Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-31 / 25. szám
Szembesítés Szigorú a mérce a Dózsa brigádban Katonás sorrendben állnak a félig kész finomcsiszoló gépek a Pásztói Szerszám, és Készülékgyár lakatosüzemében. A még hátralevő munkák elvégzése is a Bognár Gábor vezette, nyolctagú Dózsa brigádra vár. — Tavaly, kongresszusi pótvál-lalásként megígértük, hogy mind a 46-ot elkészítjük december végéig. Sajnos nem sikerült, mivel későn, novemberben kezdtünk hozzá. Amit itt lát, ezeket gyártjuk le január végéig — mondja az első pillanatra is kellemes be. nyomást keltő Bognár Gábor brigádvezető, aki olyan természetesen és őszintén mondja az előbbieket, mintha mindennapos ismerősök volnánk. — És most minden megvan a folyamatos munkához? — Ha az öntödéből időben megkapjuk a finomcsiszoló gépek burkolótesteit, akkor igen. A mi részünkről amit eddig el kellett végezni, azt megcsináltuk. Nem is akárhogyan dolgozik a brigád. A napló tanúsága szerint tavaly minden hó. napban selejtmentes berendezések, gépek kerültek ki a kezeik alól. . — így szoktuk meg, ez nálunk természetes — vélekedik a brigádvezető, majd így indokol: — Csak azokat az alkatrészeket építjük be, amelyek kifogástalanok. Ha rosz- szak, mert ilyen is akad, visz- szaadjuk annak, aki a hibát vétette, hogy saját szemével győződjön meg felületességéről. Az előbbi gondolatot bővítve terelődik a szó a munkaszervezésre. — Egyáltalán nem lelkesedünk, ha az utolsó pillanatban kapjuk meg a bedolgozásra váró alkatrészeket, még. hozzá olyan megjegyzés kíséretében, hogy jó lenne, ha már holnap, vagy holnapután kész lenne. Az ilyenkor szokásos nagy sietségben akárhogy vigyáz az ember, véletlenül is melléfoghat. Biztos, hogy a meós, vagy a megrendelő átvevője észreveszi. Számomra nem felemelő érzés, amikor elém teszik a rosszul végzett munkát, s ráadásul még megkérdik: szerinted ezt szakember végezte? Aki egy kicsit is ad magára, az nehezen viseli el az ilyet... — Ezek szerint nem elege, dett a munkaszervezéssel? — Nem mindig. Látja itt ezt a papírt? — mutatja felém fordulva az ez évi intézkedési tervet. — A gyár vezetői a benne foglaltakat a szocialista brigádvezetők tanácskozásán vitatja majd meg velünk. Itt az első bekezdésben a jobb munkaszervezés igénye áll. Nem leírni, hanem csinálni kell — molndja a korábbinál valamivel emeltebb hangon, érzékeltetve az e területen jelentkező bosszúságokat. — Minden* részlegnek van vezetője. Azt vegyék élő, ha hiányzanak a feltételek. Szerintem a szervezetlenséget meg kell előzni, nem pedig utólag megmagyarázni. Ezért nem tartom a legszerencsésebb gyakorlatnak a jelenlegit, azt, hogy egy nap kéfcszer. háromszor is megkérdik tő- tóm : mi hiányzik a folyamatos munkához? Az az igazi munkaszervezés, amikor a kezdéskor minden megvan, s lehet hajtani, egészen a munkaidő végéig. Ilyenkor van teljesítmény, minőség, gazdaságosság. így vélekedik a brigád vezetője, akinek a veretesével a múlt évijen is megtették a Az energiatakarékosság érdekében Tavaly november óta szabályozták a gépjárművek sebességét az NDK-ban: amíg autópályán továbbra is 100 kilométeres a megengedett óránkénti sebesség, másutt, lakott területeken kívül az eddigi 90 helyett 80 kilométert engedélyeztek. Ez az üzemanyag takarékosabb, észszerűbb felhasználását teszi lehetővé. * Programozott mikroszámító- egységek beépítésével a berlini villamoshálózat hajtóenergiáját takarékosabban használják fel. Számítások szerint az új módszer bevezetésével az energia egyötöde takarítható meg. A közlekedési minisztérium tervezi a mikro- berendezések alkalmazását a földalatti és az elővárosi vasutaknál is. * Lengyelország, Csehszlovákia, Franciaország, Olaszország, az NSZK és más országok példáját követve, 1980- ban a Német Demokratikus Köztársaságban is bevezetik a nyári időszámítást, amitől igen jelentős energiamegtakarítást várnak. magukét; átlag 104 százalékot értek el és selejt mentesen termeltek. Eddig négyszer nyerték el a Vállalat kiváló ifjúsági brigádja címet, többszörös arany fokozattal kitüntetett szocialista brigád és birtokosa a Vállalat kiváló brigádja megtisztelő címnek is. Ráadásul nemcsak saját munkájukat végzik el. Amikor másutt sürgetett a határidő, nem voltak restek, azonnal segítettek. Megtehették, mert a lakatosság mellett mindannyian értenek a hegesztéshez is. — No, azért mi sem vagyunk angyalok —, emeli fei tiltakozásul mosolyogva egy kissé a kezét. — Ritkán ugyan, de nálunk is előfordul, hogy valaki megfeledkezik magáról. Nem úgy hajt, ahogy kellene. Ez később meglátszik a fizetési borítékján. Látom az arcukon, hogy nincsenek valami kiváló hangulatban. A következőket mondom nekik : gyerekek, jobban hozzá kell fogni a munkához. Ugyanez áll a jutalmazásra is. Nemrég az egyikük méltatlankodott, hogy nem kapotjt. — Valószínű, hogy csak a munka után mentél, és nem eléje —, válaszoltam neki, mire ő nem szólt semmit. — Mindig ilyen szigorú volt a végzett munka megítélése? — Tavaly kezdtük meg a nagyobb differenciálást. Az idén tovább fodytaitjuk. Nemcsak azért, mert kevés a szétosztható pénz, hanem azért, mert most már kimondjuk, amit eddig is mindenfei tudott: nem dolgozik mm- őeniki egyformán. Van, aki izzad, csapdossa a homlokát, a munka mégsem halad, míg a másik kezébe veszi a rajzot, átnézd, utána ég a keze alatt a meló. A kollektíva tevékenységébe tartózik továbbá az általuk elkészített gépek, berendezések helyszíni összeszerelése. A külszolgálatot nem szeretik, mivel családos emberek, jobban érzik magukat otthon, nem beszélve arról, hogy a két konyha többiet- toiadással jár. De nem tehetnek ellene semmit! Ezt is el kei! végezni, mert a roíuszáj nagy úr, a megrendelők beszerelve kérik a gépeket és a berendezéseket. És az is igaz, hogy a helyszíni szerelések is beszámítanak a szocialista brigád aranykoszorús cím elnyeréséhez. Mert erre pályáznak, s ahogy a brigódvezető mondja, az ezzel kapcsolatos feltételeket teljesítették. (ven esz) Takarékossági módok Többel — még többet Kinek van erre energiája? — kérdi egy blőd tv-reklám. Hasonló kérdést mostanában sűrűn föltesznek maguknak és egymásnak a különféle rendű és rangú gazdasági szakemberek. Az energia egyre kényesebb „jószággá” válik: több és több kell(ene) belőle, s mind drágábban lehet hozzájutni. A citált kérdés jelentős ranggal bír a salgótarjáni ötvözetgyár illetékeseinek körében: az üzemben előállított termékek összköltségének mintegy harmadát teszi ki a villanyáramra fordított ösz- szeg. Némely hevenyészett számítás szerint egy világváros éjszakai kivilágítására elég annyi áram, amennyit a gyár egy nap fölhasznál az ötvözőanyagok előállítására. Természetesen nem most, s nem is a közelmúltban került napirendre a tarjáni gyárban az energiatakarékosság kérdése. Hosszú évek óta törekszenek az üzem szakemberei arra. hogy mind az áramot, minő az értékes alapanyagokat a — lehetőségek szerint való — legésszerűbb módon hasznosítsák. Erre vonatkozólag esztendőről esztendőre megkapják az illetékes vezetők a KGM-től a kellő irányelveket, s a többé-kevésbé konkrét föladatokat. A korábbi években a KGM- irányelvek anyag- és energiatakarékosságban az előző időegységhez mérten egyszázalékos megtakarítást írtak elő a gyáraknak. Ez az előírás a tarjáni üzemre vonatkozólag mintegy négy-ötmillió forint értékű költségcsökkentést jelentett. Magától értetődő azonban, hogy a megtakarítást sem lehet a végtelenségig — sőt azon túl is — fokozni, hiszen a semmiből nem lesz energia. így a tavaly ősszel kelt KGM-irányelvek már számszerű célokat nem tartalmaztak — ennyiben különböztek a korábbiaktól —, ám előírták az üzemnek, hogy az adott helyi lehetőségekhez szabott, alapos tervet készítsen mind az anyag-, mind az energiatakarékosságra. Az irányelvek szellemében a gyáriak — a reális körülmények tüzetes számbavétele után — tavaly novemberben állították össze az idei termelésre vonatkozó — nem végleges érvényű — úgynevezett tervinformációt. Ebben költségcsökkentésként egymillió-háromszázhuszonöt- ezer forintot határoztak meg az illetékesek. Az összegből kerek egymillióra rúg az előirányzott villanyáram-megtakarítás forintban mért értéke. Erre a spórolásra egy fontos gyártásfejlesztési módosítás kínál lehetőséget a gyárnak. Az úgynevezett redukáló és elegylazító anyag összetételének meghatározott mértékben történő változtatása javítja a kemencékben a metallurgiai viszonyokat, növeli a hasznos anyagkihozatalt, így csökkenti a fajlagos áramföl- használást. Elegylazításra külön erre a célra őrölt faforgácsot rendelnek egy egri faipari üzemtől, s ezt a faforgácsot adagolják a kemencébe. Korábban ugyancsak fát használtak erre a célra a szakemberek, ám az az anyag nagyobb darabokból állt, igy nem alakította ki a kemencékben az optimális viszonyokat: nagyobb volt az úgynevezett illanási veszteség. A gyár szempontjából több százezres költségcsökkentést tesz lehetővé egy kondenzátortelep üzemeltetése. Ez a Üj technika, régi eredmény M egörvendeztethetne mindan'nyiunkat a tény, ha nem kapcsolódna egy „de” szócska hozzá. A tény az: 1970 és 1980 közötti időszakban a dollárelszámolású piacőkról származó gépbehozatal több minit a tízszeresére növekedett. S itit következik a de: az eszköztár ilyesfajta gyors gyarapodása ellenére nélkülözzük a kellő kamatokat, azaz a termelés vérkeringésébe beáramló új technika hatékonyságét. Ez még nem eléggé eredményes, kifizetődő. A befektetések megtérülésére vet fényt a következő ariaft: 1974 és 1979 között 120 milliárd forint — 1979-es árfolyamon számolva 3,4 milliárd dollár —, értékű volt a tőkésorszá- gokbód vásárolt gépmennyiség. ..! Sok a panasz arra —, s némely helyen, illetve iparágban teljes joggal —, mennyire elavult a termelés technikai. technológiai hátországa. Műszaki múzeumba kívánkozó gépekkel kényszerülnek előállítani a jól fizető, gond nélkül értékesíthető termékeket-' Az ok: nincs kellő fedezet az eszköztár föü- frissóitésére. A másik oldalon pedig az áll, hogy va'n pénz is, korszerű gép is, csak éppen —, ahogy ezt szakszerűen emlegetik — hiányzik a termelőhely fogadóképessége; szervezettsége, szellemi tőkéje, technológiai fegyelme... , Orsaágos népi ellenőri vizsgálat tárta fel: az importból származó gépek és berendezések nagyobb része az előzetes terveknél kisebb teljesítménnyel — ebbe a kapacitás- kihasználás és a minőségi jellemzők egyaránt beletartoznak — működik. Magyarán: a számítottnál lassabban térül meg az ár, ha — egyáltalán megtérül. Mert olyán esetekre is rábukkantak a népi ellenőrök, amikor a dollárért vásárolt nagy értékű technikai eszközök eredeti csomagolásukban pihentek negyedik esztendeje, s erkölcsileg úgy avultak el, hogy közben egy fUlémyi ' hasznot sem hajtottak...! Valamiért csak a vásárlás volt a fontos, az üzembe állítás már nem, de e luxus következményeit alig, vagy egyáltalán nem érezték az érintettek, adnál inkább viselte a gondatlanság terhét a nép- gazdasági közös pénztár. Tervszerűtlen, csúcsokra kapaszkodó és völgyekbe zuhanó volt gyakran a gépimport, egyik évről a másikra háromszorosra bővült, azután a.z előző esztendeinek negyedére zsugorodott, majd annak a hétszereséré hízott. Meglehetősen logikátlanul váltogatta a központi támogatás a különböző beszerzési források előnyben részesítését. Eziért azután nem bizonyult ritka esetnek — a már említett népi ellenőri vizsgálat állapította meg ezt is —, amikor a hazai gyártásban is rendelkezésre álló gépet, berendezést borsos áron, dollárért vették meg a „van rá valuta” alapon gondolkodó beruházók. Mindezek ismeretében^ m^r nem hat meglepőnek, hogy a három legfőbb ágazatban, majdnem tíz esztendőt figyelembe véve, csak) egyben nem romlott az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés mutatója. Az összehasonlító árak alapján számított növekedés az iparban az 1971 és 1975 közötti időszakban 4,9 százalék volt, az azt követő három évben viszont — 1976—1978 — mindössze három százalékkal bővült az egységnyi erőforrásra jutó nettó termelés. Az építőiparban mindkét szakaszba'n maradt a 4,1 százalék, míg a mezőgazdaságban és az erdőgazdálkodásiban 3,5-ről 2,5 százalékra csökkent. A legnagyobb a mérséklődés tehát az iparban, ott, ah°vá a legtöbb eszköz, s értékben is a legnagyobb mennyiség áramlott be. Elemzések azt mutatták, az élőmunka "hatékonysága ugyan javult, de nem olya» mértékben, hogy képes lett volna ellensúlyozni az állóeszköz-hatékonyság — azaz az állóeszközök kihasználtságának — romlását.' Veszélyes folyamat ez, hiszen objektív tényezők miatt általában növekszik a termelő-; ágazatok eszközigényessége, tehát az ilyeii ráfordítások törvényszerűen emelkednek. Ha most az emelkedő ráfordításokat csökkenő eredmény kíséri, akkor... nos, a'kkor a ráfizetésből kellene megélnünk. Ez pedig nemcsak hosszabb távon lehetetlen, hanem rövtó debb időszakon belül is... A z idén januártól érvényes szabályozók a korábbiakhoz képest növelték a vállalatok költségérzékenységét, amibe természetesen az új technika árának megtérülése is beletartozik. Remélhető, ha a munkahelyi közösségek egésze megadja az eszközök szükséges rangját, akkor a szó igaz értelmében meghatározó lesz a* eszközgazdálkodás, Ennek alkotóeleme a kellő tájé- kozottságú vásárlás éppúgy, mint az új gépek. berendezések fogadásának előkészítése — anyagiban, szerszámban, műveleti rendben, technológiai leírásokban stb. ■—, s a termelésbe állítás meggyorsítása. Mert konyhai bölcsesség, de nagyon igaz: nem az új technika a cél. hanem az új technika alkató mazásával elérhető többi eter°dménv! Mészáros Ottó Iskolás „akadémia" Három új helyi tagosat» nyílt meg a köztársaság különböző pontjain a kazahsztáni iskolás „tudományos akadémiának ’. Az új tagozatok, amelyik a fizikai és kémiai érdeklődésű felső tagozatos iskolásokat tömörítik Ala- tan faluban, Almz-Atában és Celinográdban működnek. Mindhárom kiváló bázisa az iskolás tanulók tudományos érdeklődése kielégítésének, tudományos ismeretei elmélyítésének. A tanulók akadémiai Intézetekbe járnak, ahol a magenergiák és a magfizika törvényeivel Ismerkednek. Oktatóik arra törekednek, hogy bevezessék a fiatalokat a tudományos kutatómunka titkaiba, s kialakítsák bennük az önálló munkára, való készséget és jártasságot. berendezés az áramerősség és a feszültség viszonylagos egyenletességét teremti meg a beérkező villamos energiában. A megtakarítás a népgazdaságot nem érinti, mivel csak az áramszolgáltató egység és a gyár egymás közti elszámolásában valósul meg. Ha a tervezett egymilliós energiaköltség-megtakarítást az összes energiaköltségéhez ■viszonyítjuk, nem látszik túl jelentősnek. Eddig évenkint mintegy hetvenöt-nyolcvanmillió forintot költöttek áramra a gyáriak. Az idénre előirányzott összeg jóval nagyobb : százhuszonkétmillió forint. A növekedés két ok miatt következik be: a gyár nagyobb lett a múlt év decemberében termelni kezdő tatabányai üzemmel. Valamint számolnak az erre az évre várható árváltozással. A százhuszonkétmillióhoz képest elenyészőnek látszó egymillió forintos megtakarítást — amely csak az előzetes tervben fogalmazódott meg, s ennél csak nagyobb lehet a valóságban — mégis komolyan kell vennünk, mivel ezen a területen hétmérföldes lépésekre már aligha nyílik mód; inkább az anró lehetőségek kiaknázása szorgalmazandó. Molnár Pál P E VA A tervek szerint ebben az esztendőben 244 lakást adnak át Nagybátonyban, melyet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat épít. Az épületek egy része PEVA-technológiával, míg a többi hagyományos módon, úgynevezett blokkos technológiával készül. — bábéi felv. — NÓGRÁD — 1980. január 31., csütörtök 3
