Nógrád. 1979. december (35. évfolyam. 281-305. szám)
1979-12-16 / 294. szám
V Őszintén a nehézségekről írók és színházak Egy év munkája a mérlegen Szécsényben Közművelődési intézmény Éves munkájáról adott számot a nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága előtt Balogh Ferenc, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ igazgatója. A testület érthető módon kíváncsi volt arra. mire jutott • az egy évvel ezelőtt még járási feladatokkal is megbízdtt intézmény a közigazgatási átszervezés, apparátusi létszámának csökkentése után; ' hogyan, mennyire sikeresen alkalmazkodott a megváltozott körülményekhez. Az igazgató mondandóját számos adattal, statisztikai mutatóval támasztotta alá. A számok, tények hitelesek. De mit mondhatnak a kívülállónak, el tudnak-e igazítani? Vagyis: a megtartott rendezvények, a végzett munka mennyisége sok, vagy kevés, netán elegendő? Milyen a tartalmi színvonal? Erről szólunk az alábbiakban, a végrehajtó bizottság őszinte, nyílt értékelése, saját személyes tapasztalataink alapján. Munkakörülmények — feltételek .. .Közismerten fejletlenek. A szécsényi művelődési központ sokéves „fájdalma”, hogy korszerűtlen az épület, nehezen füthető, falai vizesek, dohosak, a spontán jelentkező kiscsoportos művelődési igények kielégítéséhez sincsenek meg a kívánt feltételek — többek között helyiség-, felszerelés- és berendezéshiány akadályozza a munkát. Nyilvánvaló, mindez objektív adottság, s a jelenlegi gazdasági helyzetben aligha lehet rövid időn belül lényegesen javítani rajta. A mostani munkakörülményeket úgy kell elfogadni ahogyan vannak, és ezeken belül kell a népművelőknek a legjobb tevékenységi formákat, művelődési feltételeket kialakítani. Régi közmondás, mai érvényesség: addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. Hozzátesszük: de addig feltétlenül kell — a társadalmi követelmények, az egyéni igények kielégítése végett. A közművelődési intézmény munkakörülményei azonban szubjektív okok miatt is korszerűtlenek. Meggyőződésem, hogy ha a tanács egyedül nem is, de az üzemekkel való öszszefogásban, anyagi fedezetet tudna teremteni a modern művelődésben nélkülözhetetlen eszközök beszerzésére. Felszerelhetnék az intézményt audiovizuális eszközökkel, magnetofonokkal, kicserélhetnék a nagyterem viharvert széksorait, néhány új bútort is vásárolhatnának. Természetesen ezeket csupán példaként említettem, közel sem a teljességért. S még egy szubjekív nehézségről: kevés a szakképzett munkaerő. A mennyiség elég; de csak egy embernek, az intézményvezetőnek van jelenleg főiskolai végzettsége. Ez pedig kihat a munkavégzés egészére, nem véletlen, hogy a megyei szakfelügyelet is szóvá tette. Tevékenység és színvonal Továbbra is elsősorban a gondokra, nehézségekre mutatunk rá, noha tudjuk, kissé egyoldalú lesz így a kép a szécsényi művelődési központban végzett munkáról. Mégis ezeknél iparadunk, mert a művelődés fejlesztésében érdekelt valamennyi szerv, szakember a mielőbbi kijavítására fordítja erejét. A tartalmi tevékenység fő területeit, b$ső helyzetét csak vázlatosan tudjuk áttekinteni, terjedelmi okok folytán. Az erkölcsi, politikai, világnézeti nevelés körében az ismeretterjesztő munka középpontjába a szocialista ha- zafiság és a proletár internacionalizmus kérdését szükséges állítani. Indokolt Szécsény és a szűkebb haza, Nógrád megye eredményeinek, haladó hagyományainak szélesebb körű, komplex formában történő megismertetése. Az állami, politikai ünnepek színvonalát növelni érdemes a kiscsoportok tervszerű, rendszeres bevonásával. A felnőttoktatásban rendkívül szerények az eredmények. Szécsény lakosságának tíz százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Ugyanakkor kevés a tanfolyamokra jelentkező és nagy a lemorzsolódás. Az üzemek, vállalatok a jelenlegi helyzetben nem találták még meg a szükséges, tanulásra ösztönző társadalmi, munkahelyi motivációkat. A szakmai, műszaki jellegű kérdések megvitatásának, ilyen témájú beszélgetéseknek a szükségességét belülről, mélyről fakadva nem érzik az értelmiségiek, a kiscsoportok vezetői sem. Az értelmiségi klub például többszöri kísérletezés után sem tudott utat, találni az érdekeltekhez, felbomlott. Színházi rendezvény nincs a nagyközségben. Pódiumműsorok rendezése .visszaesett. Az öntevékeny művészeti csoportok rendszeres szomszédolása megoldatlan. Műsorpolitikai fogyatékosságok miatt csökken a nézőszám. A képzőművészeti kiállítások egyedüli kivételével. Itt viszont a látottak befogadását nem köny- nyítik meg a látogatóknak. Nem elégítik ki az igényeket a könnyűzenei programok. A szórakoztató programok iránt nagy az igény, s mivel az emberek ma számos lehetőség között választhatnak, rendkívül fontos a tervszerűség és a színvonal. Ezek pedig csökkentek az előző évhez képest. A szórakoztatás területét általában a „hakni” uralja. Sajnálatosan — országos gond — ez van túlsúlyban a gyermekműsorokban is. A visszaesés jelentős mértékben a korszerűtlen szervezői munka következménye. Határozat és feladatok A végrehajtó bizottság másfélórás vitában hozta meg határozati javaslatát. Elismerte a kiscsoportos tevékenység, a zenei nevelés, a kiállítások színvonalának fejlődését, a közoktatási intézményekkel való együttműködés erősödését. Megállapította, hogy az öntevékeny művészeti mozgalom, a felnőttoktatás, az ismeretterjesztés propagandája nem fejlődött, visszaesett a műsorellátás mennyisége, színvonala, a látogatottság. A munka további javítása érdekében szükséges: megszervezni a művelődési központ hét végi nyitvatartását, összehívni egy közművelődési tanácskozást az erők, a munka koncentrálása céljából, megoldani a munkatársak felsőfokú beiskolázását. Ezek a fejlődés legfontosabb kívánalmai, melyeket helyesen ismertek fel a nagyközségben. Szeretnénk, ha esztendő múltán a végrehajtásukról szólhatnánk. (ok) Az Idén kilenc írót hívtak meg a színházak, hogy ismerjék meg művészi törekvéseiket, produkcióik születésének folyamatát, s írjanak számukra színdarabokat. Az írók — a Magyar írók Szövetsége fiatal drámaírók csoportjának tagjai — már megcsillantották tehetségüket, s többük darabjait előadták a színházak. A közvetlen kapcsolat a színházi élettel, a színművészet- tel várhatóan az új évadban is serkenti majd a fiatal szerzők drámaírói ambícióit, amelyet a Kulturális Minisztérium tíz hónapon át, havi 3000 forint szerzői díjjal is ösztönöz. Egyetemi kórus Cereden A salgótarjáni járási hivatal művelődésügyi osztálya nemrégiben kapcsolatot létesített a budapesti Eötvös Ló- ránd Tudományegyetem művészeti csoportjaival, s megegyeztek abban, hogy az egyetemista öntevékeny művészeti csoportok két évig segítik a járás munkáslakta településein folyó amatőr művészeti munkát, közművelődési tevékenységet. A kapcsolatfelvétel első konkrét eredménye volt, hogy az egyetem negyven tagú Bartók Béla énekkara, dr. Baross Gábor Lisztdíjas karnagy vezetésével a napokban Cereden hangversenyezett. Enciklopédia, kislexikonok — gyermekeknek A szovjet Pedagógiá Könyvkiadó gondozásában megjelent a 12 kötetes Gyermekenciklopédia harmadik, bővített és átdolgozott kiadása. A szerkesztésben népes szerzőgárda, tudósok, zeneszerzők, írók, pedagógusok vettek részt. Az enciklopédia egyes kötetei különböző témakörökben nyújtanak bőséges és kimerítő ismeretanyagot a kisiskolások- ‘nak. „Technika”, „Mezőgazdaság”, „Az ember”, „Az emberi társadalom történetéből”, „Hazánk, a Szovjetunió”, „A világ országai”, „Irodalom”, „Művészetek”. A kötetek tájékoztató mellékleteket is tartalmaznak, amelyekben életrajzi adatokat, tárgymutatókat, valamint szakkifejezések és idegen szavak rövid meghatározásait közük. A „Nyomozz velünk!” rejtvényjáték győztesei szilveszter délutánján a József Attila megyei Művelődési Központ színháztermében fejtörő műsoron vehetnek részt, ahol az MMK néptáncegyüttesénck meglepetése is fogadja a versenyzőket. A nívódíjas táncosok — képünkön — sajátos módon szórakoztatják majd az egybegyűlteket. — kép: kulcsár — Természettudományok és világnézet Napjainkban már szinte közhellyé váltak azok az egykor még nagy horderejű felismerések, hogy „a tudás hatalom”, „a tudomány termelőerő”. Korunk természet- tudományos eredményein alapuló modern technika, melynek produktumai jelen vannak életünk, tevékenységünk minden szférájában, nélkülözhetetlenné vált számunkra, munkánkat köny- nyebbé, életünket kényelmesebbé, pihenésünket sokoldalúbbá téve. A magnetofon, a televízió, az autó, vagy akár az űrhajó az ifjabb nemzedék számára is magától értetődő és megszokott. A természettudományos eredmények praktikus értéke, a rájuk épülő technika hatalma vitathatatlan, de ez utóbbinak a háborús, embertelen célokra történő felhasználása a félelem és a rettenet érzését is kiváltja. Mit várhatunk hát a természettudományok fejlődése adta hatalorptól? Szolgálatot, vagy kiszolgáltatottságot? S, egyáltalán kimerül-e a természettudományok szerepe technikai receptek kidolgozásában ? A VALÓSÁG MEGISMERÉSE A természettudomány önmagában nem tehető felelőssé abban, hogy mire használják fel, ez mindenekelőtt az adott társadalmi feltételektől függ. A természettudomány azok között a társadalmi feltételek között használható fel a kiszolgáltatottság eszközeként, ahol magának a tudománynak az érteimét és lényegét is leszűkítik. A magántulajdonon, az elnyomáson alapuló társadalmi feltételek között válhat a tudomány a természetre való hatás pusztán mesterséges eszközévé, egyszerű utilitárius technikává. Az így értelmezett tudomány pusztán mesterséges eszköztár, amely bármire felhasználható. A természettudomány azonban keletkezésének pillanatától kezdődően a valóság megismerését ' nyújtotta, emancipációs szerepe volt a történelemben, mint igazi tudás, pozitív nevelő értéket képviselt. E nevelő értéket Lucretius ókori bölcselő így méltatja: ve. Eötvös Lóránd, a nagy magyar fizikus mindezt a kö- vetkeztőkben fogalmazta meg: „a tiszta tudományos törekvések meg nem becsülése nemcsak az emberiség legmagasabb eszményeit rontaná le, hanem meddővé tenné magát a gyakorlatot is”. Á TUDÁS IGAZI TERMÉSZETE Korunk kommunikációs eszközei szinte naponta tudatják velünk a tudomány egy-egy szenzációs eredményét, alkalmazásának sikereit. Az így nyert információk azonban bármilyen frissek is, a tudás egymástól elszakított töredékei csupán, melyek legtöbbször csak addig váltanak ki érdeklődést, ameddig egy újabb, szenzáció erejével ható eredmény el nem homályosítja. Az így szerzett információ- őzön mit sem árul el a tudás, a tudomány igazi természetéről, rendszeréről, de kiválthatja a sznobizmust, a tudomány értékelésének, szerepéről alkotott véleményeknek a divat szerinti ingadozását. Az ily módon elsajátított tudománytöredékek nem adhatnak igazi kielégülést, s nem segítik egyéni és társadalmi törekvéseink összhangját, a világban elfoglalt helyünk helyes felismerését. így vész el azután a természettudomány nevelő értéke, pozitív szelleme. S, végül is ijesztővé válnak egyes eredményei, amennyiben ezek elővetítenek antihumánus, embertelen felhasználási lehetőségeket is. A kielégületlenség, a félelem vezet gyakran és sokakat például ahhoz, hogy a valóság feltárását és megértését más eszközökkel keressék, visszatérve a titokzatoshoz, a misztikus világérzésekhez. így áll elő az a paradox helyzet, hogy a kozmosz tudományos feltárása megférhet a repülő csészealjak titokzatosságot kifejező misztériumával. OBJEKTÍV SZEMLÉLETMÓD A természettudomány hatékony nevelő értékét, pozitív életfelfogását adó, életcélt alapozó szellemét nem egyes eredményei, hanem egésze, egészének lényegét kifejező gondolkodásmód adja. A természettudományos gondolkodásmód nem csupán szellemi képességeinket tökéletesíti, szellemi kvalitásainkat táplálja, hanem egyben gazdagítja és változatosabbá teszi az egyén és a külvilág kapcsolatát, alapvető szerepet tölt be világ- szemléletünk, világnézetünk alakításában. Megtanít bennünket arra, hogy ne pusztán szubjektív vágyaink szerint szemléljük a világot és értékeljük a világban elfoglalt helyünket, hanem olyan objektív szemléletmódhoz igazodjunk, amely reális céljaink megvalósulásának eszmei alapja lehet. Csakis ez az objektív szemléletmód, mint eszmény, adhat valóságos és nem illuzórikus segítséget törekvéseink sikeres megvalósításához. Igazi tudás csak ily gondolkodás- móddal érhető el. S, egyedül az igazi tudás, vágyig a természettudományos alapokon nyugvó átfogó világkép és általános világnézet adhat biztonságérzetet és optimizmust. Hiszen e természettudományos gondolkodásmódon alapuló világnézet tárja fel a kozmosz törvényeit, lehetőséget adva valóságos meghódítására, fejti meg az élet titkát, reális alapot nyújtva az élő folyamatok ember érdekében történő szabályozására, az ember és a természet harmonikus egységének megvalósítására. Energiagondjaink megoldását, vagy például egészséges környezetünk biztosítását csakis a tudomány és a technika további előrehaladása teszi lehetővé. A természettudományos gondolkodás, gondolkodás- mód tehát olyan világnézet kialakításának az egyik fő pillére, amely a valóságot olyannak veszi, amilyen az valójában, tehát materialista. Feltárja a valóság sokféleségét, változását, fejlődését, megmutatva átalakításának reális útját, tehát dialektikus. Szocialista társadalmunk jó feltételeket biztosít e természettudományos gondolkodásmód és az ezen alapuló dialektikus materialista világnézet kibontakoztatásához. Ha felmerülnek tehát életünk nagy kérdései, hogy melyek az emberiség boldogulásának, az egyén megjavításának a reális útjai, akkor megállapíthatjuk, hogy a tudáson, a tudományos világnézeten kívül eső illuzórikus, misztikumokra épülő nézetek egy jottányival sem visznek közelebb a megoldáshoz. Itt a legjobb szándékot és erkölcsi indítékot kifejező fohász sem hoz segítséget. A jó szándékot kifejező fohászokat tettekkel kell felcserélni, mert csakis a tudáson alapuló valóságod cselekvés hozhat optimális megoldást korunk problémáira. Horváth József, egyetemi tanár. ELTE TTK marxista tanszék vezetője „a lélek rémét, s elme homályát Nemcsak a napsugarak, ra gyogó dárdái a napnak Kergessék, de a természet nek a képe, s az ész is.” „nincs jobb, mint bírni a bölcsesség kimagasló És biztos tudomány-védette derűs palotáit”. Az újkor hajnalán G. Bru- amely a természet végtelen* no azt vallja, hogy a sza- ségének megismerése felé tör, badsásot az a tudás adja, a tévedések béklyóit széttörNÓGRÁD - 1979. december 16., vasárnap 7
