Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-20 / 16. szám

/

[MHSZ-pályázaf

Harmincöt év szabad hazában

Arcok közelről

„Aranykoszorús" asszony

Az előrelépés, a jó értelemben vett „'nyüzsgés”, a segíteni ajkarás, a megfontolt okosság jellemzi legjobban a fiatalasszonyt. Kislányos kai“ csúsága, rövid sötét haja, diá- kos mosolya tartózkodó embert takar. Régóta ismerjük egymást, mégis húzódik a beszélgetéstől- „Nem szeretem a szereplést, valahogy idegen nekem . . .” Amikor meg előkerül a fényképezőgép, megriadva mondja:

— Csak nem akar fényképet is csinálni?

Elöljáróban ennyit Tőzsér Istvánnéról. Annyira fiatal, kedves, gyors mozgású, érdeklődő, hogy az ember inkább egyetemistának nézné, mint egy tizenhat éves gimnazista lány édesanyjának.

Tréfás a mosolya.

— Nagyon korán mentem férjhez, az is igaz. Leérettségiztem nyár elején, ősszel meg bekötötték a fejemet. Aztán, ahogy lenni szokott, rá egy év múlva megszületett a nagyobbik lányom.

Ezt nem véletlenül hangsúlyozza- Van ugyanis a családban egy ifjabb jövevény is. Most négyéves, óvodás hölgy. Nagyon beszédes, szókimondó, néha nyafogó. Mindezekkel együtt szeretette méltó kisasszony.

— El is kényeztetjük kicsit. De hát gondolom, ez minden családban így van, ahol jelentős a gyerekek közötti korkülanbség

A Vád Kötöttárugyár kanári üzemében január közepén mintha év végi hajrá lenne. Az asszonyok, lányok varrják, csomagolják, rendezik a tréningruhákat. A nagycsarnok élénk képet mutat- Talán a mindenféle színű anyagoktól, amelyek egy-kettőre melegítőnadrággá, felsőrésszé alakulnak az ügyes, szorgos asszonykezek munkája nyomán. A zsongás is valahogy megnyugtató. A gépek pattogását, zörgését nyomon kísérik a beszédfoszlányok, bár sok mondókára nincsen idő. Aki azt akarja, hogy bőven jusson a borítékba, az nem ér rá beszélgetni.

Az irodában Tőzsér István- nét keressük. A fiatalasszony a gyáregység meó-vezetője, és egyúttal a pártvezetőség titkára.

Az üzem vezetője sajnálkozik.

— Rebit? Két napra szabadságot vett ki. A marxista egyetemen vizsgára készül. Bizonyára nyakig van a tanulásban- De otthon nyugodtan megkereshetik.

Kaptatunk felfelé a Petőfi utcán, ahol Tőzsérék laknak. Mindent hó borít, az udvarokban hóemberek fekete szénszemekkel, rossz fazékkal a fejükön. Tőzsérék kertjében ugyancsak.

A fiatalasszonyt valóban nagy halom könyv, jegyzet társaságában találjuk. A könyvek mellett üres kávéscsésze.

— Most első a tanulás, azért van ilyen rumli. A munkásmozgalom szakosítóján vagyok utolsó éves. Nem lazíthatok. Meg kell mutatnom, ki a „legény” a gátonTőzsgyökeres kazán, erre büszke. Amikor leérettségizett, keresett ugyan munkát, de otthon nem talált. Aztán, amikor 1961-ben Kazárra települt a kötöttárugyár egyik üzeme, Tőzsémé az elsők között jelentkezett.

— Először is meg kellett tanulnunk varrni, ötünket elküldték egy hónapra Vácra, mondván, tanuljátok meg mit hogyan kell csihálni, aztán, ha visszajöttök, ti tanítjátok be a munkába álló asszonyokat, lányokat. Egyikünknek sem . volt könnyű. Legtöbbünk a háztartásból, a főzőkanál, a gyerekek mellől érkezett. A munkafogások, fortélyok mellett meg kell szoknunk és batiwuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimuMiiiiHiiiHiiMiiiiiimiHiiinimiiimHiiiHimHiituiiiHniufi

ÉRTÉKREND

Egy ideje mintha kevesebbet beszélnénk az életmódról, s ha mégis, rendszerint ezzel intézzük el: most nem az a kérdés, hogyan éljünk, hanem az, hogy miből. Pedig a kettő elválaszthatatlan, feltételezi egymást.

A különféle szükségletek kielégítését szolgáló lényeges és ismétlődő tevékenységek — vagyis életmódunk összetevői — között több, egymástól merőben eltérő rangsor állítható, azonban a szocialista világnézetű ember értékrendjében változatlanul az életmód fő meghatározói: a munka, a hivatás.

Fejlődésünk egy korábbi szakaszában, amikor az emlékezetes „frigiderszocializmus” vita zajlott, még arról kellett meggyőzni jó szándékú aggályoskodókat, hogy a munkából származó viszonylagos jólét nem fenyegeti a szocializmust. Visszatekintve nem könnyű megérteni, miért szorult ez bi- zonygatásra akkoriban. Ma ugyanis egy másik nyilvánvaló igazságot kell ismételgetnünk, nevezetesen azt, hogy viszonylagos jólétünket csak több és főleg jobb, átgondoltabb munkával tudjuk megtartani.

Ez azonban nem vonhatja el figyelmünket attól, hogy életünk középpontjában nem egyedül a viszonylagos jólét áll, hanem legalább annyira e jólét forrása, a munka. Napjaink nagyobb részét munkával töltjük, és senkinek sem közömbös az, hogy milyen munkával, milyen munkatársak, milyen körülmények között.

Kedvező esetben, amikor a munka alkotó jellege és az egyén képességei, hajlamai találkoznak, kevésbé fáraszt a munkavégzés, és a jóleső fáradtság az alkotás örömével párosul. Örvendetes, hogy egyre több olyan munkakör létezik, amelyben meg lehet tenni az első, de legnagyobb lépést az emberi önmegvalósítás, vagyis képességeinek minden oldalú kibontakoztatása felé. Példa erre a szocialista brigádok egy részének valóban sokrétű, a munkán kívül a művelődésre és az egész életvitelre kiható közös tevékenysége. De az is kétségtelen, hogy mai viszonyaink között még túlságosan sok az alkotó jellegűnek nagy jó akarattal sem nevezhető munka, és aligha hibáztatható automatikusan az, aki foglalkozásában, monoton részmunkájában nem tudja megtalálni a hivatásátAz egyén választási lehetősége azonban ezekben az esetekben is megvan, s az már valóban rajta múlik, hogy az

4 NÓGRÁD - 1980. január 20., vasárnap

rátkoznunk a munkafegyelemmel, a közösséggel. Azzal tulajdonképpen, hogy gyári munkások lettünk.

A fiatalasszony ugyanúgy betanított varrónő volt egy ideig, mint a többiek- Aztán úgy döntött, megpróbálkozik a tanulással. Levelező tagozaton elvégezte a ruhaipari technikumot.

— Érdekes, és nagyon szép a munkánk. Mindig tréningruhát gyártottunk az igaz. De a mostaniakat korszerűség, praktikusság és szépség tekintetében össze sem lehet hasonlítani azokkal, amelyeket tíz évvel ezelőtt varrtunk.

Bekapcsolódott a közösségi életbe is. KISZ-titkár volt, majd a járási pártbizottság tagjának választották. Hét esztendeje párttitkár az üzemben. Elkezdte a marxista esti egyetemet is, a szabad idejét a gyereknevelés, házi munka mellett a tanulás, olvasás tölti ki.

— Ám nyaranta mindig együtt megy a család üdülni, és az nagyon szép- Az együtt töltött két hétre valameny- nyien szívesen emlékezünk.

öt esztendővel ezelőtt a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak tagcsoportja alakult a kazári üzemben. Jó programokat szerveztek, kirándulni voltak. Aki a Szovjetunióban járt, minden esetben élménybeszámolót tartott, elmondván az asszonyoknak, lányoknak, mit látott, tapasztalt a baráti országban. Tőzsémé is utazott a béke- és barátságvonattal Kijevbe, Moszkvába, Lenin gr ádba. Az pedig külön nagy meglepetés és szívből jövő örömet okozott, amikor nemrégiben megkapta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús kitüntető jelvényét. Mindenkinek büszkén mutatta. Aztán a szekrénybe tette, ahol már őriz egy kitüntetést- Amely bizonyítja, hogy a könnyűipar kiváló dolgozója.

Csatai Erzsébet

(Bábel László felvétele)

A Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett Magyar Honvédelmi Szövetség hazánk fel- szabadulása és' a győzelem napja 35. évfordulójának tiszteletére vetélkedősorozatot indított: „35 év szabad hazában” címmel Ezzel kívánnak méltóképpen megemlékezni történelmünk legnagyobb nemzeti ünnepéről, feleleveníteni és elmélyíteni a résztvevők ismereteit a dicső szovjet hadsereg felszabadító harcairól, a magyar és nemzetközi ellenállási mozgalom küzdelmeiről, hőseiről, mártírjairól. A vetélkedők feldolgoz, zák azokat a társadalmi, gazdasági és kulturális eredményeket, melyek dolgozó népünk szorgalmas, áldozatos munkáját dicsérik a harmincöt szabad év alatt. Összességében a vetélkedő tovább erősíti a szocialista haza- szeretet és a proletár internacionalista tudatot, a szocialista haza építésének és védelmének erkölcsi zálogát.

A vetélkedőn azok vehetnek részt, akik az MHSZ szerveinél és klubjainál megvásárolható rejtvényújság feladatait megfejtik, s a megfejtett névvel, címmel ellátott rejtvényújságot leadják a helyi MHSZ-szerve- zet, vagy -klub titkárának, illetve megbízottjának.

Mivel a leadási határidő közeleg, — január 25. — egyre több helyes megfejtés érkezik be megyeszerte. Akik nem akarnak vetélkedni, azok sem jártak rosszul, ha megfejtették a kis füzet kérdéseit. Ugyanis a helyes megfejtések beküldői között értékes jutalmakat sorsolnak ki.

A klubszintű vetélkedőket februárban tartják, ezek győztesei ötfős csapatokban április 20-án mérik össze ismereteiket. A megye legjobbjai május 11-én küzdenek az első helyért.

Pénz az ablakban

T ermostoprejtély

Ha energiatakarékosságról esik szó, legtöbbünknek a közlekedés, az üzemek energiaigényes technológiai folyamatai, esetleg az égve „felejtett” utcai lámpák nappali látványa jut eszébe. Pedig az energiahordozók nem kis részét akarva, akaratlanul mindnyájan pazaroljuk. Arról a fűtőanyagról van szó, amivel lakásaink melegen tartása - során feleslegesen az utcát fűtjük”. Ez pedig nem kevés! Országos adatok szerint a fűtésre szánt energia egyötöde kisurran az ablakok, ajtók résein. Pontosításért szakemberhez fordultunk.

— Egy helyiség fűtésére szánt energiában, normál ablak mintegy tizen öt százalékát „engedi ki”, természetesen a kinti és a benti hőmérséklet különbségétől és sok egyéb tényezőtől függően — magyarázza a Nógrád megyei Tanácsi Tervező Vállalat munkatársa, Dvorák László. — Ha rosszul záródik az ablak, a „szökő” hőmennyiség 30 százalékkal is nőhet.

Hasonló választ kaptunk a tervező- és építőipari szövetkezet termelési osztályának vezetőjétől, Szabó Zoltántól— A jelenleg leggyakoribb fakeretű ablakok esetében mintegy húsz százalékra becsülhető a veszteség. Létezik műanyag ablakkeret, speciális üveggel, ennek a hatásfoka jóval kielégítőbb. De az ára a hagyományosnak többszöröse.

Vajon, forintban kifejezve mit jelentenek ezek a százaalkotó munka elmaradt öröméért mivel próbálja kárpótolni magát. Ha nehezebb a megélhetése, egészen természetes, hogy mellékmunkát vállal: így legalább a hónap végén több pénzt vihet haza a családjának. Hiszen ezt a megoldást választották már korábban is sokan, anélkül, hogy megélhetési gondjaik lettek volna; a nemzetközi statisztika tanúsága szerint pedig a különmunkák aránya minden fejlett európai országban folyamatosan növekedik. Mert igényeink mindig előtte járnak a kielégítésükhöz szükséges anyagi eszközöknek, s ez — húzzuk alá — mindaddig nem is baj, amíg az eszközök célokká nem lépnek elő.

Lényegében szabad választás kérdése az is, hogy valaki, felismerve tudásának, szakmai felkészültségének korlátáit, a sok áldozattal járó továbbtanulás mellett dönt, vagy „képzettségét” elegendőnek tartva, szabad idejében inkább különmunkát vállal. Pedig a tanulástól idegenkedőknek rendszerint erős érveik vannak. Mit is lehet válaszolni azoknak, akik arra hivatkoznak, hogy keresetükből még a legszükségesebbekre sem telik, márpedig ők addig akarnak jól élni, amíg fiatalok. Ha tovább kételkedünk, papíron is bebizonyítják, hogy különmunka nélkül kocsira, külföldi utazásra — és sajnos sok helyen a még hiányzó lakásra — soha nem jönne össze a pénz.

Miért hangsúlyozzuk mégis a szabad választás lehetőségét, miért állítjuk, hogy a dolgot jelenlegi helyzetükben is az emberekben kialakult értékrend, a szükségletek között felállított rangsor dönti el? Mert a tények furcsa módon azt mutatják, hogy a különböző formákban továbbtanulók között nagyobb a rendszeres, vagy alkalmi különmunkát végzők részaránya, mint a „csak” dolgozók körében.

Vajon ezeknek az embereknek nem kell nagyon is fontos szükségletek egész soráról lemondaniuk? A válasz nem kétséges, hiszen szabad időnkben — hajlamainknak és pénztárcánknak megfelelően — a kikapcsolódás és szórakozás számos lehetősége között választhatunk; azoknak azonban, akik továbbtanulnak és még mellékmunkát is végeznek a gyárban eltöltött nyolc óra után, bizony nem sok szabad idejük marad. Mégsem lenne helyes megszállottaknak vagy áldozatoknak tekinteni őket- Ha meggondoljuk, ezek az emberek szisztematikusan kidolgozták a maguk értékrendjét, aszerint élnek, és teljesítve az aznapi munkát és tanulni- valót, nem valószínű, hogy különösebb hiányérzetük lenne.

Tegyük hozzá: ez a lehetséges, bár nem egyedül üdvözítő értékrend társadalmi céljainkkal is találkozik, mert a képzettebb ember jobban átlátja a termelési folyamatot, az emberi viszonylatokban könnyebben eligazodik.

lékok? A Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat számításai szerint egy légköbméter fűtése egy egész idényben mintegy 48 forintba, vagyis egy átlagos lakás esetében, melynek alapterülete 50 négyzet- méter, a fűtés 7200 forintba kerül. (A vállalat által kezelt épületek lakói ennél jóval kevesebbet fizetnek a központi fűtésért, mivel a költségek egy részét az állam átvállalja). A fenti összeg húsz százaléka 1440 forint. Ez az összeg felel meg lakásonként a nyílászárók hézagai által okozott veszteségnek. Családi szinten is jelentős összeg, hát még, ha valakinek eszébe jutna kiszámolni, mennyi egy lakótelepen, vagy egy egész településen.

Nincs lehetőség a veszteségek csökkentésére? De van! Azaz volna, ha volna. A televízió, az EZERMESTER és egyéb lapok bemutatták az új, korszerű, tartós, mondhatni tökéletes „melegmentőt”, • a polipropilénből készült, rugalmas, ugyanakkor mégis tömött, bolyhos anyagú, ajtóra ablakra felragasztható, szögélhető, több méretben készülő hőszigetelő csíkot, melyet Termostop néven forgalmaznak- De hol ?

Miután több üzletben érdeklődtünk utána hiába, így végül a vegyiáru-nagykeres- kedelmi vállalat salgótarjáni telepének igazgatójához, Gor- dos Istvánhoz fordultunk a kérdéssel: miért nem kapható nálunk a Termostop?

— Az új szigetelőanyagról már hallottam. A központunknál említették, hogy talán az első negyedévben érkezik belőle. De írásos jelzés még nem jött, így semmi konkrétumot nem mondhatok.

Vajon az ingatlankezelővállalat használja-e már az új anyagot? Csőke Béla főmérnök :

— Az elmúlt évben egy kisebb mennyiséget mintának kaptunk, de arra kevés volt, hogy használatba vegyük. Azóta semmi hír róla.

Van-e valami áthidaló megoldás azok számára, akik ezekben a napokban szeretnék megszüntetni a fűtőenergia pocsékolódását lakásukban? Dvorák László:

— Marad a régi Purfix > szalag, bár ez fél éven belül elöregedik, és nem is zár mindenütt eléggé. Van, ahol nem elég vastag —, s tegyük hozzá, jelenleg nem is nagyon kapható, mivel évek óta egyetlen, szállítmány jön belőle a tél elején, s az általában még decemberben elfogy. Állítólag így szállítják •

— Én másként oldottam meg — mondja Szabó Zoltán. — öt centiméter széles műszaki ragasztószalaggal — olyasféle, mint a cellux, de jó a szigetelőszalag is! — körberagasztottam minden ablak szélét, s csak egy kicsit hagytam meg szellőztetni. Bár ez a módszer meglehetősen kényelmetlen és nem éppen tetszetős, de legalább hatásos.

A legjobb persze az lenne, ha minél kevesebbet kellene várni a szenzációként beharangozott, s rejtélyes módon megtalálhatatlan Ter- mostopra?

Gáspár Imre |

u~

Január 20. vasárnap:

20.05: Forró begyek — amerikai fiiak