Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-12 / 290. szám
/ Az anyag ne vesszen el... (II.) Elfergácsolt milliók Segít a gépi „agy ff Jelképnek használjuk persze az elforgácsolt foi'intmil- liókat, a pazarló gyártástechnológiák jelképének, ám sajnálatosan nem kiagyalt szimbólum ez. hanem nagyon is valóságos tény; a hazai fém- megmunkálás — áruk tömege mellett — hatalmas mennyiségű hulladékot is termel. Nosza rajta, fülönfogni a pazarlókat! Várjunk azonban egy keveset ezzel, hiszen nem biztos, jó helyre nyúlunk. Kevesebbet ér a több Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egyik fölmérése szerint — a hazai gépipar technológiájának fejlesztéséről — e gyártási _ területen, termékektől függően, kétszer, háromszor annyi anyagot forgácsolnak el, mint az összehasonlításba bevont szocialista és tőkésországokban. Ami alapvetően nem a gépipar mulasztására, sokkal inkább az előgyártmá- nyok fejlesztésének elmaradottságára vezethető vissza. Így azután már érthető, hogy a gépiparban aránytalanul sok az eszterga-, a gyalugép, kevés a fúrómű, a többhelyzetű szerszámgép, a köszörű, a finom felületek megmunkálására alkalmas berendezés. A kör mintha bezárulna ezzel, s közben értékes anyagok tízezer tonnái potyognak ki onnét. Jöjjön akkor a gyors technikai fejlesztés, például egy horizontál fúró-maró gép, amely korszerű megmunkálást — fokozat nélküli sebességváltást — tesz lehetővé?! Kétmillió forintba kerül egy ilyen berendezés. Megéri? Meg, de nem akkor, ha olyan munkadarabok kerülnek rá, amelyek egy hagyományos, félmillió forint értékű gépre is rábízhatok lennének, mert így, ha képletesen bár, de tovább rtö a forgácshalom. S gyarapodik valóban, mert különféle elemzések egybehangzóan azt mutatták, a fémmegmunkáló gépek teljesítőképességét az üzemekben csak 40—70 százalékban hasznosítják. Hiányzik a technológiai elő. írások becsülete, betartatásuk keretei lazák. Hiszen a témában folytatott népi ellenőri vizsgálat elképesztő esetekre bukkant. Arra például, hogy a nagy értékű importberendezés a használatba vétel után két héttel azért szorult alapos javításra, mert a kezelési utasítást „’nem értek rá” lefordítani a gyárban... Rábízva a véletlenre Nem egyedi eset az előbbi. Tavaly hatmilliárd forintért vásároltak külföldön magyar cégek mezőgazdasági erő- és munkagépeket, alkatrészeket 3,4 milliárdért Összehasonlító elemzések azt mutatják, a mezőgazdasági üzemek alkatrészfölhasználása — gyakran éppen a gépek időbeni és előírás szerinti karbantartásának elmulasztása, a javítások szinte véletlenszerűsége miatt — átlagosan kétszerié nagyobb az elfogadhatónál, de jó néhány termelőhelyen öt-hatszorosa a technológiailag indokoltnak. Könnyen úgy vélhetnek az eddig leírtak olvasásakor, helyi mulasztások, melléfogások sereglenek elénk. S kétségtelen : tömegével vannak ilyenek. Viszont az is igaz: a szabályozás — ösztönzési és visszatartási — feltételei szintén hiányoztak. a termelés megszervezésének kiindulópontja csupán az elérhető árbevétel, és nem a takarékos technika és technológia alkalmazásával elért maximális haszon volt. Ez teszi érthetővé, miért nélkülözzük a korszerű gépipari előgyártmányokat készítő üzemeket, technológiákat, így a porkohászatot, a sülylyesztékes kovácsolást, a hidegen sajtolt, folyatott termékeket. Holott erőteljes nemzetközi irányzat: az előgyár- tás a befejező megmunkálások jelentős részét átvállalja. Nálunk a forgácsolás elsősorbán úgynevezett nagyoló anyagleválasztás — nem ritka esetben: a kiinduló mennyiség 40—60 százalékának eltávolítása —, s csak kisebb részben nagy pontosságú felületmegmunkálás. Arányok, kérdőjellel Miközben nagy mennyiségben kerül hulladékba az importált vasércből készült fém, addig — például — 1978- bán 33 milliárd forint értékben — vásárolnak alkatrészeket külföldről a magyar vállalatok. S nemcsak ez elgondolkoztató tény. Nemzetközi összehasonlításban a hazai gépipar anyagkihozatali aránya — a nyersanyag és a készáru súlyának viszonya — tíz, tizenkét százalékkal rosszabb a fejlett ipari országokban elértnél, amint azt az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság egy másik, nemrég elkészült tanulmánya állítja. Tavaly 362 kilogramm volt az egy lakosra jutó nyersacéltermelés Magyarországon, s ehhez még tetemes acélárubehozatal is társul. Némi bepillantást enged ez az adat abba, mekkora mennyiségek, milyen értékek áramlanak a termelés egyik résztelepéről a másikra. S mert hatalmas ősz. szegekről van szó, valójában az elforgácsolt — a ténylegesen és képletesen, de mindenkor fölöslegesen elforgácsolt — milliók nem is milliók; mil- liárdok. Ami bizony már je- léntős tétel lenne a nemzeti jövedelemben is. Mészáros Ottó Következik: Mennyit eszik a rozsda? Televízió az oktatás szolgálatában Á televíziózás világszerte szerves része mindennapjainknak. A technika e vívmányának lehetőségei azonban messze túlnőnek az otthonok falain, s az egyszerű szórakoztatáson. Ennek egyik példája a pedagógiai főiskola oktatási televízióstúdiójának a tevékenysége az észak-csehországi Hradec Královéban. A munka nyolc évvel ezelőtt kezdődött a főiskolán. Akkor még egyetlen egyszerű felveyőkészülék volt minták, modellek vetítésére. Ma már a korszerű világítás- és hang- technikai berendezésekkel felszerelt stúdióban három kamera dolgozik, két video-mag- netofon teszi lehetővé a programsorozatok elektronikus montázsát, ezenkívül külön kamera van a szövegfeliratok számára. Az adások jól segítik a főiskola pedagógiai, pszichológiai, zene-, művészeti, test- nevelési vagy természettudományos oktatási munkáját. A stúdió berendezésénél, felszerelésénél a hazaiak mellett magyar és NDK -ipari televíziós tapasztalatokat és készülékeket hasznosítottak. A rajztechnikai berendezés Japánból származik, a végső összeállítás, tökéletesítés pedig a stúdió műszaki dolgozóinak az érdeme. A költséges berendezés kellő kihasználása érdekében nem csak pedagógiai, hanem orvostudományi oktatásra is felhasználják a stúdiót. A pedagógiai főiskola főépületének 17 előadótermébe, illetve laboratóriumába kábelvezetéken jut el a stúdióból a kép és a hang, a másik főiskolai épületbe és az orvosegyetemi előadókban pedig videó-magnókat használnak a továbbításhoz. Az oktatási anyag központi sugárzása nemcsak azt jelenti, hogy az országos adó két programján kívül két saját programot is „vehetnek” ezek a felsőoktatási intézmények készülékeiken, de azt is, hogy az oktató mentesül a korábbi fáradságos vetítési munkától, mert az anyagot a központi stúdió adja, sőt, kívánatra megismétli. A stúdió oktatófilmjei közül már több részesült magas elismerésben. A szakszerűen előkészített, gondosan kidolgozott programok a pedagógus- és orvostovábbképzésnek és a pedagógus levelező oktatásnak is hasznos segítőeszköVALÖSÁGGAL hihetetlen, mi mindenre képes a huszadik század emberének nagy segítőtársa, a számítógép. Régóta túllépett már a tudományos munka területén, egyre inkább a mindennapos tennivalók könnyítésére, gyorsítására alkalmazzák. A gépi „agy” működésének értéke, haszna szinte felmérhetetlen. Egyre bokrosabbak a Nógrádi Szénbányák ebbéli tapasztalatai is. A KSH Szervezési és Ügyvitelgépesítési Vállalatának salgótarjáni központjánál másfél millió forintos kapacitás lekötését vállalta a bánya az anyaggazdálkodás gépre viteléről szóló szerződés megkötésével. Oly módon dolgozták ki a rendszert, hogy az beépíthető legyen majdan az egységes tröszti számítógépes anyaggazdálkodásba. Csaknem egy esztendő telt el már azóta, hogy bevezették a számítógéppel támogatott anyaggazdálkodási irányítási rendszert. S már a kezdeti tapasztalatok is azt mutatják, nincs oka megbánni e vállalkozást a bányának. Döntést előkészítő adatokat szolgáltat a gép. Havonta „kidobja” például -a készletek nagyságát, segítséget nyújt a gazdálkodás normatív előmozdításához is, például azzal a megállapítással, hogy megfelelnek-e a tényleges készletek a norma szerintieknek. A számítógépes módszer merőben más, objektív alapot teremt az anyaggazdálkodáshoz, mintha ugyanezt manuálisan, esetleg hiányosan végeznék el. Megfelelő adatok közlése után az okos gép előrelátásra is képes, így a gazdálkodók nemcsak a meglevő helyzethez tudnak alkalmazkodni, hanem lépéselőnyt is szerezhetnek. Biztos alapot jelent a módszer az alkatrész-* készlet normatív képzéséhez is. Nehezen, s gyakran csak külföldről beszerezhető alkatrészeket használ fel a bánya, nem közömbös számára, hogy rendelkezésére áll-e az éppen szükséges. A NÓGRÁDI Szénbányák nem kevesebb, mint 21 ezerféle anyaggal dolgozik, ennyi kartont kellett „átnyálazni” korábban ahhoz, hogy megállapíthassák az elfekvő készleteket. Most a gép mindezt havonta egy táblában kiadja. Gyűjti az anyagfelhasználást munkaszámonként is, s ha befejeződik az a bizonyos munka, összesítve is közli ugyanezt. Lehetőséget nyújt az anyagfelhasználás eddig igen körülményes elszámoltatásához is, segítve ezzel a takarékos gazdálkodást. A legkülönfélébb csoportosításban adja a havi anyagfelhasználást. de úgy, hogy ezek a terv megfelelő soraival , egybevethetők. S mivel az adatokat jó időben nyújtja, módot kinál ezzel az időbeni;beavatkozáshoz is. Közölhetnénk most, hogy mindez mennyi élőmunka-megtakarítást hozott a bányának az anyaggazdálkodásban, hány ember manuális munkáját vállalta át a gép. Ám, előnyét nem ezen kell mérni. így hamis lenne a kép.’ Értékét, hasznát a gazdálkodás számtalan területén észlelik máris. Hogy amíg az elmúlt év végén 174 millió forintos volt az anyagkészlet, idén — holott áremelkedések is voltak, és sok anyag felhasználatlanul maradt a tervlemaradás miatt — nem számítanak többre, mint 160 millió forint. Ehhez az eredményhez egyértelműen a számítógép adta meg a lehetőséget. Akadnak eredményei közt nehezen számszerűsíthetők is. Ilyen áttételes haszon például az is, hogy a termelésirányításban dolgozók válláról levette az anyaggazdálkodással járó többletterheket, ezzel értékes energiákat szabadítva fel az irányítás érdemi feladatai számára. Az idén még kezdő volt e hatalmas munkában mindkét fél; a SZÜV is és a bánya is. Még a gép kezdeti „ki- okosítását” követően is előfordultak tévedések. Olykor téves információt kapott a gép, olykor nem pontosan arra válaszolt, amit vártak tőié. A hónapok teltével azonban csiszolódott a gyakorlat, helyrerázódott a rendszer. ÄM HIÁBA AD ragyogóan összefogott táblákat a számi* tógép, kevés a gépi tudomány, ha nem tudják azt jól használni. Valamennyi anyaggazdálkodónak tisztában kell lennie azzal, hogyan és mit profitálhat a gyors, pontos információkból. S éppen ez adja a következő feladatot: tapasztalatszerzést a gép segítségének mind szélesebb körű felhasználásában. — szendi —• Alkalmi Sherlok Holmes-ok Mód — scdleincgok lehántására Tizenöt atmoszféra nyomáson, 150 Celsius-fokos hőmérsékleten préselik össze a gépkocsik szélvédő üvegét fóliaragasztó segítségével a hatalmas autóklávban, mely a salgótarjáni síküveggyárban található. A nagy teljesítményű berendezés segítségével lehetővé válik a szocialista országok autótípusaihoz szükséges üvegek hazai előállítása. Képünkön szakemberek ellenőrzik az autokláv elektromos részeit. — kulcsár — Titokban megfigyelni valakit. s percről percre följegyezni róla, mit csinál! Detektívre szabott föladat — gondolná az ember. Ám, az álcázott fürkészés nem ködös utcákban, s még kevésbé Sherlok Holmes által történik. Hanem: egy mai könnyűipari üzemben a normatechnológus végez úgynevezett munkanap-föl- vételezést. Vastagra hízott paksamé- ták gyűltek már össze a Salgótarjáni Ruhagyár termelés-előkészítési osztályán az effajta vizsgálatok jegyzőkönyveiből. Tanulságos irományok lehetnek azok számára, akikről készültek. Megtudhatják belőlük — hisz korábban aligha foglalkoztak ennek mérésével —, hogy hány percet képesek egyhuzamban dolgozni; naponkint hány percet töltenek el beszélgetéssel és „kimenetellel” stb. Fontos tanulság lehet az alkalmankénti teljesítőképesség megállapítása is. Néhány jegyzőkönyvet látva figyelmet fölkeltő sajátosságra derült fény. Nevezetesen: a munkaidő kihasználása négy-öt varrónőnek kilencveiihat-kilenc- venhét, sőt több mint kilencvenkilenc százalékos volt — ezzel alkalmasint jó néhány megyénkben üzem megelégedne —, ugyanekkor a teljesítmény hetven százalék körül mozgott. Ennek tudatosítása alighanem hasznos útmutatás lehet a dolgozó nőknek arra vonatkozólag, min érdemes javítaniuk a jövőben. Ugyanakkor útmutatás az üzemszervezéssel foglalkozó vezetőinek is, mivel a munkanap-fölvét élezésnek nem a normamódosítás lehetőségeinek föltárása a célja, hanem — mint Nyúl Gyula főmérnöktől megtudtuk — elsősorban az, hogy kiküszöböljék a szervezettség apróbb-nagyobb zökkenőit. A mostani géppark ugyanis az eddig elértnél nagyobb teljesítményre is lehetőséget nyújt a gyárnak. Hogy mennyire nem a norma „karbantartása” az elsődleges cél, ezt az is igazolja: művezetőkről és szalagvezetőkről is készült e szóban forgó vizsgálat. Amiképp Hajas András termelés-előkészítési osztályvezető tájékoztatott, az üzemirányítók munkanap- fölvételezésekor is arra törekedtek, lehetőleg „titokban” történjen; hisz igy nyerhető a legvalósabb kép a helyzetről. Az „álcázás” Tarjánban sikerült is, a balassagyarmati üzemben viszont befolyásolta az üzemirányítókat az ellenőrzöttség tudata. Ez utóbbi vizsgálat eredménye tehát erős kritikával kezelendő! Gál Sándorné osztályvezető-helyettes ma ga is végzett munkanap-fölvétele- zést az üzemirányítókról. Véleménye szerint volt élteimé a vezetők — igaz: legkisebb rangú vezetők — ellenőrzésének. így sikerült tisztázni a posztra való alkalmasságot; eképpen jutottak fölszínre a szervezés és a szalagösszetétel tökéletlenségei, s mód nyílt ezek kiküszöbölésére. Mint tapasztalta: üzemirányítóról jóval körülményesebb munkanapfölvételt készíteni, mint — például — varrónőről. Egyfelől mert amíg a varrónő legtöbbször csak négyféle cselekvésre szorítkozik — varr, javít, beszélget, .kimegy” —, addig az üzemirányító húsz- harmincféle dolgot csinál-; • hat. Másfelől bajos az ellenőrzésük azért is, mert nekik több módjuk nyílik a normatechnológus faggatására. Ilyenkor a fölmérő személynek füllentenie kel; mondjuk: rámutatni egy varrónőre, hogy őt ellenőrzi. .. A fölvétel taglalásakor kijegecesedett tapasztalatokat megbeszélik a vizsgált üzemirányítóval, s intézkednek a szükséges változtatások megtételére. Gál Sándorné szerint szívesen fogadják a tanácsokat az ellenőrzöttek; sértődöttség. duzzogás nem jellemző. ..Nem vettem sértésnek, sőt jó volt utánanézni, mit hogyan csinálok” — mondta az egyik ellenőrzött: Borbás Istvánná szalagvezető. Az ő munkájában csupán egy hibát találtak: munkaidő alatt ment ebédelni! Ennek azóta elejét vette. így húsz percet nyert föladata még magasabb színvonalú megoldására. Pap Ilona szintén nem vette zokon munkája ..rejtett” megvizsgálását. ' Bár — mint mondta —, második alkalommal már tudott a fölvétel készítéséről: e napon azonban kiadósán el volt látva tennivalóval, s ez foglalta le. A kapott tanácsokat segítségnek fogta föl, nem ok vet etlen kedésnek. Neki a szalag kisebb fokú átszervezését javasolták. a módosítást azóta megejtették. Mindezek alapján a mun- kanap-fölvételezés hatékony módszernek látszik a munkavégzésben sallangok le- hántására. Érdekes eljátszani a gondolattal mi mindennel járna, ha ezt az eljárást magasabb régiókban is alkalmazni kezdenék. .. P. -L NÓGRÁD — 1979. december 12., szerda
