Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-31 / 25. szám

s

Filmjegyzet

A képzőművészeti alkotások, iparművészeti tárgyak széles körű terjesztésében, az esztétikai nevelésben aligha pótolható szerepet tölt be már több mint három évtizede a Képcsarnok Vállalat. A szocialista műkereskedelem első lépéseinek megtételét 1949 novemberétől számíthatják, amely a vállalat megalapításának dátuma. A fejlődés, természetesen e téren sem mentes az ellentmondásoktól — napjainkban is fölmerülnek olyan kérdések, amelyek indokoltan válthatnak ki vitákat —, az eredmények azonban mégis jelentősek.

Érdemes néhány adatot is említeni, annak ellenére, hogy a számok csak részben jelzik az eredményességet, hiszen nem alkalmasak arra, hogy az esztétikai nevelésben elért eredményeket jelezzék, vagy éppen hiányosságaira utaljanak. Jelenleg Magyarországon ma már minden ötödik lakást értékes képzőművészeti alkotás díszít. Létrejött a vállalat minden országrészre kiterjedő galériahálózata, amely a képző- és iparművészeti alkotások kínálója. E hálózatban régóta jelentős hitelkedvezményekkel állnak az érdeklődő közönség rendelkezésére. A bemutatóterem-hálózat vidéken is oly mértékben fejlődött, hogy Komárom megyét kivéve —, ahol a telepi, tés folyamatban van — mindenütt működik Képcsarnok.

Salgótarjánban 1966-ban nyílt meg a Képcsarnok Vállalat 20. számú fiókja. (Egyébként a hálózat jelenleg 28 bemutató teremből, galériából, illetve üzletből áll.) A salgótarjáni Tanácsköztársaság tér sarkában szerényen „megbúvó” kis üzlet élén több, mint tíz éve Országh Gáborné áll, aki tehát személyes tapasztalatok alapján beszélhet a megyeszékhely és a megye közönségének érdeklődéséről, arról a szemléletváltozásról, amely — nem utolsósorban a dinamikus salgótarjáni városépítés következtében — áz ízlésfejlődésben is megNem egy ember számára Jelenthet valóban életmentést az az intézkedés, amelynek alapján a személyi ada. tok mellett a legfontosabb egészségügyi adatokat is bevezetik a személyi igazolvány, ba.

mutatkozott. Hiszen ez a kis bolt sajátos üzlet, szerepe van a közművelődésben is.

— Az életmód, a lakáskultúra alakításában valóban van némi szerepünk — jegyzi meg. —» 1966-tól példáiul forgalmunk ötszörösére növekedett. S ami még érdekesebb, a forgalmon bélül különösen a képzőművészeti érdeklődés növekedésének örülhetünk, hiszen festményekből forgalmunk csaknem tízszeresére nőtt. Iparművészeti alkotásokból ugyancsak ötszörösére, szobrokból pedig nyolcszorosára nőtt a forgalom.

Tekintettel az üzlet sajátos jellegére, itt nem egyszerűen forgalomnövekedésről van szó. Hiszen emögött az esztétikai igénynövekedésnek örülhetünk akár festményekről, rézkarcokról, szobrokról, vagy éppen a plaketténtékesítésről van szó. A képző- és iparművészeti alkotásokon túl, úgynevezett kiegészítő bútorok is várják az érdeklődőket, amelyek szintén egyedi jellegűek, s a lakáskultúra fejlesztésében nagy szerepük van.

A beszélgetés során kiderül, hogy az igények a nógrádi megyeszékhelyen is gyorsabban nőnek, mint a kiis üzlet lehetőségei, amely jelen1981-ben a Német Demokratikus Köztársaság polgárainak ez az okmánya — külön lapon — feltünteti már az illető egészségügyi adatait — vércsoportját, oltásait stb. is —, amelyek ismerete szükség esetén gyors és eredményes segítséget tesz lehetővé.

leg még szűkös körülmények között működik. Igaz, hamarosan tágasabb, új otthonba költözik majd, amelynek a kialakult törzsközönség bizonyára örül. Egyébként, nemcsak Salgótarjánból, de Ba-' lassagy armatról, Karancske- sziből, Tarról, Ceredről, Kis- terenyéről, Pásztóról, Mát- raszeléről stb. is mind többen keresik fel őket, bizonyítva, hogy az életmód változásával a lakáskultúra alakítása iránti igény is fokozottan nő ■nemcsak a városokban, de a falvakban is.

Érdemes szólni a Képcsarnok kiállítási programjáról is.

— Évente átlagosan négy képzőművészeti kiállítást rendezünk, amely tárlatok a megyei program szerves részét jelentik, ha visszhangjuk különböző is az egyéb tárlatoktól — mondja az üzletvezető. Ezek kamarajellegű kiállítások, 25—30 alkotáson keresztül mutatnak be egy-egy művészt. Az elmúlt évek során Nógmád megyében élő alkotók is bemutatkoztak nálunk, például Somoskői Ödön, Réti Zoltán, Iványi Ödön, Pataki József (jelenleg Budapesten él), Raidics István, Já- ho&y Ferenc.

A közönség' legközelebb

Dallos Ferenc műveivel találkozhat a Képcsarnokban március 27-től április 17-ig rendezendő kiállításán. Dallos Ferenc 1928-ban született Moszkvában. Első mestere Sugár Andor volt, majd a Derkovits-kollégiumban Kmet- ty János és Koffán Károly. A főiskolán Szőnyl István növendéke volt. Figurális igényű. természetelvű festő, leginkább az emberi érzésvilág, karunk emberi kapcsolatai foglalkoztatják.

T. E.

Gyorsan megérkezett hozzánk a tavalyi cannes-i fesztivál nagy sikert aratott nyitófilmje, a Hair. A rendezőt jól ismerik a magyar nézők, az utóbbi években az Elszakadt és a Száll a kakukk fészere című filmjét láth-.ttuk. Forman régi tervét valósította meg, amikor a hetvenes évek némiképp elhanyagolt műfajához, a musicalhoz fordulva a legmodernebb formában fogalmazta meg a fiatalok irtózását a háborútól.

Az ötvenes és hatvanas években készült, jórészt csupán a zenére, táncokra épülő musicalektől eltérően Forman cselekménnyel és társadalmi mondanivalóval gazdagította a műfajt. A zeneszámok nem különülnek el a történettől, nem egyszerűen betétek, hanem a mű szerves részét képezik. A színpadi műből már tíz év óta ismert dalok lényegében változatlanok, de az űj hangszerelésben drámai, érzelmi töltésük sokkal nagyobb a filmben.

<A Hairt 1967 végén mutatták be az Off-Broadway színházban, s zenéje hamarosan egész Amerikában és Európában is népszerűvé vált. A New York-i Central Parkban hangzottak először a dalok azoknak a hippiknek a gitárjából, akik megtagadták, hogy részt vegyenek a vietnami háborúban, halomba rakták s elégették katonakönyveiket és meztelenre vetkőzve énekelték protest-songjaikat: ......a

V

ízöntő hajnalán a béke vezérli majd a bolygókat és szeretet veszi körül a csillagokat ...”, „Hogy lehetnek olyan kegyetlenek az emberek?”, „Hová megyek? Ki mondja meg, mért élek és mért halok meg?...”, „Engedjétek be a napfényt!”.

Ez a megtörtént eset adott ötletet Gait Mac Demotnak a színpadi mű megírásához, s ezeket az eredeti dallamokat és szövegeket használta fel Gerome Rágni és James Rado a zene megkomponálásában. Forman . véleménye szerint a Hair társadalmi jelenség volt,, de nem chvattrükk. „A világsiker azt tanúsította, hogy a darab nem különleges amerikai show, vagy aktualitásokhoz kötött revü. hanem az ifjúság mindig is időszerű rossz közérzetének és lázadásának mélyreható kifejezése ... Nem Vietnamról van szó a darabban, hanem általában a háborúról. A háború szélsőséges érzelmeket kelt. Hevesebben pezsdíti meg az ifjúság vérét: vagy a lelkesedését, vagy a lázadását.” Forman úgy ábrázolja a hatvanas évek ifjúságát, hogy elhagyja a darab

Egészségügyi adatok a személyi igazolványban

Franciaország embertávíatból

A szektorokra osztott világ

Amikor Nopóleon, de nem * Waterlooi, hanem a III., aki minden ellentmondásával együtt mégis csak megteremtette a ma Párizsát, az Avenue d’Iénán felépítette palotáját, aligha gondolta volna, hogy a fényűző pompa, a nagypolgári kivagyiság, a hatalmaskodó hatalom szimbólumának is beillő épületben majdan szürke, fém íróasztalok sorakoznak a freskók, a stukkós mennyezet, az aranyozott oszlopok és a nagytermekben még ott villogó velencei tükrök között és alatt. A feltörekvő hajdani nagyburzsoázia e ma már műemléknek számító és igen gondozott és okosan fel- és kihasznált palotájában immáron több mint harmincöt éve más és más korszerű szelek fújnak. A szél természetesen most is a tőke vitorláit hajtja, csakhogy — a példának hűségében maradva — nem feltartott és megnyálazott ujjal figyelik, merről is fúj ez a szél, hanem tudományos alapossággal, gondos elemzéssel, a világot és benne az országokat szektorokra és Íróasztalokra osztva igyekszik a francia ipar és kereskedelem a jó széllel a jó irányba hajózni.

A navigátor szerepét, azaz hogy most már békén hagyva a példabeszédet, az információ gyűjtését és adását az 1943 óta itt működő francia külkereskedelmi központ tölti be, végzi serény szorgalommal és irigylésre méltó alapossággalHogyan működik ez a központ, mi a szerepe a francia gazdasági életben és a nemzetközi kereskedelemben, tanácsadó, vagy meghatározó szerepű-e? Ezekre és más kérdésekre kerestünk, s kaptunk is választ az itt tett látogatás alkalmából. Néhány nappal ezelőtt, még a magyar információs intézet Kiéber sugárúti irodájában fogalmazták meg beszélgetésünk kapcsán a talán mottónak is beillő tőkésigazságot — nyugodtan lehetne a szocialista ipar és kereskedelem igazsága is persze —hogy: nem termelni kell és utána körülnézni, hol adható az el, hanem előbb megnézni, hol és mi adható el, s utána azt termelni.

Nos, ezt az alapigazságot kívánja szolgálni és szolgálja is a külkereskedelmi központ az óriási információs hálózatának kiépítésével, mindenre

kiterjedő dokumentációs anyagával. A Le Mooi, a központ belső havi folyóirata már önmagában is képet ad erről a hálózatról. Franciaország

minden jelentősebb pontján ott működnek a megbízottak, akik rendre küldik gazdasági

— minden bizonnyal politikai is — információikat az illetékes szektor számára. Mert az egész központ szektorokra osztva fogja át Franciaországot és a világot- Áttekintő táblázat tárja fel azt a mag^is fokú szervezettséget, amellyel ez a szervezet dolgozik. A belföld mellett nyolc önálló szektort állítottak fel, mindegyik meghatározott földrajzi

— természetesen politikai — övezetet ölel fel működési területével.

Az I-es számot viselő például Észak-Európával foglalkozik, a 8-as Latin-Ameriká- val. A 4-es szektor a szocialista országok gazdasági életét méri fel, ám itt is, mint a többi szektoroknál, Íróasztalokra, nevekre és országokra bontottan történik az információgyűjtés — a követségeken, kereskedelmi kirendeltségeken, odautazó üzletemberek itteni tájékoztatásai és az újságok alapos elemzése után

— és természetszerűen az információadás is. A 4. szektor 2- számú irodájában világítóudvarra néző kis szoba ez, három nővel az íróasztalok mögött és kél térképpel a falon — a Szovjetunióval és Magyarországgal foglalkoznak. Marie — Christine Debi- en és Edith Launey azok, akik most, mint a magyar ügyek szakértői felvilágosítást nyújtanak egyáltalán az iroda működéséről, s a francia— magyar gazdasági kapcsolatokról.

Nem idézem, elmondom: mit is mondtak. Sőt, a fentebb leírtak egy része is már e beszélgetésből nyert információkra alapozódtak.

Kiderül, hogy a szektorok átfedik egymást, mert nemcsak geográfiai — nem győzöm hangsúlyozni: politikai is! — felosztása van itt a világnak, hanem termelési ágazat szerinti is. Hol, melyik országban, világrészben mit termelnek, milyen termelési szintet, mennyiséget értek el, mit érdemes ezek után odaszállítani, vagy onnan szállítani- Ha bort akarnak például szállítani, akkor azt is tudják itt, hogy milyen erősségű, színű, aromájú és csomagolású bort kell a francia kereskedőnek az adott országba kivinnie. A dokumentációs központ mindent — ... azaz hogy majdnem mindent tud —, javított ki Edith Launey, ezzel a majdnemmel persze többet mondva a dokumentációs rendszerükről, mint az én fellengzős megállapításom.

„Híd a jövőbe”- S ez a híd vizuálisan, szó szerint is, de képletesen is értendő. A már

4 NQGRAD - 1980. januái 3L, csütörtök

HAIR

idejében még sokkoló, de ma már hatást vesztett elemeket, a meztelenséget, a durva szavakat, s helyettük a mindennapok természetes nyelvén beszél.

A film főhőse, az oklahamai Claude (John Savage) katonai behívóval a zsebében New Yorkba érkezik s a bevonulás előtt még a fővárosban akar tölteni néhány napot. A Central Parkban hippikkel ismerkedik meg, felelőtlen, meggondolatlan, de őszinte és meleg szívű fiatalokkal, akik barátjuknak tekintik Claude-ót és arra is képesek, hogy ötezer mérföldet utazzanak a neva- dai kiképzőközpontig, hogy találkozzanak vele. Claude szerelme, a jó módú és vonzó Sheila (Beverly D’Angelo) is velük tart, de nem engedik be őket a katonai bázisra. Berger (Treat Williams) vállalja, hogy magára vegye barátja egyenruháját és jelentkezzen helyette a létszámellenőrzésen, míg Claude az erdőbe szökik, ahol a többiek várják. A bázison közben ri- adóztatnak és .. . Bergert nem látják többé barátai. A film

a Fehér Ház előtt rendezett hatalmas tüntetéssel zárul,

ahol több ezer fiatal tiltakozik a háború ellen. Annak a nemzedéknek a képviselői éneklik a „Let thé Sunshine in” (Engedjétek be a napfényt) dalát, mely szembe mert szállni a társadalmi normákkal és a „gyöngyök, szerelem, szabadság, boldogság!” jelszó

szellemében önmaga akart

lenni. Ebben a törekvésben ugyanúgy tükröződk a békevágy, mint az elavult viselkedési szabályok tagadása, a szexuális, faji előítéletek lerombolása, vagy akár a hajviselet szabad megválasztása. (Innen a film, s egyben az egyik legnépszerűbb dal címe: Hair, azaz haj.)

A Hair zenéje magával ragadó, a színészi teljesítmények kiválóak, a táncok látványosak, a tempó lendületes és a filmet végig kedves humor hatja át. Forman lenyűgöző ötletekkel dolgozza ki a jeleneteket és természetes egységbe olvasztja a valóság és a vízió, a múlt és a jelen képeit.

— ko —

Rezervátum a Góbi-sivatagban

Az ENSZ környezetvédelmi programja keretében szovjet— mongol együttműködéssel nagyszabású terv megvalósításához kezdtek hozzá Mongóliában: a góbi-sivatagi természetvédelmi rezervátum kialakításához.

A rezervátum ötmillió hektár kiterjedésű és két részből áll: a Zaaltáj és Jungár Góbi vidékéből.

A világ legnagyobb nemzeti parkja épül itt. Védett, ritka állatfajok népesitik be: preivalszki lovak, khulanok, vadtevék, gobi-medvék, leopárdok és az argal nevű vadkecske. Növényzete is egyedülálló: területén a sivatagi táj 300 jellegzetes növényfélesége található meg.

említett havi folyóirat júliusi számának címfotója az Erzsé- bet-híd volt és 90 oldalas kiadvány egy jelentős része a magyar—francia gazdasági kapcsolatokkal, a már elért szinttel és a lehetőségekkel foglalkozott. Hogy a francia külkereskedelmi központ ilyen megkülönböztetett figyelmet szentelt, szentel a magyar— francia kapcsolatoknak, az nem belső öntörvényeiből, nem a központ önálló elhatározásaiból van így. Kétségtelen, hogy elsősorban Kádár Ján’os látogatása óta és nyomán megnőtt az érdeklődés a magyar piacok iránt, s ezt az érdeklődést kielégítendőn és azt szolgálni akarván keresi ez a szervezet is, a „hogyan to- vább”-ot?

De hogyan is hát tovább?

Megértik itt is, hogy a francia szállításokat ellentételező magyar igen alacsony, hogy keresni kell a kooperációs lehetőségeket is. Tíz évvel ezelőtt kezdődött a magyar— francia kooperációs kapcsolatok rendszerének kiépítése, de ez mindmáig meglehetősen lassan haladt előre. Most mind több francia vállalat fordul ide, hogy tanácsot kapjanak, információkat gyűjtsenek, melyik magyar vállalattal lehet és érdemes kooperációs kapcsolatokat is kiépíteni — A legfőbb irányzat most nálunk — koppantott tollával a nyomaték kedvéért az őszi BNV íróasztalon heverő prospektusaira —, hogy a kis- és

középüzemek keresik a kapcsolatokat. És mi is úgy véljük, hogy ez a legjobban és

leggyorsabban járható út. Ne csak Párizs és Budapest, hanem akár Eger és Macon között, és ne csak a Renault és az Ikarus, de a lényegesen kisebb és ezért rugalmasabb, a piac változásaira könnyebben reagáló üzemek kapcsolatát kell keresnünk. Erre ösztönöznek minket a tények.

Az ötödik emeletről gyorslift visz le bennünket a földszinti dokumentációs központba, amely sokkal inkább áttekinthető rendjével, mintsem terjedelmével nyűgözi le a látogatót. Kis olvasójában üzletemberek, egyetemisták üldögélnek, prospektusokat, jelentéskivonatokat, tájékoztatókat olvasnak: tájékozódnak- Ki a kereskedelme tárgyában, ki a kereskedelmi tantárgy okán. Csendben, szinte névtelenül dolgozik ez a világot átfogó szervezet, amely nélkül ma képtelen lenne mozdulni bármerre is már a francia ipar és kereskedelem.

Mert a piackutatás, az informáltság naprakészsége manapság nélkülözhetetlen a nemzetközi kereskedelemben- Aki kevesebbet tud, az kevesebbet és rosszabbat termel —, tehát vesztes. Miért engedhetné meg magának egy szocialista ország, hogy már a startnál, az informáltságnál, hátrányból induljon a nemzetközi gazdasági versenyben. Amely egyben politika isGyurkú Géz»