Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

\ Csatában az idővel Még az őszön a kórházzal szemközti boltban találko­zott Szabóné a művezetőjé­vel. A rövid terefere végez­tével elhangzott az ilyenkor már csaknem kötelező kér­dés: — Jön-e már vissza kö­zénk? A fiatalasszony nem sokat töprengett a válasszal: — Mennék én, Gyuri bá­csi. de csak ha nyolcórás kezdéssel venne vissza! Holtbiztos volt abban, hogy ilyesmi szalag mellett nem lehetséges. Tévedett. Ott helyben megegyeztek, s októberben Szabó Gyuláné elfoglalta he­lyét az öblösüveggyári fi­nomcsiszoló szalagjánál. — Gyorsan döntött. Azért volt annak valami előzménye is? — Hát persze — felel, s míg beszél is, fürgén emel­geti le a szalagról a likőrös- poharakat. Német levélmin­tát csiszol rájuk. — Építkez­tünk Somoskőújfaluban, a si­ma kölcsön mellé még ki­egészítőt is fel kellett ven­nünk. Havi 1500-at törlesz- tünk. Főleg emiatt jöttem vissza másfél évi gyes után. Mondják, hogy aki egyszer megtanult úszni, kerékpároz­ni vagy korcsolyázni, az so­ha többé el nem felejtheti. — így van ez a csiszolás­sal is? — Többé-kevésbé, igen. De azért az első napok nagyon nehezek voltak. A hideg ve­ríték is kivert a gondolatra, hogy talán a gépem sem tu­dom beindítani már. A ke­em reszketése is csak mű­szak végeztével szűnt meg. Féltem, hogy nem győzöm majd a szalagot, féltem, hogy sokat rontok, hogy összesúg­nak a hátam mögött, egyszó­val mindentől. — És okkal? Most már könnyedén ne­vet: — Dehogyis! Nem kellett azért olyan forrón enni a kását, mint gondoltam. Sem­mi baj nem történt. Legfel­jebb jobban elfáradtam, mint a többi. Mióta újra dolgozó nő, így alakul a 26 éves fiatalasz- szony napirendje: — Reggel fél ötkor kelek. Gyorsan összerámolom a há­zat, ellátom az állatokat. Csirkéket, nyulakat tartok, malacot is vettem a bajomra persze, mielőtt dolgozni jöt­tem volna. Aztán elkészítem a gyerekeket. s indulunk. Zsuzsikától a falu közepén elválunk, ő egyedül megy to­vább az óvodába. Gyuszit vi­szem tovább a határhoz a bölcsődébe. Ö az első, aki odaér és sajnos, az utolsó. akit elhoznak. Aztán irány a gyár. éppen hogy csak be­érek nyolcra. A géptől négy­kor kelhetek fel, gondolhatja, hogy sietek, hogy a 4,25-ös buszt elérjem a főtéren. Még jó, hogy az anyósom segít a beszerzésben, most, a téli hi­degben a kisfiút is hazaviszi. Ö az utcában a harmadik szomszédom. A nyolcórás kezdést ki­vételes szerencsének tartja, bár akadnak hátrányai is. így két brigáddal kell együtt dolgoznia, ami nem is min­dig könnyű. De most már a délutános műszakban is egy­re több a jó ismerős, akik­kel együtt tanulta a szak­mát. s akik mostanában tér­nek vissza kisgyermekük mellől. Közös a sorsuk, amennyiben minden kisgyer­mekes anyukának az. — És ez azzal is jár saj­nos, hogy ritka az a hónap, amit ki tudnék dolgozni — mondja Szabóné, s egy pilla­natra megáll kezében a po­hár a korong előtt. — Egy­szer az egyik beteg, másszor a másik, s ez még néhány évig így is lesz. Forog a korong, gyorsan szaporodnak a kis levélkék a pohár falán. Megszokta az igyekvést a csiszolóasz- szony. Itt is, otthon is az időyel áll szakadatlan csatá­ban. — sz. m. — Praktikus megoldás Habszivacs bélésű, buklé- szövettel kárpitozott fotelek készülnek Kovács József és Szabó József kárpitosok munkájával a balassagyarma­ti Ipoly Bútorgyárban. A Ni­col fantázianevet viselő ülő­bútorok főleg a fiatalok kö­rében kedvelt, formája és élénk szína miatt. A húzó- zárral ellátott huZát egyéb­ként a tisztítást könnyíti, mi­vel a háziasszonyok a habszi­vacsról levéve, otthon is könnyen kimoshatják a szö­vetet. — kulcsár — Bizalom a párt politikája iránt Februárban kezdődnek a pártértekezletek A Magyar Szocialista Mun­káspárt alapszervezeteiben országszerte lezajlottak, il­letve néhány helyen a na­pokban szerveződnek az MSZMP XII. kongresszusát előkészítő tanácskozások. A beszámoló taggyűléseken — még tavaly november-decem­berben — megvitatták az alapszervezetek elmúlt öt­esztendei tevékenységét, most januárban pedig a Központi Bizottság kongresszusi irány­elveit és a párt szervezeti sza­bályzatának módosítására vonatkozó javaslatokat tűz­ték, illetve tűzik napirendre. Sokhelyütt újjáválasztották már az alapszervezeü, illet­ve legtöbb helyen a pártveze­tőségeket, s küldötteket vá­lasztottak a legfelsőbb szer­vek pártértekezleteire. A pártértekezleteket megelőző fontos eseménysorozat tapasz­talatairól az MSZMP KB párt- és tömegszervezetek osz­tályán kaptunk tájékoztatást. Az alapszervezeti tanácsko­zások egyértelműen bizonyí­tották: egész párttagságunk és a párton kívüli dolgozók is bíznak az MSZMP politiká­jában, egyetértenek a párt­nak a szocialista társadalom továbbfejlesztése érdekében kifejtett tevékenységével, bi­zalommal és várakozással te­kintenek a kongresszus ta­nácskozásai elé. A taggyűléseken töretlenül érvényesült a demokrácia: nyílt, elvtársi vitákban for­málták állásfoglalásaikat aa alapszervezetek. Mindenki, aki bármely kérdésben szót kért, az szót kapott, kötetle­nül kifejthette véleményét mind az ország, mind szű- kebb környezetének gondjai­ról, teendőiről. Átlagosan számolva minden harmadik párttag élt e jogá­val a beszámoló taggyűlése­ken. A párttagság nagy ér­deklődését tükrözi, hogy a gyűléseken a tagság 85—90 százaléka jelent meg, több pántszervezetben pedig 100 százalékos volt a részvétel. A beszámolók foglalkoztak a pártvezetőség, a pártcsoport munkájával, a tagfelvétel kér­déseivel, a pártok tatás hely­zetével, megtárgyalták az adott munkahely termelési, gazdasági problémáit, a szo- ciálilsta brigádmozgalom ered­ményeit, a tömegszervezetek tevékenységét. A tapasztalatok szerint a beszámoló taggyű­léseken reálisan számba vet­ték: hogyan sikerült munká­jukban érvényesíteni a XI. pártkongresszus határozatait, összegezték az eredményeket, de önkritikusán foglalkoztak a politikai munka hiányossá­gaival is. A párt alapszervezetei ma­gas fokú politikai érettségről, kommunista felelősségtudat­ról tettek tanúbizonyságot. Ügy tűnik, hogy messze túl­jutottunk azon a korábban nem ritkán tapasztalt gya­korlaton, hogy a gondok lát­tán egymásra, le- és felmuto­gatva odázták el a megoldá­sokat azok, akik voltaképpen erre lennének kötelezettek. Éppen ellenkező jelenség ta­núi lehettünk: a pértalapszer- vezetek ezúttal többnyire nem szorítkoztak csupán a saját, szűkebb értelembe vett tevé­kenységükre, szinte könyvelői pontosságú mérlegek elkészí­tésére, hanem döntően a mai és az előreláthatóan holnapi gondokból kerestek ésszerű kiutat, igyekeztek a feltárt problémákra jó' megoldásokat felkínálni. Ismét bebizonyo­sodott, hogy párttagságunk nem csupán jóváhagyólag ért egyet politikai céljainkkal, gazdasági törekvéseinkkel, hanem ha lehet, az eddigiek­nél még jobban, eltökélteb­ben, cselekvőbben kíván részt venni e célok és törekvések valóra váltásában, sőt —, aho­gyan egyértelműen megfo­galmazódott — részt követel e közös munkában. Döntően e szemlélet volt a mozgatórugó­ja a beszámoló taggyűlések vi fáinak, s arról folyt az esz­mecsere, hogy a sokoldalúan feltárt és így a korábbinál teljesebben felismert gazda­sági, termelési, fejlesztési, műszaki gondok megoldásá­ban miként tehetnek a kom­munisták a jelenleginél még többet. Helyzetünk reális és pontos felmérése a kongresszusi elő­készítő munka első szakasza volt. A következő nap: tag­gyűlésen, pártcsoport-értekez- leteken a kongresszusi irány­elveket érdemben vitatták- vitatják meg, amelyeken több- helyütt részt vesznek, illetve részt vettek a Központi Bi­zottság tagjai. A kongresszu­si irányelvekről folytatott eszmecserék, viták 800 ezer­nél több párttag számára tet­ték, teszik lehetővé, hogy közvetlenül beleszóljanak a párt politikájának alakításá­ba- Néhány jellemző, a politikai irányítás teendőit segitő tanulságot talán még­sem elhamarkodott vállalko­zás már most is számba ven­ni. Általánosítható tapasztalat volt: az irányelveket a párt­tagság kedvezően fogadta, összességében az a vélemény, hogy jó programot ad a kö­vetkező öt évre. A viták ta­pasztalatai alapján is megál- lapitható, hogy a párttagság továbbra is egyetért a párt fő politikai irányvonalával és a kongresszustól ennek további megerősítését várja. A tag­gyűlések új vonása volt, hogy a korábbiaknál többen fog­lalkoztak a nemzetközi hely­zettel, külpolitikánk fő irá­nyaival és feladataival. A párttagság támogatja a párt külpolitikáját. Társadalmi és politikai vi­szonyaink fejlődését értékelve a kommunisták egyetértettek az irányelvekben megfogal­mazottakkal: társadalmi rend­szerünk szilárd, a munkás- osztály betölti vezető szere­pét, szövetségi politikánk jól segíti a fejlett szocialista tár­sadalom építését. Az elvek meghirdetése mellett azonban konkrétabb intézkedéseket • várnak az alkalmazotti lét­szám csökkentésére, a bürok­rácia visszaszorítására- A tag­gyűléseken helyeselték a ma­gasabb követelmények meg­fogalmazását a gazdasági épí­tőmunkában. Kifejezésre jut­tatták több helyütt, hogy je­lenlegi gazdasági helyzetünk alakulásában nemcsak a kül­gazdasági tényezők, hanem saját munkánk gyengeségei is közrejátszottak. A kommunisták általános helyesléssel fogadták a főbb ideológiai és művelődéspoliti­kai feladatokat. Sokhelyütt kezdeményezték a kispolgári életmód, magatartás határo­zottabb elítélését, a szocialis­ta életmód kiszélesítéséhez nélkülözhetetlen feladatok konkrét megfogalmazását. Egyetértés alakult ki abban, hogy emelni kell értékrend- szerünkben a munka, ezen belül különösen a fizikai mun­ka becsületét, mivel ez to­vábbfejlődésünk alapja. Hatá­rozottabban fogalmazódtak meg a kommunista magatar­tás követelményei, mint pél­dául: a párttagoknak vállalni kell a szükséges vitákat, „üt­közéseket”, fel kell lépni az egyenlősdiség ellen, nem sza­bad eltűrni a párt erejét, te> kintélyét gyengítő passzív magatartást. A kongresszust előkészítő munka fontos és felelősség- teljes teendője a párt külön­böző irányító szerveinek új- jáválasztása az alapszerveze­tek vezetőségeitől egészen a megyei, budapesti pártbizott­ságig. Mint ismeretes, apárt- alapszervezetek második — januári — taggyűlési soroza­tának másik fő témája a párt­vezetőségek újjáválasztása. Az eddigi tapasztalatok sze­rint a taggyűléseken gondos mérlegelés, a tisztségre java­solt emberek szakmai mun­kájának, politikai rátermett­ségének, emberi magatartásá­nak alapos vizsgálata után döntöttek arról, hogy az elkö­vetkező években kik vezessék az alapszervezeteket. A vá­lasztásokon fontos törekvés­ként nyilvánult meg, hogy a pártalapszervezetek vezetősé­geiben növekedjék ' a fizikai dolgozók és a nők aránya, s jelentős számú fiatal is he­lyet kapjon az alapszervezeti, illetve a pártvezetőségekben. Számadás előtt... M ozgalmasak a napok és aki ezekben az egy­mást követő esemé­nyekben jól el tud igazodni, ez csatát nyerhet. Körülbelül ez volt kihámozható Széplaki Péter szavaiból, amikor a mindennapi teendői kerültek szóba. Semmi kétség, az élet sebesen halad előre, ennek sodrásából nem lehet kitérni. Neki különösen nem, mert ve­zetője az ELZETT szécsényi gyártelepén a szerszámkészítő műhelynek- Ez a műhely fon­tos tartozéka a gyárnak. A szerszámkészítőben minden rendben. Halk zümmqgésse] dolgoznak a sokfényű lám­pákkal felszerelt finom gépek. Fölöttük a figyelő emberek. A patikában sincs nagyobb rend és tisztaság, mint itt. A mű­hely vezetője biztos a dolgá­ban: — A műhelyben az embe­rek tisztában vannak köteles­ségükkel és értik a szakmá­jukat ... De Széplaki Péternek más elfoglaltsága is van. A szer­számkészítő műhely vezetésén túl, a gyáregység pártalap- szervezetének titkára is. És ezekben a napokban az alap- szervezetre figyel a telep kö­zel ezer dolgozója. Pártvezető- ség-választás előtt állnak- A titkárnak ebben jelentős sze­repe van. Tehát figyelmének «gy részét a műhelyre, a má­sik részét pedig a pártveze- tőség-választásra kell fordíta­nia. Határozott kiállású em­ber Széplaki Péter. Olyan, akit nehezen lehetne egyensúlyá­ból kimozdítani. Magabizto­san igazodik el a mindennapi munkájában. És megfogal­mazza akaratát: — A pártmunkát és a min­dennapi termelőmunkát nem választom el egymástól. Ha a műhelyben nem volna rend, akkor a pártmunkában is hi­ba lenne. Ha viszont a párt­munka döcögne, akkor a mű­helyben is baj lenne... Nyílt a tekintete, kiolvasha­tó abból a gondolata. A fővá­rosból került Szécsénybe, de addig is jó iskolákat járt- A munkásemberek iskoláját, ahol a becsület a fő tantárgy. Nagyon szívesen emlékszik ezekre az időkre. A férfivá válás ideje volt. Emlékezik meleg szavakkal Turcsány Jó­zsefre. az öreg szakira, a mes­terére, aki megtanította a szer­szám fogására, meg a tisztes­ségre a munka iránt. Ott Ik- ladon a gyárban vált igazán munkássá Széplaki Péter, az ELZETT szécsényi gyáregysé­gének párttitkára. — Igen, Iklad, Iklad — még most is felgyorsulnak a sza­vai, átmelegszik a tekintete, amikor felidéződnek az ott töltött évek. Azt mondta, hogy ott lett munkássá, mert addig a fia­talok kavargó életét élte. Vé­gezte iskoláit, börtönnek érez­te a padot. Aztán a repülők­höz szegődött. Amikor az ik* ladi gyárban belekóstolt a munkások életébe, már soha többé nem tudta feledni an­nak különösen piegragadó ízét. — Az ELZETT szécsényi gyáregységében a műszaki osztályra hoztak, de nekem az iroda falai börtönt jelentettek. Hiányzott a műhely zsongása, a szaga- így kerültem a szer­számkészítőbe ... Fiatal gyár még Szécsény- ben az ELZETT. Szántóföld öleli át, a dolgozók is fiata­lok, az igazi munkássá válás évei többségüknél még lesem záródtak. A környező falvak­ból jöttek. A messziről érke­zett embernek helyt kell állni és bizonyítani, hogy érti a dolgát. Széplaki Péter ezt vál­lalta, amikor a szerszámkészí­tő élére állt. Tulajdonképpen akkor kezdett igazán mű­hellyé szerveződni az a mun­kahely. Voltak, persze, hogy voltak a kezdeményezésnek el­lenállói, hiszen nem kész szakemberek dolgoztak, ha­nem ahogyan a műhely veze­tője nevezte őket, jó kéz- ügyességűek, akikből válhat jó szakmunkás. Akik nem bírták az iramot, elmentek, de a mű­hely megszerveződött, végzi a munkáját. Azt mondta Szép­laki Péter, hogy ezekben a nehezebb időkben vette iga­zán hasznát mesterének, Tur­csány Józsefnek a tanítását: — Ö mindig arra tanított, hogy csak következetesen •.. A munkában felmutatott eredmény nyomán választotta meg a párttagság alapszerve­zeti titkárnak Széplaki Pétert. Múlnak az évek: — Igen, öt esztendővel ez­előtt történt... És most ismét vezetőségvá­lasztó taggyűlés előtt állnak az ELZETT-ben. A szerszám­készítő műhelyben zavartala­nul folyik a munka. A titkár időt szakított magának a tag­gyűlési beszámoló összeállítá­sára. Előtte a pártokmány, az irányelveik. És jegyzi a soro­kat, hogy az alapszervezet az elmúlt öt esztendőben ke­mény munkával az emberek érdekében, a gyárukért, kö­vetkezetesen dolgozott. Fel­pillantott és megállt a toll a kezében: — Igen, négy igazgató vál­totta egymást az öt év alatt. A kommunisták maradtak. A gyár is maradt •.. Eszébe jutott, amikor meg­romlott a fegyelem a vezetők sűrű cseréje következtében. Le kellett fékezni a fusizókat. A pártalapszervezet állt a fe­gyelem megszilárdításának az élére. És tovább jegyzi a tag­gyűlési beszámolót: jobban dolgozni, a munkára kész em­berekkel új feladatokat vál­lalni. A gyáregységnek az anyagyártól több segítséget kérni. A párttitkár gondolatában végigvonul a gyár küz­delmes élete, fel-felcsil- lannak a sikerek is, ennek örömén látja az emberek bi­zakodó arcát, és amikor a ké­ső estében a jelentés elkészül, még oda jegyzi a végére: „Az itt dolgozó emberekkel csatát lehet nyerni...” A hidegtől kemény estében indult haza­felé. A vezetőségválasztások le­zajlása a kongresszusi előké­születekben újabb, fontos idő­szak kezdetét jelenti: a követ­kező napokban, hetekben sor kerül az MSZMP felsőbb irá­nyító szerveinek pártértekez­leteire- Februárban tartják meg a vállalati, intézményi, majd ezt követően a kerületi, járási pártértekezleteket. Már- járási párlérteezleteket Már­cius l"én és 2-án, illetve 8*án és 9-én tartják meg a buda­pesti, a megyei, illetve a me­gyei jogú pártértekezleteket. A kongresszust előkészítő tanácskozássorozat nem kizá­rólag a párttagság ügye: a pártonkívüliek számára sem közömbös, milyen mérlegről adhatnak számot a kommu­nisták, hogyan értékelik a pártmunka fejlődését, milyen új feladatok megoldására mozgósítanak céljaink mara­déktalan megvalósításáért. Pártunk, mint a magyar tár­sadalom eszmei, politikai ve­zetője, feladatát a munkás- osztály, a nép érdekeinek hű szolgálatában látja. A közvé­lemény nagyon jól tudja, hogy a szocialista társadalom fel­építése nem szűk pártérdek, mégcsak nem is egyedül a munkásosztály érdeke, ha­nem az egész társadalomé és csak az egész nép műveként valósulhat meg. Bobál Gyula NÓCRÁD — 1980. január 20., vasárnap 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom