Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-31 / 305. szám

Akik szilveszter éjjelén sem pihennek... Közép-Európában velünk egyidőben, a Szovjetunióban 2 órával korábban, New Yorkban 5 órával, Floridá­ban 7 órával később éri el az óra mutatója a tizenket­tőt. Elérkezett az óév utolsó éjszakája- Éjfélkor szerte a világon egy pillanatra elné­mul a vigasság. Milliónyi ember veszi kézbe a pezsgős­poharat és koccint a boldog­ságra, egymás egészségére, a békés új esztendőre . . . Sokan vannak olyanok is, akik nem családjuk, hozzá­tartozóik körében ünnepük az új évet. Azokról szólunk. azok előtt tisztelgünk, akiket az új esztendő első perce is munkában talál. Vasutasok, rendőrök, határőrök, mencők, tűzoltók, orvosok és ápoló­nők, a hírközlés dolgozói — sok ezren vannak —, akik értünk, nyugalmunkért, biz­tonságunkért ezt az éjszakát is őrhelyükön töltik. «A maguk módján ők is ünnepelnek- Ha a szolgálat megengedi, koccintanak egy pohárkával, igaz, — legtöbb­ször csak üdítővel, gyümölcs­lével, mert szilveszterkor is első: a kötelesség... Övé volt a Kék Csoda! Rendező, de királykisasszony is lehetne Kossuth rádió Budapest. Ejfél van. Minden kedves hallga­tónknak boldog új esztendőt kívánunk... „Az egész életem egy nagy bohócság volt” — mondta be­szélgetésünk közbén többször is Molnár Ernő. a salgótarjá­ni öblösüveggyár totósa. Könnyű riportalany a far- meros, bőrmellényes, hosszú hajú fiatalember: minden kérdésre tüstént kész a derűs válasszal; s nem ódzkodik az öniróniától sem. Harminchat évéből tizenhetet töltött a gyárban- Előtte kereskedő volt, az üzemben hét évig de­koratőrként dolgozott, kerek tíz éve fotózik. S munkája mellett már huszonhárom esztendeje űzi szenvedélyét: az amatőr színjátszást. ÉN" IS FÉLEK AZ EGÉRTŐL — Vérbeli kereskedőnek születtem. A boltban renge­teg emberrel lehet beszélni, és nekem ez nem megerőlte­tő, mert ilyen ember vagyok. A baglyasi üzletben dolgoz­tam. Buktak rám a vevők, főleg az idősebbek. Náluk könnyű jónak lenni, elég megkérdezni hogy vannak. Ha fáj valamijük, ad az em­ber egy Kalmopirint, s egy életre megszeretik- Nekem jólesett udvariasnak lenni, ha kellett, még a villanyoszlop­nak is köszöntem. — A társai is kedvelték? — Én voltam az egyetlen férfi több nő között. Egyszer az egyikük egeret talált va­lamelyik ládában. Sikítozva szaladt ki a raktárból. Ne­kem kellett „intézkednem”. Csakhogy én is félek az egér­től. De ezt nem mutathat­tam, mint egyetlen férfi. El­kaptam a szomszéd ház macs­káját, bedobtam a ládába és rájuk csaptam a fedelet- tgy lettem a nap hőse. — Vérbeli kereskedő azt szeretné, ha mindent lehet­ne kapni a boltban. — Egy időben hiánycikk volt a rizsa Baglyason. Tar- jánban lehetett kapni, de nem hozták ki mihozzánk. Eszembe jutott, hogy a szem­közti házban van két szamár. Kaptam magam, elkértem a kél csacsit szekerestül. Ezzel a fogattal hajtottam be Tar- jánba. Befelé jöttek is a fü­lesek rendesen- De amikor fölpakoltam a tíz zsák rizsát, az istennek nem akartak el­indulni. Kénytelen voltam srá­cokat toborozni, hogy segítse­nek. így aztán fiúk tolták vé­gig a kocsit zsákostúl, szama- rastúl Baglyasig. AZT HITTE, VICCELEK A boltot nem megcsömörlés miatt hagyta ott. Szüksége volt az' állandó délelőttös műszakra, többek között az­ért, hogy próbákra járhasson, hódolhasson a színjátszás­nak. De új környezetben sem bújt ki a bőréből. Az üveg­gyáriak is örök bohémnak is­merték meg­— Ebben van jó is, .ossz is. Hosszú ideig nagyon ke­veset kerestem. AUg tudtam belőle megélni. Egyik fize­téskor végképp betelt a Do­hár, elhatároztam: most szól­ni fogok! Majd én megmuta­tom, hogy velem nem lehet ezt csinálni. Be is rontottam a párttitkárhoz, és erélyesen megmondtam: á fizetésemet tessék fölemelni! Még elv­társnak is szólítottam, nol- ott korábban a bácsit szok- hatta meg tőlem. De ő mind­ezen egy jót nevetett. Meg­szokta, hogy mindenkivel hülyültem, azt hitte, most is viccelek- Mondta is. hogy nagyon jópofa vagyok. En­nek az lett a vége, hogy én is elröhögtem magam, és saj­nos, minden maradt a régi- ben. — Szeretik-e a kétkezi dol­gozók? — Úgy érzem, jobban, mint a főnökök. Talán azért, mert senkinek nem tudok nemet mondani, ha valami nehezet kémek, akkor is azt mondom: majd. A konyhán például sokszor kérik, fényképezzem le őket. Meg is teszem, de a fiatal lányoknak mindig új és új fotó kellene. így azján mikor fényképezőgéppel me­gyek kajálni, dupla adagot kapok­RONTOTTAM A VÁROSKÉPET A legtöbb élmény a színját­száshoz köti. Amatőr színész­ből amatőr rendezővé avan­zsált négy esztendeje. Most a Tempress nevű gyári szín­játszókört vezeti — sikerrel. — Mint rendező, minden szerepet tudok. Ha valaKi ki­dől a sorból, én ugrok be he­lyette. Nemrég én játszottam az egyik előadásunkban az udvarmestert- Láttam, hogy mindenki megijedt, és szö­vegkönyvvel a kezükben ott állnak súgásra készen. De nem volt rá szükség. Jól is­merem a szöveget. Ha kelle­ne, eljátszanám a kíváncsi k1* ráiykisasszonyt is — mondja a kétgyerekes családapa. Az együttes egyébként egy gyári termékről, a hő- éa ütésálló pohárról vette nevét. „Ez kötődik a gyárhoz, meg elég kacifántos is”. — Egyszer Balassagyarma. ton a kultúrházban kérdezte tőlem, egy nő: melyik is a maga együttese. Mondom: a Tempress. Ja, persze, mondja a nő, magukról neveztek el egy poharat. A rendezősködésért havi nyolcszáz forint üti a markát. Mikor ezt ' mondja, főnöke átszól a szomszéd irodából: „De annak a felét az együt­tesre költőd...” — Volt régebben egy Sko­dám. Kék Csodának hívtam, messziről ismerték már a rendőrök is. Mondták, hogy adjam el, mert rontom a városképet. Mikor megszaba­dultam tőle, rokoni segítség­gel vettem egy Zsigát. Hu­szonötezerrel még -ma is tar­tozom nekik. De elég az hoz­zá, hogy egyszer az új ko­csimmal beálltam a Kővár presszó melletti parkírozóba. Ott állt három gimnazista­lány, s az egyik rám muta­tott: nézzétek, annak a srác­nak új kocsija van. Erre a másik leinti: na hallod, ő a Tempress vezetője, telik ne­ki. .. Molnár Pál Éjfél i mozdonyon — csak Utas üdítővel . . ! *' ImTHl I [mpr!!' M'rTTTn!'* 1 * 1 2 i't |!I L m T ..?. ­HS. > .1 Ilii ■WlM Wifii' T ök adják lakásunkba a fényt, a villamos energiát. A köz­ponti villamos teherelosztó diszpécserei köszöntik az új évet. Nyolc és fél felelet arról: Elmúlt egy ér. És kezdődik az új esztendő. Éppen a ha­tármezsgyén vagyunk, szoká­sos ilyenkor mérlegelni és tervezni, tanulságokat vonni és bizakodni, felejteni a ku­darcokat és álmodozni — mindezek a legtermészete­sebb emberi tulajdonságok. Mi is arra kértük olvasóinkat (és egy leendő olvasót), hogy távirati stílusban válaszolja­nak a címben föltett kérdé­sekre. íme a feleletek! 1. Milyen volt az elmúlt év ? És 2. Mit vár az új esztendőtől ? tot alkotott. Felejthetetlenül megrázó élmény volt. 2. Az STC bennmaradását remélőn és várom az NB I- ben. Szeretnék még legalább egy évet lehetőleg jól játsza­ni a csapatomban. És persze, izgalommal várom kisfiam iskolai debütálását. Mi mást kívánhatnék ma­gamnak, mint hogy „zökke­nőmentesen” teljenek a hát­ralevő napok, s így menjek nyugdíjba. És a kollégáknak kevésbé zsúfolt és jóval ered­ményesebb munkát. Kiss László, az STC labda­rúgócsapatának középpályása: 1. Egy olaszországi túrán látottak tették rám a legna­gyobb hatást, az 1974-es föld­rengés által elpusztított Ge- mona városka romjai. A kör­nyezet szépsége, az itáliai ég azúrja megdöbbentő kontrasz­Tóth Sándor taxisofőr, ne­gyedszázada ül a volánnál és jóval több mint egymillió ki­lométert vezetett ez idáig: 1. Szerencsére nem volt semmiféle különleges ese­mény, értem alatta a baleset- mentes közlekedést. Ez volt az utolsó munkaviszonyban eltöltött évem, s most immár huszonnegyedszer töltöm az ünnepeket, a szilveszter éj­szakát kocsiban. Pintérné Joó . Zsuzsanna, a Nógrád megyei Élelmiszer- kiskereskedelmi Vállalat 228- as boltjának dolgozója: 1. Számomra jót és rosz­szat is hozott 1979. Jó az, hogy megkaptam a tízéves törzsgárdatagságért járó elis­meréseket és elkezdhettem az üzletvezetői tanfolyamot Rossz az, hogy a házasságom fölbomlott . . . 2. Mit várok? Szeretnék egy minden tekintetben meg­felelő társat. És sikeresen vé­gezni az iskolát. Kozma Jenőke, Salgótar­ján, Arany János úti óvodá­jának hároméves „hallgató­ja”, egyelőre még csak ismer­kedik a betűkkel, de a beszéd már kitűnően megy. 1. A budapesti nagyapáék- nál Voltam két hétig. Ök vit­tek el a Vidámparkba és az Állatkertbe . • . Ott láttam repülőgépet, autókat, meg elefántot, majmot, mosómed­vét. De a varázskastély le­égett, mutatta a tévé, oda már többet nem megyek­2. Mit szeretnék? Egy Mer­cedes autót, egy kirakós játé­kot és egy kistestvérkét. Meg jó lenne újra Pestre és Eger­be menni, mert csak ott le­het úszni. T ulajdonképpen minden­nek az Ikarus az oka. Szűk benne a hely. A székek közötti folyosón két megtermett ember nem fér el. Ágnes néném is, meg Borin­ka is jól megtermettek. No, meg egyformán erőszakosak is- Egyszerre akartak felszáll­ni, aminek az lett a vége, hogy beszorultak az ajtóba. Lökdösték, cibálták, ráncigál- ták egymást, de egyik sem engedett a másiknak. Végül a buszvezető tett rendet, mert akkorát kiáltott rájuk, hogy az állomáson mindenki odafi­gyelt. — Egyiküket sem viszem el . . . Ágnes néném sértődötten visszacurikkolt, de ugyanazt tette Borinka is. Ezzel aztán betelt a pohár - .Ágnes né­ném ráripakodott Borinkára: — Te csúnya cigány, nem ismered a rendet . . . Mérgesen ' megrántotta nagykendőjét és igazságot ke­resvén nézett szét az embe­rek között. Ismerték őt, hogy a falu mindentudója, mert nincs más dolga, csak odafi­gyelni mindenre. Tudja is, Ki, kinek udvarol, hol volt teg­nap egy családi csetepaté, melyik nőszemély kívánkozik foglalt ember után. Na, és az ájtatosságáról is híres Ágnes néném. De az igazat meg­vallva, több ebben már az el­AGNES ES BORINKA... foglaltságkei;esés, mint az is­tenfélelem­Hanem Borinkét sem kell félteni; menyecskének tartja magát, méghozzá a javából. Most is azért csípte ki ma­gát, mert a városba készült egy kis szé (nézésre. Jól meg­telt idomain csak úgy feszült a kockás kabátja. Piros nad­rágot viselt és ehhez egy hal­ványabb színű, változatos sza­laggal díszített kalapot, amelynek a karimáját elöl felhajtotta, hátul engedte le ereszként a nyaka felett. Fe­ketére festett hajának fürtjei kitolakodtak a kalap alól. Il­latozott, akár a liliom. Ha­nem Ágnes néném szavát nagy sértésnek vette. Vörös lett a festett arca, haragtól lángoló a tekintete- Csak úgy visított a hangja: — Te csúnya paraszt. Te vén boszorkány! — gondola­taiban szavakat keresett, mi­közben forgott a szeme. — Te meg éjszaka kísértei is, nyomni is jársz, te, te . . . — ezzel minden szókincse kime­rült. Ez kellett hát ünnep előtt. Meg is lett a baj, mert ha a busz vezetője nem erélyes, akkor Ágnes néném megtépi NÓGRÁD — .1979. december 31., hétfő Borinkát-' Ezt mondani egy tisztes kort megért asszony­nak? és méghozzá ez a nősze­mély, akit az ura napjában eligazít, mert mindig koslat Háborgott a lelke, de már restelkedve a nagy sokada- lomtól a kendőjébe húzódva hallgatott. Ám magában meg­fogadta, hogy Borinkát, ezt a festett átkot megleckézteti. Majd megmutatja neki, kicso­da Ágnes asszony. így is történt. Azt a histó­riát, hogy szilveszter éjszaká­ján seprűre kapnak a boszor­kányok, mindenki ismeri a faluban. Jókat is nevetnek rajta, de nem Borinka, aki már alkonyaikor reszket ki­menni az udarra, annyira fél a sötéttől- Nem veti meg az itókát és ez meggyengítette az idegrendszerét. A tudatá­ban ott élnek a túlvilági szel­lemek, hiszen éppen ezért ju­tott eszébe boszorkánynak nevezni Ágnes nénémet. Ág­nes asszony pedig nem lenne Ágnes asszony, ha ezt nem érezte volna ki, amikor csete­patéra kelt a buszmegálló­ban. Szilveszterkor, amikor már mindenütt hangos lett a jókedv, útrakelt Ágnes né­ném. Borinka akkor már fél­keréken búcsúzkodott az ó- esztendőtől. Kálmán, a férje a szomszédban vigaskodou. Ágnes néném Borinka ablaka alá osont, kezében seprűvel, fején fekete kendővel. Jól megzörgette az ablakot, aztán bekiáltott: — Megbántottad Ágnest, el- kárhozol • . . Borinka, amikor felfogta, mi történik az ablak alatt, borsós lett a háta, kiverte a veríték. Hát még amikor megpillantotta a fekete ken­dőt. Nem kapott levegőt, mel­lére csapta kezét és kirohant az udvarra. De akkor már Ágnes neme túl volt harma­dik soron is. Borinka meg fuldoklott, kidülledt a szeme, és amikor levegőhöz jutott, akkorát sikoltott, hogy meg­hallották a szomszédban. Kál­mán restelkedve ment haza, Borinka csak azt hajtogatta: — A boszorkány, a boszor­kány ... — és kapkodott a levegő után. — Majd adok én neked bo­szorkányt — és nyaka közé csördített az asszonynak. A z pedig elvetette ma­gát. mint akit magához szólított az úr. Borinká- éknál a szilveszteri jókedv­nek vége lett. Ágnes néném másnap nagykendője alól les­ve ment a misére. Kezében csörgött az olvasó- Bűnbánó arccal morzsolta az imáját, de közben többet gondolt az előző estére, mint teremtőjé­re. Észre sem vette, hogy jó. kát kuncog magában . . . Bobál Gyula Halasi Zoltán, a Nógrádi Szénbányák tiribesi bánya­üzemének lakatosa: 1. Nyolcadik éve dolgozom a föld alatt. Szűkebb kollek­tívánk is úgy értékeli 79-et, mint a bizalom évét. Bizalom irántunk, hogy még sokáig szükség van a szénre és a bá­nyászokra. Emellett családom és munkatársaim segítségével elkészült Nagybátonyban a saját házunk és sikeresen be­fejeztem - a marxista egyete­met, tehát elégedett vagyok. 2. Egy új akna nyitását ter­vezik Mizserfa mellett, remé­lem sikerül beindítani. ..Sze­mélyesen” abban bízom, hogy utcánkban, a Zrínyi úton is lesz végre víz ... És: erőt és egészséget várok! Szert Sándorné, a Nógrád megyei Idegenforgalmi Hiva­tal vezetője: 1. Valamivel népszerűbb volt megyénk a turisták, a ki­rándulók körében, mint a korábbi években- Hollókő és Eresztvény mellett sokan ke­resték föl Bánkot és környé­két is. Újdonság volt, hogy több szakmai konferenciának adtunk helyszínt. 2. Rerpéljük, hogy az új évi új szolgáltatásunk, a külön­féle sport- és játékcikkek köl­csönzése tovább bővíti az ér­deklődők táborát. Mi már most várjuk a síelőket fölsze­reléseinkkel. Csak éppen hó. ról nem tudunk gondoskod­ni . . • Márton József, a KISZ sal­gótarjáni városi bizottságá­nak titkára: 1. Számomra nem hozott kü­lönösebb eseményt az elmúlt év, kiegyensúlyozottan, „szen­zációtól” mentesen teltek a napok. A rendőséggel közösen lebonyolított akció személyes; tapasztalatai tették rám a legnagyobb hatást. Ügy érzem ilyenféle munkaakciók nem­csak a személyes és közvetlen kapcsolatokat, hanem egyéb együttműködésekei is motivál­nak. 2. Most, a kezdet kezdetén úgy tűnik, nem lesz könnyű az 1980-as év, s ez tükröző­dik az ifjúsági mozgalomban is. Személyes vágyam? Sze­retnék kijutni a moszkvai olimpiára — persze, mint né­ző. Brunda József né nyugdíjas, a megyeszékhely főtéri gar­zonházának portása: 1. Teljesült egy álmom, két­évi keresgélés után végre olyan munkahelyet találtam, amely minden tekintetben ki­elégít: emberek között lehe­tek, akik a munkámért tisz­telnek, becsülnek. Több mint öt éve egyedül élek, így ez a mindenem. 2. Egyszerű a vágyam, sze­retnék szilveszter délutánján is dolgozni, mert elviselhetet­len a magány. Másoknak meg azt kívánom, boldogságban, békességben éljenek- Mert higgyék el, hiába minden kincs, ha boldogság nincs . . . Tanka László, a fönti írás „gondatlan” elkövetője: 2. Csak „várományom” van: azt szeretném, ha az elhang­zott kívánságok, tervek, el­képzelések mindegyike meg­valósulna. Egytől egyig . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom