Nógrád. 1979. november (35. évfolyam. 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

Javu?’ " «vinöseg. nőtt a látogatottság

Véget értek a bányász és sporthetek

\ NÓGRÁDI Szénbányák szakszervezeti bizottsága által minden esztendőben hagyományosan megrendezett bányász kulturális és sporthetek rendezvénysorozata a hét közepén véget ért. A bányásznap óta eltelt két hónap alatt a vállalat két nagy intézménye, a salgótarjáni és a nagvbátonyí Bányász Művelődési Ház számos nagy sikerű kulturális rendezvényt szervezett a lakóterületekén és az üzentekben. A fő törekvés ezúttal is az volt — mint Farkas József, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára elmondta —. hogy a programok egyrészt kapcsolódjanak a szocialista munkaversenyhez, a termelés szükségleteihez, másrészt

gazdag lehetőségeket teremtsenek a különböző érdeklődési körű dolgozók v művelődési és szórakozási igényeinek kielégítésére, műveltségének emelésére.

A bányász kulturális és sporthetek eseményei elválaszthatatlanok az említett szakszervezeti intézmények tevékenységének egészétől; ugyanakkor természetes,

hogy ideje alatt koncentrálódik a munka, egy-egy rendezvény kezdeti fázisától a végéig. A nagybátonyi Bányász .Művelődési Házban például szinte nonstopkiállítási

program „futott”: a helyi származású Orosz László

után Szanthoffer Imre, grafikusművész mutatkozott be. majd a salgótarjáni Szabó Gáspár, akit öt amatőr kiállító követett. A vállalati szakszervezeti bizottság a kiemelkedően sikerült rendezvények között tartja számon a kisterényei építési üzemben rendezett fórumot, melyen a gazdasági, politikai és mozgalmi vezetők válaszoltak a dolgozókat leginkább foglalkoztató kérdésekre. S. általában sikerült rendezvényeknek számítottak a speciálisan bányászati kérdésekkel foglalkozó programok, nevezetesen a salgótarjáni Bányász Művelődési Házban szervezett szakmaismertető beszélgetések az általános iskolák diákjaival. Szinte példa nélküli az az érdeklődés, ami a kiállítások iránt megnyilvánult. A megnyitóünnepségek idején zsúfolásig megtöltötték a helyiségeket az érdeklődök, s ezt követően a szak- és általános iskolák diákjai, a szocialista brigádok tagjai csoportosan keresték fel a tárlatokat. A rendezvények többsége nem csak a bányászatban dolgozókat vonzotta a művelődési intézmények falai közé, hanem a lakóterületen élőket is. Ezt természetesnek tartják a sorozat rendezői, hiszen intézményeik „nyitottságának” megvalósulását lát- jákj e jelenségekben.

Pályaválasztási hetek az

— A fiatalok pályaválasztásának segítésére néhány éve nem kis figyelmet fordítanak az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyára szécsényi gyáregységében. Ezt sürgeti a szakmunkaerő utánpótlásának meglevő gondja is. A helyes pályaválasztás feltétele, hogy a gyáregységben meghonosodott szakmákat megismerjék a fiatalok, eldönthes- sék, mi iránt éreznek leginkább érdeklődést, és mire a legrátermettebbek — tájékoztat Reznicsek László fiatal rendszerszervező üzemmérnök. Az üzem és az iskolák kapcsolata eredményes, hasonlóan a KISZ és az úttörőrajok közötti együttműködés. De ‘ mégsem vagyunk elégedettek a szakoktatással, és az utánpótlással. Széplaki Pétemé oktatási felelős mondja:

— Kevés azoknak a fiataloknak a száma, akik szerszámkészítő. vagy lakatosszakmát választanak... A szakmunkásvizsga eredményétől függően tizenkettő- ötven, tizenhárom forint kezdő órabért kapnak á fiatal szakmunkások. Ez pedig nem kevés.

Segít

a brigádmozgalom

A szocialista brigádmozgalom. lehetőségeivel és módszereivel sokat tehet a pályaválasztásért. A gyáregység szakmunkásait tömörítő szocialista brigádok már felismerték, hogy a társadalompolitikai feladatokból is

részt kell vállalniuk. A pályaválasztás segítségével

kapcsolatosan szinte kínálkoznak az egyéni és a közösségi jellegű vállalások lehetőségei.

A megyei KISZ-bizottság által indított Ifjúkommunisták az V. ötéves tervért mozgalomban jó eredményeket ért el a Louis Corvalao KISZ-alapszervezet és a Minőség nevet viselő ifjúsági brigád: — Az iskolák, úttörő- rajok patronálásával segítjük a pályaválasztást — utal a sokrétű KISZ-munka egyik területére Licskó Béla, az üzemi KISZ-bizottság titkára.

Reznicsek László a segítő munkát másik oldalról mutatja be:

'

— Az élet megismertetését, a munka iránti tisztelet formálását, a gyermekközösségek életének színesebbé, tar- talmassabbá tételét eddig is változatos módon segítettük. Az üzemlátogatások szervezése. a termeléssel és annak szerkezetével kapcsolatos tájékoztatók megtartása mellett a tanárokkal is jó kapcsolatot alakítottunk ki. Ők sokat segíthetnek abban, hogy a pályaválasztás a gyáregységi lehetőségek figyelembevételével történjen.

Vetélkedő gyerekek

Legutóbb a pályaválasztás időszakában levő tanulók látogattak a gyáregységbe, ahol a Louis Corvalan KISZ- alapszervezet tagjai, a pályaválasztásban érdekeltek képviselői és a Minőség ifjúság brigád tagjai fogadták őket. Az üzemlátogatás során megmutatták a gyerekeknek a gépeket, az emberek munkáját, a gyártás folyamatát. A rendezvény tanulmányi és pályaválasztási indítékú volt — tájékoztat Szabó János pályaválasztási felelős. — Az üzemi környezet hatásai és a látottak maradandóak lettek, minderről az a vetélkedő győzött meg, amelyet az üzemlátogatáskor rendeztünk — mondja Reznicsek László. — A gyerekek meglepően jól

megjegyezték a tájékoztatás során elhangzottakat, az ismereteket és a látottakat szak- igényességgel mondták el a többfordulós vetélkedő során. A győztes csapat tagjai — Zsidai Judit, Zsidal Ildikó, Langstadler Zsolt. Uram Béla, Kerekes Géza — boldogan vették át a körzőkészleteket ...

Kétmillió

korszerűsítésre

Az értékelés után Széplaki Péterné nem kis örömmel adott tájékoztatást arról, hogy a szakmunkásképzés feltételei tovább javulnak az üzemben, ahol eddig is jó

kulturális

A PROGRAMOK előkészítését, megszervezését, leboT nyolításót megfelelőnek, néhány esetben kivételesen jónak minősíthetjük. A korábbinál jobban számítottak az idén az egyéni érdeklődésre, s az előadók gondosabban vigyáztak arra, hogy időszerű kérdésekről szóljanak. Az előkészítés és kivitelezés minőségi javulásának köszönhetően az idén jóval többen látogatták a rendezvényeket a tavalyinál. A vállalati szakszervezeti bizottság raun, katársai rendszeresen figyelemmel kísérték a programok megvalósulását, s az üzemi szakszervezeti szervek is több felelősséget tanúsítottak a sorozat iránt. Ennek ellenére — főként szervezési fogyatékosság miatt —, több rendezvény későbbi időpontban került lebonyolításra, (például az alkotó munkások kiállítása Nagybátonyban), vagy egyszerűen elmaradt (író-olvasó találkozó Vámos Miklóssal).

EGÉSZÉBEN véve azonban a kéthónapos rendezvénysorozat — s tapasztalataink megegyeznek a vállalati szak- szervezeti titkár véleményével — tartalmi, minőségi fejlődést hozott a korábbiakhoz. Az idei tapasztalatok egy év múlva remélhetőleg újabb sikereket eredményeznek.

ELZETT-ben

volt a képzés színvonala. Mint mondotta, a Kohó- és Gépipari Minisztérium kétmillió forintot nyújt a szakoktatást segítő gépek beszerzésére.

így az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében a szakmunkástanuló-képzés korszerűbb gépeken történik, mint amilyenek ma a termelésben találhatók. Az. üzem vezetői várják az iskolások jelentkezését a vasasszakmák elsajátítására.

R. A.

Á szovjet detek

Arkagyij Adamov ismert szovjet krimiszerző sok műve népszerű a Szovjetunióban, több könyvét ismerik a külföldi olvasók is. Magyarul is megjelent például A bűvös négyszög című műve. Az írót a Szovjet írók Szövetségének Moszkva közelében levő alkotóházában kerestük fel, ahol legújabb könyvén dolgozik.

— Ügy hírlik, hogy könyveihez valóban megtörtént esetek szolgálnak alapul.

— Így van. Két éven át a moszkvai rendőrség bűnüldöző csoportjánál dolgoztam, s ma is tartom velük a kapcsolatot. Az ott szerzett tapasztalatok sok témát és figurát adtak. Persze nem kell ezt szó szerint érteni, műveim nem dokumentumregények, a fő szerepet, mint minden irodalmi alkotásban, az írói fantázia játssza. Csak az én fantáziámat azok a megfigyelések és ismeretek mozgatják meg, amelyeket a valóságban szereztem. S • ha az életben nem is találkoztam az általam kigondolt helyzetekkel, azok megtör•ténhettek Volna.

— Ön szerint miért szeretik az olvasók a krimiket?

— Brecht a detektívregényt valahogy úgy határozta meg, mint az „igazi élet sajátos keresztmetszetét”.1 Mitől sajátos ez a kereszt- metszet? Attól, hogy a cselekmény vázát egy bonyolult bűntény adja, s az események rendszerint ennek a titoknak a megfejtésére irányulnak.

Azt hiszem, hogy a műfajnak éppen ebből a sajátosságából adódik a népszerűsége is. A cél — megtalálni, ártalmatlanná tenni és megbüntetni a bűnözőt; ennek jelentős érzelmi és morális értéke van. A krimi fő vonzóereje a feszültséggel teli és talányos cselekmény.

Ezen kívül az olvasót nemegyszer megismerteti az élet kiélezett, s tőle általában rejtve maradó oldalaival és vonz az ismeretlen megismerése is.

— Van.e megkülönböztető vonása a szovjet detektív- regénynek? Miben különbözik a műfaj nyugati alkotásaitól?

— Alapvetően eltér például a nyugati úgynevezett horrorregényektől, amelyek meggyőződésem szerint I

kompromittálják a műfajt. De nem hasonlít a nyugati klasszikus delektívregények- hez. Copan Doyle. Charterten és Collins regényeihez sem. Ezek a különbségek szerintem igen konkrét okokra vezethetők vissza.

A szovjet detektívregény fiatal műfaj, irodalmunkban tulajdonképpen csak at 50- es években jelent meg és a nyugatitól eltérő úton kezdett fejlődni, követve a, szovjet irodalom humánus bagyorfmnyait.

A nyugati regényben a gyilkosságot nemegyszer

szükségletnek tüntetik fel, olyan eszköznek, amely megengedhető a cél eléréséhez, sót. néha akár hőstettnek ábrázolják, elkövetőjét pedig nemegyszer romantikus vonásokkal ruházzák fel. A szovjet krimiben a gyilkosság rettenetes, jóvátehetetlen tragédia. Éppen ezért elképzelhetetlen a tett igazolása, még inkább a bűn és a bűnöző romantikus bemutatása.

A klasszikus detektívrer gény egyik alapelve, hogy a bűntett mindig magánjellegű, vagyis az áldozatnak meghatározott magánszemélynek kell lennie. A hagyományos konfliktus az, hogy a bűncselekményt örökségért,.

vagy a családi kincsek megszerzéséért követik el és így tovább. A szovjet detektívre* •lényben a konfliktus rendszerint társadalmi-erkölcsi színezetű. vagyis a bűntett nemcsak egy konkrét személynek okoz anyagi, vagy •szellemi kárt, hanem az egész társadalomnak.

A jó nyugati detektívregény mindenekelőtt lelep* lező. A/legjobb szovjet krimik nem ésak a rossz és a bűn világát leplezik le, hanem a nemes erkölcsi ideált erősítik, s tanítanak harcolni érte.

— Hogyan ítéli meg g

szovjet detektívregény fej*

lödését?

— E műfaj már ma meglehetősen sokrétű témákat ölel fel. Vannak kalandos, háborús, politikai és pszic* hológiai krimik. Azt hiszem, hogy tovább bővül majd a témakör, s ami a legfontosabb — magasabb színvonalú művek születnek. Nem szégyen tanulni Siménontól, Agatha Christietől és a műfaj néhány más nyugati mesterétől a cselekmény ügyesebb bonyolítását, s az izgalmas, szórakoztató meseszövést.

V. L.

Csákvári kerámiák

Az Univerzál Ipari Szövetkezet csákvári fazekasrészlegében évente egymillió forint értékben koszi, fenek dísztárgyakat. A nagy fazekashagyományokkal rendelkező helység üzemében a régi csákvári népi motívumokat alkalmazzák.

a

a

s

|Szalontai Mihály:

a

i Áz utolsó nap

.

— Titkár, elvtáts, ezt ne! Erőszakkal nem lehet nevelni. Gondoljon Makarenkóra!

— Gondol a fene! — mondta Készéi —, hanem figyelj ide, te! Ha még egyszer nem nézel a szemembe, amikor beszélek veled, osztán szemtelenkedsz, hogy mi közöm hozzá, meg miegyebek, megkapod a párját is.

— Na, de... — akart vitatkozni Somoskőiné.

— Maradjo'n már csöndben! Én elhiszem a maga

Makarenkóját1, de a mi, fajtánkat így nevelte az apja, ezt így is kell. /

Miki eddigre egyensúlyával együtt visszanyerte tudatát is, s csak azt érezte, hogy mese nincs, itt most szót kell fogadni, vigyázva minden mozdulatra, pillantásra, mert a köpcös, testes titkár nem tréfál.

— No így már jó — dünnyögte az. Visszaült a székre. — Most akkor beszélgetünk. Érted?

S mert, ho^v Miki zavartan hallgatott, folytatta:

— Mondd, Hogy érted.

— Értem — mondta Miki.

— Hát, kik a barátaid, kikkel szoktál beszélgetni?

— Itt se'nki. Csak Űjhelyen...

— Ki szoktál járni?

— Ki. Néha ki.

— S, ha nem?

— Akkor csak nézelődök itt á városban.

— No hiszen! Szóval csavarogsz.

15.

„Erre lépett be Franciska, aki ezt az utolsó mondatot meghallhatta. Franciskának félelmetes szeme volt, s olyan szituációérzéke, hogy egy pillanat alatt tudta, mi történik itt. Arról, hogy Miki- zavartan állt egyik lábáról a másikra, hogy jobb orcája, füle vérvörösen zsibongott. Kerített magának egy széket, szinte nem is köszönt, csak rájuk mosolygott, Ismerték egymást jól, s leült ő is érdeklődőéi nézve a tébláboló fiút. Miki először megörült Franciska érkezésének, mert tudat alatt biztos szövetségest remélt benne, de most az egyszer csalódott.

Franciska .teljes mellbedobással az ellenfél oldalán foglalt helyet. 1

— No végre — adta ennek hangos1 tanújelét —, itt az ideje, hogy valaki móresre taiuísa ezt a betyárt.

— Na, de, Franciska!... — nézett rá Miki és szinte kibuggyant a könnye is, mert az, hogy Franciska elárulta, az szinte jobban fájt neki, mint az előbbi pofon.

— Semmi, no, de — mondta Készéi — csavargó vagy és punktum! Már pedig ezt most a munkásosztály nem engedheti meg magának. Hallod? Tudod, ,te mi az a munkásosztály? 1

— Hát maguk — morogta Miki, s ekkor kapta a másik pofont. Ezt csak úgy ülve adta Készéi és jobbról, nem is volt olyan erős, mint az előző, nem is talált úgy, de rémisztőnek elég volt. .

— Igazad van, a csavargó az nem tagja a munkás- osztálynak! De a te anyád, apád tisztességes munkásember volt mindig, már ha a burzsoák adtak munkát apádnak. Igaz, nemigen adtak.

Apa szóba kerülésére Franciska köhintett egyet, s felbámult a plafonra, mert neki teljességgel külön véleménye volt Apa tisztességes munkásemberi voltáról.

— Na, dehát én munkás^mber akarok lenni! — mondta a fiú. — Éppen, hogy azt akarom. Elmenni dolgozni.

— Erről van szó. Hogy mostan neked nem az a feladatod, hogy kölyök fejjel itten dolgozzál, hanem, hogy tanuljál! Azaz, a te munkád az, hogy jól tanuljál, mert a pártnak most olyan munkásokra vah szüksége, akik mindazt megtanulják, amit a polgárok tudtak, és helyettesíteni tudják a polgárokat. Most munkásügy vertekre, -orvosokra, munkásmérnökökre van szükség.

— De én munkás-munkás szeretnék lenni!

— Te.... — mordult Készéi, de Miki már résen volt és hátralépett, így a készülő mozdulat megrekedt az indulásnál.

— Ne vitatkozz velem, hallod! Mostan mi leszünk hatalmon, de ezt a hatalmat meg kell tartani. Osztán nektek kell . a helyünkre lépni. Nekem1 már csak éveim vannak hátra. Mire neked benő a fejed lágya, én már sehol sem leszek.

— De....

— Csönd! Azt hiszed, abajgatnálak? A nyavalya törődne veled, ha olyan sok munkásgyerek volna, akit tanítani lehetne küldeni.

Dehát Franciska azt mondja, örökké olvasol! Éjjel, nappal, hogy már kiolvastad az egész Rozner, meg Hajós könyvtárat! Azt mondja, olyan gyorsan olvasol, hogy az szinte csuda. Hogy ő el se hitte volna, ha nem ellenőrizte volna többször, hogy tényleg ki is olvasod azt a könyvet. Hát,-idefigyelj, te szaros! Én azt az egy Makarenko! sem tudtam elolvasni. Már egy fél éve olvasom, csak nem akar a vége jönni.

(Folytatjuk)

4

NÓGRAD — 1979. november 3„ szombat