Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-04 / 259. szám
Győri János szép portáján gyakori vendég a szövetkezeti tojás- átvevő. Egy valóságos kis szövetkezet hozzáértő vezetője, a helybeli baromfi-szakcsoportot irányítja. A kisállattenyésztés ságújfalui művelői csupán ba- x romfi-,,vonalon" negyvennégyen vannak! Ez egyben azt is jelenti, hogy megyeszerte az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) ilyen szakcsoport az övék. Gyöngyösön, Gödöllőn vettek részt szakmai kiállításokon, díjakat, oklevelet is kaptak. A csoport éves terve 12 millió forint, tagjai között salgótarjánit, balassagyarmatit is találni, de a legtöbben mégis helybeli nyugdíjasok, munkások. Bábolnával kötöttek szerződést; a tízezres állományt évente háromszor cserélik. Huszonkét tag tojástermeléssel, a többi csibe-előneveléssel foglalkozik. Nagy szakértelemmel, sok munkával jár együtt ez a szép tevékenység, amelynek közhaszna is nyilvánvaló. A nyereség már nem annyira. Egy tojáson tíz fillér a haszon. Oravecz Sándorné, az élelmiszer- bolt vezetője, a helyi népfrontbizottság titkára a falu életének munkából, társadalmi megbízatásból következően a legjobb ismerője. A boltban rajta kívül még ketten dolgoznak, Géczi Györgyné és Varga Jánosné — így alkotnak hárman egy brigádot. A Május 1. Szocialista Brigád nem érdemtelenül kapta az aranykoszorús jelvényt - mindent megtesz az asszonyok kiszolgálásáért, a jó áruválaszték folyamatos kialakításáért. De panaszuk is van. Mégpedig az, hogy hiába szereztek a ságúj- falui asszonyok érdekében a népfrontosok helyet, sőt, szakmunkást is a közelből - o fodrászat mégsem nyílt meg. Márpedig ez az alapellátáshoz tartozik! Antal Józsefné a postahivatal vezetője, érthetően nagy gondja, miként lehet megoldani a fyínyi és Petőfi utcák Karancssághoz tartozásával a kézbesítést úgy, hogy a szakszerűség, a munka arányos elosztása, a biztonság és a gyorsaság se szenvedjen hiányt. Javaslatára egészen biztosan kiváncsiak lesznek az illetékesek is. T. Pataki László Kép: Kulcsár József A Prónay-féle kastély és környéke ma a faluközpont része. Nem messze innen nemrégiben még láthatók voltak azok a fák, amelyeken ez a felirat díszelgett: BPGY. Báró Prónay György. Azokat a fákat régen kivágták. Sokat változott a táj a falu szélén is, nem csupán a közepén. Nem változtak viszont Csipányban az útviszonyok, ahova a mentő sem igen tud bejárni, ha szükség van rá. Ilyen képet mutat ma a ság újfalui—karancssági „téglaház" lakóterület. A községben van még „felvég”, Salgótarján felé menet és Csipány”, amelyet Etes felé haladva érint az utazó. Hogy miért „téglás” ez a rész? „Azért nevezték el téglaháznak, mert itt épült az első téglaanyagú lakóház” — íme egy a magyarázatok közül. Egy másik verzió szerint, és ezt már a helyszínen mondta egy füvet gyűjtögető bácsika - errefelé jó régen téglaüzem volt. Azért „téglaház” a környék. Bárhogy is van, nagyon szép, modem környezet alakult itt ki az évek során. Érthető, ha büszkén néz házára a ma itt élő ember - nevezzék akár karancsságinak, vagy ság- újfaluinak. így van ezzel a két esztendeje építkező Baranyi Tibor is, aki ságújfalui születésű, a salgótarjáni tűzoltóknál szolgált, jelenleg a fővárosban dolgozik. Azt mondja mosolyogva: — Engem nem zavar... Talán neki van igaza. Az azonban mindenképpen igaz, hogy semmilyen formában nem lehet hátrányos a változás azok számára, akiket érint. \ A zt a latin szövegű feliratosmestergerendát amelv hirt adhatott volna Ságújfalu régmúltjáról, s amelynek ólatin szövegét maga a plébános sem tudta teljes egészébe« megfejteni — egy ideje már a kastélyba települt postahivatal, szép álmennyezete takarja. Nem látható. Csak tudható, hogy ott van ma is. A kastély, s vele itt minden, az átkos emlékű Próíiay-családé volt. Az erdészházstílusban épült (jobb híján nevezhető csak így) kastélyban most tanácsi ki- rendeltség, mozgalmi helyiség működik a postán kívül. Mel. lette az átalakítással nyert művelődési ház, könyvtár, a környéken meg a helybeliek kertjei, háztáji földjei. Régen, még a bárók idején, itt egyetlen nagy összefüggő gyümölcsös volt Abból gyümölcsöt nem szedhetett, még elhullottat sem, a sági ember, de szedhetett csalánt, és azért tojással volt köteles fizetni. A kastély kertjében két ritkaszép fenyő — védettek, gallyat letörni róluk szigorúan tilos. Rajta az erdész szeme. Ha már a régmúlt felelevenedett, érdemes talán elmondani azt is, hogy az egykori világban nevezetes hely volt Ságújfalu, elsősorban az irtványföldjei révén. Az 1840—50- es években megyeszerte itt volt a legtöbb irtványföld: erdőtől nehéz robottal elhódított terület(alapjában urasági tulajdon I) a jobbágyok kezén. Űrbéri szántó 526, irtványföld pedig ennél is több volt azokban az időkben. Persze minden egyes „rendezésnél” visszakerült rendre a báró kezébe ez a föld. Negyvenhat sági zsellér kezén mindörsze 3,8 kataszteri hold úrbéres föld volt, de irtványból nefn kevesebb mint 148 hold. Most meg mivel találkozik az ember? Azt mondják a ság- újfaluiak, hogy a székhelyközséghez csatolták a község két utcáját! Irtványföldnek nézte volna valaki a Petőfi meg a Zrínyi utcát? Na, már ennek érdemes lesz utánajárni! Tény, hogy a személyi számok kiadásánál a karancssági tanácson már beíratták az igazolványokba; a két utca lakói ka. rancsságiak! Azt is fájlalják a helybeliek, hogy még a tanácstagok sem tudtak erről a változásról. Régebben .szó volt már egyszer erről a megoldásról, de akkor, a'mendemonda szerint, az érintettek háttérbe szorították, maradt minden a régiben. Az igazság az — s ezt a karancssági tanácson hitéltér. demlően bizonyították —, hogy az úgynevezett „téglaház” terület említett kétutcányi része mindig is Karancssághoz tartozott. Csakhogy a karancsságiak nem építettek oda, á ságújfaluiak viszont akartak. Valamiféle felemás helyzet nyomán olyan önkéntes közigazgatás-féle alá került az a terület — Ságújfalün. Ez a magyarázata —, ahogy a tanács- . elnök elmondta — annak, hogjr a kötelező földrendezés kapcsán Karancsság határába tartozik újfent a terület. Na, de hát mit változtat ez a dolgon? Hiszen itt amúgy is minden község, mármint az a három, amely egy csokorban van (Karancsság, Ságújfalu, Szaimatercs) egy fészekalja nép jó ré. gén. Mondják is a ságiak: „legyen egy neve az egésznek”. De mi legyen az az egy, amelyben mindenki benne foglaltatik? Fogas kérdés és az idő, a fejlődés válaszol rá. ha sorra kerül. A Karancsújíaluból Szaimatercs maradna ki. és az már mégsem járja. Talán ha Szalmaság lehetne. Akkor mindenki képviseltetné magát egy-egy névtagjával, mivelhogy a Ság Karancsot és Újfalut is formázza. Nagyobb baj az, hogy a módosítás a postai kézbesítés, a lapterjesztés munkáját alaposan megnehezítené, hiszen mindkét községben önálló postahivatal működik. És a karancssági többletet miként kézbesítse az amúgy is leterhelt postás?! A tanácselnök ígérete szerint — erre nagyon hamar sort kerítenek, mindenképpen jó megoldást találnak a postákkal közösein. A fejlődés gondjai ezek. A megváltozott munka- és életkörülményekről így beszélt az egyik helybeli tanácstag, bányász, Godó (matyó) Sándor: — Valamikor öt-hat autóbusz szedte fel errefelé a községekben a bányászokat. Most egy jár, s valamennyi környező községből összegyűjti azokat, akik a bányánál dolgoznak ma is. Bányász volt itt majd mindenki. Csak azt nehéz megérteni, hogyan változhattak meg annyira az emberek a jó dolgukban, hogy mindenki csak a saját kis portájával törődik. Talán a fiatalabbak újra összefognak Ságújfaluért. Mert most is egymásra vagyunk utalva. Őrsfoglalkozásra gyülekeznek a lalu központjában a gyerekek. Az Olimpia őrs nem most választotta a nevét, jövőre mindenesetre az ő nevük lesz a legidőszerűbb. Godó János őrsvezető irányításával gyakran vesznek részt közös programon az úttörők ságújfalui bázisán és a környéken. De a legtöbbet érthetően o játék, a sport vesz el a szabad időből. Az Olimpia őrs tagjai úgy vélik, jó kis csapat az övék, erős az összetartás, az egymás segítése, megbecsülése. Vidám hely a ságújfalui óvoda, amelyről egy időben azt tar tották, hogy talán nincs is rá szükség itt helyben. Azért mégis felépült, és most éppen százszázalékos a kihasználtsága. Több mint harminc gyerek nevelésével, gondozásával foglalkoznak az óvoda dolgozói, közöttük Győri Magdolna óvónő, aki nemrég került a ságújfalui óvodába és az a véleménye, hogy nem jobbak, nem is rosszabbak a sági gyerekek, mint mások. Antal Brigitta például a legjobbak közül való. &
