Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)

1980-01-19 / 15. szám

Takarékoskodni — ésszerűen A műszaki haladás, a gaz­daságok műszaki-technikai színvonalának fejlődése több forrásból táplálkozik. Első he­lyen említjük azokat a beru­házásokat, amelyek a mű­szaki-technikai bázist meg­újítják, fejlettebbre cserélik. A műszaki haladás második számú előrevivője a folyama­tos kutatás-fejlesztés, amely egyrészt termelési eljáráso­kat, másrészt a termékeket korszerűsíti. A műszaki fej­lesztésnek akkor is nélkülöz­hetetlen a szerepe, amikor a rekonstrukciós beruházások lehetősége viszonylag nagy; a műszaki-technikai bázist ugyanis soha nem lehet egy- időben széles körben korsze­rűsíteni, a megújításból ki­maradó területeken kizárólag műszaki fejlesztéssel lehet az elmaradást mérsékelni. Nap­jainkban —, s ez korántsem csupán 1980-ra vonatkozik — mindenfajta beruházás lehe­tősége mérsékeltebb a koráb­binál, következésképpen ége­tően időszerű a műszaki fej­lesztés maximális hasznosítá­sa. MŰSZAKI FEJLESZTÉSSEL Más szempontok, követel­mények is előtérbe helyezik a kutatás-fejlesztést, a techno­lógiai eljárások, a gyártmá­nyok korszerűsítését. A ter­mékszerkezet átalakítása lé­nyegében a technológiai és a gyártmánystruktúra átformá­lását jelenti, tehát ez a teen­dő is szervesen kapcsolódik a műszaki fejlesztéshez. Ha a műszaki fejlesztés nö­vekvő szerepét egybevetjük a tényleges, a valós műszaki fejlesztési tevékenységgel, le­hangoló képet kapunk. Az iparban ugyanis az tapasztal­ható, hogy évről évre növek­szik mind az újonnan képző­dő, mind pedig a fel nem Eredményesen zárta az el­múlt évet a Ganz-MÁVAG mátranováki gyáregysége. Emelőberendezésből 148,2 mil­lió, hídszerkezetből 20,7 mil­lió, tartályból 4,4 millió, egyéb acélszerkezetből 75,4 millió forint értékű készült el. Ezen túl 2 millió forint értéknél valamivel több kül­ső szerelési , tevékenységet is végeztek a gyáregység dolgo­zói. Ezzel együtt teljes terme­lési értékük eléri a 250 mil­lió 700 ezer forintot, mely 9 százalékkal haladja meg a tervezettet. A gyáregység idei fő pro­használt műszaki fejlesztési alap. A műszaki fejlesztéssel való „takarékosság” logikus következménye, hogy az éven­te újonnan bevezetett és kor­szerű gyártmányok termelé­sének aránya alacsony, sőt csökken. A gépiparban példá­ul az előző évtized utolsó éveiben a termelés és az ér­tékesítés több mint tíz szá­zalékát alkották az adott év­ben bevezetet új gyártmá­nyok, a hetvenes évek elején 5—6, 1978-ban pedig már csak alig több, mint 4 száza­lékát. Az egész népgazdaság műszaki fejlődésében kulcs­szerepet betöltő vegyiparban 1978-ban mindössze 1,9 száza­lék, a vegyipari export jelen­tős részét szolgáltató gyógy­szeriparban pedig csupán 1,4 százalék volt az új gyártmá­nyok részesedése a termelés­ben. LICENCEK IS VÁSÁROLHATOK Miközben a műszaki fej­lesztési tevékenység egésze so­kat veszített korábbi erejé­ből, van egy részterülete, ahol vitathatatlan a fejlődés, az előrelépés. A műszaki fej­lesztési alapból nemcsak a vállalatoknál és kutatóinté­zetekben folyó fejlesztések finanszírozhatók, abból licen- cek is vásárolhatók. A szo­cialista iparban ma már csak­nem kétszáz vállalat mintegy 400 meghonosított licencet al­kalmaz, a licencek alapján gyártott termékek száma meg­haladja a 600-at. A licencter- mékek többségét jelentős mennyiségben gyártják, az ilyen termelés összértéke meg­közelíti az évi 40 milliárd forintot. A gumiiparban — példának okáért — a terme­lés több mint egyharmadát licencgyártmányok alkotják, s számos egyéb iparágban is — a villamoskészülék-, a hír­fiija továbbra is az emelő­gépgyártás lesz. Várhatóan hetven futódarut készítenek, ezek az összes termelési érték 60 százalékát adják. Különfé­le acélszerkezeteket százmil­lió forint értékben állítanak elő. A jó kezdéssel indult idei év terve 260 millió forint. Teljesítése nem kevés erőfe­szítést igényel a gyáregység dolgozóitól, hiszen a termé­kek árának jelentős csökke­nése és a létszám minimális növekedése ellenére csaknem 10 százalékkal szeretnék a múlt évi teljesítést megtetéz­ni. adás- és vákuumtechnikai iparban; a gyógyszeriparban, a háztartási és kozmetikai vegyiparban — 10 százalékon felüli az utóbbi években be­vezetett licenctermékek gyártási aránya. A műszaki fejlesztési tevékenységnek ez a pozitívuma azonban nem változtat azon a tényen, hog a hazai szellemi kapacitást es a külföldi fejlesztési eredmé­nyeket egyaránt hasznosító műszaki fejlesztés jócskán el­maradt az intézményesen biztosított pénzügyi lehetősé­gektől. Ennek oka nem a szemlé­letben — másutt van. Neve­zetesen; a műszaki fejlesztési alap nem a kutatás-fejleszté­si igénnyel összhangban kép­ződött; egyes iparágakban, vállalatoknál a fejlesztési szükségletnél több, másoknál lényegesen kevesebb. Jórészt azért, mert a termékcsopor­tok szerinti képzési kulcsok a teljes termelési értékre vonat­koztak, a magas anyaghá­nyad, a széles körű bedolgo­zás tehát aránytalan műsza­ki fejlesztési alapot eredmé­nyezett. Azért beszélhetünk erről múlt időben, mert az új szabályozás keretében a műfaképzés is megváltozott: szakágazatonként külön-külön és a közvetlen anyagköltség­gel csökkentett árbevételre vetítve határozták meg a kép­zési kulcsokat. (A gépiparban és a könnyűiparban ezt a rendszert csak 1981-ben veze­tik be). ERŐTELJESEBB GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS Valószínű, hogy a vállalati értékalkotó tevékenységhez jobban idomuló képzés a fej­lesztési szükségletek szerint csoportosítja át az alapok képződését, amely így a fel- használást is előmozdítja, len­dületbe hozza a műszaki fej­lesztési tevékenységet. Ebben az összefüggésben említhető az is, hogy a feldolgozóipari termékek többségénél a bel­földi ár egyik összetevője az adott termék tőkéspiaci ex­portára, illetve annak nyere­sége, ami rákényszerit áz érő- teljesebb gyártmányfejlesztés­re. A műszaki fejlesztési ala­pot az eddigiek során elvétve, kis mértékben fordították a technológiák korszerűsítésé­re. E tekintetben is várhatók változások, mert egy új hi­telfajta — az innovációs hi­tel — és a minisztériumoknál központosított fejlesztési ala­pokból való juttatás a tech­nológiák fejlesztésével szoro­san összefüggő gépbeszerzé­sek finanszírozását is lehetővé teszi. Garamvölgyi István Legjobb a szervezőknek — mondják gyakorta. — Öelő- lük nem lehet elenni a ke­nyeret. Valóban nem, annyi­ban csaknem valamennyi jó ötlet megvalósítása szinte kí­nálja a következőt. S, ha még hozzávesszük, hogy a gazda­sági életnek nevezett ring- ben ma már csak az marad­hat küzdőképes, aki — nem feltétlenül többet, de — ész­szerűbben, okosabban teszi a dolgát, akkor ugyancsak emelkedik a szervezés ázsiója. Nem kivétel ez aló] az Or­szágos Bányagépgyártó Vál­lalat salgótarjáni gyára sem. Tavaly lényegében végéhez ért a gyári rekonstrukció. A zömmel munkakörülménye­ket javító beruházást köve­tő szervezési intézkedések jótékony hatásúnak bizonyul­tak a munkatermelékenység javulására. — Milyennek ítéli meg a gyár szervezettségét most, a rekonstrukció után? — kér­deztük dr. Csontos József gyárigazgatótól. — Beruházási lehetősége­ink nagyobb részét építésre kellett fordítanunk, a terme­lő gépek aránya a beruházás­nak csak negyedét tette ki. Ez már magában véve is azt jelenti, hogy erőinket a jövő­ben a közvetlen termelőesz­közökre kell összpo'ntosíta- nunk. Jelenleg épül a görgő­gyártás zárt ciklusát megva­lósító új csarnok, mely szer­vezésbeli lehetőségeinket is tágítja. Kifejlesztettünk egy valóban korszerűnek mond­ható típust a görg őgyárt ás­f Ésszerű kisgépek segítik a szakemberek munkáját Balassa­gyarmaton, az IPOLY Bútorgyárban. Korábban szaporátlan kézi munkával, újabban elmés készülékkel helyezik el a szekrények összeállításához szükséges csapokat a bútor-' elemekbe. Képünkön Csábi Béla asztalos szakmunkás kezeli a csapbelövő gépet. ■,- kj ­Idén még többet Nem ma kezdték a romhányiak Magasra állították a mércét a gyártmányfejlesztésben — Miihez viszonyítva — kérdem Nestor Bélánétól, a Romhámyi Építési Kerámia­gyár gyártmányfejlesztési osz­tályvezetőjétől. — Nem az akkori, vagy a korábbi önmagunkhoz, ha­nem a nagy világcégekhez, akiknek elismert nevük, hí­rük, tekintélyük. megalapozott és kiterjedt vevőkörük van az egész világban. Néhányan személyesen is meggyőződ­tünk a versenytársak tudásá­ról, képességedről, aztán tő- késmegrendeiőink közül is egyre többen, mintapéldá­nyok küldésével jelzik igé­nyeiket. Fejlesztőd munkánk kezdet-kezdeténél mindig abból indultunk kd, hogy próbáljunk a legjobbakénál még jobbat, valami sajátosat adni. Ma már nyugati meg­rendelőink is elismeréssel nyi­latkoznak csempéinkről. — Kemény, de örömteli al­kotó munka után jutottak el idáig. — Önelégültség nélkül — veszi vissza a szót az osztály- vezető, majd így folytatja: — Sok minden vár még ránk, A termelőd árrendezés hatásá­ra tíz százalékkal csökkentet­tük árainkat. Ez azt jelenti, hogy legalább en'nyivel kell az idén az önköltséget csök­kenteni. Az ehhez szükséges alapot nekünk, gyártmány- fejlesztőknek kell megterem­teni. Miben foglalhatom ösz- sze elképzeléseinket? . Csak annyi mázat, alapanyagot, energiát használjunk fel, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy hagy biztonság­gal termeljünk., gazdaságo­san . előállíthassuk a piaci igényeknek megfelelő termé­keinket. — Vajon, mit értenek az előbbiek alatt a gyártmány­fejlesztők? — Mi mart Jj!^£bban is. fog­lalkoztunk azzal, hogy a min­tás padlóburkoló . lapokhoz felhasznált mázbanj elég sok az ólom. Ezit annak idején az olasz cég, akitől megvásá­roltuk a Romhány II. és a Romhány III. csempegyártó berendezését a technológiával együtt, nem jelezte. Kísérle­teink sórán viszont megálla­pítottuk, hogy több ólomtar­talmat foglal magába az álta­luk előírt technológiával ké­szülő máz, mint amennyit nálunk a szabályok megen­gednek. Az ezt követő mun­ka során sikerült az ólom­tartalmat 24 százalékra le­szorítani. Ez azonban nem volt elég! A mi előírásaink szerint csak húsz százalék le­het. Az előbbivel kapcsola­tos kísérletezéseket 1978-tól végeztük, időközben egyéb más feladatokat is elvégez­tünk. Az eltelt idő alatt igen sok tapasztalatot szereztünk. Az ólomcsökkentéssel kapcso­latos kísérleteink egyidőben lelassultak. mert sürgősebb feladatokat kellett elvégezni. — Ennek a munkának adott újabb lendületet az elmúlt évben végrehajtott orvosi vizsgálat? — Igen. Ahogy a gyár ve­zetői kézhez kapták az orvo­si véleményeket, rögtön leál­lították a mintás padlólap gyártását. Ez az intézkedés 1979-ben 2,5 millió nyeresé­get vitt el tőlünk. — Ezután mi történt? — A korábbinál nagyobb lendülettel folytattuk a kí­sérleteket. A 823. meghozta a várt eredményt. Jelenleg nyolc különböző termékcsoporthoz tudunk ólommentes mázt biz­tosítani. — A termékek minősége és esztétikai romlása nélkül? — Természetesen. Két kü­lönböző dekorral és a megle­vő mintákkal megkezdődtek az üzemi próbák. A többiek nagyüzemi alkalmazása fo­lyamatosan történik meg. Iparművészeink szerint az általunk készített máz na­gyon szép színű és kellemes a fénye. Az előikalkuláció pedig bizonyítja, hogy az ára is el­fogadható. Az ólmot azonban továbbra sem tudjuk telje­sen száműzni termékeinkből, mivel a mintás padlólapok gyártása a mindenkori divat- igéhyek jEijggyéhyé. Ezért. g jövőben is gyártunk ólmot tartalmazó padlólapokat. Eze­ket viszont zárt technológiai termelés keretében valósítjuk meg. Az eddiginél nagyobb gondot fordítunk a padlólapot gyártó gyáregység takarítá­sára. A gyár vezetői az ólom­veszély elkerülése érdekében ebben az üzemrészben meg­tiltották a dohányzást. Külön étkezőt hoztak létre áz itt dolgozók részére. Egészségük védelme érdekében pedig naponta kell Védőruhát' cse­rélniük. — Mikor kerül sor a min­tás padlólap gyártására? — Március elején! Addig sima termékek kerülnek ki a kemencékből. A gyártmányfejlesztői mun­ka másik nagy területe a mindenkori divatigényeket jól visszatükröző falicsempe- gyártás. E tekintetben gazdag a választék, de, ahogy itt mondják, lehetne még széle­sebb. A gyártmányfejlesztői' kollektíva a minták további növelése céljából igen szo­rosan együtt dolgozik az ipái“ művészcsoporttal. — Részükre mi mázat, tech­nológiát és efektusokat adunk. Máskor meg az ő kérésüknek megfelelő mázat és technoló­giát állítunk össze. Az előb­bieken kívül a külföldről ka­pott minták áttanulmányozása után ft válaszolunk: tudjuk-e, vagy nem tudjuk előállítani. Mivel a falicsempegyártás fejlesztése szorosán kapcsoló­dik a művészeti tervezéshez, ezért az idén a következő cé­lokat tűzték maguk elé a fejlesztők. Növelni kívánják a termékek esztétikai értékét, javítják műszaki jellemzőit — például kopásállóság — segítenek a biztonságosabb gyártás megszervezésében, az önköltség csökkentésében, az importanyagok egy részének hazaival történő helyettesíté­sében. — Utóbbit miként oldják meg? — Van egy kísérleti üze­münk, amelyben színező-1 anyagokat gyártu'nk. Ezt ko­rábban teljes egészében Olasz­országból vásároltuk. Lehe­tőségeink 1979-iben csupán tíz tonna színezőanyag elő­állítását tették lehetővé.' Amennyiben felépül az im­portanyag hazai helyettesí­tését szolgáló új üzemünk, akkor évente 240 tonna szí­nezőanyagot gyártunk. Az idei tervünk 23 tonnára szól ■— mondja az osztályvezető. A romhányiak példája mész- szehangzóan tanúsítja, hogy a gyártmányfejlesztést idejé­ben kell elkezdeni, sohasem lehet abbahagyni, mert a mindenkori divatigényeket, csak rendszeres, folyamatos, kezdeményező munkával le­het kielégíteni. Ez hát a „tit­ka” annak, hogy hódító útjá­ra indult a romhányi csempe. Nemcsak itthon, hanem egyre inkább a nagyvilágban is. (venesz) Szervezők kenyere ban, ám technológiai adott­ságaink jelenleg olyanok, hogy nem tudják követni a gyártmányfejlesztést. Az új csarnokba ugyan a régi tech­nológiát telepítjük át, de oly módon, hogy az új gépek be­állításával , feloldjuk a meg­levők állapota okozta szűk keresztmetszeteket. A nagy értékű gépek mellett gondo­lunk számtalan művelet pót­lólagos automatizálására is, mely az élőmunka jelentős mérvű felszabadulása előtt 'nyit utat. A piaci prognózisok szerint a zárt ciklusú új üzem segítségével képesek leszünk a belföldi igények kielégíté­sére. Az erre való felkészülés az esztendő egyik legnagyobb feladatának ígérkezik. — Szervezési lehetőségeket bizonyára a komplett szalag­gyártás is kínál? — Itt elsősorban a gumihe­vederes szállítószalag néhány nagy darabszámú nek szervezettebb tervezzük. Egyes különgépesítésével, elhatárolással, sál lényegében megtakarítás célszerűbb 'nénk el. Magyarán árról van szó, hogy a magasan kvalifi­kált munkás képzettségének megfelelő munkán dolgozzon. A kvalifikáltság szerinti ki­választódás hosszabb ‘ folya­mat, termékcsoportonként már megoldottuk, most ezen belül, alkatrészenként hajt­juk végre. — Sokhelyütt az anyagmoz­gatás az, ami szervezettségé­ben legmesszebbre marad a termelőfolyamatokból. így van ez a bányagépgyárban is? — Csak részben. A kész­áru-kiszállítás, az alapanyag- behozatal és az egyes üzem­részeken belüli ányagmoz- gatás nagy, része, már kor­szerűnek- mondható. Tenni­valót tehát a többi kínál. Idén darusítjuk a rakodóterületet, ami újabb élőmunkát sza­badít fel. Továbbá az egyes üzemek közötti , anyagszállí­tás korszerűsítése van so­ron — a targoncapark éssze­rűbb kihasználásával, az egységrakomány-képzés to­vábbi szorgalmazásával. — Tavaly értékelemzési cso­port alakult a gyárban. Mit várnak a munkájától? — A tervezőmérnökből, technológusból, üzemirányí­tóból, termelésszervezőből és elemző közgazdászból álló csoport az önköltség csökken­ertekelemző munkáját. Talán nem csalódom reményeimben: évi több millió forint ered­ményt várunk a csoporttól. — Az anyagáramlásnak megfelelő berendezés, a szál­lítási utak rövidítése a szerve­zők egyik klasszikus témája. Van-e dolguk e téren a gyár­ban? — Va'n, s ez az anyagdara­boló üzem. A rekonstrukció után ellentmondásként ma­radt az, hogy a darabolóüzem nem az anyagáramlásnak meg­felelő, optimális elhelyezke­désű. Kézenfekvő lenne egy új daraboló építése, az építé­si jellegű beruházások előtt azonban lehúztuk a redőnyt. A szäHitoutak rövidítésére a szervezést vesszük igénybe. A gondot gépek áthelyezésével oldjuk meg. S még valamiről nem szabad megfeledkez­nünk, ha már szervezésről be­szélünk. Mi céliparág va­gyaink, számolnunk kell a piaci igények gyors változá­sával. Csínján kell hát bán­nunk az erősen behatárolt termelősorok beállításával. Ehelyett a gyártósorokat úgy kell kialakítani, hogy azok képesek legyenek a változó igények rugalmas követése­re. — Végezetül megkérdezem: milyen igényeket támaszta­nak az idei évre tervezett szervezési intézkedések ered­ményességével szemben? — Végleges tervünk még nincs. De an'nyit tudunk, hogy termelékenységünket 1980- ban 7—8 százalékkal kell növelnünk. Ez nem kevés. Ha ezt a lécet sikerül átugra­nunk, akkor a szervezők lel­kiismerete is nyugodt lehet. Szendi Márta NÓGRÁD - 1980. január 19., szombat alkatrészé- gyártását műveletek területi programozás- tésének lehetőségeit méirle- az élőmunka- geli. Az elmúlt év végén kezd- mellett annak ték meg a bányaszalagcsalád felhasználását ér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom