Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

Törócsik Mari dicsérete Nőtincsi tapasztalatok Találkozás Madaras Józseffel Három falu iskolája l N. Mozdulatai csupatűz len­dületről tanúskodnak. Állan­dóan izzik körülötte a leve­gő, ahol megjelenik, feszült­séget teremt maga körül. Madaras József ezekben a hónapokban is egyik produk­cióból a másikba rohan. Nem tévedés: hetvenkettedik nagy- játékfilmjét forgatja, amely­ben — mint annyi más al­kalommal —, ezúttal is munkásfigurát formál. — Lugossy László rendezé­sében készül a „Köszönöm, megvagyunk” című új ma­gyar produkció, amely egy öntő szakmunkás viharos éle­tét követi nyomon. B. József a filmbeli szakmunkás —, nagyon sok rúgást kapott az élettől, amelyek összességé­ben egy tulladásos helyzetet hoztak létre. Ebből próbál kikerülni, ami először lehe­tetlennek tűnik. Felesége meghalt, csak a közös gye­rek iránt érzett felelősség űzi-hajtja’előre. Ebben a szi­tuációban lép színre az éle­tének új értelmet adó öntö­dei segédmunkásnő, akit egy debreceni diáklány. Nyakó Júlia alakít. Bár a felvételek — amelyek legtöbbjét Ha­lásztelken és a soroksári vasöntödében forgatjuk — decemberig folyamatosan ké­szülnék, azt máris elmond­hatom: Nyakó Juli — akit Rózsa János filmrendező vá­lasztott ki ez évben az ama­tőrök seregéből, a „Vasárna­pi szülők” című filmjének •egyik főszerepére —, nagyon tehetséges fiatal. Rendkívül jó alany, érzékeny a szeme, jól kezelhető, ' s mindehhez kiváló játékintelligenciája van. — Ennyit a 72-ik játék­filmről. Hátha hallhatnánk valamit az előzőek legfonto­sabb tapasztalatairól is? — Nagy örömömre szolgál, ha egy rendező ismételten megbíz feladatokkal. Eddigi pályafutásom során ezt álta­lában sikerült kiérdemelnem. Jancsó Miklóssal például 1957 óta dolgozom együtt — elsősorban az ő filmjeiben játszott szerepeipm^k köszön­hetem, hogy az országhatá­rokon túl is sokan ismernek. Jancsótól rengeteget tanul­tam. Mindenekelőtt elegan­ciát és nagyvonalúságot, ami az én ősi állapotomnak hiá­A tudományok központja A Lengyel Tudományos Aka­démia, a PAN központja Var­sóban működik, de néhány nagyvárosban is van kihelye­zett osztálya. A PAN-t 1951 őszén hívták életre, és az 1874-ben alapított krakkói akadémia és a lengyel tudo­mányos társaság hagyomá­nyait továbbfejlesztve látja el feladatait. A PAN autonóm tudomá­nyos szervezet, amely maga választja tagjait, ugyanakkor állami intézmény, az ország központi tudományos szerve. Legmagasabb fóruma a köz­gyűlés, amely a tudományos tevékenység általános irányait szabja meg, ezenkívül fel­ügyelő, kutatást ellenőrző sse- repe is van. Az akadémia el­nökségét három évre választ­ják, az elnökből, aielnökök- ből, tudományos titkárokból és helyetteseiből, az egyes osztályok titkáraiból és kü­lönféle tudományágakat kép­viselő személyiségekből áll. Az elnökségi tagságot a kor­mány erősíti meg, a tudo­mányos titkárt a miniszterel­nök jelöli ki, aki azután ja­vaslatot tesz az osztály titká­rai és helyettesei személyére. A Lengyel Tudományos Aka­démiának hét osztálya van: társadalomtudományi, bioló­giai, matematikai-fizikai-ké- miai geológiai-földrajzi, mű­szaki-tudományos. mező- és erdőgazdasági, orvostudomá­nyi és legújabban a bányá­szati és talajtani osztály. Je­lentősebb kutatóállomásai a katowicei kutatóközpont, a tudományos információs köz­pont, a rendszerszervezési in­tézet, a találmányok védel­mére hivatott és a tudomá­nyos kutatásokat értékelő in­tézmény. A vidéki tagozatok Krakkóban, Katowicében, Poznanban, Lódzban és Wroc- lawban tevékenykednek. Az akadémiához 40 tudományos kutatóintézet, 29 tudományos intézet és 11 úgynevezett tesztin iézet tartozik. A 97 akadémiai bizottság közül 9 közvetlenül az elnökség mel­lett dolgozik, 88 az egyes osz­tályoknál. Az akadémiai ta­gok száma változó. Jelenleg 312 tagot számlál az intéz­mény, 167 rendes, 145 levele­ző és 96 külföldi tagja van. Különösen jelentős a Len­gyel Tudományos Akadémia tudománykoordináló szere­pe. Három kormányzati, tíz központi és harminchat mi­nisztériumi programra vonat­kozó kutatás egyeztetése je­lenleg'a feladata. Széles körűek a PAN kül­földi kapcsolatai is. Szoros együttműködés fűzi a szovjet és a többi szocialista ország­ban működő hasonló intéz­ményhez, de partnerei van­nak az USA-ban, Franciaor­szágban, Olaszországban, Angliában, Svédországban, Finnországban, az NSZK-ban, Svájcban, Belgiumban, Dániá­ban, Norvégiában és Auszt­riában is. Konczek József: Hétvége Eső száll a kockaházak lapos tetejére. Az esőben zöld víz, buborék, meg fény van. Tetőn kátrány, de lejjebb az asszonyok lábafehérje puhul a párolgó délutáni mélyben. Szőlővel, almával, kosarával hazaér A rég vágyott gömbölyűség esőköpeny-sátoros hona. 9 Felmered a jókedv, s kiböki a tévé egyszemét. Ilyenkor már Odüsszeusz sem bolyongana. És a tenyérbe települt ikrás teli combok te’jes érzetében öntudatlan dadogó szavak zuhognak, hiszen szombat van. Lehetnek bolondok. Legalább a vége jó. És mindjárt igazgbb. • Ö NÓGRÁD — 1979. november 4., vasárnap nyosságaként volt felróható. Jancsó igazi karmester, aki­nél muszáj volt megtanulni 10—12 perces jeleneteket is egyszerre eljátszani. ' De ha­sonló elismerő szavakat mondhatnék másokról is, így például Kovács András­ról, Kardos Ferencről, vagy éppen Rózsa Jánosról. — Van-e olyan rendező, akinél még nem játszott, de szívesen hallgatná instrukció­it? — Mindenekelőtt Fábri Zoltánt említeném, akivel még ez idáig nem hozott ösz- sze a sors. Fábri az én mun­káimat barátian értékeli, te­hát szó sincs mellőzésről. Egyszerűen nem volt ilyen figurára szüksége. — ön 1978-ban hátat for­dított a színháznak. Nem bánta meg elhatározását? — A MAFILM szereplő- gárdájának tagja vagyok, s nap, mint nap érzem: helye­sen döntöttem. Amiért első­sorban jól érzem magamat, az a szabadság. Tévedés ne essék, most is legalább any- nyit dolgozom, mint régen, csak a függőségem sokai 'ke­vesebb. A színházi társula­tok tagjai általában néhány vezető kiszolgáltatottjai, ami ellen állandóan lázadoztam. / — Színészi pályatársai kö­zül kit emelne ki? — Törőcsik Marit említe­ném legelőször, akit 1955 óta ismerek. Vele igen nagy öröm játszani, vagy őt nézni ugyanolyan élmény. Olyas­fajta módon tud létezni fil­men és színpadon egyaránt, amelyhez hasonló a világon is nagyon kevés található. — Mit árul el legkönnyeb­ben önmagáról? — Naponta egy órát tor­nászom, alkalmasint úszom, vagy lovagolni is elmegyek. S amire nagyon kényes va­gyok: szilveszterkor még vé­letlenül sem vállalok fellé-, pést. — A nógrádi -tévénézőié is gyakran látják, Vagy hallják szinkronalakításait. Mely műsorokat emelné ki a, kö­vetkező időszakból, amelyek­ben a nézők Madaras Józse­fet is láthatják? — Sarkadi Imre Szeptem­ber című tévéjátékát, vala­mint Kari Witlinger novem­berben adásra kerülő két személyes tévéjátékát, amely­nek címe: Ismeri ön a Tej­utat,? Ebben Körmendi Já­nos a partnerem. Jocha Károly Amikor egy pár esztendő­vel ezelőtt nagyobb ütem­ben megindult megyénkben is a kis iskolák körzetesítése, bizony nem fogadták minde­nütt egyértelmű lelkesedéssel, ovációval. Sok féle indulat, ér­dek, szükséglet találkozott össze, ami néhol súrlódást, feszültséget okozott. A gyer­mekek jövőjét szem előtt tar­tó szülők belátták: az egyen­lő esélyek biztosítása szoro­san összefügg a szakosan le­adott órák arányával, a te­hetségesek fejlesztését szolgá­ló szakkörökkel. Ám ahol a kis létszámú összevont cso­porttal lelkiismeretes, jól- képzett, sokoldalú pedagógus foglalkozott, talán még több lehetőség adódott az egyéni foglalkozásra, míg a körzeti iskola zsúfolt létszámú osz­tályaiban kevesebb figyelem juthat a gyerekre, nem is­merik még úgy problémáit, gondot jelent számára a be­járás — sok helyütt emiatt napközit nem kérhettek, szakkörökre nem járhattak. Nőtincsen a mérleg nyelve kezdettől pozitív irányba mu­tatott — Ősagárdrói és Felső- petényből nem okoz gondot az átjárás, sőt... Viczián Pál igazgató a közlekedési lehe­tőségeket sorolva meg is jegy­zi — a nőtincsi faluszélen la­kó gyerek még többet gya­logol, korábban indul otthon­ról, mint bejáró társai. — Ősagárdrói elsőtől nyol­cadikig 1974 óta minden di­ák bejár — az 1—2 osztály délelőttre, a 3—4. , váltakozó­én, a felsősök délelőtt. Felső- petényből csak a felsősök járnak át. Most a felső tago­zaton összesen 87 bejáró ta­nulónk van — volt ennél több is egyik tanévben; igaz, akkor a mostani öt helyett hét osztályunk volt felsőben. (Jövőre újra hat lesz). A két községből iskolabusszal és polgári, azaz menetrendsze­rinti járattal egyaránt jö­hetnek. A váci Volán szor­galmi időben készségesen ad iskolajáratot — ők jöttek el megkérdezni, nem kell-e mó­dosítani. Ősagárdrói a regge­li járat az iskolásainkon kí­vül az óvodásokat is behoz­za, majd innen megy tovább Vácra. Felsőpetényböl a fél nyolckor induló busszal 40— 50 felsős érkezik. Déltájban több busz is jár — az a gye­rek, aki otthon tud ebédelni, délutánra visszaérthet a szak­körre. tömegsport-foglalko­zásra. — És élnek is ezzel a lehe­tőséggel? — Azt mondhatjuk, szinte ugyanolyan arányban, mint a helybeliek, napközit is igé­nyelhetnek. Idén bővíteni tudjuk a tanórán kívüli fog­lalkozások körét. Nyolc cso­portban működik szakkörünk: két irodalmi, egy fotó-, egy honismereti, egy biológiai, két természetbarát (ez komp- iexjellegű, mezőgazdasági is­meret és biológia együtt) és az énekkart is ideszámíthat­juk. A tömegsport-foglalko­zás teljesen önkéntes alapú, amikor kedvük van, eljönnek — nagyon örülünk neki, hogy sokan megkedvelték. Tervez­tünk tavaly mezőgazdasági gépszerelő-szakkört — lett volna jelentkező rá —, de a termelőszövetkezet gépcso­portja Felsőpetényben műkö­dik, nehézkes lett volna oda átjárni a tanulóknak. Ha át­költözik Nőtincsre, újra elő­vesszük ezt a tervet, hiszen a pályaválasztást, a munka megszerettetését is jól szol­gálja. Iskolánkban igyekszünk tudatosan szervezni a pálya- választási munkát — a bu­dapesti Középületépítő Válla­lattal van szerződésünk, ahon* nan eljönnek szakmabemu* tatókat tartani, II—III, éves szakmunkástanulók bevonásá­val. Erre a környező község­ből is átjártak az érintett fel­sősök — idén ez a korosztály kisebb létszámú a korábbi évekénél, ezért Diósjenőn lesz ez a rendezvény. Mi is elme­gyünk. — A személyi feltételek hogyan alakultak ebben a körzeti feladatot ellátó isko­lában? — Egy évtizede már. hogy 80 százalék fölött van a sza­kosan leadott órák aránya, az utóbbi öt évben 90 fölött. Most 97.5 százalék!!) — a „szépséghiba” a rajz tanítása — a szakos nevelőnk Nézsára ment iskolaigazgatónak . . Biztosított a szlovák nyelv oktatása is. Két utolsó éves tanítójelöltünk és egy tanár­jelöltünk van — a látogatási tapasztalatok alapján az a vélemény alakult ki, hogy jó pedagógusokat nyert velük a testület. Egyébként a 15 fős tantestületből többen ma­guk ii^bejárók. Ez sokat je­lent a gyerekek kísérése. a szülőkkel tartott kapcsolatok szempontjából is. A család és iskola együttműködését nem akadályozza az, hogy a 226 tanulónk több mint egyhar- mada bejáró. Eleinte kihelye­zett szülői értekezleteket tar­tottunk, de úgy láttuk, jobb Nőtincsen: minden tanárral konzultálhatnak, látják mi­lyen feltételeink, körülménye­ink vannak, miben segíthet­nek a szülői munkaközössé­gekben. Igyekszünk mi is tenni a tagközségekért: pár éve a mi tanulóink adnak műsort ösagárdon a társadal­mi ünnepeken. Ügy érzem, az dskola valóban három falué, nemcsak körzelesítették... G. Kiss Magdolna Zelk Zoltán: Tizenegy Tizenegy bicskával szívemben tizenegy gyilkosom körében — a nyugtattam őket, ne riadjanak, nem sorolom Isten fülébe tizenegy gyilkosom nevét. Így aztán halálomban megnyugodva, még egyszer koccintottak s odábbtólva a poharat, elindultak a város tizenegy környékére. , (Ahányon, annyifelé laktak): Aztán három nap múlva tizenegy feketébe öltözött gyilkosom férfi vállára vette koporsómat, aztán a tujabokrok sorfala, aztán a fejtől lábig jó gödör, aztán a szorgalmas lapátok, s ők megvárva az utolsó dübörgést, mint a tüntetők, sorban elvonultak. (Csak egy borzas kis szél futott utánuk, bokájukat keresve). S végül, mint három nap előtt, ültek a kocsma hosszú asztalánál, kezükben homályos pohár, s homályos szemmel nézték, hogyan írom meg ezt a költeményt KÖNYVEKRŐL Utazás Pétervárról Moszkvába Alexandr Ragyiscsev Uta­zás Pétérvárról Moszkvába című sok hányódást megért, ugyanakkor jobbára hosszú ideig titokban folyamatosan nagy hatást kiváltó könyvét második kiadásban jelentették meg magyarul, 13 000 pél­dányban. Hazájában először 650 példányban nyomtatták ki, ennek egyik példánya ju­tott el 11. Katalinhoz a szép és kegyetlen cárnőhöz, aki a pompás Carszkoje Szeló-i pa­lotában — ellentétben Rilejev oberpolicmejszter-rel, aki részben barátságból, részben az „ártatlan” címtől befolyá­solva állítólag nem olvasta — bizony, el is olvasta. Olyany nyira gondosan tette ezt, hogy a könyv önkényuralmat támadó tartalmát azonnal meg is értette, szerzőjét szi­bériai száműzetésre ítélte, s az már az' enyhébb ítélet volt. Először ugyanis halálbünte­tésre gondolt. Uralkodói szempontjából valószínűleg jogosan, hiszen ez az „ártat­lan”, kicsit már a maga ko­rában is bájosan avitt nyelve­zettel megírt mű — távolró! az angol L. Sterne Érzelmes utazásának orosz párja, jólle­het indulatát és célját tekint­ve több annál — a későbbi­ekben . is az 'orosz forradalmi ba az orosz felvilágosodás alapműve lett, a XVIII. szá­zad végi orosz valóság hű tük­re, az önkényuralom bírála­ta, a jogegyenlőségért küzdők támogatása. Joggal látta el ilyesféle megjegyzésekkel Ka­talin a könyvet: „E könyv célzata minden oldalon szem- beötlik; szerzője el van telve és vrfig van fertőzve a fran­cia tévelygéssel, minden úton és módon a hatalom és a hatóság iránti tisztelet csök­kentésére, a népnek az elöljá­rók és a felsőbbség ellen va­ló fellazítására törekszik, ar­ra ' minden lehetőséget fel­használ”. Egyébként, az a II. Katalin írta ezt, aki uralkodása alatt (1362—1796.) mindig is súlyt helyezett arra, hogy Európái ban felvilágosult és bölcs uralkodónak tekintsék, Vol­taire és Diderot barátnéjának tekintette magát, s büszkén hangoztatta, hogy I. (Nagy) Péter mellett ö az orosz bi­rodalom megalapítója. Nem is ok nélkül tehette ezt. Erős kézzel állította helyre a trón- viszályok gyengítette cári ha­Pétervár arculatát. Ugyanak­kor ekkor került végkép rab­szolgasorba az orosz paraszt, 1791-ben az úgynevezett zsi- dóövezetek kijelölését kezdte meg, amelyek 1917-ig érvény­ben voltak, véres kegyetlen­séggel verte le a parasztzen­düléseket, köztük a legjelen­tősebb Pugacsov-féle paraszt- háborút (1773—75.). Női szép­sége pedig még később is ha­tott Puskinra, aki „szoknyás Tartuffe”-nek nevezte. Ma­gam is jártam az Ermitázs- ban, a Voltaire-teremben — tudvalevő Katalin Voltaire- rel is levelezett —, évszáza­dok múltán sem egészen ha­tástalan a cárnő szelleme. A XVIII. század második felé­ben kezdik gránitba burkol­ni- a mindig áradó Névát, Rastrelli és mások remekmű­vei épülnek föl, a Szmolnij- kolostor, a Tauriai palota és mások, bankok tűnnek föl a Néva- sugárúton, Szentpéter­vár hatalmas fejlődésnek in­dul. Ragyiscsev az uralkodó osz­tály eszeveszett pompája mö­gött a sárba fulladt jobbá­gyot veszi észre, akinek fel­szabadításáért száll síkra, s követeli az igazságosabb ál­lamformát, a társadalmi egyenlőséget. Útleírásának a politikai jelentőségen túl iro­dalmi teljesítménye is igen nagy. Novella, anekdota, vers, dokumentum és utópia válta­koznak a műben, mai fogal­maink szerint szociográfiának mondhatnánk. Egyik kiemel­kedő része a Szpaszkaja Po- leszíy fejezet, amely Ragyis­csev allegorikus értelmű ál­mát tartalmazza, egyúttal ál­lásfoglalásának legnyíltabb megfogalmazásaként. Itt tűn­nek föl maradandó hatással a külső csillogás és az elnyo­matás rémületének képei, A Kiin című fejezetben a vak koldussal való emlékezetes találkozásról kapunk hírt. A Torzsok-ban a cenzúráról mond nyíltan elítélő véle­ményt, bár inkább csak az ókori cenzúra történetéről ír. Rövid elmefuttatását a cen­zúra eredetéről így fejezi be: „ . . .Hogy Oroszországban miként áll a cenzúra ügye, azt megtudjátok más alka­lommal. Most pedig a posta­lovak megcenzúrázása nélkül sietve útnak indulok.” Pontos és elbűvölő életképei­nek se szeri, se száma, elég, ha csak a valdai fürdőházak­ról írottakra utalok, ahol —, mint írja — bizony, „lángra- lobbantják az utasemberben a szerelmi szenvedélyt”, s eb­ből károk is származnak. A könyvben található kitű­nő rajzok — II. Katalin port­réjának kivételével — Jean- Babtist le Prince (1734—1781.) francia festő és grafikus mű­vei, 1757—1760. között készí. tette őket Oroszországban. Ma Leningrádról Moszkvá­ba sebes vonat röpíti az uta­zót, nagyjából ugyanazokon a helyekén fut át, amelyeket Ragyiscsev is bejárt. A kü­lönbség néhány évszázad. (Európa Könyvkiadó, Buda­pest, 1979.). Tóth Elemér gondolkodó első hazai „tan­könyvének” bizonyult. Az Utazás Pétérvárról Moszkvá­talmat. stabilizálta a gazdasá­gi életet, a korabeli építkezé­sek meghatározóan formálták

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom