Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-29 / 23. szám

Képernyő előtt T urgenyev televíziója BIZONY érdemes az utókor­nak újra és újra felfedezni a drámaíró Turgenyevet. Kü­lönösen a belső történésekre oly érzékeny televíziónak le­het ebben az újrafelfedezés­ben szerepe. Turgenyev jelen­tős helyet tölt be a múlt szá­zadban keletkezett úgyneve­zett nemzedékregény megal­kotásában (Apák és fiúk), a nemzedéki ellentétek, az el­lentétes világnézetek drámai ábrázolásában, de jeleset al­kotott színpadi műveivel pél­dául a csehovi dramaturgia egyik legfontosabb előzmé­nyeként is. Drámáinak erejét ő maga így fogalmazta meg: „.. .nemcsak felfogni kell az élet minden megnyilvánulá­sát, hanem belé is kell ha­tolni, meg kell ismerni a tör­vényeket, amelyek mozgat­ják, ha kifelé nem is mindig láthatók.. A televízió vasárnap este mutatta be az Egy hónap fa­lun című drámájának tévés­változatát, amely külső meg- jelenésébén és belső tartal­mában egyaránt minden te­kintetben megfelel a turge-. nyevi dramaturgia önmaga számára előírt törvényének. A múlt századi polgári, föld­birtokosi élet korlátái közé szorított történetben úgyszól­ván — nem történik semmi! Semmi látványos, semmi fel­tűnő, forgatagos esemény. Nemzedéki elléntétek, világ­nézeti harcok sem borzolják az Idegeket. A rezzenéstelen felszín alatt azonban nagy drámák zajlanak. Egy földbirj tokos házaspár környezetébe került férfiak és nők szerel­mi sokszögén Turgenyev meg­mutatja azokat a belső törvé­nyeket, amelyek mindenek mozgatói: a ház asszonyába szerelmes házi barát (Mensá­ros László) és az asszonyt bá­torítást felvevő moszkvai diák (Hegedűs D. Géza) a feleségé­be szerelmes földbirtokos (Kol- tai János) „természetesen” nem csapnak össze. A két férfi el­utazik. A szerelmes asszony (Rutkai Éva) magára marad, nevelt lánya (Leviczki Klára) is elhagyja, az orvos (Hau- mann Péter) elveszi a társal­kodónőt, (Gyöngyössy Katalin) a szolgálólány talán , férjhez megy a háziszolgához, a nevelt lány kérőjét elutasítják — mindez fojtott csendben, szin­te eseménytelenül történik Turgenyev drámájában, ame­lyet Elbert János fordított. A televíziós feldolgozás drama­turgjának munkáját Szántó Erika végezte el, a tévésvál­tozatot Szirtes Tamás rendez­te. EGY SZÍNPADI mű televí­ziós feldolgozásának többféle célja is lehet: például a na­gyobb nézőszám előtti bemu­tatás, az értékek, művészi alkotások minél szélesebb kör­ben történő közvetítése. És, ha csupáncsak ilyen „egysze­rű” cél vezérli is az alkotókat — máris elismerés illeti őket. De lehet —, miként ezúttal is történt — egészen másfajta célja is az átdolgozásnak. Más kérdés, hogy a célt elérni si­kerül-e? A televízió képes ar­ra, amire a- színpad nem — a hagyományos nézőtéri lá­tószögből kimozdítani a né­zőt. Közel kerülni az emberi archoz, beljebb lépni, nem csupán a történet kereteibe, hanem elsősorban az ábrázo­lás lehetőségeinek kitágítá­sába. Itt ez történt. A televí­ziósjáték eltüntette a stúdió kereteit: a rendezés követke­zetessége, a színészi játék egészen magas fokú megjele­nése és ami éppen a „más” létrehozása érdekében meg­határozó — az operatőri mun­ka kimagasló teljesítménye igazi televíziós alkotást ered­ményezett. Nagy szeretje volt ebben Langmár András dísz­leteinek, Wieber Marianne jel­mezeinek és a már említett operatőri munka egyik leg­főbb megvalósítójának: Sza­bados Tamásnak. De hát, így van ez minden igazán sike­res színházi előadás esetében is: a közreműködők teljesíte­ni tudják nagy hozzáértéssel azt, amire közösen vállalkoz­tak. AZ EGY HÓNAP falun televíziós változat kisebb sze­repeit alakítok esetében ez éppúgy igaz, mint a történés- nélküli dráma kulcspontjain álló színészek vonatkozásá­ban: a „turgényevi televízió” újat eredményezett. Képes volt feledtetni velünk azt, milyen ez a dráma színházi előadás keretében, sőt, kis túlzással szólva — talán an­nak helyébe lépve ilyenféle meggyőződésre sarkallt, hogy „egyszerűen elképzelhetetlen másként”, mint televízióban az Egy hónap falun. A belső világ öntörvényeit, az emberi tetteket meghatározó belső meggyőződések indítórugóit kutató Turgenyev és az em­beri arc mögé is „belátó” te­levízió találkozása ezért volt több mint szerencsés. (T. Pataki) NegaKv „csúcsok" árnyékában Franciaország embertávlatból Fémtábla a kapu alatt 88, Avenaae Kiéber. Kiéber sugárút 88. Párizs szíve és egyik legforgalmasabb körút­ja. A kapu falán fémtábla: CITH- Centre <T Information sur les Techniques Hongrai- ses. A magyar műszaki isme­retek tájékoztatási központja Párizsban. Annak idején kiküldtek 800 meghívót, eljött 15 em­ber, kimentette magát — te­hát tudott az „ügyről” — még harminc. Nem éppen vi­dító adatok ezek. — Hangyaszorgalom és han­gyakitartás. Erre van szük­ség ebben a munkában — nyugtatja kétkedésem Paul* André Leremboure, a köz­pont igazgatója, aki körbeve­zet a mindössze néhány he­lyiségből, közte egy előadóte­remből és egy könyvtárból álló bázison, amelyen megve­tette lábát, hogy megismer­tesse és megmutassa magát, a magyar ipari technika­Armelle Alleaume, a doku­mentációs részleg csinos ve­zetőnője, aki önszorgalomból tanult meg magyarul és nem is rosszul, miközben a kiad­ványokat mutatja — magya­rokat, franciákat, az utóbbi sajnos a kevesebb — hozzá­fűzi még: — . . .de csak ez év ápri­lisában nyitottuk meg ezt a központot . . ■ A nyári hóna­pok Párizsban elveszett hóna­pokat jelentenek, már ami a propagandát illeti. Így hát voltaképpen alig több mint három hónap áll csak mögöt­tünk . . • És már azért ismer­nek bennünket . . . Mindig és mindig többen • . . — A helyzet ugyanis az — veszi át a szót Paul-André Leremboure, immáron a leg­korszerűbben felszerelt, ha­talmas vetítővászonnal is el­látott előadóteremben —, hogy a magyar bort, meg a szalámit itt is ismeri min­denki ... De nekünk alumí­nium kell, mangán kell, gé­pek kellenek, magyar és kor­szerű technika kell, mind, amelynek itt Párizsban nincs meg a hagyománya még- Hogy legyen, hát ez a, mi dol­gunk . . . Kávé, s egy pohár magyar bor mellett folyik tovább a beszélgetés, ott ül körülöttem az egész „személyzet”, mind a négyen és a kérdésekre pre­cízen és lelkesen érkeznek a válaszok. Franciák, akik a magyar ipar és technika itte­ni propagálói, akik bíznak benne, hogy nem is oly sok idő múltán a kevesebb meg­hívó szétküldése is lényege­sen több érdeklődőt vonz egy-egy magyarországi ipar­ágról szóló tudományos elő­adás. A központ ugyanis nemcsak egyszerűen információkat ad az érdeklődőknek, hanem érdeklődést is akar felkelteni a rendszeres, számos esetben magyarországi előadók segít­ségével. — A baj az — veszi át a szót egy jóízűt hörpölve a magyarosan főzött kávéból Armelle Alleaume kisasszony —, hogy kevés a francia nyelvű kiadvány. Itt Párizs­ban viszonylag csak kevesen akadnak, akik magyar szak­szöveget fordítanának franciá­ra, önöknél pedig Magyaror­szágon úgy látszik, kevesen beszélnek franciául, s nyilván ezért is oly csekély a francia nyelvű könyv, folyóirat, bu- letin, vagy egyszerűen csak szaknyomtatvány . • . És hát — tette hozzá udvariasan, de lemondóan széttárva karjait — Franciaországban ugyebár még kevesebben beszélnek, olvasnak magyarul ... A nyelvi gondokon kellene va­lamiképpen segíteni • . . — Ha már a gondokról van szó, hát folytassuk — a seó ismét az igazgatóé ... —, folytassuk azzal, hogy nem tudunk mivel folytatni . • . Világosabban fogalmazva, ha mi itt megjelenünk valamivel a francia piacon, az a valami még nem termel, az még csak ötlet, prototípus, /amelyből majd lesz termék. Márpedig a , francia gyáros, kereskedő munka közben óhajtja látni a gépet, működni a technikát, hogy rendeljen is belőle. Az ötlet szép dolog, de csak, ha megvalósítják, akkor jó dolog is . • . Kevesebb ötlet és több megvalósult gép, technoló­gia ... A találmány halála, ha egy helyben marad- A magyaroknak is érdeke, hogy az ötletekből, találmányokból mielőbb gyártott és gyártható eszköz legyen . . . Udvariasan, de határozottan hozzáteszi még, hogy a keres­kedelmi kapcsolatok nem ki­elégítő voltának csak egy ré­sze vezethető vissza financiá­lis okokra:' — . • .egyszerűen arról van szó, hogy a magyar ter­mékek egy része nem veszi fel a versenyt a hasonló franciával . . . Ée akkor mi­ért venne a francia kereske­dő, vagy gyáros magyar ter­méket? Valóban: miért? Nos, nem volt túlságosan szívderítő mindaz, amit hal­lottam a Kiéber sugárúti köz­pontban. A vigasztaló, sőt ta­lán az örvendetes mégis az, hogy mind világosabbak, megfoghatóbbak a kereskede­lem gondjai immár, mind szélesebbre nyílnak e köz­pont kapui a francia piacok­ra, s, hogy rövid negyedév múltán, ha meghívót külde­nek szét egy-egy itteni elő­adásra, ha zsúfolásig nem is, de már megtelik a CITH előadóterme. Gyurkó Géza Oroszóra a hatodik A-ban, Molnár Zsuzsanna tanárnő a magnóra vett mese alapján kérdez. Elvük: minden gyerek kincs „Ha Demeterek jönnek, ak­kor 310 a tanulólétszám, ha mennek, 304...” — dr. Hor­váth Sándomé igazgatónőtől hallottuk ezt a kissé furcsa adatközlést Diósjenőn. Ez a már-már anekdotikus csengé­sű mondat sokat elárul az is­kola helyzetéről is. A Diósjenői Általános Isko­la az első a járásban a veszé­lyeztetettek számában és ará­nyában : 43 veszélyeztetett ne­buló közül 15 súlyosan veszé­lyeztetett (előfordult rendőr­ségi ügy, volt nemrégiben két szülő kislány); a járásban második az intézmény a ci­gányszármazású tanulók számarányában. (Bár ehhez örömmel fűzte hozzá az igaz­gatónő: felerészt már beillesz­kedett, a fejlettebb életkörül­mények megteremtésén fára­dó emberek a szülők.) Van, aki csak annyit lát a tankötelezettségi törvény ki­fejezés mögött: az iskolába be kell íratni a gyerekeket, mert amúgy jön a büntetés; a ta­nárokat arra szorítják, hogy 14—16 éves korig mindenki­vel végeztessék el a nyolc ál­talánost. Bár a fenti megfogalmazá­soknak van igazságtartalmuk, a teljes igazság több, mélyebb ennél. Hiszen nem szabad el­felejteni a beiratkozás és a végzés közötti időszak alatti „aprómunkát”, a mindenna­pos kis feladatokat a felzár­kóztatásban, egy-egy elsodró­dó, kallódás felé tartó gyer­mek megmentését, a gyengék­kel való plusz törődést. Leg­könnyebb persze a gyógype­dagógiai intézménybe, vagy a kisegítő osztályokba utalni a legnehezebb eseteket (feltéve, ha van hely, és van a közel­ben kisegítő iskolai tagozat). Amikor az igazgatói irodá­ba bekopogtunk, az asztal előtt két diák ült. Hogy nem „ra- porton” vannak, azt abból lát- munka mellett befejezhetik az tesznek a tanórákon és mit hattok: könyv és füzet van utolsó két osztályt, előttük. Végefelé járt a ma­“SÄlv arról a mozgásról, ami még “ ^lrek!Lr± ma sem szűnt meg teljesen: Felmerjek alapjait három nem küldtük .őket máshova egyes csa]ádok átmenetileg csoportba kerülnek. A svédszekrény mellett Vass József testnevelő segíti a nyol­cadikosok gyakorlatát. (Bábel László fotói) A bevezetőben már szóvolt órán kívül? — A tanítási órán a terve­zett differenciálás a jellemző. az iskolából Nem mindig szel- ^rtÓ2kodnak mas-maa községben, feladatokat kapnak — így jobb hely után néznek, majd lobban tudnak haladni a lemaradást — van környe­zeti ártalom (az egyik gyerek visszajönnek. Nem lehet könnyű a beiskolázás, az is évekig állami gondozott volt, £££“ vegemmel ki most hazakerült - küldjük XoIaDa jaras tlgyelemmel K1 őt gyógypedagógiai intézetbe, amikor már nyolcadikos le­hetne?). Együtt járnak a nyolcadikosokkal — a kész­— Nem rekeszti ez meg a diákot egy fokon?... — Nemegyszer mérünk fel, évente 7—8 alkalommal, és , ,, , ,,, mindig változnak a csopor­Legfontosabbak a család- tok i. ._i i i — Eddig szinte csak a leg­gyengébbekről volt szó. A látogatások, az iskoláskor előt­ti gyerekek felderítése, az ségtárgyakban nincs is szint- óvodává] tartott kapcsolat. jegj0bbak számára ott vannak különbség, a kislány a legjob- Volt olyan, hogy csaknem ki- a szakkörök — iskolában és bak közé tartozik gyakorlati- maradt két gyerek — a ma művelődési házban egyaránt ból — a közismereti tárgyak- elegendő eszkozok is ke- megtalálhatóak, a középisko- bó] tartunk számukra külön v®snek bizonyulnak. Az ísko- korrepetálást, ..fakultatív la-előkészitésben két évvel lába szándékozóknak négy csoportban előkészítő van. Mi órát” hetente hatot. Végzés előre kell járnunk már most segíti a középmezőnyt, az egy­után ők a kisegítő nyolcadi- kot fejezik be (képekkel, raj­zokkal gazdag könyvekből ta­tudni, kik lesznek ősztől öt év körüliek, nem közvetlenül előtte szervezni az előkészí­nulnak), ami hatosztályos lei­végzettséget jelent. Ezzel már — A tanulmányi lemaradás munkába állhatnak és majd csökkentése érdekében mit Emlékezés Csehovro Beszélgetés egy rendezővel Csak Anton Pavlovics Csehov szü- remtett alakjainak, jobb sors- nincs vissza, és kiút! letésének 120. évfordulója al- ra vágyakozó és érdemes, de letargia van. kalmából a magyar néphad- cselekedni erőtlen figurái. A medve és a Leánykérés sereg Vörös Csillag érdem- nak minden rezdülését érti, egy-egy helyzetet mutat meg renddel kitüntetett művész, követheti a mai néző is. Cse* — többféleképpen. Az előb- együttese három vidám egy- hov, bár orvos is volt, igazi bibén Popova és Szmimov, felvonásossai emlékezett meg és pontos látleletet végül is meg az inas, Luka „csak” él- az íróról. A napokban meg- nem egy-egy betegről, hanem nek, mint a pók, elzárva a tartott előadást a jobbágyi né- egy gyógyulást kereső, pana- napfénytől. Életüknek nincs zők nagy tetszéssel fogadták, szókkal, bajokkal, válságok- különösebb értelme. És a fia­kai küzdő társadalomról és tál — az urát „már” hét hó­korról adott. napja gyászoló — özvegy ké­— Ezt a világképet tárja pes pár perc alatt visszaadni elénk a most bemutatott há- a kölcsönt megboldogult fér. rom egyfelvonásos is? jének: megcsalja őt. Igaz, — Alapvetően igen. A do- ebben az ezerkétszáz rubeles hányzás ártal ittasságáról tar örökölt tartozás is közreját­tott „előadás”, A medve és a szik. Leánykérés igazolják Csehov A Leánykérésben — Lemov, nagyszerű színpadi érzékét, Csubakov és lánya, Natalja — bemutatják a XIX. század hosszú lánykéréses „akciója” második felének félfeudális hol pozitív, hol pedig ellen- Csehov írói pályáját humo- orosz viszonyait, az elnyoma- kező előjelű fordulatokban, vi- ros, rövid írásokkal kezdte, tást, a kilátástalanságot; egy- tákban, egyetértésben és csó­Novelláit, elbeszéléseit pon- általán: a „népek börtönének”- kokban nyer megoldást és jut tosság, egyszerűség és csöndes, belső társadalmi, anyagi, to. el a happy-e’nd-ig. Mindhá- ségében robbanásig sűrűsödő dati és fejlődésbeli gondjait, rom darabban —, ahogy ez drámaiság jellemzi. Drámáit A dohányzás ártalmairól szó- Csehovnál szokásos — vegyül a világ valamennyi számotte- ló monológ alakot, életet „vizs. a humor és tragikum, de a vő színházi kultúrával rendel- gál”, világít át — úgymond Leánykérés tanúsága szerint kező országában játszották és „szabad előadásban”. Ebben nevettetni is tud. játszák. Fő művei — az Iva. aztán mindenről van szó — a — A Csehov-évforduló je- nov, a Sirály, a Ványa bácsi, feleségről és panziócskájáról. gyében hány ízben léptek fel? a Három nővér, a Cseresz- az öt Kutya utca 13. számú — A mai előadás volt a nyéskert — megújították a ház lakóinak szürke, unalmas, hetvenedik. És még hátravan dráma több évtizedes műfa- pénztelen és hétköznapi éle- harminc. Szinte az egész Ól­ját. Újszerű eszközökkel, pá- tárói, akik vágynak újra fia- szágot bejárjuk a darabbal... ratlán léleklátással megte- talok és boldogok lenni. De Tóth István A fellépést követően beszél­gettünk Besztercei Pál Já- szai-díjas rendezővel. — Nemcsak rendeztem a darabokat, két részben ma­gam is játszottam, s remé­lem, a közönség tapsa az elis­merést jelentette. Elismerést a színészeknek, elismerést, mi több emlékezést a szerzőre, a nagy orosz íróra és orvosra. két tárgyból lemaradókat? — A művelődési ház a fi* zikai dolgozók gyengébb ké­pességű gyermekei felzárkóz* tatását három csoportban fi­nanszírozza. Természetesen a napköziben rendszeresek a korrepetálások, emellett első­söknek ciklusonként hat óra, az automatikusan továbbha­ladó másodikosoknak négy óra. 12 órában tanít nálunk a szátoki gyógypedagógiai in­tézet egyik pedagógusa — a kisegítősök mellett a beszéd­hibásokkal és a leendő isko­lásokkal is foglalkozik — ez egyben megelőzés is! — Ügy hallottam, a község lakói, a szülők nem közömbö­sek az iskola problémáival szemben ... — Szükségmegoldásként új tantermet, illetve gyakorlati helyiséget, úttörőszobát alakí­tanak ki társadalmi muftká- ban a volt orvosi rendelőből,' lakásból. Rettenetesen szűkö­sen vagyunk — 15 évig tud­tunk egy műszakban tanítani, most nem, pedig ha ég-föld leszakad, ezt meg kellene ol­dani!... Ebben segítenek a szülők. Amíg mód nem nyílik új iskola építésére, addig négy helyen is tanítunk, csak újra egy műszakosak legyünk végre. Persze, nem csak eb­ben kapunk segítséget a szü­lői munkaközösségtől — a tan­kötelezettségi törvény végre­hajtásában általában is. A ve­szélyeztetett gyermekek szü­leit külön Is összehívjuk a problémák megbeszélésére — a gyermekük jó tulajdonsá­gait, értékeit épp úgy elmond­juk, mint a • gondokat. így tudjuk együtt nevelni is a ta­nulókat, nem csak oktatni. Minden gyerek kincs — kö­zösen tehetünk értük többet! G. Kiss Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom