Nógrád. 1980. január (36. évfolyam. 1-25. szám)
1980-01-19 / 15. szám
Felszabadításunk évfordulójára Fotópályázat Az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága a megyei tanács, a KISZ Nógrád megyei bizottsága, a Hazafias Népfront Nógrád megyei Bizottsága, a szakszervezetek megyei tanácsa, a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága, a József Attila megyei Művelődési Központ, a MÉSZÖV, a KISZÖV. a TE- SZÖV, a Salgótarjáni, a Balassagyarmati városi Tanács, valamint a NÓGRÁD szerkesztősége felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére fotópályázatot hirdet. A pályázat célja, hogy az eddig közgyűjteménybe nem vett és dokumentumokban meg nem jelent, gyűjtött, vagy a pályázó által készített felvételek megörökítsék megyénk felszabadulás utáni történetét, jelenét. A képek tükrözzék egy-egy ipari üzem, termelőszövetkezet, település, intézmény, vagy szűkebb közösség fejlődését, mai arculatát. Mutassák be a politikai, a gazdasági a kulturális és a sportélet, valamint az életmód változását, ezzel segítsék a történelmi kutatást. Pályázni lehet a korabeli felvételek gyűjtésével, azok felhasználásával készült nagyítás, montázs stb. egyedi képekkel, fekete-fehér, vagy színes diasorozatokkal. Pályázhatnak a megyében élők egyénileg, de részt vehetnek a pályázaton kollektívák is (szakkörök, klubok). A képek hosszabb oldala legalább 24 centiméter legyen, és a diák keretezve készüljenek. A pályázat anyagát 1980. március 1-ig kell eljuttatni Salgótarjánba, a József Attila megyei Művelődési Központba. Az anyaghoz mellékelni kell a képet, a diák leírását, a beküldők nevét, lakcímét. A borítékra írják rá: Felszabadulási fotópályázat! Á legjobb alkotásokból a felszabadulás 35. évfordulójára Salgótarjánban és Balassagyarmaton kiállítás készül. A beküldött felvételek megőrzéséről és felhasználásáról a Nógrád megyei Múzeumok Igazgatósága gondoskodik. A pályázat eredményét a NOGRÁD-ban közöljük. A pályázat fődíja: 5000 forint. Ezen túl kiosztja a zsűri azokat a díjakat is, amelyeket a pályázatot meghirdető szervek ajánlanak fel. A pályázattal kapcsolatos további felvilágosítást a József Attila megyei Művelődési Központ ad. Találkozás egy pályázati felhívás kapcsán Akinek Kisfaludi Stróbl Zsigmond modellt ült A szépet szerető, a művészetet kedvelő embert gyakorta meg-megállítja egy- egy elé táruló látvány, sze- met-lelket gyönyörködtető alkotás. Én is így voltam, amikor benyitottam Adorján János pince-„műtermébe”. Megállásra késztettek a látottak. Másra számítottam: egyszerűbbre, naivabbra. Ezzel szemben tiszta, rendezett, valóban műtermi benyomást keltő helyiségben találtam magam, ahol szép sorban közismert személyiségek portréi, mellszobrai, szinte „megszólaló” gyermekportrék, aktok és paraszti témájú'alkotások néztek rám az asztalokról, polcokról. Hogyan is kerültem ide? A MÉM Értesítő 1979. október 22-i számában közzétett felhívás adott alkalmat a találkozásra a sóshartyá- ni nyugdíjas kőművessel. Közvetve kaptunk olyan jelzést, hogy néhány mező- gazdasági témájú szobra megfelel a felhívásban foglaltaknak. A meglepetés csak rövid ideig tartott, mert ezt látva, kérdés nélkül kezdett mesélni: — Tudja, én csak kőművesmester vagyok valójában, de mindig is éreztem magamban valami szobrászkodásra való hajlamot. Salgótarjánban a ktsz-ben én hoztam létre a sírkőüzemet, de az igazi szobrászkodás útján kisfiam halála után, 1954-ben indultam el: megmintáztam emlékezetből, fényképről. Sikerült és ez újabb szobrok készítésére késztetett. Van itt minden: Ady*, Bartók-, Lenin-portré, Dózsa mellszobra. Dózsát fából is kifaragtam, kedvenc szobromat 1956-ban egy kiállításon a Képzőművészeti Alap vásárolta meg. Aztán a kiállításokról mesél: — Két önálló kiállításom volt 1976-ban a szomszéd községben, Kishartyánban és ugyanebben az évben a salgótarjáni Madzsar József megyei Kórházban. A vendégkönyv bejegyzései arról tanúskodnak, hogy a sok látogató mindegyikét megragadta a szobrok élethűsége és a „mester” precíz, tiszta munkája. Egy fényképen akad meg a szemem: Petőfit ábrázolja — szokatlan — csupasz felsőtesttel ül egy tüskön. — Most a kiskőrösi múzeumban látható — világosít fel. — Életnagyságú gipszszobor és nagyon szeretik a látogatók, Hasonló nagyságú munkája most is látható a műteremben, szinte vonzza a tekintetet — egy bájos fiatal lányt ábrázol. — És megrendelést szo* kott-e kapni? — Megrendelést?! Ugyan kitől? Nem nagyon ismernek engem. Meg nem is tartanak szobrásznak — mondja. — De hát a Dózsa- és a Petőfi-szobrok... — vetem ellent. — Hát igen! Nógrád megyén kívüliek még inkább megkeresnek. Pedig tudnak rólam a megye elismert képzőművészeti is — és sorolja: — Czinke Ferenc, Lóránt János és Szabó Pista bátyám is. Neki köszönhetem, hogy kapcsolatba kerültem Kisfaludi Stróbl Kamarazene-hangverseny a salgótariáni zeneiskolában A zeneiskola hangverseny- terme az utóbbi hónapokban sok rangos zenei programnak adott otthont. Legközelebbi hangversenyüket a Magyar Zeneművészek Szövesége észak-magyarországi csoportjával cs az Ifjú Zenebarátok salgótarjáni szervezetével közösen szervezik. Ma délután öt órakor a Kecskeméti vonósnégyes (tagjai: Palotás József, Lakó Sándor, Róbert Gábor, Seöbő Ildikó) és Fogarasi Béla gitárművész látogat el Salgótarjánba. Fogarasi Béla nem ismeretlen a nógrádi közönség előtt. A kiváló előadóművész nevéhez több magyar gitármű ősbemutatója fűződik, rádiószereplései, hangversenyei mindig élményt jelentenek a hallgatóságnak. Egyébként a balassagyarmati állami zeneiskola tanára. A Kecskeméti vonósnégyes több éve rendszeresen együttdolgozó együttes. A fiatal művészgárda neve nemcsak szűkebben vett hazájában cseng jól, nívós programjukkal és szép produkcióikkal gyakran találkozhatunk az Országos Filharmónia műsorain is. A vonósnégyes műsorán egy-egy Schubert-, illetve Csajkovsz- kij-kvartett szerepel, míg Fogarasi Béla Bach-, F. Sor-, Villa—Lobos- és Castelnuovo- műveket játszik. Fogarasi Béla és a Kecskeméti vonósnégyes január végén a budapesti Muzsikus Fórum előadássorozatában is fellép. Az oda szóló meghívásuk önmagában is rangot jelent a magyar előadóittfcfé- szet berkeiben. 4 NÖGRÁD - 1980. januái 19., szombat r 3 Zsigmonddal- Sőt portrét is készítettem róla! Az úgy volt, hogy 1970-ben néhány szobromat Szabó Pista bátyám elvitte Salgótarjánba egy kiállításra, de nem fogadták el egyiket sem. Én azután egy alkalommal, pesti utamon gondoltam egyet és a szobrokról készült fényképekkel felkerestem a „mestert” — lesz, ami lesz. Az lett, hogy bíztatott, bátorított, jó úton járok — mondta. Ez adta a merészséget, hogy fényképei alapján szobrot készítsek róla, egy ülő szobrot. Amikor megmutattam neki, megengedte, hogy megmintázzam az életben, ahogyan modellt ült nekem. Sikerült! Olyan jól, hogy elfogadta — a tükörben hasonlította ösz- sze magával. Az életben talán csak nekem ült modellt. Ez nagyon boldoggá tesz azóta is. Nem sokkal halála előtt készítettem a portréját, melyet családja azóta is őriz, a másolatot pedig én! Olyan lelkesedéssel beszél e kapcsolatról, hogy nincs erőm megszakítani, pedig jövetelem igazi célja más. Nem is kell mondanom, észreveszi és már mutatja is a kiállításra szánt munkáit: a kaszáját verő parasztlegényt, amint felesége az ebédet rakja ki a kosarából: a beszélgető falusi öreg néniket és a volt saját falusi portát. A maga nemében valamennyi figyelemreméltó alkotás. Reméljük, a zsűri is így ítéli meg és viszontláthatjuk a Mezőgazdasági Múzeumban sorra kerülő kiállításon- De talán az sem ártana, ha Nógrád megye műértő közönsége is tudomást szerezne róla, aki autodidakta módon érte el jelenlegi szintjét. Ivitz Zoltán Egyház és kultúrtörténet Múzeum a Deák téren Ha valaki megérkezik a Keleti, vagy a Déli pályaudvarra, s metróval folytatja útját, a Deák téri állomás modern üvegcsarnokából ki- ' Apve, szembetalálkozik a íúlttal, a főváros egyik legjellegzetesebb klasszicista épületével az evangélikus templommal és a hozzá tartozó épületrészekkel, melyeket Krausz János késmárki építőmester kezdett tervezni és építeni 1.793. és 97. között. A mester korai halála miatt azonban a tervek befejezését és a munkálatok irányítását — már a fiatal tanítvány, a klasszicista építőművészet későbbi vezéregyénisége — Pollack Mihály végezte, akinek ez volt az első alkotása. Ebben az épületben nyílt meg nemrégiben az Állami Egyházügyi Hivatal, a Kulturális Minisztérium múzeumi főosztályának, az Egyházügyi Gyűjtemények sz-rkfelügyelő- ségének, valamint a Központi Múzeumi Igazgatóság támogatásával. Havassy Pál építészmérnök, az Országos Műemléki Felügyelőség műszaki igazgatójának tervei alapján az elmúlt századok egyház- és kultúrtörténeti emlékeit kegyelettel őrző Evangélikus Országos Múzeum. A boltíves falak között, a történelmi korokat idéző múzeumban található Luther Márton 1518-ból származó kézirata, egy zsoltármagyarázata és az 1542-ben kelt végrendelete csakúgy, mint az a héber feliratú ezüstkehely, melyet a szomszédos Dohány utcai izraelita hitközség elnöke, Lővvy Hermann ajándékozott az 1838-as, nagy pesti árvíz után Lang lelkésznek, mert a környékbeli lakosok közül sokan találtak menedéket ezen a hömpölygő árKrisztus-szobor a XVII. századból. (Vadasfai egyházközség). ból kiemelkedő szigeten, miközben egyre-másra roppantak derékba a városnegyedet körülvevő, görnyedt hátú, öreg házak. De régebbi korok emlékeit is őrzi ez a múzeum. 1836- ban, a szomszédos iskola alapozási munkálatai közben bukkantak rá például egy harmadik századból megmaradt fogadalmi oltóéra, melyet Silvunusnak, az erdők és ligetek istenségének tiszteletére emelt egy bizonyos természetimádó Secundinius Sa- binianus. Ez a több mint ezer- hétsZáz éves, egykoron mitikus célokat szolgáló kődarab is a Deák téri múzeum gyűjteményének egyik ritka értéke. Járjuk azonban sorra a múzeum termeit. Az első helyiségben a tizenhatodik és tizenhetedik század becses emlékei találhatók, huszita kely- hek, oltártérítők és míves, fedeles kancsók. Az emberek mindig, minden korban igyekeztek megőrizni a régmúlt idők hagyományait, a fogyó gyertyák illanó fénye mellett éledő fantázia alkotta remekeket, melyek túlélik a múló időt. Erről tanúskodik, a Thököly—Rákóczi-szabadságharc éveit idéző második terem, ahol többek között kiállításra került a rózsahegyi zsinat eredeti jegyzőkönyve, az 1791- es pesti zsinat több tárgyi emléke, valamint az ónötvösművészet, a korabeli kőedény- és majolikakészítők egyedi munkái, melyek a sok harc, üldöztetés és bújdosás után mégis megmaradtak az utókornak. A harmadik terem anyaga nagy történelmi ívet ölel át a reformkortól a felszabadulásig. Berzsenyi Dániel, Petőfi Sándor cs Kossuth relikviái láthatók itt, s a közvetlen közelmúlt drámájára figyelmeztetnek, a most karácsonykor harmincöt éve, Sopronkőhidán * mártírhalált hait Bajcsy-Zsilinszky Endre hagyatékából származó dokumentumok. Távoli kis falvak eklézsiáinak féltve őrzött ereklyéi éppúgy gazdagítják ennek a múzeumnak az anyagát, mint az országosan ismert értékek, melyek az egyház- és kultúrtörténet nemes hagyományait őrzik. Ágh Tihamér Csökkent hallású gyermekek Az NÉZK-ban jelenleg 150 000 csökkent hallású gyermeket tartanak nyúván. A karlsruhei városi klinika orr- fül-gége részlegének vezető professzora szerint azonban sok esetben a szülők és nevelők nem ismerik fel az ilyen gyerekek fogyatékosságának mibenlétét, és ezért nem megfelelő beszédfejlődésük miatt szellemileg fogyatékosnak minősítik és a nagyott'nalló gyerekek iskolája helyett kisegítő iskolába utalják őket. A német Zöld Kereszt e témához kapcsolódó szimpóziumán a karlsruhei profesz- szor azt javasolta, hogy már óvodáskorban végezzenek rendszeres és alapos hallás- vizsgálatot a kisgyerekeken, hogy beiskolázáskor a csökkent hallásúak a számukra legmegfelelőbb iskolába kerülhessenek. A német Zöld Kereszt, ez a 25 éves, egészségügyi felvilágosítással és megelőzéssel foglalkozó szervezet adatai szerint a Német Szövetségi Köztársaságban több mint 5,7 millió hallási fogyatékos él. Közülük 4,4 millió komoly hátrányban van embertársaival szemben nagyothallása miatt. Ül Január 19. szombat: 21.40: Scpityko-sorozal — Kálvária — szovjet film A tv képernyőjén a'-magyar nézők két ízben is élvezhették az Orff zenéjére írt színes játékot, a Carmina Bu- ranát. Egy bajor bencés kolostorban 1803-ban egy latin versgyűjteményt fedeztek fel, mely középkori vágáns verseket, dalokat tartalmazott. A dalok szerzői jórészt ismeretlenek, vándorló diákok, kiugrott papok, borivó, vidám és szellemes csavargók. A kötet két részre oszlott: morális-szatirikus versekre és szerelmi dalokra. Az Európa Kiadó közel húsz évvel ezelőtt adott ki e versekből egy nagy sikerű válogatást, a legkiválóbb magyar költők műfordításában, Szász Endre nagyszerű, a középkor szellemét kifejező rajzaival. Most második kiadásban adta közre a kiadó ezt a gyűjteményt a szerelmi daloktól, a szókimondó, polgárcsúfoló versekig, a vidám mulató daloktól a trubadúrköltészetet idéző líráig. A versek szerzői nemcsak korban, hanem szellemben is társai annak a Fra'ncois Villonnak, aki oly népszerű a magyar olvasóközönség előtt. A középkornál is messzebb időbe kalauzol el bennünket Kákosy László könyve a Ré fiai. Kákosy évtizedes kutatómunkájának minden kincsét összegzi ebben a csodálatosan szép kiállítású könyvben. Az ókori Egyiptom történetét és kultúráját nem a szakemberek szűkebb körének írta meg a szerző, hanem mindazok számára, akik érdeklődnek régmúlt korok hisztorikuma, s művészete iránt. Vallás, művészet, hiedelmek, irodalom, tudomány magas fokú volt az ókori Egyiptomban, hasonlóképpen a zene, vagy a sport is. Kákosy bemutatja a mindennapokat is, a magánéletet a születéstől a halálig, a lakomáktól az ékszerekig. Étkezési szokásaik olvastán „soha nem gondoltam volna” jelenségekkel, érdekességekkel találkozhatunk. A legkedveltebb népi élelmi cikk a hagyma és a fokhagyma volt, a legkedveltebb főzelékek pedig: a bab, borsó és a lencse. Ismerték és használták a parókát, s köztudottan a szemfestést is. Káko6y olyan olvasmányos és szórakoztató módon tárja elénk az ókor —, most már lassan nem is annyira rejtelmes világát, hogy szinte észre sem vesz- szük, s már magunk is benne élünk ebben a világban. A Gondolat Kiadó egyik legsikeresebb könyve az utóbbi időben biztatóan indulhat a szép magyar könyv versenyen is. S, akinek ezek után kedve, s tehetsége támad arra, hogy a megmaradt műemlékeket személyesen is megtekintse, ajánlhatjuk a Panoráma nagy útikönyvek legújabb kötetét: Egyiptomot, e tárgyban az első magyar nyelvűt. Egy egyiptomi utazás bárki számára különleges élmény; az óegyiptomi, kopt és arab kultúrák ötvöződése, a mai, ellentmondásoktól nem mentes egyiptomi élet több, mint érdekesség, s ezt megérteni, vagy érzékelni csak úgy lehet igazán, ha utazás előtt némi előtanulmányokat folytat a kíváncsi turista. A Panoráma nagy útikönyvek egyes távoli országokat bemutató kötetei is döbbenetesen magas példányszámban kelnek el, több esetben öt- venszer annyi példány talál gazdára, mint amennyi utazó (előzetes becslések szerint) az elkövetkező húsz-harminc évben eljut egy-egy tengerentúli országba. A magyarázatot a „karosszékben utazók” népes tábora aőja, s a kötet szerkesztői figyelembe vették az ő igényeiket is. A távoli országok szépségei mellett a hazai tájak egyik legkedvesebbikét közelebbről is bemutatja Bodosi György Völgyvallatás című kötete. A Balaton művelődéstörténeti- leg gazdag vidék, számos kiváló írónknak, művészünknek valódi otthont, az alkotó csönd szépségét adó tájék. Bodosi erről vallatja a „tihanyiakat”: Illyést, Borsost, Passuth Lászlót, Németh Lászlót, a Füred-Tamás-hegyi Déryt, s a B a la Ion -k cirn yék szülöttét, védelmező apostolát és prókátorát: Keresztury Dezsőt, aki egyben a kötet előszavát is irta.
