Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)
1979-11-27 / 277. szám
Harminchárom kisgyermek elhelyezését biztosítják a Ságújfaluban levő óvodában, akiknek szülei nyugodtan dolgozhatnak a helyi termelőszövetkezetben és a környék ipari üzemeiben. — k,1 — Telefongondok — az országban Távbeszéijünk — röviden! Bővitik a távhívó hálózó tot B. I. A halászati nagyipar fejlesztése ... . . X Félóránként egy gépkocsi Ünnep előtt a pult két oídalán A HÁZIASSZONYOK még a jótékony „ködök" homályában érzik a közelgő ünnepeket. A naptárra nézve rögvest kiderül, három napra kell számítani karácsonyra. És az ezzel járó sok-sok mindenre. A dugig tömött bevásárlószatyrokra, a clpekedésre, mert megszoktuk, hogy az ünnepek nálunk együtt járnak a nagy ebédekkel, vacsorákkal, fazék töltött káposztákkal, telirakott hűtőszekrénnyel. Egyelőre van még Időnk eldönteni, mikor mit veszünk meg, melyik boltba szaladunk, mert ugye a sok ennivaló mellett ott vannak az ajándékok is... Közel sem „érzi” ilymódon ezt a kereskedelem. Gordos István, a salgótarjáni ÉVI ABC-áruház boltigazgatója rögtön rábólint: — Nálunk már teljes az ünnepi készülődés. Jóformán félóránként állnak meg a gépkocsik az üzletház háta mögött, hozzák a különféle árut, a hatalmas zsákokat, dobozokat, ládákat. Alapvető élelmiszerekből — cukor, liszt, zsír, olaj, rizs, só — már eddig is tekintélyes mennyiséget halmoztak fel az üzletház raktáraiban. Ennek ellenére még mindig bőven akadnak üres polcok, amelyek a következő napokban megtelnek. Szükség is van erre az óvatos előrelátásra. Az ÉVI ABC- áruház a megye legnagyobb élelmiszerboltja, ötvennégy eladó szorgoskodik a pultok mögött, rakja az árut, ül a pénztárak mögött. Több mint háromnegyedük — szám szerint negyvennégy — a nő. Asszonyok, lányok, nemcsak az üzletben, hanem a családban is helytálló édesanyák. Nincsen könnyű dolguk, annyi bizonyos. Nemcsak az ünnepek előtti sürgés-forgásban, hanem az „egyszerű” hétköznapokon sem. Óvatos becslések szerint is egy hónapban A munka, élet A nyolcvanéves kovács Házi receptek alapján M. N. Zsekovának, az állami biztosító kisinyovi munkatársnőjének szakácsművé- ssetét sok ezer ember értékeli méltóképpen, és nemcsak Moldáviában. Zsekova receptjei alapján a Moldplodo- voscsprom mezőgazdasági* ipari egyesülés megkezdte a paradicsomlében tartósított uborka készítését. Sok tucat háziasszony vett részt abban a köztársasági versenyben, amelyet Moldáviában rendeztek, a legjobb házi konzervek készítői között. M. N. Zsekova mintakészítménye a legmagasabb osztályzatot kapta a tekintélyes zsűritől, amely egyúttal tömeg- gyártásra is ajánlotta a kitűnő háziasszony egyéb receptjeit is, a saját levében konzervált szőlőt, az őszibarack- és somkompótot, va* lamint más újdonságokat is. Ezek a konzervek már az idén kaphatóak lesznek az üzletekben. Napjainkban új telefonok felszerelése, a meglevő hálózat bővítése, korszerűsítése, országos ügy. Az eldugott kis lalvak, a száz főnél nagyobb lélekszámú települések bekötése az országos távközlési hálózatba, — a posta egyik legfontosabb feladata. A telefonellátás helyzetéről, a tervekről, a gondokról, o posta-vezérigazgatóságon elmondották, hogy a távhívó- rendszer kiépítésével, a Crossbar-központok üzembe helyezésével már 158 helyiségből hívhatják az előfizetők közvetlen tárcsázással az ország1 más vidékein levő előfizetőket anélkül, hogy emberi beavatkozásra szükség lenne a kapcsoláshoz. S, hogy a távhívást az elmúlt években milyen mértékben szélesítették ki, erre egyetlen adat is elegendő: az összes előfizetők — számuk tavaly 534 ezer volt — 80 százaléka már távtárcsázással hívhatja egymást. Földrajzilag távol eső megyékben élő embereket köt össze percek alatt a telefon. CSAK NAPPAL MÚKÖDÖ TELEFONOK A városokban általában éjjel-nappali távbeszélő-szolgálatot teljesítenek a központok, ban. Sok helyen még ún. manuális, tehát kézi kapcsolású központok működnek, és csak kezelői kapcsolják a kért számot. Jelenleg még 194 ilyen központ működik az országban s az ide bekapcsolt előfizetők száma 47 ezer. A legnagyobb gondot az a 2219 legrégibb típusú „tekerős” -*• induktoros központ jelenti, melyek a kisebb falvakban vannak felszerelve. Ezek a készülékek általában délután 16 órától másnap reggelig némák maradnak, mert a kis falvakban a postahivatalban nincs éjszakai szolgálat. Kevés vigaszt jelent az ott lakóknak, hogy így sincsenek teljesen elvágva a külvilágtól, mert minden községből egy, vagy több, a 100 lélekszámnál nagyobb településekről 1—1 állomás a helyi postahivatal zárvatartá- sa után átkapcsolható a legközelebbi éjjel-nappal szolgálatot teljesítő központhoz. Ez természetesen csak szükségmegoldást jelent, de legalább ezen a készüléken lehet az adott településről orvost, mentőt hívni, vagy a tűzoltókat, a rendőrséget értesíteni. GAZDASÁGI LEHETŐSÉGEINK FÜGGVÉNYE A távbeszélő-hálózat országos fejlesztése elsősorban nem postai ügy, hanem gazdasági lehetőségeink függvénye. Erre utal az is, hogy az elmúlt években már nem a helyi hálózatok fejlesztésére fordították a nagyobb összeget, hanem a hatékonyabb országos, távközlési nagyüzem kiépítésére a belföldi és a nemzetközi távhívási rendszer megteremtésére. A kétségtelenül látványos eredmények mellett a posta úgy ítéli meg a helyzetet, hogy az országban a távközlési fejlesztés színvonala elmaradt az általános műszaki-gazdasági fejlettségtől. Különösen a fővárosban, de egyes megyeszékhelyeken is fokozza a posta gondjait az elavult közmű- és kábelhálózat. A csatornákat általában a múlt század végén építették, a víznyomócsöveket pedig 50—70 évvel ezelőtt fektették e földbe. Akkoriban az úttesten szekerek cammogtak, most sok tonnás kamionok dübörögnek. Az anyag kifárad, a régi úttesteket sem erre a terhelésre méretezték, ez okozza a csőtöréseket, kábelbeázásokat. Tehát még eső sem keli ahhoz, hogy néhány ezer telefon napokra elhallgasson... Az igazi veszélyt azonban mégsem ez jelenti, hanem a gázbetörés. A gázcsövek is elavultak, a száraz földgáz pedig egyre jobban kikezdi a csövek eresztékeit, és a földben szivárog, terjed. Elárasztja az úttest alatt a postai kábelaknákat. Mielőtt egy kábel kijavításához hozzáfognának, előbb egy műszert kell leereszteni a postásoknak s meggyőződniük arról, hogy az aknát nem öntötte-e el a gáz... A közmű- és kábelhálózat átfogó rekonstrukciója milliár- dokba kerül, egyszerre megoldhatatlan feladat. KITERJESZTIK A TÁVHÍVÁST A postát ostromolják a te- lefohigénylők. A központok bővülésével, a hálózat fejlesztésével minden évben új előfizetők ezrei kapnak telefont. A múlt évben 25 270 állomást kapcsoltak be, ebből 15 230-at vidéken. Az összes telefon több mint fele üzemek, intézmények, alközpontjaira csatlakozó mellékállomás. Ezeken napközben a kapacitásukat többszörösen meghaladó forgalmat bonyolítanak le. Ekkora terhelést csak naA halászati ipar Vietnamban, főleg a déli országrészen ma is egyike a népgazdaság legfontosabb ágazatainak. Napjainkban már közel 112 ezer halászcsalád — a déli halászok közel 60 százaléka — szövetkezetekbe tömörül. Az állam jelentős anyagi támogatást nyújt a halászati ipar fejlesztésére; az elmúlt négy év alatt korszerűsítettek 17 halászkikötőt, Ho Si Minh- városban pedig megalakult az első déli állami halászati vállalat. Az utóbbi három hónap alatt Haiphong és Ho Si Minh halászai 2800 tonna tengeri halat fogtak. Ez 600 gyón nehezen viselnek el a központok berendezései, az előfizető pedig vonalra vár, és dühöng... Ebben az évben bekapcsolják az országos távhivórend- szerbe Tatabányát és Salgótarjánt. Ezeken a helyeken a jelenleginél háromszor nagyobb kapacitású központok állnak majd rendelkezésre. Ugyancsak bekapcsolják még Szekszárdot és Paksot is ebbe a hálózatba. A jövő évben üzembe helyezik az új győri és mosonmagyaróvári központot, amely az egész megyében javítja majd a távbeszélő-forgalmat. Komárom megyében például több központhoz szerelnek távhívó-áramköröket, melyekkel nem közvetlenül az előfizető, hanem a postai kezelő tud bekapcsolódni az ország távhívóhálózatába, így az előfizetőnek a megrendelt hívást az eddiginél sokkal gyorsabban kapcsolják majd. Jövőre két megyeszékhely kerül még be a távhívóhálózatba: Kecskemét, és Békéscsaba. Van azonban még mindig 2300 olyan község, ahonnan este nem lehet telefonálni. Ezeket fokozatosan — több községet összevontan — egy központba kapcsolják majd és ezzel megoldódik a cikk elején említett gond is. TÁJÉKOZTATÁS — MIKROFILMRŐL A távhívás kiterjesztése azt is megköveteli, hogy az ország bármely részén minden előfizető kapcsoi ási számát és lakcímét képes legyen megadni a tudakozó. Az óriási mennyiségű adatot naprakészen mikrofilmen tárolják majd és pillanatok alatt pontos felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek. Végül mégis jó hírrel szolgál a posta azoknak, akik telefonra várnak: a jövő évben 52 572 új állomást szerelnek fel, 30 252 állomást a fővárosban és 22 320 állomást vidéken. tonnával több mint az elmúlt év hasonló időszakában. • Államosították a halászati termékek felvásárlását is. A volt halárusokat az új halfeldolgozó üzemekben alkalmazzák, vagy átirányítják a mezőgazdaságba. A vietnami halászati termékek rendkívül keresettek a nemzetközi piacokon, ezért jelentős hányaduk kivitelre kerül. E célból növelik a feldolgozóüzemek kapacitását: négy év alatt 12 hűtőüzemet építettek, amelyek naponta — más halfajták között — 6 ezer garnélarákot is feldolgoznak. Az ország legdélibb tartományában. Minh Thaiben új feldolgozóüzemet létesítenek, amely főleg exportra termel majd. Az ágazat fejlesztéséhez és a szakemberek képzéséhez Vietnam jelentős segítséget kap a Szovjetuniótól. A közelmúlt-, ban megtartott szovjet—vietnami halászati együttműködő- j si vegyes bizottság első ülésén határozat született, hogy Da- nang környékén új halászkikötő létesül, bővítik a haiphongi raktárakat, Valamint ötezer tonna kapacitással hűtőházakat építenek a város környékén. Ugyancsak tervbe vették a vietnami halászflotta további fejlesztését. legkevesebb százharmincezer ember fordul meg az üzletben. Naponta ötezer vásárlót jelent, akiket ki kell szolgálni, tanácsot adni, a pénztárosoknak pedig minden egyes tételt külön kézbe venni, beütni a pénztárgépbe, amellett még pontosan számolni. A MOSTANI nagy készülődés sok mindenre vonatkozik. Szaloncukorból ötszázezer forint értékű dobozok állnak halomban, különféle szelet csokoládékból, süteményekből félmilliós a készlet. Ehhez állandóan jön az utánpótlás, már most gyűjtik a csokoládét, cukorkát, a Télapó-csomagokhoz. A polcokra került több mint ötezer palack pezsgő. bár a szovjet szállítmány még nem érkezett meg, azt mindennap várják. Zöldségből, gyümölcsből folyamatos és megfelelő az ellátás, a karácsonyi süteményekhez nélkülözhetetlen dióbélből és mákból már most bőségesen lehet vásárolni. A töltött káposzta „alapanyagából” a savanyított káposztából bőven van raktáron. Meg egy ígéret, hogy az ünnepekre a bolt igényeinek megfelelően korlátlan mennyiségben szállítanak. Természetesen a vásárlók nemcsak a pezsgőt, a csokoládét, vagy a dióbelet keresik az üzletben. Naponta járunk az élelmiszerboltba tejért, kenyérért, felvágottért. Tejet naponta kétszer szállítanak, attól függően, hogy az üzlet mennyit kér, ezerötszáztól kétezer literig terjed a mennyiség. Az üzletigazgató úgy vélekedik, nagy gondot jelent, annyit rendelni mindenből, hogy ne maradjon, mégis legyen elegendő. Elvégre az is a takarékossághoz tartozik, hogy ne kerüljön élelmiszer fölöslegesen takarmánynak. A bolt a tapasztalatok alapján adja meg a rendelést, így Dél körül járt az idő, amikor elindultam a somoskői tsz kovácsműhelye felé. A tsz-udvar csendjét csak a műhelyből kiszűrődő kalapácszaj törte meg. Tétován léptem a műhelybe, mert nem tudtam, a bentlevő három ember közül melyik is a gazdaság kovácsa. Sokat hallottam már Pali bácsiról, a nyolcvan- éves kovácsról, de személyesen még nem ismertem. Á három ember közül ő lépett elsőként hozzám. Erőteljesen szorította meg a kezem és kedvesen, mosolyogva mutatkozott be. Kérésemre abbahagyta munkáját, letelepedett mellém és minden szót meggondolva kezdte mesélni élete történetét. — 1900. szeptember 27- én születtem. A gyermekévek számomra is úgy teltek, mint a velem egykorú gyerekeké. Édesapám lakatosként dolgozott. Már gyermekkoromban sokat csetlettem-botlottam körülötte. Megszerettem ezt a szakmát, aztán én is ezt választottam hivatásul. Tizenhat évesen kerültem az acélgyárba. 1916. április 10*e nagy nap volt számomra, belőlem is munkásember lett. A gyárban a kovácsok mellett dolgoztam. Sokat ellestem ennek a szakmának a fortélyából, akkor nem is gondolva arra, hogy valaha még szükségem lesz rá. Pali bácsi elmerengve emlékezik. A mindennapi munka számára az élet. is nehéz kiszámítani, hogy milyen lesz a kereslet. Ki gondolná, hogy még az időjárás is döntő tényező? Gordos István úgy fogalmaz, bizonytalan igényekre konkrét rendelést kell adniok. Ez pedig néha zökkenőket okoz. Bár mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél kevesebb mérges, csalódott vevő hagyja el az üzletet. Így történt ez legutóbb Is, a november hetedikét megelőző napokban. Az ÉVI ABC-áruház nagy „rohamokat” oldott meg sikeresen, ellátva kenyérrel és tejjel a város más részéből érkezőket is. Kenyér volt. A minőségéről már a kereskedők nem tehetnek. Sajnos kevés az oly keresett kétkilós kerek és burgonyás kenyér. Bár szigorúan veszik a minőséget, előfordult, hogy visszaküldték a sütőiparnak a szállítmányból. Vannak új kezdeményezései is az ÉVI-nek, hogy az embereket rászoktassák az egészségesebb, korszerűbb táplálkozásra. Lehet gyümölcslét poharazni, hátféle a választék. A sikert bizonyítja, hogy négy hónap alatt tizenötezer liter fogyott el kétdecinként, a huszonötezer üveg üdítő mellett. Ez pedig biztató kezdet. A bölcs előrelátást igazolja; hogy szilveszterre már most megrendeltek húsz mázsa virslit, a hozzá való tormát és mustárt... MINDENT összevetve, a pultnak két oldala van. Érdemes néha-néha egy pillantást vetni a „benti” felére is-’ Amikor pedig türelmetlenkedünk, idegeskedünk, arra gondolni, hogy a kereskedők nagyon sokat dolgoznak azért, hogy a kedves vásárlók a pult másik oldalán mindent megtaláljanak, amit keresnek... — cs — Soha nem végzett könnyű, kímélő munkát. Az acélgyár, a bánya, majd az ötvözetgyár életének nehéz állomásai voltak. Aztán, amikor nyugdíjas lett, a megérdemelt pihenését tölthette volna, belépett a tsz- be. Kovács lett. Itt telnek napjai szorgos, a gazdaság számára nélkülözhetetlen munkával. — Minden napra jut elég dolog — mondja, és már sorolja is: — Sok a javítanivaló a mezőgazdasági gépeken. Eke javítás, boronajavítás, mind az én feladatom. Aztán meg itt van a tsz hat lovas fogata. Nem könnyű feladat már nekem a lóvasalás. A nyári időszakban, az aratás idején csak sokasodik a munka. Az idén nyáron egy cséplőgépet is rám bíztak. Kevesen mondhatják el magukról, hogy ismernek olyan embert, aki már hatvanhárom éve szorgos munkával tölti napjait. Nagy Pál ilyen ember. A tsz dolgozói lelkiismeretes munkájáért szeretik és tisztelik, csak „nagyapának” szólítják. Magas kora ellenére is aktívan veszi ki részét a tsz-min- dennapok munkájából. Elgondolkozva ül velem szemben. Aztán határozott mozdulattal áll föl. Kicsit zavartan elnézést kér, mert őt „várja a napi munka”. Gyors búcsúzás után még visszanézek a műhely ajtajából. Pali bácsi már munkához látott. Bata Márta NÓGRÁD — 1979. november 27., kedd o
