Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

A magyar tudomány arcképcsarnokából... BEMUTATJUK Koczogh Ákos: Négy kérdés az iparművészeiről Jakucs Pál akadémikust A> pratessaou:. ai Buda* sokait tudataiban! hajlott korú., fehér­hajó. aK-élet) mindennapi gondr jaiw feUidwnelkedőt kissé „bo- gaíiasi’ amber.. Mindez termé­szetesen távolról sémi jellem­ző a tudósok többségére. Kü­lönösen árai acr einHaJ » sokak éltet® elképzelt: tudós késre1 és a valóság: kaira úti különbséger alkkor.. amreilcoo a debreceni: K-asautto Lasjos- Tüdórnámyegye-- tei® ökológia® líansaéteéiieto proíessaorávrail, Jatauas Pállá® beszélgeti.- Fialta®. jói kedélyül, soka® mosolyog, so« toéíálto- zite.. kellemese™ cseveg. Szak­ma® kérdésekben neuro «aliai­meäiy szűk ttesüiietoől,. egy el- új proless vont tudományos kérdésről act keiilen határoznia, meg kellett fő­számot. Arai érdekli és ami- galinaznía azt az irányt, amelyet vei elsosorbait foglakozik. vol _ Nyerni kíván. Hogyan döntött? faképpen vaíanrerrnyrüTTit — a döntés csíráit már em­ügye: a környezetbiológia, ekkorra már elköte­amely alapot ad az okszerű jeztem magam a bioszféra ku- és hatékonyabb környezetié- jatáisával. Szerencsém volt, delem számára. Szakmai reran- hogy ekkor már javában folyt kajában hosszú utat tett meg az eges/. világon a világ szer- Jakucg Pál. amíg eljutott je- vesanyag-készletének felmé- lenlegi tuddmahiyc«^ femajiá- r^^t célzó Nemzetközi Bio­hoz, konkrét célkitűzéséhez, a j^gíai Program (IBP), ugyan- florisztikai-növénycönológiai akkor indulóban volt a pusz- kutatásoktól a bioszférakuta- emberi környezet védel­tásig. mére meghirdetett Az Ember- Mielőtt elmélyednénk a szak- é Bioszféra (MAB) világprog­mai kérdésekben, hallhatnánk ne- r V-irvttnl/wJva hanv szót a kezdetről, a pályává- ram u- Ezekhez kapcsolódva íasztás motivációjáról? megszerveztük a „Síkfőkut — 1928-ban születtem Sár- Project” néven ismert kwmye- kadon. de mivel hatéves ko- zetbiológiai kutatásunkat, egy rom óta Debrecenben éltünk, Eger környéki mintaterületen, ez a város nyújtotta számom- egy olyan tölgyes erdőben, ra a mélyebb benyomásokat, amely még hasonlított a régeb- A természet szeretetével való- bi, háborítatlan állapotokhoz, színűleg vele születtem, és ezt — Bár a síkfőkúti munkákról a hajlamot mélyítette bennem m»r számos leírást olvashattunk, . , __-__ . . hogyan lehetne összefoglalni rö. é desapam, aki kirándulni vit„, vjt|en ezek lényegét? megismertetett növényekkel, _ A síkfőkúti erdő ember állatokkal, sőt eltűrte, hogy által viszonylag kevéssé há- lakásunkban sündisznot, ür- borított. Ebben olyan feltéte­gét, kígyót nevelhettünk, ha- ]eKet teremtettünk (áramkive- yrt vihet tünk „tücsköt-bogaiat , ^tés, müszertartó torony, ku- amit a kirándulások során sí- tatóházak stb.), amelyek lehe- került gyűjteni. A gimnázi- teszik a terepműszerek umban szerencsém volt: tana- folyamatos működését, a tu- raim felismerve a természet dományos adatok éveken ke- íránti vonzalmamat, felada- resztü]í folyamatos nyerését, tokát bíztak rám, amelyek- Az orszag számos kutatóhelyé­kel fokozták ambíciómat. Szer- rő^ különböző alapképzettsé- tárfelelös lettem, sót olykor- gd szakemberek (botaniku- olykor még az órákon is he- sok, zoológusok, fiziológusok, lyettesíthettem ókét. Terme- talajtanosok, mikrobiológu- szetes volt, hogy érettségi után so^> meteorológusok, geográ- a debreceni tudomanyegye fasok stb.) teamekké szerve- tem természetrajz földrajz zödtek össze, hogy saját mód­szakara jelentkeztem. Akkori- szerejkkel az erdő strukturális ban Soó Rezső akadémikus ^ funkcionális törvényszerű- volt a botanika professzora, s^geit megismerjék. ötven- aki mar elsoeves koromban nágy — egymással összekap- „f elfigyelt ram es bevont az csalható— résztémában folyik intézet munkájába így let- j€ienjeg js a kutatás az erdő- tem botanikus es meg egye- ben gg az erd5 környezeteben, temi eveim alatt dernonsi.ratoi. a hasonló erdők helyén léte- 19ol-ben Budapestre Kerül- sjtetf agrárkuitúrákban (sző- tem a Természettudományi jók, szántók, kultúrerdók stb.). Muzeum növénytárába, ahol A közös főcél az, hogy a tér* Zólyomi Bahnt akadémikus mászetes és mesterséges öko- mellett flonsztikaimovenyrend- lógiai rendszerek (ökosziszté- szertani kerdesekkel, majd produkciós (bioenergia* négy even keresztül a ouk.v- hasznosulás) és szabályozási hegység vegetacioteraepezese. (anyagcirkuléciós, energia­vei es az aggte eki karsz, ku- arani]ási> stal>ilitósi, degra- talasaval foglalkoztam Ebben da]oaasi síb, folyamatait az időszakban foioult figyel megismerjük s ezek ismereté- mem a fdoconalogia es a véleményt tudjunk mon- ,,klasszikus okologia fe-e, te- dan; &z ökoszisztémák terhel- hat a növényzetnek a nornye* hetőségének kérdéseiben is zetevel egyutl v®lo tanúmra- iernDer] beavatkozás, műtrá- nyozasara. Megírtam az Aua. 3yázás művelesi technikák op- demiai Kiadónál nemet nye.* timá2is módjai stb). Ered- ven megjelent a delkelet itc. ményeink szakcikkekben és zep-europai molyhos-to.gyes könyvalakban is megjelennek, bokorerdorol valamint az er- _ Mint kftr„yezetbioi0gu5, vé- dók OS gyepek dinamikus kap leménye szerint Magyarországon csolatárol szóló könyveimet, melyek azok a problémák, ame- Ezenkívül elindítottam Ma- £fcU megoldása a legégetőbb, ii- gyarorszag 1 .200 000-es rneret legtöbb gondot fogja a jövőben arányú potenciális vegetáció- okozni? térképezésének szerkesztését. — Vannak azonnali megol- A növénytárból 1966-ban át- dást kívánó nagy feladatok, kerültem az Akadémia Föld- így a Balaton-kérdést, az épü- rajztudományi Kutató Intéze- lő duna—nagymarosi és tiszai tébe. Már itt kezdett kialakul- vízlépcsőrendszerek, a paksi ni bennem, hogy a mai bioló- atomerőmű kömyezétrende- gia egyik döntő feladata az zésének ökológiai problémáit élettelen és az élő környezet- már legalább 10 évvel ezelőtt tel. azok anyagaival állandó — a tervezések megkezdése kölcsönhatásban levő biológiai előtt — tisztán kellett volna rendszerek strukturális és látni. A mezőgazdaság produk- funkcionális vizsgálata. Eh- ciónövelési feladataihoz, a hez komplex földrajzi szem. környezetszennyezés számta- lé'.etre is szükség van (regio- lan kérdéséhez is ökológiai náiis szemlélet nélkül a bio- megalapozottságú véleményt szféra-kutatás nem képzelhető kellett volna már korábban is el), amelynek megszerzésében nyújtani. De — mint az elő- he.vznomra voltak az itt el- zőekből Is kitűnik — az alap­töltött évek. Időközben meg- kutatások hazánkban még szereztem a kandidátusi, majd igencsak gyermekcipőben jár- a tudományok doktora fokoza- nak, a külföldi eredmények to'-"í !c átvétele pedig nem mindenben- J?1 jöttek újra a debreceni lehetséges. Hazánk ugyanis év "VU-ben kinevezték a Kos- olyan sajátos környezeti adott- r ~ bír, amelyeknek prob­v 'anszékvezetői megbízást lémait csak magyarországi ku­tatásokkal, magyar kutatók­nak lehet elvégezni. Az az igazság, hogy a környezetbioló­gia tudományát mi is most ta­nuljuk, ugyanakkor tanítani is kell s közben az élet köve­teli tőlünk a produkciónövelés és a környezet, és természet­védelem ezer területén a konk­rét szaktanácsadásokat is. — Elégedett-e azzal a szellemi és anyagi kapacitással, ^mely ma hazánkban rendelkezésre áll a környezetvédelem elméleti és gyakorlati tennivalói számára? — Sajnos, nem. A környe­zetvédelem jó része ugyan társadalmi ügy, mindnyájunk mindennapi közös dolga, a környezetvédelem elméleti megalapozottságának kutatá­sa azonban jól felkészült, szé­les látókörű, együtt dolgozó kutatógárdát kíván, akik képe­sek résztémájukban modern kutatómunkát végezni, ugyan­akkor a szintetizálás és a gya­korlati alkalmazás területén is gondolkodni tudnak. Miu­tán hazánkban e kérdések alig néhány éve kerültek a köz­pontba, a világszínvonaltól való elmaradásunk nagyon nagy. — Egy kérdés a magánéletére vonatkozóan is: otthon, családi körben is folytatódik a „környe­zetbiológiai légkör”, vagy marad ideje valamilyen más szenvedély kielégítésére is? Gyermekei ..örö­költék-e” érdeklődési területét? — Feleségem bölcsész, a nyelveket, irodalmat szereti S ez igen jó, mert jól ki tud­juk egymást egészíteni. A sok elfoglaltság mellett, ha nem is marad időm az irodalom, mű1 vészét fejlődését nyomon kö­vetni, tőle mindig megkapom a legfrissebb információkat Nagyobbik lá'nyom a felesé gém vonalát viszi tovább, an­gol—magyar szakos tanárnő, kisebbik lányom viszont eto. lógus szeretne lenni, most kezdte tanulmányait az egye­temen szakbiológusként. A család közös hobbija a termé- szetszeceiet. az egyre fogyó szép és még háborítatlan tá­jakon való pihenés és felfris­sülés. Végezetül megemlítjük, hogy Jakucs Pál 1979 őszétől már a Kossuth Lajos Tudo­mányegyetem újonnan létesüli ökológiai tanszékét vezeti és nagy elhivatottsággal viszi ok' tatórnevelő és kutatómunkájá­ban is előre a mindannyiunk' nak egyre fontosabbá váló hazai környezetbiclógia ügyét. Sz. J. (Második kérdés) — Kifejezik-e híven kör­nyezetünk tárgyai eszméin­ket? A tárgyaknak erős, embert formáló erejük van. A tele­vízióban is gyakran láthat­juk, hogy mennyire igénylik az emberek a jobbat, s hogy ez a jobb lakás, környezet öntudatot is ad, derűt, ön­maguk, mások, tárgyaik megbecsülését, igényt táplál, tisztaságra, rendre szoktat, segíti a munkát. Most ne az ellenkező példákra gondol­junk. Ne elégedjünk meg az­zal, hogy embertelen kör­nyezetből kiemelkedők bár­mivel megelégedhetnek, ha kicsit is biztosítja emberi méltóságukat. Most azt ke­ressük, hogy azon a szinten élők, akik magukat nevezhe­tik embernek, tehát túl a vegetatív szükségleteken: megtalálják-e hű kifejezésü­ket tárgyaikban? Vagyis: akinek a puszta hajlékon, az idő viszontagságai ellenére védő négy falon és tetőn, a betevő falaton, a pihenést nyújtó fekhelyen túl is van igénye, olyasformán, hogy az őt mutassa, s ne mást utánozzon, nála gazdagabbat, rangosabbat, az megtalálja-e Mondások Minél kevesebben osztják a véleményedet — annál több marad neked. (Az örökmozgó grönlandi feltalálóinak jelmondata) Még ha nem is hű elveihez — de legalább elvei vannak! (Egy nápolyi ügyvéd védö- beszédéböl) Az illető mindig jól érzi magát embertársai között — amikor azok rosszul érzik magukat. (Részlet egy franciaországi ásatások során talált, ókori jellemzésből) Ha valaki igazat mond és csakis igazat — az nem érde­mel bizalmat. (W. Daniels amerikai ügy­véd magánbeszélgetés során ethangzott megjegyzése) Szalontai Mihály: Áz utolsó nap — No, látja?' Az Öreg nézte, nézte, nem szólt semmit, aztán föl­állt, kicsit átlépte a piros szoknyát, belegázolt a vadbú­zás fűbe és úgy hátulról a válla fölött kérdezte meg: — Mondja már meg nőném, merre találom meg Faze­kas Juliannát, aki tanító volt itt? De azt mondta Bi- bircsók úr, hogy most már nem az. — Vele volna dolga? — Vele. — ... mert, vagy a párjával ? Az öreg ingadozott, nem tudta, hogy mit mondjon. — Nem tudom ki a párja, de úgy hallottam —, lőtt vaktában — nemrég került ide. Maga ismeri? — Én nem. Nem kutakszok én senki után. — Hát Fazekas Juliannát ismeri-e? — Én nem. — Maga se idevaló? — Már hogyne lennék. Persze ezt csak én mondom, hogy itt meg itt születtem, itt meg itt lakom, de aztán már a magyarok nem vállalnak. A cigá'ny az csak ci­gány! — No dehát csak kell ismernie akkor. — Hát ez attól függ... Az öreg elértette: — Dohányzik maga? — Én nem. — Hát inni szokott-e? — Már hogy szoknék! Begorombult az öreg. — Hát mit szokott csinálni akkor?! — Nézem itt ezeket a hangyákat — mondta a ci­gányasszony és az öreg megesküdött volna rá, hogy mo­solyog. Pedig hallásra halálkomolyan beszélt. Visszaguggolt mellé, hogy most már a másik oldá- lán, nézte az óriás testű vörös hangyákat, meg a kicsi fe­ketéket, aztán későn szólalt meg, csendes békességgel és nagyon szomorúan: — Megbántott engem néném nagyon. Játszik ■ velem maga, szórakozik velem. Pedig én nem adtam rá okot. tisztelettel voltam magához. Miért teszi? Kell nekem beszélni ezzel a Fazekas Juliannával és kicsi az időm. tárgyainkban önmagát, vagy azt, amit jó értelemben el­érni szeretne? Iparművészetünk, tárgy­formáló művészetünk hősko­rában, ezelőtt 10—15 évvel azt mondhattuk, hogy meg­találhatta. Kialakuló, izgal­mas évek voltak ezek. S, ha ma már megmosolyogják a variabútort, vagy a gránit­tányérokat, a bronzból ön­tött ezüstözött függőket, s figurás falvédőket, mégis a mieink voltak, minden gyen­géikkel. De rohant előre a technika, felfejlődtek porce­lángyáraink (csak példának mondjuk, de mondhatnánk a bútorgyárakat, a salgótarjáni üveggyárakat is) és nem ka­punk használhatóan értelmes teás- vagy kávéscsészét, szé­riagyártású üvegiparunk szá­nalmas üdítős palackokat termel, gyári kerámiákon vastagon ízléstelenkedik a máz- Sajtónk visszhangzik az ipari művészet, ipari forma- tervezés jelszavával, és soha ennyi meg nem tervezett ipari termékkel nem talál­kozhattunk. Nem mi választunk, min­ket választ a tárgy, s kény­szerű-kelletlen belenyug­szunk. Az a környezet, amit áruházak kínálatával kialakí­tunk, nem rólunk beszél, ha­csak arról nem, hogy mivel kellett megalkudnunk. Azt mondjuk, hogy- korunk egyik jellemzője az emberi mér­ték, az emberi lépték. Tehát olyan méretűek lakásaink, melyekben valóban otthon érezhetjük magunkat. ki­nyújtózva és fekve, az ab­lakon besütő fényben, az út- széli fák tövén, játszóterek) szabadságában, bútorok ké­nyelmében, mesterséges fény­források munkára alkalmas, derűt adó készségében: min­dig és mindenütt, szűkebb és tágabb világunkban. De így van-e? Lehetne így. Ha többet törődnénk a tár­gyakkal, ha az anyaggal hí­vebben gazdálkodnánk. December 12., szerda: 21.10: Gyurkó László: Faustus doktor boldogságos pokol­járása. — Nem teszek én semmit, már hogy mernék én egy ilyen úr-elvtárssal, mint maga? — Hát akkor miért nem mondja meg, hogy hol la­kik a tanítónő? — Hát mert nem kérdezte! Zsuzsika néni pedig csak arra felel, amit kérdeznek tőle. Az Öreg mögül jött ez a hang és ahogy guggoltában hátranézett, azon mód bele is ült a fűbe, mert igen csak szép lány állt fölötte. Ugyanolyan szénfekete haja volt, mi’nt1 a piros szoknyás öregasszonynak, hanem világoskék szemmel, mongol pofacsonttal, édes-szép kerek nevető almaarccal. Farmernadrág, farmering, a nadrág csata­kos rojtos szélű, hanem az ing úgy feszült melle két kis halmán, átütött rajta a bimbó, hogy mindenki, világ lássa, nem melltartó, maga a meleg gömbölyű életalma van ott. Letépett az Öreg egy nagy búzaszálat, szájába vette a végit, rágicsaini kezdte és ügy alulról nézte a tornyo­suló kislányt, akit bizony nagyon szépnek talált. Villan­hatott is _ tán a szeme, avagy úgy nézhette meg a lányt, amitől nővé válik az, mert a cigányasszony megérintette a térdit. S most már aztán nemcsak mintha, hanem tény­leg nevettek a ráncok: — Á, nem a maga falatja ez! Inkább való maga én. hozzám! Az öreg elnevette magát, megcsóválta a fejét, de azért belenézett abba a két világoskék égboltba, más. fél méterre maga előtt a nap árnyékában. 37. — Aztán mit akar maga Fazekas Juliannától? —■ hangzott a magasból. — Beszédem van vele. — Maga a tanácstól van? Vagy a minisztériumból? — Már miért lennék onnan? — Akkor?... — Hát — mondta az öreg — kérdezni akarok, csak szabad, nem? — Miért nem beszélget ott, ahonnan jött? — mond­ta a katonás hang fölül, felsőbbségé biztos tudatában. Fel is állt az öreg, mert úgy érelzte, nem lesz ez így jó, sehogy. Jobb ha ő néz le a farmerruhás óriás lányra, aki most, hogy fölállt, a hónaaljáig, ha ért. — Azért szép szál ember... lehetett — így az öreg­asszony. — Nem rosszban járok én. — Megvan. Tudom már. maga az újságtól jött, ugye?! Az öreg bólintott, nem is volt ideje kimondani az igent, úgy megörült a lány a felfedezésnek. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD - 1979. december 12., szerda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom