnos, e tekintetben, új keletű problémával is számolnunk kell. A világpiaci változások a legtöbb KGST- országnak a miénkhez hasonló gondokat okoztak, s ennek hátrányos következme- nyei az egymás közötti árucsere-forgalomban is érzékelhetők. Az elmúlt évben a KGST-országokkal folytatott külkereskedelmünk elmaradt a tervezett szánttól. Ügy tűnik, hogy a forgalmi előirányzatok már nem teljesülnek automatikusan, nemzetközi gazdasági kapcsolataink e döntő területén is nagy erőfeszítéseket igényel a beszerzés, az importkontingensek teljes kihasználása és az export bővítése. AZ IPAR exporttermékeinek több mint 60 százalékát a szocialista országokban értékesítjük, így az említett export-előirányzat teljesítése — amely azonban az import növekedésétől is függ — már nyújt bizonyos alapot az ipari termelés növeléséhez. A további garanciát a nem rubel elszámolású export bővítésének — 10 százalékon felüli növelésének — kell előteremtenie. Kimondható, há az ipari export előirányzatait akár rubel, akár nem rubel elszámolásban nem tudjuk teljesíteni azt az ipari' termelés fejlődési üteme is megsínyli. Nos, ezért kulcsa az Idei terv megvalósításának — egyrészt a külgazdasági egyensúly javításának, másrészt az ipari termelés és a nemzeti jövedelem növelésének — a külső piaci értékesítés, az export. Más és korántsem mellékes kérdés, hogy a külső piaci értékesítés kulcsszerepe végül is a termelőágazatok feladatait gyarapítja és nehezíti. NÓGRÁD — 1980. január 11„ (téritek
