Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-26 / 21. szám

Színházi esték La Mancha lovagja Milyen ember az, aki nem látja a valóságot? Pontosab­ban: aki nem olyannak lát­ja a valóságot, mint ami­lyen? Feltétlenül ostoba, ha- zudozó? Nem éppen. Mert, ha a valóság rút, becs­telen és embertelen. ak­kor széppé hazudni olykor kötelező — az élet, a túlélés nevében. De meddig hazud­hat az ember, nemes cél ér­dekében is? Hihetjük-e, hogy lakkozásunkkal megtet­tük mindazt, amit az adott helyzetben lehet és tisztes­ségből illik? Ilyen és ehhez hasonló kérdések vetődnek fel a szolnoki Szigligeti Színház e héten látott előadásában, a La Mancha lovagjában, melyet az amerikai szerzők: Dale Wassermann szövegkönyv-, Joe Darion versíró és Mitch Leigh zeneszerző a klasszikus spanyol író, Cervantes életé­nek és híres regényének, a Don Quijotenak elemeiből gyúrtak össze. Maga a törté­net és a musical ezúttal nem szorul bemutatásra, hiszen december utolsó napjainak egyikén a televízióban Peter O’ Tool és Sophia Loren fő­szereplésével láthatták a színházba járók. Világos előt­tünk a mű értéke is, hiszen híre a filmet jócskán meg­előzte. Sokkal fontosabb te­hát számunkra az: a szolno­ki előadás milyen formában, milyen színvonalon jelenítet­te meg a világsikerű művet? Sajnálatosan kevesen lát­ták a produkciót. A salgó­tarjáni József Attila megyei Művelődési Központban mind a három előadás kö­rülbelül fél házzal ment. Azért említjük ezt a kriti­kán kívüli tényt írásunkban, mert a színészekkel való be­szélgetések során mindunta­lan szóba került, mint olyan erő, amely nem serkentette egyiküket sem igyekezetre. S részben az érdeklődésnek ez a megcsappanása vezetett aztán az elmúlt nyáron oda, hogy a salgótarjáni előadá­sok számát kettővel csökken­tették. Remélhetőleg, újabb azonos lépésre nem fog sor kerülni... Mert — ha esetenként le­hetnek is kifogások az elő­adásokkal szemben —, Szol­nok továbbra is gondolatilag, művészileg, stilisztikailag ér­dekes, színvonalas színházat csinál. Ha pedig vidámabbat is, amely az arányok bizo­nyos átalakítását jelenti, ak­kor kifejezetten jót. A musicallel körülbelül két éve kísérletezik a szín­ház. Az előző évad egyik emlékezetes élménye kötődik e műfajhoz: a Candide elő­adása. A La Mancha lovag­ja ennek méltó folytatása. Stílusa letisztultabb, humora, előadásmódja kevésbé frivol, iróniája kedvesebb, elnézőbb. Kerényi Imre rendező a leg­messzebbmenőkig alkalmaz­kodott a tárgyhoz, s remek színpadi érzékkel fűzte lánc­ba a jeleneteket De gondo­san ügyel minden jelenet felépítésére is, s az akció­kat, a szituációkat mozgás­ban, gesztusban, sőt mimiká­ban is alaposan kidolgoztat­ja színészeivel. Olyan érzék­letesen mutatja meg a két színész, Hollai Kálmán és Csák György a Búsképű Lo­vag és hűséges fegyverhor­dozójának, Sancho Panzának útmenti poroszkálását, hogy úgy érezzük, - mintha mögöt­tük ülnénk mi is, lovaink nyergében. Egy másik jele­netben Kerényi olyan stili­zált, lassított kocsmai vere­kedést szervez, amilyet ed­dig csak filmkockákon lát­hattunk. Erő és lendület, a hangulatok pontos, érzékeny megfogalmazása jellemzi a rendező munkáját, melyet je­lentősen segít elsősorban Szlávik István színpadterve. A teret három oldalról kékes­fehér alumínium fal zárja le, amely a helyszíneknek meg­A Búsképű Lovag és szerettei, Sancho és Dulcinea (Csák György, Hollai Kálmán, Kishonti Ildikó) A halál előtti pillanatok (az ágy-ravatalon Hollai Kálmán) . (Bábel László felvételei) felelően képes betölteni a börtön- vagy a kocsmafal szerepét. Szláviknak ebbe a keretbe elég néhány fémáll­ványt, színes lepelt belehe­lyeznie, máris megvan a je­lenethez kellő, illő színpadi kép. Húros Annamária jel­mezei nem hatnak ilyen erő­teljesen, de egészében szem­lélve sikerültek, jól jellem­zik viselőiket, a környezetet, amelyben forognak. A zenés játék legfontosabb követelménye, hogy szereplői jól énekeljenek. Korábban, mint annyi más színházunk­ban, Szolnokon sem tudtak kellő számú jó énekest szer­ződtetni. -Szerencsére ez a helyzet — legalábbis a La Mancha lovagja alapján — megszűnt. Valamennyi sze­repben remek énekeseket hallhatunk, láthatunk. A cím­szerepet Hollai Kálmán for­málja meg. Hangja kultu­rált, játéka kifejező, különö­sen az előadás második ré­szében. Kishonti Ildikó (Al- donza-Dulcinea), Ivánka Csaba (pap), Katona János (fogadós), Jakab Csaba (dr. Carasco, Tükörlovag) meg­győző alakítást nyújt. Iván­ka és Katona remek humor­ral is rendelkezik. A rendkí­vül népes, a színház fiatal tagjait felvonultató előadás legjobb alakítása Csák György nevéhez fűződik. Énekben, játékban mindvé­gig egyenletesen magas szín­vonalon oldja meg hálás fel­adatát. Ez a főiskolát két éve végzett színész — érdemes figyelni rá —, előadásról előadásra érettebbet produ­kál. Sulyok László Tisztuló profil Két év után a nevelőotthonban NEVELŐOTTHON — ja­vítóintézet; állami gondosko­dás — állami gondozás — azt hiszem, nem kevés azok száma, akik nincsenek telje­sen tisztában az említett fo­galmak tartalmával, különb­ségeivel, a terület munkájá- v És nem ritka a határ­eset sem, ami magukat az il­letékeseket is megzavarhatja szaktudásuk, gyermekszerete­tük ellenére. Megyénkben Kisterenyén közel két és fél éve működik nevelőotthon. Ha szóba ke­rül, szinte mindenki „széles korhatárúnak” titulálja, pe­dig nem az: hiányzik az is­kolás kor előtti korosztály. Az intézményben hattól 18 éves korig, illetve tanulás esetén tanulmányaik befejezéséig lá­nyok és fiúk laknak; Tehát koedukált, általános iskolás, illetve ifjúsági korosztályú. Egy-egy csoportban maximá­lisan • 24 gyermek elhelyezé­sére van lehetőség, 11 épület­szárnyon, összesen 264 férő­hellyel. Induláskor, 1977 ok­tóberében 112 fiatal lakott itt, legtöbben voltak 1979 szeptemberében, 247 gyermek és fiatalkorú, most 225—230 körüli a létszám. A múlt év végén a megyei oktatási bizottság előtt ele­mezték a nevelőotthon két- esztendei munkáját. Hogy közoktatás-politikai felada­taink megvalósítása szem­pontjából milyen fontos sze­repe, ván az intézet nevelő­munkájának, azt jól mutatta az írásban megkapott beszá­moló élénk, gazdag, számos javaslatot felvető vitája — pedig a bizottsági tagok kö­zött ez alkalommal nem tu­dott ott lenni gyermek- és ifjúságvédelmi területen dol­gozó pedagógus (természete­sen a nevelőotthon igazgató­ját kivéve, aki az előterjesz­tést készítette). Mi is jellemzi az eddig el­telt rövid időszakot, melyek a fő problémák, milyen ered­ményeket sikerült elérni? Miben kell és lehet előrelép-, ni? Milyen célok, feladatok állnak a nevelőotthon peda­gógusai, előtt? Érdemes az utóbbival kez­deni, hiszen sokban össze­függ a többi kérdéssel és a vita középpontjában is ez állt. A végső célkitűzés: megteremteni a neveltek tár­sadalmi beilleszkedésének feltételeit. Pótolni az átme­netileg, vagy talán végleg el­veszített családot, valóban otthont adni a gyerekeknek. Ez a legnehezebb . . , Igen, sokan kerülnek ide súlyos traumák után, lelki töréssel, sok negatív élménnyel, avagy ingerszegény környe­zetből. Az otthonban élők neveltségi szintje még min­dig szélesebb skálán mozog, mint ami normál nevelőott­honban lehetséges — pedig az első időkhöz viszonyítva sokkal gondosabb a felvétel, tisztult a profil. De a külön­leges intézetek korlátozott felvételi lehetőségei miatt — kezdetben a minél jobb ki­használtság, a „feltöltés” ér­dekében — az otthonba ke­rültek olyanok, akiket a gyámhatóság más intézet- 1 be javasolt. Mintegy 50 fő lett a 14—16 éves korban állami gondozott — náluk a leggya­koribb a magatartásbeli za­var, beilleszkedésüket, tanu­lásukat gátolja túlkorosságuk is. NAGY GONDOKAT kell leküzdeni a tanulmányi mun­kában. Alapvető feladat a gyermekek felzárkóztatása, mivel sokaknál jelentkezik komoly lemaradás. Nehezíti a foglalkozást vezető nevelők munkáját, hogy a két-három évfolyamból szervezett cso­portok 6—8 osztályból tevőd­nek össze. Lehetőségük van viszont arra, hogy tanulócso­portokat szervezve egymást segítsék a gyermekek, fele­lősséget érezve egymásért, a pedagógusok külön korrepe­tálást végezzenek, differen­ciáltan. Az utóbbi hónapokban na­gyot léptek előre Kistere­nyén a nevelőotthon és az is­kola együttműködésének fej­lesztésében. A fokozatosan tisztuló profil, az új iskola- épület átadása és a két intéz­mény nevelőinek közös mun­kája sokat jelenthet! Gyak­ran és sok mindennel kapcso­latban emlegetjük a szemlé­let változásának szükséges­ségét. Itt jogosan —, mert igaz, hogy a nevelőotthon át­adása előtt jobbak voltak az iskola eredményei (már­mint a statisztikai adatok), igyekeznek a nevelést gazda­kevesebb volt a problémás gítani. a tanulók jobb megismerésé­hez a két pedagógiai testület összehangolásához. A 938 fős tanulólétszámból 1979 nya­rán 207 otthonos volt, a ki­lenc osztályozhatatlanból hét, a 21 osztályismétlésre bu­kottból 20! Míg az iskola összátlaga 3,42-re alakult, a nevelőotthonosaké 2.8 volt. A differenciált oktatással az iskola is törődik — remél­hető, hogy a jobb körülmé­nyek között nagyobb siker­rel. A közös nevelési érte­kezletek és egyéb megbeszé­lések erősítik a szálakat. A személyi feltételek kö­zött legtöbb problémát a fluktuáció okozta. Nyolcvan­hat belépő — hetven kilépő volt a két év alatt a 26—30 között mozgó pedagógus, a 41—58 között ingadozó tech­nikai létszámban. Nagyon gyermekszeretőnek kell len­nie annak, aki oda megy dolgozni! Szinte csak a gondokról esett szó — pedig eredmé­nyek, örömök is vannak. Élénk szabadidős-tevékeny­ség zajlik a tanulás mellett. Fotó, könyvbarát. szabás­varrás, sütő-főző, KRESZ- motoros, barkács, MHSZ-lö- vészet, egészségügyi szakkör, torna, kézilabda, labdarúgás és cselgáncsfoglalkozás. Mű­ködik énekkar is, alakult fú­vószenekar. Rendszeresek a filmvetítések, színházba, kul­turális műsorokra, kirándul­ni járnak a gyerekek, fiata­lok. A családias ünnepek, be­szélgetések jó légkörével gyerek —, de a vérbeli pe­dagógusnak vállalni kell a gyerekek elkallódásának, ki­siklásának megelőzése érde­kében a pluszt. A javaslatok között elhangzott: az általá­nos iskolai nevelők és az ott­honiak „eseremunkája”, az­az, hogy az előbbiek korre­A LEGFŐBB FELADAT, a beilleszkedés segítése terén is vannak eredmények. Szak­munkásképzőbe 24 fiatalt is­koláztak be, ketten középis­kolába járnak, tízen férjhez mentek. Megkapták a lehető­séget ahhoz, hogy saját életü­petáljanak az otthonban, az Rét jobban alakíthassák, mint utóbbiak néhány órában ta- családjuké volt. níthassanak, közelebb vihetne G. Kiss Magdolna Musicaltörténet a rádióban A Magyar Rádió Szőrakozta- közvetíti a programot. A kö­tő osztálya szombaton kezdi vetkező részekben —, melye- meg ’a musical történetét be- két minden hónap közepén mutató hatrészes sorozatának sugároznak — a műfaj leg- sugárzását. A sorozatot írta kiválóbb színpadi és filmes­és saját hangdokumentumai- képviselőivel ismerkedhetünk nak felhasználásával összeál­lította Rátonyi Róbert. Az el­ső rész a Műfaj születik cí­meg, többek között Barbra Streisanddal, Frank Sinatrá- val, Rex Harrisonnal, Shirley met viseli, s a musical 1925— MacLainenel. Az érdeklődők 1955. közötti időszakát öleli a sorozat utolsó adását júni- fel. A Kossuth adó egy órától us 14-én hallgathatják meg. Mikrosebészet A jénai Friedrich Schiller A mikrosebészeti műtét vég- Egyetem sebészeti klinikájá- télén pontosságot igényel áz nak orvosai úttörő munkát vé- operáló orvostól, hiszen itt 0,3 geznek á mikrosebészetben. Ez —3 milliméter átmérőjű erek- olyan műtéti eljárás, amely- fői, idegekről van szó. A mű­téthez szükséges mikroszkó­pok a világhírű Zeiss gyár ké­szítményei. nél sztereomikroszkóp alatt össze tudják varrni a legfino­mabb, legvékonyabb véredé­nyeket, idegszálakat. Tamkó Sirató Károly nem érte meg hetvenötödik szüle­tésnapját, néhány héttel előt­te, január 1-én meghalt. Sze­rényen élt és szerényen tá­vozott. Sokak talán csak a nekrológokból értesültek lé­tezéséről, pedig a magyar avantgárd líra — Kassák után — legkövetkezetesebb és leg­eredményesebb alkotója nem akármilyen életutat és élet­művet hagyott maga mögött. 1928-ban nagy feltűnést kel­tett a Papírember című kö­75 éve született Tamkó Sirató Károly Az örök optimista hatjuk »kozmikus méretű« győzelmet aratott, aminek ma már közvetlen tanúi vagyunk.” Ha irodalmi köztudatunk nehezen fogadta is be az ő avantgárd líráját, az esztéti­kai előítéletek nélkül verset olvasó vagy hallgató gyerekek dásoktól szabdalt kor pusztu­lásra ítéltségét és a jövő ígé­retét. Tamkó Sirató Károly művészi eszméit 1936-ban a Dimenzionista manifesztum- ban fogalmazta meg, amelyet , rögtön szívükbe zárták: alig merte, tudja: szerénysége, egyik egyforma betonkocka- akad most felnövő gyermek, félszegsége a váteszi gőgöt ki- jában. Felkapta fejéi, s a aki — otthon vagy az óvodá­zárta. De bízott a világ és kérdésben rejlő állítással kan _ ne hallotta volna leg­a művészet megújulásában, szemben — szerénységét meg- alább néhány versét. Sok gye­előrehaladásában. Két évtizedes hazudtolva — lelkesen fejte- rek kívülről fújja bizarr hallgatása után aztán a hat- getni kezdte ellenvéleményét: meghökkentő verseit. Költői tétével de avantgárd lírája °'yan neves művészek írtak vanas évéktől fokozatosan egyáltalán nem zavarja a la- elveit gyermekverseiben sem nem tudott beépülni a magyar alá’ mint Kandinszkij, Arp, publikálási lehetőségekhez ju- kótelep egyhangúsága, sőt itt adta fel, nem mesevilágot te­Marcei Duchamp és mások. tott. 1969-ben Vízöntő kor haj- érzi jól magát. Minden nagy remt, hanem a való világ, Eszménye a „sík-vers” volt, nalán, 1975-ben Kozmogram- történelmi korszak „uniformi- napjaink ellentmondásait fog­mok címmel gyűjtötte kötetbe zál”, mondta, és sorolta a Pél- ja versbe, és annyi humorral verseit. Műfordításkötetét dákat az ókori Egyiptomtól nyelvi leleménnyel, hogy fel­1971-ben adta ki A hegedű nagyjainkig. Épp az „uhifor- tétlen magával ragadja a vőlegénye címmel. mizálás” által tud kiszabadul- gyermeki fantáziát. Hogy a sok kudarc és a ni az, ember tömegesen a lét a gyerekek után érdemes betegség sem törte meg gyér- szorításából, a hagyomány lenne a felnőtteknek is felfé- Hazatért, de sem a negyve- mekien tiszta, naiv optimiz- bénító kötöttségeiből, és tá- dezniük költészetét, hogy iro­irodalom értékrendjébe. 1930- ban Párizsba ment, a modern művészet akkori fővárosába, s gondolkodásmódját. művé­szetszemléletét tovább formál­ta a modem művészet for­rongó eszmevilága, az értő hanem a látvány, társak közössége. Űj kor el- élmeny is. jövetelét várta, szakítást „a amely kilép a „vonalból”, vagyis, amelyben nemcsak a fogalmak, költői asszociációk sora hordozza a mondandót, a vizuális sűrűre préselt múlt”-tal, s en* nes, sem az ötvenes évek musát, személyes élménnyel gulhatnak lehetőségei egyete- dalmi értékrendünkban él­nék előkészületét látta a művészetek megújulásában. Az avantgárd művészet — formájában is — egyszerre szorult az akarta kifejezni az ellentmon- Kiszorult, nem kedveztek prófétikusan bizonyíthatom. Élete utolsó messe. foglalhassa a maga helyét, hitt és hirdetett avantgardis- évtizedében végre saját lakás- Egyik utolsó cikkében így Ennek pontos maghatározása ta törekvéseinek: teljesen ki- hoz jutott, emberhez méltó fogalmazta ezt meg: „Így állt az irodalomtörténészek dol­irodaími életből, környezethez. Beszélgetésünk szemben abban az időben a ga, egy azonban bizonyos, de művészi hitét során, mikor az új lakásba sűrűre préselt múlt a meré- hogy életművéről nem tudo­NÓGRÁD — 1980. január 26., szombat nem adta fel. önmagában bí- beköltözött, kissé félénken szén fakadó jövővel. És amint mást venni egyenlő önma* zott talán ilyen rendíthetetle- kérdeztem tőle, hogy érzi ma- látjuk, a merész jövő világ- gunk megkárosításával, nül? Nem valószínű, aki is- gát az ezernyi egyforma ház méretű, sőt nyugodtan mond- Angyal János fc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom