Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-26 / 21. szám
Pénztárosok túsza voltam ! Akiket az átszervezés füstje megcsapott KINFORMÁCIÓ A 14-000 ismét foglaltat jelez. Bosszúsan felcihelődöm, átballagok Salgótarján főtéri vasútállomására. A forgalmi irodában kelletlenül világosítanak fel, no nem a menetrendről, hanem arról, hogy nem világosítanak fel!? — Kérem, én úgy tudtam... — Jól tudta! Eddig mi adtunk információt. Ezentúl a személypénztárosok adnak felvilágosítást utazási ügyekben. A forgalmi iroda január 14- én megszűnt. Ma vagyunk itt utoljára. Munkaerő-átcsoportosítás. Láthatja — repesünk a boldogságtól! Az állomás két szeméiy- pénztáya előtt hosszú sor. Mire az ablakhoz érek, már mögöttem is állnak néhányán. — Én csak érdeklődni szeretnék — motyogtam zavartan. — Azt mondták, most itt van az információ... — Rosszul mondták. Egyáltalán nincs információ. — Hogyan? — Úgy, hogy ha én most kikeresem a menetrendből amire kíváncsi, akkor a maga mögött álló utasokat megbünteti a kalauz, mert nem lesz idejük jegyet váltani. — De egy menétréíndet azért kaphatók? — Jópofa. A személy pénztárban idegeneknek nem lehet ki-be járkálni, a pénztárabla- kon viszont nem tudom kicsúsztatni a menetrendet. De a panaszkö'nyv kifér rajta! Kéri? — Nem bánná, ha panaszt lennék? — Ellenkezőleg. Én volnék a legboldogabb! — Nézze, én akár az újságban is hajlandó vagyok szóvá tenni az ön minősíthetetlen viselkedését, ha cserébe ön is örömet szerez nekem azzal, hogy megmondja pontosan, mennyi idő ; alatt ér a vonat Egerből Putnokra. — Rendben. Menjen az oldalsó bejárathoz! Mindjárt beengedem. — Az előbb azt mondta, hogy idegeneknek itt tilos kibe járkálni — jegyzem meg, már az ajtón belül. — Ügy van. Épp ezért nem is fogjuk kiengedni! Ii Szeretném tréfának vélni a dolgot, de már kattan is a lakat, és kulcsa a pénztárosnő zsebébe süllyed. — Kérem, nekem csak azt tnondja meg... — Mondunk mi magának mást is. Addig úgysem engedjük el... — Mégis mit kél!., tennem, hogy kiengedjenek?! — Semmit. Csak üljön le és figyeljen! Nem mindennapi .„élményben” lesz része. Most megmutatjuk magának, hogyan kellene szabályszerűen dolgoznunk! — mondja, s azzal bedug egy telefonzsinórt a konnektorba, majd visszaül a pénztárfülkébe, és végzi dolgát. Nincs benne semmi különös. Jegyet tép, bélyegez, pénzt vesz el, visszaad. Csak a keze remeg kissé. MENETRENDETLENSÉGfP* Az előtérből mindkét pénztárosnőt látom. Az ablakok előtt hosszú sor. Vonat még sehol. Hirtelen megcsörren a telefon. Fogvatartóm feláll, kijön az előtérbe, felveszi a kagylót. Mindössze egy „értettemet” mond, majd egy mikrofont emel szájához, és a jó! ismert vasútszignál után, a hangszórókból felhangzik a figyelmeztető tájékoztatás: — A ,,B” vágány mellett tessék vigyázni! Á „B” vágányra a Hatvanig közlekedő személy- votiat szerelvényét tolják! Leteszi a mikrofont, felém fordul. — A szerelvényt most indították a „külsőről”. Szóljon, ha majd a közelünkbe ér, mert a figyelmeztetésnek természetesen akkor lesz értelme. — Jó, majd figyelek! — mondom lelkesen, bízva abban, hogy e segítséget méltányolják majd őrzőim, de mire észbe kapok, a pénztárosnő már folytatja a jegykiadást. — Hisz’ én is csak a pénztárfülke ablakán át nézhetek ki, márpedig o'nnan csak a várótermet látni! Újabb telefon. Ezúttal a városi vonalon kérnek információt. Az ablak előtt várakozók hangosan méltatlankodnak. Közben egy hatalmas robaj — befutott a vonat. Egy megtermett férfi furakodik a sor elejére. — Kérem engedjenek — én a vonatvezető vagyok! Hol a pénztáros? Pénztárosnő: (helyére ül) — No. ml a baj? Vonatvezető: (idegesen) — Indulhatok? Pénztárosnő: (vállat vonva) — Felőlem... Vonatvezető: — Akkor mondja be, hogy indulunk! Már így is késtünk, de nem szeretnék senkit sem elvágni! ...És a pénztároshő bemondja, de előbb kitölt egy űrjegyet, hogy a kalauz ne büntesse meg azokat, akiknek már nem maradt idejük jegyét váltani. Persze akadnak, akik ezt nem tudják, és nem mernek vonatra szállni. Ezek a pénztárfülke előtt káromkodnak. A pénztárosnő kiteszi a pa- haszkönyvet az ablakba. Ä szerelvény méltóságteljes zakatolással gördül ki az állomásról... ÁTVÁGÁNYOK (Néhány nappal később, Salgótarján külső pályaudvaron, az állomásfőnökség egyik irodájában. Délután három óra, de a szoba falán ketyegő kronométer még csak fél tizenegyet mutat...) — Látja, most is fegyelmit fogalmazok — mondja türelmet kérve Nádasdy János állomásfőnök. — Évente átlag harminc írásbeli büntetést kell kiadnom, pedig csak kétszáztízen tartoznak a kezem alá. Nos, mire kíváncsi? — Mindenekelőtt arra, hogy mi indokolta az átszervezést a főtéri állomáson? — Nyilván a megállóhelyre gondol. Mert az úgynevezett „főtéri vasútállomás” hivatalos neve: Salgótarján megállóhely. — De ez a „megállóhely” mégiscsak a megyeszékhely központi vasútállomása? A város szívében fekszik, és forgalma' messze meghaladja más salgótarjáni állomásokét... — Csak a személyforgalma nagyobb! — A kulturált közlekedés szempontjából aligha érdekli az utazóközönséget a teherforgalom... JÓS szigetei, könnyű A kislakásépítéshez ajánlják a FÉRT gerendát Az elmúlt évi sikeres bemutatkozás után az idén már 120 ezer méter vasbeton gerendát helyettesítő úgynevezett FÉRT gerendát gyártanak a Közép-dunántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat üzemei. Ez az új termék a cserép, a fémszerkezet és a beton sajátos együttese, amely lényegesen könnyebb mint a vasbeton, így a kislakás építői daru nélkül is könnyen boldogulnak vele. Az újfajta gerendához tartozó födémelemek is égetett cserépből készülnek, s jól illeszkednek a gerenda formájához. Így együttesen olyán födémet alkotnak, amely kiválóan szigetel, tehát a lakások takarékos hőgazdálkodásához is hozzájárul. Az új termék gyártására a tapolcafői. szombathelyi, szentgotthárdi, pápai és devecseri téglagyár rendezkedett be. A termelést azért nem koncentrálták egy helyre, hogy a szállítás ne nehezítse a kislakásépítők dolgát, és ne növelje a költségét. — A mi munkánknak mégis ez a nagyobb és nehezebb része. A megállóhelyről törté munkaerő-átcsoportosítás ép., ennek könnyítése érdekében történt. A Közlekedési és Pos- taügyi Minisztérium vasúti főosztálya már 1978 novemberében rendeletet hozott a munka hatékonyságát elősegítő átszervezésekre. A MÁV- igazgatőság illetékesei Salgótarjánban is megvizsgálták a személyi állomány terheltségét. A felmérés kimutatta, hogy a megállóhelyen a forgalmi szolgálattevők és a személypénztárosok munkaideje 'nincs megfelelően kihasználva. Elrendelték a forgalmi iroda megszüntetését, és ezzel négy főt tudtunk munkaerőgondokkal küszködő területre átirányítani. — Ön szerint maradéktalanul eleget tudnak tenni ezek- hek a feladatoknak? — Jobb hozzáállással bizonyára... Most kénytelen voltam parancskönyvbe adni, hogy elsődleges feladatuk az utazóközönség tájékoztatása 1 — A pénztárosoknak erről más a véleményük. Szerintük elsődleges feladatuk a jegykiadás, a pénztár kezelése. Ezért tartoznak teljes anyagi és büntetőjogi felelősséggel. Egyébként a munkaköri leírásuk is ezt tartalmazza... — Hogy kinek mi a feladata, azt mi szabjuk meg! Feladatukat — a végrehajtási utasításban —, a változásnak megfelelően módosítottuk. A vasútnál függőségi viszony van. A parancs az parancs — azt végre kell hajtani! HUZAVONÁT Tartok tőle, Nógrád megye székhelyének utazóközönsége a jövőben is elvárja, hogy — a pontos és rendszeres tájékoztatás mellett — a folyamatos jegykiadás is biztosított legyen. Márpedig egyidőben jegyet és információi adni,,- városi és szolgálati telefont kezelni — fizikai képtelenség! Igaz, nappal két pénztár tart nyitva, és az említett plusz- feladatok mindig csak az egyik pénztárost érintik. Jól tudjuk azonban, hogy olykor még ez a két pénztár is kevésnek bizonyul. S noha ebben mi, utasok is ludasok vagyunk, az azért mégsem követelhető meg, hogy mindenki elővételben váltson menetjegyet. Ugyanakkor az is igaz — s ezt a pénztáros nők sem tagadják, hogy „vonatmentes” időben van némi fölös idejük. Bár tétlenségre ekkor sincsenek kárhoztatva, mert egy pénztárosnak a jegyszo-lgáltatá- san kívül természetesen még számos adminisztratív teendője akad. (Talán kevesen tudják, hogy a „megállóhely” személypénztárosai egyenként, átlag 200 ezer forintot inkasszálnak havonta, jóllehet ennyi pénz csak „nagyállomások” kasszájába folyik be..., és az sem mellékes, hogy ez a tetemes összeg több száz féle jegy árából tevődik össze! Nem az tehát a baj, hogy a MÁV igazgatósága él a munkaerő-átcsoportosítás eszközével. Salgótarján megállóhely személypénztárosai sem ez ellen ágálnak. Az indokolt átszervezések, a munkaidő jobb kihasználása érdekében tett intézkedések létjogosultságát ők is elismerik. De ezt a megoldást jóindulattal sem lehet ésszerűnek nevezni. Ez csak füstje a megújulás tüzének... Az öt személypénzt áros — mert összesen ötüket érinti ez az intézkedés —, írásban is jelezte problémáját feletteseinek, — mindhiába. Pedig az átszervezésekkel kapcsolatos SZOT-közlemény szerint; „... az is elengedhetetlen feltétel, hogy a gazdasági vezetők, a munkaerő-átcsoportosítással összefüggő minden intézkedés előkészítésébe vonják be a dolgozókat...”! Felesleges mondanunk, — az előzetes megkérdezés is elmaradt. Salgótarján megállóhelyen ma még tart a huzavona. Reméljük nemcsak baleset változtathat meg a vasútnál egy „parancsot”! Pintér Károly A termelést vezető erdészek: Szabó Béla, a körzetvezető, Gábor Sándor és Puszta Lászlé erdészek és a technikus jelölt Varga István Itt a szécsényi erdészet 3. körzete... Bükk alól a brigád jelentkezik A végtelen csend, a téli er- Ez azt jelenti, hogy az bor Sándor és Puszta Lász* dő természete. De most Lit- erdészet három kerületének ló a szakmunkát látják ei ke felett a Bükkről elűzték a legjobb munkaerőit vonták Puszta László például meg- a csendet. Harsog az erdő, az össze a 3,5 ezer köbméter fa mutatta, hogy miként minőemberek hangjától, a favágó gyors kitermelésére, vala- siti a kivágott nagy rönkö- gépek zúgásától. Nagy robaj- mint azért, hogy igazi szak- két: jal dűlnek a százados fák, értelemmel a fa 70 százaié- — Ezek mind nagy értékű, szakadnak a gallyak, elverik kát ipari feldolgozásra érté* ipari fák — mutatott az öi- a szél hangját is. A szarvasok kesítsék. Szabó Béla nagyon nyi vastag cserfára, is néhány dombbal odébb áll- elégedetten állapította meg: Valóságos katalógus készül tak a környékről, csak éjsza- — A legjobb munkaerők egy útrakelő fáról. Feljegy* kánként, a frissen vágott fa kerültek ide.. . zik minőségét, méreteit, illata csalogatja vissza őket Valóban kiváló erdészeti egészségi állapotát és csak és akkor kóstolgatják a nap- szakemberek. Nógrádszakál- azután, megszámozva indít* pal kidöntött fák rügyeit. bői a kerületi erdész, Gábor ható el feldolgozásra. Aztán Virradatkor állanak odébb, Sándor, az endrefalvai kerü" osztályozzák is, a gyengébb amikor a munkásszállító au* let fiatal erdésze, Puszta minőségűből tűzifa lesz. Ért* tó hozza az erdei munkáso- László. Mindketten több re is nagy szükség van: Ért- kat. A szécsényi erdészet mint munkatársai Szabó Bé- hető hát, hogy most a Bükk harmadik számú kerülete a Iának, a termelést irányító alatti fatermelés az erdei i munka érdeklődésének középpontjában van. Arról van szó ugyanis, hogy a múlt év végén megkezdett tarvágást nyomon kell követnie a favágásból eredő hulladék gyors eltakarításának, majd a terület földmunkálatai követkéznek, amely a hegyoldal padkázásából áll, és mire elérkezik a májusi rügy- fakadás, a télen kitermelt huszonnégy hektár területen beültetik az új erdőt jelentő csemetéi és akkor újra csend borul a Bükk alatt az ereidre. Visszatérnek majd a szarva-, sok is megszokott -'ftotyükre. Szabó Béla bólogat, hogy mindennek így kell történnie, de hozzáteszi: — Addig még sok-sok feladatot kell megoldani, bogy a terv valóra is váljon... Megbirkózni a téllel. A hideg próbára teszi az embereket az erdőn. Azzal enyhítenek ezen, hogy rendszeresen, ellátják a munkásokat forró Bükk alatti. A kerületvezető erdésznek. Aztán ott van- teával Gondoskodnak arról erdész Litkéről Szabó Béla. nak a legjobb motorfűrésze- \s’ ^ biztonságos munka er- Sokévvan mögötte az erdészet sek: Báli Aladár Ságújfalu- dekeben hogy megelőzzék a szolgálatában. Derék, tes- bői, Gyüre József és Németh balesetet. Vedofelszerelesek tes ember, a tél pirosra mar- József Szalmatercsről, Po- Pelku „ sem állhat munta az arcát. Ö volt akinek lyák Béla Karancsságról, va,Ta’ Gondosan megszervevezetésével gondozták az er- Kicsiny János Ipoíytamóc- fv , a szállítás. Egyben van dőt, amely már akkor is ró!. A litkeiek következnek, tehat minden az erdogazdameglett kort ért meg, ami- Oláh Andor és Béla, a fia, szécsényi erdészetének kor átvette a kerületet. Most majd Pál József. Zúg a mo- harmadik kerületében, ahol pedig beértek a fák, kivág- torfűrész, messze hallatszik , ‘a’ a kerületvezeto hatják és útra indíthatják új a hangja, dűl a fa, hordják eraesz és mellette segítőtárszolgálatra. Mondta is Sza- halomba, Orosz János a fa- ?a,1> Gabor Sándor és Puszta A motorfűrész a favágó jó társa torok- húzató géppel, amelyhez a László kerületvezető erdéBobál Gyula bő Béla megszokott ------- --------- , ------„---- _ , h angján. fogatosok is segítséget ad- ?zf ,• a niotorfurészesek, a — A fák nem halinak meg, ' nak. fahuzato gép vezetője, a fotovább élnek... — Nagyüzem ez itt most... gátasok es mindannyian, akik Szép, nagy, ölnyi vastag, — mondta Gábor Sándor, az piost arra vállalkoztak, hogy egészséges fák növekedtek ott erdész. ( bizonyítsak: olyan tartalékoaz államkert felett, a Mák- A termelési terv pontos tarnak fel, amellyel rnegcsa-völgyén. Cserfák, bükkök betartásával . folyik a la 7;tiák az erdészetben a és fenyők. Azt mondta az munka tehát a Makcsa völ- munkát erdész, hogy bútort, parket- gyén. Mindenki végzi a ma- Lysn brigád ez ott, a Bükk tát, és más egyéb dolgot le- ga feladatát. A kisegítésre az erdőn... hét ebből készíteni és kül- odavezényelt két erdész, Gá- országok vásárolják. Ezért is, hogy szakértelem szükségeltetik a kivágásához, a döntéséhez, a halomba rakáshoz. Nem szabad a kitermelt fának megsérülni. Ilyen most a téli élet a Bükk alatt, a Makcsa völgyén. De mégsem a megszokott erdei munkáról van most szó a harmadik kerületben. Jamrik Istyán, a szécsényi erdészet vezetője úgy jellemezte, hogy gazdaságosabb fakitermelésről, új tartalékok feltárásáról, az erők összpontosításáról. Az a története ennek, hogy amikor az erdészet vezérkara a terveknek megfelelően eldöntötte. hogy az említett huszonnégy hektárnyi területen kivágják a fákat — erdésznyelven tarvágást végeznek, —, új módszert alakítottak ki. Lehet, hogy másutt az erdő- gazdaság területén ez nem új, de ezen a vidéken most alkalmazzák. Jamrik István mondta: — Koncentrált erővel dolgozunk.^ jgjí'Tfl'f.' ' 7!:“|'il|l|l p':,|!líft .... “ | A gép, amely vontatja a fát Kulcsár József felvételei NÓGRÁD — 1980. januáf 26,, szombat