Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-09 / 6. szám
▼ eszeiovszKi Ferenc es KuKucska Ferenc szerelők Rába—Steiger erőgépet javítanak a nógrádmegyeri Petőfi Termelőszövetkezetben. A közös gazdaságokban a téli időszakban a legfontosabb teendők közé tartozik a gépek javítása, karbantartása, hogy azok a tavasz beköszöntével újra munkába állhassanak. Üzletpolitikájukhoz igazodik Megbízható alapokon a gyártmányfejlesztés — Nálunk utat kapott lehetőség jó kihasználása, mindig zöld az értékesítési feltérképezése és Amennyiben ez igény is van rá. Újdonság továbbá az is, hogy kooperációban állítjuk elő. A hozzá szükséges alkatrészek közül néhányat Székesfehérvárról vásárolunk majd — válaszolja a a tevékenységünk eredményes, és párosul a megbízható üzemi háttérrel, akkor ebből a gya- főmérnök, runknak csak haszna lehet. Ezzel azonban nem . merül Ennek megfelelően alakitól- ki az idei gyártmányfejlesztés, tűk ki üzletpolitikánkat és eh- A másik nagy erőpróbát a hez igazítottuk mindig tenné- Ncg.rád III. új lakásgamitúra keink összetételét is — vág kialakítása és folyamatos ter- rögtön a téma közepébe Csi- meiésének megszervezése je- zek Ferenc, az Ipoly Bútor- lenti. gyár főmérnöke. — Tavaly igen sok új termék előállítása szerepeit termelési programunkban. Az idén sem mondunk le, egyrészt a régiek korszerűsítéséről, másrészt az újak további tökéletesítéséről. Ezzel egy- időben azonban szűkítjük a skálát is. Egyrészt hatékonysági, másrészt termelékenységi és gazdálkodási, de nem utolsósorban korszerűtlenségi okok miatt — folytatja az előbbi gondolatot. — Mit jelentenek ezek a gyakorlatban? _ Például a Nicol nevű termékünk termelését azért hagyjuk abba, mert túl reprezentatív, és emiatt drága is. D e ennél nyomosabb okaink is voltak így határozni. Ezek pedig a kooperációs bonyodalmakból származó hátrányok. Tavalyi cikklistánkon a Maci óvodabútor veszteségesként szerepel. Ezt a termékünket hat éve gyártjuk. Mivel több tekintetben korszerűtlen, meghaladta a maga korát, ezért helyette egy új konstrukciójú, ugyancsak Maci névre hallgató vet az előbb említett új ter- óvodabútor termelését kezdjük mékeiknek? A Nógrád III., a múlt évben újnak számító Rómeó és Nógrád II. lakószobák jó tulajdonságait egyesíti majd magában. Nemcsak jobb, hanem szebb is lesz'. Ugyanakkor gyártása nekünk is előnyös, mert köny. nyebben tudjuk összeállítani, mint a régebbieket. A prototípust bemutattuk a kereskedelemnek. A szakemberek igent mondtak as előállítására. Sorozatgyártását a második fél ékben kezdjük meg. Eddigi számításaink szerint a folyamatos termelés időszakában 500 szekrénysor kerül ki az üzemből. Előnyös nekünk az új termék azért is, mert kevesebb alkatrészből állítjuk össze, de javítja az anyagkihozatalt, jelentősen csökkenti az importból származó fafurnér felhasználását. Ezt úgy' érjük el, hogy az alkatrészek kiszabásánál messzemenően figyelembe vesszük a feldolgozásra váró alapanyagok méreteit, miáltal jelentősen tudjuk csökkenteni a hulladékot is. — Miért nem adtak új nete rá ismételten őket a két évvel ezelőtt Balassagyarmaton megrendezett termékbemutató is. Azóta évről- évre bővül a különböző kiskereskedelmi vállalatokkal létrehozott üzleti kapcsolat. Amíg 1979-ben termékeik 40 százalékát értékesítették a BÚTORÉRT Nagykereskedelmi Vállalaton keresztül, addig ebben az esztendőben az előbbi arány 30 százalékra csökken. Így fiát a termelés döntő hányadát a Békás, Borsod és a Nógrád megyei Iparcikk-kiskereskedelmi Vállalat, valamint a Skála— Coop segítségével juttatják el közvetlenül a vásárlókhoz. Ez anyagilag is előnyös mind a vállalatnak, mind pedig a kiskereskedelemnek. — Ennek a kedvező folyamatnak nincs vége — állítja határozottan Csízek Ferenc. Akárcsak a több jövedelmet, nyereséget biztosító, a gyár stabilitását, életképességét, jövőjét megalapozó gyártmányfejlesztésnek sem. — Venesz — Az alapszervezeti tisztségviselők választása elé A kongresszusi felkészülésnek egy nagyon lényeges mozzanatához érkeztünk, a pártalapszervezetek titkárainak, vezetőségi tagjainak megválasztásához. Hajlamosak vagyunk arra, hogy ezt egyszerű szervezeti eseményként tekintsük, pedig valójában nagy jelentőségű politikai lépésről van szó. Személyükben a helyi, a szűkebb társadalmi környezetünk politikai életének irányítóit, szervezőit választja meg a párttagság. Arról a környezetről van szó, amelyben mindennapos • társadalmipolitikai viszonyainkat legközvetlenebb formában éljük. Ahol dolgozunk, értéket alkotó, teremtő emberi lényünket kifejtjük, ahol legfontosabb tevékenységünkben társakra lelünk és egymásra utaltságunkat érzékeljük, ahol munkánk becsülete alapján az anyagi-kulturális javakból való részesedés lehetőségéhez jutunk. Ezek csak a legalapvetőbbek, de sorolhatnám még hosszan, mi mindent jelent számunkra ez a környezet, amelyet politikailag közvetlenül a pártalapszervezet fog át és irányít. Ha csak az itt töltött idő szempontjából nézzük, az is igen tetemes. Nem szorul bizonyításra, hogy nemcsak a párttagok, de minden dolgozó számára a legkonkrétabb formában fontos, izgalmas ügyről van szó, amikor az alapszervezetek titkárát, vezetőségi tagjait megválasztják. A legközvetlenebb érdekeiket érintő politikai esemény ez. A pártalapszervezetek tisztségviselőinek megválasztását gondos politikai és szervezeti előkészítő munka előzi meg. Ennek sorából különösen kiemelkedik három mozzanat: a beszámoló taggyűlés, amely a pártszervezet tevékenységéről és feladatairól készített számvetést; a jelölő bizottságok munkája, amely éppen a taggyűlési számvetés tükrében széles körű véleményfelmérés és -összesítés alapján készítette el személyi javaslatát; és végül a kongresszusi irányelvek vitája, amely a párt előtt álló feladatokra utal. A taggyűlések fórumainak eszmecseréi és a jelölő bizottságok beszélgetései tulajdonképpen olyan politikai parlamentek, amelyek tudatosították a párttagság körében, hogy az, új vezetőségeknek milyen igényeknek kell megfelelniük. A választás során sokféle szempont, elvárás megfogalmazódik: politikai, erkölcsi stb. Az alapvetőnek azt kell tartanunk, hogy mit diktálnak mai életünk politikai követelményei. Ezekről már hosszabb ideje beszélünk, de különösen sok szó esett róluk az utóbbi hetek pezsgő politikai légkörében. Sokféle összefüggésben fogalmazódtak meg az elkövetkező időszak fő jellemzői, országos és helyi teendői. Ezeknek lényege, a párt alapszervezeteit érintő konzekvenciája ma már széles körben nyilvánvaló és egyértelmű a párttagok számára. Tudatosan számolnak azzal, hogy a helyi politikai élet irányításában és szervezésében lényeges, újszerű követelmények vannak. Sok tekintetben bonyolultabb és nehezebb feltételek között kell dolgozniuk. Olyan helyzetben, amikor a munka minőségi jegyei állnak előtérben, amikor a felhasználó értékítélete döntően megszabja annak rangját és parancsolóan határoz tevékenységünk irányáról, struktúrájának változásairól. Ez nagyfokú rugalmasságot, alkalmazkodási készséget követel minden szempontból. Ügy kell politikai stabilitást biztosítani, hogy közben a fejlődésnek bizonyos értelemben sokkal erőteljesebb dinamizmusa valósuljon meg. Ebben a folyamatban szükségszerűen átalakulnak a régi értékek, módosulnak a presztízsek, szaporodnak a konfliktushelyzetek mind az egyén, mind pedig az egyes csoportok közösségi viszonylatában. A megváltozott gazdasági körülményeknek minden társadalmi-politikai összefüggését még be sem látjuk, többségükre vonatkozóan éppen csak hogy következtetni tudunk, egy azonban bizonyos; a politikai munkával szemben jóval nagyobb követelményeket támasztanak. Gondosabb, körültekintőbb számbavételét és egyeztetését a különféle érdekeknek, meggyőzőbb eszmei-propaganda és agitációs munkát, hatékonyabb tudatformálást és magasabb színvonalú szervező munkát. Most, amikor a pártszervezetekben választásra kerül sor, ilyen megfontolás alapján születhet meg a helyes döntés. Bár, a jelölő bizottságok is nagyrészt e szempontok szerint teszik meg javaslatukat, érthető, ha azt a szokottnál nagyobb aktivitással mérlegeli majd a párttagság. Nyilvánvaló, hogy ez a szélesebb értelemben vett demokratizmus, sok olyan jelenségre lehet tekintettel, ami esetleg a jelölő bizottság figyelmét elkerülte. A párttagoknak pedig nem csak joguk, de kötelességük is, hogy azokat szóvá tegyék, az egész -kollektíva előtt feltárják. ' Az üj vezetőségek megválasztásánál sokféle követelményt szokás szem előtt tartani. Többek között az egyes munkahelyek képviseletét, a párttagság kor és nem szerinti, munkaköri összetételét stb. Ez mind igen fontos, önmagukban is politikai jelentőségűek, ezért maximális érvényesítésük természetes törekvés. Mégis azt kell mondanunk, hogy a jelzett politikai követelményekkel szemben másodlagosak, legalábbis semmi esetre sem érvényesíthetők azok rovására. A pártszervezetek vezetőségeivel szembeni magasabb követelmények általános érvénye mellett és azzal egyidejűleg különösen nagy felelősség hárul az alapszervezetek titkárira. Hosszú évek tapasztalatai alapján azt mondhatjuk, hogy ők viselik vállukon a vezetőségre háruló feladatok legtöbb és legfelelősségteijeseab terheit. Elsősorban ők állnak a párttagok és az egész dolgozó kollektíva figyelmének középpontjában, tevékenységükkel és magatartásukkal elsősorban ők jelentik a párt helyi reprezentánsait. Jórészt rajtuk keresztül ítélik meg a párszervezet munkáját. A titkáron, mint a vezetőségi együttes „karmesterén"’ sok múlik, meghatározó szerepe van a kollektív munka színvonalában. Ez a körülmény is arra az elhatározásra készteti a pártot, hogy az alapszervezetek titkárait a taggyűlés személy szerint és közvetlenül válassza meg. Az alapszervezeti vezetőség a párttagság bizalmából nyeri el tisztségét. Ezért felelősséggel tartozik a tagságnak, de az egész pártnak isJ A párttagságtól elnyert bizalmat nap mint nap ki kell szélesíteniük az egész dolgozó kollektíva körében. Ki kell vívniuk a pártonkívüli- ek politikai bizalmát, elismerését és támogatását is. Csak ezzel a szélesebb értelemben vett politikai bizalommal képesek a mai helyzet szabta, nem könnyű, de tiszteletre méltó feladatuknak megfelelni. Rákos Imre meg. Ez nemcsak esztétiku- sabb lesz, hanem a korábbiaktól eltérően szét lehet szedni, dobozokban kerül majd a vásárlókhoz. A korszerű termék kialakítását a hó végéig befejezzük, majd egy szakemberekből álló bizottságnak bemutatjuk. Nyilatkozataik után a második negyedévtől kezdve már sorozatban állítjuk elő. Az új típus saját tervező- gárdánk alkotása és kétféle variációban készül. A korábbiaktól eltérően a jelenlegi típust nem Szécsényben, hanem Balassagyarmaton fogjuk majd gyártani. így döntöttünk, mivel itt a termelékenyebb, hatékonyabb előállításhoz megvannak a szükséges korszerű technikai és technológiai feltételek. — Milyen előnnyel jár még az új gyártmány bevezetése? — Számításaink szerint jóval alacsonyabb lesz az élőmunka igénye, mint a réginek. Javítja gyárunk eredményességét. S ami perdöntő: — Mindkettőnek jó csengése van. bevezetett gyártmányok, a vásárlók is keresik, kár volna ezt a jó hagyományt megszakítani — mondja a főmérnök. Egyébként a bevezetőben említett vezetői felfogás és gyakorlat nemcsak a folyamatos és céltudatos gyártmányfejlesztésben ölt testet, hanem az értékesítési lehetőségek felkutatásában, előnyeinek okos hasznosításában. A gyár vezetői abból indultak ki, hogy ha csak egy, vagy két bútor-nagykereskedelmi vállalattal tartják az üzleti kapcsolatokat; akkor csak részben ismerik meg az igényeket. Nekik pedig a termelés biztonsága, a hosszabb távú koncepciók kidolgozása, a piaci változásokra való gyors reagálókészségük további fenntartása megköveteli, hogy sokoldalúan és megbízhatóan, valamint időben feltérképezzék a változó és széles körű kívánságokat. Erre döbbentetA vállalat környezete és teljesítménye NEM SZÁMÍTVA a miniszteri utasításokat, most január elsejétől ötvenhat rendelkezés alkotja — új elemké!nt — azt a környezetet, amelyben a vállalat gazdálkodik; vásárol, termel és elad. Mindezt a szabályozóiknak, s ezzel a társadalmi érdekeltségnek megfelelően, azaz úgy vásárol, termel és ad el, hogy a ráfordítások és hozamok aránya minél kedvezőbb legyen. Ez az arány valójában a vállalat teljesítményének mércéje, tehát ez a teljesítmény nem függetlén a környezettől — a szabályozástól —, de nem is kizárólagosan annak tükröződése. A vállalat — mint folytonos változásra alkalmas szervezet — képes arra, hogy a különféle hatásokat — azaz kedvezőeket és kedvezőtleneket egyaránt — más-más irányban korrigálja. Az elmúlt esztendő végén, az új év első napjaiban gyak- ra’n találkozhattunk vállalati körben a végletes gondolkodás- mód markáns jeleivel, nevezetesen, a környezeti tényezők — a szabályozás — mindent meghatározó jellegének hangsúlyozásával, illetve olyasfajta leegyszerűsítéssel: ha eddig dolgozni kellett, akkor ezután is dolgozni kell, környezet ide vagy oda. Valami igazság megbújik ezekben az okoskodásokban. csakhogy: a más környezetben másként ítélhetik meg a munka, azaz ugyanúgy nem lehetséges elérni a korábbi vállalati eredményt. Tágítsuk most már a fogalomkört, s a szabályozás mellett minden más, lényeges elemet vonjunk be a környezetbe, mert hiszen az objektív külpiaci hatások, a kooperációs kapcsolatok, az ágazati méretű fejlesztési koncepciók éppúgy ide tartoznak, mint a sokat emlegetett háttéripar helyzete, a népgazdasági összességű anyagellátás. Némi leegyszerűsítéssel, de fogalmazhatunk úgy: a vállalat sok objektív környezeti tényezőtől függ, s ezekre a tényezőkre csak nagy áttételekkel, ráadásul csekély mértékben van befolyása, vagy — például a külpiaci általános jellemzők esetében — egyáltalán nincsen. Amiből korántsem az következik, hogy a gazdálkodó egység valamiféle vak erők'nek a kiszolgáltatottja! Sokkal inkább célravezető mindezek ismeretében arra gondolni: a vállalat a környezethez folyamatosan igazított teljesítménnyel érheti el a tervezett eredményt, azaz a környezet változásához kapcsolódva örökösen készen kell állnia a korrekcióra. Képes erre minden termelőhely? Sok vállalat bizonyította eddig is — elsősorban a nehéziparban, a kohó- és gépipar területén —, hogy lehetséges folytonosan újjáteremtení az összhangot környezet és teljesítmény között, azaz a nehezebb feltételek mellett sem mond le eredményei gyarapításáról. Beérve az utalással: a nehézipari tárca átlagosnál jobb devizakitermeléssel dolgozó vállalatainak kétötöde állítja elő az ilyen export négyötödét; a . kohó- és gépipar teljes termelésének versenyképes egyharmadát a cégek húsz százaléka bocsátja ki. Beszédes tanúsága ez annak, hogy a környezet és a vállalat kölcsönhatása igenis magába foglalja a korrekciók folytonos lehetőségét, hiszen mi másra, mint erre támaszkodhatna például az a terv, hogy 1980-ban a gépipar nem rubelelszámolású kivitele eléri az egymilliárd dollárt, ami 1979-hez képest — folyó áron — 28—30 százalékos növekedésnek felel meg? Az érem másik oldalára kívánkozó esetet említve: a jelénlegi mennyiség két-háromszorosát ig értékesíthetnénk külföldön programvezérlésű szerszámgépekből, de — íme környezet és teljesítmény negatív előjelű kölcsönhatása — a gyártók nem képesek többet kibocsátani. HIBA LENNE PUSZTÁN az érdekeltséggel, az ösztönzéssel magyarázni, menteni a környezet és a teljesítmény kölcsönös viszonyában fölhalmozódott feszültségeket. Ezek létrejöttében, fönnmaradásában része volt a vállalati szervezet merevségének, a fejlesztések részekre darabolódásának, s annak a szemléletnek is, amelynek hívei mindig és mindenben a környezetet, a külső tényezőket jelölték meg a nehézségek. az akadályok okaiként. Nehezebb helyzetben vannak a vállalatok, mint korábban, mert nehezebbek a környezeti feltételek, mint eddig. Az azonban bizonyos, hogy élesebben elkülönülnek majd — nemcsak gazdálkodási jellemzőikben, hanem gazdálkodási eredményeikben is — az átlagos, s az átlagot felülmúló vállalati teljesítmények, az átlag alattiakról most nem szólva. Ez a társadalmilag kívánatos elkülönülés végső soron azt fejezi ki, hogy melyik vállalat reagál kellően, s melyik kevésbé a környezet — folytonosan változó — hatásaira. S nyilvánvaló: az így végbemenő elkülönülés fontos következtetésekhez — következményekhez — vezet a vállalatok holnapját, sorsát, a kollektíva boldogulását tekintve. NÓGRÁD — 1980. januói szerda \ 9