Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
Tiszta szívvel... Amikor SSSb«, sőnek a jószágokat látta azután ült le az asztalhoz és belefeledkezett annak a jelentésnek a tanulmányozásába. amit a faluról készítettek a járási tanácsnál. Betűről betűre haladva olvasta. Közben letette, de akkor tenyea mama adta nekik a telket, el- Okosan, jól bántak a jussal, el. Emeletes házat építettek rá. A földszinti szoba jól bemelegíthető A tűzhelyben pattogva ég az akác, még illatozik is. Ott van a széles heverő is. avval szemben a tévé. Oldalvást pedig a mindenes szekrény. Odakint az rébe tette az arcát és gondol- ablak alatt a patak, a mindig kodott. Fiatal az arcvonása, siető. De sokat is ringatta csak a homlokán a ránc, de megnyugvásra őt az itt ka- azt az érzése váltja ki. Ilyen- vargó hangos csend! Megpi- kor a lélegzete is fel-felgyor- henteti amikor fáradt, elrin- sul. Ekkor pennát ragadott gatja amikor • elkerüli az álom, és aláhúzta a leírt gondolato- serkenti dologra, ha késleke- kat. Belemélyült az olvasásba dik. Bent a porta belső végén annyira, hogy azt sem érzé- a jószágok. Baromfiak, meg kelte, amikor felesége hazaér- hízók. így este tájt csend kezett, aki a városban tanul ja a szakácstudományt. Pedig úton hazafelé megpirosodott az asszony arca. A szeme is fénylett, mert lányával beszélt, aki üzenetet küldött az apjának. De az hez szólnia kell ember mogorván maga elé rnegbántódjék. meredve csak a papírt nézte — Hazajön, az természe- és ezzel lehűtötte az asszony {esi j\ja akkor hogyan kedvét. Kiérződött a hangja- gondolod... — mondta vol- ból is: na tovább, de fokozatosan — Vendus, Vendus! Megint elhalkult a hangja, mert van ott is. A felesége fát dobott a tűzre. A zaj visszahozta' Molnár Vendelt a jelenbe, de a jelentésben olvasottak éltek benne erősebben. Érezte, hogy a feleségé- nehogy az a papír? Adtál az állatoknak? Üzent a lányod... — Mit üzent? — gépiesen kérdezte. — Hazajön az ünnepekre... Félretolta maga elől a papírt és nézte az asszonyát. Milyen szép piros lett az arca. A lánya is eszébe jutott. Anyja lánya! Amikor a lány hazajön, megváltozik itthon a világ. Befűtenek az emeleten is, zajong a magegyik keze már húzta maga elé a félbenhagyott olvasmányát, ami újra magára vonta minden figyelmét. KA ' - azt sem érzékelte, ’ 1 hogy felesége nézi őt, egy kis mosolyra is telve, mert tudta már, hogy míg férjének figyelmét leköti az olvasmánya, nem sokra megy vele a beszéddel. Beletörődve a dolgokba, megértőén kérdezte nó, amit jó is hallgatni, élet-4 — Vendus, Vendus, mond frissítést jelent. Na és levág- meg, most mi vagy, baják az egyik hízót. Jönnek a nyász, vagy párttitkár? Mert városi rokonok is, egy kis családapa nem vagy! Hol vidéki levegőre. Olyan mint jársz már megint...? Mátramindszenten úgy sincs Pírongató volt a hang, de sehol a világon. Érdekes, ha telve meleg megértéssel, kellemes az érzése akkor Ilyen ez az asszony, amikor mindig átfut gondolatában férjét útra engedi a bányába, az élete. Nem olyan Ilyen amikor este a faluból hosszú még, a felét sem él- hazatér, mert olvas embere arcából: vitatkozott-e, vagy sikerrel maga mögött végezte párttitkári dolgát. Most is látta: hiába minden, ez a papír ami előtte van, minte le, de volt abban minden. Itt maradni, rajta kívül négy lánnyal árván és alig pely- hedző állal már indulni a bányába, kenyeret keresni? Vékony legény volt és gyak- dennél fontosabb. Hallgaran nekiszegezte az aknász: „Molnár Vendel, bírod te ezt a föld alatti munkát?” — Muszáj bírni! Nem is válasz volt ez, hanem önmagának tett fogadalom, Hiszen Mátramindszenten nem egyedüli volt, aki tott hát. csak a tűz pattogott és a Mátra felől a szél zörgette az ablakot. Molnárnak nyugalmat jelentett a megszokott zaj, és megérezte az asszonya hangjából is az együttérzést. Most már minden figyelmét a jelentésélete hajtásán már bányász re fordíthatta. Másnap jól lett. ö ne bírta volna? Bírta nagyapja is, az apja is, neki is bírnia kellett. Aztán a korai szerelem, a házasság. Öh, de szép is volt. Szegény, de nagyon szép. És akkor a nagyanya, az a kedves igazi aranyszívű nagyanyó ott a Mátra alján, a falu szélén, a Sason, ahol a patak hoz hírt a hegycsúcsról, felépítették a nyugalmat adó otthont. A felkészülve kell a tanácskozásra menni a járáshoz. Még az üzemből is szabadot kapott, a falu dolgáról lévén szó. Megfordult gondolatában: „Nekem csak a valósághoz hűen szabad megnyilatkoznom”. Kiélezte a jelentésből, hogy némely esetekben nerh hűen, nerr^ a valóságot tükrözi a jelentés, amikor a falu dolgait elemzi. Mintha megmarták volna, szisszent fel. — Azért itt mégis történt valami!!! Gondolataiba merült, Űj faluközpont épült. Akár egy park, olyan a látványa. Eszébe jutott az orvosi rendelő építése. Jómaga a brigádtagokkal együtt dolgozott az alapozáson. Ott volt közöttük Varga János, a tanácselnök is. Itt meg azt írják, hogy nem teljes a társadalmi munka. Amíg nem adták át a kulcsot, szorgoskodott a falu java az építkezésen. És a falu eleji boltot is megvédték a bezárás' tói, az arra lakók javára. Rendben az iskola is, mert a tanításra igénybe vették a művelődési otthonuk néhány termét. A fiatalok otthona is zsong a látogatástól. Eszébe jutott, hogy lehetne-e nyugta, ha -a rend nem követné egymást. Akkor itthon sem lehetne nyugalma. A napokban Tóth Endréék, a Táncsics utcából a közművesítésért szólították meg, hogy mint párttitkár sürgesse már meg. A kérelmet nem engedheti el a füle mellett. A tanácsiak most a beszámolón erről is szólnak. Aztán átgondolta, hogyan tanulnak az emberek. Nem kell ezért sem restelkedni. Szorgalommal telnek a munkásnapok a faluban. — Igen majd az óvoda bővítéséről kell még gondolkodni és a faluközpont Mátra felőli részének a szépítéséről. Közel az éjfélhez állt fel az asztaltól Molnár Vendel, a községi párttitkár, a mén- kesi brigádvezető. Még átgondolta, hogy a brigádve- zető-helyettesnek, Puporka Gyurinak átadott-e mindent másnapra? Megnyugodott, Érett éjszaka lett, amikor lepihent, de nyugtalanul aludt. Másnap a tanácskozáson higgadt megfontoltsággal érvelt a falu érdekei mellett. Megkönnyebbülten tért haza. A felesége olvasott az arcáról. Megérkezett a brigádvezető-helyettes is. Új frontot hajtanak, beszámolt a munkáról. A nyirkos borongós időnek is vége lett. Kisütött a téli nap és ebben a fényben szépen csillog a táj. Neki is derült lett az arca, így nézett a felesége szemébe. — Akkor hogyan leszünk az ünnepen? Móyfólr egymást szótneí,eK lan. Mert minek a beszéd, értenek ők egymás tekintetéből is. Akkor délután, amikor elindult a falu felé Molnár Vendel, a község párttitkára melegség járta át a szívét. Az emberek jószivvel néztek rá és köszöntötték. Bobál Gyula Elszálltak az évek Istenverte módon erőlködik úgy látszik, megváltozik már mellettünk a 424-es. Ha em- minden. Az idő is, az embe- ber lenne, láthatnék kivörö- rek is. Meg ez a fránya vas- södött arcát, nyakán kidagadó út sem az igazi már... Elhiszi: ereit, s kézzel tapinthatnánk izmai feszülését. — Kivénhedt, meg nézze csak: tengernyi a teher, mit a tengelyeken vonszol. Kiöregedett, miként mi is . . . Tudja, harminc év a vasútnál,... igen, az már nekünk is teljesítmény. protekció kellett akkor, meg nagy rokonság, hogy felvegyenek valakit a MÁV-hoz. — Magának volt? Pillanatnyi kihagyás nélkül — Nekem nem kellett. Az apám is vasutas volt, meg a két bátyám is. Nekem elég volt ez „erkölcsi bizonyítványnak”. Most meg? Jön fű, fa. akárki. Van olyan aki figyeli a guritóról lefelé csat- idejön, felakasztja kalapját a togó vagonok mozgását az fogasra, s még himbálózik, öreg. (öreg? Van még vagy amikor már teszi a fejére és tíz esztendeje a nyugdíjig, de azt mondja: Na, nekem ebből arcán igencsak mély barázdá- elegem volt! Aztán volt itt sathf nemttm^.daníá-Ií^vm- "éhány ,,napig ,vaJaki’ akinek szont‘ aztán" tényleg nem S, ha nem mondana.negyven harmadik munkakönyvében is fi kilenc múlt még csak, na- peCsét pecsét hátán lilult 1 U Peisze, mennek: gyón „megapámuraznám”). mar . . . Szóval, más volt az a régi vasút. Volt létszám, volt fegyelem, tudták az illemet, meg a kötelességet az emberek. — Szóval, most rosszabb vasutasnak? Hümmög: — Hát, ami a létszámot, az embereket és a megnövekedett forgalmat illeti . . . nem rózsás a helyzet. — De — ellenkezem — jobban keresnek. Jobb az ellátás. — Mikor kezdtem, pályamunkásként, olyan nyolcszázezer forintot vittem haza. Most megvan a négy, négy és fél ezer, de csak akkor, ha teljesen ki van dolgozva a hónap. És mondom, ha valamelyik nem jön be, rohangálhatunk helyette, mint a heréit kutyák . . azt yiToporgunk a mély hóban. Balázs László néha el-elsza- lad mellőlem, hogy csak úgv lobog kezében a jelzőnek való piros zászló. — Nem a rossz szól magából a mostaniakra? Mérgesen legyint: — Látja — liheg —, ez így megy napról napra, hétről hétre, évről évre. Ilyenkor ineg, szilveszter előtt, úgy megnő a forgalom, hogy néha a csehektől bejövő szerel- Nem ilyen hűbelebalázs-mód- vényt le kell „utaztatni” Pál- ra . . . Mert mi itt Igazándií!ilfran- m ?;rgnoK'Sate;Tf;?’ ™ egymásra vagyunk utalva, mert nem ferne mar el a sía szép hirdetések az újságokban, hogy jöjjenek dolgozni a MÁV-hoz. Hogy nagy pénz. szép állás, kedvezményes utazás, meg egyenruha. Aztán. mondom, jönnek is, de... majd mindig mi húzzuk abból a rövidebbet. neken. Ügy, hogy nincs cseppnyi időnk sem az unatkozásra. — Hadd kérdezzem már . meg: ezek után mégis mi köti — Dehogy. Csuk a nil so- ehhez az istenverte vasúthoz? runk máshoz volt szoktatva. _ Nézze, fin jelenl<Jg ^ kül el sem tudnám az életem sorát képzelni. Nekem ez a mindenem! És ha valamilyen oknál fogva másüvé kéne elmenni, hát, nem is tudom... Én még soha, egyetlen alkaMost azonban néhány percre, mig fordul a mozdony, behúzódunk az őrház falai közé, ahol vaskályha ontja magából vastagon a meleget. És mi, öregek, nem maradunk el sose bejelentés nélkül. Mi nem maradhatunk el! Aki már megkedvelte ezt az életet és a vérében van a pontosság, a rend szeretete, Csíp már így délután a hideg, annak nem szabad linkesked- — Ez még istenes. Tudja, ni, hebehurgyáskodni. S álmilyen teleket megértünk mi tálában úgy van, hogy min- már? Volt úgy, hogy’ térdig dig a rendesebbre eszi meg a hóban caplattunk. De hát, feketelevest. r Uj felfogásban ■ ágjunk a dolgok közeAlapvetöen nem űj feladat- Az ünneplés lázas perceiben pébe! A megnövekedett ról van szó. Nem vagyok hí- kevesen figyeltek fel erre a és megváltozott gazdái- ve az idézgetéseknek, csupán messzehangzó, a problémát jól hnnv^snk“ nlv^n tér- módon "véti"fel a megoldandó mondandóm érzékeltetésére »rzétoiioin Cn. zetoiktol, nogy csak olyan tér bak lesznek, több idő, energia, tó válság a kapitalista orszá- tudás szükséges az összefüggé- gokban, az alapanyag- és ener- sek jobb megértéséhez, a bo- giaárak hallatlan gyors üte- nyolult körülményekben való mű drágulása, — aminek eligazodáshoz. kedvezőtlen hatását megyénk Lejárt az az idő, amikor a lakossága is eddig még csak dolgozók azt kívánhatják ve- kismértékben érezte, új kodási követelményekhez iga- mondandóm érzékeltetésére érzékeltető útmutatásra. Enzodó korszerűbb gondolkodást és gyakorlatot meghonosító, tozásokat követel tőlünk a rendszeres meglepetésekkel idéz- nek ellenére a későbbi évek mékeket .gyártsanak, ami az alacsony szakmai képzettsésorompo a gazkívánom az alábbiakat Pi: ”A gazdaságtalan tévé- gyakorlata nem volt mindig “„"iLeT u a van akkor daságtalanul, nem hatékonyan úgy is mondhatjuk, kikenysze- kenyseg visszaszontasat célzó egyvonalban az előbb emlí- B > -------------*..1—« .... r ítő intézkedések az elmúlt intézkedési tervek tartalmaz- tett követelményekkel, s akadt években gyakran késve és zák a dolgozók más munkára egy olyan időszak, amikor a nem olyan erőteljesen jutottak való átirányítását, és szükség népgazdaság igazságát, helyi, el megyénk közvéleményéhez, esetén átképzését is... Kivéte- vállalati igazságok keresztezamelyből egyértelműen meg lesen és különleges esetekben ték igen erőteljesen, esetenlehetett volna állapítani, hogy egész vállalatok visszafejlesz- ként pedig az utóbbiak kevalóban gyors és hathatós vál- tését is kezdeményezni kell... rültek előtérbe. A visszafejlesztendő vállala- Az új, 1980-ban életbelépő tokát komplex állami felül- közgazdasági ' szabályozók, a szolgáló külgazdasági környe- vizsgálat során kell kijelölni”, korábban megjelölt megnövezet Nem dologgal (A Politikai Bizottság 1971 kedett feladatok eredményes mentségképpen, egy októberi határozatából, mely végrehajtását segítik. Az 1979- azonban senki sem dokumentum címe: A gazda- ben megkezdődött ez irányú vádolhat bennünket: hogy nem ságtalan termelés csökkentésé- gyakorlat, az új esztendőben, mondtuk meg, nem bizonyltot, re teendő intézkedésekről.) érthetően még magasabbra éltük be, hogy másutt már túl- Engedtessék meg, hogy a Htja a mércét megyénk min- jutottak az igazodás óhaján, politika előrelátását, érzékeny- den dolgozója elé. szembeszálltak az embereket minden tekintetben keményen próbára tevő igazsággal. Most epizóddal bizonyítsam. Annak való igazodás a jó keresetet biztosít. A ma kö- gyártott, gyenge minőségű ter- vetelménye így hangzik; az mékek előtt. Olyan árukra keressen többet, aki többet és van szükség, amelyek az egy- jobb minőségben dolgozik, tu- re kevesbedo, dráguló nyers- dása legjavát adja. Nehéz anyagból nem egy, kettő, öt, helyzetbe kerülnek azok, akik va6y tíz évig_ bírják a stra-. a gyakori figyelmeztetés eile- pa^> tianem jóval tartósabb nére lustaságból, tunyaságból, közszükségleti cikkekre, be- rosszul értelmezett anyagias- rendezésekre, részegységek- ságból megelégedtek a szakmai re> alkatrészekre. Olyanokra, amelyek a fogyasztóknál is Kevesen vagyunk, osztón, ha valamelyik elmarad, azt nekünk kell helyettesíteni, A vonatnak mindig mennie kell! lommal sem gondoltam arra, -*■ hogy otthagyjam a vasutat. Mert az a harminc év . . . De, ha frissen kezdenék, a jelenlegi létszámhiányos időkben, lehet, nem''hordanám sokáig ezt a göncöt. Megint elvónszolja, arra. a ZIM felé a vagonok hosz- szú sorát az öreg 424-es, s kilépünk a hóba. Csúszik egyet nagy sietségében Balázs László és mikor észreveszi: megláttam esésnek induló mozdulatát: hátraszól: — Ugye: egyetlen rossz lépés csak. s máris csattog ke’ resztül az emberen a vonat. .— De még soha nem tör* tént baja! — Nem. És remélem, épen, egészségesen megyek innen nyugdíjba. ; — . . .Sok ünnepet eltölt még addig a sínek között . . . — Sokat. Most is: a szentestét itt töltjük szolgálatban, aztán újévkor is nappalra jövök. Itt kívánunk majd egymásnak boldog új esztendőt. — Mivel? feladatokat. Lezárult a tudás alacsony minimumával ugyanakkor adósak az általános műveltséggel. Hozzá kell szokni ahhoz is, hogy a korábbiaktól eltérően sokkal nagyobb mértékű, és gyakoribb csökkentik a kiadásokat, mérséklik az energiafelhasználást. H ogy kinek, miben és hogyan kell lépni, azt elsősorban mindenkinek önmagával kell tisztázni. lesz a munkaerő-átcsoportosi- ..... ségét jó feladat-meghatározá- Ennek megértése, elfogadá- tás- h°Sy lesznek olyan üze- isr^gj!/s^§aS magasabb^^kö^e- sát egy máig is elevenen éló sa. tudomásul vétele, az ehhez mek; syarak’ aho> latosén fényekkel való tudakol gondolkodás Sgg olyan gondunk van, miként idején, hét évvel ezelőtt, a szerkezetének alapos felültük a termelés. Természetessé ^cgbarátkozás, az első lépcső értessük meg a népgazdaság, VEGYÉPSZER salgótarjáni vizsgálatát, korszerűsítését ki- va!kl hogy a vallalat°k ve" az egész ország, vagyis a mi gyárának avatásán az /ünnepi vánja meg. Aki ezt nem tud- _ _rna|<^ rúbb feltételek között kell gazszónok a többi között hangsú- ja elvégezni, vagy ki akar a gyenge munkaerőre, a felyozta: „...Rövidesen eljön az térni előle, az hamar zsákdálkodnunk. takarékosabb be- idő, amikor tudomásul kell utcába juthat, osztással kell élnünk, hogv vennünk, hogy egv szakma- Egyértelmű és világos, hogy val nem tudjuk leélni éle- a mai követelményeket nem tünket, hozzá kell igazodnunk lehet régi módon megközelísági egyensúly javításának és ahhoz, ogy akaratunk ellené- teni, értelmezni. Mert a dől- alapos korszerűsítésére, haaz élért életszínvonal rrteg^ re is munkahelyet kell vál- gok, jelenségek űj értelmezést nem minden rangú vezetőnél toztatni.” kapnak; bővülnek, árnyaltab- is. Az immár évek óta tarét »«6* tegyünk két alapvető célkitűzésünknek, a külgazdatartásának. gyelmezetlen emberekre, ha nem túladnak rajtuk. Nemcsak a dolgozóknál van szükség a gondolat, a felfo- koztattunk, mi Időben... gás, a szemlélet szerkezetének Vcncsz Károly fok az igényesebb feladatok megvalósításához. E szándék jegyében fogant ez az írás is, nem azzal, hogy önmagunkat igazoljuk: mi időben megmondtuk, mi időtíén felhívtuk a figyelmet, ml időben tájé— Hál mivel?! Kézfogással. Csak igy lehet! Mert, aki nem így teszi, könnyen az életével fizet. vagy milliós kárt okoz. Jobb a békesség, mert az a téldeci igazán nem éri meg az ügyet Lassú pelyhekben kezd szál-i lingózni a hó. Balázs László; a Tarján külsői vasutas nekifeszíti arcát a szélnek és rés- nyíre húzott szempillái mögül figyeli a lefelé szaladó vagonokat. Jön egyik, a másik után. — Hányadik már vasutaséletében ? Vállat von, s visszakérdezi — S vajon mennyi lesz még . . . ? Karácsony György NÓGRAD - 1979. december 24., hétfő
