Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-15 / 293. szám

Bcsrczcir. No és? FIATALOK KOL NAK Sztárok a diszkókból If/úságpolitikánk tükrében (V.) Vigyázzunk gyermekeinkre! szélgetőpartnerem Pécskő-teraszon így ban?" Dohány: Nikotint tartalma­zó gazdasági növény (Nicotia- na tabacum). Dohányzik: Rendszeresen, szokásként ci­garettázik. Az Értelmező ké­ziszótár meghatározása nem tartalmazhat azonban' olyan, mindenki számára nyilvánvaló tényt, amelyet manapság pia- egy ne|yvenot-otven szazale- kátokon, cigarettásdobozokon ka hódol a szenvedélynek. Ki olvashatunk, nevezetesen azt, a „klotyón”, ki egyéb rejtek- hogy a dohányzás káros az bejyeken Magasabb az arány Mint arra korábban utal­tam, a gyermek neverése. felügyelete elsősorban a szü­lők feladata. A szülők leg­több esetben eleget is tesz­nek ezen kötelezettségeiknek, gyermekük nevelését, felügye­letét következetesen végre­hajtják. Előfordul azonban, hogy néhány szülő magára hagyja gyermeke sorsát, és a legminimálisabb követelmé­nyekkel sem lép fel irányá­ba, így a csavargás válik a gyermek megszokott életfor­májává. Leggyakrabban a széttört, vagy rendezetlen családoknál jelentkezik ez a probléma, ahol a szülők dur- reagált: va magatartása nemcsak a hírhedt lekötöttség miatt —, előfor­dul, hogy a gyermek magára marad, nevelését elhanyagol­ják. Ebből is megállapítható, hogy az anyagi oldal nem elegendő. szükséges, hogy előtérbe kerüljön a nevelés, a felügyelet és ' a gyermek magatartásának figyelemmel kísérése. Ellenőrzéseink alkalmá­val tapasztaltuk, hogy 14—15 éves gyermekek az éjszakai órákban egyedül, vagy két- három fős társaságban — legtöbbször alkoholos álla­potban —, a város területén csavarogtak. Itt felvetődik az a kérdés, hogy az ilyen gyei­kül. aki megfelelően tud gondoskodni saját biztonsá­gáról, fel tudja mérni a ve­szélyhelyzetet és ennek tuda­tában tud cselekedni. Ha a szülők ezt következetesen letartják, a gyermek hibá­jából bekövetkezett balesete­ket a legminimálisabbra tud­juk csökkenteni. Azonban, a következetes szülői ellenőrzés sem hozza meg minden esetben a várt eredményt. Előfordul, hogy néhány gyermek nem törő­dik a szülői figyelmeztetés­sel, azok tudta és beleegye­zése nélkül elcsavarognak, ismeretlen helyre távoznak. Ilyenkor a szülők a hatósá­A szakközépiskolákban, ada- megmutatkozik. Az ilyen szü taim alapján a tanulók mint­egészségre. Van, ki e tényt nem ismeri? Én inkább az ellenkezőjében vagyok biz­tos. Szerintem mindenki tisz­lők legtöbbször a gyermek anyagi szükségleteit sem tudják kielégíteni, s ily mó­don a szórakozáshoz szüksé­ges pénzt bűncselekmény el­követése útján biztosítják. Másik oldalon az a családi viszony, ahol a Bagózok, na és? Mi van'ab- egymás közti viszonyukban, k sziilei hogyan oldják Sokhoz fordulnak. Az ilyen hanem gyakran a gyermek- gyermekük követke- gyermekek az ország külön­kel való M„to6db.„ „ „,|s .fi,**«, mi járművekkel oldják meg. Főként a nyári hónapok­ban gyakran látni, hogy az út szélén állva — nemegy­szer felirattal jelzik az út­irányt —, az arra közlekedő járműveket leállítják és ily módon kívánnak tovább utazni. A gépkocsivezetők részéről a segíteni akarás legtöbbször jó megnyilvánu­lás, de úgy gondolom, az ilyen esőtekben a segítség hátrányosan jelentkezik. Azért is, mert az ilyen gyer­mekek szülői beleegyezés nélkül, vagy éppen intézeti szokás miatt szeretnének mi­nél távolabbra kerülni, hogy magukat a szülői felügyelet, vagy az ellenőrzés alól ki­vonják. Az ellenőrzésekben a fel­átlagos szintű szükségleteit kielégí­tik. Ennek ellenére az ilyen családokban is — a túlzott a szakmunkásképzőben: kö­rülbelül hatvan százalék. Én- szülők felelősséget éreznek a nek oka talán az, hogy nin- gyermekek iránt, tiszteletet tában van a nikotin, a kát- csenek mindennap az iskolá- tanúsítanak egymással szem­rány stb. káros hatásával, de ban, a szakmai gyakorlatokon ben, becsületesen dolgoznak, mégis: nagyon kevesen szók- kibújhatnak a házirend vo- a gyermek nak le róla, ha már rabul ej- natkozó paragrafusa alól. Nem aayüSi tetje őket e káros szenvedély, mellőzhető a környezet sem. Mi. a helyzet a középiskolák- Ha a tizenéves az üzemben ban? Néhány tapasztalatomat dohányos felnőttek közé kerül, közreadom. szinte biztosra vehető, hogy ............................ rövid időn belül már az ak­S algotarjan középiskolai ko- tivan {üstölők táborát gyara_ zül jelenleg a Bolyaiban van pítja. Az első cigarettát ál­a legkevesebb dohányos diák. tálában a kíváncsiság, a iel­Ez az eredmény jórészt az nőitekhez való hasonulás! vágy ... ... ..... adja a kézbe. Erről vitatkoz­igazgato immár tizev s „ ván egy fiatal barátom meg- delmének” tulajdonítható. Per- ]epe^ Tudniillik azt mondta: sze, van itt is probléma, fő- eddig semmi kedvem nem volt leg ami az iskolán kívüli füs- az egészViéz, de most, hogy így fogalmazol...!!! kísérik figyelemmel magatar­tását, vagy ezen feladatokat rábízzák a hatóságokra? Köztudott, a közlekedési balesetek évről évre szedik áldozataikat, amelyek a nyá- íVienTkezik ri hónapokban megszaporod- 3 nak. Nem kis számban je­lentkezik a tiltott helyen va­ló fürdés, vagy a folyók partján történő játszadozás során bekövetkezett vízi bal­esetek száma sem. . A balesetek elkerülése vé­gett, csak olyan gyermeket engedjünk el felügyelet nél­Rod Stewart — az „ügyeletes" partnernövel. O Ellesett gondolatok A szépséget akkor szokás még jobban kiszínezni kor el akarják rontani. ☆ ☆ ☆ ami­A tévedések alapján nemcsak okulni lehet, hanem disz- ^zmosaíbaíf^^ogy'érvé­nyesüljön. Ne nézzék közöm­bösen az utcán céltalanul tölést illeti. Általánosan el­terjedt nézet a diákság köré­ben, hogy — sarkítva fogal­mazok — „a sulin kívüli ba- . gózáshoz a tanári karnak a ” el on ■ Azóta is szorongva várom az újabb találkozást. Remélem nem indítottam el egy fiatalt — aa szertációt is írni. ☆ ☆ ☆ .. . , , ' Eredeti alak — egyetlen saját gondolata sincs. ............-ír & ☆ H a valaki megtalálja a boldogságot, és nem tudja, kivel ossza meg — ez nagy boldogtalanság. A szerénység akkor ékesít, amikor nem szembetűnő. ☆ ☆ ☆ A közömbösség álarca mögött gyakran egykedvű ember rejlik. semmi köze!” Sőt, egyik be­csavargó, vagy balesetveszé­lyes helyeken játszadozó gyermekeket. Az ilyen ese­tekben hívják fel a szülők, vagy az illetékesek figyelmét a veszélyhelyzetre, mert csak így tudjuk megelőzni a gyakori gyermekbaleseteket. Király Mihály, rendőr hadnagy Ponttá Summe: Donna Summer, a diszkóki. rálynő. J ókora csomagot tett le minap szerkesztősé­gi szobámban a pos­tás. Meglepett a küldemény; nem vártam sehonnan sem­mit, s különben is; az ilyes­mit lakásomra küldi a ro­konság így, ünneptájt. Meg­emeltem a tekintélyes cso­magot. hogy lássam, ki a kül­dő? — az anyját! Lehet húsz kiló is, állapítottam meg — s mire elintéztem az átvételi formaságokat, pillanatok alatt megtelt a szoba azzal a csodálatos almaillattal, me­lyet csak falusi szobák hűvös­ségében, télidőn érezhetünk. A papirszagú lég a jonatá­néra változott és egyszeriben réges-régi mélységbe omlott ifjúságomban éreztem ma­gam. Nyári emlék. Diákvakáció a homokbuckás Szabolcsban. Istentől, világtól messzire ve­tett kis falu: Gacsály. Két tö­rődött, megfáradt, idős ember, s a fiuk, Bandi. A nádtetős, vertfalú ház végében szelíd, szegényes almás, néhány kör­tével elegyest. Itt vagyok vendég, Bandiéknál, azon a címen, hogy egy padot kop­tatunk a debreceni prepató- riumban. a híres-neves költé­si unn tanítóképzőjében. Az almájuknak csodálatos íze volt. szelíden kásás húsuk, de mintha nem is azt harapta volna az ember, hanem magát a zamatban rejtőző illatot. Képesítő előtti utolsó nya­runk volt ez. Bandit ez idő tájt, három dolog foglalkoztatta rendkívül intenzíven — sokkal inkább a tanulmányokban való vég­ső számvetésnél —: a szere­lem. a költészet, s a politika tilosabb világa. Ügy emlékszem rá, hul­lámos. szőke , loboncaival. élénk. társalgási hajlandósá­gával. temperamentumának dinamikájával, férfiassága­Szabolcsi alma val, s egyben költői szelídsé­gével, romantikus megnyilat­kozásaival, mint a város kö­zépiskolás leányzóinak, sőt a kikapósságra hajlamos szép- asszonyok, kedvencére. Ál­landó szerelmi sikerekben élt, még a hírhedt, kültelki vendéglős híres, tornászolim­pikonná lett lánya is fogadta udvarlását. (S tulajdonképpen ő volt Bandi egyetlen akkori szerelme.) A költészet? Hogyan is mi­nősítsem ennyi év, több mint harmincöt esztendő messzesége után? Jelentkező, első és egyetlen verskötetét úgy fogadták, hogy Ady-zúr- zavar, csizmadia és kéjgáz, ami annyit tesz: értelmetlen, de nagyon szépen hangzik, ám én többet leltem ben­nük a veszedelmesen kísér­tő Ady-hangulatok alatt. A szívének kedves, távoli szülékről, gacsályi földecske robotosairól például máig emlékszem, egy verse beve­zető strófáira: Még élnek szegények l Dolgoznak, regél­nek, I Szép-szomorún sírnak, I Levelet is írnak. / Ha eljön az este /Kifáradva, festve, / Foltos ágyba szállnak / S hajnalpírra várnak. / .. .Még dér ül a rónán, / De ők az én jómnál / Még jobbat akarnak, / Ezért futnak, marnak. S íme egy másik vers, amely szemléletének emléke bennem: Ma újra csak ennyi 1 S később tán kevesebb, / Nagyon jól haladunk, / Eszünk, de keveset. / Szép; hogy gon­dolnak ránk. / S még éhen nem halunk, ) Az Isten is látja, / Hogy mi a mi ba­junk. / De mégse szól senki, / Csak béna tagunkkal / Ván- szorgunk s csontokat I Viszünk csak magunkkal. / Hiszen elég ennyi, S ha kitörik fogunk, / Talán így csontokat / Már enni nem fogunk. / És más már, hogy nem jut, / Biztosít­va vagyunk: / Hát ha ez sem tetszik, / Hulljunk szét, ha vagyunk. Ilyes gondolatsorai egye­nes ívben vezettek át Ban­di harmadik világába, abba az emberi eszmélésbe, amely­nek a Munkásotthon adott mind szilárdabb tartást akko­riban. Szorgos látogatója volt az Otthonnak, számolva — vagy talán nem is — az iskola, minden fegyelmi következ­ményével. Előadásokat hall­gatott, vitakörökön tanult, politikai füzeteket hozott, ter­jesztett megbízhatóbb diák­társak között. Nem maradha­tott titokban. Egy délelőttön, óraszünet­ben padmotozást tartottak az osztályunkban. Bandi pad­jában ott lelték a Csendes Don tilalmas köteteit. Az ügy csaknem kicsapással zárult, azzal úszta meg, hogy utolsó hónapjainkat töltöttük immár diákságunkból, s a konferen­cia — részben emberségből, részben mert immár veszé- delmesen közelített a front, s ki tudja, mit hoz a holnap!? megelégedett egy igazgatói megrovással. Ám ettől' fogva Bandin már rajta volt a hiva­talos hatóság szeme. Hogy mennyire, nemsokára kitűnt. A képesítők abban az esz­tendőben a szokottnál koráb­ban és simábban zajlottak. A front a határokat súrolta, fel­gyorsult a belső élet menete, siettetni kellett mindent. Hogy utána hová, merre, fo­galmunk sem volt. Bandinak azonban nem sok idő ma­radt töprengésre. Képesítő­jén még meg sem száradt a tinta, behívót kapott. — Na, cimbora — ölelt át párásodó szemmel azon a bi­zonyos búcsúesten, megszo­kott diákkocsmánkban — nekem már megvan a magam helye. Pedig mindig úgy ter­veztem, hogy próféta leszek a saját kis hazámban, De- hát ez a sőrs. Hanem, ha túl­éljük, túlélem ezt az egészet, a harcok után küldök neked egy kosár finom szabolcsi al­mát. Saját termést. Mint ok­leveles tanító úr, az én szép, homokbuckás hazámból. Ebben maradtunk. Végképp szétvert bennün­ket a történelmi idő. Néhány éve hallottam újból róla. Hogy iskolaigazgató volt, megrokkant a szívével, falu­jában éldegél, nyugdíjas. De szorgalommal írja ma is ver­seit — önmagának. S azután ez a csomag most. amellyel beköszöntött, kitártó szorgalommal utána­keresve: élek-e, s hol? * A csomagban kétökölnyi pirosló, szabolcsi jo­natánnak, meg méz­édes citromsárgák, fölöttük ízes levelű téli körtékkel. Gondos gazda csomagolta; a sorok között kartonlapokon törődéstől védő fűpázsitok. És mindezeken pár soros kí­sérőlevél : „Pajtikám! Nyomodra lel­ve itt küldöm az egykor ígér­tet. A régi szegénység legba­rátibb szeretetével vedd tő­lem ragaszkodásom ilyen sze­rény, módon való megnyilvá­nulását. Igaz szívvel üdvözöl: Bandi.” Köszönet, és jo egészséget, Bandikám! Talán még egy­mást is megölelhetjük. Barna Tibor UNISZEX — Na tessék, már megint. Kopott farmer, bő pulóver. Most azt hiszed, édes húgocs- kám, hogy csinos vagy? — Miért? Az osztályban minden menő csaj így jár. — És te persze őket maj­molod, ahelyett, hogy olyan cuccot vennél, ami jól áll ne­ked. — Tudom. Matrózblúz, ra­kott szoknya. Azért nem gon­doltam volna, hogy mert két évvel idősebb vagy, már ilyen régimódi az ízlésed, kedves bátyuskám! — Nekem ne beszélj! Any- nyi göncöd van, igazán vá­laszthatnál jobbat is közülük! — Csakhogy tudod, ki akar neked tetszeni... És különben is, nem a ruha teszi az em- mert. — Viszont az ember teszi a ruhájával magát nevetségessé néha. — Ezzel azt akarod monda­ni, hogy szerinted bohócot csinálok magamból? — Te mondtad, nem én... — Miért, ki se jönnél ve­lem így az utcára? — Dehogynem. Csak én át- men'nék a másik oldalra. — Akkor tessék, ha olyan nagyra vagy az ízléseddel, mondd meg, mit vegyek föl? — Hogyne, hogy aztáp min­den reggel engem nyaggass! — Esküszöm... most az egyszer. — Hát jól van. Itt van pól- dáu} ez a sárga blúz. — Egyszínűt? Ezt nem gon­dolhatod komolyan. — Miért? Ejzel a barna rö­vid szoknyával nagyo'n is jól nézne ki. — Rövid szoknyával? Eszed­nél vagy? Amikor már az óvodás kiskölkök is maxiban járnak? — Na ezért ezt a virágmin­tás midit is föl lehet venni. — De mit vegyek hozzá fö­lülte? — Tessék, ehhez az alma­zöld pöttyöshöz mit szólsz? — Na ne viccelj, abból már kinőttem. — Hát jó. Ugyanis csíkos a divat. Vedd ezt a ruhát. — Hogy rabnak nézzenek? — Az függőlegesen csíkos, • de ez vízszintesén. — Persze. Mint a részeges matrózoké. — Biztosan a hullámos meg a ferde ellen is volna valami kifogásod. — Múltkor láttam a kira­katban egy olyan tündér! ha­rántcsíkos ruhát... — Ezt már ismerem. Ne­ked minden csak addig tet­szik, amíg anyuék meg nem veszik. Utána kétszer fölve­szed, aztán megint visszahú­zod a farmert. Tiszta pénzki­dobás. — Nem mehetek nagyesté­lyiben az iskolába. — És ez a levélrajzos tra- pézszok'nya? — Ez jó lenne, csak nincs hozzávaló blúzom. — Szerintem a türkizszínű, amelyik a saját anyagából mintás, tudod, az jó volna hozzá. — Melyik? Mutasd csak!... Aha. Lehet. Fel is próbálom. Menj csak ki egy kicsit, mind­járt kész vagyok. Koszi. Te miben jössz? — Én? Hát miben mennék? Farmerban és pulóverben... V. F. NÓGRÁD - 1979. december 15., szombat Ő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom