Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-26 / 21. szám

Melyikük a iobb?

Ikrek a páston

jli>i^ 'iiÄiHÄ

& a és Irén . , . Avagy:Irén

Mindkettőjük számára a leghosszabb asszó következett. Pontszámúk és tusarányuk szintugyanaz volt, s a tét: az első hely. Látni lehetett rajtuk, úgy ismerik egymás fogásait, technikáját, akárcsak önmagukét, s hiába is vetették be tudásuk összes rafinériáját, látványát a győztes „döfés”, nem akart megszületni. Ügy tűnt, azasz- szó sohasem ér véget, de aztán a szerencsésebbik — nem a jobbik — végül is a dobogó legmagasabb fokára állhatott.

Férfiasán bevallom, nem tudom melyikük: Bayer Irén, vagy Bayer Éva? Súlyosbítja helyzetemet, hogy mindkettőjükkel csaknem órákon át beszéltem, itt vannak a fotóik előttem, s mégis cserbenhagy hervadó memóriám. Elszántam megfogadom: először és utoljára írok ikrekről !

Csakhogy ők nem akármilyenek. Afféle sportszerelmesek. akiknek egész viselkedésüket, mentalitásukat átJ hatja a könnyedség, a vidámság (némi bohósággal fűszerezve), s mindemellett kellő komolysággal is rendelkeznek.

— Melyikőtök a jobb ví- Vó? — kérdem csipetnyi ma- liciával.

— Egyszer az egyik, .másszor a másik — hangzik a válasz, majd Irén kifejti: — Éva inkább a látványra törekszik, szépen, stílusosan vív, míg én főként védekez- ve-támadó felfogásban igaz, nem olyan szépen, de hasznosan.

Mindketten a salgótarjáni Rákóczi úti iskolában ismerték meg a vívás alapelemeit, Vertich Tamás edző gyámkodása mellett. Fölsorolni szinte lehetetlen ez idáig hány versenyen vettek részt több-kevesebb sikerrel, bár a mérleg jócskán ■"az utóbbi javára billen, hiszen korosztályuk magyar válogatott kerettagjai jelenleg. Hetente egy alkalommal Budapestre utaznak, s ott a

húsz éven aluliak társaságában vesznek részt az edzéseken. Csorba György, az STC vezető edzője szerint igen tehetségesek, ígéretes jövő előtt állnak. Bár az edzőjük, „a közvetlen főnök”, Galba Árpád úgy vélekedik, a szorgalmuk némi kívánnivalót hagy maga után...........Az edzők mind szigorúak, s mi is tudjuk, hogy igazuk van, mert többre is képesek vagyunk, néha mégis baj van a lelkesedéssel”, jegyzik meg a lányok.

Aztán elmesélik napi programjukat. Majd mindennap délután 5—8 óra között edzés, tévét ritkán néznek, tanulniuk kell. Nincs is különösebb baj a bizonyítványnyal: a Madách ' Gimnáziumban egy négyes körüli átlag nem rossz eredmény.

Élvezettel mesélik, hogy minden támogatást, segítséget mégkapnak sportolásukhoz, az iskola órakedvezményt ad, szüleik pedig a legmesz- szebbmenőkig segítenek, ha kell a pást mellől szorítanak, mikor mire van szükség.

Mégsem irigylésre méltóak, legalábbis szerintem: nap mint nap edzés, hét végeken verseny, legutóbb például Szombathelyre vonatoztak, csaknem tíz órán át, három- sztori átszállással, éjszakázással, hétfő reggelre értek visz- sza. Hajnali hatkor, a suli pedig nyolckor . . . kezdődött volna. Ennyire takarékoskodnának az STC-nél az utazási költségekkel . . . ?

Beszélgetésünk végén, megkérdem őket, ha egy mesebeli jóságos tündér három kívánságukat rögvest teljesítené, mik lennének azok? Nagyon „sportcentrikusak” a válaszok; nagy sikerek, bajnokságok a páston, továbbtanulás a testnevelési főiskolán, és sportos harmonikus családi élet.

Ha bárkinek is módjában áll, küldje hozzájuk a jóságos tündért!

(tanka)

FIATALOK

RÓL

NAK

Havas örömök

meglepte a szervezőket nemrégiben a téli tömegsportnap sikere Salgótarjánban. Kellemes meglepetés volt a síelést, szánkózást kedvelők ezreinek kizarándoko- lása Eresztvénybe — nem számítottak ilyen érdeklődésre a városi TSF munkatársai. Kevésnek bizonyult a sífelvonón a kampó, s úgy tűnt, nem a legszerencsésebben választották meg a fél tízes kezdési időpontot. Nem volt elég rendező a pályák biztosítására, a balesetveszélyes „mutatványok” és figyelmetlenségek gondosabb kizárására, ' elkerülésére. Egyszóval, felkészületlenül érte a szervezőket a „tömegroham”.

örülünk neki.

Először ők is örültek, később már a fejüket vakar- gatták, aztán kapkodni kezdtek, végül néhányan már azt

sem tudták, hol áll a fejük (amit az előbb még vakartak). Nagy baj nem lett belőle, csak néhányan — a sok riválisra való tekintettel — inkább a versenyen kívüli „szabad pályákat” választották. De azért ők is csúszkálhattak, eshettek, kipróbálhatták bátorságukat, bemu- táthatták ügyességüket kedvükre. Mert néző, érdeklődő, a bukásokat kaján örömmel leső-váró közönség is akadt bőven. Jóval több volt a — sima lejutásért, vagy minél látványosabb esésekért — szurkoló, mint a résztvevő. Pedig az ácsorgásra köny- nyebben rá lehetett fázni, mint a lesiklásra. Akik pedig 13-án még csak nézők voltak, 20-án a síversenyen akár résztvevőkké is válhattak. Mert a váratlan sikerre való tekintettel újra tömegsporttalálkozót rendezett a Dor- nyai-turistaháznál a városi sporthivatal.

Legutóbb már ugyan nem volt ingyenes a sífelvonó használata, mint az előZő vasárnap, de azt a pár forintot nem sajnálták rá a résztvevők. Megérte nekik. Ezúttal munkába állt az STC-től megrendelt, további száz felvonókampó is, és a drót ugyancsak mintha gyorsabban mozgott volna. Megint volt napsütés, valamivel enyhébb idő, és továbbra is nagyszerű, igazi síhó. És most is telt ház volt a szabad pályákon. Remélhetően nemcsak a rendezők, hanem a vendéglátók is tanulnak saját hasznukon (!), és a folytatás még zökkenőmentesebb lesz legközelebb. Mert úgy hírlik, lesz folytatás

— I. F. —

Mókaláka Balassagyarmaton

Fal, mely téglákból építkezik

Kedves és érdekes hagyományt ápolnak a Szántó Kovács János Szakközépiskola diákjai. Diákparlamentükön született — egyebek között —, egy javaslat arról, hogy jó lenne létrehozni egy beszélgetéssel egybekötött találkozót a népszerű Mókaláká- val, nevezetesen Levente Péterrel és a Kaláka együttessel.

A találkozó rendhagyó volt, mivel a művészek a műsor végeztével nem pakoltak el és siettek haza, hanem hosz-> szasan eldiskuráltak hallgatóságukkal, válaszoltak a fogyni nem akaró kérdésekre. íme néhány jellegzetes kérdés és válasz.

— Milyen hangszereken ját- szik az együttes?

— Sok népi hangszerünk' van. Természetesen ritka népi hangszereket is megszólaltatunk. A tolófuvola, a kereplő, a kasztanyét, éppen olyan gyakran hallható zenénkben, mint a gitár, a xilofon, a citera, vagy a dob és a gordonka.

— Milyen módszerekkel alakítjátok ki a kapcsolatot a nézőtéren ülőkkel?

— Ügy véljük, hogy a kapcsolatteremtés már jóval a fellépés előtt megkezdődik. Mi legszívesebben Tamkó S. Károly, Weöres Sándor, József Attila verseiből állítjuk össze repertoárunkat. Ügyelünk azonban arra, hogy olyan hangon szólaljunk meg a színpadon, amely a gyermekek „hullámhosszán” is fogható. Persze igazi kapcsolatteremtésre is törekszünk. Nem véletlen, hogy műsorunkban olyan daloknak is helyet biztosítunk, amelyek talán akkor szólnak igazán szépen, amikor a nézőtéren ülők is velünk énekelnek, játékos szavakkal ütemet, lüktetést érzékeltetnek — válaszolták az együttes tagjai, egymásba fűzve gondolataikat, véleményüket.

Levente Péter — a régi Móka Miki —, most is együtt játszott a színpadon álló és a nézőtéren ülő gyerekekkel, diákokkal.

— Hogyan sikerült ennyire közel kerülnöd a legfiatalabbakhoz? — hangzott a kérdés.

— Furcsa története van ennek — feleli elgondolkodva. Szekszárdon szerettem volna a főiskolát elvégezni, de tanáraim tehetségtelennek tartottak. Nem nyugodtam bele ebbe a gondolatba, ezért a Bábszínházban helyezkedtem el. Később aztán a főiskolát is sikerült elvégeznem munka mellett, és most... itt vagyok. Legszívesebben a gyermekeknek játszom, mert véleményem szerint a gyermekközönség a leghálásabb és a legkegyetlenebb közönség. A

legapróbb eseményekre is érzékenyen reagálnak. Soha nem szerettem azt, ha a közönség közömbös volt.

— Miért csinálod ezt?

— Lehet, hogy csúnya ez a hasonlat, amivel a célom összemérem. Én egy falat szeretnék felépíteni apró, kicsiny téglákból. A fal egy egészséges, alkotó fiatal lenne, a téglákat pedig apró, kis epizódoknak fogom fel. Olyan eseményeknek, amelyek a felnőtt ember szemében apróságok, de a gyermek szemével nézve óriási esemény.

*

A Mókaláka zenélt, játszott, beszélgetett Balassagyarmaton is az óvodásoknak, iskolásoknak, felnőtteknek. Emberközelbe kerültek, játszva tanítottak kisgyermeket és leendő pedagógusokat. Sok-sok módszert, a kis ember tiszteletét és szerete- tét, számos hasznos, mindennapi munkánk során hasznosítható fogást tanultak meg a műsor során.

Természetesnek hangzott hát a búcsúzó köszönés: Viszontlátásra, Mókaláka!

Varga Beáta

Egy disc-jockey különös útja (2.)

Kudarcok

és

csaták

— Kudarcok voltak a disz*

dóskarrieredben ? — kérdeztem Bagó Lászlót.

— Hadd mondjam meg, hogy nagyon makacs és ki* tartó ember vagyok. Lehet, sőt, biztosan voltak csüggesz- tő pillanatok, vagy kudar* cok, bár szabadjon itt tisztáznom, hogy én például nem tartom kudarcnak azt, ha történetesen nem száz ember táncol a műsoraimon, hanem csak a fele, vagy akár húsz. ha éppen úgy adódik. Ha az a 20 ember remekül szórakozik, és nagyon jól érzi magát, már minden rend* ben van, a célt elértük ők ;s, én is —: kudarcról nem beszélhetünk. Olyan már volt, különösen nyáron, mikor hetente négy-öt programban kell helytállnia az embernek, hogy egyszerűen elfáradtam. Ez úgy jön, ki, hogy az ember meghallja, hogy hangos a zene, meg valami megszólal belül, hogy elég, vége, pakolj, eredj haza, mikor a felcsendülő dallal az egész benső rezonál, dobog, lüktet — és ez nem jó érzés —. mikor valamitől undorodik az ember. Sokan ilyenkor roppannak össze, s eladnak mindent, örökre leállnak.

— Foglalkoztál-e zenével azelőtt?

valaha

Vizsga... vizsga... vizsga

Sok iskola folyosója népe- edett (és még népesedik) be zekben a napokban izgatottan árakozó felnőtt diákokkal. Ott árják az ajtó előtt a „túlélőiét”. — „Mondd mljr, mit kér- ieztek, hogy kérdeztek, zőrözők nagyon? Jaj, énsem- nit sem tudok”.

És valóban, az ember azt rzi. szinte kár volt tanulni, lyannyira összekavarodik ninden a fejében —, hogy bből mi fog kisülni?... Hát em vagyok én — nem va- yunk mi — kötözni való bo- ondok, hogy felnőtt fejjel tanulni kezdtünk? Igaz, mondo- atták, addig érdemes, amíg iatal az ember, jól fog az gya. Csak a vizsgák idősza- ;a ne jönne... Ugyanezt érzik

„profidiákok”, a főiskolások, z egyetemisták is — évközien még könnyű volt az élet, le most! (vagy épp ezért?...)

Gondolatban régi vizsgák :özött tallózva elsőnek a min- ienki által iszonyatosan irigyelt Saci jut eszembe. Egye- lülálló módszerének lényege íz volt, hogy egy-egy vizsgá- ■a maximum 5 napot szánt, ibból az utolsót uszodában, noziban töltötte, jót vacsoráiéit és korán nyugovóra tért.

A többiek a fáradtságtól sápadtan kuksoltak a kollégium tanulóiban, a konyhában, a folyosón kialakított tanulósarokban hajnalig, ő édesen aludü Reggel kiadós étkezés után gyalog ment be az egyetemig, át a parkon, a Tisza- hídon és ragyogóan levizsgázott. A többség kialvatlanul, remegő gyomorral, zúgó agy- gyal esett túl úgy-ahogy a vizsgának nevezett tortúrán. A dolog nyitja igen egyszerű volt: Saci folyamatosan taezelőtt „bebocsátást nyertem” egy nyolcadikos vizsgára Salgótarjánban. Már a folyosón feltűnt a szép arcú, kislányos alkatú fiatalasszony, ahogy kezét tördelve ]e-föl sétálgatott. Bent a vizsgán ő okozta a legkellemesebb megelepetést: értőn, az összefüggéseket látva, szépen felelt mindenből, négyes-ötösre. A bizonyítványok kiosztása után, a banketton — immár feloldódtak a feszültségek — a fiatalasszony felszabadultan felsóhajtott: — Végre

nult, neki a vizsgaidőszak volt sikerült, és jobb jegyeket szea nyaralás, mi pedig, gyarló egyének, évközben szemináriumi felkészülés helyett jártunk rendszeresen moziba (néha szeminárium helyett is...).

XXX

Felnőtt diákok, tanuló dolgozók, önmagukat továbbképzők — e széles táborban nagyon sok a fiatal. Azt természetesnek érezzük, hogy középiskolát számosán munka mellett végeznek, azt is, hogy a marxista oktatás valamelyik szintjén szereznek ismeretet a fiatalok, de bizonyára kevesen tudják, hogy a dolgozók általános iskoláiban is sok a fiatal. Két-három évvel

reztem, mint a fiam!... — „Mégis, hányadikos a gyerek?...” — Ö is nyolcadikos. Én férjhez menten, mielőtt az iskolát befejezhettem volna. Nagyon röstelltem jelentkezni, ide, de a fiam miatt csak félreraktam a szégyenlősségemet.

Egy 50 körüli bácsi orra alatt dörmögve reagál erre: — Nem a tanulás szégyellni- való, csak a tudatlanság!...

Ha közhelyszámba is megy a mondás, nagyon igaz. De sürgősen befejezem az írást, mennem kell tanulni. E sorokat már a tanulmányi szabadság idején írtam, vár a „pégé!”...

— gkm —

Divat... divat... divat...

Szolid, használható, Túlzásoktól mentes

Nemsokára tavaszodik. És any- nyira már a fiatalok is felnőttek, hogy ilyenkor menetrendszerűen eszükbe jut: nincs egy divatos cuceom, amiben „emberek közé” mehetnék.

— De mi az, ami az idén divatos lesz?

Kérdésünkre Nyúl Gyuláné, a Salgótarjáni Ruhagyár divattervezője válaszol:

— Idei újdonság a discoruha, a discoöltözékek. Alapanyaguk fényes felületű kelme. Szűk. bokáig érő nadrágból, bő vonalú blúzból, húzott vagy steppelt mellényből állnak. A discoöltözékek- hez tartozó blúzok általában kis állógallérral készülnek, vállrészük és hátuk húzott, csípőig • érnek, oldalhasítékkal és kézelőbe fogott bő ujjal varrják.

— De nemcsak a discoba kell felöltözniük 3 lányoknak. Egyéb alkalmakra mit vegyenek fel?

— A ruhákra az idén is három divatvonal a jellemző: az egyenes H-vonal, a derékban vágott. szélesített váliú, bő szoknyáid X-vonal és az örök divat trapézvonal. A szoknyahosszak rövidülnek. a térdet éppen csak takarják. Hólosak. rakottak, skótkockásak, egyenesek oldalhasítékkal, esetleg egy-két rakással, és megy még a ferdeszálirányban szabott szoknya is, de nem olyan bővek már, mint korábban.

— A blúzokról már beszéltünk, de a nadrágdivatról még nem. Végleg trónfosztott lett a női nadrág?

— A szabadidős-ruházatnak továbbra is praktikus tartozéka a nadrág.* Az igaz azonban, hogy egyeduralkodó szerepében felváltotta a szoknya-blúz viselet.

— Kérem, mondjon valamit az anyagokról is!

— A gyapjús, puha, lágy szövetek a divatosak az idén. 35—40 százalék arányban keverik a műszálat a gyapjúval vagy a pamuttal. Ezek a kelmék finom esésű- ek, szépen követik a test vonalát. tJj keverésben és új megoldásokkal azonban továbbra is divat a jersey.

— Tulajdonképpen mi az, ami

nem divat?

íme a nyugati diszkódivat!

— Minden divat, csak viselőjének jól kell választania, mert nem minden vonal, forma, megoldás áll egyformán jól minden alakon. Bár a fiatalok alakjára általában még nem lehet panasz, azért nekik sem árt megfogadni a tanácsot: mielőtt ruhát választanának. nézzenek tükörbe! Egyébként az idei divatban valóban nem lehet számítani átütő nagy változásokra, szolidabb, használhatóbb és túlzásoktól mentes lesz.

— szendi —

— Nem, soha. Az iskolában olyan szerencsétlen zenei nevelést kaptam én is, hogy a klasszikus zenétől szinte menekültem. A felszerelésemet is kihasználva, most igyekszem pótolni azt, ami az életemből zeneileg eddig kimaradt. Szánnom kell rá időt, kerítenem kell rá időt amikor éppen nem diszkózom, s egyébként is rá. érek.

— Ha „ráérsz”.Mi a „polgári” foglalkozásod ? Hány éves vagy ?

— Huszonkilenc éves vágyó, s testnevelést tanítok a Dejtári Általános Iskolában.

— A munkahelyed, hogyan fogadta a hírt, és a tényt, hogy diszkózol?

— Különösen, ha egv műsorom miatt előbb el kellett mennem például az értekezletről. akkor ez természetesen nagyon nem tetszett az iskolában, és ezt tulajdonképpen megértem. Rögtön kérdezték, hogy kerül a csizma az asztalra, meg, hogy öszeegyeztethető-e szerintem az, hogy én tanár is vagyok, meg disc-jockey is. Persze kiegyeztünk, el kellett szívnunk a békepipát, mert, ugye, az erőszak, a feszültség jóra nem vezet. Bagó tanár úr farsangi bálát, Mikulás-bálát diszkózott az iskolának, és nem kellett zenekar után nézni, annak ezreket kifizetni, akkor minden rendben volt. (...) De körülbelül másfél, két éve a munkahelyi vezetésemmel tökéletes egyetértésben viseljük el a diszkózást.

— Vannak-e lemezlovasideáljaid, példaképeid?

— Ügy kezdtem el diszkózni, hogy még életemben nem voltam diszkóban. A te műsoraidat is csak hallomásból ismertem, pedig azok többnyire itt voltak helyben, n városban. A család, a kislány,))-! nagyon-nagyon lekötött, de ezt nem szemrehányásképp mondom. Hallottam azt is, hogy van Cin- tula meg Éliás, és később a Trabantommal fel is ruc- cangattunk egy-egy nagy név diszkójába. De — hogy is mondjam? — gyakran borzalmas tapasztalatokkal tértem haza. Látnom és hallanom kellett, hogy sok „nagy”, mennyire csak a nevéből él. Azt hiszem, ezért nem lettek és nincsenek disc- jockey-ideáljaim, példaképeim.

(Folytatjuk) Vass Imre

N0GRÄD — 1980. január 26., szombat