Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-29 / 279. szám
Néq\f sor Tisztelt szerkesztőség! Anyukám kapott húsz mázsa fát. Még fuvarosról sem kellett gondoskodni, gépkocsival küldték el a TÜZÉP-ről. Köszönjük: Sógor Erzsébet és édesanyja Nagyoroszt. Négy sor gondos gyermekkézzel papírra vetve. Nem tudjuk, kinek jár a köszönet, de az emberséges cselekedet megérdemli! Válaszolt az illetékes Jelentse a lakossági Daráló vatfif vevöbossza utó Heti öt-hatszáz forint értékben vásárolok kávét és cukrot egy intézmény részére Balassagyarmaton, az ÁFÉSZ 33-as számú élelmiszerüzletében. November 19-én öt csomag 25 dekás kávét vettem. Mikor darálni kezdtem az üzletben levő elektromos készülékkel, tapasztalnom kellett, hogy az kukoricadarának is nagyszeműt produkál. Felhívtam a kiszolgáló figyelmét, aki azt válaszolta: nem jó a daráló. Ezt én is láttam, mondtam hát: miért nem írják ki? Hangzott az ellentmondó válasz: minek, hiszen darál. De nem mindegy, milyen durva őrlemény jön ki belőle. Erre is volt indok: már a szerelő sem tudta megjavítani. Próbáltam a durva szemcsék visszaöntésével finomabbat „előcsalogatni”, de ráfizettem, mert a csomag kávé fele végleg bent maradt a gépben. A kiszolgálók egyike sem jött segítségemre, csak az előbb említett hölgy tett egy megjegyzést: ha így folytatom, leég a daráló. Többször be- és kikapcsolva próbáltam menteni a menthetőt, de minden hiába. Kérem az illetékeseket, a vásárlók bosszúságát okozó hibás gépet vonják ki a forgalomból, pótolják használhatóval. Kiss Józsefné, Balassagyarmat Körzeti értekezlet Kisferentfén A MÁV kisterenyei körzeti szakszervezeti bizottsága a napokban értékelte a területéhez tartozó gazdasági munka helyzetét. Selyp, Apc-Zagyva- szántó, Pásztó, Nagybótőtiy és Kisterenye állomásainak főnökei, gazdasági vezetői tájékoztatták írásban a bizottságot az éves terv várható teljesítésével kapcsolatban. A beszámolót összegezve megállapítható, hogy a szolgálati főnökségeknél különösebb gondok nem mutatkoznak, minden lehetőség adott a kitűzött célok teljesítéséhez. Ezt erősítették meg a hozzászólások is. Említésre méltó, hogy szak- szervezeti vonalon a szervezettség 99, a tagdíjfizetés pedig százszázalékos. Ez elsősorban a bizalmiak jó munkáját dicséri, mi’nt arról Jászai Nagy József, a körzeti szakszervezeti bizottság titkára tájékoztatta a résztvevőket. A továbbiakban a szolgálati főnökök tevékenységét minősítették, akiknek munkája minden szempontból megfelel a követelményeknek. Sz. F. Hatvan Lapunk november 22*i számában megjelent „Tari talány, kinek van erre energiája?” című írásunkra az alábbi választ kaptuk az Északmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat salgótarjáni üzem- igazgatóságától : Kedves fogyasztónk. Nagy Szilveszter levelét, a NÓGRÁD múlt heti, csütörtöki számának „Olvasók fórumában” olvashattuk, melyben az EMÁSZ Vállalat munkáját bírálta, nevezetesen azt, hogy november 17-én és 18-án, a nappali időszakban Tar község egyes részein a közvilágítás üzemelt. Ha fogyasztónk a NÓGRÁD szerkesztőségének tájékoztatása helyett az ÉMÁSZ Vállalat kisterenyei kirendeltségét értesíti, úgy az energiatakarékossági célok megvalósításában hatékony segítséget nyújtott volna, ugyanis a ki- rendeltség a Tar községben keletkezett rendellenességről csak 19-én reggel szerzett tudomást, bejelentés útján, amikor annak megszüntetésére gyors intézkedés történt. Szükségesnek tartjuk a lakosság tájékoztatása végett a fenti eset kapcsán elmondani, hogy a közvilágítási berendezéseken keletkező rendellenességeket a rendszeres fenntartási tevékenység mellett a tanácsi szervek, vagy a lakossági bejelentések alapján végezzük. Mivel a fenti időszakban szabad szombat és vasárnap volt, a területen munkavégzés nem folyt, így nem volt tudomásunk a közvilágítás nappali időben történt üzemeléséről. Annak érdekében, hogy az energiatakarékosság igen fontos gazdaságpolitikai célkitűzéseit elősegíthessük, ezúton is kérjük hasonló esetekben fogyasztóink segítségét, melyet a gyors hibabejelentésektől várunk. Szabó Gyula, kirendeltségvezető Öröm öregeknek Nagy örömet szerzett a Hazafias Népfront helyi szervezete a karancskeszi öregeknek. A község 157 hetvenévesnél idősebb lakójának több mint a fele vett részt az immár hagyományosan megrendezésre kerülő öregek napján. Az idős embereknek másfél órás műsorral kedveskedett a helyi Röpülj pávakör, illetve a salgótarjáni zeneiskola helyben tanuló községbeli növendékeinek csoportja. Az előadás nagy sikert aratott, s olyan jó hangulatot teremtett, hogy az idős emberek éveik — sőt évtizedeik — számáról megfeledkezve előbb nótára fakadtak, majd többen táncra is perdültek. A jól sikerült rendezvényt ezen a hét végén Ma- rakodipusztán megismétlik, ugyancsak a HNF rendezésében. Addig, míg nem késő Napok óta aggodalommal figyelem a hatvan—salgótarjáni vasútvonal mátraszőllősi megállójától Pásztó felé eső legközelebbi vasúti átjáróban a vonat áthaladását. Főként a gyorsvonatoknál szembetűnő a kocsik bukkanó mozgása. Lehetséges, hogy a pályatest az említett helyen elhasználódott? Szintkülönbség jött létre a sínpáron? Tartok tőle. hogy törés, vagy más forgalmi akadály következhet be. Ezúton teszem észrevételemet az illetékes vasúti felügyelethez, jó lenne, ha megvizsgálnák a pályatest említett szakaszát, hogy az esetleges hiba elhárítható legyen addig, amíg nem késő. Koós Kálmán. Kisterenye Műszaki ki nyer ma ? November 20-án az ÉLGÉP pásztói gyáránál — ebédidőben — vetélkedőt tartottunk. Az érkezők sorszámot kaptak, majd az invitáló zene elhalkulása után kisorsolták közülük a két versenyzőt. A szerencse Pálinkás Pál villany- szerelőnek és Szőke József 4a- katosnak kedvezett. Az első helyes választ tapsvihar fogadta. Az azt követők jutalmául a negyedik válasz után a játékvezetők gratulációja közepette nyújtotta át a 300 forintos könyvvásárlási utalványt, a gyár ajándékát, valamint a művelődési ház jutalomhanglemezét. A tartalék játékos egy könyvet választhatott. Ezután újabb játékost sorsoltak, aki száz forintos könyvutalványt nyert két helyesen megválaszolt kérdés révén. A mini vetélkedő véget ért, de a résztvevők már a következő időpontja után érdeklődtek. Az érdeklődés felkeltésére, szakmai ismeretek felfrissítésére, bővítésére csakúgy alkalmas a 15 perces villámrendezvény, mint a fizikai munka megbecsülésének növelésére, a dolgozók kikapcsolódására, szellemi felfrissülésére. Fokozza az önképzés igényét is. Épp ezért a vetélkedőt hetente más-más üzemekben bonyolítják le, s a legsikeresebb játékosok decemberben a művelődési házban mérik össze tudásukat. — gyürki — Új üzlet Mátra- keresztesen A pásztói ÁFÉSZ kezelésében levő mátrakeresztesi ital- és vegyesbolt egyaránt elöregedett. Helyettük az idén egy korszerű önkiszolgáló ABC- üzlef, valamint egy italbolt egy fedél alatti építését kezdték meg, mintegy másfél milliós értékben, FORFA-elemek- ből. A műszaki átadásra november 2-án, a megnyitásra négy nappal később kerül sor. Az ÁFÉSZ kfereskedelmi osztályán elmondták, hogv a vegyesbolt árukészlete mintegy húsz százalékkal nagyobb az előzőnél, mélyhűtőpult és egyéb új berendezések javítják az ellátást. Az eladók munkája is könnyebb, annak ellenére, hogy az áruk egy része a hagyományos módo'n kel el. A község szövetkezeti dolgozói és hozzátartozói az új létesítményhez jelentős értékű társadalmi munkával járultak hozzá. A kiszolgálás az üzletben udvarias és figyelmes, a korábbi kifogások megszűntek, mivel a szövetkezet vezetői megfelelő személyzetről gondoskodtak. Az. italbolt berendezése is űj, negyedosztályú létére har- madosztályúakkal is felveheti a versenyt. Nemcsak a vásárlókra, a dolgozókra is gondoltak, a létesítményegyüttesben megfelelő szociális helyiségek állnak rendelkezésre. Elismerés illet mindenkit, akinek része volt az új egység létrejöttébén. Szűcs Ferenc Hol voltak a sziilök ? Beszélgettek, sörözgettek az emberek egy vasárnap a késő délutáni órákban Zagyva- pálfalván, a bányagépgyári kaszinó előtt. Egyik-másikat hazahívta a felesége. Két, 4— 5 éves_ gyerek, egy fiú és egy kislány odaült a bejárat előtti faasztal mellé a padra és kóstolgatni kezdték az otthagyott sört, ahogy azt a felnőttektől látták. Hamarosan feltűnt a közelben ülőknek a két kisgyermek nevetgélése. Szájról szájra járt a korsó, egymás kezéből kapkodták ki. Szemmel láthatóan már megártott nekik. Valaki rájuk szólt, mire kimentek a járdára, egy darabig szaladgáltak, majd eltűntek. Vajon hol vannak ilyenkor a lurkók szülei? Vajon most először történik ilyen a gyerekekkel, vagy már máskor is előfordult, hogy kóstolgattak? Mindenesetre ők elsősorban a felelősek gyermekeikért, s így nekik kötelességük, hogy megakadályozzák csemetéiket efféle cselekedetekben. Függetlenül attól, hogy idén van a nemzetközi gyermekév! H. B. rv rí*.. •.«*;.<■ ‘ ~ úfcS, • V . .. . j, .. Vezetékes ivóvízhálózatot építenek Karancslapujtőn is. A rendszerről egyelőre csak közkutakon nyerhető víz, a későbbiekben lehetőség lesz a házakba történő bekötésre is. A csőhálózat fektetésével egyidőben víztározó tartályok kivitelezése is folyik. r En és mi 4 A kulturált magatartás kérdései H árom évvel ezelőtt haragos-méla jegyzetet Írtam azokról a „hitvány kis merényletek”-ről, amelyeket ismeretlen tettesek követnek el a közvagyon ellen. Az üdülők skay-fotelein cigaretta parazsával lyukat égetőkről, presszóbeli kávéskanalak eltulajdonltólról, akik elmetszik az utcai telefonfülkék zsinórját, magukévá teszik a telefonkagylót, kifűrészelik a közterület fáit, megtépdesik a parkok bokrait, leszerelik az utcán szunyókáló gépkocsik tartozékait. Mondanom se kell, hogy e íölháborodásból született berzenkedő jegyzetemnek éppúgy nem volt foganatja, mint azoknak, amelyeket mások Írtak vagy a rádióban mondtak el azelőtt és azután ugyanilyen indítékból: elítélve azt a garázda szemléletet, amely a közvagyont magántulajdonnak tekinti. S mert jószerével három év alatt se változott a helyzet, sőt, talán még rosszabbodott, nem állhatom meg, hogy újra szóvá ne tegyem azokat a cselekedeteket, amelyek elkövetői nyilván nem gondolják végig: romboló, kártevő gesztusaik egész társadalmunk arculatát szeplősítik meg. Nemcsak az előtt a tizenötrnillió külföldi előtt restelkedhetünk, aki évente hazánkba látogat; szégyellhetjük magunkat tíz és fél millióan, magyar állampolgárok, önmagunk előtt, néhány ezer vagy tízezer garázda miatt. Mikor gyerekként Debrecenben éltem, nagy fölháboro- dást keltett, hogy ismeretlen tettesek — föltehetően borotvával — nagyobb darabokat kimetszettek az Arany Bika Szálló nem túlságosan kivilágított halijában levő fotelek bőrhuzatából. Elfogták a garázdákat: a fiatal fiúk jó csínynek tartva rongálták meg a foteleket, súlyos kárt okozva a szállónak. Mivel ilyen csínyt addig nem ismertek Debrecenben, fölzúdult a város. Azóta sok-sok év telt el, s bár a történelem számos kanyara alaposan elszéditette az embereket, nem hiszem, hogy a közvagyon megbecsülésének érzése gyöngült volna. Ma egy szocialista — vagy szocialistává alakuló — országban még nagyobb a feszültség a köz érdekeit fumigáló, önző magatartás és a közösség érdekei között, mint volt régen. S minden nagyobb és kisebb sérelem a köz rovására, minden — garázdaságból vagy heccből, unalomból, vagy csak ifjúi meggondolatlanságból okozott — kár a közvagyon vagy mások kárára, sokkal súlyosabban esik latba, mint annak idején, az úgynevezett ántivilágban. Ezért figyelem riadtan azokat a híradásokat, amelyek mind nagyobb számban látnak napvilágot ilyenfajta cselekményekről. Olvasom például, hogy miután 1978-ban, költséget nem kímélve, befejezték a Városliget rekonstrukcióját, a park- rongálók fokozott lendülettel léptek üzembe. Mit sem törődve azzal, hogy a főváros milliós költséggel gyerekek, felnőttek és öregek számára vonzóvá, kellemessé tette Budapest legpatinásabb, s terjedelemre második nagy parkját: szétszedik a padokat, földúlják a játszótereket, megcsonkítják a beépített játékokat. Az így okozott kár évente nyolcmillió forint. O lvasom, hogy a rongálok nem kímélik az autópályákat sem. Ezek építésére a népgazdaság szűkre szabott beruházási keretéből évente száz és százmilliókat fordítanak. Ritka fantáziával megáldott ismeretlen személyek az M7-es autósztrádán például kivéstek jó néhány forgalomvezető fényprizmát, de nem a MÉH-nek gyűjtötték össze őket. Ezenkívül elloptak harminc méter olyan fényvédő hálót, melyet csak külföldről lehet beszerezni. Végigböngésztem több riportot, melyek a közelmúlt garázda cselekedeteiről számoltak be. Az egyik riport szerint * Füredi úti lakótelep Csertő-parkjában huligánok, akiknek nem mentségük, hogy részegen követik el tettüket, mert vannak, akik józanul rongálják meg a közvagyont, kitördelték a fiatal bokrok és csemeteiák jó részét, szétverték a környék nyilvános telefonfülkéinek üvegajtaját, letépték a készülék kagylóját, a falakhoz, a járdákhoz, a korlátokhoz csapkodták az üres üvegeket, amelyeknek szilánkjai, s cserepei most a játszótér homokozóját, s a füves részeket dekorálják csillogva. Egy másik napilap tudósításában arról olvastam, hogy a Balaton mentén valaki tizenkétezer forintért műanyag csónakot vásárolt. Nem sokáig örülhetett, mert hamarosan 16—17 éves ifjak, bicskákkal össze-vissza szurkál- ták, s használhatatlanná tették a csónakot. Beszámol az újságíró arról is, hogy egy kirándulás alkalmából 15—16 éves fiataloknak sikerült letörniök egy szobor meliékfigurájának a karját. Az egyik képeslap riportja kis gyűjteményt állított össze arról: hogyan rongáltak meg köztéri alkotásokat. Kecskeméten két részeg fiatal virtusból ledöntötte Szabó Iván szobrát. Ugyanitt Fekete Tamás művének, a bronzból készült, úgynevezett Kodály-fának számos levelét letördeiték és ellopták. Jákon a fából faragott, s a XVIII. század elejéről való szobrok kezét tördelték le, s ugyanott összefirkálták a freskókat. A szekszárdi Prometheus-szobor — Varga Imre alkotása — krómacél tolláiból már többet kiráncigál- tak. Dombóváron Samu Géza Pogány mitológia című szobrát április 3-án adták át, s még aznap éjjel ismeretlen tettes megrongálta. Nehéz megérteni azt a dühöt, amellyel garázdák felelőtlenül tönkretesznek, szétrombolnak, megsemmisítenek értekeket. Ahogy egykor a tatár dúlta földünket. Akár ittasan, akár józanul tesz kárt valaki a köz vagy más tulajdonában, akár éretlen fiatal az elkövető, akár felnőtt, cselekedetének egyetlen magyarázata van. Olyan emberről van szó, aki valamilyen okból még nem jutott el a közösségi tudat szintjére. V alaki mesélte — igaz-e vagy sem, nem tudom —, hogy Stockholmban egy bőrönddel járkálván, elfáradt. Megunta a cipelést, ezért az egyik utcasarkon letette terhét a járdára; úgy gondolta: másnap visszajön érte. S állítólag másnap érintetlenül ott találta a bőröndöt, ahol hagyta. Lehet, hogy e történet abból az időből származik, mikor még nem árasztotta el Svédországot annyi magyar disszidens. Kérdéses, vajon, most is nyugodtan az utcasarkon lehet-e hagyni Stockholmban egy teli bőröndöt. Hogy nálunk nem, az bizonyos. A garázdák, a rombolók még akkor is képesek kárt okozni, ha abból semmi hasznuk nincs. Boldog lennék, ha legalább a szolid polgári erkölcs normái válnának nálunk általánossá. S még boldogabb, ha az ennél többet jelentő szocialista erkölcs normái. Ha bőröndömet nyugodtan hagyhatnám egy napra valamelyik utca sarkán. De ha ez csak tündérálom, legalább azt megérném, hogy nemzeti kulturális kincseink, a köztéri szobrok például, ne váljanak becstelen garázdák prédájává. Vagy csak azt megértené mindenki, hogy mi a különbség az én és az ő, az én és a mi között. Erre, úgy sejtem, várni kell még egy kicsit. Nemes György NÓGRÁD - 1979. november 29., csütörtök ő
