Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-24 / 301. szám

Megújhodás előtt Beszélgetés Máté Lajossal, a balassagyarmati szinjáiszófesztivál zsűrijének elnökével December számunkra min- — Nálunk meglehetősen sok le­den esztendőben az öntevé- hetös<-S nyílik az együtteseknek aen eszienaoDen az on te ve erSik egymáshoz méréséhez. Ba­kony szinjatszomozgalom el- lassagyarmaton kívül rendszeresen ményekkel teli, fényes idő- rendeznek országos színlátszófesz­szaka. A gazdag irodalmi és tlvíl,\rc.slI,ri<ön-. a közé^IkoIfsoí” „ , .. ® , - . nak, Tatabányán a munkásszmjat­muveszeti hagyományokkal szóknak, majd külön az egyete- rendelkező egykori „palóc mistáknak, főiskolásoknak, s a főváros”, Balassagyarmat fel­szabadulási évfordulójának tájékán országos fesztivált fogad. , A Madách Imre irodalmi színpadi napok — esemé­nyeméi lapunk hasábjain részletesen beszámoltunk legkiemelkedőbbeknek nemzetkö­zi találkozót Kazincbarcikán. Rang­ját tekintve, hol helyezkedik el ebben a sorban mati? — Különösebb értelme nincsen a rangsorolásnak, mindegyik fesztivál fontos nekünk. De amíg például a másfél évtizede nyújtanak kazincbarcikai ifjú Horváth lehetőséget áz öntevékeny Istvánról elnevezett találko- színjátszóknak a szereplésre, zó inkább „kirakati” jellegű, A találkozó nemcsak erőpró­ba, alkalom is a számvetés­re: milyen irányban mozdult színjátszómozgalmunk a legutóbbi fesztivál óta, szü­lettek-e figyelemre méltó, új eredmények? Máté Lajos, a budapesti Népművelési Inté­zett báb- és színjátszóosztá­lyának amatőr színjátszással foglalkozó főmunkatársa hét éve vesz részt a balassagyar­mati országos fesztivál zsü* rijének munkájában, s há­szeretnénk külföldi meghí­vott vendégeinknek megmu­tatni, mit tudunk, addig a balassagyarmati találkozó elsősorban műhelyjellegű, melyen a munka, a segítő szándék az uralkodó. S, mindamellett kitűnő együt­tesek jutnak el rendszeresen erre a fesztiválra. Például a kaposvári Fonómunkás, a debreceni Alföld, a budapesti Perem Színpad. a KISZ Központi Művészegyüttes rom éve tölti be egyben a színjátszócsoportja — me­zsüri elnökének tisztét. Mi­előtt az öntevékeny színját­szómozgalomnak kötelezte volna el magát, csaknem negyedszázadig dolgozott hi­vatásos színházi rendező­ként, 1975 óta. Az Amatőr Színházak Nemzetközi Szövet­sége elnökségének tagja. — Mint színházi „diplomata” bí- zonyára számos nemzetközi ama­tőr színjátszófesztiválon részt vett már, tehát nem pusztán a halas­__ • agyarmati találkozókat tudja egy- ? máshoz hasonlítani, hanem mérni tudja azokat a külföldiekhez is. lyek nélkül szinte már el­képzelhetetlen egy-egy ba­lassagyarmati fesztivál. — Véleménye szerint nem túl sok a fesztivál? — Ahhoz, hogy színjátszá­sunk továbbra is azon a színvonalon maradjon, ame­lyen most van, feltétlenül szükség van valamennyire. A balassagyarmatira is. Praktikusabb azonban — s, az elkövetkezendőkben így —. kétévenként megren­dezni. Miért? Mert páratlan elnöke és Debreczeni Tibor, a Népművelési Intézet osz­tályvezetője találta ki, hogy a baráti szocialista országok irodalma legyen a téma. En­nek az lett a rendkívül nagy haszna — bár egyetlen or­szág sem viszonozta —, hogy a csoportok olyan irodalmak baiassagyar- tanulmányozásában mélyed- tek el, amilyeneket nálunk általában csekély mértékben ismernek. Balassagyarmat a hasonló sorsú népek iro­dalmára és művészetére hív­ta fel a figyelmet. — Most tehát újabb témaváltás idejéhez érkeztünk? — Kétségtelenül. Vélemé­nyem szerint a nemzeti iro­dalmak mellett maradva, tá­gítanunk kell a kört a hala­dó európai irodalom felé. Nem tudom, milyen döntés születik majd, én személy szerint szeretném, ha a finn irodalom és művészet lenne a következő balassagyarmati fesztivál témája. A Madách Imre irodalmi színpadi napok története bő­velkedik szépségben, szelle­mi izgalomban, s jelenkora méltó e múlthoz. Hiszünk a beszélgetésben vázolt jövőjé­ben is. Sulyok László A muzsika méltó otthona LASSAN EGY ÉVE — idén februárban — avatták az új zeneiskolát Salgótarjánban. Az azóta eltelt idő ugyan ke­vés ahhoz, hogy az új kö­rülmények adta lehetőségeket a maguk teljességében érté­keljük, néhány kedvező ta­pasztalatról azonban már az eredmények ismeretében be­számolhatunk. Az új intéz­mény Salgótarján zenei éle­tének szervezésében kiemel­kedően fontos szerepet tölt be, hatása sokirányú, s jóval túlmutat az iskolában folyó magas színvonalú oktató­nevelő tevékenységen. Ezt a szerepet nemrég a Salgótarjá­ni városi Tanács VB.-ülésén is értékelték. S mint megálla­pították, a megyeszékhely ze­nei élete már az új zeneiskola elkészülte előtt is jelentős helyet vívott ki a művészeti életben. . Az intézmény tevékenysé­géről, a város zenei életében betöltött helyéről beszélget­tünk Virág Lászlóval, a zene­iskola igazgatójával, zenei életünk eredményeinek, gond­jainak ismerőjével. — Jelenleg mintegy hatszáz növendékünk van, akik kö­zül több mint száz hegedűs, illetve zongorista — mondot­ta az igazgató. — Örvendetesen emelkedett a fúvósok, különö­Hozzájuk viszonyítva, művészeti évben az egyetlen találkozá­szempontból milyennek találja a ■ íphetősése lenne n mozca- Madách Imre irodalmi színpadi f1 ‘enetosege jenne a mozga napok eseménysorozatát? — Ne menjünk messzire, maradjunk a legfrissebb él­ményeimnél. November vé­gén érkeztem haza New Yorkból, ahol az Amatőr Színházak Nemzetközi Szö­vetsége elnökségének képvi­seletében fesztiválon vettem részt. Tizenkét együttes mu­tatkozott be, s túlzás nélkül állítom, nem láttam tartal­masabb, színvonalasabb pro­dukciókat ott, mint Balassa' lom tagjainak, ami termé­szetesen hallatlanul megnö­velné az iránta tanúsított ér­deklődést. Ugyanakkor a csoportok sem osztanák meg erejüket más fesztiválok kö­zött, ami a tartalom, a szín­vonal további emelkedését eredményezhetné. — Ahhoz talán tematikai meg­újhodás is szükségeltetne? — Gondolkodunk rajta. Ez a fesztivál egyszer a het­venes évek első felében meg­gyarmaton. Az előadások ífjodott már. 1972-ig eljöttek többsége merő formai játsza- Balassagyarmatra a leghíre- dozás volt, az értelmes emberi' sebb csoportok, aztán létre- gondolatok közölni vágyó igyekezete nélkül. Három jó élőadást azért láttam, Ba­lassagyarmaton viszont ugyanennyi lehetett a ki­mondottan gyenge. A magyar amatőr színjátszás, folyama­tosan tapasztalom, egyike a világ legizgalmasabb amatőr színjátszásának. jött a kazincbarcikai találko­zó. amely kissé elhalványí­totta a gyarmatit. Átmeneb leg a derékhad fesztivál; lett, és szükségszerűen L ma- és műfajváltás követke­zett be. A lírai oratóriumot a színjátékok szorították ki. Fábián Zoltán, az írószövet­ség titkára, a zsűri akkori sen a fafúvósok száma. Nem vagyunk ennyire elégedettek a rézfúvósok számával, de en­nek elsősorban a tanárhiány az oka. A következő években erőfeszítéseket teszünk en­nek kiküszöbölésére. Biztató az előképzősök számq, ' mert leendő hangszeres növendé­keink utánpótlását jelentik. Egyébként a hangszeres megoszlás nálunk az orszá­gos arányokat is figyelembe véve kedvező, ami azt jelen­ti, hogy a zeneiskolában a ze­nekari hangszerek dominál­nak. Másutt például különö­sen a zongora iránt nyilvánul meg időnként aránytalanul nagy figyelem. Ez a tenden­cia nálunk is érezhető, de igyekszünk a tanulók érdek­lődését más hangszerekre irá­nyítani. Viszont nálunk is je­lentkezik egy országos gond. Nevezetesen az, hogy a maga­sabb osztályos növendékek, akiket a különböző zenei együttesekben foglalkoztat­hatnánk. középiskolába ke­rülve lemorzsolódnak. Ez nem azt jelenti, hogy ered­ménytelen volt az itteni mun­kájuk, hiszen zeneértő em­berekké váltak, de az ama­tőr együttesek utánpótlásának gondja lemorzsolódásukkal tovább is fennmarad. Mind­ezekkel együtt a zeneiskola nevelő munkája a város zenei életében minden területen érzékelhető. Csak példaként említem, hogy a salgótarjáni városi szimfonikus zenekar tagjainak többsége zeneisko­lai növendék volt. A vámos­ban működő énekkarok tag­jai között is egyre gyakrab­ban láthatók a zeneiskola volt növendékei. Nem beszélve arról, hogy ezen együttesek vezetői szinte valamennyi­en zeneiskolai tanárok. A vá­rosban működő általános is­kolai énektanárok szintén, csaknem valamennyien ná­lunk tanultak. Zeneiskolánk jövőre lesz negyedszázados. Az itt folyó munka gyümöl­csei most kezdenek beérni. Továbbra is igyekszünk úgy dolgozni, hogy azok a növen­dékek, akik a zeneiskola el­végzése után másutt nagyobb zenei végzettséget szereztek, tanulmányaik befejezésével Nógrában találjanak nekik megfelelő művészi és zenei munkát, annak a városnak zenei életét gazdagítsák, ahol zenei „életüket” kezdték. — Az új zeneiskolával vég­re méltó otthont kapott Sal­gótarjánban is a muzsika. Mit jelent ez a mindennapi mun­kában, zenei életünk alakítá­sában? Fényes Adolf: Testvérek. — Ez nemcsak azt hogy a zeneiskola jelenti, tanárai nyugodtabban, kedvező kö­rülmények között eredménye­sebben dolgozhatnak. A ze­neiskola tantestülete és ve­zetése érzi, hogy ennél sok­kal nagyobb felelősséggel és kötelezettséggel tartozik a város egész zenei élete iránt. A város hangverseny-látoga­tó közönségének igényeit kell minél sokoldalúbban ki­elégíteni. — Hogyan? — Ügy, hogy fokozottan élünk a tárgyi feltételek ad­ta lehetőségeinkkel. Csupán az idei ősztől például olyan színvonalas és jól sikerült hangversenyek voltak, ame­lyek biztatóak a továbbiakra nézve is. Igaz, hogy e hang­versenyeket még nem is kí­vántuk túlzottan propagálni, hiszen előfordulhatott vol­na, hogy a nagyszámú kö­zönségnek esetleg nem ju­tott volna hely. Ez persze már örvendetes gond. Ahhoz, hogy hangversenyeinket még szélesebb közönség látogas­sa, égető szükség van a hang- versenyterem megfelelő ,és végleges beépítésére, burko­lására. A tervek elkészültek s ha minden ezek szerint történik, akkor 1980-ra meg­indulnak a munkálatok, s a következő hangverseny éva­dot egy országos mércével mérve is modern hangver­senyteremben kezdhetjük. Minden jel arra mutat, hogy fi zeneiskola fennállásának 25. évfordulójára, 1980 de­cemberére a tervezett orgona is elkészül, ami Salgótarján ze­neéletének újabb színfoltját jelenti majd. — AZ ISKOLA NEMCSAK a zeneoktatás és a hangver­senyeiét otthona, hanem má­soknak is működési lehetősé­get nyújt. — Valóban, igyekszünk mű­ködési lehetőséget nyújtani olyan zenei együttesek szá­mára, amelyek egyébként mostohább körülmények kö­zött' működhetnének. Pél­dául itt tartja próbáit a vá­rosi szimfonikus zenekar, a pedagóguskórus, a városi út­törőház zenekara, a megyei József Attila Művelődési Köz. pont „Ciróka” együttes zene­kara. Ugyanakkor a város együtteseinek különböző ze­neiskolai hangversenyeken fellépési lehetőségeket is nyújtunk. Kapcsolatunk így a város zenei életével igen sokszínű és eredményes. Re­méljük, a jövőben e kapcso­latok további kiteljesedésére számíthatunk. T. E. Jövőkutatás — a jelenért A z embereket ősidők óta foglalkoztatja a jövő. Már a régi korokban is próbálkoztak az események előrejelzésével, a jövendő tit­kainak megfejtésével. Az ural­kodók álmaiból, a jóshelyek papnőinek mondataiból ösz- szeállított jövendőmondás •nemritkán társadalmi, vagy gazdasági eseményhez kap­csolódott. A ma emberének tekintete még inkább a jövő felé for­dul. Természetes ez, hiszen a — már oly sokszor emlege­tett — műszaki, gazdasági és társadalmi fejlődés felgyor. sült üteme megköveteli a módszeres jövőbelátást. Mind­ez nem csupán a fantázia já­téka : a műszaki-gazdasági fej­lődés évtizedes távlatait azért is ismernie kell a szakembe­reknek, mert ez határozza meg mai tevékenységük kere­teit. célját. A tudományos jövőkuta­tás századunk elején kezdő­dött. 1901-ben jelent meg a sei-fi írók előfutáraként is­mert H. G. Wells munkája A tudományos és technikai ha­ladás várható hatása az em­berek életére és gondolko­dására. Technikai, természet- tudományi távlatok számításo­kon alapuló előrejelzésével több más tudós mellett fog­lalkozott Ciolkovszkij ésMecs- nyikov is. A jövőkutatás fejlődése és elterjedése a hatvanas évek­ben különösen meggyorsult. Mintegy tíz évvel ezelőtt Ja- panoan, a kyotói nemzetközi konferencián hét napon át már háromszáz jövőkutató tárgyait az emberiség holnap­járól és holnaputánjáról. S még egy adat a hatvanas évekből: ebben az évtizedben hatszáz futurológiái intézet alakult a világ különböző or­szágaiban. Divat lett a futu­rológia. Mielőtt azonban a jövőkuta­tás hazai fejlődését, helyze­tét és távlatait megvizsgál­nánk, érdemes tisztázni, mi­ként kapcsolódik egymáshoz a tervezés, a prognóziskészítés és a jövőképalkotás. Hosszabb-rövidebb időre szóló terveket ma már szin­te minden országban, gazda­ságban készítenek. A prognó­zis — azaz előrejelzés — pe­dig úgy kapcsolódik a terve­zéshez, hogy éppen a terve­zést informálja: oksági össze­függéseket tár fel, gazdasági elhatározásokat alapoz meg. S ezekhez kapcsolódik a jö­vőképalkotás, amely nagyobb távlatokra szóló, komplex- jellegű tevékenység. A célokat ismerni kell ah­hoz, hogy el tudjuk képzelni a lehetséges jövőt — a jövő. kutatás is ilyen „visszaszám­lálás”: a jövőbeli fejlemények ismerete sok esetben igen fon­tos gyakorlati feladatot je­lent. A jövőképalkotás tár­gyát egy-egy társadalom, il­letve az emberiség jövőjével kapcsolatos kérdések alkot­ják. Ennek megfelelően a vizs­gált problémák erősen komp­lex jellegűek, s a prognoszti­ka mai fejlettségi fokán a fő probléma éppen az, hogyan le­het a jövőkutatás által kapott információkat hasznosítani ma, miként tudunk a jövőbe­ni előrejelzésekből „vissza­számlálni”. A jövőkutatás hazai ki­bontakozása a hatvanas évek­re esett, s ez három tényező­vel függött össze. Mindenek­előtt a tudomány nemzetkö­zi fejlődési tendenciájá­val — a jövőkutatás nemzetkö­zi méretekben is ekkor ka­pott nagyobb lendületet. Ki­emelkedő szerepet kaptak a nagy távlatok, az ezredfordu­lóig terjedő időszak, majd egyre inkább a XXI. század kutatása. Ugyancsak a jövőkutatás ha­zai kibontakozását ösztönöz­te a hosszú távú tervezés sze­repének növekedése is. Bár a szocialista gazdaságokban ko­rábban is volt hosszú távú tervezés, a módszerek fejlő­dése, a prognózis eljárásainak finomodása új lehetőséget te­remtett ezen a téren is. A gazdaságirányítás 1968-as re­formja is ebbe az irányba ha­tott. Ekkor jöttek létre az el­ső jövőkutatással foglalkozó csoportok az egyetemeken — elsőként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye­temen — és a kutatóintéze­tekben. Az itt folyó kutatások kezdetben főként a jövőkuta­tás elméleti és módszertani kérdéseinek tisztázására irá­nyultak, de hamarosan kap­csolódtak a Magyar Tudomá­nyos Akadémia olyan kuta­tási főirányaihoz, mint ami­lyen például a tudományos- technikai forradalom hatása Magyarországon. Az elméleti kutatásokat összekapcsolták a hazai jö­vőkép, az ezredforduló körü­li Magyarország fejlettségi szintjének és struktúrájának körvonalazásával. Az Orszá­gos Tervhivatal irányításá­val 1978-ban kezdték el ki­dolgozni az ezredfordulóra ér­vényes prognózisokat. Ebben négy fő témakört vizsgálnak. Elsőként azt, hogyan változ­nak a népgazdaság külső környezeti feltételei, a máso­dik csoportba a népgazdaság egészére vonatkozó alapprog­nózisok, a társadalmi-gazda­sági fejlődés főbb tényezői tartoznak. Foglalkoznak a ta­nulmányok készítése során a kiemelt ágazatok fejlesztésé­vel, illetve az ezredforduló kö­rüli fejlettségi szintjének kör­vonalazásával, valamint terű. let- és környezeti prognózi­sokkal. Természetesen az, hogy az előrejelzés milyen időtartamra vonatkozzon függ a vizsgált folyamat jellegé­től. A divatcikkekre például néhány hónapos előrejelzé­sek is elegendőek, a tartós fo­gyasztási cikkek mintegy 5 éves, ásvány- és ércbányászat 20—30 éves előrelátást kíván. De a vízgazdálkodással fog­lalkozó prognózisok már 2070-ig tekintenek előre, s a népesség alakulására vonat­kozó előrejelzések is az ez­redfordulóig terjedő időszakot vették alapul. Fontos állomás volt a hazai jövőkutatásban az 1972-ben megrendezett első jövőkutatá­si konferencia, amely — az elméleti és gyakorlati tisztá­zás mellett — „seregszemle” is. volt: a tanácskozáson mintegy ötszáz hazai kutató, tudós és érdeklődő vett részt. A második jövőkutató-kon­ferencián — 1978-ban — hat­van előadás hangzott el, s az a tény, hogy van hatvan olyan téma, amelyből lehet tudomá­nyos szintű előadást készíte­ni, az új tudományág létjo­gosultságának elismerését is jelentette. Sokan megkérdőjelezték a jövő kutatásának fontosságát, de legalábbis időszerűségét. „Van elég problémánk ma is. miért éppen most érdekeljen bennünket a jövő?” így foglal­hatnánk össze ezeket a néze­teket. Korábban, az űrhajó­zással kapcsolatban is fel­vetődtek ilyen aggályok, de azután bebizonyosodott, hogy a világűr felé való kitekin­tés az emberiségnek nem affé­le költséges szórakozása, hob­bija : az űrkutatásnak — amely egyre több, már ma is hasz­nálható eredményt hozott — célja a föld. S ugyanígy el­mondhatjuk, hogy a jövőku­tatás célja a jelen Egy le­egyszerűsített példával élve: ha egy gyerekről, ötéves ko­rában szülei elhatározzak, hogy orvos lesz, akkor min­denekelőtt felmérik, mi kell ehhez: egyetemre kell járnia, érettségiznie kell, ehhez bio­lógiát kell tanulnia, általá­nos iskolába kell járnia és így tovább — a célból kiin­dulva építhetjük fel az oda­vezető utat. G azdaságunknak ezekben az esztendőkben sok nehézséggel kell szembenéznie. A külső gaz­dasági feltételek szigorodá­sa is kedvezőtlenül érintett bennünket, s ez a tendencia a közeli jövőben nem fog ked­vezőre fordulni. S itt is felve­tődik a kérdés: ebben a hely­zetben miért a jövőt kutat­juk, miért nem a ma problé­máira keressük a választ? Az eddigiekből talán már kitűnik: nincs ellentmondás a kettő kö­zött, sőt kölcsönösen feltéte­lezik egymást — egy hajónak éppen a legnagyobb vihar­ban van szüksége iránytűre —, s bár szerencsére nem kerül­tünk nagy viharba, szükség van a jövő tudatos kutatásá­ra, s ahol ez lehetséges, be­folyásolására. Föld S. Péter NÓCRÁD - 1979. december 24., hétfő 9 I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom