Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-31 / 305. szám
Y Meggyorsítani a lassan bontakozó folyamatokat inanvii Interjú Devcsics Miklóssal, a megyei pártbizottság titkárával A megyei pártbizottság, a Központi Bieottság 1979. decemberi határozata alapján értékelte a megye gazdaságának elmúlt évi fejlődését, munkánk tapasztalatait, majd meghatározta az 1980. évi feladatokat. Ezt követően kerestem fel Devcsics Miklós elvtársat, a megyei pártbizottság titkárát és megkértem, hogy válaszoljon a megye közvéleményét foglalkoztató néhány kérdésemre. — Kérem összegezze megyénk gazdasági fejlődésének 1979. évi főbb eredményeit: — Az V. ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően 1979- ben tovább fejlődött rpegyénk gazdasága. Több területen a kedvező kibontakozás jelei tapasztalhatók. A gazdasági folyamatok jobban igazodnak a növekvő követelményekhez. Az elmúlt év egyik sajátossága volt, hogy minden eddigieket meghaladóan egy esztendő alatt csaknem 3.2 milliárd forintot fordítottunk beruházásokra. Ez jelentősen segítette a termelőalapok bővülését, kqrszerűsítését, a műszaki, technikai haladást, településeink gazdagodását. Az üzemek döntő többségének teljesítménye tovább növekedik. A mennyiségi változások mellett egyre nagyobb figyelem irányul a minőségre. Erőteljesebbek a törekvések a gazdálkodás színvonalának emelésére, a termelés erőforrásainak jobb hasznosítására, a versenyképesség fokozására. Az elért eredmények értékét növeli, hogy nehezebb és bonyolultabb feltételek közepette kéllett a feladatokat megoldani. Nehezebbé váltak az értékesítési lehetőségek, anyag- ellátási, szállítási egyenetlenségek zavarták a termelést. Az időjárás sem kényeztetett el bennünket. Az előbbiek viszont nem palástolhatják el saját munkánk gyengeségeit sem. Mindent figyelembe véve, állíthatom, hogy a termelő-gazdálkodó tevékenységben összességében érvényre jutottak a Központi Bizottság 1978. decemberi határozatában és a megyei pártbizottság cselekvési programjában megfogalmazottak. — Ezen belül miként ítéli meg ipari üzemeink helyzetét? — Megyénkben az ipar szerepe mindig jelentős volt, ezért nyilvánvaló, hogy a közvéleményt nagyon érdekli, miként lehet summázni az e téren bekövetkezett változásokat. A termelés 1979-ben várhatóan 1,5—-2,5 százalékkal nő. Ezt a mérsékeltebb, az előző évinél lassúbb ütemet nem tartjuk kedvezőtlennek, mert jó irányú differenciálódási folyamatot takar. Azok az üzemek tudták még a tervüket is túlteljesíteni, ahol jól és rugalmasan alkalmazkodtak az igényekhez. Ezek között említhetem az üveg- és kerámiaiparhoz tartozó gyárakat, ahol csaknem 12—13 százalékkal nő a termelés. Az átlagot meghaladó fejlődést értek el a gépipari és a könnyűipari üzemek egy részében is. Másutt viszont meg kellett elégedni a termelés szinten tartásával, esetleg csökkenésével. Az iparban nagyon értékesnek tartom az't a fejlődést, ami a beruházások, az üzemi rekonstrukciók eredményeként a műszaki, technikai és technológiai korszerűsítésben bekövetkezett. Hatására előnyösen változik iparunk szerkezete, eZ tükröződik a piaci igényekhez jobban igazodó gyárfcmányosszetételben, a kelendőbb termékek mennyiségének és minőségének növekedésében. A terv előírásainak megfelelően megkezdődött a próbaüzem a Romhányi Építési Kerámiagyár új üzemrészében, a salgótarjáni síküveggyár edzett és ragasztott biztonsági üveget előállító, továbbfeldolgozó üzemében. Termel a Salgótarjáni Kohászati Üzemek új kisterenyei cső- és görgőspályagyára. Természetes, hogy az újonnan induló gyáregységeknél vannak nehézségek is. Ezek azonban átmeneti jellegűek és a termelésük teljes felfuttatásával az új üzemrészek előnyösen járulnak majd hozzá a korszerűbb gyártmányösszetétel kialakításához. Azt kérdezhetnék tőlem, mivel mérhető legjobban ipari üzemeink javuló teljesítőképessége. A válaszom egyért telmű: jelentősen — a termelés növekedési ütemét meghaladóan — bővült az ipari üzemek exporttevékenysége. Azösz- szes kivitel előreláthatólag 10—12 százalékkal nő, ezen belül a nem rubelelszámolású export 24—27 százalékkal emelkedik. Jó irányú elmozdulásra utal, hogy nemcsak az export mennyisége nőtt, hanem a gazdaságossága is javult, vagyis elsősorban a gazdaságos kivitel fokozódott. De nem hallgathatom, el, hogy néhány területen felerősödtek a korábban is megmutatkozó gyengeségeink. Üzemeink nem eléggé gyorsan reagálnak a változó piaci feltételekre, helyenként nem megalapozottak a terveik, több helyütt nem tartják be a szállítási kooperációs kötelezettségeket, több esetben pedig jogos, minőségi kifogások is jelentkeznek. — A kedvezőtlen időjárást figyelembe véve, hogyan valósultak meg célkitűzéseink a mezőgazdaságban? — Már említettem, hogy a mezőgazdaságot nem kényeztette el az időjárás. Emiatt a több munka, a vártnál kevesebb eredményt hozott. A többszöri aszály a növénytermelést sújtotta. Elsősorban ezen a területen nem tudták az üzemek terveiket teljesíteni. Búzából hektáronként átlagosan 30,4. burgonyából pedig 197 mázsa termett. Ez kevesebb az előző évinél és az előirányzatnál. Az állattenyésztésben viszont a tervezettnek megfelelő eredményeket értünk el. Kedvezőnek ítélem meg, hogy tovább nőtt a gazdaságokban a szarvasmarha- és juhállomány. Hasonlóan jónak tartom az állattenyésztési hozamok javulását. Csak példaként említem, hogy az egy tehénre jutó tejtermelés várhatóan 900 literrel lesz magasabb, mint a negyedik ötéves tervidőszak végén és eléri a 3200 litert. Örvendetes, hogy erőteljesen növekszik a mellék- és kiegészítő tevékenységből származó bevétel. Ez azért fontos és értékes, mert az innen kikerülő termékék, alkatrészek és csomagolóanyagok csökkentik a hiánycikkek számát és jól kiegészítik a nagyipari termelést. Az előbbi tevékenységekből származó bevételek előnyösen javítják a termelőszövetkezetek gazdasági helyzetét, összefoglalásképpen elmondhatom, hogy a bekövetkezett terméskiesések ellenére mezőgazdasági üzemeink elfogadható esztendőt zártak. A termelési szerkezet jobban igazodott az adottságokhoz, javultak a termelés műszaki feltételei. A várható jövő évi eredményekre pedig feljogosít bennünket az időben és megfelelő minőségben elvégzett őszi munka. — Akárcsak a korábbi években, úgy 1979-ben is nagy érdeklődéssel kísérte a megye közvéleménye a beruházói tevékenységet, s ezzel kapcsolatban az építőipar munkáját. Történtek-e változások e ferületen? — Az építőipar tevékenységének reális megítélésekor figyelembe kell vennünk a jelentkező feladatok nagyságát, összetételét, a teljesítés lehetőségét. Sajnos, e vonatkozásban a szükséges összhangot nem tudtuk mindig megteremteni. Példaként említem, hogy az V. ötéves tervben 10—11 milliárd forint beruházással számoltunk, s már 1979 végére több mint 13 milliárd forint a megvalósult fejlesztések ősz- szege. Ebből is látszik, hogy az építőiparnak a tervezettnél nagyobb feladatot kellett megoldania. Szervezetei pedig nem mindenben tudták követni az igényeket. Ez az egyik oka annak, hogy több beruházásunk átadása késik, egyes területeken túlteljesítés következett be, másutt pedig lemaradás jelentkezik. A helyzetet nehezítette az is, hogy viszonylag későn, csak az ötéves terv közepére teremtődtek meg az állami építőipar műszaki fejlesztésének pénzügyi lehetőségei. Ennek kedvező hatása már most is, de erőteljesebben a későbbiekben érezhető majd. őszintén szólnom kell arról is, hogy néhány építőipari szervezetünknél nem tartjuk kielégítőnek az irányításban, a vezetésben, az üzem- és munkaszervezésben bekövetkezett fejlődést. Ha mindent egybevetünk, az ez évi mérleg végső soron itt is kedvező irányú kibontakozást jelez. Ezt bizonyítja, hogy a nehézségek ellenére az építőipar termelése várhatóan 3,5 százalékkal haladja meg az előző évi szintet. Különösen kedvezőnek tartom, hogy az átlagtól gyorsabb ütemben fejlődött az állami építőipar, a tanácsi Vállalatnál pedig megszűnt a veszteség. — Napjainkban nagyon foglalkozik a közvélemény a gazdálkodás kérdéseivel. Milyen változásokról szólhatunk? — Valóban igaz, hogy az iparban, a mezőgazdaságban, de más területeken m az egyik legfontosabb közérdeklődésre számottartó kérdés. A gazdálkodás színvonalának emelése, ezen belül a költségek megfelelő alakítása nélkül gazdasági egységeink nem képesek piaci helyzetüket javítani, a vállalati eredményességet növelni. Itt is számot adhatok kezdeti eredményekről. Ezek között említhetem a létszámgazdálkodással kapcsolatos felfogásban és gyakorlatban jelentkező változásokat. A vállalatok egy része példamutató kezdeményezést tett a munkaerő hatékonyabb foglalkoztatására. Ezek közül a Volán 2. sz. Vállalat, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek, a Salgótarjáni Ruhagyár, a szénbányák vállalat, a ZIM salgótarjáni gyára, néhány intézkedését emelném ki. Ezek a teljesítménykövetelmények felülvizsgálatára, létszám-átcsoportosításra, a folyamatos munkarend bevezetésére, és a produktív munkaidőalap növelésére irányultak. A vezetők figyelme jobban ráirányult az anyag- és energia- gazdálkodás javítására. E tekintetben is több intézkedés történt. Csökkentek a készletek, takarékosabb és átgondoltabb lett az importanyagokkal és -alkatrészekkel való gazdálkodás. Az építőiparnál már említettem, de ez az ipari és mezőgazdasági üzemekre is vonatkozik, hogy nincs kellő előrelépés az üzem- és munkaszervezésben. Emiatt csak lassan teremtődnek meg a szervezettebb, fegyelmezettebb munka feltételei. Az ipari és mezőgazdasági üzemek többsége jövedelmezően gazdálkodik. Az iparban egy egység zárja veszteséggel az évet. A mezőgazdaságban öt gazdaságban lesz pénzügyi hiány, egy termelőszövetkezetnél kerül sor várhatóan szanálásra. A veszteséges üzemek számát nem tartom soknak, de figyelmeztető számunkra, hogy a költségek növekedése több helyütt meghaladja a termelés emelkedésének ütemét. — Milyen szerepük volt az elért eredményekben, a pártszerveknek, a pártalapszervezeteknek? — A pártszervek és pártalapszervezetek gazdaságirányító, szervező és ellenőrző munkájuk középpontjába a hatékonysági, termelékenységi, minőségi, s a gazdálkodási követelmények teljesítését állították. Tevékenységük során igyekeztek elfogadtatni, megértetni a mai követelményekből adódó feladatokat, ösztönözték a dolgozók és vezetők kezdeményező kedvét, mozgósítottak az aktív cselekvésre. Jelentős szerepük van abban, hogy gazdaságpolitikai céljainkat és ezek ■elérését szolgáló gazdaságpolitikai gyakorlatunkat a megye közvéleménye mindjobban elfogadja. Ma már reálisabban értékelik, érzékelik a gazdaságunkat ért kedvezőtlen külső hatásokat. Az év végi beszámoló taggyűlések tapasztalatai pedig arról győznek meg bennünket, hogy a dolgozók igénylik és támogatják a hatékonyabb munkára irányuló konkrét intézkedéseket, elképzeléseket, s a korábbinál erőteljesebben szorgalmazzák az ehhez szükséges feltételek megteremtését. A pártszervezetek kezdeményező, tett— rekésztető szerepe kifejeződik abban is, hogy kedvező irányú társadalmi aktivitás bontakozik ki a lehetőségek jobb kihasználására. Ehhez teremt méltó keretet a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára kibontakozott szocialista munkaverseny- és a fejlődő szocialista brigádmozgalom. — Kérem, szóljon röviden a vezetés színvonalának alakulásáról? — A megyei pártbizottság a vezetők többségét alkalmasnak tartja feladataink elvégzésére. Képesek a magasabb követelményeknek is eleget tenni. A jövőben azt várjuk tőlük, hogy az eddiginél többet kezdeményezzenek. Pártszervezeteinket pedig arra ösztönözzük, hogy támogassák a közösség érdekében kezdeményező, cselekvő vezetőket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy az irányító, vezető, ellenőrző munka csak akkor lesz igazán eredményes, ha á vállalatok tevékenységét érintő alapvető kérdésekkel kapcsolatos elképzeléseket még a döntés előtt, a dolgozó kollektívákkal együtt alakítják ki és velük együtt hajtják végre. — 'Az utóbbi gondolatok a következő, kérdés útját egyengetik. Mire irányuljon hát a vállalatok főbb feladata, az 1980-as esztendőben? — A tömegkommunikációs eszközök segítségével megyénk dolgozói is megismerték az 1980-as esztendő népgazdasági tervének főbb célkitűzéseit. Ezekből egyértelműen kitűnik, hogy kettős feladat megoldásán kell munkálkodnunk: a külgazdasági egyensúlyi helyzet javításán, az elérti életszínvonal megtartásán. Ez szabja meg megyénk minden üzemének, kollektívájának a tennivalóit. — Milyen új hatásokkal kell megyénkben is számolni, az előbbiek sikeres megvalósítása során? — Kiemelném az új- gazdasági szabályozók várható hatását, eszel összefüggésben a termelői árak rendezését, illetve árrendszerünk korszerűsítését. Az előbbiek a cselekvés fő irányára; a hatékonyság jelentős javítására ösztönöznek. Az új szabályozók szabta keretek között kell minden vállalatunknak, gazdasági egységünknek önállóan megkeresni, meghatározni a hatékony munka útjait és feltételeit. Az előbbi feladat megvalósításának eszköze, minden ágazatban a gazdasági struktúra további tökéletesítésé, a termelési, illetve! gyártmányszerkezet gyorsabb ütemű megváltoztatása, aa adottságokhoz való szoros igazítása, a minőségi követehné-i nyék növelése, a gazdaságos export mennyiségének, minő-' ségének további emelése. Az előbbi célok szolgálatába kell állítani a már termelő-és a folyamatosan üzembe helyezésre kerülő termelői kapacitásokat. A beruházási tevékenységnél a folyamatban levő építkezések meggyorsítását, a létesítmények minőségének jelentős javulását várjuk, az 1980-ra vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítésével együtt. — Mi a tennivaló a gazdálkodásban? — További előnyös változásokra van szükség a munkaerő-gazdálkodásban. A vállalatok csak annyi dolgozót foglalkoztassanak, amennyi szükséges az eredményes termeléshez és gazdálkodáshoz. Növelni kell a jól végzett munka becsületét, ennek alárendelve a vállalati bérpolitikát. A versenyképesség növelése, a nagyobb nyereség elérése megkívánja, hogy az alapanyagokkal, az energiával, a jelenleginél jobban, ésszerűbben gazdálkodjunk, takarékoskodjunk. Az élet* minden területén meg kell szüntetni a pazarlást. Itt változtatnunk kell a szemléleten és magatartásunkon. A gazdálkodás egész területére normativitást és ennek megfelelő rendszert kell kialakítani. — Befejezésül kérem, ismertesse a pártszervek cs pártalapszervezetek feladatait? — Megyénk párttagsága és lakossága a XII. kongresz- szusra és hazánk felszabadulásának 35. évfordulójára készül. Ezt a gazdag politikai eseménysorozatot is fel kell használni a Központi Bizottság 1979. decemberi és a megyei pártbizottság legutóbbi ülésén elfogadott cselekvési programjában meghatározott feladatok elfogadtatására, megvalósítására. A jövő évi célkitűzések elérésében továbbra is nagy szerepük lesz a pártszerveknek és pártalapszervezeteknek. Legfontosabb teendőjük a fegyelmezett, eredményes, hatékony termelés és' jövedelmező gazdálkodás támogatása, az ehhez szükséges intézkedések politikai feltételeinek biztosítása. A megnövekedett feladatok teljesítése olyan változásokkal is jár, amelyek lényegesen eltérnek a korábbi megszokottól. Ezért a fő figyelmet arra szükséges fordítani, hogy megyénk lakossága* dolgozói elfogadják, megértsék a megtett intézkedések szükségességét és fontosságát és részt vegyenek azok megvalósításában. A pártszerveknek és a pártszervezeteknek most jó értelemben „befelé” ■ kell fordulniuk. Kísérjék figyelemmel, hogy saját kollektívájuk miként tesz eleget a cselekvés fő követelményének; a hatékonysági, minőségi, gazdálkodási előírásoknak, hogyan teljesítették szerződéses kötelezettségeiket. Számolni kell azzal is, hogy céljaink elérése nehézségekkel és feszültségekkel jár.. Minden eddiginél nagyobb szükség van a kommunisták személyes példa- mutatására, kezdeményezőkészségére. A mai követelmények sokrétűek, bonyolultak, megoldásuk nehezebb. Ehhez kell bátran alkalmazkodni, megyénk kommunistáinak, dolgozóinak, és ennek megfelelően cselekedni. Ebben az esetben a siker sem marad el. E gondolatok jegyében, a megyei pártbizottság nevében megköszönöm a megye minden termelő, gazdálkodó egységében tevékenykedő kommunistának, minden dolgozónak az 1979-ben végzett eredményes munkáját, cselekvő részvételét. Az új esztendő feladatainak sikeres elvégzéséhez pedig mindannyiuknak jó egészséget, sok sikert, egyéni életükben pedig sok boldogsá- ‘got kívánok — fejezte be nyilatkozatát Devcsics Miklós elvtárs. Köszönöm a beszélgetést. A dinamikusan fejlődő Balassagyarmat legnagyobb ipari egysége az MKM kábelgyára. A termékei java részét exportáló üzem folyamatosan újul meg; korszerű, nagy teljesítményű gépek teszik még hatékonyabbá a munkát — kj — ' Vcnesz Károly
