Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-12 / 290. szám

Az oktató szemszögéből Munkahelye az utca... A fölújított városi tanács épülete Balassagyarmaton. — bábel-felv. Községi tanácsok az önállóság útján AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN a társadalmi fejlődés nagy­arányú felgyorsulásának lehettünk tanúi, melynek kihatásai érthetően nemcsak gazdasági, hanem állatni életünket is közelről érintették. A X. pártkongresszus a szocializmus tel­jes felépítésének egyik alapvető feladataként jelölte meg az államélet és a szocialista demokrácia továbbfejlesztését, ami természetesen nagyobb követelményeket állított az álla­mi, köztük a tanácsszervek elé, ugyanakkor nem csekély módosításokat igényelt a tanácshálózatban, a szervezet mű­ködésében is. A legtöbb és a korábbi helyzettől alapvetően eltérő vál­tozás a községekben zajlott le. Az 1971-ben megalkotott har­madik tanácstörvény — a községi tanácsok munkájának eredményesebbé tétele, a kisebb települések fejlődésének, ellátásának fokozottabb biztosítása stb. — a jelentős intéz­kedések, újabb megoldások egész sorára késztette az illeté­kes központi szerveket. Ezek közé tartozott a nagyközségi kategória — a váro­siasodás „felsőbb osztályának” — megteremtése, a községi közös tanácsok — a székhely- és a társközségek össze­vont igazgatásának — létrehozása, majd később egyes vá­rosok és a közeli községek újszerű együttműködésének, ^ az úgynevezett város környéki kapcsolatoknak a legalizálása. E változások következtében folyamatosan csökken a közsé­gi tanácsok száma, a hatvanas évek elején működő mintegy 1900 tanács helyett ma 1422 igazgat 3026 községi települést. Ezek között szerepel egyébként a 315 nagyközség is: közü­lük öt Nógrádban. Összesen 715 önálló és 714 közös tanács vah az országban. A községi tanácshálózat átalakításával a felszabaduló személyi állomány legjobbjaival erősíthették meg az apparátusokat, továbbá anyagi lehetőségeiket is cél­szerűbben összpontosíthatták az egymással összevont, illetve szövetkező települések. Erre pedig óhatatlanul szükségük volt, a nagyobb ön­állóság ugyanis együtt jatt a hatáskörök bővítésével, amit viszont csak nagyobb szakértelemmel láthattak el. A meg­változott helyzet azonban nemcsak a szakigazgatási szerveket, hanem a választott testületeket is magasabb követelmények elé állította. A tanácstörvényben kiemelt népképviseleti- önkormányzati jelleg nagyobb súlyt adott a testületek dön­tési jogának, ennélfogva településük fejlesztésében, a lakos­ság művelődésügyi, egészségügyi, lakás- és kommunális, szo­ciális, kereskedelmi és másféle ellátásában is meghatározó lett a szerepük. Községeinkben — ha nem is olyan mértékben, mint a fővárosban vagy a vidéki városokban — rövid néhány év alatt a gyors fejlődés számtalan jelét tapasztalhatta a la­kosság. Különösen a legfontosabb társadalömpolUikai célok — a lakásépítés, a gyermekintézmények létrehozása, a köz­művesítés, az egészségügyi ellátás stb. — megvalósításában volt mindenfelé előrehaladás. Ha pedig az állampolgároknak hatósági ügyeik adódnak, t "nyomó többségüket ma már a helyi egységes szakigazga­tó i szerv is elintézi, s nem kell minduntalan a járási szék­helyre utazniuk. A nagyobb lehetőségek, a pozitív változá­sok a lakosság segítökészségét is megnövelték, s mintegy „viszonzásképpen” évente több milliárdos értékű társadalmi munkát vállaltak a kisebb-nagyobb. falvakban. Az igazsághoz azonban hozzátartozik: az utóbbi időben a népgazdaság szűkösebb helyzetéből adódóan a falvakban is körülményesebbé vált a fejlesztések, néha még a legszük­ségesebb beruházások megvalósítása is, s az igények és az anyagi lehetőségek összhangját a leggondosabb rangsorolás­sal se lehet mindig fenntartani. S bár a lakosság tisztában van vele. hogy ezek a szigorúbb gazdasági feltételek a nép- gazdasági egyensúly helyreállítását célozzák, az állampolgá­rok egy része mégis kizárólag a tanácsok „számlájára” írja az elhalasztott beruházásokat. Ezek a körülmények ného] a tanácstagság aktivitására is kedvezőtlen befolyást gyakorol­nak, de a meghosszabbított választási ciklus is többeket fáradttá, fásulttá tett. HA MINDEHHEZ hozzávesszük, hogy — egy friss fel­mérés szerint— mintegy 2600 hatáskör gyakorlása hárul a községi szakigazgatási szervekre, helyzetük aligha szorul bővebb magyarázatra. És mégis: a tanácstagok, s a községi apparátusok dolgozóinak túlnyomó része a nehéz terhek ellenére igyekszik becsülettel helytállni a közéletben és a hivatali irodákban, elvégezni mindazt, amivel a lakosság megbízta őket. Ezért pedig most is — amikor átmenötileg talán nem olyan látványosak az eredményeik — elismerést «s tiszteletet érdemelnek. n. g. A világ búza- termelésének egyharmada 1949, a KGST megalakulása óta óriási fejlődésen ment keresztül a tagországok nép­gazdaságának minden ágaza­ta. Nem kivétel' ez alól a me­zőgazdaság sem. Napjainkban a KGST-országok adják a világ búzatermelésének mint­egy egyharmadát, a cukorré­pa- és burgonyatermelésnek pedig csaknem a felét. Különösen jól tükrözik ezt a fejlődést a számadatok. Míg az 1951—55-ös időszak­ban a KGST-országok éven­te összesen 131 millió'tonna gabonát es hüvelyest termel­tek, addig az 1976—78-as években az évi termelés átla­gosan elérte a 300 millió ton­nát. 1950-ben — a KGST meg­alakulását követő évben — a tagországok hústermelése évi 8,4 millió tonna volt, a tej­termelés alig érte el az 54 millió tonnát és a tojásterme- iés mindössze évi 20,1 mil­liárd darab volt. Az 1978-as évet viszont a KGST-orszá­gok a következő eredmények­kel zárták: húsból 25,6 mil­lió tonnát, tejből 135,3 mil­lió tonnát, tojásból 96,1 mil­liárd darabot termeltek. Az új hosszú távú mezőgaz­dasági célprogram óriási táv­latokat nyit a KGST-orszá­gok mezőgazdasági fejlődése előtt. .. .Adjon egy kis gázt és le­het kapcsolni hármasba! Irányjelzőt vegyük vissza. .. A következő útkereszteződés­nél jobbra kis ívben bekanya­rodunk. Fékezzen előbb... és most a kuplung! Kettes se­besség! Neí menjünk át a bál Oldalra! Jó, rendben. Gombolai László, a balassa­gyarmati autóklub oktatója reggel 6 óra óta egyfolytában magyaráz. — Előfordul, hogy elveszíti a türelmét? — Nem. Mi lenne, ha még én is elkezdenék idegesked­ni?! Négy-hét tanulója van álta­lában Gombolai Lászlónak, aki egyébként az AFIT 8. sz. üzemegységének minőségi el­lenőre, és csak ■ másodállás­ban, havi 64 órában oktat az autóklubnál. A gyakorlati ve­zetés kötelező óraszáma 29, a harmincadik óra már maga a vizsga. Meg lehet tanulni ennyi idő alatt autót vezet­ni? — Komoly szakemberek, pszichológusok foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Azt lehet mondani, hogy a tanulóknak csak töredéke (10—15 százalé­ka) képes elsajátítani a veze­tést az előírt 29 óra alatt. A fiataloknak általában elég ennyi idő. Minél idősebb valaki, annál több pótórára van szüksége. Ez komoly anyagi megterhelést jelent, mégis kénytelenek vagyunk a pótórát javasolni, ha lát­juk, hogy valaki nem ha­lad megfelelően. — Nyáron holland állam­polgárokat oktattam. Tőlük tudom, hogy náluk húszéves korig az alapóraszám 50, s ki hány évvel lépte túl a húszat, annyi pótórát köteles ven­ni. A szimpla TESZT-lap ki­töltéssel sem elégszenek meg. A tanulóknak szóbeli vizs­gát is kell tenniük. Én ezt nagyon jónak tartom. Bár mi mind az elméleti. mind a gyakorlati vizsgán nagyon szigorúak vagyunk, talán nem ártana még szigorítani egy kicsit... , — Van-e „vesszőparipájuk” a vizsgabiztosoknak? — Nincs. egyértelműen nincs. Nagyon reális emberek, függetlenül attól, ki vizsgá­zik. ök az egész teljesít­ményre kíváncsiak, a vizsgá­zó fejlettségi szintjét figyelik, önállóságát, tud-e baleset- mentesen vezetni egyedül is. Az összteljesítmény alapján értékelnek. Az autóvezetők és tanulók között egyre több a nő. A volánnál ülő nőket gyakorta lekezelik férfi kollégáik. Mi az ön véleménye erről? — Az, hogy a nők jobb vezetők, mint a férfiak. Nyu- gojjtabbak, kiegyensúlyozot­tabbak, sokkal megfontoltab­bak. Nem beszélve arról, hogy az alkoholtól abszolút tá­vol tartják magukat. Talán félénkebbek valamivel, mint a férfiak, nem mernek úgy vagánykodni, dehát ez nem is baj. Egy nő. ha balesetet csinál, az legtöbbször a túl­zott fontolgatásból ered. Ha bátran áthaladt volna, nincs baleset... — Mit tanulnak meg álla* Iában nehezen a tanulói? — A forgalomban nehéz a helyzetek felismerése, és a gyors reagálás. A közlekedé­si szabályok gyakorlati al­kalmazásával i= sok a baj. A kocsi kezelésénél a sebességi fokozatok helves alkalmazá­sa, főleg a visszakapcsolások az egyik legnehezebben meg­tanítható művelet. A rutinpá­lyán pedig a hátramenetből, beállás a, legizzasztóbb ma­nőver. . . — Milyen érzés mikor egv-eg.y tanulójának sikerül levizsgáznia? — Örülök a sikerüknek. Nem ünneprontásként. -de mindig elmondom nekik, hogy a megszerzett jogosít­ványt ne tekintsék a 100 szá­zalékos tudás ielképének. Le­gyenek óvatosak, hiszen sok gyakorlásra van még szük­ségük. . Mindezt általában meg is fogadják. — Végül hadd adjak egy ió tanácsot a leendő autósok­nak. Nem árt, ha .hozzátanul­nak” egy kicsit a gyakorlati foglalkozásokhoz. Olyan kitű­nő könyvek állnak ehhez ren­delkezésre, mint az „Így ta­nuljunk autózni”, „A vezetés technikája” és még sorolhat­nám. Nem szabad csak az órán elhangzottakra hagyat­kozni, az otthoni tanulásra is igen nagy szükség van. így sokkal nagyobb esélyük lesz arra. hogy megállják a he­lyüket a gyakorlati vizsgán. W. Sz. É. Mindkét nemzedék számára kellemes a kora őszre emlékeztető- napsütéses időben a leve­gőzés. 'Képünk a bárnai utcán készült. * _ kj r— .......................................................................................I.........MIMII..........Iliimül............................................................................................................................................................................... Ilim........... E gészségesen amikor nem érezzük a betegség kínzó fáj­dalmait, nyomasztó lelki ha­tását, ritkán vagy egyáltalán nem gondolunk egészségünk megóvására. Akkor leszünk óvatosak, elővigyázatosak, amikor érezzük, baj van áz egészségünk körül. Takaré­koskodnunk akkor kell, ami­kor még van miből. Az egész­ségünket is akkor óvjuk, vi­gyázzunk rá, míg van. A szécsényi nagyközségi Vö­röskereszt területi szervezeté­nek egyik igen fontos fel­adata az egészségügyi felvi­lágosító munka. Az alapszer­vezetekben 1423-an tevékeny­kednek. Jelentős az a felvi­lágosító hatás, amit ezek a személyek mikro környeze­tükben kifejtenek. Jelentős, de korántsem elégséges. Az emberek életvitelét, beideg- ződött szokásait nem lehet egyik napról a másikra meg­változtatni. Tudatos, terv­szerű, folyamatos, összehan­golt, bizony sokszor fárasz­tó munkát igényel a cél meg­közelítése, elérése. Racskó Pálné, a nagyköz­ségi Vöröskereszt területi szervezetének titkára elmond­ta. hogy egészségnevelési cél­juk a tudatformálás. Elsősor­ban a személyi és környezeti higiénia, a korszerű táplál­kozás, az egészséges életmód kialakítása. A cél érdekében Szécsényben Ember az emberért együtt tevékenykednek egész­ségügyi dolgozókkal, pddagó- gusokkal, az államapparátus munkatársaival, tömegszer­vezetekkel, s mindazokkal, akik előbbre tudják vinni az egészségügy szekerét. Orvo­sok, jól képzett szakembe­rek több felvilágosító elő­adást tartottak az alapszerve­zetekben. A korszerű táplál­kozást hivatott megismertet­ni az ÁFÉSZ-el közösen szervezett főzési tanácsadás­sal és kóstolással egybekötött mirelit-, valamint tej- és tej­termékek bemutatója. A kis­mamák és szülők klubjában a gyermekbetegségek megelő­zéséről, a picik helyes táplál­kozásáról több előadás is el­hangzott. Jó a szervezetnek a kapcso­lata az oktatási intézmények­kel. Az egészségügyi dolgozók tanfolyamokat, különböző foglalkozásokat tartanak a di­ákok részére. Az általános is­kolások, az ifjú vöröskeresz­tesek elsősegélynyújtó járá­si versenyét évek óta meg­nyerik. A megyei döntőkön is szépen szerepelnek. A közép­iskolások több-megyei siker után az országos versenyen eredményesen képviselték me­gyénket. A Vöröskereszt-szervezet szerteágazó feladatrendszeré­ben megtaláljuk a családpo­litikai feladatok végrehajtá­sát, azon belül is az időseb­bekről való gondoskodást, a velük való törődést. Nyugdí­jasok napközi otthona; a házi-, illetve a területi gon­dozói hálózat kiépítése a .köz­ség területén a nyugdíjasok helyzetének a felmérése; a jelzőszolgálati rendszer ki­alakítása az ifjú vöröske­resztesek tettrekész segítő szándéka; az öregek napjá­nak megszervezése, mind­mind a Vöröskereszt-szerve­zet élő. aktív jelenlétét, se­gítő szándékát bizonyítja. A szervezet eredményesen tevékenykedik az önkéntes véradómozgalom szélesítésé­ben. A Vöröskereszt területi szervezetének titkára szerint, ott. ahol a gazdasági intéz­mény vezetői támogatják a véradómozgalmat, mindenütt jó eredményeket érnek el. Kezdeményező szerepet ját­szanak a tisztasági mozgalom­ban, a környezetvédelemben, a parkosításban. A nagyköz­ségi tanáccsal, a HNF nagy­községi bizottságával közö­sen társadalmi munkanapo­kat szerveztek. A szervezet kezdeményezésére 1977-tól minden évben megszervezik a lomtalanítási akciót. A moz­galom sikeres végrehajtásá­hoz, a vállalatok, szövetkeze­tek gépkocsikat, markoló­gépeket biztosítanak. X „Tiszta, virágos községért” mozgalom sikerét a házak előtt levő kis parkok tanúsít­ják. A szécsényi Vöröskereszt­szervezet szerteágazó, sokré­tű feladatrendszerének közép­pontjában az'ember áll. Min­den tevékenységüket, csele­kedetüket a humánum fog­ja át. Mottójuk: Egyre jobb, és szebb környezetben ember az emberért önmagáért, egészségesebb, emberségesebb életmódért. Ha ezt így nem is fogalmazzák meg. de min­dennapi tetteikben, cseleke­detükben valahol ott él ez a gondolat és egyre inkább élő valósággá formálódik, sz. f. NÓGRÁD — 1979. december 12., szerda

Next

/
Oldalképek
Tartalom