Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-06 / 260. szám

uiiifü és életvitel nem hat az újdonság ere- I0uiun jével a munkának, mint minden érték forrásának, következésképpen, mint az életviszonyok alakítójának megha­tározása. Újdonság sokkal inkább ak aho­gyan a változó valóság prizmáján átcsillan­va, új megvilágításba kerülnek, módosuló tar. talmakat fejeznek ki manapság még az ef­féle alapigazságként ismert, ismételt fogal­mak és kapcsolódási vonzataik is. Idézzük csak föl — a fogalmi átrendeződés szemléltetéséül — a hajdanvolt jelszót, mely olyannyira tömör sűrítésben tükrözte a kor igényeit: „Termelj többet, jobban élsz”. Ha alaposabban meggondoljuk, ez az egyszerű­ségében is oly sokatmondó követelmény- pontosan közvetítette . mindenkihez azt az alapvető társadalmi tényt, hogy az általános hiánykorszak közegében minden többletként termelt darab, kiló, tonna és hektoliter vala­milyen sürgető igényt, javak beszerzésére irányuló óhajt elégített ki, ahhoz tehát, hogy jobban élhessünk, mindenekelőtt az elosztha­tó javak gyarapítására volt szükség. Innen . azonban térjünk vissza napjainkhoz és válasszunk útjelzőként két olyan állás- foglalást, amelyek csupán egyben rokonít- hatók; egyiket sem illeti meg a feltételezés, hogy különösebb rokönszenvvel viseltetnének társadalmi viszonyaink iránt. Mindemellett tanulságos lehet, "ha ilyen véleményeket, ró­lunk alkotott értékítéleteket is kellő figye­lemre méltatunk. Nos, a svájci Basler Zei­tung tudósítója eképp számolt be rólunk lapjában: „Több termék fogyasztásában Ma­gyarország nem marad el túlságosan Svájc mögött. 1977-ben például 1000 lakos közül Magyarországon körülbelül 250-nek volt te­levíziója (Svájc: 284), 241-nek rádiója (Svájc: 331), a magyar húsfogyasztás egy főre szá­mítva évente 70 kilogramm, 5 kilóval marad el Svájcétól”. A másik közlés esetében a ri­port dátuma is figyelemreméltó; a Stem tu­dósítója így adott hírt rólunk augusztus 2-án megjelent riportjában: „Sertéshúshegyek és libadömping, televízió és gépkocsi, Magyar- ország a legutóbbi áremelések ellenére még mindig a fogyasztás mámorában él. A pia­cokat elárasztja az élelmiszer. Hús; hal, szár­nyas, zöldség, vaj, sajt, tojás, kolbász, sza­lonna, hagyma és paprika — az emberek a legeldugottabb helyen levő vendéglőben is csámcsognak, rágnak és nyelnek. A kalóriá­kat számon tartó nyugatnémetek már a lát­ványtól is idegsokkot kapnak”. Vonjuk le e közlésből az elfogultság in­dulatos és Ízléstelenül fölényes felhangjait; e levonás után még helyezzük mínuszba azt is, hogy tudjuk: nincs nálunk sem mindenki ama fölöttébb kellemes anyagi helyzetbe, hogy manapság a legeldugottabb vendéglőben üldögélvén rágjon és nyeljen. S, ha elvégez­tük e műveleteket, még mindig marad ta­nulság, amit azért az iménti tudósításból ér­demes kiemelnünk. E tanulság persze távolról sem az, mintha okunk lenne az idegsokkra attól, hogy min­den kapható nálunk, s hogy jól táplálkozunk. Azokat az életviszonyokat, amelyek ezt le­hetővé tették, bizony, kiérdemelte ez az or­szág. Bizony, a Stern tudósítója nem tudja, hónnan is tudhatná, mily történelmi mély­ségből örökítődött át nálunk a jó táplálko­zás —, ha úgy tetszik: a rágás és a nyelés — igénye; bizony, honnan is tudhatná, hogy azit az életszínvonalat, amit jobbára a 60-as évtized hozott nálunk, évszázadok, s a köz­vetlenül előző évek hiánya^ szegénysége előz­te meg. Mindemellett kétségtelen: igényeink kielé­gítését, az életszínvonalat nem alapozhatjuk arra a megállapításra, hogy ezt bizony ki­érdemeltük. Éles a verseny a nemzetek me­zőnyében, ahol szintúgy az érvényes, mint, amikor a boltba lépünk: semmit nem adnak ingyen, a világpiac , tehát korántsem méltá­nyolja élveinket. De érvként ott csak azt fo­gadják el: milyen termelékenyen, milyen mi­nőségi színvonalon, mennyire eredményesen dolgozunk. Ezt az érvet — igaz — esztendők óta pon­tosan így közlik az illetékes állásfoglalások és a publiclszitikus elemzések is, s ha foga­natja, a valóságos hatása mégis elmaradt a várakozásoktól, az mindenekelőtt abból kö­vetkezik, hogy elmaradt ezeknek a nyomaté­kos érveknek a pénzügyi, jövedelmi közvetí­tése is. Tehát, az a tény, hogy sokáig a köz­pénztár, a költségvetés átvállalta e világpiaci „érvelés” következményeit, természetesen és szükségképpen hatott tudatunkra. életvite­lünkre. arra is, hogy cselekvéseinkben kellő­en levonjuk a merőben új helyzetből adódó következtetéseket. , S, ha mindezek után figyelembe vesszük azt is, hogy termelékenységünk messze elma­rad az iparilag fejlett országokétól, sőt, a KGST-ben sem foglalunk el „előkelő helyet” — érthetővé válik, hogy a munkálnak és az életvitelnek, teljesítményeinknek és fogyasz­tásunknak szükségszerűen közelíteniük kel­lett egymáshoz. Hiba lenne a termelés és a fogyasztás kapcsolatát olyan merev módon értelmezni, hogy a magasabb fogyasztás szükségképpen jobb munkát vonz, a mérsékeltebb fogyasz­tás pedig gyengébbet. Az a társadalmi logi­ka is eredményekhez vezethet, ha — immár a személyes tapasztalat alapján — közelít­het egymáshoz a gazdálkodási teljesítmény és az életvitel, a fogyasztás, a jövedelem. Pontosan ezt a logikát követik napjaink in­tézkedései, szabályozásai, változásai. Ne túlozzunk: e logika kialakításában a körülmények kényszere, a világgazdasági változások nyomása, az ország — nevezhet­jük így is — nemzetközi megélhetési viszo­nyai nagy szerepet játszottak. Ám kétségte­len: ez a szerep, ez a hatás, történelmi érte­lemben, lehet nagyön kedvező is. Kedvező abban a megvilágításban, hogy segítheti a tömeges és személyes felismeréseket melyek a munka és az életstílus újabb, korszerűbb kapcsolatához vezetnek. Ez a kapcsolat lényegében azt jelenti, hogy eredményesebben, hatékonyabban, kemé­nyebben kell dolgoznunk; életszínvonal útik megőrzésének és későbbi emelésének csak ez lehet az alapja. S no-ha ez így közhelynek tűnhet, mögötte a munka új értelmezése is húzódik, s ez adja e közhely újdonságérté­két, módosuló tartalmát. Az új tartalom pe­dig azt jelenti, hogy nemcsak a szorgos mun­ka, hanem valós, gazdálkodási eredménye — tehát: a- szorgos munkával előállított termé­kek használhatósága, kedvező értékesíthető­sége — az országos és személyes gyarapodás forrása. Amiből egyszersmind az is követke­zik: ahol nem vezet ilyen értékgyarapodás­hoz a munka, ott csökken, netán megszűnik a termelés. összhatásában végül is azt jelenti: összhangba kerül a munka és a személyes életvitel, az orszá­gos eredmény és a fogyasztás, „nemzetközi helyezésünk” és az elosztható jövedelem. Ezt a közelítést most és a következő években oly módon kell értelmeznünk, hogy a fo­gyasztási-jövedelmi színvonal megőrzésével a társadalmi egyenlet másik oldalán: a jobban eredményesebben végzett munkával alpozzuk meg előrehaladásunkat. Tábori András Mindez Szembesítés Ne aggályoskodjunk gyerekek. Nem mindegyik brigádtag­nak tetszett, . hogy reájuk esett a gyár vezetőinek vá­lasztása. — Miért éppen mi keres­sünk kevesebbet a reánk rótt igényes munkával — véleked­tek néhányan. A gyár veze­tőinek válasza egyértelmű volt. — Mert ezt a feladatot jól megoldani csak a kiváló munkabrigád címmel kitünte­tett Lovász József kollektíva tudja. — Végül a kollektíva több­sége úgy foglalt állást, hogy megbirkózunk az igényes fel­adattal — foglalja össze tö­mören a véleménycsere vég­ső állásfoglalását Varga Lász- lór.é, a Váci Kötöttárugyár pásztói gyáregységének bri­gádvezetője. Végső akkordként Csonka Gáborné, a 18 tagú kollektíva brigádvezető-helyetté6e, a tő­le megszokott nyugalommal és magabiztossággal a követ­kezőket mondta: — Ne aggá­lyoskodjunk gyerekek, hanem kezdjünk hozzá. Biztos sike­rülni fog . . . S igaza lett. Ott jártamkor — Holnaputánra elfeledjük brigád, ami személyenként az egészet, határidőre elké- 300 forintot tett ki — egészí- szítjük mind a 2500 darabot ti ki az előbbieket Kecskés —, mondja örömmel a hang- Lászlóné, a mellettem álló jában Varga Lászlóné, majd szakszervezeti bizottság titká- így folytatja; — Igen, mind- ra. egyik első osztályú minősítést Varga Lászlóné elfogadja a kapott. Másként ki sem en- szakszervezeti bizottság titká- gedték volna. A Német Szó- rának kiegészítő szavait, majd vetségi' Köztársaságba expor- a következőket mondja: — A táltuk. prémiumból öt brigádtag — Valóban nagyon munka- nem kapott, mert, amikor igényes termékről volt szó, meg kellett toldani a műsza­kapcsolódik a beszélgetés­be Makra Józsefné szalagve­zető. — Kockás mintázatú alap­anyagból selyembéléssel ké­szült. Rengeteg volt rajta a tűznivaló. Vigyázni kellett, hogy a díszítőelemek, mindig a kijelölt helyre kerüljenek. — S valóban csökkent egyesek keresete? kot, kihúzták magukat, mond­ván: nem tudják vállalni.' Igen, méltatlankodtak. Meg­mondtam nekik: csak annak jár plusz, aki vállalja azt a többletet, amit a gyár időn­ként tőlünk joggal elvár. — Elfogadták a választ? — Akivel én beszéltem, az nem — kér szót Lórik And- rásné, a brigád egyik ügyes Az enyém nem, de volt, kezű, szorgalmas tagja. — akié igen. No, de ez nemcsak Azt mondta, hogy neki is jo- ilyenkor fordul elő. Attól is gos a minőségi prémium. Ar- függ, kinek milyen a kéz- ról elfeledkezett, hogy csupán ügyessége, szorgalma, mennyi egy hetet dolgozott abban a időt tölt el hasznos munká- hónapban. A vita abból adó­val — vélekedik a brigádve- dik, hogy brigádunkban kifi­zető. mamák dolgoznak. Mindegyt-: Egyiküknek sem kisebb a küknek háromtól tízéves ko­az utolsó ötven darab volt a keresete, mert húszszázalékos rig egy, vagy két gyermeke szalagon. Már nem az út elején Kedvező tapasztalatok anyagtakarékosságról y az Hát, szóval, igencsak volt lesznek a tervvel, s mit tenniök ott, Balassagyar- te még... maton, a kábelgyáriaknak, végrehajtóbizottság megálla­pította, hogy jó úton va­gyunk, ám a feladat végre­hajtásának korántsem a vé­gén. Ebben nagyon nagy sze­repe van munkásgárdánk­nak, és a jelenleg is tartó korszerűsítésnek, műszaki fejlesztésnek. A nagyobb „há­nyad” azonban a dolgozók tudatformálódásának sike­re. .. Akik már megtanul­ták, hogy nem mindegy, mit, milyen áron állítanak elő, milyen minőségben. Az ő, energiát takarítunk meg. got, amelyre minőségi bizo- zéséhez” használt, ugyancsak öTredettterilk'8 naevot^lendT A Magyar Kábel Művek nyítványl kaptunk itthon, importból származó anyag ]?ett takarékosságunk jó mellet- Ebben az évben viszont fel felhasználás tudtunk kutatni olyan, már jelenleginek mennyisége a mindössze egy­S mellette még — mond- hosszú ideje hazánkban gyár- tizedét teszi ki, csak a nagy amikor már a párthatároza- ja Borbás Attila, a termelési tott hasonló típusú, s né- keresztmetszetű kábelek ve­tők is égető szükségszerűség- osztály vezetője — roppant mely paraméterében annál zetőereinek színezésénél. Az ként emlegették az anyaggal jelentős mennyiségű anyagot, jobbnak is mutatkozó anya- erősáramú kábelek „köpenye­és az energiával történő ta- ............ k arékoskodást. Egyrészt már csak azért is, mert „ifjonc” balassagyarmati gyára által külföldön pedig — elisme-" heíyett most már lényegesen . u xjvyI +■ «a m o m ó r* o T\/Tn cívro r* "K" Ót _ olnónít/aH ^ __. _ i 1_____• • 'i i — ÜGTCKdl.» v olt, a ma már a Magyar Ká- előállított termékek bel Művek legszámottevőbb és energiatartalma ■ üzeme, s a dolgokat másként talos megfogva: ők is érezték, hogy ahogy most van, így pazarol­ni nem lehet. Persze a fentebbi jelző szó náluk — akkor — még nem években válthatott ki következménye- jelentett.' két; új gyár új embereinek eredményeink legelső feladata a betanulás, kényszerítő a szakmához ‘való hozzáértés volt. „Örültünk” — mond­ják a vezetők — „ha sikere­Mindez, persze, csak anyag- rést. Emígyen nemcsak, hogy olcsóbb, hazai matériát hasz- a hiva- valutát takarítottunk meg, nálunk, megfogalmazás sze- hanem költségeinket csafc­rtnt — „77—79 százalék kő- nem hétszázezer forinttal zott van, emígyen az anya- csökkenteni tudjuk. gokk?l ^ 32 energiávai vaíÓ Egyik jellemző példája ez a gazdálkodás mar a korábbi kábelgyáriak „okoskodásá- - — is fontos feladatot nak”, s hogy nem egyedi számszerű eredményeket az A spórolás, hogy p£jda a fentebbi eset, bizo- osztályvezető, a kiváló mi­növekedjenek, nyítja: az FMKT-pályázaton nőség megtartásával, több hatásként jelent* jJa- második helyezést elért mint harminchat és fél tonna kezett. Mert ők aztán igen- helybSf tiátel sXmbeSk aludurt, 182 tonnányi^ alumí­csak nagy értékű alapanya éppen a tőkésimport-megta- niumot, 28 tonna kenőzsírt és gokká! dolgoznak, s közülük karítás lehetséges variációi- ennél nagyobb nagyságrendű véske hányadát jelenti a ká­belgyári idei, takarékossági» eredményeknek. Hiszen — mutatja a háromnegyed éves. minőségi prémiumot kapoitt a van. Nincs mindenkinek le­hetősége, hogy nyugodtan rá­bízza a gyerekét valakire, amíg a gyárban valamilyen pluszidőt tölt el. Ennek el­lenére mégis azt mondom: ha az ember valamit nagyon akar, meg tudja tenni. Ké­nyelmesebb azt mondani,' hogy nem. Ha viszont ugyan­azt kapja vissza, az már nem esik jól. Nagy hibám, hogy mindent meglátok és szóvá I teszek. Hogy a hátam mögött szidnak-e? Azt nem tudom.' Én ilyen vagyok, engem így kell elfogadni. Bárcsak mindenki ilyen leni ne, akkor kevesebbszer kel­lene mondani a gyártásközi és a végátvevő meósnak: csi­náld meg még egyszer, meri elnagyoltad a munkát . . . Az igazsághoz^ tartozikj hogy a mindig délelőttös mű­szakban termelő Lovász Jó-1 zsef brigád asszonyainak a sikert és a vele járó dicsősé­get meg kell osztaniuk azok-; ■kai, akik besegítettek az ex­portképes síöltönyök gyártár! sába. — Olyankor került errw sor, amikor közülünk valaki­nek megbetegedett a gyerme­ke. A segítőtársak részbeni szakemberek, részben # pedig betanított munkások voltak —■ szól ismét Makra József né szalagvezető. De előfordultak kisebb-naá gyobb, termelést hátráltatói gondok is. — Amikor együtt volt a brigád, megtörtént, hogy a váci központból később került hozzánk a szabott anyag. Ok­tóber elején emiatt nem ment úgy a munka, ahogy szeret­tük volna. Ha meg volt elég alapanyag, akkor hiányzott egy-két kellék. Emiatt a félig kész síöltönyöket félretettük, amikor megjött a kellékanyag, újra kézbe vettük — mond­ja a brigádvezető, majd kis­vártatva hozzáfűzi: — Nem, nem szidtunk senkit ezért, csak bosszankodtunk, mert a megszokott tempóból kies­tünk. Az előbbieket megerősíti a szalagvezető és a szakszerve­zeti bizottság titkára, majd a sikeres kommunista műszak méltatása után a kollektíva vállalásának és teljesítésének szembesítésére kerül sor. A mezőgazdasági dolgozók munka- és szociális körülmé­nyeit jelentősen javítja a pásztói állami gazdaság szirá- ki kerületében levő fürdő- és öltözőépület. — A múltkor — meséli ke- Imre István párttitkár, a dett a tervszámokat teljesíte- több nem a szocialista országok nak kidolgozásával kerültek Pvcrt nem kellett felhasznál m” 1 nrmnlmí Vinl Po . . . . _: _____ __' i < ­n i termékeiből származik. Ez viszont egyfajta kényszer igen okoz gondokat a balas- volt eddig: mondják, eseten­S ez mostanság mar nem­a második helyre. niok, nem szólva, a más, ugyancsak fontos anyagról. hajdani termelési osztályveze­tő — olyan javaslattal jött hozzám két sodrógépkezelő, ami megint csak nagy meny- nyiséggel csökkenti a fel­használt anyag mennyiségét. És — teszi hozzá — ez a leg- örvendetesebb: nálunk sen­ki sem várja a fentről jövő kezdeményezéseket. Kilenc hónap alatt — majd­nem tízmilliós megtakarí­tás. A kábelgyáriak azt mond­sagyarmatiaknak. Hiszen jó­szerivel a megye második, a termelési értéket éves szín­ként a termékismeretlenség homálya lengedezi körül a honi ipart. Hiszen csak hősz­ien milliárdokban mérő szas utánjárással sikeredett — példaképpen — megtudni: következőket És újólag az osztályvezetőé ha.” a szó: — A tőkésexportra gyár- telésű termékeink gyárává nőtték ki magukat, hogy közben dollármillió­kat adnak a népgazdaságnak, mert Exportjuk szinte telje­sen tőkésországokba irá- tott acélalumínium nyúl. Még a nehézségeket fi- vezetékek szerkezetét, a ko- származó színezőanyagot gőzéi minden éveben kiele­gyelembe véve is — többje- rábbi években kizárólag an- használtunk, jelentős mennyi- mezik” a technológiai ’’folya­— Hát. ha valahol igen „ -ft - „ nagy pénzt lehet megtakarí- ?zek?gyuí?es °s.sz®ge meg -1ak’ va” mit tenniök, e tani akkor ez- az' közelíti a tízmillió forintot. tekintetben. S széles körben NŐ mé- hogy példává] is “ H°fyan Sik"eredft ez? közismertek azok a teendők LWnnJfW’ Rfh?, *»!, * — ---A2011 mar néhány esz- is, amelyek a jövő esztendő bizonyítsa, Borbas Attila a tendeje túl vagyunk, hogy egyik fontos, feladatának ,monaja toll- csak akarással és lelkesedés- megoldását képezik. sei tegyük olcsóbbá a termé- A takarékossá» — — Az erősáramú, pvc-szige- kék előállítását... Most már lyozta uárttitkár il' lésű termékeink színezé- ugyancsak gondolkodnunk hét k&mpánymunka. Rából szabad- séhez eleddig tőkésimportból kell. Műszaki osztályunk dől- «„tottenk . ,, a tA. r——á! m,—.....—1------ n.'.T. * '“C 1 "ÍSZ id 1 l entős tétel megrendelését visszamondták egy s más he­lyekről ebben az esztendőben — azt állítják a gyáriak: meg­gol importból származó védő- ségben. Jól sikeredett műsza- mátokat, feltárva azokat a zsírral láttuk el. amely alkal- ki-fejlesztési feladat eredmé" helyeket és lehetőségeket, mazkodott a megrendelő igé- nye, hogy kidolgoztunk olyan ahol még mindig lehet ered- nyéhez. Sok pénzbe került, eljárást, amelynél a korábbi ményt elérni. A városi párt­értene ezzel egyet...? Karácsony György — Éves átlagban 98 száza­lékos teljesítést vállaltak. Ez megvan — állítja határozot­tan a szalagvezető. — Az ál­taluk előállított termékek el­ső osztályú részaránya is el­éri a felajánlásukat, a 90 szá­zalékot. De itt nem állnak meg) Megtehetik, mert olyan ügyes kezű, szorgalmas asszonyok adnák naponta találkozót a szalag mellett, mint Csonka Gáborné, Makra Józsefné, Szabó Gáborné, Illés Mátyás- né, Tari Istvánné, Gulyás Ist­vánná, Lórik Andrásné. ök jól összeegyeztetik saját érde­keiket a gyáréval. (venesz) NÓGRÁD - 1979. november 6, kedd • /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom