Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

A munka mellett tanul is Kiss Gyula,'a Salgótarjáni Kohászati Üzemek villanyszerelője egyike azoknak a szor­galmas fiataloknak, akik szakmunkás-bizonyítványuk megszerzését csak további tanulmá­nyaik kiindulópontjának tartották. A Dolgozz Hibátlanul MHSZ Szocialista Brigád tagja­ként vállalta a továbbtanulást. Jelenleg a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola hallgatója. A kiváló szakember nemcsak a munkában, hanem a továbbképzésben is példát mutat társainak. Változatak a váltásra Piaci körülményeinek szá­mottevő javulására sem kül­földön, sem belföldön nem számíthat — legalábbis jelen­legi ismereteink alapján — a balassagyarmati Ipoly Bútor­gyár. így az üzem — számos magyar egységhez hasonlóan — a jövőben is keresni kény­telen belső, rejtett tartalékait, és azok kihasználásának leg­hatékonyabb módját. • Különösebb anyagiakat nem Igényel, ám jelentékeny ter­melésgyarapítást eredményez­het a meglevő ■ erők lehető legésszerűbb csoportosítása. Mivel a bútorgyári termelés mostani rendszerében mód nyí­lik további tökéletesítésre, a gyarmatiak a gyártási szerke­zet bizonyos mérvű átszer­vezését irányozták glő a jö­vőre. 1980. februárjától a szé- csényi Ipoly-üzem teljes egé­szében nyugatra irányuló kivi­telre állít elő- portékákat. A szécsényiek már régóta gyár­tanak exportárukat. Fenyőfa alapanyagú asztalaikat több­nyire egy svéd cég vásárolja meg; idén Angliába is szállí­tottak hasonló terméket. Mi­vel a megrendelő teljes igé­nyének csak mintegy negyven százalékát képesek kielégí­teni a jelenleg rendelkezésre álló gyártókapacitással, ér­demesnek látszik e termelés lehetőségeinek kiadósabb mérvű kibontakoztatása. Ebből a célból az óvodabú­torok gyártását Szécsényből Balassagyarmatra helyezik át az illetékesek. így az idei 17 —18 millió forint értékű ex­porttal szemben jövőre várha­tólag 22—25 milliós bútorgyá­ri kivitelt bonyolíthat le az evvel megbízott külkereske­delmi vállalat: az Artex. Balassagyarmaton 1980-ra négyszázalékos termelésgya- rapítást irányoztak elő — vál­tozatlan, sőt valamelyest csök­kenő lészámra. A mennyisé­gi előrelépést két jelentősebb változtatással próbálják el­érni a bútorgyár irányítói. Egyfelől a belső szervezést módosítják a jelenleginél ked­vezőbb szerkezetűre. Így ke­rítenek módot az óvodabútor gyártásának Szécsényből való átvételére is. Másfelől: a ter­mékek tipizálását határozták el a műszakiak. Az idén gyár­tott kétféle lakószobabútor — a Nógrádi" és a Rómeó — mé­reteit egységesítik. Az új tí­pussal — Nógrád III. és Nóg- rád IV. néven — a jövő esz­tendő második felétől gazda­gítják a honi bútorpiacot. A tipizálással egyébként azt érik el, hogy kevesebb fajta alkatrész szükséges a termé­kek előállításához, mint je­lenleg. Ennélfogva a gyártás vezérlése egyszerűbbé, gyor­sabbá, hatékonyabbá válik. Az így előállított bútordara­bok viszont semmivel sem lesznek rosszabbak a mosta­niaktól. ^ Kismértékben mód nyílik — várhatólag — az importált szerelvények hazaiakkal való helyettesítésére is, bár a je­lenlegi hazai háttéripar ilyen szempontból — sajnos — még mindig nem áll a helyzet ma­gaslatán. Az idei terv teljesítését az Ipoly Bútorgyárban — az is­mert tűzeseten kívül — gya­kori anyaghiány is nehezí­tette. Különösen a kábeldob­gyártásban keletkeztek zava­rok a fenyőfa hiánya miatt. Hasonló gondok jövőbeli mi­nél biztosabb kiküszöbölésére — a kínálkozó lehetőségek nem túlságosan tág határain belül — bizonyos előkészüle­teket tettek a jövő esztendei előirányzat megformálása so­rán. A terv tehát olyképpen alakult ki, hogy végrehajtá­sa közben a váratlan anyag- ellátási nehézségek a lehető legkisebb bonyodalmat okozzák a gyárnak. Megbeszé­léseket is folytattak a dobokra igényt tartó vállalatokkal, hogy e terméket fogadják el fenyő helyett nyárfából. Akadt már megrendelő, aki szíves­örömest kapott az ajánlaton: Ez utóbbi eset plasztikus példa arra, hogy a jelenlegi helyzetben a körülményekhez való alkalmazkodás gyakran követel bizonyos mérvű komp­romisszumokat, amelyek azon. ban a főbb célok eléréséhez nélkülözhetetlenek. A gyors helyzetfölismerés és -kihasz­nálás mellett ezeknek a kompromisszumoknak az el­fogadása is rugalmas gondol­kodást követel a gazdasá­gunkban ténykedő kisebb és nagyobb rangú vezetőktől. Molnár Pál Kifelé a hullámvölgyből Veszteség nélkül zárják az esztendőt Minden »ekintelben fejlődött az alapszervezet munkája Nem volt könnyű helyzet­ben a Nógrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építésveze­tőségi pártalapszervezele az elmúlt öt év munkájának ér­tékelésekor, mert a mostani ttervciklusban igen mély hul­lámvölgyből kellett kilábalni- ok. A vállalat tevékenységét évekig a veszteséges munka jellemezte. A helyzet előnyös megváltoztatása érdekében szanálták a vállalatot, majd teljes egészében kicserélték a vezetőket. Az új vezetés a pártszervezet kommunistáival együtt a cselekvési készség felszítását, a pesszimizmus, a kétkedés, a mindenben való beletörődés felszámolását je­lölte meg a hullámvölgyből való sikeres kilábalás módjá-_ nak. Ennek tükrében vizsgálták tevékenységüket az építésve­zetőségi alapszervezetbe tarto­zó párttagok. MEGTEREMTENI A CSELEKVÉSI EGYSÉGET A pártalapszervezet tevé­kenységének középpontjába a gazdasági munkához kapcsoló­dó politikai felvilágosító, ne­velő, mozgósító munkát, a tag­ság cselekvési egységének megteremtését állította. Ennek elérését szolgálta a pártde­mokrácia, a vélemények, fela­datok egyeztetése, a cselekvő­készség növelése, a politikai oktatás tartalmának javítása. Utóbbi sokat segített abban, hogy tisztázódjanak a külön­böző vélemények, elképzelé­sek, növekedjék a • felelősség­érzet, fokozódjon a kezdemé­nyezőkészség. A pártegység erősítését szol­gálták a javuló pártcsoport­megbeszélések, az alkotó gon­dolatokban gazdag taggyűlé­sek, valamint a pártmegbíza­tások teljesítése. Jótékonyan hatott a cselekvési egységre a gazdasági és munkahelyi ve­zetők rendszeres beszámolta­tása, az ennek során kialakí­tott közös tennivalók helyes megjelölése, az eredménye­sebb munkát gátló jelenségek megszüntetése, a gazdasági ve­zetőkkel kialakult jó munka- kapcsolat. Az alapszervezetbe tartozó párttagok aktív közreműködé­sének, többségük példamutató munkájának, valamint az in­tézkedések és több irányú erő­feszítések eredményének kö­szönhető, hogy ebben az esz­tendőben erőteljesen megin­dultak a fejlődés felfelé ívelő útján. Bár a különböző épí­tésvezetőségek nem teljesítet­ték maradéktalanul tervüket, ennek ellenére eleget tesznek az irányító szervük áltai meg­szabott gazdálkodási követel­ményeknek: veszteség nélkül zárják az 1979-es esztendőt. A pártalapszervezet beszá­molója szerint a jövő évben tovább kell folytatni azt a jó munkát, amit 1979-ben el­kezdtek. Vagyis 1980-ban nye­reségesen kell gazdálkodni a vállalatnak. Ezt a feladatot kapták a vezetők és a dolgo­zók a felsőbb irányító szerve­iktől. Ez a korábbinál jóval nagyobb erőfeszítést követel a szigorúbb gazdálkodási köve­telmények mellett. GAZDASÁGOSAN TERMELNI Ezért a pártalapszervezet munkájának középpontjába to­vábbra is a gazdaságpolitikai feladatok sokirányú segítését állította. A cél elérése érde­kében mozgósítja a párttagsá­got és a dolgozókat a lakás­átadási terv maradéktalan tel­jesítésére, a technológiai fe­gyelem betartására, a minősé­gi követelmények elvégzésére, az ésszerű, de szigorú anyag­áé energiatakarékosságra, a kapacitások jobb kihasználá­sára. A szigorúbb követelmények a párttagoktól áz eddiginél kezdeményezőbb és példamu­tatóbb munkát kívánnak. Ezért a pártalapszervezet to­vábbra is feladatának tartja a pártegység erősítését. Szükség van erre,' mert előfordul, hogy egyesek csak tudomásul ve­szik az új, nagyobb követel­ményeket, ugyanakkor keve­set tesznek érte. Vannak, akik bizonytalankodnak a párt po­litikájának megértésében. Má­sok nem elég következetesek a védelmében. De vannak olyanok is, akik a politikai vi­táktól elhúzódnak, hagyják, hogy egyes határozatokat, in­tézkedéseket elferdítve ma­gyarázzanak. A pártegység erősítése mel­lett szükség van a gazdasági munka hatékonyságának a to­vábbi növelésére. Erről be­széltek felszólalásukban a pártalapszervezet tagjai. Póczos János brigádtag a szakember-utánpótlás tervsze­rűbb biztosítását szorgalmaz­ta. Nehezményezte, hogy ez ügyben a vállalat vezetősége az utóbbi években keveset tett. Podi József művezető a brigád- és csoportvezetők szakmai továbbképzését sür­gette, mondván: ez feltétlenül szükséges az új technológiák jó alkalmazása érdekében. Wizdos Károly személyzeti osztályvezető a többi között utalt azokra a nehézségekre, amelyekkel a pártalapszerve­zet vezetősége és tagjai meg­birkóztak, gazdaságirányító, szervező, ellenőrző munkájuk során. Utalt arra, hogy az ideológiai, politikai, felvilágo­sító, oktató, nevelő munka kedvező hatása már több te­rületen érezhető. Szorgalmaz­ta a tervszerűbb pártépítő munkát. Takács. Vilmos, a me­gyei pártbizottság tagja el­mondta, hogy a pártalapszer­vezet tevékenysége minden te­kintetben fejlődött, jó] átfog­ja a vállalat egész tevékeny­ségét, helyesen tárta fel a ne­hézségeket, jól rnujatta meg a tóvábbi sikerekhez vezető utat. ■ Amikor az alapszervezet tag­jai jóleső érzéssel nyugtázták: az 1979-ben bekövetkezett elő­nyös fordulatot, egyöntetűen kinyilvánították, hogy 1980- ban mindegyiküknek alapo­sabban, hatékonyabban, sok­rétűbben kell dolgozni a vál­lalat jövője, szavahihetősége, vonzóereje, az eredményesebb gazdálkodás érdekében. (venesz) Érdekességek a tudomány világából Növények talaj nélkül Bulgáriában nemrég talaj- ■pótló anyagot fejlesztettek ki különféle mezőgazdasági kul­túrák termesztésére, palánták szabadföldi és melegházi gyö- kereztezésére. A „föld nélküli földet” iparilag állítják elő és csomagoltan küldik el a meg­rendelőknek. Az eddigi kísér­leti alkalmazás igen jó ered­ményt mutat. Az új anyag hasznosítása népgazdasági szinten mintegy 1 millió leva megtakarítással jár. Korrózióálló padló Sav-, só- és korrózióálló új pa^’Aelem készül vegyipari, él" ^'szeripari, gépgyártó és Iwuászatj üzemek számára. A teljességgel hazai alapanya­gokból — kátrányból és ho­mokból — előállított padlóele­mek egyszerű technológia alap­ján készülnek. Máris haszno­sítják ezeket az ipari-építé­szeti egyesülés üzemeiben és az épületszigetelő vállalatnál. Ellenőrző szem Ugyancsak az építőipar szá­mára nyújt segítséget az az ellenőrző „szem”, amellyel a nagy, profilírozott fémszer­kezetek hajlítására szolgáló berendezéseket látják el. Az új ellenőrző rendszert ezek­hez a berendezésekhez a szó­fiai iparépítészet-fejlesztési intézet kollektívája dolgozta ki. A vállalat elrendelt rendje Volt valami fiatalos tekintélyrombolás abban, amilyen titokban — az ifjúsági parlamentre készülve — a, vállalat fiatal szervezői és közgazdái összegyűjtötték azokat a ve­zérigazgatói, vezérigazgató-helyettesei útmutatásokat, ame­lyek a cég rendjét — így: termelési szervezettségét, ügyvi­teli áttekinthetőségét, alá- és fölérendeltségi viszonyait — kívánták szabályozni. S, mert a csíny igazi ízét a meglepe­tés aója, a három vaskos iratköteget sporttáskában csem­pészték be a tánácskozásnak helyet adó terembe, s csak akkor került az asztalra, amikor „az összesküvők” egyike szót kért; a rendről beázélt. A rendről, ami inkább csak óhaj-sóhaj a cégnél, mintsem valóság, pedig —, s beletúr­va az iratkötegbe, fölmutatva egyet, a sokszorosított papí­rokból — hatoldalas szöveg szól a tisztítószerek kivételezé­sének, fölhasználásának rendjéről, utalványozási jogáról... Ahogy mondani szokták: élénkség a teremben. Ami néhány perc múlva már nevetésbe, tapsba váltott át, ahogy újabb rendelkezések kerültek elő a rendről, jórészt írott maiasz­tok csupá'n, mert a valóság függetlenítette magát a pápír- regimenttől. Lehet, hogy példánk egyedi, de csak annyiban, hogy másutt nem gyűjtik össze az osztályok, főosztályok kezde­ményezte, fogalmazta papírokat. S általános abban az ér­telemben. ami a papírhegyek növekedését, összegyűjthető- ségét illeti. Mert való igaz: sokan vannak, akik azt hirdetik, jó, ha minden le van írva. S így kerül aztán vezérigazgatói körlevélbe, utasításba —, amint az ifjúsági parlamenten el­hangzott: salátaként — a gyáregységek szervezési osztályai­nak létrehozása, az elhasználódott szerszámok selejtezésé­nek módja, az'útijelentések benyújtásának formája, s a központi vállalati klubba az idegenek belépésének korláto­zása. Mielőtt mondandónk félreérthetővé válna: természetes, hogy a rend,sokféle elemét éppen a rendelkezések teremtik meg, de sohasem függetlenül a valóságos helyzettől, az adottságoktól és feltételektől. A vállalati szervezetben azon­ban gyakorta tapasztalható a rend puszta elrendelése, a tényleges cselekvés és a papíron rögzítettek összetévesztése, vagyis annak a rendkívül veszélyes felfogásnak a terjedé­se, hogy amiről körlevél, utasítás, szabályozás stb., azaz va­lamilyen vállalati rendelkezés készült, azzal a továbbiakban már nem szükséges törődni, az rendben megy a maga útján, azzal semmi gond nem lehet. Így aztán gyakran összeke­veredik a lehetséges és az óhajtott. Az egymást gyorsan követő, de nehezen végrehajtható utasítások azt is kiismerhe- tetlenné alakítják, amiben tegnap még úgy-ahogy kiigazod­tak az érintettek. S ezt nem egy, az újságíró tollára vé­letlenül került ifjúsági parlamenti tanácskozás igazolja, ha­nem — és sokkal inkább — ezt teszik azok a tudományos vizsgálatok, amelyeket a vállalati szervezetről folytattak a szocialista vállalat kutatási főirányon belül szociológusok és közgazdák, s amelyek azt mutatták: a belső rendelkezé­seknek csak a töredéke valósul meg! Ilyen gyatra lenne a fegyelem? Van gond azzal is. ám a papíron maradt utasítások nagy számát jórés at a feltéte­lek hiányával, az óhajok rendelkezéssé fogalmazásával, az önigazolással — „mi kiadtuk az utasítást” — magyarázhat­juk. Azzal a gyakorlattal, amelynek hívei, hódolói a for­malitásokat látják lényegnek, s a lényeget mellékesnek; papírokat gyártanak, s úgy vélik, a valóság majd — szinte automatikusan — átalakul. Konyhai bölcsesség ez az üze­mi vélekedés, ám igaz, hogy elrendelni csak azt szabad, ami megvalósítható, mert máskülönben az sem valósul meg, ami megvalósulhatna. Most, amikor a termelőhelyek túlnyomó többsége /Nóg- íádban is nehéz próbatételek előtt áll, fel kell figyelni a papírlábakra támasztott rend illékónyságára, a vélt tisztá­zottság és a valóságos állapotok ellentmondásaira. A rend­hez — ahhoz, hogy legyen, szilárdabbá váljon, s a módo­suló követelményekkel együtt fejlődjön —, közepes Válla­latnál is rendelkezések sora szükséges, s még inkább ez a több egységre tagolódó, gyakran az ország különböző tája­in telepeket fönntartó nagyvállalatokra. A rendnek mégsem a rendelkezés a biztosítéka, hanem a rendelkezésben foglal­tak összhangja a valósággal, a kívánt cél elérhetősége, az ehhez megteremtett feltételek, azaz: tartalom és forma egy­sége. S ha a forma válik elsődlegessé, akkor túl a rendel­kezések tartalmán, a munka tartalma vglik kétségessé, az eredmény kérdésessé, a haladás puszta óhajjá. Ezért nem engedheti meg magának egyetlen vállalati közösség sem a 4 a tévhitet, hogy ha valamit elrendelnek, az már egyenlő a valóságos rend újabb elemével. Mészáros Ötté NÓGRÁD - 1979. december 20, csütörtök 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom