Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
Szolgálat Parassapusztán Jóval csendesebbek az országhatárok ezekben a hetekben, mint a nagy nyári népvándorlás, a turistainvázió idején. Ám az itt szolgálatot teljesítőknek manapság is akad bőven munkájuk. Parassapusztán, Magyarország egyik legjelentősebb „kapujában” pontosan végzik feladatukat a határőrök és vámőrök. < Sokan szolgálati ügyben kérik átkelésüket, mások családi okok miatt utaznak hozzánk vagy tőlünk külföldre. A hétvégeken ismét a kirándulókat hozza lázba „szomszédolásra”. Képeinken erről a nógrádi határ- átkelőhelyről mutatunk be néhány pillanatot. A magyar és csehszlovák határőrök közösen végzik feladataikat. Lengyel nyelvű újság — Magyar Hét — fogadja a beutazót, melyben a napi eseményekről tájékozódhat az érdeklődő. A diáklányok szabad szombatjukat töltik külföldön. Űtra- valójuk elfér egy kézitáskában. Köszönjük, rendben! — szól az útlevélkezelő, s máris nyílik a sorompó. — képek: kulcsár ,— í Nemzetiségi könyvtárak Hétezer keresett kötet Nógrád megye Ruszonh'S- rom községében élnek nemzetiségi családok. Többségben szlovák ajkú lakosság, két községben német nemzetiségűek. Őrzik viseletűket, ünnepeken öröm látni a szebbnél szebb hímzett ruhába öltözött lányokat, fiatalasszonyokat. Vigyázzák hagyományaikat, és legfőképpen a szlovák és német nemzetiségi falvakban az anyanyelvet Az iskolai és óvodai oktatás mellett a megóvás fontos eszköze a könyv. ÉVENTE NEGYVENÖTEZER Öt esztendeje minden nemzetiségi községben — a tanácsi közművelődési könyvtárak keretében —, megoldották az anyanyelvű könyvek elhelyezését, kölcsönzését. Az a tapasztalat, hogy a nemzetiségi könyvtárak elhelyezése általában megfelelő. Mindenütt van mód és lehetőség, hogy akinek kedve van, leüljön és ott, helyben újságot, ismeretterjesztő könyveket, miegymást olvasgasson. A nemzetiségi községek könyvtáraiban két főfoglalkozású könyvtáros van; a többi huszonegy tiszteletdíjas. Nagy többségük pedagógus és majdnem mindegyikük beszéli a szlovák, vagy a német nyelvet. Mindent összevetve, a megyében hétezer kötet áll a nemzetiségi lakosság rendelkezésére. Döntő többségük gyermek- és ifjúsági kötet, majd a szépirodalom és az ismeretterjesztés következik. Évente negyvenötezer forintot költenek a nemzetiségi könyvtárak gyarapítására. A pozsonyi Akadémia Kiadó is évenként küld ajándékkönyveket Nógrád megyébe. MESE ÉS KÉZIMUNKA A szlovák és a német nemzetiségű családok között sok helyen van, ahol az irodalmi nyelvet nehezebben értik, bár beszélnek szlovákul, illetve németül. így a legnagyobb sikerük a mese- gyűjteményeknek, a kézimunkakönyvek, a képes útirajzoknak és a néprajzi kiadványoknak van. Vanyar- con és Nézsán különösen sokan keresik a könyveket. Jó a kapcsolat a magyar- országi szlovákok, valamint a németek demokratikus szövetségével. Nagy figyelemmel kísérik és támogatják Nógrád nemzetiségi lakosságának közművelődését. A nemzetiségi lapok rendszeresen tájékoztatják a nemzetiségi családokat, a községek gazdasági eredményeiről, a kulturális eseményekről. NYELVMŰVELŐ KLUBOK A rétsági járás nemzetiségi könyvtáraiban — Rútságon, Felsőpetényben, Bánkon, Legénden, Nézsán, Nógrád- sápon és Szendehelyen —, a nyelvszakos tanárok közreműködésével nyelvművelő klubok alakultak. A gyerekek szívesen vették a kezdeményezést, nagy igyekezettel és örömmel mennek az ösz- szejövetelekre. Ismerkednek a szlokvák és német irodalom, történelem nagyjaival, gyűjtik a népszokásokat, népdalokat. Mindig érdekességnek számít, ha az anyanyelvi újságok munkatársai látogatnak a klubokba kötetlen beszélgetésre. Az olvasási készség fejlesztését, a nyelv jobb elsajátítását szolgálják a különféle versenyek. A rétsági járás iskoláiban a gyerekek vetélkedtek á szép és helyes kiejtésben, szavalóversenyt rendeztek, a helyesírási tudnivalókról adtak számot, de megrendezték a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélkedőt is. A jó eredményt elérők szép szlovák, illetve német nyelvű könyveket kaptak jutalmul. Rendszeressé váltak az őszi, téli hónapokban az íróolvasó találkozók, amelyek a felnőtteket is vonzzák. A felsőpetényi, nézsai, nógrádi találkozókon népviseletbe öltözött lányok, asszonyok, a pávakörök nótafái, az iskolások és óvodások színes szlovák népdalcsokorral köszöntötték a hallgatóságot, tették még ünnepélyesebbé a találkozókat. Nem véletlen, hogy többször is elhangzott egy-egy idősebb asszony, vagy férfi szájából: „Milyen jó újra hallani, feleleveníteni a gyermekkorunkban tanult népdalokat, történeteket. .. A rétsági járási-nagyközségi könyvtár, mint nemzetiségi „báziskönyvtár” segítséget nyújt az évenként nagy sikerrel megrendezett nemzetiségi olvasótáborok programjának alakításában, formálásában is, jól szolgálva a nemzetiségi művelődés ügyét, amely több mint húszezer embert érint a megyében. — cs — Szabad-e a szabad idő? Csövesek NEMRÉGIBEN ALKALMAM volt végigszenvedni egy előadást, ahol a nagyra- becsült szónok kilencven percen át arról monolizált, milyen a mai ifjúság szabad- idő-modellje, egészen pontosan: milyennek kellene lennie? Bár meglehetősen andalító volt a futballmeccsnyi oktatás, annyi mégis megmaradt emlékezetemben. hogy Kis József átlagifjú szabad idejében könyvet, újságot olvas, majd meghallgat néhány zeneszámot, beszélget a kistestvérével, a szüleivel és a barátaival, továbbá sportol, rádiózik, tévézik, valamint fölsöpri a konyhát, kétnaponként a szobát, és — majd elfelejtettem — a garázsban békésen barkácsol- gat. Már bizonyosan nem emlékszem, szó esett-e arról, mennyit és miről kell álmodnia, reggel melyik lábbal lépjen ki az ágyból, hányszor öblítse a száját, s munkahelyén kinek köszönjön előre, mindenesetre szűkszámú hallgatótársaimmal együtt úgy ébredtünk, pardon: álltunk föl az előadás végén, ◦ klubban mint valami uniformizált egység. Később aztán újrakérdeztük: szükség van-e modellre? Amely a fönt említett módon elénk tárná, mikor, hol, mit, miképein ás meddig; aztán rangsorolna, ki használja föl okosan-hasznosan, valamint bután-haszantalanul drága idejét. Divat manapság a szabadidő-borsókkal falra dobálózni. Tanácskozások, előterjesztések, intézkedések egész sora „kedvencként” dédelgeti e témát, s ez utóbbi nem is lenne rossz, ha legalább a fele a valóságban is láthatóvá válna, s néhány disztinkció időközben nem merülne a feledés homályába, akárcsak „régi dicsőségünk”. CSALÁD, ISKOLA, munkahely — mint az ifjúság nevelésének jól ismert színterei és tényezői. A fiatalok e helyszíneken vívják meg életkor-sajátosságukból adódó „harcaikat” az idősebb generációval, mely nemritkán a szülői, a tanári, a főnöki tekintély maszkját ölti és mint ilyen, legyőzhetetlen. Mindemellett nemcsak körSzalontai Mihály: : : Az utolsó nap | I — Elmesélem én, mi van benne, tíz perc alatt — mondta Miki. A titkár megütődve nézte, nem tudta, hogy ez most sértés, vagy a bókülékenység hangja. Aztán rövid gondolkozás után úgy döntött, hogy ez utóbbi. — Hát ha értesz — mondta —, akkor helyben vagyunk! Éppen, hogy ez kell. Amit tudsz, azt átadd a munkásosztálynak. Franciska közbeszólt: ' — Igen ám, de ahhoz, hogy valaki ember legyen, ahhoz rendesen kell tanulni. Azt is, amihez nem fűlik a foga. Matematikát, fizikát, mindent. Nem lehet az iskolában nem megfelelni a körülményeknek. Most már az olvasás neki csak szórakozás. Iskola helyett is olvas! Feleljen meg az iskolának, és olvasson rendszerezetten. Majd a férjemék ebben segítenek neki. Ez a régesrégi emigrációból hazajött első férje volt Franciskának, ki ugyan új, idegen feleséget és gyereket hozott messze idegenből, de azért a barátság megmaradt — Éppen erről ‘ beszélek én is — mondta Készéi, — Azt mondom, hogy eljársz az iskolába, az igazgatóhelyettes a mi emberünk, őtőle úgyis mindent megtudok, de azért te minden héten egyszer szombaton, iskola után bejössz a bizottságba, s nekem beszámolsz, hogy mennek a dolgaid. Tudom, hogy ez az egész KERESZTÉNY KATOLIKUS GIMNÁZIUM olyan úri fertály, de ez nem számít, ott, helyed van!! És nem szabad, hogy kiröhögjenek, hallod? Meg kell, hogy álljad a helyed! Anyádért, apádért, Gábor nagybátyádért, — szegény, aki elesett, isten nyugosztalja, jóbarátom volt, — mindnyájunkért. Ha csak egy órát is hiányozni mersz, agyonverlek! nyezetükkel és a világgal birkóznak e fiatalok, hanem szembe kell nézni önmagukkal is, s e kettős vívódás során tesznek szert a saját életük irányításához szükséges képességekre. Ezért is sorolandó a szabad idő az említett hármas mellé, mint az ifjúság életének legszabadabb szférája, melyben választásuk, kezdeményezésük a legkevésbé korlátozott, vagyis e korban igazán itt gyakorolhatják önállóságukat. Jóllehet egy sor „korlát” itt is akad. De mi a helyzet, mondjuk Salgótarjánban? A „korlát” voltaképpen az ifjúsági kluboktól a vasútállomási peronokig terjed. Amott a munkahelyi társaság „röppen” Ö6sze egy biliárdc&atara, emitt a csövesek tereferéje zajlik, mindkettőt a szabad választás vezérli. Azaz mégsem, hisz képzeljük el fordítva: a Lenin-poszteres ifjúsági klubban rojtos nadrá- gú, alkoholgőzös légben bili- árdoznák a koszos képű fenegyerekek, míg a jól fésült, kellemes külsejű munkásdf- jak a peron lépcsőin ücsörögnek, „komoly dolgokról” eszmét cserélnek, ad absurdum: mozgalmi dalokat énekelnek. Am, vajon mit nyújt a szolgáltatás valójában a „kirekesztetteknek”? Peront, lépcsőt, flasztert és perszje: lehetőséget, amely sokszor nem több a leírott szónál, hiszen például melyik ifjúsági klub, szórakozóhely vállalja az „átnevelés” ódiumát? Csupán az egyszerűnek mondható játékterem létesítése is oly régóta húzódik, húzódzkodik. És vajon, mi a válasz annak a diáklánynak, aiki azt kérdezi, nem manipuláció az, ha a város egyetlen diszkóhelyén 30 forint „kötelező fogyasztást” kémek egy 16 éyes táncolni-szórakozni vágyótól, kinek ezért elvileg másfél liter kólát kellene meginnia? Vagy: mennyibe kerülhet ötven négyzetméternyi helyiség bérleti díja, ahol egy kis bárpult mögül tánczenét lehetne hallani, kötelező fogyasztás nélkül? S, MIT TEGYENEK azofcj kiknek hét végéin az a merész ötletük támad, hogy fölkeresik a művelődési házat, s csak ott jártukkor derül ki, zárva van. Egy sor olyan kérdés ez, melyekre évek óta nincs válasz. Legalábbis megnyugtató. Mintha nem akarnánk tudomásul venni azt a lavinaszerűen növekvő igényt, amely egyre erősebben hangzik a fiatalok szájából. Vagy eleve süket fülekre talált? t. I. — S ha beteg leszek? — Lári-fári, a mi fajtánk nem beteg. Nem engedheti meg -magának. Csak az urak betegek. Mi élünk, vagy megdöglünk! — Nono, — mondta finoman Somoskőiné, — most már más világ van azért, titkár elvtárs. — Más, más — dünnyögte az, — más lesz rjiajd akkor, amikor ez annyi idős lesz mint én most! — mutatott a fiúra. — De azt én már nem érem meg. Keserves hetek, hónapok következtek Mikire, lassan ment az átállás. Legtöbbet az iskola igazgatóhelyettese gyötörte, Fahidy tanár úr, aki matematika szakos révén nagy nehezen átsegítette a félévi meg évvégi vizsgán, de igazából soha nem vette be feje a felsőbb matematika rejtelmeit. Csak amikor már később, egyetemista korában filozófiai tanulmányok kapcsán formális logikát kezdett tanulni, akkor szinte visszamenő érvénnyel talált rá agya az egyszerű matematikai igazságokra. De igazából mindvégig kísérte az első évek „nem akarom” tanulása, s emiatt tanulmányainak pályaképgörbéje pont fordítva alakult, mint azoké, a jólszituált polgárgyerekeké, akikkel egy padban ült. Azok elsőnek kitűnőek, másodikban jelesek, harmadikban jók lettek, ,s aztán ki-ki képessége szerint tartotta ezt a középátlagot. Ö az elsőben megbukott, a másodikban is bukdácsolt, a harmadikban elégséges volt, a negyedikben közepes, ötödikben jó. Mert ö még nyolcosztályos gimnáziumba, járt. Ilyen volt az érettségi bizónyítványa is, s először kitűnő csak az egyetemen lett. Valahogyan tizenhat-tizenhét éves korában érte az a rádöbbentő felismerés, hogy ő „von Haus aus” semmit nem hozott, ő egyedül ván a világban, s ha tényleg meg akarja állni a helyét, neki egyedül, saját magának kell mindent megtanulnia, kell mindent a fejébén párolnia. Ezért aztán öntötte magába a különféle és fölösleges, tárgyhoz nem kötött ismeretanyagot, hogy egyszerűen ne lehessen olyan téma, melyről nem tud, melyhez nem merhet hozzászólni, mellyel zavarba lehet hozni. Valami láthatatlan rossz belső bizo'nyítási kényszer űzte ettől kezdve az emberiség szent szellemi tapasztalatanyagán át. Olyan volt neki e végtelen tartomány bekóborlása, mint valami nagy kaland, amely ama második keresztségtől — ama két nagy pofontól — élete végéig tartott. (Folytatjuk) 4 NÓGRÁD — 1979. november 4., vasárnap